július 2019
4 jel, hogy a házi kedvenced látja a szellemeket!
Azt mondják, hogy az állatok képesek látni a szellemeket. Az még rendben is volna, de általuk mi hogyan tudhatjuk meg, hogy éppen egy szellem garázdálkodik otthonunkban vagy a környékünkön? Figyeld meg ezt a 4 jelet az állatodon, és ha tapasztalod valamelyiket, vagy akár többet, akkor jó eséllyel egy szellemmel szemez!

1. Egy helyben ül és meredten bámul


Ilyen esetben már szinte biztos volt részed! Kedvenced ült egy helyben és meredten bámult egy pontra. Hiába szóltál neki, nem reagált, de ha megfigyelted, láthattad, hogy a tekintetével esetleg valami mozgást követett, vagy kutya esetén bevágta az „érdeklődő” fejet. Igen, lehet, hogy te nem láttad az okot, amit figyelt, de ilyenkor nagy valószínűleg a szellemet figyelte, illetve kommunikált vele, mert ahogy minket, úgy természetesen a holtakat is megértik.

2. Morog vagy fúj

Amikor minden ok nélkül elkezd morogni a kutyád, vagy a cicád fújni, és nem is te bosszantottad fel, de még csak nem is láttad azt, hogy más tette volna, és mégis, akkor bizonyára egy olyan szellem van ott, aki nem tetszik neki. Általában a rossz és negatív jellegű szellemekre szoktak így reagálni. Ezzel a magatartással próbálják elüldözni, illetve megvédeni téged.


3. Mint aki meg van őrülve…

Volt már úgy, hogy olyan volt az állatkád, mint, aki megőrült? Fel és alá rohangált, mint akinek felhúzták az órarugóját? Netán össze-vissza ugatott, nyávogott, vagy bármilyen más jellegzetes hangot adott ki? És tényleg, látszólag minden ok nélkül? Ekkor egy olyan szellemet szoktak jelezni, aki tele van energiával, rendkívül erős, sőt, aki félelmet ébreszt bennük az erejével.
Vagy a kifejezetten pozitív, állatbarát, vagy gyerekszellemeknél az szokott történni, hogy játszani akarnak velük. Illetve ha azt látod, hogy a levegőbe ugrál vagy odaviszi a semmihez a botját, játékát, akkor talált magának egy láthatatlan játszópajtást.

4. Elbújik és elő sem akar jönni

Van, hogy egy szellem annyira erős, negatív, és ijesztő, hogy némelyik állat nem bírja elviselni és annyira megijed tőle, hogy elbújik. Különösen, ha az a szellem szánt szándékkal ingereli vagy bántja, mert sajnos ez is megtörténhet. Olyankor nincs az a kedves szó, ami megtudná nyugtatni az állatot - és nem is érdemes, mert sokszor ingerült és agresszív lesz - és csak hosszú órák elmúltával jön elő a helyéről.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


noiportal.hu
Emil Coué: A gyógyítás legnagyobb titka (pdf)
Mi az, amit Ön megtehet a betegségek legyőzése érdekében egy döbbenetes felfedezés segítségével?
Létezik az emberi viselkedésnek egy pontosan megnevezhető formája, amely minden betegség kialakulásánál jelen van. A bőrbajoknál csakúgy, mint a szívproblémáknál. Megfogant a gyanú: a betegségeknek az eddigi hiedelmektől eltérően van egy abszolút közös lelki oka. Ha ez az ok nincs jelen, a baj egyszerűen nem alakul ki. De ha a titokzatos lelki folyamat működni kezd, a betegség azonnal berobban. Amit a gyógyításról eddig hittünk, úgyszólván nem igaz többé...
Az új felfedezés nyomán olyan betegek is meggyógyulhatnak, akiknek eddig reményük sem volt egészségük visszaszerzésére. Coué könyve, az izgalmas címadó téma mellett egy csokornyi érdekes, meglepő tartalmú fejezetnek is otthont ad. Az öngyógyítás kiforrott technikáinak valóságos tárháza. A szerző, fő művében választ ad arra a kérdésre, hogy van-e a gyógyulásnál nagyobb ajándék.
"A gyógyítás legnagyobb titka" című könyv sikerrel pályázik arra, hogy az Ön legértékesebb és legtöbb tudást nyújtó természetgyógyászati könyve legyen.
A Coué módszer leghatékonyabb gyakorlatai egy kötetben!
LETÖLTÉS
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Mit tehet egyetlen ember azért, hogy megváltoztassa a világot?
A nagyszerű megboldogult R. Buckminster Fuller harminckét éves korában nagyszabású kísérletbe fogott, hogy kiderítse, mire képes az emberiségért egy nincstelen és ismeretlen egyén. B jelzésű Kísérleti Nyúlnak nevezte magát, és elhatározta, hogy megváltoztatja a világot.

„Azzal nem lehet megváltoztatni a dolgokat, hogy a létező valósággal küzdünk. Ha változást akarsz, építs egy új modellt, ami a régit elavulttá teszi.” - BUCKMINSTER FULLER, AMERIKAI JÖVŐKUTATÓ

Amikor belefogott a kísérletbe, egy „senki” volt. Csődbe ment, munka nélkül tengődött, miközben két éhes szájat, a feleségét és kisbabáját kellett eltartania. Elsőszülött kislányukat akkoriban veszítették el. Erősen ivott is. Fényes jövő nem állt előtte, az biztos. Eldöntötte azonban, hogy leszámol a múlttal és a szűklátókörű gondolatokkal. Azt akarta megtudni, hogy „Mit tehet egyetlen ember azért, hogy megváltoztassa a világot?” A következő ötvenhat évben teljes egészében ennek a különleges kísérletnek szentelte az életét. Kockára tett mindent. „Ugyan mi történhet?” kérdezte magától. Építész lett belőle, feltaláló, író, nagyszerű vezető. 1927, a kísérlet kezdete, és 1983-ban bekövetkezett halála között huszonnyolc könyvet írt, negyvennégy kitüntetésben részesült, huszonöt találmányát jegyezték be Amerikában, és szó szerint megváltoztatta az emberiség önmagáról alkotott képét.
Bízom benne, ez téged is arra inspirál majd, hogy kísérletezz az életeddel, hogy energiádat felhasználva kiteljesedj, és csodálatos, örömteli, szép és érzékeny emberi lény váljon belőled.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Pam Grout: E2
Omnec Onec: A tanulás és művészetek temploma / Lelki élet
Azt nem mondhatom, hogy az asztrálsíkon a semmiből alkotunk dolgokat. A gondolatainkat felhasználjuk arra, hogy a szabadon rendelkezésre álló energiát átalakítsuk valami olyasmivé, amit épp gondolunk, és csak azért tűnik az egész olyannak, mintha mágia lenne, mert azok a dolgok, amelyeket így megtestesítünk, úgy jelennek meg, mintha a semmiből keletkeztek volna. A gondolatoknak az anyag fölötti ugyanezen hatalma meg van a fizikai világban is, csak ott azért nem tűnik mágikusnak, mert az alkotó folyamat ott sokkal lassabb és nyersanyagokat és munkaráfordítást igényel.

Nekem megtanították azt a sok nagy felelősséget is, ami az ilyen erők használatához hozzátartozik. Mivel minden cselekedetem jó vagy rossz karmát hoz létre, ha nem a Legmagasabb Istenség nevében teszem azokat, vigyáztam arra, hogy alkotásaim ne avatkozzanak bele valaki más életébe.
Egyik kedvenc tapasztalatom az volt, hogy függőágyamon feküdtem és hallgattam a télikertben lévő vízesés hangját. Az egy zsongító, melodikus hangzást keltett, mintha a víz egy hárfán folyt volna le. Sose fáradtam bele az állandóan változó dallamok hallgatásába vagy annak a mindig jelen volt szivárványnak a látványába, ami a vízesés által okozott vízködben látszott.

Szobám átlátszó falain keresztül láthattam a távolban lévő bíborvörös Kumli-hegyeket és dús, színekben pompázó kertünket. Ez számomra több volt, mint egy egyszerű hálószoba. Ez az én saját világom volt, amelyben egyedül lehettem és elmerülhettem gondolataimban és érzéseimben. Sok bútort magam terveztem és jelenítettem meg, amikor kb. 5 éves voltam. Szobám bíbor-kék-fehér márványpadlóját egy olyan szőnyeg fedte, amelyik úgy nézett ki és melynek tapintása olyan érzést keltett, mint a gyep, és amely kis sárga és kék virágokkal volt díszítve. Különleges ajándékként Odin nagybácsim faragott nekem természetes fából egy kis fa alakú asztalkát. Művészien faragott és kézzel festett zöld levelek szegélyezték a kerek felületet, a stabil láb pedig egy fatörzs alakjára lett kidolgozva.

Hálószobáink között mindegyiknek saját fürdőszobája volt, és természetesen megengedték nekem, hogy én tervezzem meg az enyémet. Az egy kerek, süllyesztett és kagylókkal díszített kád volt. A padló közepén egy tengeri csillag volt. A vízcsapok aranyhal alakúak voltak, amelyek köpték a vizet. Egy a mennyezeten helyet foglalt csillag alakú fúvóka szolgált a zuhanyozásra.
Mindennek a teteje egy élő fa volt, amelyik a szobám egyik sarkában nőtt. Amíg az még a kertben állt, annyira megszerettem, hogy behoztam, és nagyon jól növekedett itt. Úgy, ahogy népünknek nem szükséges ennie, a fáknak sem kell, hogy a talajban gyökerezzenek, mert ők is közvetlenül veszik fel a szükséges energiát. Az én fám úgy nézett ki, mint egy csavart tölgyfa sötétzöld levelekkel és bíborszínű virágokkal, amelyek mennyei illatot árasztottak magukból. Sok órán keresztül élveztem ezt a fát azon a kis fehér hintán, amely az ágakból lógott le. A fák a vénusziak számára az élet jelképét jelentik, mert ott, ahol egy fa nő, egy ember is megélhet.

A tanulás mindig is felbecsülhetetlen részét alkotta életemnek. Ez a vénuszi társadalomban olyan valami, ami az életkortól függetlenül minden egyes ember minden napjának minden pillanatában zajlik. Nekünk nincsenek olyan iskolarendszereink, mint amilyenek a Földön vannak, és amelyek inkább hasonlítanak egy gyár futószalagjaira, amelyek ontják a késztermékeket. Mi olyannak ismerjük a tanulást, ami egy végtelen tapasztalás mind az egyénnek, mint léleknek a fejlődésében. A vénuszi gyerekek az iskolai képzést nehézkes munka helyett örömként és beteljesülésként élik meg. Miután mi itt az asztrálsíkban mentesek vagyunk attól a tehertől, hogy a megélhetésünkre valót magunknak kelljen megkeresnünk, életünk a művészetekben és tudományokban történő alkotások és elképzelések körül zajlik, és képzési rendszerünk életmódunkat tükrözi vissza.

A mi környékünkön élő emberek számára Teutónia-város egy kulturális, és nem egy kereskedelmi központ. A kereskedésnek az asztrális életben nincs helye. A város nagy része a tanulás templomainak van szentelve, melyeket a művészetek és a tudományok fejlesztésére szánnak. Mindegyik épület maga is egy-egy műalkotás. Minden templomban gyerekeket és felnőtteket egyaránt mesterek kalauzolnak az általuk választott területen. A haladóbb tanulók mindig meg vannak hívva, hogy részt vegyenek az újabb tanulók vezetésében.

Minden gyerek szabadon döntheti el, hogy mikor akarja megkezdeni tanulmányait a templomokban. Egyedül a gyereknek van joga ezt eldönteni majd véghez vinni, a szülőknek ebbe nem szabad beleszólniuk. A gyerek joga azt is szabadon eldönteni, hogy mi mindent tanuljon és mikor; nincsenek tantervek és záróvizsgák, és nem adományoznak diplomákat, akadémiai címeket és fokozatokat sem. A templomokban való tanulás egy személyes ügy.

Számomra a tanulás összes temploma közül a művészetek temploma volt a legkedvesebb. Majdnem 5 éves voltam, amikor elkezdtem ott tanulni. Engem majdnem mindig meg lehetett találni azon az emeleten, melyet a táncművészetnek szenteltek. A táncolás számomra egyik legfontosabb tevékenység volt azon inkarnációm óta, amikor a régi Egyiptomban udvari táncosnő voltam Mózes palotájában, mert azóta mindig is életem egy fontos része volt. Természetesen sok különböző templomot látogattam, de egyiket sem kedveltem annyira, mint a művészeteknek ezt a nagy kupolaalakú templomát márvány oszlopaival és márvány lépcsőivel körbe-körbe.

Minden reggel azzal kezdődött, hogy kiemelkedtem nyugalmi fázisomból, mielőtt bementem a városba. Az alvás és a pihenés az asztrálsíkon többé kevésbé a szellem pihentetése, mivelhogy nincs fizikai test, ami elfáradhatna. Mi csak koncentráljuk figyelmünket egy dologra, egy szóra, egy gondolatra vagy egy tárgyra, amíg a tudatos szellem kiürül. Felébredéskor előbb mindig el kellett döntenem, hogy aznap milyen fajta személy akartam lenni. Mi törekszünk arra, hogy minden nap mások legyünk, mert korlátoltnak és unalmasnak tartjuk, hogy minden időben ugyanaz a személyiség legyünk.

Némely napokon szerettem pörgő, boldog ember lenni, más napokon inkább előnyben részesítettem, hogy csendes és visszahúzódó legyek. Néha úgy döntöttem, hogy királyi származású hercegnő leszek, és mindenki úgy is nézett rám, mivel ez nem csak egy gyerekjáték volt. A Vénuszon minden ember megpróbálja naponta váltogatni személyiségét, hogy ezzel érdekesebbé tegye az életet és ne korlátozza önmagát ilyen tapasztalatok által. Minden nap választottam magamnak egy olyan ruhát, ami illett aznapi új azonosságomhoz, mindig szerettem a nagyon nőies, könnyű és puha ruhákat. Csak a fantáziám szabott korlátokat a tervezésben, az anyag- és stílusválasztásban. Hordhattam a Napot - egy olyan ruhát, ami úgy nézett ki, mint a napsugarak, vagy egy olyan ruhát, amelyik a csillagok fényére vagy egy csodás köveken folyó patak vizére hasonlított. Csak arról volt szó, hogy megjelenítsem azt, ami a fejemben volt.

Ritkán ettem valamit, mielőtt elindultam a templomokba. Szokás szerint közvetlenül a márvány lépcsőfokok előtt jelenítettem meg magamat, bár némely reggelen, amikor változáshoz volt kedvem, szívesebben sétáltam végig a településen, mentem be a völgyhídon a városba és élveztem útközben a kilátást és a természet hangjait.
A templom belsejében több emelet létezett, mindegyik a sok művészeti ág közül valamelyiknek volt szentelve, úgy, hogy mindegyik emelet rezgései egy bizonyos témának feleltek meg. Minden szinten volt egy nagy kerek csarnok, amely több száz ember számára adott helyet. Ez volt a fő tanulózóna, míg a csarnok körül elhelyezkedő kis tanulószobákban egyedül lehetett dolgozni vagy gondolkozni.

A földszinten az alapművészeteket vagy az érzések, ötletek és képek papírra történő megjelenítését tanulhattuk. Ez nem azt jelenti, hogy ott csakis ülünk és azt tanuljuk, hogyan lehet megjeleníteni egy vázlatot gondolati erő által. A művészetek templomában ugyanúgy, mint mások a fizikai síkon, tanulunk kézzel történő alkotást, és más művészi képességeket is. A következő emeleten volt a fő csarnok, amelyben különböző eszközökkel és anyagokkal tanulhattuk a festést. Voltak egész emeletek, amelyek a szobrászatnak, a kollázstechnikának, a papírvágásnak és -hajtogatásnak, a fafaragásnak és mindenféle más művészeti ágnak voltak szentelve. Még tovább feljebb volt a tánc emelete.

Mindegyik templom azoknak a művészeteknek és tudományoknak megfelelően volt kialakítva, amelyeket annak különböző helységeiben és emeletein gyakoroltak, hogy bevigyék az oda illő rezgéseket.
Minden nap az iskola után játszottam a jó barátaimmal, úgy, ahogy azt a Földön is teszik a gyerekek, de vitatkozások és veszekedések nélkül. Az egyik legelőkelőbb kedvenc foglalatosságunk abban állt, hogy színes és illatos virágokból hosszú láncokat szőttünk és magunkkal vittük azokat a szomszédságokba, és fákra és házakra akasztgattuk őket. A szomszédainknak ez ugyanúgy tetszett, mint nekünk. Hisz néhány nap alatt úgyis eltűntek a girlandok, és kezdhettünk mindent elölről.
Különösen szerették gyerekek az utcaváltásokat, és természetesen nem vártunk egy különleges alkalomra, hogy ilyet rendezzünk. Minden nap úgy tűnt számunkra, gyerekek számára, mint egy különleges alkalom. Mindannyian beöltöztünk különös jelmezekbe, és a szomszédságba tett nagyszerű felvonulásainkra magunkkal vittük kedvenc hangszereinket is, amelyekkel rengeteg harmonikus lármát keltettünk. A végén a legnagyobb élvezettel hemperedtünk le a fűbe, és gurultunk végig a mezőkön.

A legtöbb gyerek nagyon összhangban volt azzal, ami a fizikai síkon történik. Szerettünk lehetséges történelmi álvilágokban játszani, amilyeneket képesek voltunk akaraterővel létrehozni minden részletükben.
Otthon továbbfejlesztettem éneklésemet, táncolásomat és a hárfán való játékot. A táncolással is úgy van, mint minden más művészetnél - minél jobban elmélyedünk benne, annál jobban észrevesszük, hogy mennyit kell még tanulnunk. De ez egyben egy egyedülálló művészeti ág is, mert a táncolás olyan módon képes kifejezni szellemi tapasztalatokat, amilyen módon az semmilyen más művészeti ágban nem lehetséges. És amiért a vénuszi táncolás nem követ semmilyen szigorú lépéssorozatot és szabályt, hanem inkább értelmezi a belső dolgokat, a kombinációk és mozgások végtelen sokszínűsége létezett, amiket meg tudtam valósítani.

A ruhatervezés művészetét mindig is az egyik legnagyobb kihívásnak tartottam. Hisz annál a befejezett munkát a nap minden pillanatában lehet élvezni. Engem nagyon érdekelt az olyan ruhák tervezése, hogy azok ne rá legyenek rakva egy személyre, hanem inkább kiegyenlítsék őt. Ugyanaz a szabás nem illik mindenkihez. Ami engem megihletett, az a különböző stílusfajtákkal és ruhatervekkel való kísérletezés volt, hogy meglássuk, hogy azok hogy állnak különböző embereknek.
A mi tudatunkban az önzőség helyett az önzetlenség tartása van elültetve, ami természetesen befolyásolja életünk minden területét. A nevelésben ez abban mutatkozik meg, hogy egy gyereknek, aki jól ért egy műfogáshoz vagy ügyességhez, megengedik, hogy útbaigazítson más, még kezdő gyerekeket. Én sok barátomat igazítottam útba a táncolásban, míg a hárfajátékomat fordítva, egy barátom segítségével tökéletesítettem.

Egyszer egy héten nagynénémmel együtt meglátogattam az ötlet-szemináriumot. Az alkotó tevékenységek egyik formájaként és egyidejűleg a korlátozottabb fizikai síkokban élő embereknek való segítségként a szomszédságunkban élő nők minden héten összejöttek annak érdekében, hogy kreatív probléma-megoldásokat dolgozzanak ki. Az egyes tervezetek minden egyes alkalommal kihívást jelentettek, ami például abban állt, hogy tervezzünk meg egy új ruhadivatot egy fizikai bolygón végbemenő egész éra számára. Minden nőnek figyelembe kellett ennél vennie az összes élet-körülményt, mint pl. a klímát, a hordhatóságot, az erkölcsi értékeket és sok minden mást. Aztán a különböző ötleteket és megoldásokat bemutatták a felsőbb osztálynak, és a legjobbakat, vagy azok valamilyen kombinációját elküldték az asztrálmúzeumba, ahol tárolnak minden új találmányt a fizikai síkon történő jövőbeli használatra. A Föld és más fizikai síkok feltalálói is vagy tudatosan látogatják meg ezt a múzeumot, vagy álmukban, amelynek során testükön kívül megoldásokat kapnak problémáikra.

Nagybácsim, Odin egész életét a tudománynak szentelte. Ez volt az ő emberiség iránti szeretete és hozzájárulása ahhoz, hogy egyszerűbb lehessen az élet mindenki számára a nehezebb fizikai síkokon. Vannak sokan hozzá hasonlók az asztrálsíkokon, akik segítenek abban, hogy támogassuk a szellemi kibontakozást a fizikai világban. Az az igazság, hogy a Ti fizikai világegyetemetekben minden találmány a nagy asztrálmúzeumokból származik. A tulajdonképpeni találmányt előbb olyan tudósok dolgozzák ki, mint pl. az én nagybácsim is, akik az asztrálsíkon élnek, és 'felülről' hozzák az ötletet, majd tökéletesítik azt az ő síkjukon, amelyről aztán átveszi valaki a fizikaiba. A sűrűségi foknak minden megváltoztatása az azon sűrűségszint feltételeihez és törvényeihez való alkalmazkodást követeli meg. A sűrűbb világokban a kreativitás semmi mást nem jelent, mint fogékonyságot arra, ami a finomabb szövetű valóságsíkokban már létezik! Ennek az a szellemi törvény az alapja, amit úgy szoktak mondani, hogy "amint fent, úgy lent".

Amikor a nagybácsim otthon volt, alig múlt el egy nap úgy, hogy ne lehetett volna őt látni, hogy épp egy új készülékén „bütyköl”. Az idő legnagyobb részében távol volt, leginkább a Vénusz és más bolygók megfelelő síkjainak olyan tudósaival találkozott, akik ötleteikkel hozzá tudtak járulni az ő tervezeteihez vagy hasonló irányban dolgoztak.

Mindig mulatságos volt, amikor otthon volt, mert úgymond kísérleti nyulakként használt fel minket legfrissebb találmányaihoz. Ez alatt azt értem, hogy azokat először mindig otthon próbálta ki, mielőtt elküldte volna őket az asztrálmúzeumba. A témái között olyanok voltak, mint pl. fejlett módszerek a napenergiának vagy más ártalmatlan sugárzásnak a főzéshez vagy egy házon belüli, áram nélküli klímaszabályzáshoz történő felhasználása, és sok más találmány a házon belüli élet megkönnyítésére.
Nagybácsim legnagyobb és legjelentőségteljesebb vállalkozása egy olyan téma volt, amelyre a Föld sci-fi írói nagy figyelmet szenteltek és amit a mi Naprendszerünk fejlett civilizációi még nem vittek tökélyre. Ő is és édesapám is a tőlük telhető legnagyobb energiákat fektették ebbe a témába. Ez egy olyan fizikai teleportációs rendszer volt, amelyik bármiféle fogadó készülék nélkül juttat el egy ( fizikai szinten ) élő embert biztonságosan az egyik helyről a másikra, azáltal, hogy átmenetileg felemeli annak rezgésszintjét asztrálisra, majd újra visszacsökkenti.

A mi azon természetes képességünknél fogva, hogy gondolati erő által tudunk utazni, az asztrálsíkon senkinek sem volt szüksége egy ilyen találmányra. A fizikai síkon azonban annyira forradalmasíthatná a közlekedést, hogy űrkonvoi-aink (felderítőhajók) és anyahajóink elavultnak tűnnének mellette.

Odin és apám addig fejlesztették ezt a rendszert, amíg az asztrálsíkon lehetségessé vált, egészen addig a pontig, ahonnan már a fizikai törvényszerűségek között a fizikai világban kellett, hogy továbbfolytassák a munkát. Ez az oka annak, hogy nagybácsim az én Földre történt utazásommal egy időben elhatározta, hogy szintén lecsökkenti rezgésszintjét és a Vénuszon, mint fizikai bolygón él tovább. Mostanában még mindig azon dolgozik, hogy tökéletesítse ezt a rendszert. A téma sokkal nehezebbnek bizonyul, mint ahogy eredetileg gondolta, részben azért, mert az asztrálsíkon sokkal könnyebb kreatívnak, alkotónak lenni, mint a fizikain.

Én mindig örültem annak, amikor nagybácsim hazahozta legfrissebb találmányát, és természetesen sosem hiányoztak a szomszéd gyerekek sem, amint meghallották, hogy egy új találmány van nálunk.
Odin nyugalmat sugárzott magából. Alapvetően tartózkodó volt, de nagyon egyenes testtartása olyan vonzó és impozáns volt, hogy Ti a Földön egy királynak néztétek volna. Akárhol volt, a puszta jelenlétével magára vonta az emberek figyelmét.
Szemeiben mindig valami csintalan csillogás volt, mintha bármely pillanatban hahotázó nevetésben akarna kitörni. Nagyszerű humorérzéke volt. Mindig vidám tréfákat eszelt ki, vagy valami komikusat, de közben nagyon nyugodt maradt. Senki sem tudta, hogy ő volt a dolog kiagyalója. Csendben felállt, elment egy sarokba és figyelte azt a kavarodást és izgalmat, amit okozott, miközben úgy tett, mintha semmiről sem tudna.

Nagybácsim nagyon jószívű ember volt, és mindig többet foglalkozott másokkal, mint saját magával. Valószínűleg ő volt az egyik legkevésbé elfogult ember, akit valaha is ismertem. Sose vesztette el a türelmét, ha valami nem sikerült. Vagy elfelejtette azt a dolgot, vagy megcsinálta még egyszer újból, mert tudta, hogy a világ minden ideje megadatott neki.
A nagynénim pontosan az ellenkezője volt, nagyon érzelmes és sok mindennel foglalkozott egyszerre. Szervezőkészségének köszönhetően mindennek a megfelelő rendben kellett lennie, különben izgatottá vált. A nagybácsim gyakran volt azon a véleményen, hogy nyugodtan foglalkozhatunk valami mással, ha az, amit akartunk, nem sikerült; de ha Arena néni a saját szándékáról volt szó, mindent elkövetett, hogy működjön a dolog. Ez a mi házunkban egy íratlan szabály volt arra, hogy megőrizzük a harmóniát.
Esténként szokásosan mindannyian együtt ültük körbe a tűzhelyet, hogy gyakoroljuk a Legmagasabb Istenség Törvényeinek lelki gyakorlatait. A tanulási idő - ahogy mi neveztük -, arra szolgált, hogy lelki gyakorlatoknak szenteljük magunkat, és anélkül sose volt teljes a napunk. A lelki gyakorlatok valóban minden tevékenységnek az alapját képezik, mert azok a magasabb síkokban szerezhető tapasztalatokat teszik lehetővé a lélek számára, mialatt az alacsonyabb rezgésű testek visszamaradnak.

A szellemi utazók, vagy az igazi szellemi (spirituális) mesterek azok, akik járatosak a lélekutazásban és kisegítik a kezdőket a testből. Ők megtalálhatók minden bolygón és minden síkon, és jelenleg nagyon aktívak a Földön, ahol sürgős szükség van rájuk. Az az igazi mester, aki át tud vezetni lelkeket a túlsó világokba, és aki maga is azon a síkon él, amelyiken aktív. Ha pl. valaki segít egy embernek elhagyni a fizikai testet, akkor az egy olyan mesternek kell lennie, aki a fizikai síkon él.
Gyerekként gyakran olyan játszótársakkal szereztem tapasztalataimat, akik az asztrálsík fölötti síkokban éltek. De ezeket a téren és időn túli világokban szerzett tapasztalatokat lehetetlen szavakba foglalni. Az ilyeneket minden egyénnek a saját módján kell megszereznie.

Gyakran lelkigyakorlatainkhoz tartozott, hogy figyelmünket a mesterre irányítottuk, egészen addig, amíg fel nem bukkant belső látásunkban. A gyakorlat után megbeszéltük, hogy mit tanultunk és mely gondolatok ötlöttek fel bennünk. Mint gyerek, én tettem fel a legtöbb kérdést és sokat tanultam azokból szellemi tanításainkról.
A reinkarnáció és a karma, Isten ismerete, a Kal-erő (negatív erő), a szeretet, a közömbösség, a kiegyensúlyozottság és a nem beleavatkozás voltak például azok a témák, amelyekről beszélgettünk, bár ezek között mindegyiket akár egy életen át lehetett volna tanulmányozni. Az, hogy kicseréljük nézeteinket, segítheti a szellemi fejlődést, mert minden egyén egyedüli és közvetítheti egy dolog valamilyen új vonatkozását.

Életem különös napjainak egyike nem örömmel kezdődött, hanem szomorúsággal. Épp nagybácsim komplikált készülékeinek egyikével játszogattam, egy kis fekete ládikával, mely lebegtetni tudott tárgyakat. Ez a ládika ki volt választva arra, hogy beküldjük az asztrálmúzeumba, a fizikai világban történő esetleges felhasználás céljából. És valahogy elromlott a kezeim között. A büntetésem, amit Odin bácsi kiszabott rám, az volt, hogy egész nap játék nélkül egyedül kint kellett ülnöm a hintán, amíg csak be nem hívtak a házba. Rettenetesen megbántódtam. Ez azon kevés alkalmak egyike volt, amikor fegyelmeztek. De abból a tiszteletből és szeretetből fakadóan, amit a nagybácsim iránt éreztem, fájt nekem az, amit tettem, és felismertem, hogy a büntetésem megfelelő volt.

Az, hogy anélkül üljek a hintán, hogy játsszak, azt jelentette, hogy ne gondoljak semmire, mert akkor alkottam volna valamit. Borzasztó volt ! Órákon keresztül ültem ott majdnem mozdulatlanul, és arra koncentráltam, amit tettem, és mozgásképtelennek és boldogtalannak éreztem magam. Óh, mennyire megkönnyebbültem, amikor végül behívtak a házba. De valamilyen figyelemreméltó okból megkért a nagybácsim, hogy csukjam be a szememet. Kézen fogva bevezetett lakószobánk közepére, ahol újra kinyitottam a szememet. Meglepetés! Az összes barátom ott volt, nevettek, és boldogságot kívántak a születésnapom alkalmából. Óh, de szép látvány volt az, és milyen szép meglepetés ! Én már teljesen elfelejtkeztem a születésnapomról, és így annyira lenyűgözött és meghatott, hogy ott láthattam mindezeket az örömtől sugárzó barátokat, hogy szóhoz sem jutottam.

Amint körülnéztem, láttam, hogy az egész ház egy középkori kastéllyá változott. Nagybácsim egy szikrázó koronát tett fel a fejemre, rámutatott a trónra és kijelentette, hogy én vagyok az ország királynője, és minden jelenlévő az én alattvalóm. Én elnökölhettem drágakövekkel díszített trónomról az egész királyi ünnepség fölött.
A Vénuszon töltött egész életem alatt nem volt egyetlen egy szerény, egyszerű összejövetel sem. Mert ha valamilyen ünnepségre került sor, akkor mi, vénusziak mindent megteszünk azért, hogy valami különleges dolgot képzeljünk el vagy teremtsünk meg - és ez a születésnapi parti sem képezett kivételt. Mint királynő, gyorsan eldöntöttem, hogy a nagybácsim legyen az udvari bolond. Nagynéném kellett, hogy legyen az udvarhölgy, főleg azért, mert szokás szerint mindig megkért különböző dolgok elintézésére.

Az első gála-esemény a királyi bankettünk volt egy töltött szopós malaccal egy hosszú tálcán, amely a helység egyik végétől a másikig ért. Mi sose ettünk malacot, de egy ilyen királyi bankett részeként mindig egy szopós malacot képzeltem el egy almával a szájában. A többi látványosan elkészített étekkel és az arany boros serlegekkel együtt az egész mesésnek hatott, mint ahogy valóban az is volt.
Az a különös zene, amit megrendeltem, megérkezett a városból, és elkezdődött az előadás. A tánc- és énekjátékaink, és minden, amit a királynő óhajtott, hozzájárult az est vidámságához. Kiválasztottam a barátaim közül hatot, hogy adjanak elő a trón előtt egy akrobata- mutatványt, és egy másik nyolcfős csoportot egy társas tánc előadására. Minden produkció nagyszerű volt.

Mindezek után kirohantunk a kertbe, hogy megkeressük a nekem szánt ajándékot. Egy kis sárga virág szárai között a levelek alatt egy gyűrű volt elrejtve. Az édesanyám hordta ezt a gyűrűt a születésem napjáig. Ahogy ott térdeltem a füvön ezzel az értékes ajándékkal a kezemben, a szomorúságnak egy hulláma öntött el, ami azért újra elapadt, mert tudtam, hogy a múlt örökre elmúlt. A gyűrű szokatlan volt, de elragadó. Zománccsíkok és titánium szálak vettek körbe egy ezüst foglalatban lévő hosszúkás, sötét, vörösesbarna karneolt. És mivel az én ujjaim még túl kicsik voltak hozzá, egy ezüst láncon, közel a szívemhez kezdtem el hordani, amit Odin bácsi akasztott a nyakamba. Ő mesélte el, hogy édesanyám is ajándékba kapta a gyűrűt gyerekkorában az ő édesanyjától. Attól a naptól kezdve állandóan hordtam a gyűrűt egészen addig a napig, amíg el nem jött az ideje, hogy elhagyjam Teutóniát és a Vénuszt.

Amikor azon az éjszakán már az ágyamban feküdtem, zúgott a fejem annak a szokatlan napnak az összes csodálatos emlékétől. Nagynéném és nagybácsim felé a szeretetnek és hálának a gondolatait küldtem azért, hogy ilyen örömöt hoztak az életembe, és akkor rájöttem, hogy a megbüntetésem csak egy eszköz volt arra, hogy kint tartsanak engem az előkészületek alatt. Úgy derengett számomra, hogy megtanultam egy nagy leckét: Csak akkor tudunk örömet elfogadni, ha megtapasztaltuk a szomorúságot is. Ez volt az utolsó születésnapom a Vénuszon.
Kapcsolódó (az összes cikk): Omnec Onec: A Vénuszról jöttem (linktár)
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




Omnec Onec: A Vénuszról jöttem
Interjú Istennel (teljes film)
Paul Asher afganisztáni tudósításai karrierjének legkelendőbb munkái. Miután hazatér a Közel-Keletről, a fiatal újságíró nehezen dolgozza fel a háborúban látott borzalmakat és mikor házassága is válságba kerül, teljesen elveszettnek érzi magát. Egy napon aztán különös interjúalannyal hozza össze az élet, egy férfival, aki azt állítja magáról, hogy Ő Isten. Paul kezdetben szkeptikusan fogadja a titokzatos idegen szavait, ám minél többet beszélgetnek, annál inkább az az érzése, hogy talán a férfi tényleg igazat mond. Vajon mit kérdezhet egy kíváncsi újságíró a Teremtőtől? És Te mit kérdeznél Tőle?

LETÖLTÉS
(Download feliratnál)
/A videó indításánál a felugró ablakot kapcsold ki az X-el! Ez a külső tárhelyes videószolgáltató felugró ablaka - nem az oldalé!/


Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Milyen buktatóid vannak az életedben? - Megmondja az akadályszámod!
Az akadályszámok olyan útjelzők, melyek figyelmeztetnek az életünk lehetséges buktatóira. Megmutatják, várhatóan milyen akadályokba botolhatunk, vagy, hogy milyen csapdákba sétálhatunk bele, ha nem vigyázunk.

Így számold ki:
Vond ki a születési hónap számából a születési nap számát. Először azonban mindkét számot egyszerűsítsd egyjegyűre.

1. lépés:

Pl. 1987. 04. 25.
A születési nap számát egyszerűsíteni kell: 2+5 =7

2. lépés:

Vond ki a hónap számából a nap számát (a születési nap számot, amit előzőleg kiszámoltál)!
4-7 = -3

Ha mínusz szám jön ki végeredményül, az adott számjegyhez tartozó leírás vonatkozik rád. Tehát a mínusz előjelet nem kell figyelembe venni.
Jelen esetben a 3-as az akadályszám.

Olvasd el a számhoz tartozó leírást:

1

Az akadályszámod arra utal, hogy erőfeszítéseid általában jelentős akadályokba és ellenállásba ütköznek, amit nehezen viselsz. Bármilyen irányba is fordulj, mindenfelé valamilyen ellenállásba ütközöl. Olyan, mintha életed legfontosabb területei mások és külső körülmények ellenőrzése alatt állnának. Emiatt lázadó és dühös lettél. Ám miközben azon vagy, hogy elnyerd a keresett jóváhagyást, elveszítheted identitásodat és az önmagad feletti irányítást. Ilyen erőteljes nyomás alatt legkönnyebb megoldásnak a még erősebb akarás tűnik, ami makacs ragaszkodásba és botrányos öntömjénezésbe csaphat át. Ha nem vigyázol, a magabiztosságból dicsekvés, a bátorságból erőszakos nyomulás lesz.

2

Az akadályszámod arra utal, hogy van benned egyfajta tudattalan neheztelés a társadalom iránt. Feloldhatatlan neheztelésed miatt rossz szájíz keletkezik benned, amikor a társadalommal van dolgod, vagy amikor nyilvánosan szerepelned kell. Túlérzékeny lettél a külvilág kritikájával és figyelmével kapcsolatban. Nyomasztanak a részletek és a rituálék. Még a legjelentéktelenebb dolgok is legyőzhetetlen akadályokká tornyosulnak szemedben, védtelennek és sebezhetőnek érezve magad velük szemben. Az észrevételeket és a kritikát túlreagálod, és az elutasítástól tartva nem mersz közel kerülni senkihez. Nem tudsz megszabadulni egy ártatlan észrevétel vagy véletlen megjegyzés által okozott rossz érzéstől. Emiatt a környezeted felé való reakcióid nem természetesek, gyakran csak imitálod a szerinted elvárható viselkedést.

3

Akadályszámod alapján kiderül, hogy valószínűleg érzelmileg mesterkélt és bizonytalan környezetben nőttél fel, az érzelmi elnyomás lehetősége sem kizárt. Emiatt jellemző rád, hogy félsz érzéseidet és kreatív képességeidet természetes módon kifejezni. Az akadályszámod alapján visszafogott, és félrehúzódó lettél, vagy ellenérzést keltenek benned a társasági érintkezések. Amikor mégis társaságban vagy, érzékenységedben túlreagálod a dolgokat. Talán még nem nyílt meg az út kreatív képességeid megnyilvánítása előtt. Ügyetlennek és szerencsétlennek érzed magad, amikor világosan és pontosan akarod kifejezni magad, ezzel kapcsolatos rossz érzéseid pedig megakadályozhatják, hogy jó benyomást kelt azokban a helyzetekben, amelyek megnyithatnák előtted az ajtókat.

4

Akadályszámod arra utal, hogy gyerekkorodban korlátoztak, nem törődtek veled, ezért feszült voltál. Emiatt a későbbiek során is sokszor meg kellett küzdened belső vészjelző rendszereddel, mely még ma is folyton fékez és visszatart. Gyakran érzed úgy, hogy meg kell dolgoznod azért, hogy értékesnek érezhesd magad, ahelyett, hogy egyszerűen csak hagynád érezni, hogy önmagadban is az vagy. Hol hatalmas erőfeszítésekkel veted bele magad valamilyen munkába, hol teljes passzivitásba süllyedsz. Nem vagy szinkronban az életárammal: fecsérelsz, amikor tartalékolnod kéne, rendetlen vagy, amikor nagy szükség lenne a rendre. A lelked mélyén pedig gyakran azon mérgelődsz, hogy nem kapod meg azokat a lehetőségeket, amelyeket megérdemelnél. Neked kell értük többet tenned.

5

Akadályszámod alapján az derül ki rólad, hogy valamikor zavar keletkezett benned az elfogadott viselkedési szabályok és a között, aminek életedben tanúja voltál. Nem mutattak jó példát előtted, de tőled elvárták a rendes viselkedést. Emiatt kialakult benned egyfajta belső konfliktus, mely a függőség és az önmérséklet közötti harcról szóltak. Vonzódsz a kóros és túlzásba vitt szexualitáshoz. Túlterheled magad élményekkel, de nem tanulsz a tapasztalásból, és nem tudod, mikor kellene elengedned valamit és továbblépni egy egészségesebb minta felé. Ha nem vigyázol, elveszítheted az ellenőrzést magad felett, majd az impulzivitás, gyorsaság, vakmerőség, és a dolgok túlhajtása válik mércéddé. Rosszabb esetben problémáid adódhatnak a droggal és alkohollal is.

6

Az akadályszámod arra utal, hogy gyermekkorodat átszőtte a függőség, gyerekes elvárások, rossz kommunikáció, ezért az érzelmi elköteleződéssel kapcsoltban zavar és bizalmatlanság van benned. Mindig az igazi társat keresed, de idealizmusod és kétségbeesettséged megakadályozhatják elérésüket. Életedben irreális elvárásokat támasztasz az emberekkel szemben. Mivel lehetetlen elvárásaidnak nem sikerül megfelelniük, undorral szabadulsz meg tőlük, hogy továbbléphess a következő felé. Valójában belül fontoskodó, önelégült és beképzelt vagy, nem pedig szerető és rugalmas. Azt akarod, hogy a társad mindig azt tegye, ami neked jó, de te soha nem vagy tekintettel arra, amit ő szeretne.

7

Az akadályszámod alapján kiderül, hogy a környezetedben tapasztalt instabilitás és bizonytalanság miatt zárkózott és távolságtartó lettél, ami a másokkal való szabad kommunikációt megakadályozó arroganciához és ítélkezéshez vezetett. Óvatos, aggodalmas és kritikus vagy az élettel szemben, és a mentális projekció világában élsz. Ez a szám az érzések és az érzékiség felvállalásával való szembenézés szükségességére helyezi a hangsúlyt, hogy ne a mentális analizálgatás töltse ki egész életedet. Könnyen a cinizmus és a rettegés mintájába csúszhatsz, elvágva magad az élet által kínált örömöktől. Ilyenkor intellektuális lázadó válik belőled, aki szívesebben lázadozik az élet viszontagságaival szemben, mint hogy lelki viszontagságainak feldolgozásán dolgozna. Elméd olyan vértezetté válik, ami nem megvéd, hanem elzár. Nem engedi, hogy mások kedvessége, gyengédsége és melegsége elérhessen hozzád.

8
Akadályszámod alapján kiderül, hogy gyermekként valószínűleg egy erősen uralkodni vágyó szülő zsarnoksága alatt éltél. Az érzelmi gondoskodás hiányát valószínűleg pénzzel ellensúlyozták, ami komoly belső konfliktusokat, azaz stresszt okozott benned. Emiatt folyton küzdesz a tekintély pozícióban lévő emberekkel szemben, és nem bízol meg a hatalmat gyakorlókban. A legnagyobb problémát életed későbbi szakaszaiban is a tekintéllyel és hatalommal kapcsolatos konfliktusok okozzák számodra. Dolgoznod kell a pénzhez való hozzáállásodon is, és azon, hogyan élhetsz legelőnyösebb módon azzal, amid van. Lehet, hogy mások befolyásolására használod a pénzt, vagy szélsőségesen pazarlóvá válsz, a sikeresség látszatát keltve a világ előtt. Miközben belső éneddel nincsen kapcsolatod. Következésképp: tetteid üres gesztusok, és amit képviselsz, a mögött nincs valódi tartalom.

9
Akadályszámként nem kaphatunk 9-es számot, mivel ebben a számításban nem létezik olyan két szám, melynek különbözete 9 lenne. Ne feledd, mindig egyjegyűre kell egyszerűsítened a két számot, mielőtt kivonod egymásból őket. Tehát, például, ha december 7-én születtél, akkor nem a 12-ből vonod ki a 7-es számot, hanem a 3-asból.

0

A nulla akadályszám különleges jelentéssel bír. Ha nullával találkozunk, akkor ugyanis, nincsen semmi olyan nyomunk, aminek alapján komolyabb stressztényezőre következtethetnénk. Ez a szám szerencsés alkatra utal, és ebből fakadóan szerencsés sorsra is. Az akadályok hiánya bizonyos értelemben az élet nyomásától való belső függetlenségre utal. Pontosabban úgy is fogalmazhatnánk, hogy a nulla akadályszám a választás lehetőségére utal. A helyzetek adta lehetőségek között te döntöd el, hogy mit teszel. Vannak olyanok is, akik számára ez sokkal nehezebb, mintha valamilyen rejtélyes kényszerítőerőnek engedve kellene cselekedniük. A helyzet finom üzenete ilyenkor: eljött az idő, amikor tudatosan használhatod mind azt, amit az egyes leckékkel kapcsolatban eddig megtanultál.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


noiportal.hu
Ahogy a szeretet valójában működik - és amit a szüleid tanítottak
Megragadva érzed magad, mert felnőve azt tanultad, ahhoz, hogy szeretve légy, jónak kell lenned. De ahhoz hogy jó legyél, alázatosnak és méltatlannak kell lenned. Azonban az univerzális törvény ki mondja, annak érdekében, hogy szeretetet kapj, méltónak kell érezned magad. Tehát a tudatalattid azt hiszi, hogy próbálod meggyőzni arról, hogy a szeretetért rossznak kell lenned. De közben tudja, hogy ha rossz vagy, akkor nem vagy szerethető. Tehát patthelyzet van aközött, ahogy a szeretet valójában működik és aközött, amit a szüleid tanítottak.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Teal Swan
Fél évszázad után nyitották meg újra a látogatók előtt az egyik legősibb piramist
Megnyitottak a látogatók előtt a legrégebbi egyiptomi piramisok közül kettőt: Sznofru fáraó 101 méter magas tört falú piramisa, valamint a hozzá tartozó 18 méteres mellékpiramis első ízben csodálhatóak meg újra az 1965-ös ásatások óta. A dahsúri piramismezőn található ősi építményeket Haled Ahmed Elanani műemlékvédelmi miniszter és Mosztafa Vaziri, a Legfelső Régészeti Tanács főtitkára mutatta be a sajtónak és a Kairóban állomásozó külföldi nagyköveteknek.

A körülbelül 4600 éves tört falú vagy kettős lejtésű dahsúri piramis egyike annak a két piramisnak, amelyet az óegyiptomi negyedik dinasztiát megalapító Sznofru fáraónak emeltek Dahsúrban, a Gízánál kezdődő memphiszi nekropolisz déli végénél. A másik az északra fekvő vörös piramis, az ősi Egyiptom első, teljes egészében megépült piramisa.

Sznofru egymaga képviseli a lépcsős piramisoktól a valódi piramisok felé vezető átmenet minden állomását. Az egyik első olyan uralkodó, akinek nagyszabású hadjáratairól és kiterjedt távolsági kereskedelméről is vannak adatok. A korban óriási gazdagsággal és hatalommal rendelkezett, amely építkezéseiben is kifejeződik.

A tört falú piramis szerkezete egyedülálló, és különleges abban is, hogy két kamra van a belsejében. Falai meredeken emelkednek, majd 45 méteres magasságban éles törés után egy jóval enyhébb emelkedéssel folytatódnak. Az eredeti emelkedési szöggel a magassága 125 méter lett volna, így azonban 101 méteres.

A piramis megnyitása azt jelenti, hogy a látogatók bemehetnek a belsejében lévő két kamrába, ha vállalják a fáradságos utat a 79 méter hosszú szűk alagútban. Be lehet menni a mellette fekvő kisebb mellékpiramisba is, amely a feltételezések szerint Sznofru főfeleségének, I. Hotepheresznek épült.

A különleges építményeket megnyitva az egyiptomi régészeti miniszter bejelentette azt is, hogy a térségben tavaly óta végzett ásatások során számos kő, anyag és fa szarkofágot találtak, némelyiket jó állapotban lévő múmiával együtt. Előkerültek fából készült halotti álarcok és kőfejtőszerszámok is a késői korszakból, az i.e. 664 és 332 közötti évekből. Felfedeztek egy 4000 éves falat is, amelynek maradványa 60 méter hosszan húzódik II. Amenemhat, a 12. dinasztia harmadik fáraójának piramisától délre.


Az egyiptomi hatóságok szeretnék fellendíteni a Kairó belvárosától mindössze 30 kilométerre délre, a nyílt sivatagban fekvő, jelenleg még gyér látogatottságú dahsúri piramismező idegenforgalmát is.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


erdekesvilag.hu
Az emberi agy és a számítógép közötti “ideghálózatot” fejleszt Elon Musk cége
Az emberi agy és a számítógép közötti érintkezési felületet, vagyis interfészt fejlesztő startupjának eddigi munkáját mutatta be a napokban Elon Musk egy San Franciscóban megrendezett eseményen. A futurista befektető Neuralink nevű, eddig az ismeretlenség homályába burkolózó cége a tervek szerint jövőre emberekkel is megkezdi a tesztelést.

Musk régóta állítja, hogy az emberi elmét és a gépeket összekötő „ideghálózat” kulcsfontosságú, ha el akarjuk kerülni, hogy a mesterséges intelligencia túlnőjön az emberen, aki ezek után – a legkedvezőbb forgatókönyv szerint is – „házi macskához lesz hasonlatos”.

Musk és a Neuralink munkatársai a robotépítési, szoftverfejlesztési, neurológiai tehetségek toborzására rendezett eseményen bemutatták, hol tart a vállalkozás.

A Neuralink egy hajszálvékony szálakkal ellátott szenzor első változatát fejlesztette ki, amelyet nagy pontosságú műveletek végrehajtására épített robot ültet be egy kis vágáson keresztül az agyba. „Ezek kicsiny elektródák, amelyek ezreit építheti be a robot az agyba a jövőben” – mondta Musk.

Az elektródák tízezer neuron működését követhetik. A rendszer előnye, hogy az agy igen specifikus területeit célozhatja meg. A chip vezeték nélkül kommunikál a fülben lévő eszközzel, amely egy telefonos alkalmazásba továbbítja az információt.

Egyelőre az a cél, hogy az ember, akibe az implantátumot ültetik, gondolataival irányítani tudja az okostelefont, de később más eszközök, többek között robotkar mozgatására is képes lehet. „Reményeink szerint a jövő év végéig ezt is tesztelheti egy páciens” – tette hozzá Musk, aki már benyújtotta a kérelmet az amerikai szövetségi gyógyszer- és élelmiszerfelügyelethez (FDA).

A startup először az agy betegségei és a bénulás gyógyítását tűzte ki célul, a későbbiekben azt akarják elérni, hogy az implantátum olyan biztonságos, megbízható és egyszerű legyen, hogy akár kérhesse is a páciens, ha például javítani akarja a matematikai képességeit.


„Sokat beszéltem a mesterséges intelligenciáról az utóbbi időben és azt gondolom, hogy még a jóindulatú forgatókönyvek szerint is le fog hagyni bennünket. Nagy sávszélességű agy-számítógép interfésszel azonban képesek leszünk felvenni a versenyt és lehetőségünk lesz a mesterséges intelligenciával is együtt dolgozni” – mondta a milliárdos.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


erdekesvilag.hu
Spirituális gyakorlatok: Az idő befolyásolása - a lineáris idő megszüntetése
Az idő nem szilárd kiterjedés. Olykor rohamosan múlik, máskor alig vánszorog. Amint az alábbi gyakorlatok mutatják, a magunk javára, sőt intenzív gyógyításokra fordíthatjuk azt a tényt, hogy az idő valójában illúzió.
Különösen várakozás vagy utazás közben érezzük gyakran úgy, hogy egy örökkévalóságig tart. Ha azonban tudatunkkal feljebb emelkedünk, képesek lehetünk összesűríteni az időt. Egy kis gyakorlással akár napok is eltelhetnek néhány perc alatt. Természetesen életünk jó része kárba veszne, ha ezt gyakran végeznénk. De a kellemetlenségeket könnyebb így elviselni.

Az idő összesűrítése - például utazás közben


Képzeljük el utazásunk kiindulópontját és célpontját. Lássuk magunkat, amint elutazáskor búcsúzkodunk, és amint megérkezünk. 
Eresszünk szívünkből egy fénysugarat az elindulás időpontjától a megérkezés időpontjáig. Vizualizáljuk ebben a fénysugárban az összes közbeeső járművet, embert, helyet és vidéket a legszebb, legkívánatosabb formában. Most tömörítsük a fénysugarat a benne látottakkal együtt a lehető legkisebbre, és építsük be az összesűrített fényt koronacsakránkon keresztül az erőterünkbe (Magyarázatképpen: a lélek tere az a belső tér, ahol valóban békességre lelhetünk, megnyugodhatunk).

Most már testben is útra kelhetünk, és figyelhetjük, milyen érzést kelt az utazás. 
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Titkos orosz gyógymódok
A természet mindig mutat példát, miért nem szabad soha feladni!
A természet mindig mutat példát
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!

Gyógyítás teremtő kapcsolattal - például méregtelenítés
Rövid teremtő kapcsolattal például meggyorsíthatjuk testünk méregtelenítési folyamatait. Álljunk egyenesen, nyakunk és vállunk legyen laza. Kétszer-háromszor erőteljesen lélegezzünk ki és lágyan be, szemünket hunyjuk le. és mélyedjünk magunkba.
Bal kezünket tegyük a 7 centiméterrel a jobb mellbimbó alatt található méregtelenítő pontra. Másik kezünket tartsuk a máj föle, a jobb oldali bordaív alatt. Így alkalmazzuk 10-20 másodpercen keresztül a rövid teremtő érintést. Tudatunk közben legyen teljesen üres. Próbáljunk meg ez idő alatt nem gondolni semmire.
Ha nehezünkre esik semmire sem gondolni, imádkozhatunk is magunkban, vagy elképzelhetjük, hogy kezünket fekvő nyolcas alakban illesztjük össze. Ez esetben ügyeljünk a nyolcas áramlási irányára. Ne engedjük egyik kezünkből a másikba folyni az energiát.
Eresszük le karunkat, és a regenerálódás ideje alatt 2-3 percig álljunk nyugodtan.

A terapeuta munkája során különös dolog történik: abban a pillanatban, amikor a gyógyító kapcsolatba lép betegével a lélek terében (Magyarázatképpen: a lélek tere az a belső tér, ahol valóban békességre lelhetünk, megnyugodhatunk), a két személy eggyé olvad. Az én és a te egyetlen egységgé válik. Ebben az állapotban a gyógyító figyelme egyedül a két keze közötti térre irányul. Ha sikerül semmi másra nem gondolnia, és csak a két keze közötti térre figyelnie, homloka vagy koponyája közepén „szivacsos" érzést vagy nyomást fog érezni. Ezt az érzést jelzésnek veheti: sikerült teremtő kapcsolatot létrehoznia.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Titkos orosz gyógymódok
Az árulás kora: egy 1958-as könyv az emberiség ellen indított vegyi támadásról
Dr. R. Swinburne Clymer időben előre láthatott, amikor 1917-ben megírta az étrend és betegség, valamint mentális egészség közti kapcsolatról szóló könyvét, amely kísértetiesen illik a mai helyzetre. Dr. Clymer orvosi diplomáját 1902-ben a chicagoi “College of Medicine- and Surgery” intézményben szerezte.

Elég sok ellentmondás veszi őt körül, vannak akik azt hiszik, sosem doktorált le. Ennek az akkor terjesztett hírnek hátterében valójában az orvos kitagadása állhat, illetve az az 1923-as “Journal of the American Medical Association” kiadvány, amely azt állítja, hogy “Adataink azt mutatják, hogy ez az ember sosem végzett semmilyen neves orvosi egyetemet.”

Bár Dr. Clymer személye körül lehet vita, 1958-ban írt: “Your Health and Sanity in the Age of Treason” -az “árulás” korára utal, amelyben az embereket különféle mérgező élelmiszer-adalékanyagoknak és fluorid hatásainak teszik ki. Könyvének legtöbb érvét, mai fő tudományos kutatásokkal ellenőrizni is lehet. Ami ezt a könyvet egyedülállóvá teszi, az az a tény, hogy Dr. Clymer egyike volt az első emberek közül, aki rámutatott arra, hogy “ezeket a toxinokat szándékosan adagolják a népnek “… a tömegek szellemi és erkölcsi romlásának előidézése érdekében.”

A könyv megfelelő alcíme: “Élelmiszer és folyadékok: a gonosz emberek szándékosan és gondosan megtervezett és kidolgozott módszere az emberiség szellemi hanyatlásának és erkölcsi lealacsonyodásának eléréséhez, a rabszolgává való leigázás eszközeként.”

Dr. Clymer élesen figyelmezteti olvasóit a jövőre nézve: “Képzeld el magad, ha tudod, hogy fokozatosan elveszíted emberséged, az elméd gyorsan romlik, így már nem leszel képes tisztán gondolkodni és megtervezni jövőbeni cselekedeteid.” Ellenállásod annyira legyengült, hogy már nem vagy ura önmagadnak. Röviden: gyorsan idiótává, robottá, zombivá válsz, könnyen mások parancsainak alanyává.”

Bertrand Russell: ” The Impact of Science on Society” ( A tudomány hatása a társadalomra) 1953-ban megírt könyvéből Dr Clymer idézi azt a részt, amiben a globális elit azon szándékát nyilvánítja ki, hogy uralja a tömegeket. Russell megállapította, hogy a tudományos zsarnokság “Táplálkozás, oltások és bizonyos intézkedések együttesen már nagyon fiatal korban felkészítik az embereket egyfajta karakter létrehozására amit a hatóságok kívánatosnak tartanak. Ily módon a hatalom minden komoly kritizálása pszichológiailag lehetetlenné válik. ”

Dietil – endokrin zavarok

Dr. Clymer azonosította a szintetikus ösztrogén dietilstilbesztrolt – amit 1938-ban hoztak létre- az elit céljainak elérése érdekében. Clymer kifejti, hogy a könyvben tárgyalt mérgező adalékanyagok az elit kifejezett céljait szolgálták, mégpedig csodálatosan …

“A laikusok egyáltalán nem ismerik a sztilbösztrollal kezelt hús hatásait az emberi szervezetre. Ez gyakorlatilag a tömegek engedély nélküli gyógyszerezésének minősül, meghamisított élelmiszereken keresztül, amely egyetemes katasztrofális eredményeket fog hozni. Ez különösen igaz főleg gyermekekre, fiatalokra, fiatal nőkre és férfiakra, mert főleg náluk fog sterilizálni vagy rákot okozni – egyszóval különféle betegségeket okoz, amelyeket az emberiség ellenségei buzgón remélnek. “

Mivel a sztilbesztrol egy szintetikus kémiai anyag, “… a test természetes védekező mechanizmusai hatástalanok a káros eredmények kivédésében. A természetes ösztrogén viszont lebomlik, és annak esetleges káros hatásai nem lesznek többé” -írja Dr. Clymer. A sztilbesztrolt különböző típusú rákos megbetegedések gyógyításához és a menopauza tüneteinek enyhítésére használták, de Dr. Clymer kijelenti: “a sztilbesztrol veszélyes gyógyszer, kivéve ha hozzáértő, tapasztalt kéz alkalmazza azt.”

Dr. Clymer arra figyelmeztet, hogy az ilyen vegyi anyagok a férfiak nőiessé tételének az eszközei.

“Minden emberi lénynek rá kell ébrednie arra, hogy vannak bizonyos módszerek és eszközök, amelyekkel meg lehet változtatni az ember tulajdonságait, olyan könnyedén, mint az állatokét. Az ember egy harcos természet, családjának, saját jogainak és kiváltságainak védelmezője. Az egyén egy szabad ember … A lény, aki nagy dolgokat vitt végbe, és ha nem avatkoznak be cselekedeteibe, még nagyobb dolgokat képes véghezvinni. Ezt a lényt fogják átalakítani egy olyan lénnyé, aki nem is lesz arra hajlandó, hogy megvédje magát, nemhogy a családját vagy országát a rabszolgaságtól … “

Dr. Clymer aggodalmait a sztilbesztrollal kapcsolatban igazolta az idő, mint növekedési hormont, a 1970-es években rák okozó tulajdonságai miatt kivonták a forgalomból. Emellett 1971-ben az FDA felhívta az orvosok figyelmét arra, hogy ne írják fel a sztilbesztrolt terhes nőknek a rák magas kockázata miatt. A gyógyszert 1997 óta nem gyártják.

Egy furcsa egybeesés- Biszfenol A

A mai nyugati világ tudósai folyamatosan problémáznak azon, hogy jelentős szintű biszfenol A (BPA) szennyezést találnak az italokban és az ételekben. A BPA pedig egy szintetikus ösztrogén. A BPA talán egy sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint a korábbi sztilbesztrol, annak a ténynek köszönhetően, hogy ez nem csupán a húsokban van jelen, hanem megtalálható számos háztartási termékben és táplálékban.


Egy nemrégiben készült kanadai tanulmány felmérése szerint, a BPA a kanadaiak több mint 90%-ának vizeletében nagy koncentrációkban mutatható ki.

Az elvégzett vizsgálatok szerint, a BPA a felnőttek 95%-ának vizeletében megtalálható, az 1988-1994 között gyűjtött mintákat elemezve, a 2003-04 közt tesztelt gyermekek és felnőttek vizeletének 93%-ában volt azonosítható. Más kutatások kimutatták, hogy a biszfenol-A lehet oka a férfiak elnőiesedésének és csökkent spermaszámának.

Ahogy Dr. Frederick vom Saal fejti ki egy helyi Fox News adásban, a BPA egy gramm trillionod részének mennyisége már megváltoztatja a sejtek működését és növekedésüket. Emellett azt találták, hogy a BPA táplálja a rákos sejtek növekedését és hatással van a patkányok reproduktív rendszerére.



Fluorid



Egy másik veszélyt az emberi egészség jólétjére, Dr. Clymer nátrium-fluoridként azonosított. A fluoridról azt állítják, a vízhez és fogkrémekhez adják azért, hogy megvédje a fogakat a fogszuvasodástól.

Dr. Charles E. Perkins, akit Dr. Clymer személyesen is ismert, az Egyesült Államok kormánya Németországba küldött, hogy segítsen átvenni az IG Farben vegyi üzemet, a második világháború végén. A következőkben abból a levélből idézünk, amelyet Mr. Perkins írt a Lee Alapítvány Táplálkozási Kutató Intézetébe, Milwaukeeba, Wisconsin államba 1954 októberében.”

Mr. Perkins levelében kijelenti:

“A német vegyészek egy nagyon ötletes és távlati tervet dolgoztak ki a tömegek szabályozására, amelyet el is fogadott a német vezérkar. A terv az volt, hogy irányításuk alá vegyék a lakosságot egy adott területen azzal, hogy gyógyszerezik annak ivóvíz ellátását. Ezzel a módszerrel irányítani tudták egész területek lakosságát, a víz gyógyszerezésével és a nők sterilizálásával csökkenteni tudták a népességet. Ebben a rendszerben a nátrium-fluorid kiemelt helyet kapott.“

“Azonban – szeretném nagyon határozottan és nagy nyomatékkal kijelenteni, hogy az ivóvíz fluoridozásának valódi oka nem a fogak állagának javítása. Ha ez lenne az igazi ok, számos módja lenne annak, ahogy ezt meg lehetne tenni, mégpedig sokkal egyszerűbben, olcsóbban és hatékonyabban. Az igazi cél a víz fluoridálásában az, hogy csökkentse a tömegek ellenállását, ellenőrizhetővé tegye őket és megtörje szabadságukhoz való ragaszkodásukat…

Dr. Clymer emellett egy 1956-ban íródott levelet is idéz, amit az akkori new yorki “víz biztos”: Arthur C. Ford írt. A levélben, Ford nyíltan nevezi a fluoridot “… nagyon mérgező anyag …”-nak.

“Tudjuk, hogy a fluoridok rendkívül mérgező anyagok, és bizonyítékok vannak arra nézve, hogy még a javasolt szinten: egy rész vízhez milliomod rész fluoridot adva az ivóvízhez, a fluoridált közösségeket kár érte. - írja Ford.

“A fluorid, amellett, hogy mérgező anyag, nem választódik ki teljesen a szervezetből, és jelentős hányada halmozottan a szervezetben marad. Az ivóvízhez való bármilyen koncentrációban való fluorid adása káros az emberi szervezetre nézve.”

Vigyáznunk kell a fogkrémek és a fluoridot tartalmazó palackozott vizek vásárlásával. Az utóbbiak esetében a BPA veszély is fenn áll.
Az emberiség nyíltan zajló kémiai módosítása folyik, amit csak azzal lehet kikerülni, ha figyelmeztetjük egymást a veszélyekről. Ezek sajnos olyan kihívások, amelyekkel nem csupán mi, de a jövő generáció is szembe fog nézni.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


naturahirek
Az Igaz Szeretet negyedik titka: a barátság ereje
Ahhoz, hogy megtaláljuk az igazi szerelmet, először igaz barátra kell lelnünk! Szeretni azt jelenti, hogy nem egymásra nézünk, hanem együtt nézünk azonos irányba! Ahhoz, hogy igazán szeressünk valakit, azért kell szeretnünk Őt, aki, nem azért, ahogy kinéz! A barátság - táptalaj, ahol a szerelem életre kelhet. Ha szerelmet akarsz vinni egy kapcsolatba, akkor először barátságot kell vinni bele.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


A szeretet könyve

Hadseregnyi delfin tűnt fel Kaliforniánál, mintha menekülnének valami elől /VIDEÓ/
Döbbenetes jelenetek játszódtak le a kaliforniai partok közelében, ahol hirtelen rengeteg delfin bukkant fel.
Egy óriási delfincsapatot videóztak le Kalifornia partjainál kedden, de a felvételek csak most, szerdán kezdtek el terjedni a közösségi médiában.
A jelenség főként azért érdekes, mert a szokásosnál jóval több, az ABC News szerint több mint 100 delfin szelte a habokat. Nézni is elképesztő:
Bár a delfinek gyakorta járnak csapatban, ritka, hogy ennyien keljenek egyszerre útra. Az is kérdés, hova igyekeztek ennyire.
A YouTube-on megjelent felvétel alatti kommentek közt többen azt írták, olyan, mintha az állatok menekülnének valami elől.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


hvg.hu
Omnec Onec: Születés és első életévek
Az anyai testben először bőven volt hely. Én csak egy kis csíra voltam, és sötétség és meleg töltötte ki világomat. Mint lélek magam voltam az egyetlen fényforrás, és bár valójában nem tudtam látni és hallani, tudatában voltam annak az új világnak, amelybe beléptem. Jól emlékszem első napjaimra és heteimre vénuszi édesanyám, Shawik-Echo Lei hasában.
Csodálatos, békés érzés az a biztonság, amikor egy másik élőlény része vagyunk és mégis teljesen elkülönültek benne. Tudtam, hogy milyen nagy mértékben függtem szeretett édesanyámtól. Ő látott el engem a szükséges energiával, amelyre a születés erőpróbájához szükségem lesz.

Ilyen tudatosnak és egyben ennyire tehetetlennek lenni egy különös tapasztalat. Mint lélek, közöttünk mindenki határtalan tudással és határtalan képességekkel rendelkezik. De ha egyszer kiválasztottuk magunknak a családunkat és azt a testet, amelyben élni akarunk, közvetlenül azután, hogy beleszületünk egy új életbe, először tehetetlenné válunk. Azért, mert az új testnek új végtagjai, új érzékszervei és egy új agya van, amelyeket edzeni kell, nagyon nagy figyelmet és energiát igényel tőlünk, hogy megszokjuk azt. Amíg megtanulunk uralkodni hangszalagjaink fölött az új környezetünkben uralkodó nyelven történő kommunikáció érdekében, és megtanuljuk használni új érzékszerveinket és új agyunkat, lelki tudásunk általában a tudatalattiban rejlik.

Ritka esetben néhány zseninél nem válik csak el a tudatalatti és a tudat annyira, hogy kis gyermekek néha rendelkeznek sok élet tudásával. Később az életben minden egyénnek hozzáférése van ehhez a tudáshoz, de kezdetben az be van temetve. Az asztrálsíkban a lelki tudatomhoz egy lépéssel közelebb voltam, annyira, hogy megmaradt bennem a visszaemlékezés ezekre a korai pillanatokra.
Amíg kifejlődött új testem, sok időm volt arra, hogy elgondolkozzam mindazokon a dolgokon, amelyeket tudtam. Mint lélek visszaemlékeztem a kezdetre, amikor először küldettem be a sűrűbb világokba, és arra a szinte végtelen sok életre, amelyeket ásványokként, növényekként és állatokként éltem. Aztán ott volt az a majdnem számtalan emberi élet mindkét nemben, minden elképzelhető helyzetben és sok különböző bolygón. Ezek között a fizikai síkon élt élet-milliók között pedig ott voltak azok az életek, amelyeket a fizikain túli síkokon éltem.
Vég nélkül folytathatnám annak elbeszélését, amire mint lélek visszaemlékeztem, de a legtöbbet új családomon gondolkoztam. Azért választottam ki édesanyámat is és édesapámat is, mert korábban egyszer már voltam velük együtt. És azért volt meghatározva számomra, hogy ismét velük legyek együtt, hogy kielégítsem szellemi és lelki szükségleteimet.

Mi hárman éltünk együtt korábban a Vénuszon, de most első és egyetlen gyermekük kellett lennem : Omnec Onec. A múltban édesanyám és én testvérek voltunk, és a Vénusz egy fiatal bolygó volt, amelyik arra törekedett, hogy befejezze a háborúkat. Betegségek és járványok gyötörték az embereket azokban a viharos években, és az akkori édesanyámat egy rettenetes, gyógyíthatatlan betegség sújtotta. Annak érdekében, hogy életben tartsam őt, és saját energiámmal mediálisan meggyógyítsam, betegségének karmáját magamra vettem és meghaltam helyette.
Ez új vénuszi életbeli édesapám korábban akkor ott orvos volt, és a szeretőm. Ő rossz néven vette édesanyámtól, hogy ő élt, én meg meghaltam. Az én elvesztésem fölötti bánkódásában (gyászában) halálra éheztette magát. Korábbi testvérem - és mostani édesanyám ebben az új életben - szintén szerette őt. A végén szegény (anyám) mindkét embert elvesztette, akik olyan kedvesek voltak számára.

Ebben a vénuszi életben mint férfi és nő szerették egymást. Ezzel apám megkapta azt az esélyt, hogy akkori szenvedését kiegyenlítse. Anyám is meg tudta ezen alkalommal élete egy részét osztani vele, amire abban az elmúlt életében annyira vágyakozott.
Most pedig meg fogok születni. Annak kiegyenlítésére, hogy én odaadtam az életemet akkor érte, most ő fogja odaadni az életét értem és születésem táján meg fog halni. Ez az ő sorsa és az ő választása arra, hogy kiegyenlítse ezt a régi, múltból megmaradt tartozását. Ebben az életben apám azt fogja elveszteni, akinek az élete miatt akkor annyira neheztelt, és az lehet mellette, akit annyira szeretett akkor, de elvesztett. Mint gazdag érzelmű ember, epekedni fog szeretett édesanyám után, tőlem el fog fordulni és a munkájára fogja fordítani figyelmét. Mindezeket a dolgokat lélekként tudtam.

Gyakran gondoltam új édesanyámra, amikor növekedtem a hasában. Éreztem a felém ápolt meleg szeretetét, és éreztem afölötti örömét, hogy kezdtem mozogni. Édesapám meleg szeretete is kisugárzott rám. Hallottam tompa hangjukat és tudtam érezni kezüket, amikor rúgkapáltam és ficánkoltam.
Úgymond elolvadtam afölötti leírhatatlan örömben, hogy egy vagyok a kozmosszal. Áthatott az univerzum ritmusa, a fénynek és hangzásnak ez az eleven áramlata, amely a Legmagasabb Istenségből áramlik ki, hogy tápláljon mindent, ami élő és aminek alakja van. Az anyai testben eltöltött idő valami különleges, mert aközben a lélek szabadon utazhat a túlvilági síkokra.
Az idő telt, és én szépen fejlődtem. Naponta éreztem, hogy külsőleg hogyan váltam egyre inkább emberré. A rendelkezésemre álló tér fokozatosan annyira szűkké vált, hogy alig bírtam már mozogni. Majdnem lehetetlenné vált, hogy kinyújtózzak. A kívülről jövő hangok tompák voltak, de édesanyám szívverése és lélegzése nagyon közel volt hozzám.

Amikor közeledett annak az ideje, hogy kijöjjek a testéből, az öröm és szomorúság vegyes érzései kavarogtak bennem. A boldogság egy érzése öntött el, de egyidejűleg az új tapasztalatok miatti félelem is. A választás azonban megtörtént és az idő is eljött.
Hirtelen döbbenet szállt meg amiatt, hogy ki kell lépjek a fények és hangok közé, sokkolva voltam attól, hogy új leszek, elszigetelt és azonosságom lesz. Idegen mosolygó arcok üdvözöltek, de rögtön felismertem és megszerettem ezt az új családot. Megérkeztem, sírva, mert nem tudtam mindent közölni abból, amit éreztem és tudtam, és amiért olyan kicsi és tehetetlen voltam. Édesanyám karjaiban tartott és szoptatott, amire meg én melegben éreztem magam, olyannak, akit akartak és szerettek.

Amikor ott feküdtem a karjaiban, tudtam, hogy nem marad sokáig mellettem. A nyugalma és szerető tekintete olyan sok mindent elmondott. "Szívemből szeretlek, de el kell, hogy hagyjalak téged. Nem leszek melletted, hogy megoszd velem életed örömeit és szenvedéseit. Olyan döntés született, hogy te élni fogsz, én meg kiegyenlíthetem a karmámat."
Ahogy olyan melegnek, akartnak és szeretettnek éreztem magamat, békés, felüdítő álomba merültem. Amikor újra kinyitottam a szemem, egyedül voltam egy ágyban. Elmosódva vettem észre édesapámat, aki egy bizonyos távolságban járkált fel s alá. Ő nem jött hozzám közel. Édesanyát sehol sem lehetett látni. Elalvásom előtti utolsó szavai nyilalltak a fejembe. "Vigyázz jól a kicsimre", mondta édesapámnak. Én először nem egészen fogtam fel, hogy édesanyám már átment, de mint lélek tudtam már mindezt.

Kis csecsemő létemre történő visszaemlékezéseim nagyrészt elmosódottak, aztán vannak kis szakaszok, amelyek nagyon világosak. Most, hogy összerakom ezeket a darabokat, fejemben összeáll egy kép azokról a korai napokról.
Az ágyam mellett állt egy idegen, egy szomszéd nő, akinek meg kellett engem szoptatnia és el kellett látnia. Ő volt az egyetlen, aki üdvözölt engem új otthonomban Teutóniában a Vénuszon.

Az egész helyiségben körülöttem egy nyomasztó, diszharmonikus légkört éreztem. Magasan fölöttem ívelt a kupolaformájú mennyezet. Középen volt egy lótuszcsokor alakú virágkompozíció, és a kupolát mindenféle finom, de bonyolult virágminta vette körül és azok lenyúltak egészen kerek hálószobám falaiig. Tál alakú ágyacskám egy arany, virágokkal díszített kötélen függött, mely a mennyezetből jött. A közelben egy nyitott ablak volt, rálátással az édesen illatozó kertre. Egy gyöngéd légáram ide-oda ringatta az ágyat. Végül is élveztem mindezeket az új benyomásokat. Madarak énekeltek egy aranyketrecben az ágyacskám közelében. Édesanyám egyik utolsó kérése volt, hogy madarak éljenek szobámban. Fölöttem automatikus játékok repültek vagy lógtak a levegőben és nagyszerű hangzásokat keltettek.

Mindennap jött a dajka, hogy ellásson. Kötelességet éreztem szeretet helyett. Azt hiszem, azért tartott olyan távolságot, mert én nem az ő gyereke voltam. Mint csecsemő, éreztem ezt a hűvösséget, és biztos vagyok abban, hogy a fizikai világban minden csecsemő érzékeli édesanyjának az igazi érzéseit.

Gyakran hallhattam a távolban édesapám hangját, de sosem csíptem el arcának futó tekintetét. Csak egyszer láttam őt röviddel születésem után, de a fájdalomnak és elvesztésnek ezen első napja után sosem közeledett többé hozzám. Biztossá vált bennem az az érzés, hogy én voltam annak a diszharmóniának az oka, amit éreztem. Néha, amikor kivittek a kertbe, hallhattam édesapám laborja gépeinek a hangját, de őt sose tudtam látni.
Egy napos reggelen a dajka kitett engem egy puha takaróra a kertbe, úgy, hogy élvezhettem ott a pillangókat és a madarakat, meg a gyönyörű szép virágokat. De engem sokkal jobban érdekelt egy ismerős hangzás - édesapám hangja.

Ő és két másik hang azt beszélték épp meg, hogy mi történjen velem. Mint újszülött csecsemő, nem vettem észre, hogy azok nagynéném és nagybácsim voltak, de felismertem a nevemet, ami olyan gyakran szóba jött közöttük. Életem folyamán csak később tudtam meg, hogy mi történt akkor.
Édesanyám nővére, Arena, és férje, Odin meglátogatták édesapámat, és megbeszélték, hogy mi legyen belőlem. Édesanyám halálán elkeseredve édesapám engem tartott mindenért felelősnek. Kinyilvánította Arena és Odin számára, hogy érzelmileg nem akar kötődni hozzám és semmilyen érzést nem akar ápolni irányomba. Elég nehéz volt számára az, hogy elvesztette az édesanyámat, de ha hozzám kötődne, akkor az mindig ugyanaz a történet lenne.
Az apám nem tudta elviselni, hogy felnövekedni lássa azt a gyermekét, aki elvesztett szerelmére annyira hasonlított. És azért, amiért érzelmileg olyan erősen kötődött hozzá, nem helyeselte az édesanyám önzetlen választását. Ez részéről természetesen nagyon egoista volt, és ezt el is ismerte. Én csak egy gyermek voltam, nem egy élettárs, ő így tekintett a helyzetre.
Kinyilvánította a nagynéném és nagybácsim felé, hogy neki nincs ideje arra, hogy önmagát egy gyerek felnevelésére szentelje, miután egy gyerek sok szeretetet és gondozást igényel. Ő egy tudós volt, és tennie kellett a dolgát, az, hogy rólam is gondoskodjon, szerinte már túl sok lenne.
Ha már egyszer nem volt anyám, ő azt találta a legjobbnak, ha a nagynénémék fogadnak magukhoz és nevelnek, mintha a saját gyerekük lennék. A nagynéném és nagybácsim természetesen túláradóan boldogok voltak, hogy megkaphattak engem, mert nekik nem volt saját gyerekük.

Mélyen aludtam, amikor Arena odajött a kertbe és bevitt a házba. Elmosódottan emlékszem arra, ahogy vitt a karján és finoman betekert ágyam takarójába, majd becsomagolta kis dolgaimat.
Amikor kinyitottam a szememet, egy mosolygós arcot láttam magam fölött. Arena hajolt fölém, és vöröses-aranyos haja szelíd hullámokban omlott a vállára. Úgy éreztem magam, mintha az ő saját gyereke lennék, amikor barátságos, szeretetteljes arcába és zöld, nevető szemeibe néztem. A nagynéném egy nagyon szép nő volt, aki nagyon hasonlított az édesanyámra.
Ezüstös szőke, vállig érő hajával és majdnem türkizben szikrázó szemeivel nagybácsim, Odin pedig egy nagyon jó kinézetű férfi volt. Nagy volt és jól megtermett, csodásan vidám kisugárzással, férfi, de Arenára nagyon hasonlító.
Arena mindig olyan szeretetteljesen emelt fel és szorított magához. Azóta, hogy édesanyám megszoptatott az első napon, most éreztem először megint a melegség és szeretet érzését. Most nagyon hiányzott nekem, és tudtam, hogy elment, de nem értettem mindazokat a változásokat, amelyek körülöttem zajlottak.

Becsomagolták az összes játékomat és ruhámat, sőt, még a kiságyamat is. Rájöttem, hogy elhagyom a házat és édesapámat, akit annyira szerettem. Emlékszem, ahogy kivittek a ház ajtaján és utoljára láttam családi környezetemet. Amikor megérkeztem nagynéném és nagybácsim repülőgépéhez, hallottam édesapámat, ahogy viszontlátást mond a távolból. A dajkám adott egy búcsú-puszit az arcomra, és ennyi volt minden.
Hárman beszálltunk a járműbe és felemelkedtünk. Normális esetben az asztrálsíkon nincs szükség járművekre. Ott gondolati erővel utazunk, úgy, hogy figyelmünket a célhelyre irányítjuk és egyszerűen megjelenünk ott. De ha több ember utazik együtt, néha az egyik elvész, mert hibás helyen vagy hibás időpontban érkezik meg. Ezért utaznak csoportok szívesebben egy járművel és így együtt érkeznek meg ugyanazon a helyen és ugyanabban az időben. Ezenkívül szebb élmény az, ha együtt élvezzük a tájat, mint egyszerűen egyedül megjelenni valahol.

Repülőgépünk egy bámulatosan egyszerű űrjármű volt, ami úgy nézett ki, mint egy ülésekkel ellátott átlátszó üvegbuborék. Mivel nagybácsim gondolati erő által képes volt hajtani és kormányozni a járművet, nem volt benne semmilyen gép vagy vezérlés, csak egy egyszerű, csillogó gömb.
Amikor elemelkedett járművünk a tarka fák fölé, még elkaptam egy utolsó képet édesapám telkéről. A házunk közepén volt egy elegáns, fehér, kicsit kiemelt kupola, ami alatt aludtam és játszogattam életemnek azokban az első heteiben. A ház két jobbra és balra kinyúló oldalszárnyával engem az amerikai Fehér Házra emlékeztet, bár a mi kupolánk építési stílusa inkább törökös volt. A nagy telken egy csomó pompás tarka fa volt, meg virágok, amelyek kiválóan voltak elrendezve. A bal oldalon volt a laboratórium, amelyben az édesapám dolgozott. Az egész úgy nézett ki, mint egy a szivárvány minden színében pompázó üvegbuborék a kert bokrai és fái között.
Amikor aztán megpillantottam a nagynéném és nagybácsim házát, rögtön beleszerettem abba. Az ugyanúgy nézett ki, mint a horizonton felkelő hold, vagy mint egy kör, amely felszáll a talajról. Egyszerűbbre nem lehetett volna már tervezni - egy lapos, tejszerűen kék-fehér kupola, művészi kertekkel körbevéve. Egzotikus fák, színpompás virágok, szobrok és szökőkút.

Egy kikövezett gyalogösvény végén volt a főbejárat, egy díszes boltív, amely mindkét oldalon két kisebb boltívvel volt összekötve. Ezek a kisebb bejáratok közvetlenül a hálószobákhoz vezettek. A bejárati csarnokban balra és jobbra hajolva vállmagas, fehér, kovácsolt vas rácsok helyezkedtek el, melyek borostyánnal és rózsaszínű meg fehér virágokkal voltak benőve. Ezek választották el az alvó traktust a lakószobától. Maguk a rácsok művészien voltak kikovácsolva levél- és virágalakokkal.
A helység közepén egy kerek tűzhely volt, ami bele volt eresztve a bíborvörös-kék-fehér márványpadlóba. Amint később megtudtam, a körülötte álló ívelt heverők színe napról napra változott, mindig a nagynénim hangulata és kedve szerint. A helység más részein prémekből vagy más puha anyagokból készült, csillogó színű heverők voltak.

A zenés vízesés és télikertünk halastava a helység hátsó végében volt. Ott egzotikus fák álltak, amelyek árnyékot vetettek a halaknak, és aranyos kis madarak ugráltak kedvesen csicseregve az ágak között. Úgy nézett ki a házunk, mintha magát a természetet hozták volna be belé. Mindenütt növényeket, virágokat, madárkákat lehetett látni, amelyekről Arena nagynéném gondoskodott.
A földszinten csak a lakószoba volt és a két hálószoba mindkét oldalon. E fölött látni lehetett az étkező kerek márványpadlóját. Télikertünktől balra egy márványborítású csigalépcső vezetett fel egy galériához, amely körbefutott a ház egész belsején. Felfelé, a második emelet irányában épp annyi hely volt, hogy egy férfi egyenesen állva elfért benne. Bizonyos távolságokban az egészet kis, sötétvörös fából készült keleties hidak fedték át.

Az emeletet egy csípő magasságú fal szegélyezte, ami ugyanabból a sötétvörös csillogó fából készült, és növényekkel, kis szobrocskákkal és ízléses kerámiával volt díszítve. Öt faragott, intarziákkal ellátott fából készült ülőalkalmatosság vette körbe az asztalt és tette teljessé a berendezést. A nagynéném szerette az egyszerűséget és az eleganciát.
Kupola alakú mennyezetünk, amely alul az ívelt falakba torkollott, egy szenzációs látványt nyújtott. Belülről a falak és a mennyezet olyannak látszottak, mint az átlátszó üveg, folyamatos látványt nyújtottak kertjeinkre, a színes felhőkre és a közeli hegyekre. Közvetlenül az asztal és a székek fölött a kupolás mennyezetünk közepén egy színes ablaküvegből készült négyszögletes mozaik volt beillesztve. Ha fentről lenéztünk, a második emelet szintén átlátszó üvegből állt, de a lent lévő lakószobából csak egy bíbor-kék-fehér színű márvány mennyezet látszott.

Házunk minden bútordarabja egy műalkotás volt, különlegesen egyedülálló, magukról a műtárgyakról nem is beszélve. Az egész hely az érzékek számára ünnepet jelentett, annyi szépséggel és harmóniával, hogy a szavak nem elegendőek annak leírására.
Azok a beszélgetések, amelyeket nagynéném és nagybácsim folytattak ezen az első napon rólam, mély együttérzésről tanúskodtak. Ők nem tudták megérteni édesapám érzéseit, de elismerték, hogy ő egy független egyén volt, és fogalmuk sem volt arról, hogy érzett, hanem csak akkor tudtak volna vele együttérezni, ha átmentek volna ugyanazon a tapasztalaton, amin ő. Elfogadták a döntését és szívből örültek annak, hogy egy gyermeket nevelhetnek fel.

Az a tény, hogy én Arena húgának a gyereke voltam, nagy különbséget jelentett, és bár a nagynéném és nagybácsim nagyon boldogok voltak, hogy én lettem az övék, egyben szomorkodtak is, hogy elvesztettem édesapámat is, meg édesanyámat is. Ugyanakkor nagyon jól tudták, hogy mindez egy karmikus ügy volt, és hogy meg fogják tenni a legjobbat, amit csak tehetnek, hogy gondoskodjanak rólam és jó életem legyen.
Az új hálószobám a vízesés közelében volt, és tál alakú ágyacskám a füstszínű üvegmennyezetből lógott alá egy arany láncon. Az ágyacskám egyfajta rózsaszínű fűzfafonatból volt, és felülről lefelé egy kék, sárga virágokból és zöld levelekből álló láncolat vett mindent körbe. Arena néni egy új takarót adott nekem, amely olyan érzést keltett, mint a pehelytakaró és olyan puha volt, mint egy felhő. Tele volt mindenütt kis állatkákkal és virágokkal, amelyek váltogatták a színeiket. Mielőtt beletett a kis ágyamba, mindig adott nekem egy finom gyümölcslevet, és emlékszem, hogyan aludtam el békésen mennyei dallamok mellett, amelyeket számomra játszott arany hárfáján.

Normális esetben itt valóban nem szükséges a csecsemők szoptatása vagy etetése, bár élvezik azt és a biztonság érzését keltik bennük. Az asztrálsíkon élő emberek minden életfontosságú energiát közvetlenül az éterből abszorbeálnak, általában a nyugalmi napszakban. Ez működik, mert az asztrális test sokkal 'könnyebb energiarezgésből' áll, mint a fizikai test. Különleges alkalmakkor mégis veszünk magunkhoz kiadós étkeket. A mi egész népünk magával hozta kedvencségeit a fizikai síkból, beleértve a jó étkek ízletes élvezetét.
A legtöbb vénuszi gyermek életének első 5 évében rengeteg tréfálkozás és játék mellett azzal foglalatoskodik, hogy tanulja az élet alapjait. (5 év alatt azon időtartamot értem, amelyre egy vénuszi gyereknek szüksége van ahhoz, hogy úgy nézzen ki, mint egy 5 éves földi gyerek. Amikor életkorról vagy évekről beszélek, figyelembe kell vegyétek, hogy csak megpróbálok valamilyen időelképzelést közvetíteni Nektek - de ez nem felel meg a fizika és a matematika földi időkoncepciójának. )

A szülők kötelessége, hogy megtanítsák otthon ezeket az alapokat, még mielőtt a gyermek elkezd járni a tanulás templomába. Arena néni minden napnak egy részét arra szentelte, hogy tanított engem a mi kultúránkra és a Legmagasabb Istenség Törvényeire. Nagyon korai életkorban tanultam meg a mi ábécénket és a mi nyelvünket, a számrendszert és egyszerűbb képességeket is.
Először, mint a legtöbb gyerek, tanulójátékokkal játszottam. Élveztem a rajzolást, papírból különböző dolgoknak a kivágását és a betűkkel való játszadozást. Nagynénim segített a számolásban és abban, hogy különböző betűkből szavakat rakjunk össze. Ilyen módon nagyon gyorsan tanultam.
Játékaim között minden alapvető geometriai alak ott volt különböző anyagokból és színekből, ugyanúgy sok különböző más alakú építőkocka, amelyekből kis városokat építhettem. A kockák sokfajta szép fából, fémből és kristályokból készültek. Odin bácsi gyakran tanított engem, és sok érdekes dolgok hozott haza, mint pl. mágneseket vagy tanulójátékokat, amelyeken fogantyúkat mozgathattam, gombokat nyomogathattam és kurblikat forgathattam, és amelyek mindenféle zajt keltettek és sok mindent hoztak mozgásba.

Amikor elértem a 2-3 éves kort, több kreatív és kézügyességet fejlesztő foglalkozásban vettem részt. Nagynéném képeket rajzolt, amelyeket én festhettem ki. De hamarosan magam is rajzoltam és fafaragásokat készítettem olyan szerszámokkal, amelyek nem sérthettek meg. Szívesen játszottam két babával is, amelyek a világunkban ható pozitív és negatív erőket ábrázolták.
Nagyon korán kezdtem el mind hárfán, mind pedig egy zongorához hasonló hangszeren játszani, és azóta a zene mindig is életem egyik eleven része maradt. Mivel a táncolást mindennél jobban szerettem, mindig örültem, amikor nagynéném tanítási órái alatt zenélt. Olyankor gyakorolhattam mindazokat az új mozgásokat, amelyek a fejemben megjelentek. Nem lehetett nem észrevenni, hogy a táncolás volt a kedvenc foglalatosságom. Képes voltam órákon keresztül üldögélni a zenés festményeink előtt vagy a magam komponálta zenékre táncolni.

A zeneberendezésünk úgy nézett ki, mint egy a mennyezetbe süllyesztett hangszóró, de az minden más volt, csak nem egy hagyományos készülék. Amikor egy bizonyos szimfóniára vagy más ismert darabra gondoltunk a környezetében, elkezdte azt játszani, és megfürdette a hangzásban az egész házat. Ezt a készüléket teljesen gondolatokkal lehetett szabályozni és szellemmel vezérelni.
A kert volt kedvenc környezeteim egyike. A mi kertünk egy gigantikus kör alakjában vette körbe a házat. Egyik részében nagynéném és nagybácsim a Vénusz sok helyéről és szomszédos bolygóinkról származó fákat, bokrokat és virágokat gyűjtött. Ezek mindenféle alakúak, nagyságúak és színűek voltak. Az élet sokfélesége abszolút csodálatos volt.
Egy bizonyos fát különösen kedveltem. Ez úgy nézett ki, mint egy keleti legyező, amelynek gyökerei négy törzset hajtottak ki. A törzsek váltakozva fénylően zöldek és fénylően kékek voltak, a levelek természetes állapotukban pedig fénylően sárgák voltak. Azzal a virágzó szőlővel együtt, ami az ágakról csüngött alá, az egész növény úgy nézett ki, mint egy óriási legyező. Majdnem minden nap játszottam alatta. Nagyon szerettem ezt a fát és néha rámásztam egy kicsit és úgy csináltam, mintha egy madár lennék.

A megnézésre érdemes különös fák hozzátartoztak ahhoz a látványhoz, amit a kertünk nyújtott. Némelyikük úgy nézett ki, mintha egy nagy virág lenne, másoknak ugyanolyan színű, sárga, kék vagy piros törzsük, ágaik és leveleik voltak. Ugyanakkor egyes virágok ugyanolyan különösen néztek ki, mint azok a fák, amelyek tollakra hasonlítottak, és ezek pompás illatokat árasztottak, és ringtak a szélben. Napraforgó, rózsa, tulipán és sok más, a földi emberek számára ismert növényfajta szintén nőtt a kertünkben.
Sok időt töltöttem kint a madarak és állatok között, etettem őket és jól gondoskodtam róluk. Mindig találtam új madarakat és rovarokat háziállatnak. Ők azért fejlődtek, hogy szeressenek engem, és én is azért nőttem, hogy szeressem őket.

Gyümölcsök és zöldségfélék szabadon nőttek a bokrok, cserjék, virágok és fák között. Ez még a fizikai érából maradt meg, amikor minden család maga termelte meg a táplálékát. Kedvenc gyümölcsöm, amit - amennyire emlékszem - mindig ettem, a pompás yunya volt. Ennek az íze olyan volt, mintha körtének és cseresznyének lett volna a keveréke, csak sokkal zamatosabb volt.
Szerettem üldögélni a hátsó udvarunkban a szökőkút csobogó, csurdogáló vize mellett, amely éjjel-nappal belülről fényesen ki volt világítva. Úgy nézett ki, mint négy világító gomba egymás fölött, mindegyik hullámos szélekkel és a felső mindig kisebb volt, mint az alatta lévő. A tiszta víz egészen felül lövellt ki egy lótuszcsokor alakú szoborból, ahogy folyt le, a következő szinten már sárga lett, az azt követőn pedig bíborszínű. A legalsó szinten meg narancssárgán fénylett a víz. Pompás volt!

Egy tiszta füves részen állt az a hinta, amit nagybácsim csinált nekem. Ez nem olyan volt, hogy valamiről lógott volna lefelé. Ez a lebegő hinta mindig akkor ringott előre meg hátra, amikor fújt a szél. Bizonyos tekintetben olyan volt, mint egy függőágy szép, fehér csúcsával. Barátaimmal sok órán keresztül játszottunk Odin nagybácsimnak ezzel a különös ajándékával.
Első barátnőm egy Zemura nevű kislány volt, akinek kb. olyan szinten állt a tudata, mint az enyém. Szülei minden nap elhozták, hogy együtt játsszunk. Az életkornál a Vénuszon fontosabb a tudatszint, amit csak érezni lehet, de látni nem. A játszótársak vagy barátok együtt töltik idejüket, és élvezik egymás társaságát, amikor megosztják egymással egyező belső tulajdonságaikat.
Azok a játékok, amelyeket játszottunk, hasonlítanak azokra, amilyeneket a legtöbb gyerek játszik, csak több művészet volt bennük. A kertben egész mini-városokat tudtunk megjeleníteni, kompletten, kis emberekkel és járművekkel. Gondolatainkkal tudtuk mozgatni őket, elő tudtuk idézni, hogy beszélgettek, sőt, még azt is, hogy öltözködtek. Azok az épületek, amelyeket létrehoztunk, olyan részletesen ki voltak dolgozva, hogy az egész város egy a Vénuszon vagy más bolygókon létező valódi városnak a hű másolata volt. Nem felejtettünk ki semmit. Voltak ott kertek, folyók, csónakok és hidak, állatok, és minden, ami egy valódi városban lehetséges.

Mivel az asztrálsíkon éltünk, Zemura és én könnyen láthatatlanná tudtuk tenni magunkat, testünk alakját virágokká vagy fákká tudtuk átalakítani vagy tudtunk bújócskázni. Egész kicsivé alakítottuk magunkat, és azt játszottuk, hogy tündérek vagyunk, és különböző történeteket találtunk ki kis népünkről. Azok az új tapasztalatok, amelyek az életben előttünk álltak, majdnem végtelenek voltak. Emlékszem, ahogy egy óriási pillangót teremtettem, mászkáltam a hátán és repültem vele az egész szomszédság fölött, csak azért, hogy kipróbáljam, hogy az milyen.
Amikor idősebbekké váltunk, a barátnőimmel egyre érdekesebbnek találtuk a szüleink utánzását. Játszottunk családosdit, kicsinosítottuk magunkat és partikat adtunk, amelyeken mindenki táncolt és énekelt, ahogy az a szüleinknél is volt. És miután mindegyikünknek volt valamilyen tehetsége és alkotóképessége, az előadáson mind rész vettünk.

Amikor játszottunk, mindig megpróbáltunk valami újat tanulni vagy fejleszteni tehetségeinket. Szerepjátékainkban az egyikünk kigondolt valamit, a másik meg megvalósította az ötletet, táncolt vagy elmondott egy verset, amely kifejezte azt a gondolatot. Amikor nagybácsim hozott könyveket különböző bolygók történetéről, sokféle jelmezbe öltöztünk be különféle frizurákkal, hogy előadjuk azt a kort. Azok a ruhák, amelyeket alkottunk, valódi történelmi példák utánzásai voltak.
A mi anyag fölötti szellemi hatalmunk nagyon jól lehetővé tesz ilyenfajta játékokat. Az anyag az asztrálsíkban olyan magas rezgésszinten létezik, hogy gondolataink képesek azt mozgatni, átalakítani vagy közvetlenül megjeleníteni az energiából. Amikor családosdit játszottunk, mindig megjelenítettünk egy rendes házat és olyan ruhákba öltöztünk, amelyeket ugyanolyanra alkottunk meg, amilyeneknek képzeletünkben vizualizáltuk azokat.


A gyerekeknek általában ugyanúgy megtanítják ezt az alkotó-teremtő képességet, mint a fizikai síkokban élő gyerekeknek a járást, az olvasást és az írást. Én még nagyon kicsi voltam, talán 2 vagy 3 éves, amikor nagynéném elkezdte nekem tanítani az alkotásnak ezt a tudományát. Lélekben el kellett, hogy képzeljek magamnak részletesen egy képet, pontos méretekkel, színekkel és felépítéssel, és korlátoznom kellett magamat, hogy ne túl sok dolgot testesítsek meg.
Kapcsolódó (az összes cikk): Omnec Onec: A Vénuszról jöttem (linktár)
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




Omnec Onec: A Vénuszról jöttem