Az Opus Dei egy titkos, elit szekta a katolikus egyházon belül, amelynek létezéséről a világ csak a közelmúltban szerzett tudomást.
Az Opus Dei a pápa áldásával működik, és csakis neki tartoznak engedelmességgel. (A. pápa 1982-ben úgynevezett „személyes prelátusi” címmel ruházta fel őket.)
Aki keresi őket, hiába is teszi. Nincs is szükség rá. Ha valaki mélyen hívő, elkötelezett ifjú katolikus, a szervezet fog rátalálni.
Az Opus Dei („Isten műve”) társaságát 1928-ban alapította egy spanyol szerzetes, Josemaría Escrivá. Célja „elterjeszteni a világban a szentlélek hívó szavát, és terjeszteni a hitet a munkán, a szabadságon, a személyes elkötelezettségen keresztül”.
Opus Dei: Látszat és valóság
A békés, és látszólag jóhiszemű mottó mögött azonban bántóan szembeötlik a rend bizarr, diktatórikus működése, hihetetlen gazdagsága, és az a személyi kultusz, amelynek révén jóval több szent imádat éri a rend alapítóját, mint magát Istent.
Évről évre a rend egyre több volt tagja számol be a nyilvánosság előtt a rend szabadságot korlátozó, manipulatív cselekedeteiről, amelyek elszakítanak a családtól és a barátoktól, megtagadják az egyén szellemi szabadságának létjogosultságát, önsanyargatásra kényszerítenek, feltétlen engedelmességet követelnek a feljebbvalók felé, és örök kárhozattal fenyegetnek, ha valaki ki akar törni a rend kötelékeiből.
Egy elkötelezett katolikus számára az Opus Dei hívása szinte ellenállhatatlan: aki a rend tagjává lesz, a mindennapjaiban válhat szentté.
A leendő tagjelöltet az Opus Dei erre kijelölt tagja megkeresi, és barátságot köt vele. Ami azt illeti, a beszervezést a rend a legfontosabb feladatai közt tartja számon.
Egy-egy beszervezőnél minden pillanatban legalább 10-15 név van, akiknek a bizalmába kell férkőznie, és akiket be kell szerveznie. Titkos dossziékat vezetnek ezekről az úgynevezett „barátaikról”, s héttől hétre beszámolnak feljebbvalóiknak, hol tartanak a meggyőzésben.
Az Opus Dei kontrollmechanizmusa
A tagok manipulálásának legfontosabb eszköze a hívő körökben „elhivatottsági csapda” néven ismert jelenség. A leendő tagot ugyanis minden lehetséges eszközzel arról igyekeznek meggyőzni, hogy őt személyesen Isten választotta ki erre a megtiszteltetésre.
Mire a jelölt elfogadja az elhivatottság tudatát, Olyan erejű emocionális befolyás alatt áll, hogy már a kilépés gondolata is halálos bűnnek fog tűnni számára.
A beszervezett személy először egyszerű “csuhás” szerzetes vagy apáca lesz, aki önmegtartóztatásra és szegénységre esküszik fel. Ha dolgoznak munkabérük az Opus Deit illeti meg.
Mindennap két órán keresztül cilice nevű szöges láncot kell viselniük a combjuk körül, ami óriási fájdalommal jár, és apró, szúrt sebeket hagy a bőrön és a húsban.
Hetente legalább egyszer ostorhoz hasonló eszközzel korbácsolják meg saját hátukat és farukat, s más, további önsanyargatást is elvárnak tőlük, mint például a földön alvást vagy a böjtölést.
Önmagában véve ez a gyakorlat, bár helyteleníthető, még nem lenne veszélyes. Ha azonban az Opus Dei céljainak összefüggésében nézzük a helyzetet, rá fogunk jönni, hogy ez nem más, mint erős kontrollmechanizmus.
Ami még aggasztóbb, hogy a rend alapítója kifejezetten nőgyűlölőként volt ismert, és tanításai szerint a nőkben jóval erősebb a szenvedély, mint a férfiakban, ezért nekik több gyakorlat szükséges a vágyak elfojtásához.
Nyugtalanító az Opus Dei azon törekvése is, amellyel a szellemi szabadság elnyomására tör. Franz Schaefer kritikája jól ragadja meg a jelenség lényegét: Az Opus Dei diktatúraszerű szervezetében a hierarchia csúcsán álló személy hibás vagy gonosz döntése fatális következményekkel járhat mindenkire nézve.
Ők így reagálnak a kritikára:
“Igen, valóban, diktatúrát építettünk, de semmi ok az aggodalomra, a mi diktátorunk igazán jószívű, kedves ember…”
Ki is volt valójában Josemaría Escrivá, az Opus Dei alapítója?
Vajon miféle ember lehetett Josemaría Escrivá? 1990-ben az Opus Dei szerzetesei bizonyítékokat szolgáltattak II. János Pál számára Escrivá boldoggá avatásához és a kanonizációhoz.
Ezen információk alapján a pápa „heroikusan erényesnek” minősítette az alapító életét. (A nagyközönség soha nem tudhatta meg, milyen bizonyítékok alapján született ez a kétes értékű ítélet.)
A következő év júliusában csodálatos gyógyulást tulajdonítottak Escrivá közbenjárásának. A csodát részben az Opus Deihez tartozó orvosok igazolták. (Mielőtt valakit szentté vagy boldoggá avatnának, hozzá kötődő csodatételről. kell bizonyságot tenni.)
Számos magas rangú bíboros, legalább egy a pápa személyi titkárai közül, és a pápa médiakapcsolatokkal foglalkozó csoportjának a kulcsfigurái is az Opus Dei tagjai.
Nem csoda hát hogy Escrivá kanonizációja gyorsan és zökkenőmentesen zajlott; a szekta alapítójának életéből minden sárfoltot kitisztítottak és örökre elfeledtek.
Ennek a jövedelmező személyi kultusznak immár valódi szent is rendelkezésére áll, akihez lehet imádkozni – páratlan erejű mozgatóerő ez egy olyan szervezetnek, amely azt hirdeti: „belőled is lehet szent” (ha nekünk adod az összes pénzed, naponta megfenyíted magad, megalázkodsz és behódolsz, és mindenekelőtt felhagysz a gondolkodással).
Azon szemtanúk — köztük sok nő — szerint, akik személyesen is ismerték Escrivát, az Opus Dei feje minden volt, csak nem szent.
Többek között mindig is problémát okozott neki a társadalom által elfogadott, tisztességtudó viselkedés.
Maria Del Carmen Tapia, az Opus Dei egykori magas rangú tagjának leírása szerint a férfi hiú volt, következetlen, és alkalmanként artikulátlan dührohamai voltak.
A küszöbön túl – élet az Opus Deiben című könyvében leírja, hogyan reagált, amikor felfedezte, hogy egy nő segítségével leveleket küld és fogad. Tajtékzó dühvel követelte a nő megbüntetését:
“Fel a szoknyáját, tépjétek le a bugyogóját, és dugjátok az egészet a seggébe!”
Már ez az egy eset is elegendő lett volna a boldoggá avatás folyamatának derékba töréséhez, de az ilyen és ehhez hasonló beszámolókat az Opus Dei magas rangú vezetői félresöpörték, hiteltelennek nyilvánították.
Az információ feletti uralom a hatalom megtartásának eszközeként szolgál ebben a szigorúan hierarchikus szervezetben. A felsőbb hatalomnak való feltétlen engedelmesség mindenekfelett való.
Escrivá azt írja könyvében, Az útban, annak is az okok kutatása nélküli, feltétlen engedelmességről szóló részében, hogy hittel kell bízni abban, hogy senki sem kap olyan utasítást, amely ne lenne jó, „Isten dicsőségére való”, miközben az engedelmességre való utasítását visszatérően a szervezet vezetőjére, és véletlenül sem Istenre vonatkoztatja.
A tagok kimenő és bejövő leveleit elolvassák és cenzúrázzák. Senki nem olvashat el semmit, mielőtt engedélyt kapna „szellemi vezetőjétől”, még akkor sem, ha például kötelező olvasmány az egyetemi tanulmányaihoz.
A vezetők hosszú listát vezetnek a tiltott könyvekről. Joseph Gonzales, egykor maga is a rend tagja, állítja:
„Szemtanúja voltam, hogy a rend egyes tagjai, köztük vezetők is, könyveket égetnek a rendház hátsó udvarában. Legtöbbször protestáns bibliák és az evolúcióról szóló szakkönyvek váltak a lángok martalékává.”
Elmondása szerint pszichésen zsarolták, kétségbe vonták az elhivatottságát, és megbélyegezték azt, akinek kilépés gondolata megfordult a fejében.
A vezetők állítása szerint az Opus Dei elhagyása halálos bűn, ami örök kárhozatra visz. 2003 decemberében megjelent egy interjú a GQ magazinban, melyet a Boston College-ban 1981-ben beszervezett Sharon Clasennel készítettek.
A lány elmesélte, hogyan szakították el a családjától. „Immár az Opus Dei volt a családom” — mondta. Keresztülment mindazokon a megpróbáltatásokon, amelyekről eddig szó esett, és amikor ki akart lépni, megfenyegették, hogy pokolra jut. Csak egyetlen ember fényképét tarthatta magánál: Josemaría Escriváét.
Az Opus Dei napjainkban
Az Opus Deinek ma világszerte 85 000 tagja van. Az Egyesült Államokban mindössze háromezren vannak, de ahogy a GQ magazin is rámutatott, „az ország legismertebb konzervatív személyiségei közül sokan az Opus Dei szimpatizánsai.
A „szent maffia” mindmáig emberek tömegeinek életét teszi tönkre, uralja gondolataikat, miközben egyre több erőt és vagyont halmoz fel maga körül. 2001-ben negyvenhétmillió dolláros költségvetéssel létrehozták az Opus Dei fényűző központját Manhattan közepén.
Az alapítóról készült fényképek mindenhonnan visszaköszönnek. A látogató nem tudja kivonni magát annak az érzésnek a hatása alól, hogy ez az épület nem más, mint „Szent” Josemaría Escrivá személyi kultuszának anyagi megtestesülése.
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el
FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz
PINTERESTÜNKHÖZ és
INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi
HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
rejtelyekszigete.com
