Néhány dolog létezik csak, amire nem leszel képes. Soha ne szállj fel párás időben vagy elektromos vihar kezdetekor. Beszélik ugyan, hogy viharos időben is biztonságosan közlekedhetsz, ha jobb kezedet indulás előtt néhány percre vízbe meríted. Én nem vállalnám a kockázatot, elhalasztanám az indulást, amíg el nem vonul a vihar.
Válassz olyan időszakot - és ez a gondolatbeli utazásra is érvényes -, amikor nem zavar, nem szakít félbe senki. Én megvárom, amíg a család ágyba kerül. Az éjszakának ebben a szakaszában általában a telefon sem csörög, így annyi időt tölthetek asztrálutazással, amennyi jólesik, hacsak vissza nem húz a fizikai testembe valami. Yram, Az asztrális kivetülés gyakorlata című könyv szerzője mindig kora hajnalban kelt, ilyenkor indult asztrális kalandozásaira.
Egyre megy, a nappal, illetve az éjszaka óráit választod-e, a háborítatlan nyugalom az, ami lényeges.
Étkezz könnyen a megelőző huszonnégy óra alatt! Az asztrálutazásod napján legjobb csak zöldséget és gyümölcsöt magadhoz venni. Ha mindenképpen húst kell enned, legyen az minél kevesebb. A magas fehérjetartalmú és zsíros eledel egyáltalán nem javallott.
Az asztráltest kivetítése című könyv szerzője, Sylvan Muldoon böjtölést ajánl. Annál könnyebben elhagyhatod a tested, mennél éhesebb, szomjasabb vagy - állítja. Nálam éppen az ellenkezője történt. Amikor a tanácsát követtem, annyira elfoglalt a szomjúság, nem bírtam elhagyni a testem. Keveset eszem tehát, de nem éhezem, nem szomjazom.
Tapasztalatom szerint a böjtölésnél sikeresebb módszer, ha magunk mögött hagyjuk világias, földi dolgainkat. A nyugati világ embere számára a végletekig nehéz dolog az elengedés. Leülünk ugyan pihenni, de a megoldandó feladatainkon rágódunk. A házimunkára, a lejátszódott beszélgetéseinkre, kifizetendő számláinkra gondolunk és így tovább. A sikeres asztrálutazás kedvéért félre kell tennünk a gondjainkat.
Sokan az ágyukból indulnak útnak. Ez kézenfekvőnek is tűnik, hiszen akaratlan asztrális sétáink többségét alvás közben, ágyunkból tesszük meg. Ennek ellenére jobb nyugágyhoz hasonló karosszékből vagy díványról felkerekedni első útjaidra, abból az okból kifolyólag, hogy az ágy fogalom szorosan összekapcsolódik az alvással, és szégyen volna, ha az asztrális útra felkészítő relaxáció közben álomba merülnénk. Jobban szeretem a nyugágyat a díványnál. Sokkal könnyebben hagyom el a testem laza, ülő helyzetből, mint teljesen elnyúlva.
Indulás előtt készíts kezed ügyébe papírt és tollat, így visszatérés után rögtön felírhatod a benyomásaidat. Néha annyira izgalmas, éles, felkavaró lesz asztrális sétád, hogy az életedben többé nem felejted el. Ennek az ellenkezője is megtörténhet, az emlékezet olykor villámgyorsan elhalványul, akár az álom. Yram egy alkalommal útja valamennyi apró részletét fejében tartotta, addig a pillanatig, amíg tollát a papírra helyezte. Ekkor valamennyi emlékképe szertefoszlott.
Meglehet, el akarsz végezni egy apró szertartást, amely távollétedben megvédi fizikai tested. Én ugyan sohasem kerültem olyan helyzetbe, amikor szükség lett volna rá, de a kiegészítő védelem biztonságot jelent, ki tudja, egy nap még szükség lehet rá. Ezt a szertartást „okkult oltalomnak" hívják.
Többféle módon védheted magad. A só és a víz különösen hatékony. A só kristály, a föld elemet képviseli. A víz a lélek tartományát. Következésképpen az a fürdő, amelyben egy csipet sót oldottak fel, kitűnő védelmet nyújthat. Általában természetesen a megtisztulás a célunk, ezért fürdünk. Amikor a rituális védelem érdekében merülünk vízbe, egész idő alatt észben kell tartanunk a szándékunkat. A fürdőből kiszállva szárítsd le magad egy durva törülközővel, és meztelenül, esetleg tiszta, laza ruházatot öltve indulj az asztrális kirándulásodra.
A vizet és a sót másképpen is használhatod. Elhelyezhetsz egy-egy kanálka sót annak a térségnek a négy égtája felé, ahonnan elindulsz. Vizet hinthetsz szét egy nagy kör mentén védőgyűrűként. Egy barátom sót old vízben, és egy porlasztópalack segítségével szórja szét körös-körül, észak, dél, kelet, nyugat felé.
Egyik barátom az égtájaknak megfelelően eligazgatott fehér gyertyákat gyújt meg a védelemképpen. Tanítványom a kereszt jelét rajzolja a fő irányokba, és rövid imát mond, amikor lefekszik.
Az én bevált módszerem a következő: tiszta fehér fény közepébe képzelem magam. Vizualizációm során ez a fény nemcsak körülvesz, hanem át is járja testem valamennyi sejtjét. Ennek a védő fénynek egy része velem tart az utazáson, másik része a fizikai testemmel marad.
A legtöbb esetben nincs szükség védelemre, de hasznos lehet az óvintézkedés. Ha szorongva hagyod hátra a fizikai tested, valamilyen védelmi rítust mindenképp célszerű végrehajtani megnyugtatásként.
A szoba legyen kellemesen meleg, legalább 20 °C-os. Könnyű, laza ruházatot viselj. Ha meztelenül szeretnél utazni, úgy is jó. Takarózz be vékony pléddel vagy paplannal.
Ne fond össze se a karod, se a lábad. Amikor így teszel, öntudatlanul védelmezed, visszatartod magad. Ennek azonban éppen az ellenkezőjét szeretnéd! Tehát amikor el akarjuk hagyni a fizikai testünket, nem szabad keresztezni a végtagjainkat, csak így járhatunk sikerrel.
Mondd el magadban: a progresszív relaxációs gyakorlat után elhagyod a fizikai tested, asztrálútra indulsz. Nyomatékosan, mantraként ismételd újra meg újra ezt a gondolatot perceken át, ekképpen vésheted be tudatod mélyébe.
Az úthoz cél is kell. Az első alkalommal ez nem gond. Egyszerűen csak azt kívánod, hogy testedből megszökve néhány centiméterrel fölötte lebegj. Nem szabad elhagynod a szobát az első kísérleted során, ezt ne feledd!
Végezd el a gondolatbeli utazásnál alkalmazott progresszív relaxációs gyakorlatot. Amikor tökéletesen ellazultál, lélegezz tudatosan. Legyen lélegzetvételed nyugodt, mély, lassú.
Tudatosítsd magadban pihenő fizikai testedet, bárhol van is. Tudatosítsd magadban a szobát és a külső zajokat. Tudatosítsd magadban öntudatodat. Öntudattal bíró énednek könnyednek és lazának kell lennie, bár a várakozás enyhe izgalma is jelen lehet.
Gondolj asztrálutazásod céljára, arra, mennyire fontos neked ez az út. Gyengéden kényszerítsd magad fizikai tested elhagyására. Tudom, nem könnyű. Az elmédnek lazának kell lennie, ugyanakkor nyomást kell gyakorolni akaratodra, hogy magad mögött hagyhasd a tested. Hangoztasd, azért végzed ezt a kísérletet, hogy jobbá tedd az életedet, kitágítsd a lehetőségeidet. Lényegbevágóan fontos neked, hogy elhagyd a tested.
Irányítsd a figyelmedet a homlokodra, és bocsásd el tudatos énedet, aki ezen a ponton lép ki a testedből. Süllyedő, lebegő érzés foghat el közben. Meglehet, rezegni, rázkódni fog az egész tested. Arcod csiklandozhatja valami, mintha könnyű tollal simogatnák. Próbálj meg sodródni az árral, engedd, hogy megtörténjen, csusszanj ki fizikai testedből.
Talán könnyen, simán megy végbe már az első próbálkozáskor. Megeshet azonban, hogy több kísérlet után veszed csak észre, már eltávoztál fizikai testedtől. Az emberek többségén vakrémület vesz erőt abban a pillanatban, amint megérzik a süllyedő, lebegő érzést, és ez gondot jelent, mert azon nyomban túl éberré teszi, majd visszahozza őket a testükbe.
Biztosan tapasztaltál már közvetlenül elalvás előtt egy jellegzetes zuhanó érzést. Ez meglehetősen gyakran fordul elő az emberrel, mégis akkora pánikot okoz, hogy ösztönösen kirántjuk magunkat belőle. Sokan vannak így az említett süllyedéssel is. Pedig amikor úgy érzed, akárhol is feküdtél eddig, hirtelen lemerülsz alá, biztató jelnek kell tekintened. Élvezd a süllyedést, ne küzdj ellene. Sokkal könnyebben indulsz el első asztrálutadra akkor, ha ezt az érzést valamiképp még fokozni is bírod. Természetesen tisztában vagyok vele, könnyebb mondani, mint csinálni.
Azon a nyáron tanultam meg vízisízni, amikor először jártam asztrálutazáson. Addig könnyű volt, amíg csak fel kellett állnom a lécekre, de azután ösztönösen megrántottam a pányvát, és elestem. Abban a pillanatban, amint megértettem, hogy nem nekem kell húzni a kötelet, hanem a kötélnek engem, már siklottam is a vízen.
Ugyanez a helyzet a test elhagyásánál. Elegendő egyszerűen csak rábíznod magad az eseményekre, hagyni, hadd történjenek meg a dolgok. A legkisebb tétovázásod is azonnal visszahúz.
Első utad után ez már nem foglalkoztat többé, mivel olyan izgalmas, szívderítő élményben lesz részed, hogy legszívesebben azonnal megismételnéd. Mint általában, itt is az első lépés a legnehezebb.
Segíteni szokott, ha az ember elcsitítja a gondolatait. Amennyire csak lehet, összpontosíts a lélegzésedre és a távozásra.
Egyeseknek néhány pillanat, másoknak hosszú percek alatt sikerül. Mindegy, mennyi ideig tart. Nincs annál szebb, mint amikor a legelső próbálkozásra sikerül a kísérlet, de az se csüggesszen el, ha netán több hónapba telik. Emlékezz, milyen volt az autóvezetést megtanulni? Eleinte valószínűleg azt hitted, soha nem leszel képes rá. Azután, feltehetően, némi gyakorlást követően, megtörtént az áttörés, és jogosítványod birtokában vezethetsz, bárhová elindulhatsz, ráadásul nem szükséges a folyamatra görcsösen koncentrálnod. Az asztrálutazás is hasonló, ez is csupán módszer, technika, amit meg lehet tanulni. A jártasság megszerzése kinek több, kinek kevesebb idejébe telik.
Első kísérleted kudarca esetén szánj magadra némi időt másnap, és kezdd újra. Illeszd be napirendedbe, gyakorold mindennap, amíg - hirtelen, amikor a legkevésbé sem számítasz rá - otthagyod végre a tested.
Tegyük fel, sikerrel jártál, fizikai éned fölött szálldosol. Nézz le rá, lásd, milyen nyugodtnak, békésnek tűnik. Gondolatban kívánd azt, hogy a szoba kiszemelt sarkában vagy. Meg sem formáltad még a gondolatot, máris ott lebegsz.
Érintsd meg a falat, érzékelheted, kemény-e vagy puha. Ez attól függ, milyen szilárd asztrális hasonmást teremtettél magadnak. Ám ne aggályoskodj emiatt. Csak kísérletezz! Egyik kezeddel érintsd meg különböző testrészeidet. Asztrálállapotodhoz képest egészen tömörnek tűnnek majd.
Járd körbe a szobát saroktól sarokig, figyeld meg, hogyan közlekedsz közöttük pillanatok alatt a gondolat segítségével.
Végül képzeld lelki szemeid elé, amint visszatérsz fizikai testedbe, és a következő másodpercben ott találod magad. Néha sima, finom a visszatérés, máskor durva, heves. Leginkább az ejtőernyősök földet éréséhez hasonlíthatnám. Még a legsimább leszállásból sem hiányzik az ütközés élménye.
Erre azonban nem kerül sor nálad, hiszen első asztrálutazásodnál nem hagyod el a szobádat. Általában az a szabály, minél távolabb kerülsz a testedtől, annál nagyobb lesz az ütközés, ha visszatérsz. Én közel sem tapasztaltam soha olyan erős zökkenést, mint Sylvan Muldoon, amikor tizenkét éves korában megtért első asztrálutazásáról. Olyan áthatoló fájdalmat érzett, mintha fejétől a lábáig széthasadt volna a teste.
A lehetőségekhez képest igyekszem elkerülni a fájdalmas visszatérést, tehát először abba a szobába vezérlem magam, ahol a testem fekszik, és csak ezután rendelem húsvér testembe asztrális énem. Néha ez megvalósíthatatlan, gyakran jóval azelőtt a testedben találod magad, mielőtt egyáltalán a szándékodban állt volna a hazatérés.
Amint visszatértél, feküdj teljes nyugalomban egy-két percig. Különösen abban az esetben fontos ez, ha keményre sikerült a megérkezés.
Tudatosítsd magadban a környezetedet, a felfedezéseidet. Számolj öttől egyig, nyisd ki a szemed, nyújtózkodj.
Felkelés után fogj papírt és tollat, jegyezd fel első asztrálutaddal kapcsolatos érzéseidet, gondolataidat. Még ha lényegtelennek tűnnek is az úti beszámolók, ha szorgalmasan gyakorolod, rájössz, lépésről lépésre páratlanul értékes feljegyzésekre teszel szert, amelyeknek az idők folyamán egyre több hasznát látod. Felfedezheted például, milyen közös téma, közös szál fut a beszámolóidon át. Amint rájössz erre, szándékoltan tovább követheted a nevezett témát későbbi asztrális útjaidon.
Sikeres utazás után nyilván a lehető leghamarább megismételnéd az élményt. Megbántad, hogy a szobád falain belül maradtál ahelyett, hogy felfedezted volna a hatalmas, gyönyörű világot a falakon kívül. Nem hagy nyugton a siker, most már tudni szeretnéd, képes vagy-e rá megint.
Várj huszonnégy órát a következő kísérletig. Az asztrálutazás pszichikus energiát fogyaszt, a huszonnégy órás pihenő elegendő lesz a feltöltődésre. Később, ha hozzászoktál már az asztrálutazáshoz, naponta többször is elhagyhatod a tested, az egyik kaland követheti a másikat. Az első néhány alkalommal azonban engedd, hadd épüljön fel tested-lelked a két utazás között.
Van ennek egy másik előnye is, mégpedig az, hogy marad idő az eredményeiden töprengeni. Mindenkinek el akarod mesélni? Légy óvatos! Lesz, aki örül a kedvedért, mások azonban nem. Többen úgy vélik majd, hogy egyszerűen képzelődsz. Mások szerint zárt intézet való neked! A családod is aggódni kezd, attól tart, az asztrális sík valamelyik szegletében egyszer majd csapdába esel, és képtelen leszel visszatérni. Mindegy, mit válaszolsz, az aggályok maradnak.
Ismerek egy hölgyet, aki attól fél, felébredve holtan találja a férjét, akiről a temetése után derül ki, egyszerűen csak asztrálúton járt, de nem lesz teste, ahová visszatérhet. Ez ugyan csaknem lehetetlen, de mindig lesz, aki ettől tart.
Szerencsésnek mondhatja magát, aki hasonlóan gondolkodó emberekre akad, és megvitathatja velük asztrális kalandjait. Beszélj velük nyíltan, de tartsd titokban az élményeidet a kevésbé elfogulatlanok előtt.
Később, mikor már tapasztaltabb leszel, szabadabban beszélhetsz, talán be is bizonyíthatod a képességeidet. Ezen a ponton inkább még dédelgesd magadban az eredményeidet, és jól gondold meg, kinek beszélsz róluk.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Richard Webster: Asztrálutazás
Post A Comment: