(Kapcsolódó:Az első asztrálutazásod)
Gondold meg jól, ezúttal mi lesz a célod. Természetesen folytatni kellene a szobád felfedezését. Talán egyszerű vizsgának veted alá magad. Jó, ha megkérsz valakit, írjon néhány számot egy papírlapra, és rejtse el otthon, egy számodra ismeretlen helyen. Utad során végigjárod a szobákat, megkeresheted és elolvashatod a számokat. Ezt a kísérletet végezték el a tudósok az 1970-es években, amikor Keith Harary és Ingó Swann asztrálutazásainak valódiságáról kívántak meggyőződni.
Dr. Charles Tart, kaliforniai parapszichológus egy fiatal nővel végzett vizsgálatokat. Felkérte, induljon asztrálutazásra, és olvassa el azokat a kártyára írt számsorokat, melyeket egy szekrény tetején, jóval szemmagasság fölött helyezett el. A nő a kísérlet négy éjszakáján a laboratóriumban aludt. Az első éjjel nem utazott. A másodikon sikerült elhagynia a testét, de nem bírt olyan magasra emelkedni, hogy a kártyát láthassa. A harmadik éjszaka szintén utazott, de kiment a laboratóriumból, meg sem kísérelte elolvasni a kártyát. Végül, az utolsó éjszakán elolvasta a számokat, és megadta a tudósoknak a helyes sort: „25132". Annak az esélye, hogy véletlenül mondja ugyanezeket a számokat, egy a százezerhez.
Ingó Swannt is alaposan megvizsgálták egy pszichikai kutatásokra alakult társaságban, New Yorkban, ahol dr. Karlis Osis vezetésével sok értékes elemzés foglalkozott a testen kívüli élmények természetével. Az egyik teszt során arra kérték Ingó Swannt, rajzolja le a laboratórium mennyezetéről, a föld fölött háromméternyire lelógatott papírdoboz tartalmát. A doboz egy fehér háttérre ragasztott piros, szív alakú kartont és egy fekete, bőrnyelű papírvágó kést tartalmazott.
Ingó Swann egy széken ült arra összpontosítva, hogy kiszálljon a testéből. Minden mozdulatát tudósok figyelték, elemezték, és kamera rögzítette. Percek múltán, Ingó Swann csukott szemmel visszatért a testébe, és egy „szabálytalan, ellipszis alakot", valamint egy másik ábrát rajzolt, amely a papírvágó késre emlékeztetett. Helyesen „pirosnak" jelölte az ellipszis alakú figurát és „feketének" a másikat.
Ingó Swannt több vizsgálatnak is alávetették. Az egyik kísérlet egymás után nyolcszor hozott helyes eredményt. A véletlen egyezés eshetősége az ő esetében egy volt a negyvenezerhez!
Törekedj rá, hogy a helyzeted most is a lehető legtökéletesebben hasonlítson első utad körülményeire. A progresszív relaxációt komótosan hajtsd végre, ne kapkodj! Saját tapasztalatomból tudom, ha túl sietősen próbálsz fizikai testedből elmenekülni, nem lazulsz el megfelelően, és megeshet, hogy az asztrálutazásnál is csődöt mondasz.
Szép kényelmesen végezd a relaxációt. Nincs miért sietni. Minél nyugodtabb, ellazultabb vagy, annál könnyebben hagyod el a testedet.
Képzeld el, amint asztráltested felegyenesedik
Másodszorra általában könnyebben is megy. Ilyenkor már teljesen eltűnik az ismeretlentől való általános félelem, s a helyét a várakozás jóleső izgalma veszi át
A progresszív relaxáció végén képzeld azt, hogy a semmibe merülsz, erre hirtelen a testeden kívül találod magad, valószínűleg harminc centiméterre fizikai tested fölött lebegve. Vizualizáld, amint felállsz, és vízszintes helyzeted rögvest függőlegesre változik.
Most gondold magad a szoba egyik sarkába, és azonnal ott leszel. Szép nyugodtan vedd szemügyre asztráltestedet. Lásd egymás után különféle jelmezekbe bújtatott alakodat, és abban a pillanatban, amint a ruhákra gondolsz, viseled is őket.
Ezúttal talán megpillantasz egy vékony ezüstszálat, amely asztráltestedet fizikai testeddel köti össze. Rendszerint a fizikai test homlokától indul, és az asztráltest vállai között, a koponya aljáig vezet. Sokan látták mindkét test tarkójához tapadni, megint mások szerint a két fej tetejéhez rögzül. Eileen Garrett fizikai testén, a melle fölött érezte. Abban a pillanatban, amint kivetült, húzást érzett, amit rezgés követett, ettől zakatolt a szíve, és felgyorsult a lélegzete.
Másféle tapasztalatok is előfordulhatnak. Amikor dr. Róbert Crookall, a testen kívüli élmények neves kutatója esetleírások gyűjtésébe fogott, felfedezte, hogy az első kétszázötven megvizsgált esetből ötven arról számolt be, látta ezt a kapcsolatot. Celia Green azonban, aki kutatásaihoz szintén sok példát gyűjtött 1966-ban, arról tudósít, eseteinek egyetlen alanya sem említette az ezüstszálat. Yram és Sylvan Muldoon is említést tesz az ezüstfonalról a témának szentelt könyveiben. Különböző kulturális környezethez tartozó emberek ugyancsak megtapasztalták az ezüstszál megpillantásának élményét. B. J. F. Laubscher dél-afrikai pszichiáternek például írástudatlan basutoi emberek meséltek róla.
A hagyományos tanítás szerint az ember meghal, ha a szál elszakad. A Biblia így ír: „...minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palackocska". (A Prédikátor könyve, 12/8.)
Miután megismerkedtél a környezeteddel, hagyd el a szobád. Távozz az ajtón vagy az ablakon át! Egyszerűen kirepülsz rajtuk, ha tárva vannak. Át is lebeghetsz a falon vagy a mennyezeten, ez azon múlik, mennyire szilárd az asztráltested.
Amennyiben láttad már az ezüstszálat, most megfigyelheted, hogy a végtelenségig rugalmas is, egyre vékonyabb lesz, amint távolabb kerülsz a fizikai testedtől. Azt is észreveszed, hogy fizikai tested vonzása a távolsággal arányosan csökken.
Asztrálutazásainkban három különböző módon közlekedhetünk. Kísérletezz! Ezeket a mozgásfajtákat először Sylvan Muldoon írta le könyvében. Az első sebesség a gyaloglás ritmusával egyezik. A másodikat Muldoon „középfokozatú sebességnek" nevezte. Ez már sebes iram, mintha autóban, gyorsvonatban ülnénk. Látod a tájat, amint feléd jön, majd eltűnik mögötted. A harmadik a „szupernormális menetsebesség". Ezzel juthatsz el egyetlen pillanat alatt a távoli helyekre.
A három sebességen kívül a levitáció is előfordulhat, ezt már megtapasztaltad. Akkor beszélünk róla, ha fizikai tested fölött lebegsz, és nem mégy távolabbra.
Ha már körbejártad az otthonodat és a középfokú sebességgel is utaztál, képzeld magad barátod szobájába. Mindegy, veled egy házban lakik-e, vagy a Föld túlsó oldalán. A távolság lényegtelen, mivel abban a pillanatban, amikor nála látod magad, ott leszel. Ezt hívják „szupernormális menetsebességnek".
Szánj néhány percet a szoba felfedezésére. Nézd meg, mit csinál a barátod, feltéve, ha éppen otthon van. Lebegj körbe a falak mentén, mérd fel különböző látószögekből.
Keresd meg a papírt a számokkal. Jegyezd meg őket. Közel sem olyan könnyű feladat, mint gondolnád. A legtöbb embernek rendkívül nehezére esik az olvasás asztrálalakban, ezért különös figyelmet kell fordítanod a számokra. Emiatt javasoltam számsort inkább, mint egy bekezdésnyi szöveget.
Végül vizualizáld magad abba a szobába, ahol fizikai tested várakozik. Szoktasd magad a jelenethez, képzeld, hogy újra a testedben vagy, és ott leszel.
Számolj öttől egyig, ha elkészültél, nyisd ki a szemed, nyújtózkodj. Kelj fel, és rögzíts minden eseményt írásban. Különös tekintettel természetesen a számokra, amit a barátod szobájában láttál.
Most se indulj újabb útra huszonnégy órán belül. Amíg pihensz, lesz min gondolkoznod. Legfontosabb a tudat, hogy akkor hagyod el a fizikai tested, amikor akarod.
Amikor kapcsolatba lépsz a barátoddal vagy barátnőddel, ellenőrizheted, jól olvastad-e el, jól jegyezted-e meg a számokat, amit leírt. Talán azt is képes lesz meghatározni, az éjszaka vagy a nappal melyik szakaszában kerested fel. Meglehet, látott téged egy villanásnyira, vagy egyszerűen csak érezte a jelenlétedet. írj le mindent, amit elmesél.
A legközelebbi utazás alkalmával talán arra teszel kísérletet, hogy nyomot hagyj a fizikai világban. Nagyon kevesen képesek erre, de addig nem tudhatod, közéjük tartozol-e, amíg meg nem próbáltad. Próbálj magaddal vinni egy könnyű kis tárgyat egyik helyről a másikra.
Különös, 1955-ben lejátszódott esetet jelentett Lucián Landau 1963-ban a fent említett, pszichikus kutatásokkal foglalkozó társaságnak. Felesége, Eileen gyakorta indult asztrális barangolásokra. Házasságkötésük előtt, 1955-ben Eileen felkereste Luciant, és a vendégszobában töltötte az éjszakát. Mivel Lucián betegeskedett éppen, Eileen asztráltestében bement hozzá, hogy megnézze, jól van-e. Lucián arra kérte, jöjjön újra, de ezúttal hozzon egy apró tárgyat magával, és hagyja ott. A naplóját javasolta, amit menyasszonya éjjeliszekrényére is helyeztek.
Másnap hajnalban Lucián felriadt, épp időben, hogy lássa Eileen kísértetét visszafelé siklani, nem sétálni! Követte a folyosóra, ahonnan mind a jelenést, mind az ágyában fekvő Eileent iól láthatta. Figyelte a visszahúzódó figurát, amely az ajtó és Eileen ágya között félúton eltűnt.
Szobájába visszatérve Lucián gumi játék kutyát talált az ágya mellett. Reggel Eileen elmesélte, nem bírta felemelni a naplót, ezért a játék kutyát hozta helyette.
A misztikusok 1996 szeptemberében közgyűlést tartottak, ezt megelőzően összejövetelre voltam hivatalos a floridai partok mellett, a Hutchinson-szigeten. Ebben a társaságban jó néhányan - közöttük magam is - tanúi lehettünk, ahogy valaki rendkívüli módon manipulálja a fizikai világot. Az egyik jelenlévő kijelentette, a Mount Rushmore-t ábrázoló, nyomdai minőségű képre van szüksége az általa készített kiadvány számára. Házigazdánk, Docc Hilford felajánlotta, megnézi az interneten. Bekapcsolta a számítógépet, és elkezdte a keresést. Az estély egyik vendége, a híres okkult detektív, Riley G. azt mondta, New York-i lakásában van egy fénykép Mount Rushmoreról, tehát asztráltestében hazalátogat, és igyekszik magával hozni.
A teremben lévő médiumok kételkedtek a sikerében, és továbbra is a számítógép körül tolongtak. Néhány perccel később Riley G. kijelentette, hogy sikerrel járt, a fénykép most néhány mérföldnyire lévő szállodai szobájában, egy szivardobozban található.
Sokan kísérték vissza Rileyt a szállodába. Ő kinyitotta az ajtót, de nem ment be. Rámutatott az asztalon fekvő szivardobozra, és megkért valakit, nyissa ki. A dobozban ott volt a hegy fényképe.
Érdekes történetet meséltek Celia Greennek is, aki az 1960-as évek derekán gyűjtött példákat a testen kívüli élményekre. Egy hölgy lefelé libegett otthonának lépcsőin. A tálalón, egy vázában szellőrózsa nyílt. Ahogy elhaladt a váza mellett, a lábujjaival kihúzott egy kék virágot. Képtelen volt megtartani, így a virág a padlóra hullott. Néhány másodperccel később visszahúzta a teste, így ellenőrizni tudta a történteket. A kék szellőrózsa ott hevert a padlón, ahová asztrálutazása alatt ejtette.
Válassz apró, könnyű holmit, ha megkísérled a tárgyak elmozdítását. Nagyon is valószínű, hogy lapozol egy könyvben, de az szinte lehetetlen, hogy felkapod a könyvet, majd leteszed máshol.
Még a gyakorlott asztrálutazóknak is nehézségeik támadnak néha a fizikai világ tárgyaival. A neves asztrálutazó, Keith Harary, akit Stuart Blue Hararyként ugyancsak ismernek, és akit hosszú ideig kimerítő vizsgálatoknak vetettek alá a tudósok, egyik kísérlete alkalmával az ágya fölött lebegett éppen, amikor észrevett egy égő gyertyát a szobában. Leszállt mellé, és megpróbálta elfújni. Jó néhány kísérlet után aludt el csak a láng. Másnap reggel, ébredés után azonban látnia kellett, hogy a gyertya a valóságban tökéletesen leégett. Annak ellenére, hogy meg volt győződve a sikeréről, képtelen volt aszt-rál valóságában tényleg eloltani a lángot.
Yram is megemlékezik egy pillanatról, amikor asztrálutazása közben fel akart kapni egy papírlapot a fiókos szekrényéről, hogy az ágyára tegye. Közvetlenül azután, hogy elhagyta a testét, észrevett két papírlapot a fiókos szekrényén. Mindkettőt az ágyára helyezte. Amint visszatért a testébe, akkor lát-
ta, a papírok meg sem mozdultak, pedig biztos volt a sikerében. Újra megpróbálta elfújni a papírlapot. S az elmozdult. Megvizsgálta a kezét, a karját, és szilárdnak érezte őket, de ahogy ismét magára öltötte a fizikai testét, láthatta, hogy újfent kudarcot vallott. Ez a bizonyítéka annak, mennyire nehéz az asztrális birodalomban tevékenykedni még a rendkívül tapasztalt, gyakorlott utazóknak is.
Első testen kívüli élményeid során fedezd fel minél sokrétűbben a környező világot. Keress fel olyan a helyeket, ahová nagyon szerettél járni régen. Látogasd meg a barátaidat, a szomszédaidat, igyekezz a tudomásukra hozni a jelenlétedet.
Megeshet, olyan sikeres leszel, mint William T. Stead hölgyismerőse. Tökéletesen boldog volt, amikor elhagyta a testét, és asztrálisan meglátogatta távolban élő barátait. Egy ideig azonban rendkívüli módon aggasztotta őket a megtestesült alakja, azt hitték, meghalt, s emiatt jelenik meg. Ezek az események idővel már egyre kevésbé nyugtalanították a barátait, akik lassacskán hozzászoktak, sőt kifejezetten számítottak váratlan látogatásaira.
Bárhová eljuthatsz, abban a pillanatban, amint arra gondolsz, már ott is vagy. Asztrális fejlődésed korai szakaszában azonban sokkalta könnyebben vetődhetsz el azokra a helyekre, melyeket fizikai testedben már felkerestél, hiszen egyszerűbb az otthonos tájakat lelki szemeink elé képzelni, mint az ismeretlent. Ha idegen vidékekre szándékozol látogatni, előbb tanulmányozd a környéket. Olvass róla, nézegess fényképeket, így majd könnyebben megy a vizualizáció.
Nem kell azon az útvonalon repülnöd, amelyen fizikai valóságodban közlekednél, ha hagyományos módszerrel látogatnád meg a kívánt helyet. Asztráltestedben könnyen eltévedsz és összezavarodsz, hiszen repülve minden másnak látszik, mint a földről.
Egyesek helyváltoztatás közben elmosódott képekre emlékeznek. Ez azt jelenti, hogy Sylvan Muldoon „középfokozatú sebességével" repültek. Noha bizonyára te is tudsz ekképpen közlekedni, nagyobb távolságok megtételekor jobb, ha „szupernormális menetsebességgel" haladsz, így menten ott teremsz, ahol lenni akarsz.
Messzire akkor utazhatsz, ha hevesen kívánod a helyváltoztatást. Mint azt mostanra már bizonyára tudod, fizikai tested vonzása nagyon erős asztrális szárnyalás közben. Ezért, ahová nem vágyakozol minden erődből, képtelen leszel eljutni.
Jegyezd fel körültekintően bármit tapasztalsz, és hagyj bőven időt asztrális kirándulásaid között. A pihenőknek később, miután tapasztalatot és biztonságot szerzel az asztrális világban, csökkenni fog a jelentősége.
Alkalmanként ijesztő élményeid is lesznek, de távolról sem annyira szörnyűek, mint amilyenekkel a huszadik század első felében megjelenő könyvek ijesztgették az olvasókat. (Sylvan Muldoon Az asztráltest kivetítése című könyvében így emlékezik meg testen kívüli élményéről: „fizikai testem valamennyi izma rángatózott, és átható fájdalom hasított belém, mintha fejemtől a lábamig felszakítottak volna".) Időközönként, amikor legkevésbé sem számítasz rá, visszakényszerülhetsz a fizikai testedbe. Ez megrendítő és ijesztő lehet. Feküdj nyugodtan, ha ez történne, várd meg, amíg lélegzetvételed normális ritmusa visszaáll. Segíthet, ha kinyújtózol, és néhány percig lazítasz, ezalatt az asztráltested ismét kényelmesen elhelyezkedik a testedben.
A hirtelen visszatérésnek két fő oka van: vagy a fizikai testedre gondoltál utazás közben, vagy a testnek volt valamilyen okból szüksége rád. Bosszantó, ha izgalmas tevékenység közben hirtelen a testedben találod magad, de ez is beletartozik a folyamatba, fokozatosan megszokod majd. Megnyugtató, ha a fizikai test visszahívhat, amikor vészhelyzetben szüksége van rád.
Amennyiben az asztrális birodalomban félelmetes jelenséggel találkoznál, ne ijedj meg! Elég, ha a visszatérésre gondolsz, és azonnal otthon leszel. Ilyen esetekben én nem a szobámba, hanem egyenesen a testembe repülök vissza.
Amikor már alaposan felderítetted a körülötted lévő világot, és meggyőződtél az asztrális repülés biztonságáról és gyönyörűségéről, készen állsz az utazás haladó módozataira. A következő fejezetben nekilátunk.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Richard Webster: Asztrálutazás
Post A Comment: