Első tematikus összeállításunk főszereplője a kígyó, mely sokakban félelmet, undort, vagy viszolygást vált ki. Ennek ellenére, vagy éppen ezért az évezredek során sok nép tisztelte, áldozott neki, vagy szellemnek tekintette őket. Alakja a magyar néphagyománynak is része, de legismertebb szimbóluma Egyiptomhoz kapcsolható.
A kígyó egyetemes szimbólum
A végtagok nélküli, csúszós, bőrét bizonyos időközönként levedlő állat tekerőző alakja gyakran ellentétes jelentéseket hordoz. Lehet szoláris jelkép (ha a nap sugarait jelképezi), vagy lehet lunáris szimbólum (ha a vedlése miatti megújulása a Hold időszakos megújulását mutatja). Fallikus jelképként utal a férfi-női jellegekre. Spirális, vagy kör alakú ábrázolásai pedig utalnak a ciklikus időre és a változó sorsra is. Rejtőzködő életmódja, téli álma és a föld alá, üregekbe bújása miatt az alvilágot is megtestesítheti. Bőrének megújulása miatt viszont sokszor a halhatatlanság és az újjászületés jelképe is. Tekeredő teste az agytekervényeket is felidézheti, ezért szimbolizálhatja a logikát, a bölcsességet és a jós tehetséget is.
Kígyó-szimbólum az egyiptomiak korában
Az egyiptomi hitvilágban Aphopis kígyó a sötétség démona, tehát a napisten (Ré) ellensége. S mint ilyen, megszemélyesíti a viszályt és a pusztítást is. A mitológia szerint a föld mélyében lakik. Amikor Ré megkezdi éjszakai hajózását a föld alatti Níluson, akkor Aphopis úgy száll vele szembe, hogy kiissza a folyó összes vizét. A minden éjszaka ismétlődő harcból Ré kerül ki győztesen, s arra kényszeríti a kígyót, hogy a vizet visszahányja a mederbe. Az ősi ellenségeskedésbe bekapcsolódott később (az Óbirodalom időszakában) Széth istenség is, aki Ré-t úgy mentette meg a kígyótól, hogy megszigonyozta Aphopist. Szintén az egyiptomi mitológiában szerepel Uraeus, a pápaszemes őskígyó, aki a napisten védelmezője, hiszen a nap köré tekeredve védelmezi azt. Pozitív, védelmező jellege miatt királyi jelvénnyé is vált, s szerepel a fáraók fej- és melldíszein. Az Ízisz istennő fejdíszén szereplő kobra a királyi bölcsesség és hatalom, valamint a tudás szimbóluma. Varázserővel bírt, mérget és lángokat köpött. Egy másik kígyó-alakú isten is szerepel az egyiptomi mitológiában: Renenutet, aki a betakarított termény védelmezője. Vagy kígyónak, vagy kígyófejű nőnek ábrázolták. Azt tartották, hogy aratáskor megjelenik és ügyel a gondos betakarításra. Biztosítja az emberek jólétét, sikereit, boldogságát és segít a gyerekek születésénél is.
Kígyók a Távol-Keleten
Az indiaiak hitében többféle kígyó is szerepel. A Mahábháratában például, mint ezerfejű uralkodó jelképezi a végtelenséget és a termékenységet. A kígyó a teremtés előtti ősóceán jelképe is lehet. Partján pihen meg Visnu. Kígyó testesíti meg a gonoszságot is, ennek a kígyónak Káli a neve, és Krisna győzte le. A Hátsó-Indiában élő khmerek mitológiai rendszerében fontos szerepet játszanak a helyi szellemek, vagy istenségek. Ezek között a leginkább tisztelt lények a Nágák, amelyek kígyó alakúak. A kígyó-kultusz itt korábbi, mint a sárkányok tisztelete, valószínűleg a szigetvilágból származik, s a kígyókkal való küzdelmek emlékét őrzi. A buddhizmusban és a hinduizmusban is jelképezi a kígyó a jógagyakorlatok során felszabaduló kozmikus energiát. Kínában a kígyót sokszor nem különböztetik meg a sárkánytól, amely általában pozitív jelentéssel bír, mivel az esővel kapcsolatos. A kínai szimbolikában szerepel egy érdekes ábrázolás is, mikor a kígyónak kettős feje van férfi és női (Jin és Jang).
Kígyók az antikvitásban
A görög és római mitológiában a kígyó lehet pozitív és negatív egyaránt. Közismert például Laokoón története, aki Apollón papjaként ellenezte a faló Trójába vitelét. Ezért a monda szerint az akhájokat támogató istenek bosszúból vízikígyót küldtek rá és fiaira. A görög mitológiában a kehelyből kifelé tekerőző kígyó Aszklépiosz, a gyógyítás istenének szimbóluma, sőt egyes elképzelések szerint nemcsak szimbóluma, hanem egyik alakváltozata is. A gyógyulást jelképezi, nem véletlen tehát, hogy ez az ábrázolás a mai gyógyszertárak cégtábláján is szerepel. A kígyó Pallas Athéné állataként a tudás és a bölcsesség szimbóluma is. Az istennő tiszteletére az athéni Akropoliszon kígyókat tartottak. Nem teljes mivoltukban kígyók, csak kígyó-hajúak a görög mitológia Gorgói. Ők Phorküsz tengeristennek és feleségének a lányai. Hárman vannak, kettő közülük (Szthenó és Eurüalé) halhatatlanok, a harmadik Medusza, ő halandó. Aki rájuk nézett, menten kővé vált, ezért Perszeusz úgy vágta le Medusza fejét, hogy a pajzsában nézte a tükörképét. Képünkön a Laokkon-csoport látható.
Kígyó az ősi indián kultúrákban
Az indián hitvilágban sok kígyó alakú istenség szerepel. Közismert például az aztékok tollaskígyó-istene. Ő Quetzelcoatl, aki lement az alvilágba, felhozta a az előző világok embereinek csontjait, saját vérét rájuk fröcskölte, s így teremtett embert. Amikor egy másik istenség (Tezcatlipoca) elűzte őt, akkor kígyótutajra szállt és elment. Az aztékok elképzelése szerint Ce Acatl évében azonban visszatérhetett. Ez éppen 1519-re esett, amikor a nagy hódító Cortez megérkezett, ezért őt az aztékok a Tollaskígyó istenséggel azonosították. Az amerikai indiánok szerint teremtő mivolta miatt ő az örökkévalóság jelképe és a halál hírnöke. Közvetítő az emberi világ és az alvilág között. Kukulkan a maja mitológia tollakkal borított kígyó-istene. Alakjában egyesülnek a Quetzelcoatlról szóló ősi tolték hiedelmek és a felhőkígyóhoz (felhőkígyó az asztékoknál: Miskoatl) kapcsolódó kultuszok. Miskoatl anyja a kígyóasszony, Szivakoatl, aki a mezo-amerikai indiánok egyik legősibb istene, az asztékoknál a föld istennője. Szintén asszonyi istenség az aszték mitológiában Koatlikue, a kígyószoknyájú, aki a napisten anyja
A kígyó a zsidó-keresztény hagyományban
A kígyó alakja itt is összetett jelkép. Az édenkertben például a Tudás-fájára tekeredve kísértő Gonoszt, a Sátánt képviseli. Mózes történetében viszont, amikor a bot kígyóvá változik, Isten jelenlétét bizonyítva pozitív tartalommal bír. Mózes rézkígyója, melyet az Úr tanácsára állít a pusztában a sebek orvosa, vagyis életadó állat. Az Újszövetségben pedig János evangélista szerint a keresztre feszített megváltó előképe: "Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, így fogják fölemelni az ember fiát is, hogy aki hisz benne az el ne vesszen, hanem örökké éljen." A kígyó vedlése miatt is jelképezi a halhatatlanságot a keresztény szimbolikában. Pozitív jelentéstartalommal bír a kígyó Jézus szavaiban is, amikor azt mondja: "Legyetek szelídek, mint a galamb és okosak, mint a kígyó." Ezzel Jézus azt mondja, hogy a szentlélek (galamb) segítségével romlatlanok tudtok maradni, s ösztönösen (mint a kígyó) fogjátok terjeszteni az isteni igét. A református egyházművészetben a kígyó alakja általában a kísértés szimbóluma.
A kígyó a magyar népi hitvilágban
A kígyó a magyar nép hiedelmeiben is természetfeletti erővel felruházott állat. Az általános elképzelés az volt, hogy minden háznak van egy ilyen kígyója, ami házi szellemként funkcionál. A család jólététe, gazdagsága, boldogulása függ tőle. A házban, többnyire a ház falában, a tűzhelyben, vagy a küszöb alatt él. Védi a család nyugalmát, ha idegenek közelítenek, jelez. Hangja sajátos: fütyül, csörög, vagy ketyeg. Színe: rendszerint fehér, de lehet sárga, zöld, szürke, vagy fekete is. Ha előbújik, akkor tejjel kell táplálni. Ez azért nagyon fontos, mert úgy tartják, hogy élete kapcsolatban van a házigazda, vagy a kislánya életével. Azt mondják ugyanis, hogy ha a kígyót valaki bántja, vagy agyonüti, akkor a házat szerencsétlenség, vagy tűzvész éri, meghal a gazda, vagy a kislánya. A hiedelemmondákban egy gyermek (általában kislány) megfelezi az ebédjét (rendszerint tejet) a kígyóval. Amikor a kígyót agyonütik, akkor a kislány utánahal. Szalontai hiedelmek szerint a házikígyó fészkében kincset őrzött. Máshol pedig azt tartották, ha valaki megeszi a döglött házikígyó húsát, az érteni fog az állatok nyelvén. A Gesta Romanorumban egy teljesen másfajta kígyó szerepel. Egy olyan esetet említenek, amikor egy kígyó belebújt egy királyfiba, s rágta őt belülről. Amikor távozott belőle, akkor megszűnt a királyfi fájdalma és betegsége.
Házi szellemek
Az európai népi hiedelemvilágban általánosan elterjedtek voltak, s néhol még ma is fellelhetők nyomokban az úgynevezett házi szellemek. A keleti és a nyugati szláv, valamint a balkáni hiedelmek szerint ezek a lények szoros kapcsolatban vannak a családdal. Valamelyik ős lelkéből váltak a ház szellemévé, vagy a családot, nemzetséget pártfogoló őrzőszellemmé. Általános európai hiedelem az is, hogy a ház szerencséje, a házigazda, vagy egész családjának élete kapcsolatban van a háziszellemmel.
Előző cikkemben írtam a druida sárkányokról, most pedig a druida kígyókkal szeretném megismertetni az olvasóinkat.
A druidák és a kígyók
A druidák a földenergiát kígyóként ábrázolták, ennek kozmikus megfelelője a szárnyas kígyó, vagyis a sárkány. Úgy tartották, hogy a Föld a sárkány teste. A sárkány testének erővonalai (a Ley-vonalak), vagyis a földi energia szimbólumai a druidák elnevezése szerint (akik magukat is így nevezték) a kígyók (nathir) voltak.
Ezek az állatok is igen ellentmondásos szereplői az egyes mitológiáknak. A kígyó testének formája kiegyenesedve megfelel a világfának és az őstengelynek, összetekeredve a spirálnak. Az összetekeredett kígyó az élet forrásaként női szimbólum, egyenesen ábrázolva phallikus jelkép. Hullámmozgása révén a folyókhoz, a vizekhez is kapcsolható. Sok nép nevezte kígyóknak nagy folyóit, de az alvilági folyót, a Styx-et, és a világot körbekerítő vizet is kígyóként ábrázolták.
A kígyó a világfa őrzője, az alsó világokban tanyázik. A fára feltekeredve a felemelkedést és a tudást szimbolizálja, a felső (isteni) szférákba való feljutás lehetőségét adja meg. Megfelel a hindu Kundalini-nek, azaz a gyökér csakrában alvó energiának, mely kiegyenesedve, és egészen a korona csakráig „felkúszva”, hozzásegíti az embert a megvilágosodáshoz.
A kígyót negatív aspektusaiban a sötétség állataként tartották számon. Van azonban “jó oldala” is: a gyógyítás, a termékenység, a bölcsesség és beavatás. A Hermész (Merkúr) botján feltekeredő két kígyó a dualitást, az energia semlegességét jelképezi, mert a beavatottak egyik alapvető tanítása szerint az energia semleges, és minden dolog a használójának akaratától, gondolatától, érzelmeitől lesz pozitív vagy negatív.
Az energiakígyó, mint a föld mélyének lakója, kapcsolatban áll a halállal és az alvilággal is. A földben lévő sötétség a bennünk lévő sötétséget jelképezi. Az energiák és saját magunk megismerése által felülemelkedhetünk földi kötöttségeinken.
Míg a földenergiát a kígyó, addig a kozmikus, magasabb síkokról lefelé áramló energiát szárnyas kígyóval, azaz sárkánnyal ábrázolták. Az egyes mitológiák említenek szent fákat, melyeknek gyümölcsei a tudást és a bölcsességet jelképezik. Ezek megszerzését egy tóban, vagy a fa gyökerei között élő sárkány akadályozza. A mesék és mondák szerint a sárkányok kincseket őriznek és szüzeket rabolnak el. Szimbolikusan a kincs és a szűz a lélek gazdagságát és tisztaságát jelképezi. A hős célja ennek a spirituális tisztaságnak a megszerzése, “kiszabadítása”. A sárkánnyal vívott harc a saját belső harcunk a kozmikus energia ismeretével és használatával. A tanulás, a szellem és a lélek képességeinek kihasználása, és “belső sárkányunk” megzabolázása által a sárkány a bölcsesség és a kozmikus tudás jelképévé válik.
A felágaskodó kobra, mint egyiptomi szimbólum
Az Uraeus (többes Uraei vagy Uraeuses), egy stilizált egyenes kobra, a szuverenitás, hatalom istenség, és isteni hatóság szimbólumaként jelenik meg ősi Egyiptomban. Uraeus szó szerint azt jelenti „Ö, ki felágaskodik, és csuklyája szétterjed.”
Az ágaskodó Kobra szimbolikája:
– a lelkierő, vagy a teremtő hatalma; intuitív bölcsesség
– az öntudatlan, aki öntudatra ébred
– Kundalini felemelkedése (a gerinctőnél található három és félszer összecsavarodott kígyó, tudati energia, amely az emberi fajban az Istenek által lett „ültetve” hogy egy napon a negyedik ciklus felé közeledve átlényegüljön)
– új élet, megfiatalodás és gyógyítás
– újjászületés – a kígyó hullatja a bőrét és új bőrt termeszt. Az ősi időkben a kígyókat kapcsolatba hozták az Istenségekkel és istennőkkel, esővel és a termékenységi szimbolikával.
– Ouroborous, a kozmikus tojás (világegyetem) szimbóluma
– a szexuális szimbólum, vagy a kísértés egy szimbóluma – fallikus szimbólum
A kobrák az új élet és feltámadás egy jelei voltak.
A csuklyáját széttáró kobra a Nap szimbólumaként is megjelenik ebben az Ősi kultúrában gyakran Ré szemeként is nevezik. Legtöbbször Rének és Shekmetnek a két Nap Istenségnek tulajdonítják megjelenését.
Maga a kobra a legmagasabb rangú védelmet szimbolizálja, amely megvéd minden rossztól, ami az alvilágból ered.
A gerinc mentén az idegi központokon keresztül emelkedik fel, de a legfontosabb jellemzője, hogy a lelki energia szállítója, amely felemelkedik, akár az ágaskodó kobra, és aktiválja a harmadik szemet.
Ez a tobozmirigy, amely az emberi öntudatot emeli fel a személyiségbeli, érzelmi tudatból az Egységtudatba.
Az uralkodó Fáraó homlokán fémből készült felfújt nyakú kobra látható. Ő védte az isteneket és a királyt.
A majáknál a végtelen (farkába harapó) kígyó ősi jelkép. Sok ősi kultúrában jelen van. Előfordul egyiptomi ábrázolásokon, kelta és kínai civilizációkban is. Minden korban és számos kultúrában feltűnik ezt a többféle jelentést hordozó szimbólum. Az önmagát felfaló teremtmény az Univerzum ciklikus voltát, a teremtést és a pusztítást jelképezi. Úgy is vélhetjük, hogy azért falja fel a saját farkát, hogy életben maradjon, ez esetben a megújulás örök körforgására utal. Ez az értelmezés a végtelen fogalmát, a vég nélküli ciklusokat, a határtalan világegyetemet idézi fel.
Az aztékoknál volt egy tollaskígyó néven ismert isten (Quetzalcóatl), ő állt a Nappal a legközelebbi kapcsolatban, neki köszönték az aztékok a tudományokat, a jó erkölcsöt, a bölcs törvényeket.
Kelta kígyó:
Önmegvalósítás, bölcsesség.
A saját farkába harapó kígyó a druidáknál a világ egységét, a természet körforgását szimbolizálja. Jelképezi a végtelent és a tökéletességet, de a halhatatlanságot és az újjászületést is. A druida papok a kígyók leszármazottainak tartották magukat. Bölcsességet és jóstehetséget tulajdonítottak neki. A kelta kígyó viselőjét segíti az önmegvalósításban, önmaga tökéletesítésében.
Egyiptomi kígyó, Ureusz:
Bölcsesség, tudás, hatalom.
Uraeus, a pápaszemes őskígyó, a napisten védelmezője. A jelkép eredete olyan régre nyúlik vissza, hogy már az ókori Egyiptomban is ősi és titokzatos jelképnek számított. Pozitív védelmező jellege miatt, királyi jelvénnyé is vált, és szerepel a fáraók fej és melldíszein. Ízisz istennő fejdíszén a bölcsesség és hatalom, valamint a tudás szimbóluma, amelyet viselőjére is átruház. Varázserővel bír, segít önmagunk megismerésében, lelkiismeretünk tisztántartásában. A hallhatatlanság és az újjászületés jelképe is
Ezoterika Mágia szöveggyűjtemény/hotdog
