Amit betegségnek ismerünk, az a rend jóval mélyebb megzavarásának végső fázisa; a teljes gyógyulás
eléréséhez nyilvánvalóan nem elegendő a végeredmény kezelése, míg az alapvető hibát figyelmen kívül hagyjuk. Egy alapvető hiba létezik, amit az ember elkövethet, s ami az önszeretetben gyökerezik: az Egység elleni cselekvés. Éppen így azt is megállapíthatjuk, hogy csak egyetlen panasz van: a betegség vagy testi szenvedés. És ahogyan az egység elleni cselekvés sokféleképpen történhet, úgy a betegségeket - a cselekedetek eredményeit - is különböző csoportokba sorolhatjuk, kiváltó okuk alapján. Már a betegség fajtája is fontos jel lehet a Szeretet és Egység Isteni Törvénye elleni cselekvés mikéntjének felderítésében.

Ha elegendő szeretet van bennünk minden lény és dolog iránt, akkor nincsen szükségünk szenvedésre, mivel e szeretet visszatart minket minden olyan cselekedettől és gondolattól, amivel másoknak árthatunk. A tökéletesség ezen állapotát még nem értük el. Ha elértük volna, akkor nem kellene többé itt élnünk. De mindannyian ezen állapot felé törekszünk és fejlődünk és azok, akik testben vagy lélekben szenvednek, éppen e szenvedés által haladnak az ideális állapot felé. Ha mindezt jól megértjük, akkor nemcsak meggyorsítjuk lépteinket a cél felé, hanem megóvjuk magunkat a betegségtől és szenvedéstől is. Ha a leckét megtanultuk és a hibát kijavítottuk, nincs többé szükségünk helyesbítésre. Mindig arra kell gondolnunk, hogy a szenvedés önmagában jótékony, mivel jelzi, hogy rossz úton járunk, és gyorsítja fejlődésünket a tökéletesség felé. Az emberek tulajdonképpeni alapbetegségei olyasmik, mint büszkeség, gonoszság, gyűlölet, egoizmus, tudatlanság, bizonytalanság és mohóság - ha közelebbről megvizsgáljuk ezeket, kiderül, hogy mindegyikük az Egység ellen irányul. A valódi betegségek efféle hibák, s egy ilyen hiányosságnak a fennmaradása - miután ráébredtünk helytelen voltára - okozza a betegségnek nevezett káros testi következményeket.

A Büszkeség elsősorban arra utal, hogy nem ismerjük fel személyiségünk kicsiségét és a Lélektől való teljes függését, azt, hogy mindaz a siker, amit esetleg elérünk, nem a mi érdemünk, hanem a bennünk lévő Istenség áldása; másodsorban a hibás arányérzékre, amellyel saját kicsiségünket az Isteni Tervvel azonos fontosságúnak tartjuk. Mivel a Büszkeség nem hagyja, hogy hűségesen és szerényen alávessük magunkat a Teremtő Akaratának, olyan dolgokra serkent, melyek ellenkeznek ezzel az Akarattal. A Gonoszság az Egység tagadását és hibás megértést jelent, mert mindazon cselekedetek, amelyek valaki más ellen irányulnak, ellentétben állnak az egésszel és ezért az Egység elleni cselekedetek. Senkinek nem lenne szabad gonoszul viszonyulni szeretteihez és a hozzá közel állókhoz. Az Egység törvénye szerint kell fejlődnünk, amíg végre felismerjük, hogy az egész részeként mindenki szeret minket és közel áll hozzánk, s így mindazok, akiket eddig üldöztünk, már csak a szimpátia és szeretet érzését keltik fel bennünk.

A Gyűlölet ellentétes a Szeretettel, s így a Teremtés Törvényével is. A gyűlölet ellentmond az Isteni tervnek és tagadja a Teremtőt. Az Egységgel szemben álló gondolatokhoz és tettekhez vezet, mindenben a Szeretet ellentéte. 

Az Önimádás megint csak az Egység és a felebarátainkkal szembeni kötelességek tagadása, ami arra serkent minket, hogy saját érdekeinket az emberiség javánál és a minket körülvevők védelménél és gondozásánál előbbre tartsuk. 

A Tudatlanság a tanulás halogatása, vonakodás az Igazság meglátásától, amikor alkalom kínálkozna rá; sok helytelen cselekedetre vesz rá minket, amelyek csak sötétben történhetnek meg és lehetetlenné válnak, ha az Igazság és Tudás fénye vesz körül minket. Bizonytalanság, határozatlanság és csekély céltudatosság lép fel, ha a személyiség vonakodik Felsőbb Énjének követésétől; gyengeségünk miatt elárulunk másokat. Mindez nem lenne lehetséges, ha áthatna minket a bennünk lakó Legyőzhetetlen, Lebírhatatlan Istenség tudata. 

A Birtoklási vágy hatalomvágyhoz vezet, ami tulajdonképpen a lelkek szabadságának és egyéniségének tagadása. Ahelyett, hogy felismerné, hogy közülünk mindenki azért van itt, hogy a maga módján, lelke parancsai szerint növekedjen, egyéniségét szabaddá és korlátok nélkülivé tegye, az önzéssel eltöltött személyiség parancsolni, alakítani, meghatározni akar, bitorolván a Teremtő erejét. 

Ezek a valódi betegség példái, minden panaszunk és szenvedésünk alapjai és okai. E hibák mindegyike, ha Magasabb Énünk hangja ellenére követjük el őket, konfliktushoz vezet, ami a testen is tükröződni fog és a maga módján panaszokat okoz. Láthatjuk hát, hogy a betegség minden fajtája segít minket a mögötte álló hiba felfedezésében. A Büszkeség például, ami tulajdonképpen arrogancia és a gondolatok
merevsége, olyan betegségekben nyilvánul meg, amelyek merevséget és ridegséget okoznak a testen is. A fájdalom a gonoszság következménye; így tanulja meg a beteg a saját kárán, hogy se lelkileg, se testileg ne okozzon fájdalmat másoknak. A Gyűlölet büntetése magány, heves indulati kitörések, idegi fáradtság és hisztérikus állapotok. A befelé forduló neurózisok, neuraszténiák és hasonlók, amelyek oly sokat elvesznek az élet öröméből, az erős Önzés miatt alakulnak ki. A Tudatlanság és a bölcsesség hiánya közvetlenül a mindennapi életben okoz nehézségeket; ha az ember kitartóan vonakodik meglátni az igazságot, amikor alkalom adódna rá, rövidlátás és a látó- és hallóképesség korlátozása lesz a természetes következmény. A szellem határozatlansága hasonló testi problémákban nyilvánul meg, főként mozgási és koordinációs rendellenességekben. A birtoklási vágy és a hatalomvágy következményei olyan betegségek, melyek az érintettet saját teste rabszolgájává teszik, kilátásait és vágyait a betegség fékezi és korlátozza. A panaszok által érintett testrészek sem esetlegesek, mindig az ok és hatás törvényének vannak alávetve, így felhívják a figyelmet hibáinkra és segítenek kijavításukban. 

Például a szív, mely az élet és így a szeretet forrása, akkor betegszik meg, ha nem megfelelően vagy nem helyes irányban fejlődik bennünk az embertársaink iránti szeretet; a beteg kéz a helytelen cselekvésre vagy a helyes cselekvés elmulasztására való utalás; irányító központunk, az agy, akkor betegszik meg, ha hiányzik a személyiségből a kontroll. E panaszok az ok és hatás törvényének megfelelően alakulnak ki. Mindannyian ismerjük egy hatalmas érzelmi kitörés kemény következményeit, vagy a hirtelen rossz hír okozta sokkot. Ha ilyen apró események ennyire képesek befolyásolni a testet, mennyivel szigorúbbak és mélyrehatóbbak lehetnek a test és lélek közötti hosszantartó konfliktus következményei! Csoda-e, hogy manapság oly sokféle és súlyos betegséggel és
panasszal találkozunk? 

De nincs ok a kétségbeesésre. A betegség elkerülhető és gyógyítható, ha felfedezzük magunkban a hibát, és kigyomláljuk az azt megsemmisítő tulajdonság fejlesztése által. Ne harcoljunk a probléma ellen, fejlesszük inkább az ellentétes erényt, s az majd eltünteti lényünkből a hibát.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Edward Bach: Gyógyítsd tenmagad
Oszd meg vagy küldd tovább: / Share To:

Post A Comment: