Először pillantottak meg sarki fényt egy üstökösön
Különleges sarki fényt fedeztek fel a 67P/Churyumov-Gerasimenko (67P) üstökösön az ESA Rosetta szonda mérési adatainak segítségével. A távoli ultraibolya tartományú fénylés az első olyan aurórajelenség, amelyet nem bolygón vagy holdon figyeltek meg.

A 67P huszonnégy felvételéből készített animáció. (ESA/Rosetta/NAVCAM)

Földünkön, amikor a Napból érkező töltött részecskék (napszél) kölcsönhatnak a bolygónk mágneses terével, csodaszépen táncoló, színes fényjelenséget hoznak létre, amelyet sarki fényként ismerünk. A 67P aurórajelensége is hasonlóan alakul ki, de itt a napszél részecskéi az üstökös jeges, poros magját körülvevő gázzal lépnek kölcsönhatásba. Az üstökösön észlelhető fényjelenség többféle folyamat együttes eredményeként jön létre, amelyekhez hasonlót láthattunk például a Szaturnuszon, a Jupiteren, az Uránuszon vagy a Földön is.

A megfigyelésekből megtudhatjuk, hogyan gerjesztődnek a gázrészecskék (ennek következtében bocsátanak ki fényt), illetve a gerjesztő részecskék honnan nyerik energiájukat, és hogyan gyorsulnak fel. A 67P-üstökösön látható sarki fény ultraibolya tartományba esik, éppúgy, mint amelyet a Marson is megfigyeltünk (bár a “színük” eltérő).

A 67P/Churyumov-Gerasimenko üstökös sarki fényének kialakulása. A napszél elektronjai felgyorsulva felbontják az üstökös kómájában levő víz- és más molekulákat, a gerjesztett atomok pedig többletenergiájukat ultraibolya tartományon sugározzák ki. (ESA (spacecraft: ESA/ATG medialab))

A friss tanulmányban használt adatokat eredetileg dayglow jelenségnek gondolták, amely a kóma gázrészecskéinek és a fény fotonjainak kölcsönhatása során jön létre. Az új vizsgálat viszont egészen más képet fest. A Rosetta több műszerének adatait, helyszíni és távméréses eredményeket, modellszámításokat összekombinálva átfogóbb képet tudtak alkotni a jelenségről.

Az eredmények pedig sarki fényről tanúskodnak, amelyet nem fotonok, hanem elektronok hajtanak. A napszélben levő töltött elektronok a kóma gázrészecskéivel kölcsönhatva szétbontják a víz- és más molekulákat, az így létrejövő gerjesztett atomok pedig többletenergiájukat kisugározva távoli-ultraibolya tartományon fénylenek. Szabad szemmel nem látható, de a távoli ultraibolya a legrövidebb hullámhosszú ultraibolya tartományú sugárzás.

A 67P sarki fénylésének vizsgálatával arra is választ kaphatunk, hogyan változnak idővel a napszél részecskéi, és ez rendkívül fontos az űridőjárás megértésében. Az így szerzett információk az űrszondák, műholdak, űreszközök és még a Holdra, Marsra tartó űrhajósok napszél elleni védelmének fejlesztéséhez is hozzájárulnak. A felfedezés továbbá azt is megerősítette, hogy ultraibolya sarki fény üstökösökön is kialakulhat, így ezekről az izgalmas, sokszor lélegzetelállító fényjátékokról is többet tudhattunk meg.


Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


NASA JPL, ESA
Oszd meg vagy küldd tovább: / Share To:

Post A Comment: