Lyonesse eltűnt földje - Fényörvény

Breaking

Post Top Ad

Responsive Ads Here

2016. március 29., kedd

Lyonesse eltűnt földje

Lyonesse eltűnt földje
Középkori mondákban olvashatunk egy hajdanvolt földről Anglia délnyugati csúcsán túl. Ha az ember Land's Enden (szó szerinti fordításban: világ vége) áll, s tiszta, derült időben a Scilly-szigetek felé néz, könnyen elképzelheti, hogy közöttük valaha egy virágzó ország terült el. Az angol költő, Alfred Lord Tennyson szavaival élve ez volt "Lyonesse eltűnt földje, ahol ma a Scilly-szigetek kivételével nincs más, csak a bősz tenger". De Lyonesse volt-e valaha is több egy költő romantikus álmánál ?


Land's End sziklái...

A világ különböző tájain, Ázsiában, Afrikában, a Csendes-óceán szigetein és az amerikai kontinensen, számos nép költészetében megjelenik egy nagy árvíz emléke. A nyugati világban a legismertebb a Teremtés könyvében leírt Vízözön, melynek története az ősi Mezopotámiából származik. Különös módon Afrikának nincs a világot elöntő özönvízről szóló legendája. Ahogy a néprajzkutatók szerint Nyugat-Európának sem volt, míg a mezopotámiai mítosz görög változata, Deukalión és Pürrha legendája, valamint a bibliai változat, Noé története el nem jutott a kontinensre.

Lyonesse eltűnt földjeHogyan pusztult el Lyonesse? 

A legenda szerint Trevelyan (Trisztán) az egyetlen ember, aki lova hátán megmenekült Lyonesse-ből a halálos hullámok elől.
Vajon csak a romantikus költő képzeletében élt, vagy a valóságban is létezett a föld, ahová Alfred Lord Tennyson Camelotot, Artúr király várát helyezte? Lyonesse legendája jóval korábbi, már Tennyson előtt több száz évvel is létezett. A Cornwall partjainál eltűnt földre az első írásos utalást a 15. századi angol történetíró, Worcesteri Vilmos, Itinerary című munkájában találjuk.
„Erdők, mezők és 140 plébániatemplom, elsüllyedt valamennyi a Mount és a Scilliy-szigetek között” − írja. Ám Worcesteri Vilmos nem nevezi néven a víz alá került területet.
Talán Richard Carew, cornwalli régiségbúvár volt az első, aki az Arthur mondakör Lyonesse-ével azonosította ezt a tengerbe veszett földet. Erről szóló írása William Camden Britanniájában jelent meg, majd később saját munkájában, a Cornwalli Szemlében (1602). Ebben azt olvashatjuk, 
"És a kizúduló tengerár elmosta vala Lyoness egész földjét, a különféle birtokokkal együtt, melyek nem kis területűek valának."
Hogy egy ilyen Lyoness valóban létezett, tanújelek bizonyítják, a közel 30 mérföldnyi térség Land's End és a Scilly szigetek között mind a mai napig megőrizte nevét a kelta nyelvben Lethosow -, s 40-60 ölnél sehol sem visz mélyebbre, ez pedig szokatlan dolog a tenger birodalmában…"

Lyonesse eltűnt földjeAjtódarabok a hálóban és elsüllyedt harangok hangja

A tengerbe veszett földről ír az angol történet író és kartográfus, William Camden is 1586-ban megjelent híres művében, a Britanniában. Ez Nagy-Britannia és Írország egységes topográfiai és történelmi áttekintése. Camden a korábbi írásos forrásokon kívül a mondakörrel kapcsolatos történetekre támaszkodik. Ezek egyike szerint, a Sevenstones nevű sziklacsoport által határolt területen, amelynek kelta neve „Tregva” (lakóhely), a halászok hálójukban ajtó- és ablakdarabokat találtak. Egy másik legenda szerint, ha viharos a tenger, hallani lehet a rég elsüllyedt templomok harangjait. Ám Crnwal eltűnt földjét még Camden sem köti össze az Artúr-mondakörrel.

XVII. századi Artúr-legenda

LyonesseValószínűleg Camden kortársa, Richard Carew, a gazdag cronvalli régiség búvár és fordító volt az első, aki a tenger elnyelte földet az Artúr-legenda Lyonese-ével azonosította. A legenda szerint Lyonesse nem Artúr székhelye, hanem Trisztán hazája, aki a kerekasztal lovagja méa Márk király unokaöccse volt. ( Az ő nevéhez fűződik Márk király felesége, Izolda elcsábítása. A cornvalli lovag és az ír hercegnő tiltott szerelmének legendája az Artúr-mondakör másik közismert története. Mark király cronwall uralkodója volt. Ez a tény lehet az oka, hogy Carew a tengerbe veszett földet a legendabeli Lyoness-szel azonosította. Erről szóló írása Camden Britanniájában jelent meg, majd később saját munkájában, a Cronwalli Szemlében (1602). Ebben azt írja „és a kizúduló tengerár elmosta vala Lyonesse egész földjét, a különféle birtokokkal együtt, amelyek nem kis területűek valának”.
Hogy egy ilyen Lyonesse valóban létezett, tanújelek bizonyítják. A közel 30 mérföldnyi (48 km) térség Land s End és scilly-szigetek között mind a mai napig megőrizte nevét a kelta nyelvben- Lethosow. S 40-60 ölnél (73-100 m) sehol sem visz mélyebbre, ez pedig szokatlan dolog a tenger birodalmában.

Egy férfi megmenekült

A Carew idejében közszájon forgó, Lethosow-ról szóló történetben hirtelen jött tenger hullámok árasztják el a száraz földet. Egyedül egy Trevelyan nevű férfinak sikerült megmenekülnie, aki megsejtve a közelgő katasztrófát, felugrik fehér lova hátára és elvágtat vele, épp csak megelőzve a hatalmas hullámokat. A cornvalli a tengerparton egy biztonságos barlangba húzta meg magát a mai Marazin városa közelében, onnan nézi végig Lethosow pusztulását. Ettől a férfitől származtatja magát az angol Trevelyan család, amelynek nemesi címerében egy ló látható, amint kiemelkedik a tenger habjaiból. A középkor kutatók azonban tévedésnek tartják Lyonesse és Cornwall eltűnt földjének azonosítását. Úgy vélik, Lyonesse valójában a Leonois hibás alakja, amely Trisztán hazájának korábbi neve, és a Skóciában található jelenlegi Lothiannal azonos. Ez megfelel annak a történelmi ténynek, hogy a Trisztán nevet egy, a 8. században élt pikt herceg viselte. A poktek, egészen a 10. századig, Közép-és Észak-Skóciában élő kelta népek voltak.

A falak a földet választották el, vagy csapdák voltak?

Ám ha ez az Artúr-mondakörből ismert Lyonesse volna is, vajon tényleg létezett-e Cornvallban a tengerbe veszett, eltűnt föld? Vagy talán csak Cornwall népének a dicső múlt utáni vágyakozás teremtette a legendát? William Borlase, cornvalli történész (16-17. század), geológus és természettudós 1753-ban azokra a tengerbe vezető kősorokra hívja fel a figyelmet, amelyek a Scilly-szigetekhez tartozó Samson-szigeteken látható. Mivel ezek a kősorok szántóföldeket elválasztó kőkerítéshez Hasonlítanak, emberi kéz művének vélik őket. A húszas években ennek nyomán alakult ki az újabb keletű elmélet, amely szerint a Samson-szigeten szántóföldeket egymástól elválasztó, bronzkori kőépítményekről lehet szó. A mai álláspont szerint azonban sokkal valószínűbb, hogy ezek hal csapdák voltak, amelyeket csak a legmagasabb dagály zárta le.

A Scilly-szigetből szigetcsoport lett

A mai oceanográfusok szerint 3000 ezer év alatt 3,7 métert kellett volna emelkednie a tenger szintjének ahhoz, hogy eltűnjenek az egykori földek, amelyekről a víz alá került Lyonesse legendája mesél. Ám egy kisebb árvízre minden bizonnyal sor került Scilly-szigetén. A Saint Martin-, a Little Arthur és a Tean-sziget partszegélyén még ma is láthatóak az ősi lakóhelyeket körülvevő, részben a víz alá került kőrgyűrű maradványai. A feltételezések szerint ezeket a római időkben áraszthatta el a tenger. Az ókori források a ma kb. 140 kisebb sziget alkotta területről még mint egyetlen szigetről beszélnek. Az alacsonyan fekvő területei valamikor 400-500 körül kerülhettek a víz alá, lassan, fokozatosan, és semmi esetre sem valamilyen hirtelen történt drámai esemény során, melynek szemtanúja mindössze egyetlen ember lehetett.

Kezdetben helyi vízár lehetett

A legenda alapja egy helyi tengerár is lehet, amelyet a tenger hirtelen megemelkedése okozhatott. Hasonló történt pl. 1953 január 31-én, amikor hatalmas, óránként 203km-es sebességet is elérő szélvihar tombolt az Északi-tengere Nagy-Britannia és a Nyugat-Európa közti szakaszán. Magas állású dagálynál a szél hatalmas hullámokat korbácsolt, amelyek elborították az egész partvidéket. A tengerszintje alatt fekvő parti területeket Angliában, Észak-Belgiumban és Hollandia déli részén a védőgátak, ill a védőtöltések sem tudták megóvni. Átcsapott rajtuk a tenger, vagy egyszerűen elmosta őket. A katasztrófa olyan hirtelen jött, hogy az embereknek már nem volt idejük a menekülésre. Belgiumban és Hollandiában több mint 1800-an fulladtak vízbe, Angliában 300 áldozatot követelt az ítélet idő. Az árhullám elől Londont csak az éppen kezdődő apály mentette meg.

A kelta kapcsolat

Lethosow / Lyonesse legendájának megvan a Bretagne-i párja, itt, a Douarnenezi-öböl mélyén fekszik ugyanis Ker-Is nagy múltú városa. Csak Gradlon király menekült meg az ár elől, Trevilianhoz hasonlón egy fehér ló hátán. Mindkét mese 6. századi hősökhöz fűződik, s mindkettő a kelta világhoz tartozik. Noha a kelta területen ez idõ tájt lezajló kiterjedt árvízre nincs bizonyíték, történhetett egy helyi katasztrófa, melyet a kivételesen magas dagályszint okozott, mint amilyennek Anglia keleti partja volt tanúja 1953-ban.
Lehetséges, hogy a Bretagne-i Mont St. Michel-apátság szerzetesei hozták magukkal az árvíz történetét, amikor Cornwallban megalapították testvérközösségüket, a St. Michael's Mountot.

Lyonesse eltűnt földjeSt. Michael's Mount
Akárhonnan ered is a mese, nem nehéz elhinni, hogy volt egyszer egy árvíz, melyet, akárcsak valamennyi katasztrófát, felnagyítottak, eltúloztak az elmondás során, az elsüllyedt faluból város lett, a városból végül egy egész királyság… Az emberek elfelejtették, hol is történt pontosan, s oda helyezték, ahol a "bizonyíték" víz alá került "épületek" alakjában megvolt. És hogy mikor történt? Nos, természetesen a "mesék idején", a kelta hõskorban, Arthur, Gradlon és Trisztán korában...

Egy másik eltűnt föld a térségben

A katasztrófákat a szóbeszéd felnagyította, eltúlozta, így keletkezhettek az egész földrészekről szóló legendák, különösen akkor, ha a tragédiára víz alá került, látható épületmaradványok szolgáltattak bizonyítékot, ahogyan az Scilly-sziget esetében is. Lyonesse nem az egyetlen eltűnt föld, amely N agy-Britannia és Franciaország partjainál a hullámokba veszett. A térségben sok hasonló történet előfordul. A Douarnenzei-öbölben, Bertagne partjainál állt például a kelta Ker-Is város, amely a legenda szerint egykor kapcsolatban állt Mont-Saint-Michel szigetével, ahol számos műemlék található. Ilyen például a 11-16. században épült bencés apátsági templom, az apátság gótikus épületei vagy a 13-05.századi erődítmény.

16 elsüllyedt nagyobb város

Lyonesse és Ker-Is tragédiájának történ etében közös momentum a hullámok elől fehér ló hátán menekülő, egyetlen túlélő legendája is. A bretagne-i város esetében a túlélő Gradlon, a kelta király. A két legenda részletei feltűnően hasonlítanak egymásra. A források szerint a történetet a bertagne-i Mont-Saint- Michel-apátság szerzetesi vitték magukkal Cronwalban, amikor a szoros másik oldalán megalapították testvér közösségüket. Egy másik legenda említést tesz a Wales nyugati partjainál elsüllyedt, un. Bottom Cantref területről. Itt, a Bardsey-sziget és Teifi folyó torkolata között egykor 16 nagyobb város lehetett. A töltések amelyek a szárazföldet a tengertől védték, a Cardigan-öböl vizében állítólag ma is jól láthatóak.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!




fokusz.info
erdekessegek