Ismerkedjünk meg a világ leghidegebb városával. Oroszországban, Jakutföldön, Szibéria észak-nyugati részén találjuk Ojmjakon (Оймякон) városát. A 750 méteres magasságban fekvő városban 1926-ban mérték a leghidegebbet -71 C fokot, amit egy emlékműben meg is örökítettek. Azóta ez a hely tartja a világ leghidegebb állandóan lakott települése rekordot. Az ennyire extrém hideg azonban még itt sem olyan gyakori, de a -50 C és -30 C fok közötti hőmérséklet átlagosnak mondható.
Ha éreztétek, hogy megérkezett a tél, leesett néhány cm hó és megbénult az egész város, akkor nézzétek meg a most következő fotósorozatot a világ leghidegebb településének életéről. Az új-zélandi fotós, Amos Chapple úgy döntött, meglátogatja a várost és megörökíti mindennapjait.
Ismerkedjünk meg a világ leghidegebb városával. Oroszországban, Jakutföldön, Szibéria észak-nyugati részén találjuk Ojmjakon (Оймякон) városát. A város nevének jelentése magyarul: “a víz sosem fagy meg”, ami elsőre kicsit furcsán hangozhat a név hallatán, de a várost anno rénszarvaspásztorok alapították melegvízű forrásokra építve.
A 750 méteres magasságban fekvő városban 1926-ban mérték a leghidegebbet -71 C fokot, amit egy emlékműben meg is örökítettek. Azóta ez a hely tartja a világ leghidegebb állandóan lakott települése rekordot. Az ennyire extrém hideg azonban még itt sem olyan gyakori, de a -50 C és -30 C fok közötti hőmérséklet átlagosnak mondható. Az igen kemény tél kb. 9 hónapig tart, a rövid nyár alatt pedig akár 30-35 C fokot is elérheti a hőmérséklet, ez a hatalmas hőingás nagyon extrém ezen a vidéken. A település tartja a Föld egy pontján mért legnagyobb abszolút hőmérséklet-ingadozás rekordját is: 109,2 ºC-kal.
A szélsőséges időjárási körülményeket a vidéket körbeölelő magas hegyláncok okozzák, amelyek megakadályozzák a hideg légtömegek távozását, azonban pont ennek köszönhetőn ezek a rettenetesnek tűnő mínusz fokok is elviselhetőbbek a jeges szél hiánya miatt.
A huszadik század elején a területet rénszarvastenyésztésre használták. A szovjet éra fénykorában az addig szegény települést mindennel ellátták, fontos fejlesztéseket végeztek , megindult a bányászat, a környező hegyek ugyanis rendkívül gazdagok nemesfémekben, elsősorban aranyban, ezüstben, platinában, de más értékes fémeket is rejtenek magukban.
A Szovjetunió felbomlása után azonban visszaállt a régi rend és újra visszatértek az állattenyésztéshez, a vadászathoz és a halászathoz. Azonban az elmúlt évtizedekben Ojmjakon városának jelentős bevétele származik a turisztikai forgalmából is, mivel a hely sok kalandkeresőt és extrém-turistát vonz. A turisták a polgármestertől még igazolást is kapnak, hogy meglátogatták a Föld leghidegebb pontját…
A kb. 800 főt számláló településen azonban ugyanúgy zajlik az élet mint bárhol máshol a világon, csak van néhány különlegesség. Náluk is előfordul néha “szénszünet” az iskolában, mikor -52 C fok alá esik a hőmérséklet. A szenet amúgy a falu határában található szénbányából hozzák.
Az egyetlen helyi boltban ha tejet szeretnénk venni, ne folyékony halmazállapotban keressük, hanem fagyasztott formában, hasonlóan a vizet is tömbökben szállítják haza. A piacon a pulton nem friss gyümölcsöt és zöldséget árulnak, hanem fagyasztott halakat, a vízből kifogott halakkal pedig nincs sok munka hiszem kb. 30 másodperc alatt megfagynak.
Az állatok is alkalmazkodtak a rendkívül zord időjárási körülményekhez ahogyan a környékben élő emberek is. Az itteni félvad lovak nagyon erősek, rövid lábúak, vastag szőrzetűek, és mivel lovagolni szinte lehetetlen rajtuk, ezért igavonó állatoknak használják őket, sőt a helybeliek az állat húsát is igen nagyra becsülik és de elsősorban a szarvasmarhák húsát fogyasztják.
Már a település megközelítése sem egyszerű, télen a hatalmas hó, nyáron pedig a hóolvadás utáni ingoványos talaj miatt. Ide csak speciálisan felkészített dupla üvegezésű autók járnak és ha épp nem fűtött garázsban áll, a motort addig kell járatni, amíg üzemanyag van benne, különben nem lehet újraindítani.
A települést csak a Kolyma nevű autópályán lehet megközelíteni, melyet Sztálin parancsára elítéltekkel és politikai foglyokkal építettek brutális körülmények között. Az út építése során rengetegen vesztették életüket, akiket az aszfaltba temettek, így nem meglepő, hogy gyakran a “csontok útjának” hívják. Ha itt egy autót eltemet a hó, az általában a rövid nyárig ott is marad…
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy
ne maradj le a friss hírekről!
vilagutazo.net
vilagutazo.net
Post A Comment: