Először pillantottak meg sarki fényt egy üstökösön - Fényörvény

Breaking

Post Top Ad

Responsive Ads Here

2020. szeptember 28., hétfő

Először pillantottak meg sarki fényt egy üstökösön

Először pillantottak meg sarki fényt egy üstökösön
Különleges sarki fényt fedeztek fel a 67P/Churyumov-Gerasimenko (67P) üstökösön az ESA Rosetta szonda mérési adatainak segítségével. A távoli ultraibolya tartományú fénylés az első olyan aurórajelenség, amelyet nem bolygón vagy holdon figyeltek meg.

A 67P huszonnégy felvételéből készített animáció. (ESA/Rosetta/NAVCAM)

Földünkön, amikor a Napból érkező töltött részecskék (napszél) kölcsönhatnak a bolygónk mágneses terével, csodaszépen táncoló, színes fényjelenséget hoznak létre, amelyet sarki fényként ismerünk. A 67P aurórajelensége is hasonlóan alakul ki, de itt a napszél részecskéi az üstökös jeges, poros magját körülvevő gázzal lépnek kölcsönhatásba. Az üstökösön észlelhető fényjelenség többféle folyamat együttes eredményeként jön létre, amelyekhez hasonlót láthattunk például a Szaturnuszon, a Jupiteren, az Uránuszon vagy a Földön is.

A megfigyelésekből megtudhatjuk, hogyan gerjesztődnek a gázrészecskék (ennek következtében bocsátanak ki fényt), illetve a gerjesztő részecskék honnan nyerik energiájukat, és hogyan gyorsulnak fel. A 67P-üstökösön látható sarki fény ultraibolya tartományba esik, éppúgy, mint amelyet a Marson is megfigyeltünk (bár a “színük” eltérő).

A 67P/Churyumov-Gerasimenko üstökös sarki fényének kialakulása. A napszél elektronjai felgyorsulva felbontják az üstökös kómájában levő víz- és más molekulákat, a gerjesztett atomok pedig többletenergiájukat ultraibolya tartományon sugározzák ki. (ESA (spacecraft: ESA/ATG medialab))

A friss tanulmányban használt adatokat eredetileg dayglow jelenségnek gondolták, amely a kóma gázrészecskéinek és a fény fotonjainak kölcsönhatása során jön létre. Az új vizsgálat viszont egészen más képet fest. A Rosetta több műszerének adatait, helyszíni és távméréses eredményeket, modellszámításokat összekombinálva átfogóbb képet tudtak alkotni a jelenségről.

Az eredmények pedig sarki fényről tanúskodnak, amelyet nem fotonok, hanem elektronok hajtanak. A napszélben levő töltött elektronok a kóma gázrészecskéivel kölcsönhatva szétbontják a víz- és más molekulákat, az így létrejövő gerjesztett atomok pedig többletenergiájukat kisugározva távoli-ultraibolya tartományon fénylenek. Szabad szemmel nem látható, de a távoli ultraibolya a legrövidebb hullámhosszú ultraibolya tartományú sugárzás.

A 67P sarki fénylésének vizsgálatával arra is választ kaphatunk, hogyan változnak idővel a napszél részecskéi, és ez rendkívül fontos az űridőjárás megértésében. Az így szerzett információk az űrszondák, műholdak, űreszközök és még a Holdra, Marsra tartó űrhajósok napszél elleni védelmének fejlesztéséhez is hozzájárulnak. A felfedezés továbbá azt is megerősítette, hogy ultraibolya sarki fény üstökösökön is kialakulhat, így ezekről az izgalmas, sokszor lélegzetelállító fényjátékokról is többet tudhattunk meg.


Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


NASA JPL, ESA