február 2020
Dr. Joe Vitale

Mi az, amit ebben a pillanatban tehetsz, hogy megváltoztasd az életed? Először is készíts egy listát azokról a dolgokról, amelyekért hálásnak kell lenned. Ez a gyakorlat megemeli az energiaszintedet, és ezáltal segít megváltoztatni a gondolkodásodat. Ha ezelőtt arra összpontosítottál, hogy mi hiányzik az életedből, és milyen problémáid vannak, most irányt válthatsz. Rájöhetsz, hogy mi mindened van, és végre hálás lehetsz mindezért.
„Amennyiben újdonság számodra, hogy a hála érzése jobban ráhangolja elmédet az univerzum teremtőerejére, gondolj csak bele, és megérted ezt az alapvető igazságot.”Wallace Wattles (1860-1911)
Marci Shimoff

A hála tökéletes módja annak, hogy még több jót vonzz be az életedbe.

Dr. John Gray
PSZICHOLÓGUS, ÍRÓ ÉS NEMZETKÖZI ELŐADÓ

Minden férfi tudja, hogy amikor a felesége értékeli apró gesztusait, egyre többet és többet szeretne a kedvére tenni. Az elismerés tehát nagyon fontos. Mindenből a jót hozza ki, és pozitív válaszra késztet.

Dr. John Demartini

Gondolj hálával valamire, és a tiéd lesz.

James Ray

Számomra a hála nagyon hatékony gyakorlatnak bizonyult. Reggelente, ahogy kinyitom a szememet, azonnal köszönetet mondok. Amikor a lábam először érinti a padlót, köszönetet mondok. Aztán miközben fogat mosok és készülődöm, mindenért köszönetet mondok. Ez azonban nem csupán mechanikus rutin. Azt a hálát fejezem ki, amelyet mélyen belül, magamban érzek és átélek. Sosem felejtem el azt a napot, amikor James Rayjel forgattunk, aki megosztotta velünk a hála hatékony módszerét. Attól a naptól kezdve ugyanis én is beépítettem az életembe James napi gyakorlatát. Reggelente egészen addig nem kelek fel, amíg el nem töltött a hála az új nappal és életem minden ajándékával kapcsolatban. Aztán, ahogy kilépek az ágyból, és egyik lábam érinti a földet, azt mondom magamban „Köszönöm.” Ugyanígy teszek a másik lábamnál, sőt a fürdőszobába vezető út összes lépésénél is. Tusolás és öltözködés közben is folytatom a hála tudatos megélését és kifejezését. Mire teljesen elkészülök, már több százszor köszönetet mondtam. Ezzel a szertartással hatásosan megteremtem saját napomat és annak minden történését. Beállítom az általam kibocsátandó frekvenciát, és tudatosan kinyilvánítom, mit szeretnék, ahelyett hogy öntudatlanul kibotorkálnék az ágyamból, és hagynám, hogy sodorjanak az események. Nincs hatékonyabb módja a pozitív napkezdésnek! Magad teremted meg az életedet - kezdd hát egy napoddal! A hála minden valaha élt avatár tanításainak központi eleme. A gazdagság bölcsessége című, 1910-ben született kedvenc könyvemben Wallace Wattles ennek a témának szenteli a leghosszabb fejezetet. De A Titokban bemutatott tanítók is egytől egyig mind beépítették mindennapjaikba a hála gyakorlatát. A legtöbben mindjárt ezzel indítják a napjukat.
Joe Sugarman nagyszerű ember és nem utolsósorban sikeres vállalkozó. A Titok megtekintése után azt mondta, hogy az egész filmben a hála technikája fogta meg a leginkább, mivel ennek hatását ő is megtapasztalhatta. Joe a mai napig aktívan gyakorolja a hála kifejezésének módszerét, még a legapróbb pozitív történéseknél is. Elég, ha könnyen talál parkolóhelyet. Tisztában van vele, mekkora hatalma van ennek az érzésnek, és hogy mi mindent köszönhet neki. Ezért a köszönetnyilvánítás élete elengedhetetlen részévé vált. Mindannak tudatában, amit eddig olvastam és tapasztaltam A Titokkal kapcsolatban, mondhatom, hogy a hála ereje valóban mindenek felett áll. Ha csak egyetlen dolgot építesz be az életedbe A Titokkal kapcsolatban, az mindenképp a hála gyakorlata legyen.

Dr. Joe Vitale

Amint elkezdesz másképp gondolkodni mindarról, amid van, újabb jó dolgokat vonzol magadhoz. Vagyis még több olyat, amiért hálás lehetsz. Ha most körülnézel, talán azt mondod: „Nincs meg az autó, amit szeretnék. Nincs meg a ház, amit szeretnék. Nincs meg a házastárs, akire vágyom. Nincs meg az egészség, amire vágyom.” Állj! Vissza, vissza! Ezek mind olyan dolgok, amelyek hiányoznak
az életedből! Inkább összpontosíts arra, hogy mi mindened van, amiért hálás lehetsz. Például  hogy van szemed, amellyel képes vagy elolvasni ezt a könyvet. Vagy hogy vannak ruháid. Haelkezded megélni a hála érzését, hamarosan más jó dolgoknak is örülhetsz majd. „Sok ember, aki egyébként nagyszerűen irányítja az életét, a hála hiánya miatt marad szegénységben.”

Wallace Wattles

Nem hozhatsz új dolgokat az életedbe, ha közben nem érzel hálát mindazért, amid már van. Hogy miért? Mert a hálátlansághoz negatív gondolatok és érzések tapadnak. Legyen szó irigységről, haragról, elégedetlenségről vagy csak a „sosem elég” érzéséről, ezek nem hozhatják meg neked a kívánt dolgokat. Sőt épphogy azt a helyzetet erősíted általuk, amelyiket nem szeretnéd. Elzárják előled a saját javaidhoz és sikereidhez vezető utat. Ha új autóra vágysz, de közben nem vagy hálás a jelenlegiért, azzal az utóbbi érzés negatív frekvenciáját bocsátod ki. Légy hálás mindazért, amid jelenleg van! Ahogy elkezded sorra venni magadban a sok-sok jót, amiért hálás lehetsz, csodálkozva veszed majd észre, hogy vége-hossza sincs a pozitívumoknak. Tedd meg a kezdő lépést! Ha így teszel, a vonzás törvénye érzékeli pozitív hozzáállásodat, és még több ennek megfelelő dolgot küld hozzád. Hangolódj hát a hála frekvenciájára, és meglátod, hogy minden jó a tiéd lesz!

„A hála napi gyakorlata az egyik olyan csatorna, amelyen keresztül gazdagságod életedbe áramlik majd.”Wallace Wattles

Lee Brower
JÓLÉTSZAKÉRTŐ ÉS TRÉNER, ÍRÓ ÉS TANÁR

Mindenkinek az életében vannak olyan időszakok, amikor úgy érzi, hogy rosszul vagy épp egyáltalán nem működnek a dolgai. Egyszer egy ilyen alkalommal a kezembe került egy kő, amellyel sokáig babráltam. Aztán fogtam, zsebre vágtam, és azt mondtam magamnak: „Mindig, amikor megérintem  ezt a követ, keresek valamit, amiért hálás lehetek.” Azóta reggelente öltözésnél beleteszem a követ a zsebembe, és nap közben sorra veszem mindazt a jót, amiért hálával tartozom. Este pedig szépen kiveszem a követ a zsebemből. A módszer csodálatosan működik. Egyszer egy dél-afrikai férfi látta, amint kiesett a zsebemből a kő. „Mi ez?” - kérdezte. Elmeséltem hát neki a kő történetét, ő pedig elnevezte hálakőnek. Két hét múlva otthonról írt nekem: „A fiam halálos beteg, a hepatitis egyik ritka fajtájában szenved. Kérlek, küldj nekem három hálakövet.” Mivel a sajátomat is az utcán találtam, a kérés nem tűnt teljesíthetetlennek. Ezúttal azonban különlegesebb köveket kerestem, úgyhogy kimentem a patakpartra válogatni. A három legszebbet elküldtem a férfinak.  Négy-öt hónap múlva kaptam tőle egy e-mailt, amelyben a következőt írta: „A fiam sokkal jobban van. Es van még valami, amit tudnod kell. Több mint ezer hálakövet adtunk el - darabját tíz dollárért -, a pénzt pedig jótékonysági célra ajánlottuk fel. Mindent köszönünk.” Rendkívül fontos tehát, hogy hálával éljük az életünket.

A világhírű tudós, Albert Einstein örökre megváltoztatta azt, ahogyan az időről, a térről és a gravitációról gondolkodunk. Aki tudja, milyen szegény családból és milyen elmaradott körülmények közül jött, csodálkozik, hogyan volt képes minderre. Az igazság az, hogy Einstein nagyon sokat tudott A Titokról. A „Köszönöm” szó például naponta több százszor hangzott el a szájából. Hálás volt az őt megelőző nagy tudósoknak, akik munkájukkal lehetővé tették szakmai sikereit, és ezáltal hozzásegítették, hogy megalkossa a történelem egyik legnagyobb tudományos életművét. A hála kifejezésének egyik leghatékonyabb módja, ha beépítjük azt a Teremtő Folyamatba, ezáltal hatalmas lökést adva vágyaink megvalósulásának. Ahogy Bob Proctor tanácsolta a Teremtő Folyamat első lépésénél, a kérésnél: először is írd össze, mit szeretnél. „Kezdd, mondjuk így: Nagyon boldog és hálás vagyok, amiért...” (fejezd be kedved szerint). Amikor köszönetet mondasz, mintha már megkaptad volna, amit akarsz, nagyon erős jelzést küldesz az univerzum felé. Azt üzened, hogy amit szeretnél, az már a tiéd, hiszen hálás vagy érte. Váljon szokásoddá, hogy reggelente, mielőtt felkelnél az ágyból, előre köszönetet mondasz az előtted álló nagyszerű napért, mintha az már a hátad mögött lenne. Attól kezdve, hogy felfedeztem A Titkot, és megszületett bennem az elhatározás, hogy a világ elé tárom, mindennap köszönetet mondtam A Titok című filmért, amelyről tudtam, hogy örömöt hoz majd az emberiségnek. Fogalmam sem volt, hogyan fogjuk vászonra varázsolni a tudást, de biztos voltam benne, hogy bevonzzuk a helyes utat. Csakis az eredményre összpontosítottam. Mély hálát éreztem - még mielőtt az álom megvalósult volna. Ez pedig megnyitotta a csatornákat, és a varázslat szabadon áradt be az életünkbe. A Titok készítőiként a mai napig töretlen hálával adózunk mindezért. Olyan csapattá kovácsolódtunk, amelynek tagjai minden pillanatban ezt az érzést sugározzák. A hála életformánkká vált.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Rhonda Byrne: A TItok
Nyitott szívvel és bizalommal telve jöttünk a világra, örömöt és a tápláló szeretet szabad áramlását várva. Születése pillanatában természetesen még mindenki jó empátiás készséggel rendelkezik és érzékeny a rezgésekre.
Evolution’s End című könyvében Joseph Chilton Pearce leírja, hogy az embrió már a fogantatás után néhány nappal rezgő sejtek sokaságát gyűjti össze: ezekből lesz a szíve.
Ezek a sejtek hangérzékenyek: ráhangolódnak az anya szívverésére és légzésére, ami elengedhetetlen a gyermek szívének kifejlődéséhez.
Az anya érzelmi állapota és ismétlődő viselkedésmintái hormonálisan és a hangszínen keresztül is nyomot hagynak a magzatban.

Miután a kisbaba megszületik, és a testében még tombol az adrenalin, az anya – és persze az apa is – ösztönösen a bal oldalához, a szívéhez szorítja az újszülöttet.
A szülők szíve stimulálja a baba szívét, ami aktiválja az agyat, és biztosítja afelől, hogy a gyermek biztonságban van.
Köztudott, hogy a hanghordozóról lejátszott szívverés 40-50 százalékkal csökkenti a csecsemők sírását.

Pearce ezután azzal folytatja, hogy az újszülöttek egy rejtett világban élnek, és szinte teljes szimbiózisban vannak édesanyjuk testével.
A következőt írja:

„Amikor az anya rejtett szférája érinti a gyermekét, lázas kommunikáció indul meg. Az anya nem biztos, hogy észleli ezt a rejtett kommunikációt, ám a gyermek számára ez az egyetlen tökéletesen aktív tudatszint.”

Vagyis a belehelyezkedés szívtől szívig – a gyermektől az anyáig és az anyától a gyermekig – terjedő képessége a fejlődés és a túlélés legalapvetőbb módja.
Érzelmi intelligencia című könyvében Daniel Goleman leírja, hogy a csecsemők és a kisgyerekek gyakran alakítanak ki empatikus kapcsolatot egymással.
„A csecsemőket jóformán a születésük napjától kezdve felzaklatja, ha más csecsemőket sírni hallanak” – számol be róla Goleman, majd hozzáteszi, a csecsemők „úgy reagálnak a környezetükben keletkező zavarokra, mintha az a saját problémájuk lenne: sírva fakadnak, amikor más gyereket sírni látnak”.

A gyerekek gyakran átveszik társuk zaklatottságát. Ha például a másik felsebzi az ujját, az egyéves maga is a szájába veszi az ujját, hogy meggyőződjön róla, fáj-e. A bölcsődés korúak játékkal vagy simogatással próbálják megvigasztalni síró társukat.
Goleman azt írja, a gyerekek idővel kezdik megérteni, hogy a másik zaklatottsága akár az életkörülményeivel is összefüggésben állhat, ezért már egy egész csoport, például a szegények és a társadalom peremére sodródottak iránt éreznek sajnálatot.
A rezgésekre való érzékenység és az empátia, úgy tűnik, alapvető emberi tulajdonságok, amelyek gyökerei az anyaméhben keresendők.

Elaine Aron pszichológusnő, The Highly Sensitive Person című könyvében arról ír, hogy a „hiperérzékeny” emberek a társadalom 15-20 százalékát teszik ki.
Ők azok, akik olyan dolgokat is megéreznek, amelyek mások számára rejtve maradnak, tökéletesen megértik a környezetükben élőket, érzékelik problémáikat és képességeiket, továbbá gyakran több térre és időre van szükségük, hogy meg tudják emészteni mindazt, amit magukba szívnak.
A hiperérzékenyek gyakran bele is betegedhetnek vagy rokkanhatnak a sok ingerbe, és alapvetően befelé forduló, intuitív, látnoki képességgel megáldott emberek, akik rengeteget foglalkoznak saját lelkükkel és lelki életükkel.

Carl Jung írja, hogy a hiperérzékenyeket jórészt a tudatalattijuk befolyásolja, amely akár profetikus igazságokat tartalmazó, fontos információkat is szolgáltathat számukra.
Aron kutatásai alapján a megkérdezettek 30 százaléka a „mérsékelten érzékeny” kategóriába tartozik. A maradék 50 százalék azt vallja magáról, hogy nem vagy egyáltalán nem érzékeny.
Talán mindannyian tudatosabban érzékenyek és empatikusabbak lehetnénk, ha a kultúránk nem lenne ennyire analitikus, anyagias és versenyközpontú.

Részben persze erre is nevelnek minket; az iskola a matematikát és az informatikát erőlteti a művészetek és az irodalom, a sportot a tánc és a zene helyett. Ráadásul a diszfunkcionális családokban szerzett korai sebek lezárják az érzelmi csatornákat, és racionális gondolkodásra, kompenzációs viselkedésre, sőt, egyenesen disszociatív állapotokba kényszerítenek minket.
Mégis, a tisztán rezgésekből táplálkozó gyökereinket látva, szinte hihetetlen, hogy képtelenek vagyunk a rezgés és a rezonancia alapján megismerni másokat, főleg most, amikor a belső és a külső frekvenciák egyre fokozódnak.
Gyanítom, ahogy a sztoicizmus máza repedezni kezd, és a saját magunk védelmére kialakított egészségtelen érzelmi szokások – a függőségi állapotok, a begubózás vagy az agresszió, hogy csak néhányat említsek – is csődöt mondanak, az emberek sokkal nagyobb százaléka fog a hiperérzékenyek kategóriájába tartozni.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Penney Peirce: Frekvencia
A teremtés hatékony módszerei - A Titok
Dr. Joe Vitale

Sok ember érzi úgy, hogy az élete kilátástalan. De bármilyenek legyenek is a körülményeid, tudnod kell, hogy ez csupán a jelenlegi valóság, amely abban a pillanatban megváltozik, amint elkezded használni A Titkot. Mostani helyzeted múltbéli gondolataid gyümölcse. Ha tehát változtatsz gondolataidon és érzéseiden, gyökeresen megváltozhat minden.
„Hogy az ember képes változtatni önmagán... és úrrá lenni sorsán - ezt minden elme tudja, amelyik felismerte a megfelelő gondolkodás hatalmát.”Christian D. Larson (1866-1954)
Lisa Nichols

Ha javítani szeretnél a körülményeiden, mindenekelőtt gondolataidat kell megváltoztatnod. Amikor úgy nyitod ki a postaládát, hogy közben a számláktól rettegsz, ne csodálkozz, ha találsz is benne egyet-kettőt. Épp így van ez az életben is! Várod a számlákat. Folyton a fizetnivalók járnak a fejedben, így azoknak meg is kell jelenniük az életedben. Nap mint nap igazolod saját gondolkodásodat: na, találok ma számlát? Hát persze, hogy találok. Na, találok ma számlát? Hát persze, ma is itt van! Na, találok ma számlát? Hát persze, tessék, itt van. De miért? Mert ez az, amit vársz. A vonzás törvénye csak engedelmeskedik a gondolataidnak. Tegyél hát magadnak egy szívességet: várd inkább a bevételeket! Az elvárás nagyon erős vonzerő, amely szó szerint odavonzza hozzád a dolgokat. Bob Proctor szavaival élve: „A vágy összekapcsol vágyad tárgyával, az elvárás pedig bevonzza azt az életedbe.” Mindig azokat a dolgokat várd tehát, amelyekre vágysz, ne pedig azokat, amelyeket nem akarsz. Most épp mit vársz?

James Ray

A legtöbb ember végignéz jelenlegi életén, és azt mondja: „Ez vagyok én.” Pedig ez nem  igaz. Nem ez vagy. Ez voltál. Legyen szó arról, hogy nincs elég megtakarított pénzed, vagy hogy nem működik a párkapcsolatod, vagy akár arról, hogy az egészségi állapotod nem a legjobb. Mindez nem az, ami most vagy, hanem múltbéli gondolataid és cselekedeteid visszamaradt eredménye. Vagyis - ha úgy tetszik - te is, mint mi, emberek mindannyian, múltad üledékében élsz. Ha tehát úgy definiálod az életedet, hogy végignézel mostani éneden, azzal továbbra is ugyanarra kárhoztatod önmagad.
„Minden, ami vagyunk, annak az eredménye, ahogyan a múltban gondolkodtunk.”Buddha (Kr. e. 563-483)
Most pedig szeretnék megosztani veled egy nagyon hatásos módszert, amelyről Neville Goddard, a nagy tanítómester egy 1954-es előadásában beszélt, és amelyet ő a „visszatekintés metszőollójának” nevezett. Az én életemre óriási hatással volt ez a technika. A lényege annyi, hogy minden este, mielőtt elaludnál, gondold végig az aznap történteket. Ha bármi olyat találsz, ami nem egészen úgy ment, ahogyan szeretted volna, játszd le magadban újra az adott jelenetet - de ezúttal úgy, ahogyan az örömöt okoz neked! Amikor az elmédben újrateremted és kijavítod életed eseményeit, egyben harmonizálod is az aznapi frekvenciát, hogy a holnapnak már egy új, magasabb szintű rezgéssel vághass neki. Vagyis tudatosan új képeket festesz a holnap számára. Ne feledd: erre sosem késő rászokni.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Rhonda Byrne: A TItok
Régóta tudjuk, hogy érzelmeink erős hatással vannak a testünkre. Erről számos tudományos és orvosi dokumentáció látott napvilágot. A DNS azonban az eddigi felfogás szerint megváltoztathatatlannak számított. De vajon csakugyan az?
A HearthMath Institute 1992 és 1995 között azt kutatta, milyen hatást gyakorolnak DNS-ünkre a tiszta érzelmek. Glen Rein és Rollin McCraty kutatók ehhez az emberi DNS-t vették górcső alá. A DNS-t a kísérlethez először is elkülönítették egy főzőpohárban, majd a különböző szellemi és érzelmi technikákat alkalmazó kísérleti személyek segítségével erős érzelmeknek és indulatoknak vetették alá. Az eredmények abszolút meggyőzőek voltak. Habár a tudósok kételkedtek abban, hogy az érzelmek hatással lehetnek a DNS-re, most olyasmit figyelhettek meg, ami ellentmondott a fizika addigi törvényeinek: miközben a kísérleti személyből erős érzelmek áradtak, az örökítő anyagon egyértelmű elektromos reakció volt mérhető. Vagyis az emberi érzelmek hatást gyakoroltak a főzőpohárban lévő DNS-molekulákra.

Az emberi érzelmek hatással vannak a DNS alakjára. 

Értelmünk számára ez nehezen felfogható. A tudomány eddigi állása szerint a DNS megváltoztathatatlannak számított: vele születünk és a súlyos, erőteljes beavatkozásokon kívül semmi sem lehet rá hatással, nem változtathatja meg, sem a testen belül, sem abból kiemelve. Most azonban tapasztalnunk kell, hogy a DNS igenis megváltoztatható, sőt az igen finom energetikai rezdülésekre is reagál! Kísérletsorozatában a HeartMath Institute még egy lépéssel tovább ment, és megvizsgálta az emberi placenta DNS-ének reakcióit is. Ez a DNS legtisztább alakja. A kísérlethez huszonnyolc, placentából származó DNS-t helyeztek egy-egy főzőpohárba, s adtak át huszonnyolc kutatónak, akik arra is ki voltak képezve, hogy erőteljes érzelmeket gerjesszenek.

Ebben a tesztben is bebizonyosodott, hogy a DNS alakja a kutató érzelmeinek megfelelően változik: az elismerés, szeretet és hála érzésének hatására a DNS fellazul, a láncok felnyílnak, vagyis a DNS lánc megnyúlik. Ám ha a kutató aggodalmat, félelmet, dühöt vagy feszültséget árasztott magából, a DNS rövidebb lett, sőt jó néhány kódját ki is kapcsolta! A negatív érzésekre tehát azzal reagált, hogy
összehúzódott. Most már érthető, miért vágnak el minket a negatív érzések a világ többi részétől. Ha dühösek vagy rosszkedvűek vagyunk, úgy érezzük, hogy elszigetelődünk és kizökkenünk a helyes kerékvágásból. És csakugyan ez történik – csakhogy mi zökkentjük ki saját magunkat! A DNS-kódok kikapcsolása mindenesetre csak addig tartott, amíg a kutató el nem kezdett ismét örömet, elismerést, hálát és szeretetet érezni. Ettől a kódok ismét bekapcsolódtak – mintha a villanyt kapcsolták volna fel. (A teszteredményt közlő cikk: Local and Non Local Effects of Coherent Heart Frequencies on Conformational Changes of DNA.)

A DNS-en mért változások egyébként sokkal nagyobbak és átfogóbbak voltak, mintha például elektromágnessel váltották volna ki őket.

Azok, akik képesek mélyen szeretni, megváltoztathatják DNS-ük alakját. 

Végül HIV-fertőzöttekkel is elvégezték a kísérletet, s ennek során kiderült, hogy az elismerés, a hála és a szeretet hatására a beteg ellenálló ereje a 300 000-szeresére nőtt azokéhoz képest, akik nem voltak képesek ilyen érzésekre. Vélhetőleg ebben keresendő az egészség nyitja. Mindenképpen ajánlatosnak tűnik az öröm, a szeretet, a háládatosság és az elismerés érzését gyakorolni, hiszen ily módon 300 000-szeresére növelhetjük ellenálló erőnket. Ha kitartunk a pozitív érzések mellett, biztosan útját állhatjuk néhány betegségnek, mert ezzel megerősítjük immunrendszerünket. De nem lennénk-e képesek ennél többre is? Talán még az egészségünket is visszanyerhetnénk!

Számtalan sikertörténetet ismerünk – az egyik ezek közül Szandráé:

Kedves Pierre!
Az én kívánságaim az élet számos területén teljesültek. Példáid ami az egészséget illeti:
Sokáig a bulimia nevű táplálkozási zavarban szenvedtem. Kényszeresen tömtem magamba az ételt, aztán mindent kihánytam. Majd’ öt éven át kettős életet éltem, senki sem tudott róla. Kifelé úgy tettem, mintha minden rendben lenne, de nagyon szégyelltem, magam. Egyszer valaki egy pozitív gondolkodásról szóló könyvet ajánlott nekem: a „Kívánjunk sikeresen!” című könyvedet. Ez nagyon fellelkesített, mert már régóta sejtettem, hogy csak én tudok változtatni a helyzetemen. Elkezdtem hát
a pozitív affirmációkat és az önszuggesztiót. Közben gyakran elképzeltem, hogy karcsún, csinosan és egészségesen fogadom a bókokat, amiért ilyen sugárzó és jó alakú vagyok. Ez eltartott egy ideig, de ez volt az egyetlen esélyem a sikerre. Az életem alapjaiban megváltozott. Minden úgy történt, ahogyan történnie kellett. Először meg kellett szoknom, hogy hányás nélkül, rendszeresen eszem. Eleinte nehezen ment, egészen addig, amíg el nem tüntettem az életemből a mérleget. Akkor aztán 10 kilót fogytam nem egészen egy év leforgása alatt, amit nem is híztam vissza. Még ma is ideális a súlyom (kb. 60 kg), és ehetek, amit akarok, mert nem hízom tőle. Szóval, a bulimia a múlté (méghozzá idegen segítség nélkül), és még a súlyom is ideális. 
Üdvözlettel:
Szandra

Nekem is megvannak a magam tapasztalatai az öngyógyító erőkkel, amelyek – ha az orvostudománynak hihetünk – ilyesmit végképp nem produkálhattak volna:
Húszesztendős voltam, és erős hátfájás gyötört. Rögtön egy szaktekintélyhez küldtek. Az első vizsgálat alapján adott diagnózis lesújtó volt: Bechterew-kórban, a gerincoszlop krónikus gyulladásos
betegségében szenvedtem. Semmi kétség, a laboreredmények mind ezt mutatták. Megállapodtunk, hogy egy hét múlva, ha az első megrázkódtatást kihevertem, megbeszélhetjük a további kezeléseket. Egyvalami biztos volt: ez a betegség gyógyíthatatlan, színészi pályámnak tehát vége. Gerinccsigolyáim rövid időn belül annyira összenőnek, mintha egyetlen csontot alkotnának. A hátam pedig úgy meggörbül, hogy a földön kívül egyebet nem fogok látni. Eltelt a hét – életem legnehezebb heteinek egyike. Akkor még mit sem tudtam a sikeres kívánságokról vagy a kvantumfizikáról; nem tudtam, hogy gondolatainak erejével az ember akár a DNS-ét is megváltoztathatja; csupán egyvalamit tudtam: „Egészséges vagyok. Tökéletes a hátam. Szeretem a hátamat. Erős, eleven és mozgékony vagyok.” Egy évre előre feliratkoztam teniszedzésre, de nem kétségbeesésemben, hanem azért, mert annyira örültem, hogy így fel lettem rázva; mert tudtam, milyen jó egészségesnek lenni. Nem volt kétséges: most kezdődött el igazán az életem! Jót nevettem a világegyetem tréfáján, megköszöntem a figyelmeztetést, felébredtem, és éreztem hogy vagyok, hogy élek, és hogy egészséges vagyok. Egészséges vagyok és voltam. Éjjel-nappal, minden percben, minden pillanatban arra a csodára összpontosítottam, ami bennem történt. Környezetem őszinte bámulatára. Senki sem tudta, miért van ilyen jó kedvem, mitől vagyok ennyire boldog, miért szeretek ennyire mindenkit és mindent. Táncoltam, énekeltem, hálás voltam, egyben voltam. Mérhetetlen háládatossággal és elismeréssel töltött el az addigi életem. Eljött az újabb orvosi vizsgálat, az újabb laboreredmények napja. Az orvos csodálkozott mosolygó, jó kedvű betegén – és akkor robbant a bomba. Megmagyarázhatatlan. Felfoghatatlan. Ilyen még nem történt. A tévedés kizárt. Egy hebegő orvos állt előttem. A reumatikus
gyulladás, a gerincoszlop, a beteg keresztcsonti és csípőízület, hiszen olyan egyértelműnek látszott, és most... Ezt még egyszer meg kell vizsgálnunk. De az orvos, a szaktekintély három nap elteltével sem tudott mit mondani. Meggyógyult. Vége. Nem látni semmit, nem találtak semmit. A vérkép teljesen normális, sehol egy betegséghordozó gén, semmi csigolyagyulladás, nagyon sajnálja, nem, igazán örül, de hát... Szinte azt hittem, jobban örülne, ha minden a maga rettenetes módján történt volna, csak hogy az ő élete az addigi szabályos kerékvágásban futhasson tovább. De így csak kézfogás, hitetlenkedő fejcsóválás. Emlékszem, ahogyan vigasztalóan megöleltem, és biztosítottam róla, hogy helyesen járt el; ahogyan csókot nyomtam az asszisztensnő arcára – aztán elkezdtem teniszezni. Ma már tudom, mi történt akkor. Ma már mélyen meghat énem és gondolataim erejének ajándéka.
De mitől voltam akkor olyan biztos a dolgomban? Nem tudom. Visszatekintve azonban látom, hogy ebből az esetből merítettem azt a szilárd bizonyosságot, amely még ma is eltölt. Ez a tapasztalat és sok más esemény megtanított arra, hogy saját egészségünk is a mi kezünkben van – sokkal inkább, mint gondolnánk. Ez szilárd meggyőződésem.
És te, mit hiszel? Hited a mindent eldöntő erő. Dönts, és alakítsd annak megfelelően az életed!
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!



Pierre Franckh: A rezonancia törvénye
Hogyan alakítják át meggyőződéseink a világot?
Abban a tudatban nevelkedtünk, hogy elkülönülünk másoktól. Ez  szükségképpen az elszigeteltség és a magány érzését keltette. Úgy tűnt, ki vagyunk szolgáltatva a dolgok és az események „véletlen” alakulásának. Voltunk mi – és volt a világ többi része. Ez a világkép annyira természetes volt, hogy soha nem is kérdőjeleztük meg, kellemetlen érzésünk ellenére sem. Ezért aztán elég gyakran alakult úgy az életünk, hogy ezt a véleményt alátámassza.

Az utóbbi években azonban mindenestül megváltoztak a modern tudomány ismeretei. Ma már tudjuk, hogy az eddigi nézetekkel ellentétben nem különülünk el! Minden mindennel kapcsolatban áll, és minden mindenre hatással van. Ez a felismerés rendkívül fontos vágyenergiánk összpontosításának szempontjából.

A változás 1995-ben kezdődött, az orosz Tudományos Akadémián, a Vlagyimir Poponyin és Peter Gariaev vezetésével végzett vizsgálatokkal. Kísérleteik ámulatba ejtő eredménnyel jártak. Olyan meglepőek voltak, hogy az Egyesült Államokban is megismételték, majd publikálták őket. Vlagyimir Poponyin és Peter Gariaev fényrészecskék – úgynevezett fotonok – segítségével akarta vizsgálni a DNS viselkedését. Kísérletsorozatukban légüres teret hoztak létre egy csőben. Ma már tudjuk, hogy még a vákuumnak nevezett légüres térben sem uralkodik abszolút üresség. Mindenütt jelen vannak ugyanis a fotonok – vagyis a fényenergia, amely speciális műszerekkel viszonylag pontosan mérhető.  Ennél a kísérletnél sem volt ez másként. A csőben keletkezett légüres térben a fotonok meglehetősen rendezetlenül oszlottak el.

A következő lépésben emberi DNS-mintát juttattak a csőbe. És ekkor roppant különös dolog történt: a részecskék a DNS jelenlétében átrendeződtek. A DNS közvetlen hatást gyakorolt a fotonokra: mintegy láthatatlan erővel szabályos mintázatba rendezte azokat.
Egyértelművé vált tehát, hogy az emberi DNS közvetlen hatással van a fizikális világra. A hagyományos fizikában ilyesmit eddig még nem figyeltek meg. Mi több: a hagyományos fizika hagyományos értelmezésében ilyesmivel nem is számolnak. A fotonok viselkedésére tehát eleinte nem volt magyarázat.

Ez már magában is elég izgalmas lenne. Ám ami ezt követte, az méltán nevezhető forradalminak... Amikor a DNS-t kivették a csőből, azt feltételezték, hogy a fotonok rendje felbomlik, s azok visszatérnek rendezetlen állapotukba. Csakhogy éppen az ellenkezője történt! A fotonok úgy viselkedtek, mintha még mindig jelen lenne a DNS, és megőrizték rendezett eloszlásukat. A kísérletet megismételték, a műszereket megvizsgálták, és megbizonyosodtak róla, hogy a csőben nem maradt DNS. Ám akárhányszor ismételték is meg őket, a kísérletekből végül csupán egyetlen dologra következtethettek: arra, hogy a fotonok és a DNS még mindig kapcsolatban álltak egymással, noha fizikailag elkerültek egymás közeléből. Úgy tűnt, az a mező köti össze őket, amelyet a kvantumfizika „kvantummezőnek” nevez. Az „üres tér” nem is olyan üres – sokkal inkább olyan mező, amelyben információk milliárdjai terjednek és mozognak hullámformában. Ez a kísérlet roppant tanulságos a rezonancia törvényének megértését illetően. A kísérletsor alátámasztja azt a teóriát, miszerint létezik egy kvantummező, amely mindent mindennel összeköt. Az imént vázolt kísérlet különlegessége az, hogy elsőként bizonyította felismerhetően ennek az energiának a meglétét. Ennek a mindent mindennel összekötő erőtérnek már régóta sok neve van. Felfedezői szerint nevezik kvantummezőnek, isteni mátrixnak, ősoknak, mezőnek vagy kvantumhologramnak. Olyan erőtér ez, amelyhez egyetlen eddig ismert energiaforma sem fogható.

Ez a sűrű hálóként működő energetikai mező egyfajta hidat alkot a külső és belső világok között. A levegőben terjedő hanghullámokhoz hasonlóan meggyőződéseink és gondolataink kisugárzó energiájának is szüksége van egy hordozó közegre; erre szolgál a kvantummező. Ez az erőtér teszi lehetővé, hogy – tudva vagy tudattalanul – mindennel és mindenkivel összeköttetésben álljunk. Teljesen mindegy, milyen messze van tőlünk a „vevő” – lehet a szomszédunk, de lehet a világ másik felén tartózkodó személy is. A létrejövő és kisugárzó rezonanciás mező mindig megtalálja az igazit – még ha nem is tud róla.

Szabina is ezt a lehetőséget használta ki. Vágyakozásával energetikai kapcsolatot létesített jövendőbelijével, aki az egészről mit sem sejtett:

Szia Pierre!
Ez év júniusában voltam a frankfurti előadásodon, és alig találok rá szavakat, mi minden történt azóta. Kívánságaim sorban teljesültek. Egyetlenegy maradt válasz nélkül, mégpedig az, amelyiket legjobban a szívemen viseltem: tudniillik hogy életem párját megtaláljam. Ezért elhatároztam, ahogyan javasoltad, hogy először is boldog és főleg hálás leszek mindazért, ami vagyok és amim már van. Augusztus elején nyaralni mentem a két gyerekemmel. Itt is teljesült minden kívánságom, még az is, amiről már-már megfeledkeztem; ráadásul csupa kedves, és még üzleti szempontból is érdekes emberrel ismerkedtem meg. Csupán a „nagy ő” váratott magára továbbra is. Úgy gondoltam, egy-két affirmációval adok egy kis lökést a dolognak. Reggelente a futópadon fél órán át ismételgettem őket magamban. És egyszer csak ott állt előttem. Amikor a diszkóban a bárhoz igyekeztem, kis híján legázolt, csak hogy jelezze: mindenáron meg akar ismerkedni velem. Ehhez persze némi bátorságot kellett merítenie valamilyen italból, de akkor is, már napok óta várt az alkalomra, hogy megszólíthasson. Közben pedig fogalma sem volt róla, hogy miért is akar megszólítani – egyszerűen
nem tehetett mást, „valami” erre ösztökélte. Szörnyen furcsa volt, hogy így kikezdett velem, ugyanakkor hihetetlenül vonzódtunk is egymáshoz. Kiderült, hogy ez a férfi minden kívánságomnak
megfelel, és emellett annyi közös vonásunk van, hogy az már félelmetes. Azóta már el sem tudjuk képzelni egymás nélkül az életet. Ráadásul mindkettőnkben megvan a hajlandóság arra, hogy tovább fejlődjünk egymás mellett. Ezt a kívánságot – hála neked – az előadásod után írtam hozzá a listámhoz. Olyan sokáig vártam, hogy teljesüljön ez a vágyam – és most egyszer csak itt van. Nemsokára látjuk egymást a következő előadásodon, de akkor már hozok magammal még valakit... Sok szeretettel:
Szabina

Miért várnánk tovább vágyaink valóra válására, ha energetikailag egyértelműen és aktívan felvehetjük a kapcsolatot céljainkkal?
Szabina egyszerűen bízni kezdett gondolatai erejében, és tévedhetetlenül kitartott a meggyőződése mellett. A kvantummezőn keresztül azonnal kapcsolatba kerülhetünk mindennel és mindenkivel. Csupán meg kell tennünk. A rezonancia törvénye mindent elfogad,  mindig megerősít a hitedben és sohasem ellenkezik veled. Ha például azt hiszed, hogy az életed egy hajítófát sem ér, és nincs mélyebb értelme, akkor ebben fog megerősíteni.

Ha azt hiszed, hogy komoly, őszinte kapcsolat vár rád, és dúskálhatsz minden földi jóban; ha azt hiszed, hogy életednek mély, mindent magába foglaló értelme van, akkor ezt fogja alátámasztani. A rezonancia törvényének értelmében ugyanis semmi más nem valósulhat meg az életedben. Az energiának teljesen mindegy, hogy erkölcsös-e vagy megvetendő, hogy hasznodra válik-e vagy inkább gáncsot vet neked. Az energia nem törődik a morállal, és nem hoz ítéletet. Az energia csupán az általad küldött impulzusokra reagál.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Pierre Franckh: A rezonancia törvénye
Mi módon sugározzuk magunkból a vágyainkat?
A szív az emberi gondolkodás kezdetei óta a szeretet szimbólumának és érzelmeink központjának számított. Aztán jött a modern orvostudomány, és megpróbálta elhitetni velünk, hogy a szív csupán egy pumpa, amely a vért áramoltatja szervezetünkben. Igaz, hogy nekünk, „hétköznapi embereknek” nem álltak rendelkezésünkre tudományos ellenérvek, mégis makacsul tartotta magát körünkben az a meggyőződés, hogy a szív valójában mégiscsak érzelmeink központja. Ezt számos szófordulat is alátámasztja, például: „megszakad a szíve bánatában” vagy „helyén van a szíve”, vagyis kellő bátorsággal tör célja felé. A „bátorság” szó a latinban „szívvel rendelkezőt” is jelent. A „szív” szó pedig a „hit”-tel rokon.
Könnyebb egy atomot szétrombolni, mint egy előítéletet. Albert Einstein
Hogy ez az összefüggés mennyire igaz, és hogy a tudomány mekkorát tévedett, azt jól mutatja néhány meglepő kísérlet, amelyet 1993-ban végeztek el, ám soha nem hoztak nyilvánosságra. A tudományos világ ugyanis nehezen látja be a tévedéseit. Az 1991-ben alapított és forradalmi felfedezéseiről ma már világszerte ismert HeartMath Institute2 újfajta kutatásokat végzett az érzelmek fiziológiájának, valamint a szív és az agy kölcsönhatásainak terén. 1993-ban például azt vizsgálták, miként gyakorolnak hatalmat az érzelmek az emberi test fölött. A kutatás során testünknek elsősorban arra a területére koncentráltak, amelyet közönségesen az érzelmek keletkezéséért teszünk felelőssé – vagyis a szívre.

Meglehetősen hamar, már az első vizsgálatok idején olyan meglepő megállapításra jutottak, amelyet érthetetlen módon korábban  még senki sem fedezett fel: nevezetesen hogy a szívet egy erőteljes, mintegy két és fél méter átmérőjű erőtér övezi. Ez azt jelenti, hogy a szív jóval nagyobb erőteret generál, mint az agy! A tudósok addig azt feltételezték, hogy a maga elektromágneses impulzusaival az agy adóköre a legnagyobb. Akkor azonban találtak egy erőteret, amely jóval nagyobb; ráadásul olyan erős, hogy messze túlnyúlik a test határain. A szív által sugárzott erőtér valószínűleg még a mértnél is sokkal nagyobb, mivel a mai, még tökéletlen mérőberendezések nem tesznek lehetővé igazán pontos méréseket. Az emberi szívet körülvevő elektromágneses mező rajza. Ez a tér nemcsak a test sejtjeit zárja magába, hanem a testen kívüli területeket is.

Az első meglepetés után hamarosan felmerült a kérdés, hogy vajon mi célt szolgál a szívünket körülölelő erőtér. Az eddigi felismerések éppoly figyelemreméltók, mint amilyen meglepők:

A szív által létrehozott elektromos és mágneses mezők kommunikálnak testünk szerveivel. 

Még azt is sikerült bebizonyítaniuk, hogy a szív és az agy összeköttetésben áll egymással, és a szív jelzi az agynak, milyen hormonokat, endorfinokat vagy más vegyületeket termeljen a testben.

Az agy nem önállóan cselekszik, hanem a szív jelzései alapján.

Vagyis valójában a szív osztja szét az információkat! De vajon miként kommunikál az aggyal és a többi szervvel? A további kísérletek során kiderült, hogy az információkat az érzelmek továbbítják. Érzelmeink tartalmazzák tehát azokat az információkat, amelyek révén szívünk az agyat és a szerveket testünk pillanatnyi szükségleteiről tájékoztatja. Ám ez még messze nem minden. A kutatásokat folytatva ugyanis felfedezték, hogy a szív által gerjesztett elektromos és mágneses mezőt nem csupán érzelmeink alkotják. Erejét egy további meghatározó forrásból, nevezetesen a meggyőződéseinkből is meríti, vagyis mindazokból a dolgokból, amelyekben mélységesen hiszünk, s amelyek szerint az életünket irányítjuk. Mindezt magában foglalja a szívből információként áradó energia, amelyet testünk akkora erővel sugároz, hogy nemcsak agyunkig és a szerveinkig jut el, hanem messze kiterjed a környezetünkbe. Egy-két szólás őrzi még magában ezt a régesrégi igazságot: a „szívem mélyén” tudom, mi az igazság, a „szívem vágya” az, amit szeretnék, és természetesen a „szívemből szólt” az, akivel egyetértek.

Szívünk egyfajta közvetítő, amely minden meggyőződésünket és érzelmünket elektromos és mágneses rezgésekké és hullámokká alakítja át. 

Ezek az elektromágneses hullámok pedig nem korlátozódnak a testünkre, hanem mélyen behatolnak a környezetünkbe, és kölcsönhatásba lépnek mindennel, ami minket körülvesz. Szívünk egy másik nyelvre – a rezgések és hullámok kódolt nyelvezetére – fordítja le meggyőződéseinket, elképzeléseinket és érzelmeinket, s így sugározza szét ezeket.

Meggyőződéseink a szív által sugárzott elektromos és mágneses hullámok formájában lépnek kölcsönhatásba a fizikai világgal. 

A HearthMath Institut vizsgálatai kimutatták, mekkora ez a kisugárzott energia.

• Az EKG-val mért elektromos ingerület az agy elektromos ingerületének (EEG) akár hatvanszorosa is lehet.

• A szív mágneses mezeje ötezerszer erősebb, mint az agy mágneses mezeje.

Szívünkből tehát sokkal nagyobb erő árad, mint az agyunkból. Miért olyan fontos, hogy tudjuk ezt? Egyszerűen azért, mert így végre megérthetjük, miért teljesülnek bizonyos vágyaink könnyedén, míg mások mindeddig nem váltak valóra, pedig rengeteget fáradoztunk értük, és a legjobb tudásunkkal, lelkiismeretesen magunk elé képzeltük őket.

• Ha úgy mondogatjuk az affirmációkat vagy jelenítünk meg lelki szemeink előtt bizonyos képeket, hogy a szívünk mélyén nem vagyunk
meggyőződve vágyunk valóra válásának lehetőségéről, akkor csak az agyunk bocsát ki elektromágneses hullámokat, míg érzelmeink központja, a szív, ötezerszer nagyobb erővel sugározza valódi meggyőződésünket – többnyire kételyeinket és aggodalmainkat. Ennek következménye kézenfekvő: életünkben csakis az válhat valóra, amiben a szívünk mélyén hiszünk.

Ha meggyőződéseinket érzelmeink ereje is alátámasztja, összehasonlíthatatlanul nagyobb lesz a kibocsátott energia. Ám ha szomorúak, levertek és erőtlenek vagyunk, kívánhatunk, amit akarunk: a sivár érzelmek ereje még mindig sokkal nagyobb lesz, mint az értelmünké. Az elmúlt korok és napjaink prófétái, bölcsei és tanítómesterei folyton azt mondták és mondják, hogy meg kell tanulnunk a „szívünkkel látni”.

Szívünkkel megváltoztathatjuk a világot. 

Most mélyebb, és mindenekelőtt tudományosabb értelmet nyer a spirituális mesterek és a Biblia tanítása, hogy tudniillik a hit hegyeket mozgat. „Bizony mondom nektek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, {amit én cselekedtem}, hanem ha azt mondjátok e hegynek:
Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen; és a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.”
Csak a szilárd hitnek van elegendő ereje ahhoz, hogy a világban valami újat teremtsen.

Amiben hiszünk, megvalósul, mert a hitnek van a legnagyobb – a szívtájékból kiáradó – mérhető ereje.

• A szív jelzi az agynak, milyen hormonokat, endorfinokat vagy más vegyületeket termeltessen a testtel.
• A szív testünk legerősebb adója. Ez gerjeszti a legerősebb rendelkezésünkre álló mágneses és elektromos energiát.
• A szívből sugárzó mágneses és elektromos hullámokat érzelmeink és meggyőződéseink teremtik. Mindegy, hogy e hullámok jótékony hatásúak vagy ártalmasak: így is, úgy is hihetetlen erővel áradnak a világba.
• A szív egyfajta közvetítő. Meggyőződéseinket egy másik nyelvre, a hullámok kódolt nyelvére fordítja, és hihetetlen erővel sugározza szét.
• Ez annyit jelent, hogy meggyőződéseink sugároznak belőlünk, és a rezonancia törvényének értelmében hasonló rezgésű energiát keresnek.
• Hasonló hasonlót vonz. Ami energiánkkal azonos hullámhosszú, az valósággá válik az életünkben. Vagyis a meggyőződéseink valóra válnak.

Ezért, ha kívánsz, a legfontosabb, hogy:

• szívből kívánj, ne csak gondolatban;
• ha azt akarod, hogy kívánságod teljesüljön, légy meggyőződve arról, hogy tényleg valóra válik;
• ha azt akarod, hogy kívánságod teljesüljön, először érezd boldognak magad!

Csak akkor kerülhetünk egy hullámhosszra az életünkben megvalósítandó dolgokkal, ha tudatosan vonzáskörünkbe vonjuk azokat. 

Világunkban csak az valósulhat meg, amiben mélységesen hiszünk. Főleg a tekintetben igaz ez, amit magunkról hiszünk. Önmagunkról táplált véleményünk szab irányt földi életünknek. Ez természetesen azt is jelenti, hogy csak akkor lesz erőnk és hatalmunk sorsunkat alakítani, ha megtanuljuk megérteni, hogy minden erő és minden hatalom belőlünk fakad, és nem a külvilágból ér minket. A külvilág ugyanis saját bensőnk tükre.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Pierre Franckh: A rezonancia törvénye
Mi az a rezonancia?
A rezonancia törvényének segítségével érthetjük meg, miként kommunikál egymással minden, a világmindenségben vibrálva. Az ismert világban minden élőlénynek, minden dolognak megvan a maga rezgése. Testünk szerveinek és sejtjeinek is. Ugyanígy az anyagnak. Ha az anyag rezgési energiáját vizsgáljuk, láthatjuk, hogy a különböző tárgyak általában más-más frekvencián rezegnek, de vannak olyanokis, amelyek frekvenciája azonos vagy hasonló.


resonantia = visszhang
rezonancia = visszhang, utózengés, együtthangzás, rezonálás 

Ezt egy zongorán is megfigyelhetjük: ha leütünk egy hangot, azok a húrok is rezegni kezdenek, amelyek a leütött hangra rezonálnak – vagyis felismerik és harmonizálnak vele. Hangjuk magasabb vagy mélyebb lehet, de ameddig rezonálnak, addig rezegni fognak. Egyetlen ember, dolog vagy esemény sem állhat ellen az általunk keltett rezgéstérnek, ha harmonizál annak frekvenciájával. Reagálniuk kell rá, és reagálni is fognak. Ha egy hullámhosszon vannak velünk, az emberek, dolgok vagy események sem viselkedhetnek másként, mint a zongora húrjai, amelyek – ha rezonálnak rá – önkéntelenül is együtt rezegnek a leütött hanggal.
Milyen előny származik abból, ha energiánk másokat is mozgásba hoz? Itt kerül előtérbe a rezonancia törvényének második alapvető tétele: Hasonló mindig hasonlót vonz.
Elkerülhetetlenül az életünkbe vonzunk mindent, ami rezonál velünk. Ez persze nem feltétlenül jó nekünk. A rezgés olyan erőteljes is lehet, hogy tönkreteszi az anyagot. Egy operaénekes hangjának erejével képes elrepeszteni az üveget. Az üveggel energiát közöl a téren át. Ha a közölt energia rezgése megegyezik az üvegével, vagyis ugyanaz a természetes frekvenciája, mint az üveg molekulaszerkezetének, a terhelés akkora lehet, hogy az üveg eltörik. Mi természetesen nem repedünk el, mint az üveg. Az általunk hordozott „ártalmas” rezgési energia azonban olyasmit is rezgésbe hozhat bennünk, amit nem szeretnénk, vagy éppen kellemetlen, sőt akár megrázó eseményeket vonzhat az életünkbe. Ezért olyan fontos,  hogy tisztában legyünk vele, milyen a rezgésünk, és miféle rezgésteret alakítunk ki tudatosan vagy önkéntelenül.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Pierre Franckh: A rezonancia törvénye
Lyukas felhők jelentek meg az égen Németországban
Lyukas felhők jelentek meg az égen több német település fölött 2020.febr.15-én. Érdekes jelenséget lehetett megfigyelni Németországban, többek között Offenbach, Nußloch és Wissembourg környékén.

Lyukas felhők jelentek meg az égen, melyeket többen is lencsevégre kaptak.

Wissembourg fölött:
Lyukas felhők jelentek meg az égen Németországban

Lyukas felhők jelentek meg az égen Németországban
Fotók: Michael Melchert/WetterMelder Deutschland

Offenbach környékén:
Lyukas felhők jelentek meg az égen Németországban

Lyukas felhők jelentek meg az égen Németországban

Lyukas felhők jelentek meg az égen Németországban

Lyukas felhők jelentek meg az égen Németországban
Fotók: Danut Ionutz/WetterMelder Deutschland

Nußloch égboltján:
Lyukas felhők jelentek meg az égen Németországban

Lyukas felhők jelentek meg az égen Németországban
Jürgen Scheuermann felvételei

A különlegesnek számító képződmény akkor alakulhat ki, ha egybefüggő altocumulus vagy cirrocumulus, azaz közép-, illetve magasszintű felhőzetben a hőmérséklet fagypont alá csökken. Kellő mennyiségű szilárd részecske hiányában azonban nem képződik jég, így a felhőzet túlhűtött folyadékká alakul. A túlhűtött folyadékban a fagyás ekkor hirtelen beindul, és a képződött jégcseppek lyukat hagyva maguk után kihullnak, de nem minden esetben érik el a földfelszínt. A folyamatot felhőzeten áthaladó repülőgép is beindíthatja, ilyenkor általában nem kör alakban, hanem hosszanti irányban lyukad ki a felhő.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


idokep.hu
Kristálygyógyászat/Gyógyító kövek: Rutilkvarc
Színe: Színtelen vagy füstös aranybarna, vöröses vagy fekete szálakkal.
Jellegzetességei: A rutilkvarc bármelyik szinten hatékonyan egyesíti az energiát. Növeli a kvarc energiaimpulzusát, a rezgései nagyon hatásosan gyógyítanak. A rutilkvarc egy hegyikristály módosulat, amelybe rutil szálak azaz titánium-oxid épül be. Maga a rutil kristály általában vöröses, arany, barna vagy fémes fekete. Vénusz hajnak, angyalhajnak is nevezik. Amikor kvarcban kristályosodik, tehát a rutilvarc megjelenése nagyon változatos, mert a rutil kristályok ezüst, arany és vöröses színű szálakat is létrehoznak, és ezen szálak milliónyi elrendezésben mutatkoznak meg.
Van, hogy a hegyikristályt kuszán, sűrűn átszövik a rutil szálak, de előfordul, hogy csillagot vagy más formát alkotva csak néhány szálacska látszódik.

Pszichológiailag: A rutilkvarc elér a probléma gyökeréig, megkönnyíti az átmeneteket és az irányváltoztatást.

Érzelmileg: Enyhíti a sötét hangulatokat, és kiváló ellenszere a depressziónak. Csökkenti a félelmet, a fóbiát és az aggódást, megszünteti a szorító érzéseket, szembeszáll az öngyűlölettel.
A rutilkvarc az aura megnyitásával lehetővé teszi a gyógyulást.

Fizikailag: Pozitívan hat az idegekre, az izmokra, a vérre és a belekre.

Spirituálisan: A rutilkvarcról azt tartják, hogy a kozmikus fény tökéletes egyensúlya van meg benne, biztosítja a megvilágosodást a lélek számára, és támogatja a spirituális fejlődést. Tisztítja és energiával tölti fel az aurát. Megkönnyíti az asztrális utazást, a kristályjóslást és az üzenetközvetítést. Lehetővé teszi a kapcsolatot a legmagasabb rendű spirituális útmutatással.
Föld és az ég összekapcsolódását is szimbolizálja, hiszen a titániumszálak antennaként működnek.
Kívánságainkat segít eljuttatni az égiekhez, míg a magasabból mennyei rezgéseket és útmutatást horgonyozhatunk le általa. A hegyikristály a kapcsolatot pedig felerősíti, stabilizálja. A rutilkvarc, úgy mint a tömjén, tisztítja az aurát és a finomenergetikai testeket, ezáltal stabilizálja az érzelmi állapotot.
Naisha Asian, amerikai kristályterapeuta szerint a színe jelzi, hogy a testben hogyan irányítja az energiát. Az ezüst színű fokozza az intuitív képességeket, míg az arany inkább a kreatív energiákat aktíválja és a teremtő erő befogadását.
Leginkább a hetedik vagy a korona csakrához társítható, de bármely energiaközpont tisztítására és egyensúlyozására alkalmas. A rutilkvarc előnyös a gyógyulási folyamatokhoz, a testben sejt szinten fejti ki hatását.
A rutilkvarc fénnyel tölti fel az egész lényünket, remekül alkalmazható meditációhoz és intuitív oldalunk megnyilvánításához. Általa összekapcsolódhatunk az Isteni tervvel, a Teremtővel.
A rutilkvarc hasznos a terapeutáknak és a tanácsadóknak, mert kiszűri a negatív energiát a páciensekből, ugyanakkor oltalmazza az energiamezőjüket az érzelmi oldás alatt, és akkor, amikor szembesülnek a psziché sötétebb megnyilvánulásaival. Védelmet nyújt az asztrális támadással szemben.
Használható az előző életek gyógyítására is, mivel eltávolítja a rendellenességet a múltból, és segít megismerni azokat a történeteket, amelyek hatással vannak a jelenre. Megkönnyíti, hogy a gyökerekig lehatolva feltárjuk az okokat, és megértsük a korábbi cselekedeteink következményeit.


Gyógyhatása: A rutilkvarc életereje hasznos a krónikus betegségekre, valamint az impotenciára és a meddőségre. Kitűnő kimerültségre és elcsigázottságra. Jótékonyan hat a légutakra, a hörghurutra; kiegyensúlyozza a pajzsmirigy működését, elűzi a parazitákat. Segíti a sejtek növekedését és regenerációját, helyreállítja a sérült szöveteket. Egyenessé teszi a testtartást.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Judy Hall: Kristálybiblia
A hopik kvantumjövői
Réges-régen a hopik – a törzs neve annyit tesz, hogy a béke népe – kezükbe kapták életpályájuk diagramját, amely keresztülvezeti őket a történelem e korszakán.
Tervrajzuk nemes egyszerűséggel két párhuzamos ösvényt mutat, melyek az emberi nem életében hozott döntések párhuzamos lehetőségeit jelképezik.
Eleinte a két ösvény nagyon hasonlónak tűnik. Később azonban a felső ösvény fokozatosan a semmibe vesző, szaggatott hullámvonalba torkollik.
Akik ezt az utat választják, azokat a testük felett lebegő, levágott fejjel ábrázolják. Ők úgy élik majd meg a nagy változást, mint a pusztulásba vezető káosz és zűrzavar korszakát. Az alsó ösvény egyenes vonalként nyúlik a jövőbe, határozottan és egyenletesen.
Akik ezt az utat választják, azok késő öregségükig élnek, terményeik pedig erősek és egészségesek lesznek.
Az ösvények mintegy kétharmadánál egy függőleges vonal köti össze a kettőt. A hopik szerint egészen eddig a metszéspontig szabadon mozoghatunk előre és hátra az időben, hogy feltérképezzük az ösvényeket. Ettől az időponttól, a döntés meghozatalától kezdve azonban minden elrendeltetett, többé nincs visszaút.
A kvantumfizika kifejezéseivel élve: a jövendölésnek ez a része egy választási pontot ír le, vagyis a lehetőséget az emberiség számára, hogy kifürkészhesse mindkét világ ösvényét, és maga válassza ki az alkalmasabbat.
A jövendölés szavaival: „Ha szilárdan kitartunk a megszentelt út mellett, az ő [a Teremtő] terveihez híven, sohasem veszítjük el azt, amit nyertünk. Ám mégis nekünk kell választanunk a két út között. Természet Anyánk megmondja nekünk, melyik a helyes út.”
„Midőn földindulások, áradások, jégverés, aszály és éhínség kíséri életünk minden napját, akkor érkezik majd el az idő, hogy visszatérjünk az igaz ösvényre.”
A napjainkban észlelt, minden eddigi rekordot túlszárnyaló természeti szélsőségek a hopik szerint azt jelzik, hogy beköszöntött a megtisztulás ideje. Megtisztulásunk attól függően lesz súlyosabb vagy enyhébb lefolyású, hogy az élet kihívásaira adott egyéni válaszaink eredményeképpen milyen kollektív kimenetel adódik.
Egy, a hopi nemzet vénjei által írott szöveg tanúsága szerint a szerzők úgy tekintenek világunk meghatározott eseményeire, mint egy jelzőműszerre, amely megmutatja, hogy mennyire jutottunk előre egy átfogó eseménysorozat kibontakozásában.

A jelek a következők:
– nagy tömegeket érintő éhínség és alultápláltság;
– a bűnözés és az erőszak terjedése;
– a tiszta víz bőséges forrásainak elvesztése;
– az ózonpajzs példa nélkül álló átszakadása és az ózonlyuk kiterjedése az Antarktisz fölött;
– a technikai fejlődés káros következményei (az esőerdők pusztulása, az élővilág elszegényedése és a nukleáris fegyverek elterjedése).

A mi korunkban, a bennünket körülvevő világ rendkívüli eseményei által fémjelzett korszakban jön el az idő, amikor mind az egyének, mind a nagyobb közösségek hitrendszerének komoly próbatételt kell kiállnia.
A hopi nemzetségek vénei a Föld három „nagy megrázkódásaként” írták le ezt az eseménysorozatot. A törzs vénei úgy értelmezték, hogy ezek közül az első kettőt a két világháború jelentette; a harmadik megrázkódás mibenlétét azonban titok övezi.
Ezt a harmadik eseményt már csak azért sem állapíthatták meg, mert természetét maga az emberiség határozza meg.
„A jövendölés úgy szól, hogy a Föld három ízben rázkódik majd meg: először akkor, amikor jön a Nagy Háború; másodszor akkor, amikor a horogkereszt Európa csatamezői fölé emelkedik, és a Fölkelő Nap vértengerbe merül.”
“A harmadik megrázkódás „azon múlik majd, hogy az emberiség mely ösvényen jár: a kapzsiság, a fényűzés és az anyagi haszon ösvényén, vagy a szeretetén, az erőén és az egyensúlyén”.
Nyilvánvaló, hogy a hopikéhoz hasonló hagyományok felismerik, hogy közvetlen kapcsolat van hétköznapi életünk kihívásaira adott válaszaink és aközött, hogy a jövőben milyen jellegű világ lesz az osztályrészünk.
A változás káosza nyújt lehetőséget arra, hogy finomítsunk világképünkön: hogy értékük szerint becsüljük azokat az elemeit, melyek hasznunkra válnak, és könnyű szívvel szélnek eresszük azokat, amelyek nem szolgálják többé érdekeinket.
A jelenben finomra csiszolt, új világképünk könnyedén átsegít majd bennünket a jövendő megpróbáltatások korszakán.
Az esszénusok vagy akár Edgar Cayce jövendöléseihez hasonlóan a hopik is a remény üzenetét hozzák el nekünk.
Látomásuk a jövőnkről azzal az intelemmel zárul, hogy felelősséggel használjuk testünk és gépeink erejét; ők is arra figyelmeztetnek bennünket, hogy mindennapi életünk döntései szabják meg, milyen súlyosak és mennyire hosszúak lesznek majd megpróbáltatásaink napjai.
A hopi jövendölések ékesszóló egyszerűséggel hívják fel rá figyelmünket, hogy egyedül életmódunk határozza meg, melyik ösvényt követjük. A választás rajtunk áll.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Gregg Braden: Tudatos ébredés
A szinkronicitás okkal történik: Nem léteznek véletlen egybeesések!
Belebotlottál egy régi ismerősbe? Valaki ugyanazt tette vagy mondta, mint te? Esetleg megéltél egy kisebb balesetet? Ilyenkor azt gondolod, „Ó, micsoda véletlen!”, vagy „Bár elkerülhetném az ilyen dolgokat!
Nos, nem kellene, ugyanis minden véletlen egy üzenetet hordoz számodra. Valójában nincsenek véletlen egybeesések – csak szinkronicitás létezik, amely okkal történik.

Árulkodó szinkronicitás – Tudomány a véletlen mögött

Az igazság az, hogy az életben minden összekapcsolódik. A múltból a jelenbe, és a jövő felé tartva, minden véletlen, amely velünk történik, összeköttetésben áll egymással.
Nem számít, milyen nagy vagy éppen kicsi a történés, az egész a szinkronicitásról szól. Amikor úgy érzed, hogy egy tökéletes nap veszi kezdetét, és minden könnyedén megy, vagy amikor rossz időszakon mész keresztül, amiben „sok a véletlen”, akkor az Univerzum egy üzenetet közvetít a számodra. Bizonyos emberek és dolgok akkor lépnek az életedbe, amikor kell, és szerencsére van rá mód, hogy elfogadd ezt.

„Ha a tanítvány készen áll, megjelenik a mester!”

Pontosan ez a lényege a szinkronicitásnak. Amikor szinkronban vagy azzal, amit igazán akarsz, nagyobb a valószínűsége, hogy meg is fog történni, ezért van az, hogy „véletlenül” találkozol, vagy összehoz a sors valakivel. És ha bizonyos emberek ugyanazon a frekvencián vannak, a szinkronicitás jobban összeköti őket.

Így hozd létre a szinkronicitást

Ha megérted, hogy működik a szinkronicitás, akkor bizony te magad is megteremtheted. „Hogy a csudába tehetném meg ezt? – kérdezheted most, és jogosan. Nos, a szinkronicitás azoknak működik a legjobban, akik elhiszik, hogy megtörténhet. Szóval, aki most kezd ezzel ismerkedni, hinnie kell benne és elfelejteni azt, hogy minden esemény csak a véletlen műve.
Ugyanis, ha ezt gondolod, akkor egy gyenge jelet küldesz az Univerzumnak, szemben az erősebb jelekkel, melyek mindent megteremtenek körülötted. Ha mindezt megérted, és nem hétköznapi szemmel tekintesz a körülötted történő eseményekre, akkor képes leszel kapcsolatba lépni a belső szinkronicitásoddal, és nem lesz nehéz megteremtened azokat a dolgokat, amiket akarsz. Hinni fogsz bennük és hagyod őket megtörténni, erőfeszítések nélkül.

Nézz szembe vele!

A szinkronicitás egy tükör, és bármit, amit teszel, azt visszatükrözi feléd. Vagyis, ha elfogadod a szinkronicitás törvényét, képes leszel mélyen kapcsolódni és erős üzeneteket küldeni spirituális szinten. Másrészről magabiztosabbá válsz, jobb emberré, és elkötelezettebbé a cselekedeteid fele. Dióhéjban, ha megérted a szinkronicitást akkor képes leszel mindenben megteremteni a harmóniát, amit keresel, és minden tudatosan fog történni körületted.

Árral szemben – és véletlenek helyett esélyeket láthatsz magad körül

Ha valaha hallottad Murphy törvényét és hiszel is benne, akkor jó úton vagy afelé, hogy megértsd a szinkronicitás törvényét. Elég gyakran esik meg az emberrel, hogy ha elkezdődik egy pechszéria, akkor a baj csőstől jön, tehát egyre rosszabbul mennek a dolgok.
E mögött az a gondolat húzódik meg, hogy a szinkronicitás ellened van. Ha rossz dolgokra számítasz és hiszel Murphy törvényében, akkor életre kelted a belső, negatív szinkronicitásodat.

Az esély, hogy találkozz valakivel – nem a véletlen műve

Belebotlottál valahol valakibe? Azt gondolod, hogy ez véletlen, szerencse vagy egy esély az élettől? Az igazi válasz az, hogy ez a „véletlen találkozás tudománya”. Vagyis ez az oka annak, hogy valami történni fog. Mindig van oka annak, ha látsz valakit vagy megtapasztalsz valamit. A véletlen csak egy illúzió. A múlt, a jelen és a jövő össze van kötve. Habár nem értünk mindent, ami velünk történik, mindig mindennek meg van az oka – és ez az ok egy bizonyos idő múlva nyilvánvalóvá válik.
„A szinkronicitás maga a valóság, azok számára, akik látnak”. Elkezdheted felfedezni az emberekben, a számokban, bizonyos történésekben stb. Igyekezz elfogadni a szinkronicitást a maga valóságában, ugyanis ez egy spirituális út, amely próbál tanítani, elérni minket, hogy megosszuk egymással a szeretetet, a támogatást és az irányítást. Légy nyitott a szinkronicitásra és kezdj el egy tartalmas életet élni!
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


noiportal.hu
Ha rezgésterek gátolnak a további fejlődésben
Mint tudjuk, előfordulhat, hogy idegen rezgésterek hatása alá kerü­lünk. Ezt mindennapjaink során túlságosan is sokszor tapasztalhatjuk.

Ha például az imént még békések és nyugodtak voltunk, egyetlen dühös és elégedetlen ember is elég ahhoz, hogy kihozzon a sodrunk­ból, és máris egy parázs vita kellős közepén találjuk magunkat.
Az indulatok bozóttűzként terjednek tova, s ilyen felhevült állapotban sokszor olyasmi is kicsúszik a szánkon, amit jobb lett volna megtar­tani magunknak, vagy olyan elhamarkodottan döntünk, mint józa­nabb és megfontoltabb pillanatainkban soha.
Sokszor nem is értjük, hogyan ragadtathattuk el magunkat ennyi­re, holott egészen addig olyan kiegyensúlyozottak voltunk egész nap.
Nos, a megoldás pofonegyszerű: mindössze annyi történt, hogy egy másik ember rezgésterébe kerültünk, s engedtük, hogy magával ragadjon. Más szóval: rezgési energiánk alkalmazkodott a másiké­hoz.

Akartuk-e vagy sem, egy idegen erő befolyása alá kerültünk. Ám ha jobban szemügyre vesszük a helyzetet, be kell látnunk, hogy ez az erő korántsem olyan idegen. Hiszen nem keríthetett vol­na hatalmába, ha nem szunnyadt volna a mi lelkünk mélyén is. Egy­szerűen nem reagálnánk rá.
Az állítólagosan idegen rezgés nem rázna fel minket. Ha egy veszekedős ember fel tud bosszantani, akkor mi is hajlamosak vagyunk a veszekedésre.
Bármilyenek lehetünk. Az érzelmek összes árnyalata fellelhető ben­nünk. Lehetünk békeszeretők, kedvesek, együttérzők, indulatosak, csüggedtek, irigyek, szeszélyesek vagy kétkedők.
Ha valaki például szeretettel és együttérzéssel fordul hozzánk, minket is mélységes együttérzés tölt el, és gyengéden, kedvesen válaszolunk. Bennünk szunnyad mindkettő, az indulat és az együttérzés is, máskülönben nem töltene el minket ez az erő.
Mindig rajtunk áll, hogy milyen belső erőket mozgósítunk. Ez csakis tőlünk függ. Elvégre számos kiváló technikát ismerünk, amelynek segítségével az idegen erőkre ráhangolódhatunk.
Amikor például belépünk egy templomba, egyszerre másként kezdünk visel­kedni – nemcsak azért, mert ez az elvárás, hanem azért is, mert azon nyomban ráhangolódunk a minket körülvevő tér békességére.
Meg­érezzük, és ettől mi is megnyugszunk, megbékélünk. A lelkünkben eláradó csöndesség néha még akkor is kitart, amikor már az utcán járunk, és a hétköznapi ügyeinkkel foglalkozunk.
Nagyjából ugyanez történik akkor is, ha egy felemelő témájú köny­vet olvasunk vagy megkapó muzsikát hallgatunk.
Nyomban átvesszük más személyek vagy a hangok rezgéseit, s ehhez csupán egyetlen dol­got kell tennünk: jelen kell lennünk, kapcsolatba kell lépnünk velük.
Az adott rezgéstereknek úgy vehetjük hasznát, ha a kívánt erőhöz közelítünk. Ám gyakran olyan rezgésterekben tartózkodunk, amelyek a vágyaink­tól homlokegyenest különböznek.
Olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akik a kételkedésükkel elgyengítenek, és arról akarnak meggyőzni, hogy amit elképzeltünk, úgysem sikerülhet.
Ha a kétel­kedők rezgésterében élünk, nem csoda, ha magunk is kételkedni kezdünk. Ez a folyamat gyakran alattomos és észrevétlen. Ezért nem árt időnként elgondolkozni azon, hogy csakugyan megfelelő, bizta­tó és a céljainkat támogató rezgéstérben élünk-e.
Ha észrevesszük, hogy valaki nem tesz jót nekünk, semmi sem kényszerít arra, hogy mellette maradjunk, és továbbra is kitegyük magunkat sorvasztó erejének.
Persze, sokszor azt hisszük, hogy nem találunk mást, aki az elhatá­rozásunkban segítene, és szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy egyáltalán támogat minket valaki.
Ezt azonban csak az értel­münk sugallja – az pedig nem ért a „csodákhoz”, inkább a kudarcra ítéltség érzésében erősít meg minket.
Ha ki akarunk lábalni ebből, nagyon hamar keresnünk kell egy új, pozitív rezgésteret, amelynek révén előre juthatunk, fejlődhetünk.

Olyan emberek társaságát keresd, akik motiválnak!

Olyanokkal vedd körül magad, akik hisznek benned, akik biztosak az erődben, látják benned a tehetséget, a lehetőséget, és buzdítanak, sőt segítenek is, ha kell.
Miért maradnál azokkal, akik csak gáncsoskodnak és nem hisz­nek az erődben, az ötleteidben? Ki vagy mi késztet arra, hogy eltűrd őket?
Életünknek simán, egyszerűen és derűsen kellene zajlania, olyan nagyszerű segítő erőktől övezve, amelyek naggyá tehetnének min­ket, amelyek révén felülemelkedhetnénk magunkon és új utakat jár­hatnánk be.
Ám megszokásból gyakran olyan emberek társaságát ke­ressük, akik megbénítanak vagy megakadályozzák a fejlődésünket.
Talán azért maradunk velük, mert kisugárzásuk a szüleinkre, testvé­reinkre, rokonainkra, ismerőseinkre emlékeztet. Néha egyenesen az ő rezgésterükben érezzük otthon magunkat, bármilyen negatívan hasson is ránk.
Ha azonban ragaszkodunk ehhez a megszokott negatív rezgéstérhez, akkor nehezen kezdünk neki egy új, pozitív reakciókat vonzó rezgéstér kialakításának.
Nem mindig ismerjük fel azonnal a negatív környezetet. Talán csak akkor vesszük észre, ha tu­datosan figyeljük és próbára tesszük.
Egy nagyon egyszerű és gyors módszerrel feltérképezhető, milyen erők veszik körül az embert:
• Írd fel azoknak a barátaidnak, ismerőseidnek és rokonaidnak a nevét, akikkel (szinte) mindennap találkozol.
• Minden név mellé írd oda azt a tulajdonságot, ami az illetőről eszedbe jut. Például: „segítőkész, vidám, derűs, készséges” vagy „folyton kritizáló, irigy, féltékeny” stb.
• De ne gondolkozz sokáig, hanem azt írd, ami elsőre eszedbe jut. Mindig az első sugallat az igazi. Ha sokat töprengesz, előfordul­hat, hogy közbeszól az értelmed, és megpróbálja viszonylagossá tenni a tényeket.
Ily módon gyorsan eldöntheted, hogy erőt adnak-e a téged körülve­vő emberek, vagy inkább korlátoznak és kudarcra ítélnek. Ha nehe­zedre esik a válasz, tegyél fel konkrétabb kérdéseket:
• A környezetedben uralkodó erő elősegíti vagy inkább hátráltatja a terveidet?
• Erőt ad a környezeted?
• Biztonságban és jól érzed magad benne?
• Bíznak benned?
• Támogatnak?
• Beszámolhatsz a vágyaidról?
• Figyelembe veszik az érdekeidet?
• Mutatkozhatsz olyannak, amilyen vagy?
Ne csodálkozz, ha válaszaid kijózanítónak tűnnek. Ha nem így len­ne, már egy másik rezgéstér venne körül, ennélfogva más erőket és más személyeket vonzanál az életedbe.
De lépjünk tovább:
• Jelöld meg a felsorolt személyek közül azokat, akik nem hisznek az erődben és az ötleteidben.
• Esetleg gondold végig, meddig vagy hajlandó engedni, hogy ítél­kezzenek feletted, alábecsüljenek vagy rossz irányba tereljenek.
Írj egy számot a listára, egy pontos dátumot: egy napig, egy hó­napig, egy évig, egy életen át. Ebből láthatod, mi a szándékod, és elősegíted-e a megvalósulását.
Csupán egyetlenegy ember van ezen a földön, aki hatalmat adhat nekik feletted, és ez az ember:
Te magad vagy.
Te engeded, hogy részt vegyenek az életedben, és te döntöd el, hogy ezentúl mit teszel.
• Sorolj fel még egyszer mindenkit, aki segít, a javadat akarja és mindig támogat! Ha kevesen is, de mindig vannak, akik bármi­lyen körülmények között hajlandók segíteni.
Gondold csak végig az ismerőseidet. Talán már meg is feledkeztél erről az emberről, vagy másra helyezted a hangsúlyt az életedben.
Az illető talán már ott is van melletted, csak te nem vetted észre, vagy magától érte­tődőnek vetted a barátságát.
• Ha megvan, határozd el, hogy azokra szánsz több időt, és azok­nak adsz elsőbbséget, akik az előrejutásodat segítik, és mindig melletted állnak.

Olyanokkal vedd körül magad, akik a javadat akarják, akik elismeréssel, megbecsüléssel és tisztelettel adóznak neked!

• Ha egyelőre nem ismersz ilyeneket, vonzd magadhoz őket gon­dolataid rezgésterének erejével!
• Tudd, hogy vannak, akik felismerik a benned rejlő képességeket és lehetőségeket.
• Biztos lehetsz benne, hogy mostantól fel is bukkannak az életedben.
• Ami a legfontosabb: ismerd fel a saját lehetőségeidet!
• Kezdd el tisztelni, szeretni és elismerni magadat! Minél céltudato­sabban teszed, annál gyorsabban megváltozik a környezeted.
• A kívánt rezgésteret a leggyorsabban úgy teremtheted meg, ha segíted mások vágyainak valóra válását. Minél többet ad valaki, annál többet kap vissza. Mivel hasonló hasonlót vonz, hamarosan olyan emberek között találod magad, akik bőkezűséged tükörké­peként szintén segítenek téged.

Legyél a megfelelő rezgéstérben!

Ez persze nem jelenti azt, hogy vágyaid beteljesülése érdekében nyom­ban el kell hagynod a barátaidat vagy a családodat. Azt azonban jelenti, hogy mellettük olyan közegben is kell tartózkodnod, ahol a vágyaid mások számára már teljesültek.
Máskülönben hiába igyekszel vizualizációs vagy fizikai gyakorlatok­kal növelni a rezgésed erejét, mert az így létrehozott rezgésteret foly­ton megzavarják, csökkentik vagy teljesen tönkreteszik, ha csak olyan emberek vesznek körül, akik nem hiszik, hogy a kívánságaid teljesülhetnek és a vágyaid valóra válhatnak.

A negatív rezgésterek megzavarhatják a fejlődésünket.

Ezzel szemben viszont a pozitív rezgésterek jó hatással vannak ránk, és életre keltenek bennünk valamit, ami nagyban elősegíti a fejlődé­sünket.
Ezért aztán kézenfekvő, hogy olyan rezgéstereket érdemes keresnünk, amelyek közelebb visznek a céljainkhoz.
A világ nyitva áll előtted. Mindig is nyitva állt. Csupán résnyire kell nyitnod az ajtót, hogy utat találhasson hozzád az erő.
Ha elég nyitott vagy és készen állsz, a többi már a rezgéstér dolga. Egyszerűen csak legyél ott, ahol a vágyaid beteljesülnek.
forrás: Pierre Franckh: A rezonancia törvénye
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Pierre Franckh: A rezonancia törvénye
Louis Antonio Gasparetto, a festő médium
Louis Antonio Gasparetto brazil klinikai pszichológus a kreatív médiumitás egyik legjelentősebb gyakorlója. 


Gasparetto festő médiumként szinte egyedülálló módon készít képeket, a legkülönfélébb stílusokban „idézve meg” elhunyt festőművészeket.
Ezek az alkotások transzállapotban születnek, ilyenkor Gasparetto szeme többnyire csukva van, a festményeket pedig festékbe mártott ujjal gyakorlatilag vakon hozza létre.
Szintén példanélküli jelenség az is, hogy egyszerre nemcsak két kézzel, de esetenként mindkét kezével és mindkét lábával is képes egyidejűleg különböző képeket festeni, amit eddig csak nála figyeltek meg.

Képei rendkívüli gyorsasággal készülnek el, átlagosan pár perc alatt, de előfordult, hogy egy komoly kivitelű festménye ötven másodperc alatt született meg.
Ez a képtelennek tűnő sebesség a kreatív médiumoknál a legkülönfélébb műfajokban is jellemzőnek nevezhető, például az író médiumok pár óra alatt terjedelmes regényeket is képesek lejegyezni. Gasparetto-nál – a róla készült dokumentum felvételeken is jól láthatóan – a transzállapot rángásszerűen gyors végtagmozgásokat eredményez, ezek azonban teljes mértékben koordináltak, dacára, hogy említett módon, az eredményességet szemmel nem kontrollálja.

Louis Gasparetto, aki ezen a módon eddig kb. tízezer képet készített, szkeptikusok jelenlétében is rendszeresen tart nyilvános bemutatókat, a művek sajátos elkészítési módjával kapcsolatosan így semmiféle csalásra utaló gyanú nem merülhet fel.
Függetlenül a festmények túlvilági eredetének kérdésétől, az alkotás ilyen módja pszichológiailag és fiziológiailag is nehezen magyarázható, a tudatműködések extrém jellege emellett a paranormális képességek közreműködését is felveti.

Gasparetto képeinek másik megdöbbentő vonása, hogy ismert – már nem élő – festők stílusában készülnek, gyakran a művészek aláírásával egyetemben. Gasparetto szerint Picasso, Tolouse Lautrec, Modligliani és más festők egész egyszerűen rajta keresztül nyilvánulnak meg, ilyenkor a teste a túlvilági lelkek számára pusztán eszközül szolgál.
Noha ez a felfogás a spirituális és ezoterikus körökben magától értetődőnek számít, egyértelmű tudományos bizonyíték nem található rá, így mint általában a túlvilághitek, inkább szemléleti kérdéssé tehető.
A Gasparetto-hoz hasonló médiumok újra és újra elgondolkodásra késztetik a szkeptikusabb pszi kutatókat is arról, hogy tudatműködéseink egy nagyobb, testen túli dimenzióban is értelmezhetők.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Parapszichológia - a rejtélyek világa c.könyv
A pszi-jelenségek rejtélyes világa
Ha parapszichológia valahol szóba kerül szinte biztos, hogy szélsőséges érzelmeket vált ki. Ennek a témának vannak harcos tagadói és lelkes igenlői, noha viszonylag kevesen tudják mit is jelent pontosan ez a fogalomkör, mi az amit a pszi jelenségekről bizonyosan tudunk és mi az amit tudományos értelemben egyelőre csak feltételezhetünk.
Sokan úgy vélik, hogy a pszi jelenségek kívül esnek a fizika és a tudomány hatáskörén s bár ezzel a jelenségvilággal több tucat kutatóintézet foglalkozik, azt el kell ismerni, hogy az emberi logika – ideértve a tudomány oksági szemléletét – a pszi képességeket vizsgálva gyakorlatilag tanácstalan.
Parapszichológia. Az emberek többsége ezt a szót nehezen definiálná helyesen, noha jobbára mindenki így-úgy sejti mi is tartozik ide. Ezen belül az értelmezések azonban parttalanul sokfélék, van akinek a telepátia, van akinek a Yeti vagy a Loch Ness-i szörny jut eszébe, megint más az UFO-kat, vagy a szellemeket és a túlvilágot tartja idesorolhatónak.
Ez a fajta értelmezésbeli zűrzavar nyilván nem véletlen, a szűkebb tudományos parapszichológiai rétegen túl rengeteg ezoterikus könyv, előadás és tanfolyam értelmezi más és más módon a parapszichológiát.

Egy egyszerű meghatározás szerint a parapszichológia olyan jelenségeket vizsgál, amiket nem tudunk fizikailag megmagyarázni.
Ez önmagában helyes értelmezés, de kiegészítésre szorul. Egyrészről a pszi jelenségek az élőlények és környezetük közötti kölcsönhatásokban figyelhetők meg, másrészt a megmagyarázhatatlanság nem feltétlenül örök érvényű, hiszen a tudomány fejlődése eddig is nagyon sok látszólag megfejthetetlen dologra adott magyarázatot, elég ha itt arra gondolunk, hogy hogyan változott a villámlás az istenek haragjából légköri elektromos kisüléssé. A kérdés, mint látni fogjuk a pszi esetében ennél azonban minőségileg bonyolultabb.
Sokan úgy tartják, hogy a parapszichológia a megfigyelhetetlen jelenségekkel foglalkozik. Ez nyilvánvaló félreértés, hiszen ha egy jelenséget nem is értünk, a megfigyelhetőség a tudományos vizsgálhatósághoz alapvető feltétel kell legyen.
Mindezzel nem azt akarom sugallni, hogy egy személyes istenélménynek vagy egy misztikus megtapasztalásnak ne lehetne valóságtartalma – az átélő számára ez nagyon is jelentős lehet –, csak szubjektív jellege miatt kívül esik a tudomány látókörén. Ezzel szemben a telepátia, a megérzések, a tudat tárgyakra gyakorolt hatása mind-mind megfigyelhető és vizsgálható, mint ahogy ezt rendszerezve az ezzel foglalkozó kutatók évtizedek óta teszik is.

Mielőtt azonban a parapszichológia ismertetésével továbblépnék, még egyszer szeretném leszögezni azt, hogy attól, hogy valami tudományosan nem vizsgálható, attól még létezhet, csak tudományos értelemben nyilván nem nevezhető ténynek. Ilyen értelemben természetesen igaza lehet számtalan ezoterikus állításnak a valóság világát illetően, bár mindezt a filozófiák és a bizonyítékot nem kívánó vallásos meggyőződések területére kell soroljuk.
Akik munkásságomat régebbről ismerik, jól tudhatják, hogy számomra a pszi jelenségek a tudati lét olyan csodáját jelentik, amik analógiájaként tételezem fel a valóság ősidőktől egybecsengő tanításait. Térjünk vissza most mégis a parapszichológia kezdeteihez, áttekintve azt, hogy mire jutott megfigyeléseiben az elmúlt közel másfél évszázad alatt ez a sajátos és izgalmas tudomány.
Bár a pszi képességek nyilvánvalóan végigkísérték az embert és történelmét, az első ilyen jellegű szervezett megfigyelések a spiritizmus médiumi szeánszaihoz köthetők, amikor az ezernyolcszázas évek közepe tájt a tudósok azt kezdték vizsgálni, vajon a médiumi üzenetekben van-e igazolható valóságtartalom.

A spiritizmus felfogása szerint az arra alkalmas emberek képesek a túlvilágról üzeneteket átadni az evilágiaknak – a médium közvetítőt jelent – egyfajta transzállapotban mintegy testüket-hangjukat kölcsönözve a holt lelkeknek. Nyilván itt olyan – a médium számára ismeretlen – információk is szerepelnek, amik a halott rokonai által, vagy más módon visszaigazolhatók.
Ez a visszaigazolás azonban már a megfigyelések kezdetén megosztotta a kutatókat, azt tekintve, hogy a médium a jelenlévők gondolataiból is kiolvashatja a helyes információkat (telepátia) így a túlvilág hipotézise nem szükségszerű. A helyzet azért itt is bonyolultabb volt, a médium például a halott nevében olyan dolgokról is nyilatkozott, amiről senki élő nem tudhatott, például az általa egykoron elásott családi ékszerek. Miután erre is találtak áthidaló elméletet csakhamar körvonalazódott az a tény, hogy az embereknél (nagyobb számú kísérlettel bárkinél) kimutathatók az úgynevezett érzékszerveken túli észlelések, amelyek máig a pszi kutatás fő irányát jelentik. A pszichokinézist később említve tekintsük át mik tartoznak ide, vagyis az ESP (extra szenzoriális percepció) területéhez.

Legáltalánosabb ESP képességünk a telepátia vagy magyarosabban gondolatátvitel, tán nincs is olyan ember aki ne élte volna meg olykor, hogy mikor valamire gondolt, valaki kimondta, vagy valakire gondolva, már meg is csörrent a telefon, nyilvánvaló, hogy kivel a vonal túlsó végén. Ez talán a legkevésbé vitatott pszi jelenség, talán azért is, mert ma a rádióhullámok ismeretében nem is olyan nehéz elképzelni a működését.
Tudatunk ugyanakkor nemcsak mások gondolatait képes észlelni, de a tárgyi környezet érzékszerveink elől rejtett állapotait és eseményeit is, ezt a képességet clairvoyance-nak vagy távérzékelésnek nevezzük. A harmadik csoportba sorolható ESP képesség ugyanakkor a legnagyobb talányát veti fel a mai tudományos szemléletnek, példa nélkül állva a fizika többé kevésbé megismert világában. Ez pedig nem más, mint a prekogníció vagyis a jövőérzékelés.
Az előérzetek és a jövő fürkészése mindig is ismert misztikumát jelentették a legkülönfélébb kultúráknak, máig sokan élnek különböző jósmódszerekkel, elég ha az ezoterikus hirdetéseket alaposabban átböngésszük. A nagy kérdés inkább az, hogy ha létezik ilyen képesség, akkor az hogyan illeszthető be a tudományos szemléletbe.

Könnyű lenne most arra hivatkozni, hogy a parajelenségeknek a fizikához úgysincs köze, lévén természetfelettiek vagy másképp metafizikaiak. A pszi képességek eddigi vizsgálati eredményei szerint „egyszerűen” arról van szó hogy ezek a folyamatok nem az általunk ismert tér-idő dimenziókban zajlanak, sőt éppen a jövőérzékelés esetében világunk oksági folyamatai – legalábbis innen nézve – felborulni látszanak.
A másik, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ezek mindenkiben és folyamatosan létező képességek, amik általában azért maradnak rejtve, mert egyrészt a tudattalan nehezen átlátható síkján működnek, másrészt – jobbára kusza érzelem és vágyvilágunk által vezérelve – az egymással ellentétes elvárásaink a pszi hatásokat és észleleteket gyakorlatilag kioltják, észrevétlenné teszik. Ha ehhez hozzávesszük, hogy olyan kollektív hatásokról van szó, amiben sok ember különböző elvárásai folyamatos változásaikkal együtt ötvöződnek, akkor kész csoda, hogy a pszi a mindennapjainkban egyáltalán tettenérhető.

Természetesen vannak látványos és vitathatatlan megnyilvánulásai is a pszi-nek, ilyen például a makro pszichokinézis (MakroPK), ami a tudat tárgyi környezetre gyakorolt hatását jelenti, – természetesen az ismert fizikai hordozók közreműködése nélkül. Ide tartozik a tárgymozgatás, a teleportáció, a levitáció, a fémhajlítás és még sok egyéb furcsaság, bár igaz ezt a képességet valóban csak keveseknél figyelték meg. A médiumi kísérletek korszakában egy skót származású amerikai férfi D. D. Home hívta fel magára a figyelmet különös képességeivel, amit a kor tudósai is vizsgáltak.

Home képes volt tárgyakat és önmagát lebegtetni, ellenállt a tűznek, testét több mint húsz centivel meg tudta nyújtani és más döbbenetes tulajdonságot is felmutatott. A XX. század más híres parafenoménjei közül idevágólag elég ha Uri Gellert említjük, aki telepatikus és fémhajlító képességeiről híresült el. Van azonban egy olyan visszatérő – így sokat vizsgált – jelenség is a pszi képességek tárházában, ami zavarba ejtő összetettségével és egyértelműségével a leghitetlenebb kétkedők számára is meggyőző lehet, ez az úgynevezett Poltergeist tevékenység.
Bár ilyen esetekről évszázadok óta maradtak fenn leírások, tudományos értékű megfigyelések leginkább az elmúlt ötven évben gyűltek fel, számos törvényszerűségét is feltárva a jelenségnek, megállapítva, hogy elsősorban pubertáskorú és labilis lelkivilágú gyermekek környezetében a tárgyak időnként minden fizikának ellentmondó módon kezdenek „viselkedni”. Bútorok mozognak a lakásban, idegen tárgyak jelennek meg a semmiből – vagy éppen tűnnek el –, spontán tüzek keletkeznek, elektromos készülékek „bolondulnak meg”, alkalmasint a helyszínre szállított mérőműszerekkel egyetemben. A Rekurrens Spontán Pszichokinézisnek (RSPK) elnevezett jelenségegyüttes kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a tudat – oszlopos fizikai erőknek fittyet hányva – képes az anyagi környezetre hatni, így más fénybe helyezi az egyszeri és megismételhetetlen pszi jelenségek valószínűségét is.

A pszi képességek megértése és valóságszemléletünkbe való integrálása egyértelműen korunk legnagyobb ismeretelméleti kihívása. Ezeknek a jelenségeknek a tagadhatatlan léte azt mutatja, hogy az általunk tapasztalt világ csak egy szelete egy nagyobb valóságnak, ami a tér-idő és oksági élményünket a létről dimenzionálisan haladja meg, csak részben magyarázhatóan a legmodernebb kvantumfizikai ismeretekkel.
A parapszichológiai kutatások elsődleges frontja máig az ESP jelenségcsoportja, ezt azonban – a PK vizsgálatán túl – kiegészíthetik a Halálközeli élmények (HKÉ) és a spontán vagy tudatos testelhagyás (TKÉ vagy OBE) jelenségeinek kísérleti eredményei is. Természetesen ezeken kívül is rengeteg vizsgálati terület kínálja magát a parakutatóknak, például a természetgyógyászatban alkalmazott módszerek pszi összefüggéseit illetően, vagy a „túlvilág” és a „szellemi dimenziók” területén, kár, hogy világszerte alig több, mint pár tucat – tudományos értelemben komolyan vehető – intézet foglalkozik a témakör rejtélyeivel.

Mi is lehet végül a parapszichológia jövője? Talán egy olyan integrált tudományág létrejötte, ami interdiszciplinárisan ötvözi a létről megfogalmazott eddigi emberi tudás szintetizálható tanulságait, a fizika és a pszichológia szakterületei mellett ideértve a filozófiát, a vallástörténetet és az olyan úton kialakított világképeket, amit maguk a jelenségek mélyebb megélői tolmácsoltak a történelemben.
S hogy mire is jó mindez nekünk embereknek? Úgy gondolom elsősorban útmutatásként létünk és annak minőségének megértéséhez, alakításához, magunk és sorsunk teljesebb megközelítésből való átlátásához, értőbb elfogadásához.
Hiszem, hogy a csodák rejtélye előtt állva csak a mai tudomány tanácstalan, s nem az ész kell megálljon, csak a gondolkodás határos formáit kell félretenni ott, ahol az láthatóan használhatatlan, mert a tudat képességei időtlenségükben bár határtalannak tűnnek, lépni és járni megtanulni itt a Földön úgyis magunknak kell.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


parapszichologia.hu