Csodás légkörfényt fotóztak Michiganben
Csodás légkörfény fotót készített 2019.máj.30-án MaryBeth Kiczenski Michigan államban (USA). Ez egy meglehetősen ritka jelenség.

Csak az extrém módon sötét, fényszennymentes égbolton lehet látni, megörökíteni. A légkörfény (airglow), a kb. 80-100km magasságban lévő gázoknak a sarki fénytől eltérő és bonyolultabb fénylése miatt alakul ki, ám a sarki fényekkel ellentétben ez a bolygónk teljes felszíne felett jelen van.
A légkörfénylés (angolul: airglow, nightglow), - a magaslégköri kémiai folyamatok által befolyásolt, és az űrhajósok számára állandó látványt nyújtó légköroptikai tünemény - különböző színű (leggyakrabban vörös vagy zöld) burokként veszi körül Földünket. Ritka és szerencsés helyzetekben azonban sávjai a földfelszínről is megfigyelhetők. A horizonttól induló sávok átszelhetik az egész égboltot és összeköthetik az ég két legtávolabbi, átellenes pontját. A sávok párhuzamosak, a perspektivikus hatás miatt azonban összetartónak tűnnek.

A jelenség többféle színben is tündökölhet attól függően, hogy a légkör mely magasságában zajlik le a folyamat, illetve mely atomok és molekulák vesznek részt a kémiai reakciókban (1. ábra). A légkörfény legfényesebb és leggyakrabban megjelenő zöld (558 nm) sávjai a 90–100 km magasságban gerjesztett oxigénatomok fénykisugárzásának köszönhetően tűnnek fel az égbolton, míg a gyengébb vörös sávok kialakulásáért az ennél magasabban (150–300 km) lévő gerjesztett oxigénatomok felelősek. Kék légkörfényt hozhat létre 95 km magasságban a molekuláris oxigén, míg a sárga légkörfény kialakulásával a 92 km magasságban előforduló, meteoritokból származó nátrium hozható összefüggésbe. A gerjesztett hidroxilgyökök 86–87 km magasságban hozzák létre a vörös és infravörös légkörfényt. A légkörfénylés a légkör 86 km-nél alacsonyabb rétegeiben nem alakulhat ki, mivel az UV-C sugárzás a magaslégkörben felemésztődik, az alacsonyabbra is eljutó UV-B és UV-A sugárzás pedig olyan kis energiájú, hogy nem képes a fent bemutatott fotokémiai folyamatok megindítására (Chamberlain 1961, Silverman 1970)

A Nap extrém UV sugárzása (121 nm-10 nm) hatására a magaslégkörben lép fel gerjesztés, ez a bolygónk nappali oldalán a legerősebb, de valamennyire az éjjeli égboltra is jut belőle. A gerjesztett N és O atomok aztán ütköznek egymással s a termoszféra egyéb részecskéivel, majd az ütközések és az ekkor lejátszódó kémiai reakciók hatására lépnek alacsonyabb energiaszintre s bocsátanak ki fényt. Az égboltfény erőssége is követi a napciklust, maximumkor erősödik fel.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


sopronmet.hu
arago.elte.hu
egbolt.atw.hu
Oszd meg vagy küldd tovább: / Share To:

Post A Comment: