Bő másfél évszázada, az írásos feljegyzések kezdete óta nem volt ilyen kevés jég március elején a Bering-szoros környékén. Az Oroszországot Alaszkától elválasztó, a Csendes-óceánt a Jeges-tengerrel összekötő, mintegy 80 km széles tengerszorost az évnek ebben a korai szakaszában általában egybefüggő jégtakaró borítja. Idén azonban nem így van, ahogyan arról az európai Copernicus... / Másfél évszázada nem volt ilyen kevés jég márciusban a Bering-szoros környékén ~ klímaváltozás, fényörvény, környezet, világ, természet, Gaia változásai, Föld változásai,
Bő másfél évszázada, az írásos feljegyzések kezdete óta nem volt ilyen kevés jég március elején a Bering-szoros környékén.
Az Oroszországot Alaszkától elválasztó, a Csendes-óceánt a Jeges-tengerrel összekötő, mintegy 80 km széles tengerszorost az évnek ebben a korai szakaszában általában egybefüggő jégtakaró borítja. Idén azonban nem így van, ahogyan arról az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-1 radaros műholdpárosa egyik tagjának a képe is tanúskodik.
A foltokban jelen levő tengeri jeget világoskék színárnyalatok jelölik. A szoros közepén az Oroszországhoz tartozó Nagy-Diomede-sziget, mellette jobbra az Amerikai Egyesült Államok felségterülete, a Kis-Diomede is kivehető. A két ország szárazföldjei között itt kevesebb mint 4 km a távolság. A kontinentális szárazföldek a képen balra Kelet-Szibéria, jobbra Alaszka.
A szorostól délre fekvő Bering-tengeren a jégtakaró összterülete idén március elejére olyan kicsire zsugorodott, amire az írásos feljegyzések létezése, 1850 óta nem volt példa. A jég eltűnésének kiváltó oka a levegő és a víz szokatlanul magas hőmérséklete. Általában ezen a vidéken április elejéig még növekszik is a jégtakaró, a széltől és a hullámzástól függően.
A jég- és hótakarót számon tartó amerikai adatközpont (National Snow & Ice Data Center, NSIDC) szerint idén január 27. és március 3. között a Bering-tengeren 566 ezer km2-ről mindössze 193 ezer km2-re zsugorodott a jégborítás. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már tavaly ilyenkor is kivételesen kevés volt itt a jég.
Az elmúlt években a jég visszahúzódásával párhuzamosan megélénkült a Bering-szoros hajóforgalma. A Sentinel-1 radarmérések egyik jelentős felhasználási területe a tengeri jégtakaró alakulásának, változásának követése. A felhasználásukkal készülő térképek segítenek navigálni a sarkvidéki tengereken. A műholdas radarképek a viszonylag vékony és a több éves, vastag jég megkülönböztetésére is alkalmasak.
Az Oroszországot Alaszkától elválasztó, a Csendes-óceánt a Jeges-tengerrel összekötő, mintegy 80 km széles tengerszorost az évnek ebben a korai szakaszában általában egybefüggő jégtakaró borítja. Idén azonban nem így van, ahogyan arról az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-1 radaros műholdpárosa egyik tagjának a képe is tanúskodik.
A hamis színezésű műholdkép 2019. március 7-én készült a Bering-szorosról. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)
A foltokban jelen levő tengeri jeget világoskék színárnyalatok jelölik. A szoros közepén az Oroszországhoz tartozó Nagy-Diomede-sziget, mellette jobbra az Amerikai Egyesült Államok felségterülete, a Kis-Diomede is kivehető. A két ország szárazföldjei között itt kevesebb mint 4 km a távolság. A kontinentális szárazföldek a képen balra Kelet-Szibéria, jobbra Alaszka.
A szorostól délre fekvő Bering-tengeren a jégtakaró összterülete idén március elejére olyan kicsire zsugorodott, amire az írásos feljegyzések létezése, 1850 óta nem volt példa. A jég eltűnésének kiváltó oka a levegő és a víz szokatlanul magas hőmérséklete. Általában ezen a vidéken április elejéig még növekszik is a jégtakaró, a széltől és a hullámzástól függően.
A jég- és hótakarót számon tartó amerikai adatközpont (National Snow & Ice Data Center, NSIDC) szerint idén január 27. és március 3. között a Bering-tengeren 566 ezer km2-ről mindössze 193 ezer km2-re zsugorodott a jégborítás. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már tavaly ilyenkor is kivételesen kevés volt itt a jég.
Az elmúlt években a jég visszahúzódásával párhuzamosan megélénkült a Bering-szoros hajóforgalma. A Sentinel-1 radarmérések egyik jelentős felhasználási területe a tengeri jégtakaró alakulásának, változásának követése. A felhasználásukkal készülő térképek segítenek navigálni a sarkvidéki tengereken. A műholdas radarképek a viszonylag vékony és a több éves, vastag jég megkülönböztetésére is alkalmasak.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
urvilag.hu
Post A Comment: