A valóság egyáltalán nem az, aminek beállítják
A valóság egyáltalán nem az, aminek beállítják. Igazából nem túlzás azt állítani, hogy semmi nem valós, amit annak gondolsz. A fizikusok száz évvel ezelőtt nem tudtak mit kezdeni azzal a jelenséggel, hogy a klasszikus newtoni világkép egyáltalán nem működött, ha a dolgok mélyére néztek. A hagyományos logika és az okozati összefüggések szubatomi szinten annyira nem működtek, hogy a legtöbb tudós, féltve a saját tudományos hitelét, többé-kevésbé ignorálta azt a tényt, hogy az élet egyáltalán nem olyan, mint amilyennek szeretjük beállítani.

Valójában annyira rémisztő – részecskék ugranak elő a semmiből, az idő lelassul, aztán felgyorsul, részecskék reagálnak egymásra és kommunikálnak több ezer méter távolságból –, hogy a tudósok eddig kizárólag arra használták ezt az információt, hogy olyan technológiát dolgozzanak ki, amellyel fel tudjuk egymást robbantani, vicces SMS üzenetet küldhetünk egymásnak, és mikróban melegíthetjük a készételt.

Még a fizikai valóság két alapvető eleme – a tér és az idő – sem az, aminek látszik. Ez a két fizikai sarokpont is igazából nem több mint meggyőző, ámde csalóka optikai illúzió. Egyes fizikusok, köztük Bernard d’Espagnat, aki 2009-ben elnyerte a másfél millió dolláros Templeton-díjat, arra ösztönöznek, hogy a régi természeti törvényeket végre cseréljük le egy radikálisan új és sokkal pontosabb világnézetre: hogy tudniillik maga a tudat teremti meg az anyagi világot. A világ összes fizikusa tisztában van azzal, hogy a világ furcsán van összerakva, hogy a semmiből születhet valami, hogy az elektronok egyik pályáról átugorhatnak egy másikra anélkül, hogy a köztes térben megjelennének, legtöbbjük mégis szándékosan ignorálja a tényeket, csak megvonja a vállát és kamaszos makacssággal annyit mond: „Jó, na és?”

Nem mintha totálisan tagadnák az egészet. Mint említettem, a fizika új törvényeit használják a lézer, a tranzisztor, a szupravezető és az atombomba tökéletesítésére. Miközben egy szóval sem tudnák elmagyarázni, hogyan működik a kvantumvilág. James Trefil fizikus meglátása szerint:

„Az univerzum egy olyan részére bukkantunk, amelynek a megfejtésére az agyunk egyszerűen nincs kondicionálva.”

Néhány merész természettudós vette a bátorságot, hogy beismerje, mennyire téves elképzeléseket dédelgetünk. (Dr. Fred Alan Wolf fizikus, népszerű nevén Dr. Quantum megfogalmazásában: „Az univerzum nem létezik, ha nincs, aki megfigyelje.”) Csak annyit mondhatok: éppen ideje.
Előre elhatározzuk, hogyan fogjuk megtapasztalni az életet, előre megválasztjuk, hogy mit szeretnénk majd látni életünk során. A gond csak az, hogy iszonyú teher nyomja a vállunkat, és ezzel a teherrel küzdve nézzük a világot. Ha szeretnénk megváltoztatni szerencsétlen kis életünk folyását, akkor le kell vetkőznünk a világgal szembeni passzív ellenállást, hogy cselekvő módon szemlélhessünk egy másfajta valóságot. Most az a helyzet, hogy időnket és figyelmünket (a tudatosságunkat, ha úgy tetszik) kizárólag olyan dolgokra fecséreljük, amikre nincs szükségünk. Ez csak egy rossz szokás. És mint minden rossz szokástól, tudatos és szándékos erőfeszítéssel ettől is megszabadulhatunk.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Pam Grout: E2
Oszd meg vagy küldd tovább: / Share To:

Post A Comment: