Gordon Smith: Ébredés
Gordon Smith Nagy-Britannia leghitelesebb és egyik leghíresebb médiuma, egy rendkívüli képességekkel megáldott látó, médium, akiről a Glasgow-i Egyetem többszörös vizsgálat és teszt után is hitelességgel, elismerően nyilatkozott.

1987. március 9-e, egy szerdai nap volt. Fél hét körül ébredtem. Valahol az álom és az ébrenlét határán egy fiatal férfi képe kezdett kirajzolódni előttem. Azt hittem, csak álmodom, de a kép egyre élesebb lett. Felismertem benne egy közeli barátom és kollégám, Christine Peebles bátyját.
Christine és én gyerekkorunk óta ismertük egymást. Ugyanazon a környéken nőttünk fel, ugyanabba az iskolába jártunk, később pedig ugyanabban a fodrászüzletben dolgoztunk Glasgow-ban. Christine és bátyja, Brian nemrég vettek közösen egy lakást Glasgow nyugati részén. Nagyon örültek új otthonuknak. Christine-t már hónapok óta nem láttam ennyire elégedettnek és optimistának.
Mégis egy kellemetlen érzés futott át rajtam azon a reggelen. Tudtam, hogy most valami nagyon rossz dolog történik. Hirtelen felültem az ágyban, és ekkor Brian képe a hálószoba padlóján keresztül lassan eltűnt. A szívem hevesen dobogni kezdett, pedig Brian megjelenésében semmi ijesztő nem volt. Kék farmerben és piros kockás ingben volt, bátorítóan mosolygott rám, és bizakodónak tűnt.
Az ijedtség érzése továbbra is megmaradt bennem. Nem tudtam eldönteni, hogy álmodtam-e, vagy valóban láttam Briant. Ekkor hirtelen ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy bekapcsoljam az éjjeliszekrényen álló rádiót. Az óra pontosan 6.30-at mutatott. Egy férfihang a helyi híreket olvasta: „…tűz ütött ki egy nyugat-glasgow-i lakásban…”
A szívem majd kiugrott, a fülem hangosan zúgni kezdett. Hirtelen két rendőr képe jelent meg előttem, és hallottam, amint azt mondom magamban: ez csak Christine lehet. Tudtam, hogy az ő lakásuk gyulladt ki. Féltem, hogy Cristine-nel valami baj történt. A hírek végét már nem hallottam, mert hangosan kopogtak a bejárati ajtón. Kiugrottam az ágyból, magamra kaptam valami ruhafélét, és úgy, ahogy voltam, ajtót nyitottam. Két rendőr állt ott. Mintha villám csapott volna belém; a pupillám kitágult, döbbenten bámultam rájuk.
– Ön Gordon Smith? – kérdezte egyikük.
– Igen – feleltem.
– Baleset történt – mondta –, ezeket a kulcsokat Christine Peebles
megbízásából át kell adnom önnek.
– Christine jól van? – kérdeztem.
– Egy barátjánál van. Ennél többet én sem tudok – válaszolta a
rendőr.

Átvettem a kulcsokat, és becsuktam az ajtót. A fodrászüzlet kulcsai voltak. Christine-nek kellett volna az üzletet kinyitni, mivel én szabadnapos voltam. Hirtelen megértettem, hogy Christine biztosan jól van, ő nem halhatott meg a tűzben. Hál’ istennek! – gondoltam. – Akkor az csak Brian lehetett. Szegény Christine. Ámbár a rendőr nem mondta, hogy bárki is meghalt volna. Talán csak képzeltem az egészet.
Sajnos nem csupán képzelődtem. Valamivel kilenc előtt értem be az üzletbe, addigra a hírekben már bemondták, hogy Brian a tragikus balesetben életét vesztette, a nővére és egy barátjuk azonban szerencsésen megmenekült. Az a furcsa élmény, amely álmomból felébresztett, egész nap nyugtalanított. Láttam Brian boldogan mosolygó arcát. Sehogy sem értettem, hogyan láthattam a két rendőrt az ajtóm előtt állni azelőtt, mielőtt bekopogtak volna.
Nagyon lehangolt voltam barátom elvesztése miatt. Egyre-másra jöttek elő különböző gyerekkori emlékeim, amelyeket tudatom legmélyére ástam el. Brian halála tudatosította bennem, hogy olyan képességekkel rendelkezem, amelyekről eddig nem akartam tudomást venni.
Agyamban kinyílt egy ablak, és felszabadította a bennem lappangó médiumi képességeket. Ekkor huszonöt éves voltam. A gyermekkori élményekhez képest az életem egészen más irányt vett; az utóbbi pár évben teljesen a fodrászatra koncentráltam, amit tizennyolc éves koromban kezdtem el.
Megnősültem, született két fiam, és a munkám mellett a család minden időmet lekötötte. Ha most belegondolok, nem is lett volna időm arra, hogy a szellemvilággal foglalkozzak, mint ahogyan azt gyerekkoromban gyakorta megtettem.

A temetés után megkérdeztem Christine-t, tudnék-e neki bármiben segíteni. Megkért, hogy vigyem el a Spiritiszták közösségébe, ahol találkozhatna egy médiummal, hátha megtud valamit Brian túlvilági életéről. Én úgy véltem, nem szerencsés közvetlenül a bátyja halála után ilyesmiben részt vennie, de Christine annyira ragaszkodott hozzá, hogy nem tudtam neki nemet mondani.
Egy kis kérdezősködés után kiderült, hogy Glasgow-ban hamarosan egy nagyon jó nevű médium tart előadást a Somerset Place-i Spiritiszta gyülekezetnél. Így azután Christine, én és Fiona, Brian menyasszonya elmentünk az összejövetelre. Azelőtt soha nem voltam ilyen helyen, úgyhogy fogalmam sem volt, tulajdonképpen mire számítsak.
Bevallom, igazából úgy képzeltem el, hogy körbeülünk egy asztalt, és egy idősebb hölgy csukott szemmel megkérdezi majd az üres levegőtől, hogy van-e ott valaki. A templom első soraiban találtunk helyet, és nem sokkal később a médium is megjelent a színpadon. Mary Duffy egy hatvanas éveiben járó, kedves arcú, idős hölgy volt. Műveltnek tűnt és kifinomult edinburgh-i akcentussal beszélt, vagyis egyáltalán nem hasonlított arra, ahogyan az emberek általában a médiumokat elképzelik.
Az összejövetel, más egyházi rendezvényekhez hasonlóan közös énekkel, imával kezdődött, nagyon kellemesen éreztük magunkat.Ezután a médium a spiritualizmusról beszélt, majd tisztánkezelési képességének segítségével megkezdte a spirituális szeánszot. Szinte azonnal felénk fordult, és mély együttérzéssel Christine-hez és Fionához beszélt:
– Igazán nincs szükségem médiumi képességekre, hogy lássam, önök nemrég veszítették el egy nagyon közeli hozzátartozójukat.

Christine és Fiona zokogni kezdtek. Mary nagyon megnyugtató dolgokat mondott, először Christine pár éve elhunyt édesanyjától közvetített egy üzenetet. Majd azzal folytatta, hogy Christine – ha elérkezettnek látja az időt – keressen fel egy Albert Best nevű médiumot, mert szerinte ő az egyetlen, aki enyhíteni tudna fájdalmán. Majd hozzám fordult, és a következőket mondta:
– Fiatalember, nem szoktam ilyesféle üzeneteket nyilvánosság előtt közvetíteni, de muszáj elmondanom önnek a nagymamája túlvilági üzenetét. „Egy napon itt fog állni, ezen a szent helyen, és ugyanígy üzeneteket fog átadni az embereknek, ahogy azt most én teszem.”

Miközben Mary e szavakat mondta, éles fény kezdett kiáramlani a testéből, amely minden egyes szóval egyre ragyogóbb és ragyogóbb lett.
Arra biztatott, hogy minél előbb találjak egy olyan spirituális közösséget, ahol fejleszthetem képességeimet, legyek türelmes és engedjem a szellemvilágnak, hogy előhozza belőlem a tisztánérzékelés adományát. Majd más lelkek üzeneteivel folytatta az eladást.
Miután az összejövetel véget ért, megvitattuk a történteket, és mindhárman egyetértettünk abban, hogy a benyomásunk pozitív volt. Christine ekkor elhatározta, hogy felkeresi Albert Bestet. Hihetetlennek tűnik, de majdnem kilenc évvel azután sikerült csak személyesen találkoznia vele. Az eredmény egészen elképesztő volt: a Briantől kapott üzenet Christine minden előzetes várakozását felülmúlta.
Én pedig megtettem az első lépéseket azon a spirituális úton, melynek következtében életem gyökeresen megváltozott.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


thesecret.hu
Oszd meg vagy küldd tovább: / Share To:

Post A Comment: