Mélyen önmagában az ember tudatában van annak, hogy miért van a földön. Tudja, hová halad. Néha önmagának is tesz fel kérdéseket az élet értelméről. Aztán gyakran attól kezd el rettegni, hogy nem vesztette-e el a léte valódi értelmét. Tudatalattijának mélyebb rétegeiből tör elő ez a felismerés, ami arra emlékezteti, hogy nem vesztette-e el szem elől a legfontosabb dolgokat.
Mélyen önmagában az ember tudatában van annak, hogy miért van a földön. Tudja, hová halad. Néha önmagának is tesz fel kérdéseket az élet értelméről. Aztán gyakran attól kezd el rettegni, hogy nem vesztette-e el a léte valódi értelmét. Tudatalattijának mélyebb rétegeiből tör elő ez a felismerés, ami arra emlékezteti, hogy nem vesztette-e el szem elől a legfontosabb dolgokat.
Az ember saját feladatainak teljesüléséért van, nem pedig az emberi óhajok megvalósulásáért!
A legtöbb ember arra törekszik, hogy megfeleljen a környezete követelményeinek és felebarátai óhajainak, közben pedig elfeledkezik arról, hogy lelke azért van, hogy tapasztalatokat gyűjtsön erről a világról, és saját magasabb létét kifejezze. A lélek éppúgy mint a tudatos élet, létezni akar a kozmikus lét minden síkján, ott akar lenni a létezés minden síkján. Ez csak akkor lehetséges, ha a személyiség annyira rugalmas, hogy képes követni a lélek hangját. Aki az emberek kívánságait teljesíti, az könnyen elhanyagolhatja saját életfeladatát. "Legelőször Isten birodalmára törekedjetek!” ezt érdemes észben tartani. Az embernek ismernie kell saját istenségét, de tudnia kell élni az anyagi síkon is. A fizikai halál után nem azt fogják megkérdezni tőlünk, hogy mit cselekedtünk az emberekért, hanem azt, hogy mit tettünk a lelkünkért. Jóllehet segítenünk kell a hozzánk közel állókat, ám azért kell segítenünk nekik, hogy közelebb kerüljenek az istenségeikhez, hogy saját belső isteni szikrájukkal éljenek együtt. Az emberek kívánsága ritkán segít az előrehaladásban. Ha az ember a halál küszöbén áll, erőt vesz rajta a félelem, hogy jól cselekedett-e az életében, megállja-e a helyét lelkének kritikus pillantása előtt.
Születés és halál: egyetlen folyamat két oldala. A ritmus törvénye szerint ezt a folyamatot már sokszor átéltük. Inkarnálódunk és exkarnálódunk, majd ismét inkarnálódunk...
Közzétette: Sandal / www.fenyorveny.hu
(A cikket csak forrásmegjelöléssel lehet megosztani, változtatás nélkül!)
(A cikket csak forrásmegjelöléssel lehet megosztani, változtatás nélkül!)
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Forrás: Liselotte Baertz
Post A Comment: