Gyémántok egy ma már nem létező bolygóból
Svájci, francia és német kutatók egy tíz évvel ezelőtt a Földre hullott meteoritban olyan gyémántszemcséket azonosítottak, amelyek minden bizonnyal egy ma már nem létező, nagy méretű naprendszerbeli bolygókezdemény belsejében alakultak ki. A 2008 októberében a Földet Szudánban, a Núbiai-sivatagban elérő, 37 km-es magasságban szétrobbant 2008 TC3 kisbolygó maradványai az Almahata Sitta ureilit meteoritek. A kisbolygó kristályszerkezete egy nagyobb szülőégitest köpenyében keletkezhetett, ami a Naprendszer kialakulásának első 10 millió éve során becsapódások miatt szétdarabolódott. A vizsgált meteoritmintákban a szén részben grafit, részben gyémánt formájában található.


Az ureilitekben található gyémánt háromféleképp keletkezhet: (1) a grafit egy nagy energiájú becsapódás miatt rövid ideig nagyon megnövekedő nyomás hatására gyémánttá alakulhat; (2) a szoláris köd szénben gazdag gázainak kondenzációja során; (3) tartósan magas nyomás alatti kristálynövekedéssel. Az Almahata Sitta mintában grafitrétegek által elválasztott kisebb gyémántszemcséket találtak a kutatók, amelyek azonos irányultsága, valamint a szemcsékben húzódó vas-szulfid zárványok nagyobb, eredetileg 0,1 mm-t is elérő méretű gyémántszemcsék későbbi grafitizálódására utalnak. Ez kizárja az első két keletkezési lehetőséget.


Gyémántok egy ma már nem létező bolygóból
Gyémántszemcsék és bennük lévő zárványok az Almahata Sitta meteorokból nyert minta elektronmikroszkópos képén. A szemcsék kristályszerkezetének irányultsága közös, és egyes zárványok is folytatódnak az őket elválasztó grafitrétegeken túl. Ez arra utal, hogy a korábban nagyobb gémántkristályok utóbb darabolódtak fel, feltehetőleg egy becsapódás miatti grafitizálódás során. Forrás: Nature Communications (2018), DOI: 10.1038/s41467-018-03808-6.

„Kimutattuk, hogy a nagy gyémántkristályok nem alakulhattak ki becsapódás során, csak egy bolygó belsejében lassan növekedve.” – mondja el Philippe Gillet, az eredményeket bemutató tanulmány társszerzője, a Lausanne-i École Polytechnique Fédérale bolygókutató munkatársa. A kutatócsoport számításai szerint a kristályok legalább 200 ezer bar (20 GPa) nyomás alatt keletkeztek, a szülőégitestjük tehát legalább egy Merkúr, de akár Mars méretű bolygókezdemény lehetett. Ez a szülőégitest mára minden bizonnyal vagy feldarabolódva megsemmisült, vagy beépült a Naprendszer valamelyik nagybolygójába. A csillagászok régóta gyanítják, hogy a Naprendszer születésekor a mainál sokkal több bolygóméretű égitest keringett a rendszerben. Ezen hipotetikus égitestek egyike, egy Theia névre keresztelt bolygókezdemény repíthette ki a világűrbe a Földdel való súrló ütközése során azt az anyagot, amiből később összeállt a Hold.
„Azt állítjuk, hogy a bolygóknak ezen első generációjából származó maradványokat tartunk a kezünkben. Ezek a bolygók ma már nem léteznek.” – tette hozzá Gillet.
Az eredményeket bemutató szakcikk: Farhang Nabiei et al., „A large planetary body inferred from diamond inclusions in a ureilite meteorite”, Nature Communications, 2018. április 17.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!




phys.org

Oszd meg vagy küldd tovább: / Share To:

Post A Comment: