Legtöbben egy életen át keresik a boldogságot. Mindenütt erre igyekszünk rátalálni: a szakmánkban, a családunk körében, a párkapcsolatunkban, játék közben vagy a személyiségfejlesztő tanfolyamok ezrein. Annak idején én is ezt tettem. Elolvastam egy csomó könyvet. Nagyon jók voltak, csak valahogy sosem segítettek igazán. így aztán 2003-ban elvégeztem egy neurolingvisztikus programozás (közismertebb nevén NLP) tanfolyamot. Egyik alapítója, dr. Richard Bandler segítségével még trénerré is képeztem magam, abban a reményben, hogy most aztán rátalálok a boldogságra és valódi nagyságomra. Valami tényleg változott is, de korántsem olyan mértékben, amilyenre számítottam. 2004 végén léptem végképp szellemi útra, mert azt mondták, ezen találom meg a boldogságot.
„Eredj, és találd meg az abszolút igazság letéteményesét. Hamarabb elér a vég, semhogy megtalálnád."
Sorra végeztem a tanfolyamokat. Évekkel később, mindennapos elmélkedéssel, tényleg sok mindent elértem szellemi téren, de saját életemet még mindig nem tartottam kellőképpen kézben. Nem mondhatom, hogy sokkal boldogabb, viszont a sok továbbképzés eredményeképpen egy öt számjegyű összeggel szegényebb lettem. Egyszer aztán elegem lett, és felhagytam az egésszel. Visszavonultam, mert rájöttem, hogy szellemi utam is csupán egy újabb szerep volt az életemben. Ahogyan a sok másik szerepem is. Elkezdtem őszintén számot vetni magammal, félretéve a szerepeket, csakis saját meztelen lényemre figyelve, mert észrevettem, hogy folyton megjátszottam magamat. Ekkor történt meg a csoda. Ilyen őszintén magamba tekintve vadonatúj világot fedeztem fel: a valódi világomat. Egyszerre megértettem: nincs az a könyv, tanfolyam, tréner vagy tanító, aki boldoggá tehetne. Erre még a családunk vagy a társunk sem képes. A boldogságot nem lehet megtalálni, hiszen mindig jelen van. A boldogság bennem rejlik. Életem minden pillanatában boldogságot érzek, már ha megengedem magamnak. Ez a felfedezés volt életem legszebb pillanata. A hosszas keresés ezzel véget ért. Ettől kezdve egyszerre jelen volt a boldogság, mert én így döntöttem.
És ezzel máris újra a figyelem kérdésénél járunk. Az energia a figyelem irányát követi. Elvégeztük a hétnapos gyakorlatot? Nem? Akkor hamar pótoljuk, és az állandó boldogságtól valószínűleg nem is marad időnk semmi másra. Hét napon át minden éber pillanatunkban koncentráljunk az élet jó oldalára.

Mit akarok voltaképpen?

A szellemiség számomra azt jelenti, hogy olyan dolgokkal foglalkozom, amelyek igazán fontosak. Sokan vannak ugyanezen a véleményen. Ha a szellemiség ezt jelenti, akkor minden ember szellemi életet él. Mindenki gyakran foglalkozik a saját életével, hol alaposabban, hol kevésbé behatóan.
Ki ne gondolkodott volna el azon, hogy mit akar valójában az élettől? Persze olyanok is vannak, akik egész életükben mások elvárásainak megfelelve akarnak tevékenykedni. Ha valaki mégsem tette volna még fel magának ezt a kérdést, akkor éppen ideje, hogy elgondolkodjék:
Mit akarok kezdeni az életemmel?

Fogjunk papírt-ceruzát, és válaszoljuk meg a kérdést: Mit akarok kezdeni az életemmel? Mi az, amiről eddig csak álmodoztam, de sosem volt bátorságom megtenni? Ne kapkodjuk el a választ, főleg ha eddig még nem foglalkoztunk a kérdéssel. Leghőbb vágyainkat általában mélyen magunkba temetjük, mert nem hisszük, hogy valaha valóra válhatnak. Túl sokan szajkózták nekünk, hogy úgysem sikerülne, képtelenek vagyunk rá, és egyáltalán, kik vagyunk mi, hogy ilyesmit merészelünk. De most félre a kétségekkel!

Egyébként: a „hogyan?” most sem számít. Az majd a „sors” gondja lesz. Most csak a „mi?” a lényeg. Ne hagyjunk ki semmit. Kezdjünk álmodozni, engedjünk szabad folyást az álmainknak. Ébresszük fel a lelkűnkben élő gyermeket. Gyermekfejjel nem ismertünk határokat. Ha mégis megszólalna bennünk a kritikus hang, kapcsoljuk ki, küldjük szabadságra. Megérdemli, hisz elég gyakran emel szót. De most ne hallgassunk rá, inkább eredjünk a képzeletünk nyomába.
Tegyük félre a ceruzát, és hunyjuk le a szemünket. Képzeljük el, hogy mindaz, amit leírtunk, már réges-rég valóság. Gondolatban fessük le a legszebb, legpompásabb színekkel. Figyeljük a belső hangokat. Örüljünk minden dallamnak, nesznek és szónak.
Aztán figyeljük az érzéseinket. Érezzük, milyen az, amikor már minden vágyunk valóra vált. Hagyjuk, hogy ezek az érzések átjárják az egész testünket, minden porcikánkat. Szétáradnak bennünk, amíg teljesen el nem töltenek boldogsággal, örömmel. Ekkor rögzítsük ezt a varázslatos pillanatot bal kezünk hüvelyk- és mutatóujját összeillesztve. Érezzük, ahogyan az érzés beleépül ebbe a kéztartásba. Aztán válasszuk szét az ujjainkat, és időzzünk még egy kicsit ebben az álomszerű pillanatban. Végül magunkban mondjuk ki: „Köszönöm, hogy mindez máris valóra vált.” Ezután nyissuk ki a szemünket, és engedjünk utat az ajkunkra kiülő mosolynak - ha eddig még nem tettük volna.

Naponta végezzük el ezt a gyakorlatot, legalább harminc napon át. Vannak, akik hónapokig gyakorolják, ugyanolyan megszokott tevékenységként, mint a mindennapos fogmosást. Ha valamiért szem elöl veszítenénk a képet, amit nem tartok valószínűnek, emlékeztessük rá magunkat a rögzítő kézmozdulattal. Illesszük össze bal kezünk hüvelyk- és mutatóujját, és rögtön visz-szatér a csodálatos érzés.
Most már csak rajtunk áll, hogy vágyunkat valóra váltjuk-e. Félünk magunk mögött hagyni eddigi életünket? Ez nagyon is érthető - éppen ez az oka annak is, hogy a legtöbben nem veszik komolyan azt a kérdést, hogy mit akarnak valójában. Azonnal tudják, miért nem fog sikerülni. Találnak okokat, amelyek ezt támasztják alá. Csakhogy így sohasem jutnak tovább. Nem jutnak el a csillagokig. Hadd emlékeztesselek az előző fejezetre. A sikeres emberek minden félelem, kétely és aggodalom ellenére is cselekszenek, mert tisztában vannak azzal, hogy mit akarnak. És mert tudják, hogy el is fogják érni azt, amit akarnak.

De hogyan győzhetök le az esetleges félelmek és kételyek? Például kvantumgyógyításal, természetesen. Először is, mint mindig, lépjünk kapcsolatba a félelemmel vagy a kétellyel. Főleg az örökösen akadékoskodó belső hang nagyon erős. Tegyük hát szövetségesünkké! Lépjünk kapcsolatba vele!
A félelem megszüntetése a következőképpen történik: minden eshetőségre felkészülve álljunk az ágy vagy egy fotel elé, hogy, amennyiben úgy alakul, puhára dőlhessünk. Most figyeljük meg, hol érezzük testünkben a félelmet. Ezután soroljuk fel a szándékunkat, például hogy „megváltozott” vagy „a félelemből öröm lett”. Egyik kezünket helyezzük a félelmet sugárzó pontra, a másikkal pedig találjuk meg a másik pontot a testünkön vagy az erőterünkben. Hangoljuk össze a két pontot, és csak erre figyeljünk egy ideig. Ha elhanyatlottunk, maradjunk úgy. Várjunk egy kicsit, aztán vizsgáljuk meg, hogy valós-e még a félelem. Próbáljuk átélni. Ha sikerül, ismételjük meg a gyakorlatot. Lehet, hogy testünk más pontján is félelem lappang, például egy feszülő izomban. Ha néhányszor elvégeztük a gyakorlatot, és a félelem még mindig nem múlt el, adjunk egy kis időt a testünknek. Néhány nap elteltével próbálkozzunk újra. Ha ekkor sincs javulás, lép
jünk kapcsolatba a félelemmel, és kérdezzük meg tőle, mit tehetnénk még.
Ezt a gyakorlatot természetesen más, utunkban álló zárlatok és kétségek felszámolása céljából is alkalmazhatjuk.

Az élet értelme

Ha alaposan végiggondoljuk, mit akarunk valójában, előbb-utóbb okvetlenül az élet értelmének kérdéséhez érkezünk. Egyre többen kérdezik tőlem előadásaimon és a foglalkozásokon, hogy mi az élet értelme, mi az életfeladatunk. Egy neves biofizikustól, a tudományt és a szellemiséget csodálatosan egyesítő Dieter Broerstől tudom, hogy előadásaira egyre több menedzser jár, mert munkájuknak egyre kevésbé látják értelmét. Rájöttek, hogy a hatalom és a befolyás nem igazi érték.
Amikor az élet értelméről vagy az életfeladatról kérdeznek, általában azt válaszolom, hogy szerintem az embernek két feladata van. Először is, életét úgy kell alakítania, hogy örömet szerezzen. Formálja olyanná, hogy ö is és mások is örömüket leljék benne. Tegye azt, ami örömmel tölti el. Válasszon olyan foglalkozást, amelyet örömmel végez és így tovább. Az élet annál egyszerűbb, minél több öröme telik benne az embernek. Mminden ember veleszületett joga, hogy teljes, boldog és egészséges életet éljen, teljes jólétben. Ezt pedig az öröm által lehet megvalósítani. Aki nem leli örömét az életben, az vizsgálja meg, miért van ez így. És mielőtt siránkozni kezdene, hogy nem ö tehet róla, jusson eszébe, hogy mindnyájan teremtőerővel rendelkezünk. Mi vagyunk saját valóságunk megteremtői. Nap mint nap magunk alakítgatjuk a világunkat. így hát át is alakíthatjuk. Ahogy a feleségem rendkívül találóan megfogalmazta: nem sírni, hanem bírni kell!

A másik feladatunk valahol bennünk rejlik. Mindenki előtt rengeteg lehetőség áll nyitva. Mindenkinek vannak különleges adottságai. Valami, amit kimondottan jól tud, jobban, mint mások. Ezt az adottságot kell felismerni, kiaknázni, életvitelszerűvé tenni és a világ rendelkezésére bocsátani. Ezért volt annak idején a falvakban egy asztalos, egy kovács, egy molnár és a többi. Mi a mi különös adottságunk? Mit tudunk sok más embernél jobban? Ráadásul ez az adottság az élet folyamán változhat is. Valaki kezdetben talán kimagaslóan jó sportoló, később példás családanya. Idővel aztán előadásokon vagy tanfolyamokon adja tovább a tudását másoknak. Nem mindenki gazdagítja egy életen át ugyanazzal a képességgel a világot. De fontos, hogy másokat is részesítsen benne, hogy képességével járuljon hozzá a világ gyarapodásához, boldogabbá válásához. Ha ezt teszi, megtalálta az élet értelmét.

Hogyan ismerhetjük fel saját kimagasló képességünket?

Gondolkozzunk el az alábbiakon:
Miben vagyunk igazán jók?
Mi az, ami játszi könnyedséggel, szinte magától megy?
Mit tudunk sokkal jobban, mint mások?
Mi az, amit szívvel-lélekkel teszünk?
Miben tudunk annyira elmélyedni, hogy még az éhségről, szomjúságról, alvásról is megfeledkezünk?
Milyen elfoglaltság során érezzük úgy, hogy valósággal röpül az idő?
Mások szerint mit tudunk nagyon, sőt kiemelkedően jól?
Miben vagyunk tehát kimagaslóan tehetségesek?

A kérdések megválaszolásakor valószínűleg több dolog is felmerül. Főként a gyermekkorunkra emlékezzünk vissza. Sok képességünk talán elsorvadt, mert nem fejlesztették, sőt talán még tiltották is, hogy műveljük. Gyűjtsük össze mindet, és vizsgáljuk meg, van-e bennük valami közös. Mostantól figyeljünk rájuk, erősítsük és bontakoztassuk ki őket. Meg fogjuk látni, milyen könnyen megy - mintha valamiféle segítséget kapnánk hozzá. Már ebből is tudhatjuk, hogy jó nyomon vagyunk. Gondoljuk végig, miként fordíthatnánk képességeinket a világ javára. Ha megtesszük, még egyszerűbbé válik minden. A sors is segíteni és bátorítani fog bennünket.

Élni a kihasználatlan lehetőségekkel képességeink erősítése érdekében

Természetesen itt a kvantumgyógyítás is, amely-lyel még egyszerűbbé tehetünk mindent. Álljunk az ágy vagy a heverő elé, ahogyan szoktunk,
hogy puhára essünk. Gondoljunk az adottságunkra, aztán válasszunk ki egy pontot a testünkön vagy a kvantummezőben. Fogalmazzuk meg a szándékunkat, mondjuk magunkban, hogy „szabadjára engedem ezt a képességet”, aztán másik kezünket ösztönösen tegyük a másik pontra. Összpontosítsunk a két pontra, hangoljuk össze őket. A többi már megy magától. Néhányszor ismételjük meg a gyakorlatot, mert biztosan több felszabadításra váró képességünk is akad. Ha már semmi sem vonzza a kezünket, abbahagyhatjuk a gyakorlatot, és előre örülhetünk a következőknek.
Mindannyian a forrástudat részesei vagyunk Sokan szeretnék lelkűk legmélyéig kiismerni önmagukat, szeretnének befelé figyelni. Meditálni kezdenek, de tapasztalniuk kell, hogy gondolataikat egyszerűen képtelenek lecsitítani. Nem találnak utat önmagukhoz. Könnyítsük meg a dolgunkat, és támaszkodjunk a forrástudattal kapcsolatos eddigi tapasztalatainkra. Már tudjuk, milyen könnyű kiüríteni az elménket. A forrástudat állapotában történő elmélkedés lehetővé teszi, hogy kapcsolatba lépjünk lelkünk legmélyebb rétegeivel.

Keressünk egy kényelmes helyet, ahol az elkövetkező tizenöt percben biztosan nem zavarnak meg minket. Szemünket lehetőleg tartsuk nyitva. Legyünk nyugodtak, fesztelenek. Merüljünk el a forrástudatban azzal a szándékkal, hogy megismerjük önmagunkat, eredendő energiáinkat, valódi nagyságunkat, minden erőnket és tehetségünket. Találjuk meg a gondolataink közötti réseket, majd tágítsuk ki őket, amekkorára csak lehet. Legalább tizenöt percen át, vagy még tovább. Ha felmerülne bennünk egy-egy gondolat, hagyjuk, hadd illanjon el, mi pedig időzzünk így az ürességben.
Semmit sem kell elérni. Minden akarás visz-szaüt, és csak csalódást okoz. Ismételjük meg újra és újra a gyakorlatot. Olyan kincsre fogunk bukkanni, amelynek értéke felbecsülhetetlen.

Új szemmel nézni a világra

A forrástudattal végzett gyakorlat során valószínűleg azt tapasztaltuk, hogy egyre jobban megy. Mi lenne, ha mindennapjainkban is egyre nagyobb teret adnánk ennek a tudatálla
potnak? Tudatosan, a gyógyítás legcsekélyebb szándéka nélkül. Fogmosás közben, étkezéskor, a munkahelyi ebédszünetben, a metrón vagy akárhol. Csak tágítsuk minél nagyobbra a rést, és hamarosan új szemmel fogunk nézni a világra. Harsányabbnak és ragyogóbbnak látjuk majd a színeket. Érzékeink kiélesednek, érzékelésünk köre tágabbá válik, tudatunk is kitágul. Bármi megtörténhet, ha a forrástudat állapotában éljük mindennapjainkat. Ez nyilván komoly kihívást jelent, hiszen ügyes-bajos dolgaink folyton eltérítenek bennünket. Ezért eleinte minden napunk a gyakorlásé legyen. Hogy megéri-e? Bízom benne, hogy igen, hiszen ez gyökeresen megváltoztatja életünket: ragyogóbbá, könnyebbé, vidámabbá és fesztelenebbé teszi.
Üdvözlök mindenkit az ÉLETBEN! Üdvözlöm abban az igazi világban, amely neki rendeltetett. Élvezze mindenki a maga életét, minden egyes napját, napról napra egyre jobban.

ÉS MOST?

„A legtöbb változás és gyógyulás a cselekvésnélküliség pillanatában ér véget.”
Minden a felismeréssel és a megértéssel kezdődik. Csak ezt követi a tulajdonképpeni kvantumgyógyítás. Ám a legeslegfontosabb rész csak a gyógyulás végbemenése után veszi kezdetét. A legtöbb változtatás és gyógyítás gyakran azért nem hoz eredményt, mert az emberek később mégsem változtatnak az életükön. Mint láthattuk, az életben semmi sem történik ok nélkül. Minden fájdalom, minden betegség, minden akadály és minden viselkedésminta valamilyen célt szolgál. A baj többnyire utal valamire - nevezetesen arra, hogy változtatnunk kell az életünkön. Ha nem tesszük meg, nem lesz rá ok, hogy a gond megszűnjön, mivel még nem töltötte be a feladatát. A szervek és fogak természetes reprodukciójára is alkalmas új orosz gyógymód megalkotói szerint a kudarcba fulladt gyógyítások kilencven százaléka arra vezethető vissza, hogy az érintettek később nem cselekedtek. így már érthető, hogy abból a százezernél is több főből, akik eddig kvantumgyógyítás-tanfolyamra jártak, miért csak néhányan lettek sokkal sikeresebbek, közkedveltebbek vagy egészségesebbek. A többiek nem cselekedtek. Ha tehát a gyógyítással tartós eredményt akarunk elérni, hallgatnunk kell a testünkre. Változtassuk meg az életünket. Gondoskodjunk magunkról jobban, válasszunk javunkra váló foglalkozást, a hivatásunkat, csakugyan legyünk őszinték önmagunkhoz és a társunkhoz és így tovább. Ha így teszünk, hamarosan tapasztalni fogjuk, hogy életünk minden területén sikeresek leszünk.

Kvantumgyógyítás a mindennapokban

Most már az élet minden területére ismerünk megfelelő gyakorlatot. Rajtunk áll, hogy ezeket az életünk részévé tesszük-e. Minél gyakrabban végezzük ezeket, annál gyorsabban vesz száznyolcvan fokos fordulatot az életünk - jó irányban. A kétpontos módszert bármilyen téren alkalmazhatjuk, ám nem mindig lesz időnk kapcsolatba kerülni a szóban forgó ügyel, illetve kineziológiai tesztet végezni. De akkor is éljünk a módszer kínálta lehetőséggel, ha pillanatnyilag csak tünetenyhítésre használjuk. Az adott pillanatban ez is jótékony hatású. Később aztán behatóbban is foglalkozhatunk az üggyel, hogy végleg megszűnhessen vagy megváltozhasson.

Jövőnk tevékeny alakítása

Tudjuk, hogy mi magunk vagyunk valóságunk megteremtői. Minden pillanatban alkotunk. Mostantól kezdve vállaljunk teljes felelősséget az életünkért. Cselekedjünk, és életünknek mi magunk szabjunk irányt. Ne engedjük, hogy mások rendelkezzenek felőle. A legtöbb embert mások mozgatják, ők maguk csupán „működnek”, napról napra, csak hogy részük lehessen egy kis elismerésben, szeretetben és törődésben. Mi menjünk egy lépéssel tovább, és fogadjuk el önnön nagyságunkat. A gond nem a kicsinységtől való félelem, amely a legtöbb embert megakadályozza a cselekvésben, sokkal inkább a saját nagyságunktól való félelem. Nem tudom elégszer elismételni, hogy a félelem, a kételyek, az aggályok és saját akadékoskodásunk ellenére is cselekedjünk, mert csak így fogjuk elérni mindazt, amiről eddig csak álmodoztunk. Érdemes ezért cselekedni? Bízom benne, hogy úgy találjuk, igen. Ha valami oknál fogva mégsem tudnánk cselekedni, noha szeretnénk, akkor jusson eszünkbe, hogy épp most tanultunk meg egy nagyszerű módszert, amellyel véget vethetünk ennek a tehetetlenségnek is.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Siranus Sven von Staden: Kvantumgyógyításra mindenki képes
Oszd meg vagy küldd tovább: / Share To:

Post A Comment: