Idegrendszeri mellékhatások oltások után

(Az alább feltüntetett tanulmányt Bodó Krisztina küldte át nekem és fordította le. Köszönet és Hála. - szerk. Bárány Tünde N.)

Gyermekbetegségek Rehabilitációs Osztálya, Orvosi Egyetem, Byalistok, Lengyelország

(A fordító megjegyzése zárójelben vagy pirossal jelezve)

Mellékhatások:

A fejlődő országokban a gyermekeknek kötelezett és ajánlott oltási rendszer egyre több és több komponenst foglal magába, különös hangsúllyal a többszörös antigének egy időben történő ún. „többkomponenses” oltások beinjektálására. Egyik oldalról, ez az irány több haszonnal jár, a másik oldalról azonban fokozott mellékhatás veszéllyel, az „immunopathogenesis” (immunrendszeri kórfejlődések) jelenségével, amely sok esetben nincs átfogóan, teljesen megmagyarázva.

Egy oltás mellékhatása egy nem kívánt esemény megjelenése a vakcinázás után.

Ez egy ideiglenesen megjelenő, helyi vagy általános reakció a beoltott személyben. Az oltási szövődmény vonatkozásában hosszan tartó vagy patológiás reakcióról beszélünk, karakterisztikájában oltási betegségként definiálható – amely extrém esetekben állandósult károkat, életveszélyt, sőt halált okozhat.

A legtöbb vitát az idegrendszeri károsodások okozzák, főleg, mivel a vakcinázott gyermekek egészségesek.

A miniszteri Rendeletben a következő Oltást Követő Nemkívánatos Események vannak listázva:

1. Helyi reakciók: BCG oltás utáni helyi reakció, duzzanat, lymphadenopathia (nyirokcsomó duzzanat), tályog az injekció helyén

2. Oltás utáni központi idegrendszeri reakciók: enchelopathia (agykárosodás), lázas görcsök, nem lázas görcsök, vakcina vírus okozta gyermekbénulás, enchephalitis (agyvelőgyulladás), meningitis (agyhártyagyulladás), Guillain Barre szindróma,

3. Egyéb oltást követő mellékhatások: fájdalom, hypotóniás-hiporeszponzív epizódok (vérnyomásingadozás), 39 °C fok feletti láz, thrombocytopenia (csökkent vérlemezke szám), folyamatos, vigasztalhatatlan sírás

A szakirodalomban egyéb osztályozások is találhatóak az oltást követő nemkívánatos eseményekről, némelyük a neurológiai szimptómákat hangsúlyozza, mások az immunrendszeri mechanizmusokat hangsúlyozzák.

Byers és társai leirata a neurológiai problémákról magába foglal „könnyedebbeket” – kevésbé és nem kevésbé súlyos oltás utáni eseményeket, amelyek 48 órán belül jelentkeznek oltást követően, és nem hagynak állandósult nyomokat: hosszú sírás, nyugtalanság és hiperaktivitás, apátia (az ébrenléti állapot zavara) és aluszékonyság, magas testhőmérséklet, időleges enyhe növekedés a koponyaűri nyomásban – lüktető koponyateteji érzettel kísérve, „agyi” sírás (némely fő oltás mellékhatásba belefoglalva).

Az oltás után általában 48 órán túl megjelenő „fő” oltás mellékhatás, mely az oka lehet a tartós központi idegrendszer károsodásának,  a következők szerint kerültek listázásra: görcsök (különösen, ha nincs testhőmérséklet emelkedés), hipotóniás-hiporeszponzív epizódok, vakcina utáni enchephalitis, vakcina utáni enchelopathia, és autizmus.

Konior és Strózik saját javaslataikat dolgozták ki az oltást követő nemkívánatos események osztályozására, tekintetbe véve az immunrendszerrel kapcsolatos hatásokat is a vakcinázott gyermekekben. 2 csoportba osztották az oltási mellékhatásokat:

1. immunrendszeri összefüggéssel – immunhiányos betegek (főképp sejtes immunhiány) és atópiás (veleszületetten allergiára hajlamos) páciensek az oltóanyagok bizonyos összetevőire való túlérzékenységgel
2. nem immunrendszer összefüggéssel: azok a páciensek, akiknek oltást követő eseményei lehetségesen a vakcinák komponenseinek toxikusságára vezethetők vissza, vagy esetleg a vakcina vírus virulenssé válása következtében, ennek eredményeként teljes vagy idő előtti betegségtüneteket eredményezve.

Egy másik oltást követő mellékhatás osztályzás megkülönböztet:

-          helyi lokális oltást követő reakciók (bőrpír, duzzanat, fájdalom az injekció helyén) melyek részben gyakran fordulnak elő

-          általános oltást követő események (láz, gyengeség, izomfájdalom, fájdalom, fejfájás, influenzaszerű tünetek, helyi lymphadenopathia, allergiás reakciók) általában 3 napon belül kezelés nélkül spontán gyógyulnak

-          korai  oltást követő reakciók – anafilaktikus (életveszélyes sokkos állapot) reakciók, kb. 1/1 millió oltott egyedből, leggyakrabban tífusz, pertussis, diftéria, mumpsz, rubeola és kanyaró elleni védőoltást követi

-          késői vagy hosszú távú következmények: különféle immunológiai mechanizmusok által meghatározottan, leggyakrabban élő kórokozós oltóanyagok alkalmazása után fordul elő

Az immunrendszer az oltások tükrében

Élettan

Az újszülöttek immunrendszer funkciói különféle komplex mechanizmusok útján vannak meghatározva, amikor is az újszülött alkalmazkodik a csecsemőkor megváltozott feltételeihez. Csecsemőkorban és korai kisgyermekkorban a specifikus és nem specifikus immunrendszeri komponensek fokozatosan fejlődnek és érnek meg.

Az újszülöttek humorális immunitása szerzett és kapcsolatban áll az anyai immunoglobin G placentán át történő aktív átadásával (a folyamat már a terhesség 3. szemeszterének végén kezdődik) – de főképp a terhesség  utolsó 5-6. hetében. Ezért az újszülött humorális immunválasza egy olyan állapot, ahol dis-immunoglobulinemiáról (immunfehérjék zavaráról) beszélhetünk, bár megvan a saját átlagos szintű IgG szint, minimális vagy alacsony szint IgA, IgE, IgD koncentráció is.

Az anyai IgG szint fokozatosan lecsökken, míg a gyermek saját IgG szintje eléri 12 hónapos korra a kb. 60%-át egy felnőttének. Az élet 2-3. hónapjában, a görbék metszéspontba kerülnek – a csökkenő anyai IgG koncentráció és a növekvő csecsemő IgG konentráció szintgörbéje.  A csecsemő IgG szintje ilyenkor a legalacsonyabb (1.sz.ábra)

Jakobisiak osztályozása szerint, élettani nézőpontból a másodlagos immunhiányos állapotok magukba foglalják a terhességi állapotot és a kor-függő állapotokat: újszülötteket és idősebbeket. A koraszülött babák specifikus csoportba sorolandóak, akiknek a lerövidült anyai IgG átadás befolyás egy kompromisszumos anti-infective (ellenválaszra képtelen) immunrendszerhez vezet (immuntolerancia???)

A másik oldalról, a szerző szerint, a létező anyai antitestekkel számolva, a születések után nem sokkal beadott oltások bizonyos mikroorganizmusok ellen nem vezetnek tartós immunitáshoz. Ki kell hangsúlyozni, hogy az immunrendszer a teljes szabályozottságát és védekező képességét 3 éves kor körül éri el. 

Megalapozottan állíthatjuk, hogy az élet korai szakaszában történő immunizálások gyengébbek, és nem annyira tartósak, mint a szerológiailag érettebb alanyokban felderítettnél. Következésképpen a vakcinák hatékonysága a korai gyermekkorban (első 6 hónap) korlátozott. Ezért, hogy kiprovokáljunk és fenntartsunk egy megfelelő B sejtes immunválaszt az újszülöttekben, erős adjuvánsok (hatáserősítők) és több – időben gyakori – booster (emlékeztető) oltások szükségesek. Ezzel a probléma kétszeres: Először is, a kísérleti bizonyítékok egyértelműen azt mutatják, hogy két vagy három adjuváns (erősítő) egyidejű adása, vagy az immunrendszer ismételt antigén-stimulálása legyőzi a szervezet született ellenálló képességét, ami autoimmunitást alakít ki. Másodszor, mivel általánosan elfogadott, hogy az immunológiai hatáserősítők hatékonysága és toxicitása kiegyensúlyozottnak, arányosnak kell legyen az oltásos beavatkozásnál – hogy az  immun-stimulációt minimális mellékhatás mellett érhessük el – praktikusan értelmezve ezt az egyensúlyt igen nehéz elérni. Ennek az oka az, hogy ugyanazok a – hatáserősítők által befolyásolt és megcélzott mechanizmusok – felelősek az immun-stimulációért, mint amelyek a különféle mellékhatások előidézéséhez is.

Az oltások és az immunválasz

Az oltások a meghatározás szerint olyan immunbiológiai készítmények, melyekben mikroorganizmusok antigénjei vannak, és a beadás után specifikusan stimulálják az immunválaszt, amely megvédi az adott mikroorganizmus által okozott betegségtől az oltott személyt. A beoltás biztonsági elővigyázattal történik.

A vakcinák tartalmazhatnak:

- Mikroorganizmus antigéneket (bakteriális vagy virális – élő legyengített vagy halott) izolált antigéneket, fehérjéket, poliszaharidokat, DNS-t vagy anatoxinokat (diftéria, tetanus) megtartott immunogenitással, de pathogén részek nélkül

- oldószerek: víz, fiziológiás sóoldat, táptalaj fehérje, tojás fehérje, zselatin

- tartósítók: timerozál (hg), antibiotikumok, fenol

- hatáserősítők (adjuvánsok): a célból, hogy az immunogenitást erősítsék adott vakcinára, alumínium hidroxid vagy alumínium foszfát a leginkább használatosak.

A szakirodalom szerint az az elgondolás, hogy az élő mikroorganizmusos oltások a leghatékonyabbaknak tartottak a fertőző betegségek elleni védelem megszerzésében. A legyengített kórokozók az oltásokban (vírusok, BCG mycobakterium) megtartják képességüket arra, hogy gazdasejtekben replikálódjanak (osztódjanak) - stimulálva a citotoxikus  T limfocitákat (Tc CD8+), hogy elpusztítsák az általuk fertőzött sejteket.  Az izolált antigének vagy az inaktivált egész sejtes kórokozókból nyert antigének behatási mechanizmusa különböző. Ebben az esetben a pótlólagos (Th CD 4+) limfociták stimulálódnak. Funkcionálisan elkülönítve ez két módon történik – subpopulációsan: Th1 és Th2.

Jakóbisiak szerint – leegyszerűsítve – feltételezhető, hogy a TH1 limfociták a sejtes immunitás pótlólagos immunválaszában, míg a TH2 limfociták a humorális immunválaszban játszanak szerepet. 

Az immunválasz hatási mechanizmusa a különböző oltások antigén összetevőire, különösen a többkomponenses oltásokra, nincsenek teljesen megértve és kutatva sem. A 2. sz. ábra mutatja a vakcinák és egyéb segédanyagaik feltételezett hatását a gyermekek immunrendszerére.

A vakcina által stimulált TH2 immunválasz a felelős az antitestek termeléséért, ez az út érvényesül az újszülöttekben és csecsemőkben, miközben ez a TH1 kielégítő immunválaszreakció egyensúlyának hiányában allergiás reakciók kifejlődéséhez vezethet. Ez tünetileg hasonlatos ahhoz a tényhez, hogy az allergiás megbetegedéseket a XXI. század „járványaként” tartják számon. Az „Európai Allergia Fehér Lap” - ban kijelentik, hogy a fejlődő országokban az allergia klinikai szimptómái a populáció 35%ban jelen vannak, az ISAAC szerint (nemzetközi tanulmány a gyermekkori asztma és allergiákról) több, 40% -os az érintettség. Az allergia az egyik legfőbb egészségi probléma, az AIDS, a rák, a kardiovaszkuláris betegségek és a balesetek mellett.

Más szerzők szerint, a természetes környezeti fertőzések – amelyek természetes módon stimulálják a TH1 immunreakciót – és ezen természetes folyamatnak a beszabályozása a tömeges oltásgyakorlat által, valamint az általános higiéniai állapotok javulása illetve az antibiotikumok széles körű elterjedt használata („higiénés teória”)  elnyomja és késlelteti a TH1/TH2 immunválaszok kiegyenlítését, és feltételezhetően ez is hozzájárul az allergiás megbetegedések rizikójának a növekedéséhez. E tézis igazolást nyert egy antropozófus háttérrel rendelkező svéd gyermekeket vizsgáló tanulmányban, ahol is szignifikánsan kevesebb atópiás gyermeket figyeltek meg, mint a más háttérrel rendelkező csoportban. A más háttérrel rendelkező csoportban a betegségek és az MMR oltás közti kapcsolat megerősítésre került.

Ráadásul, a tanulmányok sorozatában, Silverberg és társai bemutatták, hogy a vadvírusos (WTVZV)   (bárányhimlő) vírusfertőzés, és nem a bárányhimlő oltás (VV) védi meg a gyermekeket az asztmától és az atópiás bőrbetegségektől.

A vad bárányhimlő vírussal való fertőződés védelmi hatása és előnye az, hogy stimulálja az elsődleges TH1 immunválaszt, és a TH2 – allergiát elősegítő immunválaszt elnyomja. Silverberg és társai szerint: „ A széles körben bevezetett bárányhimlő oltás és ennek eredményeként a vadvírus cirkulációjának csökkenése az USA-ban az utóbbi évtizedekben lehet egy hozzájáruló faktora a megnövekedett atópiás dermatitiszes betegségeknek.„

Megjegyzendő, hogy nem csak hogy nem járul hozzá a stimuláció (oltás) az immunrendszer megfelelő kifejlődéséhez, friss tanulmányok kimutatták, hogy a vakcináknak megvan az a képességük is, hogy tönkre tehetik az immunrendszer kifejlődését.  Például, bemutatásra került, hogy az éves influenza oltás a gyermekek szervezetében tönkreteszi a vírusspecifikus CD8+ T  sejt-immunitás kifejlődését.

A fenti megállapításokból tisztán kijelenthető, hogy az immunrendszer rendes működése magába foglalja az immunműködés finom hangsúlyán alapuló egyensúlyosságot, az immunegyensúlyhoz szükséges 2 „kart”: (TH1/TH2), és ennek akármelyik oldalra való kibillenése árthat a testnek. Ráadásul úgy tűnik, hogy a szükséges Th1/Th2 egyensúly jobban biztosított a természetes immunkihívások által (a relatív enyhe gyermekbetegségek, mint bárányhimlő, mumpsz által) – jobban, mint a vakcinázás által.

Egy friss vizsgálat (Singh, International Institute of Brain Research (Agykutatás Nemzetközi Intézete), USA, megerősíti ezen állítás igazságát. Ebben a vizsgálatban autista páciensek vérszérum és cerebrospinal fluid (agy-gerinc folyadék) (CSF) szinteket analizáltak vírusos és autoimmun markerek függvényében, egy egészséges gyerekekből álló csoporthoz képest. Mindkét csoportot beoltották MMR-rel. Ez a maga nemében az első kutatás, amely a pozitív korrelációt vizsgálja a virális faktorok (virális serológia) és az autoimmun faktorok (agyi autoantitestek) között. Magasabb kanyaró antitest szintet találtak az autista gyermekek vérében, Myelin Basic proteinhez autoantitesthez kötve, hasonló szerológiai értékeket találtak CFS esetében is. 3.sz.ábra.

1.sz.táblázat. (autoimmun autizmus spektrum zavar tanulmány, forrás Singh) 

4. sz. ábra modellezi az autoimmun válaszreakció fejlődését virális fertőzés eredményeként, amely a TH1 sejtek aktiválódásához van társítva és az interferon y termelődéséhez – ez az egyedüli természetes molekula, amely a vér agy gát áteresztő képességét befolyásolja.  

Singh vizsgálata szerint, az autoimmun reakciók okozta finom változások egy gyermek fejlődő agyában megváltoztatják a myelin hüvelyt, és végül a felső agy gyengüléséhez vezethetnek: beszédzavarokat, kommunikációs problémákat, szociális beilleszkedés zavarát és egyéb idegrendszeri tüneteket okozva, amelyek az autista gyermekekre jellemzőek. Ebben a tanulmányban a kanyaró vírus került vizsgálatra, bár az immunizációs program alatt az oltásrendben a gyermekek egyidejűleg több virális komponenst tartalmazó vakcinát kapnak. Mi történik olyankor egy gyermek agyában? Jelenleg nincsenek ilyen irányú vizsgálatok, tanulmányok.

Egy korábbi tanulmánnyal, amely a vakcinázás utáni eseményeket vizsgálta az immunrendszeri hatásokkal kapcsolatban, Mannhalter és társai bemutattak egy analízist a subpopulációs TH1, TH2 szintekről egészséges felnőttek tetanus toxint tartalmazó oltása előtt és után. Az eredmény: TH1/TH2 szintcsökkenés volt tapasztalható 3-18 napig az oltás után.

Ezek a tanulmányok rámutatnak a neurológiai (idegrendszeri) zavarokra, amelyek a vakcinázás eredményei lehetnek, és igen széles skálán mozognak. Hogy tisztán láthassunk e hipotézissel kapcsolatban, széleskörű epidemiológiai és laboratóriumi kutatások, vizsgálatok is szükségesek lennének.

Lengyelországban, multi-antigén vakcinákat, szülői beleegyezéssel teljes költségen rutinszerűen adnak be a gyermekeknek. A leggyakrabban a gyermekeket egy időben oltják diftéria, tetanus toxoiddal, aP antigénnel, polio és Hib ellen (INFANRIX IPV Hib, Pentaxim), vagy még egy ráadás antigénnel Hepatitis B ellen (Infanrix hexa). Ezek az oltások az élet 2. hónapjától 3-szor vannak beadva, 6-8 hetes időközönként. (Magyarországon 2 hónapos kortól 3-szor havonta – a fordító megjegyzése). Az ajánlott rotavírus illetve pneumococcus oltások szintén 6 hónapos kor alatt vannak felajánlva (2x vagy 3x). Együtt a TBC elleni oltással és a Hepatitis B elleni oltással, amely születés után történik közvetlenül, egy csecsemő 24-26 dózis xenogenikus (más fajból származó) antigént kap.

Tsumiyama és társai szerint a szisztémás autoimmunitás elkerülhetetlen következménye az immunrendszer túlstimulálásának, az antigének ismételt újraoltásaival.

Valójában, a felnőttek többszörös oltásait kapcsolatba hozták különböző autoimmun jelenséggel, mégis a gyermekek általában jóval több oltási terhelésnek vannak kitéve, mint a felnőttek – mivel a feltételezések szerint ekkora terhelés még biztonságos.

Az oltások, mint az immunrendszer „tanítói” lesüllyesztik az immunrendszer védekezési küszöbét, amely mérés használatos a fertőző betegségek megelőzésének hatékonyságának igazolására. Mégis, kérdések merülnek fel:

- Hogyan fog reagálni egy nem teljesen kifejlett, folyamatosan fejlődő gyermeki immunrendszer és egy még folyamatosan fejlődésben lévő központi idegrendszer az intenzív stimulációkra?

- Képes lesz-e korrekt immunválaszokat adni és ugyanolyan intenzív immunvédelmet produkálni a sok, különböző erős stimulációra?

- A multigénes vakcinákra adott mellékhatás válaszok változtak-e a korábbi vakcináknál tapasztalt mellékhatásokhoz képest, és miként?

Mostanáig ezekre a kérdésekre hiányoznak a tiszta válaszok. Mindazonáltal ki kell emelni, sok bizonyíték mutatja, hogy az immunmolekulák fontos részét képezik a központi idegrendszer fejlődésének, olyan folyamatokat befolyásolnak, mint a „neurogenesis (idegsejtek képződése), neuron migratio (idegsejt vándorlás), axon guidance (idegnyúlvány vezetőképessége), synaptic connectivity (az idegsejtek kapcsolata) és synaptic placticidy  (szinaptikus képlékenység)”.

A dogma ellenére, mely szerint a perifériás immunválasz nem hat a központi idegrendszerre, elégséges bizonyíték mutatja ennek pontosan az ellenkezőjét.

Így nem megalapozott a feltételezés, miszerint az agyi fejlődés egy kritikus periódusában az oltásos beavatkozások az immunrendszert egyre több vakcinával manipulálva biztosan nem okoznak mellékhatásként az idegrendszeri fejlődésben károkat. 

Oltásokat követő neurológiai tünetek

Az elmúlt években a higanytartalmú vakcinák kerültek előtérbe, mint a segédanyag, mely toxikus és allergiás potenciálokat hordoz.   A higany összetevő nátriumsóban található organikus formában – thiomersal (sodium/natrium-ethylmercuriothiosalicylate, merthiolate). Erre az összetevőre az allergiás reakció előfordulását változóan becsülik fel: Hollandiában 13% míg Ausztriában 21%.

A vakcinázások az elsődleges okozói a kezdődő thiomersal allergiának. A higany neuro (idegi)toxicitása (felhalmozódása az agyban) cardiotoxicitása (szívkárosító hatása), hepatotoxicitása (májkárosító hatása), nephrotoxicitása (vesekárosító tulajdonsága), immuntoxicitása (immunrendszert károsító hatása) és carcinogenitása (rákkeltő hatása) mindenképpen megemlítendő. Többek közt okoz: fejlődési zavart gyermekekben és idegi degeneratív megbetegedéseket felnőttekben. 

Más kutatók szerint átütő emelkedés figyelhető meg az elmúlt 20 évben világszerte a pszichés és idegrendszeri megbetegedések előfordulásában, mint az autizmus, ADHD, mentális retardációk, epilepszia és mások.

Az 1990-es évektől új higany (thiomersal) tartalmú vakcinákat használtak a gyermekek immunizálására az USA-ban. A D-T-P, Hib és HepaB oltások következtében a gyermekek 62.5 µg higanyterhelésnek voltak kitéve, ami 125-szörösen több a biztonságosnak mondott határértéknél (0.1 µg/kg/nap). Ezek a jelentések voltak az okai annak, hogy a skandináv országok már 1990-ben betiltották a thiomersal tartalmú vakcinákat.

2005-ben egy tanulmány jelent meg, amely leírja 19 csecsemő hirtelen halálát (SUD: Hirtelen váratlan halál) órákkal vagy napokkal két, hatkomponensű vakcina (D-T-P-Hib-PV-HepaB) beoltása után. Az oltások előtt egészséges gyermekek agyi vagy tüdő ödémában haltak meg, avagy szívinfarktust kaptak.  Ahogy a tanulmány szerzői rámutatnak, hiába nincs direkt ok-okozati összefüggés bizonyítva a (SUD) csecsemő hirtelen halálok és a vakcinázás között, ez a tanulmány egy jelzés arra nézve, hogy szükséges a vakcinázás folyamatát és az azt követő komplikációkat is megfigyelni, monitorozni.

Egy másik tanulmányban, 2004-ből, Geiger és társai megerősítették epidemiológiai felméréseik alapján, hogy direkt kapcsolatban áll a thiomersal növekvő dózismennyisége a gyermekek autizmus betegségének előfordulásával (USA, 1980-90-es évek közepéig). Ráadásként, lehetséges összefüggést találtak az elsőként alkalmazott MMR vakcina és az autizmus előfordulásának gyakorisága között az 1980-as években.

Geiger és társai statisztikailag szignifikáns összefüggést találtak az emelkedő thiomersal tartalmú vakcinák alkalmazása után (születési csoport: 1985, 1990-95)  összehasonlítva az 1984-es születési csoporttal. A thiomersal ráhatása az autizmus kifejlődésére (kb. 50%) ebben a vizsgált tanulmányban jelentősebb volt, mint az MMR vakcináé.

Lengyelországban, a Gyógyszerészeti Könyv szerint (Charasteristics of Pharmaeuticals) engedélyezve vannak még most is jelentős thiomersal mennyiséget tartalmazó vakcinák (Koreai és lengyel gyártmányúak). A megfigyelt mellékhatások a gyermek általános állapotától függenek, különösen:

-          idegrendszeri státusz

-          a gyermek mint egyén

-          kor

-          immunrendszeri ellenállóképesség státusza

-          családi és genetikai terheltség

A szakirodalomban az idegrendszeri tünetek általában az oltóanyagok pertussis komponenséhez köthetők, úgymint:

- „agyi” sírás (Cody szerint 1:1 000 személyre)

- görcsök (enyhébb és lázas): a pertussis endotoxin által kiváltottak az oltottak mintegy 10%ban hőemelkedés nélkül manifesztálódnak, Waller és társai szerint a súlyos görcsök 1:106 000 esetet jelentenek

- a súlyos esetek, mint pl encephalitis kb. 2,9/10.000 esetben fordulnak elő a DTP oltottakban, encelopathia (agykárosodás) pedig kb. 1:140.000-1:300.000 esetben, amely eredményezhet mentális retardációt, visszatérő görcsöket és epilepsziát, részben myoclonusos (izomgörcsökkel járó) és Lennox-Gastaut-szindrómát, a központi idegrendszer változásai összehasonlíthatóak azokkal, akiknél lejelentett meningitis vagy encephalitis fejlődött ki.  A korai stádiumban perivascularis lymphocytás infiltratio (erek körüli nyiroksejtes beszűrődés) és demyelisatio (idegnyulványok védőrétegének leolvadása) volt megfigyelhető, aztán a myelin-hüvely elhalása sértetlen axiális neuron rostokkal, degenerált microglia és makrofág sejtek. (Előbbiek a legkisebbek a idegsejtek közül, elszórtan helyezkednek el a központi idegrendszerben. A magzati élet alatt vándorolnak be oda. A microglia sejtek száma felszaporodik az idegszövet károsodása esetén, és ezek az új sejtek jelentős részben a vérből bevándorolt monocyták (falósejtek). A microglia sejtek a normál agyban és gerincvelőben inaktívak, amelyeket esetenként nyugvó microglia sejteknek neveznek. A központi idegrendszer gyulladásos megbetegedéseiben immunológiai végrehajtó sejtekké alakulnak. Nyúlványaikat visszahúzzák és a károsodás helyére vándorolnak.)

Némely kísérleti tanulmány azt sugallja, a pertussis toxin a membrán receptorokon keresztül okoz gátló neurotransmitter (ingerület átvivő anyag) diszfunkciót, és aktiválja az excitatoros neurotranmitereket („izgalmi” ingerület átvivő anyagokat).

2010-ben egy 6 hónapos, megelőzően egészséges kisfiú esetét írták le, aki 6 nappal a DT(w)P (egész sejtes P) oltás után kórházba került. Kómában volt, hipotóniás volt, ill. rángó görcsökben szenvedett. A központi idegrendszer proton spektográfiás MRI vizsgálata akut sejtelhalásos encelopathiát mutatott ki. Korában már leírtak epilepsziás görcsöket amelyek aszimptómás CMV vírus fertőzötteknél, DT(w)P vagy Polio oltás után figyeltek meg. A hepaB fertőzötteknél az acelluláris (aP) és inaktivált polio (IPV) ajánlottak, a lengyel szakirodalom szerint az acelluláris P oltás jobban tolerálható, mint a teljes sejtes, a mellékhatásainak kockázata csökken: az első beadás utáni láz 99%-kal, a hiptóniás-hiporeszponzív állapotok 56%-kal – hasonlóan a görcsös állapotokhoz – és a megnyughatatlan sírás 87%-kal.

A teljes sejteshez képest tehát csökkent a kockázat, itthon a sejtmenteset használják, de a 44% esély megmaradt az előző oltáshoz mérten, és az oltatlanokra ugye nincs adat.

A jelenlegi lengyel oltásrendben a csecsemők az első DT(w)P oltást az első 6-8. hétben kapják, és 6-8 hetenként a következőt, a 4. adagot 16-18 hónaposan, és Dt(a)P emlékeztetőt 6 évesen. Mivel gyakran jelentenek az egész sejtes P oltás után neurológiai komplikációkat, a legtöbb európai és amerikai állam már megváltoztatta immunizálási rendjét a biztonságosabb acelluláris P oltásra. Csak Málta, Lengyelország és Bulgária használ teljes sejtes P oltásokat, Lengyelországban a biztonságosabb acelluláris oltás teljes költségtérítéses.

Más idegrendszeri mellékhatások, többek közt listázásra kerültek már a vakcinákkal kapcsolatban:    

- Szklerózis Multiplex Hepatitis B oltást követően,

- Guillain-Barre szindróma az influenza, a hepatitis, a meningococcus C , polio és HPV oltásokat követően, - transzverz myelitis kolera, tífusz, polio és influenza oltás eredményeként

- flaccid paralízis (petyhüdt bénulás), meningitis, enchephalitis és görcsök, arcbénulás az élő polio oltást követően, 

- újszülöttekben gyors szemidegi komplikációk BCG oltást követően.

Monitorozás (megfigyelés) 

Az oltást követő nemkívánatos események bejelentési kötelezettsége az Emberi Jogok Törvényében, a fertőző megbetegedések és betegségek elleni küzdelem témában a 21. cikkben lett leírva. A törvény szerint minden orvos, akinek gyanúja merült fel az oltást követő nemkívánatos esemény tárgyában, 24 órán belül köteles azt lejelenteni a védőoltási szakfelügyelet felé.   Ennek értelmében a gyermek gondviselője is köteles tájékoztatást kapni a lehetséges mellékhatások mibenlétéről, azok tüneteiről – hogy jelenthesse a nővérnek vagy orvosnak, aki aztán megteszi a további lépéseket. Megkísérelték kideríteni, mennyi az orvosok és nővérek által aktuálisan lejelentett mellékhatások aránya. Lengyelországban 1996-tól aktiváltak egy figyelő rendszert, a WHO ajánlásaira támaszkodva. A Zielinsky tanulmányban az 1996-2000-ig terjedő OKNE bejelentések lettek különböző tartományokban megvizsgálva, és tisztán érzékelhető különbségeket találtak a bejelentések gyakoriságában. A szerző szerint: „meglepő közönyt és érdektelenséget fedeztek fel a gyógyító közösségben – a specialistákat is beleértve – az oltást követő nemkívánatos események jelentési kötelezettségével kapcsolatosan” – az epidemiológiai gyakorlatban.  Másik oldalról, nincs igazán lehetőség a használt vakcina és a klinikai eset laborvizsgálatokkal alátámasztott összefüggésének bizonyítására, példának okáért kevés az olyan magasan kvalifikált kutató laboratórium Lengyelországban, ahol meg tudják különböztetni a BCG oltás mycobaktérium törzset más mycobaktérium vonalaktól. Szintén nincsenek kutatási vizsgálati eredmények a szakirodalomban az immunológia és vakcinázás összefüggésében (kivéve az említetteket). Szintén említést érdemel, hogy a fejlődő országokban nincs elég ösztönzés arra nézve hogy megfelelően laboreredményekkel kivizsgálják, és kielégítően nyomon kövessék azokat az egyéneket, akik komoly mellékhatást szenvedtek a vakcináktól.

Ennek az elnéző magatartásnak az lehet az oka valószínűleg, hogy történelmi alapokon is az a nézet tartja magát a szabályozó hatóságok körében, miszerint a vakcinák nem toxikusak, nincs velejáró toxicitási képességük. Az ennek eredményeképpen hiányos ok-okozati bizonyítás az oltások és komoly mellékhatások között így egy feltételezéssel lett helyettesítve, miszerint a vakcinák biztonságosak. 

A fertőző betegségek és immunizálások természetes története

A Wiesbadeni Federal Statisztikai Hivatal adatai alapján Buchwald megjelentetett egy hosszú távú megfigyeléses tanulmányt, amely a fertőző betegségek morbiditási (betegség) és mortalitási (halálozási) mutatóit elemzi. A következő ábrák bemutatják eredményeit, az oltások bevezetésének dátumával együtt.

5.sz.ábra: TBC halálozás 1956-1988-ig, Németország. (satírozva: a beoltottak száma)

6.sz.ábra: aktív TBC megbetegedések 1949-1987, Németország (satírozva: a beoltottak száma)

7.sz.ábra: Pertussis halálozások, a nyilak a P oltás és a DTP oltás bevezetését mutatják (satírozva: a beoltottak száma)

8.sz.ábra: Pertussis halálozás Svájcban, 1910-1980, (satírozva: az oltás bemutatása)

9.sz.ábra: a diftéria esetek száma (satírozva: a beoltottak száma)

A fentiekben bemutatottakban az az érdekes, hogy az elmúlt évtizedekben jelentett fertőző betegségek csökkenése azelőtt következett be, mielőtt a vakcinákat az adott betegség ellen bevezették volna.

Egy 2002-es Lancet Fertőző Betegségek egyik tanulmányában kijelentik: „a bizonyítékok összesítése azt sugallja, hogy a személyes és környezeti higiénia lecsökkenti a fertőzések terjedését” és „így ezen felmérés eredményei azt mutatják, hogy folyamatos, mérhető jó hatása van a környezeti és személyes higiéniának a fertőző betegségek nem terjedésére”.  Ugyanezen tanulmány kimutatta, hogy a fertőző megbetegedések miatti elhalálozások már sokkal azelőtt szinte elhanyagolható szintre süllyedtek le, minthogy a tömeges immunizálási programokat bevezették volna.

Jelenleg a fejlődő országok növekvő komplex immunizálási oltásrendet vezetnek be. 40 évvel ezelőtt a gyermekeket 5 betegség ellen immunizálták, D-T-P-polio-himlő – mára már 11-et éri el az oltott betegségek száma. Közben egyszerre többszörösen ismételendő multikomponens vakcinákat ajánlanak fel.

Az orvosok és kutatók rámutattak (már a 60-as évek óta), hogy a gyermekpopuláció egészsége rosszabbodik, amely egybeesik a növekvő mennyiségű vakcinák bevezetésével. Az allergiás megbetegedések, mint az asztma, autoimmun betegségek, cukorbetegség és sok neurológiai működés zavar – tanulási nehézség, ADD (figyelemhiányos működési zavar), ADHD (figyelemhiányos hiperaktív működési zavar) görcsök és autizmus – olyan krónikus megbetegedések, amelyekre a figyelmünket már  felhívták.

Ajánlás az oltásrend módosítására:

Az Európai országok különböző oltásrendszerekkel működnek, amiket módosítottak az idők folyamán. A Skandináv országokban az oltások felvétele önkéntes, itt a legalacsonyabb a csecsemőhalandóság, és 3 hónaposan ajánlják az első oltássorozat megkezdését. Életük első évében 9 ajánlott oltást kapnak, majd 18 hónaposan MMR oltást. Sejtmentes pertussis oltás és inaktivált polio oltás használatos. A BCG és Hepatitis B oltást csak nagyon magas rizikójú csoportokhoz tartozó gyermekeknek adják be. Hasonló vakcinázási rend használatos más európai országokban, ahol az újszülöttek oltásait elhagyták és a thiomersal tartalmú vakcinákat is betiltották. Szintén figyelem felhívó, hogy a Skandináv országokban a legalacsonyabb az autista megbetegedések aránya azokhoz az országokhoz képest, ahol sokkal korábban és több oltást kapnak a gyermekek.

Prof. Mayewska (neurobiológus, Director of the Marie Curie Chairs Program at the Department of Pharmacology and Physiology of the Nervous System ,Warsaw ) más gyermekorvosokkal kidolgozott egy új ajánlott oltásrendet más európai országok gyakorlatának vizsgálati eredménye függvényében:

-          Vonják ki a thiomersalt minden oltásból!

-          Függesszék fel az újszülöttek Hepatitis B oltását (csak anyai fertőződés vagy rizikócsoportokban folytassák)!

-          Függesszék fel a BCG újszülöttkori oltást (csak olyan régiókban használják, ahol a fertőzöttek száma 40/100.000)!

-          A többi gyermeknél 4 hónaposan kezdjenek oltani!

-          Függesszék fel a teljes sejtes Pertussis oltás használatát!

-          Maximum 3 fajta (komponenses) oltást adjanak egy napon!

-          Függesszék fel az élő vírusos oltásokat vagy egyenként adják be azokat biztonságos idő  intervallumokban!

-          Tegyék elérhetővé az egykomponenses oltásokat!

-          Kötelezzék az oltó orvosokat, hogy vegyenek fel kórismét a szülők és a családban előforduló allergiákról, asztmáról és egyéb autoimmun betegségekről, a családban előforduló vakcinázás utáni komplikációkról, és engedtessék meg a szülőknek, hogy feltérképezhessék gyermekük várható oltási reakcióit! Az ilyen gyermekeknek egyedre szabott, érzékeny és óvatos oltási rend szükséges!

-          Figyeljék meg a gyermekeket oltások után, hogy időben felismerjék az élet és egészség - veszélyes állapotokat!

-          Állítsanak fel egy kötelezett vakcina utáni mellékhatás és elhalálozás figyelő rendszert, és az információt a WHO-nak adják le! Legyen lehetőség ezen mellékhatások a gyermekek orvosi dokumentációjában szerepeltetésére!

Konklúzió:

Annak a bizonyosságnak az ellenére, hogy a vakcinák szükségesek és hatékonyak, egyre több és több kérdés és kétség merül fel, aminek tisztázására mind az orvosok, mind a szülők válaszokat várnak.

Ez a tanulmány különböző aspektusokat tárgyal a gyermekek vakcinázásával kapcsolatosan. Magába foglalja:

-          az immunrendszer fiziológiai fejlődését

-          a lengyel immunizálási programot és annak más országokkal történő összehasonlítását

-  az oltást követő nemkívánatos események, mellékhatások és komplikációk ismertetése a szakirodalom alapján

-      a természetes fertőző megbetegedések folyamata és az oltások által befolyásolt immunfolyamatok

-   az oltást követő nemkívánatos események bejelentésének problémája, orvosok és szülők vonatkozásában is

Az oltásrend megváltoztatásának javaslata szintén e tanulmányban foglaltatik, amelyek a szerzők szerint részben már megválaszolják a kérdéseket és aggodalmakat. 

A második lépés egy kiterjedt neurológiai-immunológiai vizsgálat lenne, ahol is kizárnánk vagy megerősítenénk az oltások és a bejelentett mellékhatások (korai-késői-hosszú távú), és a gyermekek körében emelkedő trendű krónikus megbetegedések közti ok-okozati összefüggést. 

Úgy tűnik, megérné egy „elővigyázatossági iránymutatást” összeállítani, az 1988. etikai irányelv alapján, amelyben lefektetnék, hogy ha van lehetséges, de nem kellőképpen megértett rizikója az új technológiáknak, jobb, ha nem alkalmazzuk ezeket, mint megkockáztatni a bizonytalan, de lehetségesen nagyon súlyos következményeket.   

Az eredeti tanulmány itt letölthető. Megjegyzés: Magyarországon a timerozál (hg) tartalmú vakcinák 2006 óta nem használatosak, és sejtmentes szamárköhögés (pertussis) oltás használatos. 

Fordította és elküldte: Bodó Krisztina /Élelmiszeripari mérnök manager, természetes élet és gyógymódok szakértő - PTE/ETK postgrad/ (főállású anya)
Közzétette: Bárány Tünde N. / www.fenyorveny.hu

(A cikket csak forrásmegjelöléssel lehet megosztani!)

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!