Tegyük fel, legalább huszonnégy óra múlt el az első testen kí­vüli élményed óta. Ugye még mindig izgatott vagy, alig várod, hogy felszállhass megint?
(Kapcsolódó:Az első asztrálutazásod)
Gondold meg jól, ezúttal mi lesz a célod. Természetesen folytatni kellene a szobád felfedezését. Talán egyszerű vizsgá­nak veted alá magad. Jó, ha megkérsz valakit, írjon néhány számot egy papírlapra, és rejtse el otthon, egy számodra isme­retlen helyen. Utad során végigjárod a szobákat, megkereshe­ted és elolvashatod a számokat. Ezt a kísérletet végezték el a tudósok az 1970-es években, amikor Keith Harary és Ingó Swann asztrálutazásainak valódiságáról kívántak meggyőződni.
Dr. Charles Tart, kaliforniai parapszichológus egy fiatal nővel végzett vizsgálatokat. Felkérte, induljon asztrálutazásra, és olvassa el azokat a kártyára írt számsorokat, melyeket egy szekrény tetején, jóval szemmagasság fölött helyezett el. A nő a kísérlet négy éjszakáján a laboratóriumban aludt. Az első éj­jel nem utazott. A másodikon sikerült elhagynia a testét, de nem bírt olyan magasra emelkedni, hogy a kártyát láthassa. A harmadik éjszaka szintén utazott, de kiment a laboratórium­ból, meg sem kísérelte elolvasni a kártyát. Végül, az utolsó éj­szakán elolvasta a számokat, és megadta a tudósoknak a helyes sort: „25132". Annak az esélye, hogy véletlenül mondja ugyanezeket a számokat, egy a százezerhez.

Ingó Swannt is alaposan megvizsgálták egy pszichikai ku­tatásokra alakult társaságban, New Yorkban, ahol dr. Karlis Osis vezetésével sok értékes elemzés foglalkozott a testen kí­vüli élmények természetével. Az egyik teszt során arra kérték Ingó Swannt, rajzolja le a laboratórium mennyezetéről, a föld fölött háromméternyire lelógatott papírdoboz tartalmát. A do­boz egy fehér háttérre ragasztott piros, szív alakú kartont és egy fekete, bőrnyelű papírvágó kést tartalmazott.
Ingó Swann egy széken ült arra összpontosítva, hogy ki­szálljon a testéből. Minden mozdulatát tudósok figyelték, ele­mezték, és kamera rögzítette. Percek múltán, Ingó Swann csu­kott szemmel visszatért a testébe, és egy „szabálytalan, ellip­szis alakot", valamint egy másik ábrát rajzolt, amely a papír­vágó késre emlékeztetett. Helyesen „pirosnak" jelölte az ellip­szis alakú figurát és „feketének" a másikat.

Ingó Swannt több vizsgálatnak is alávetették. Az egyik kí­sérlet egymás után nyolcszor hozott helyes eredményt. A vé­letlen egyezés eshetősége az ő esetében egy volt a negyven­ezerhez!
Törekedj rá, hogy a helyzeted most is a lehető legtökéle­tesebben hasonlítson első utad körülményeire. A progresszív relaxációt komótosan hajtsd végre, ne kapkodj! Saját tapaszta­latomból tudom, ha túl sietősen próbálsz fizikai testedből el­menekülni, nem lazulsz el megfelelően, és megeshet, hogy az asztrálutazásnál is csődöt mondasz.
Szép kényelmesen végezd a relaxációt. Nincs miért sietni. Minél nyugodtabb, ellazultabb vagy, annál könnyebben ha­gyod el a testedet.
Képzeld el, amint asztráltested felegyenesedik
Másodszorra általában könnyebben is megy. Ilyenkor már teljesen eltűnik az ismeretlentől való általános félelem, s a he­lyét a várakozás jóleső izgalma veszi át
A progresszív relaxáció végén képzeld azt, hogy a semmi­be merülsz, erre hirtelen a testeden kívül találod magad, valószínűleg harminc centiméterre fizikai tested fölött lebeg­ve. Vizualizáld, amint felállsz, és vízszintes helyzeted rögvest függőlegesre változik.
Most gondold magad a szoba egyik sarkába, és azonnal ott leszel. Szép nyugodtan vedd szemügyre asztráltestedet. Lásd egymás után különféle jelmezekbe bújtatott alakodat, és ab­ban a pillanatban, amint a ruhákra gondolsz, viseled is őket.

Ezúttal talán megpillantasz egy vékony ezüstszálat, amely asztráltestedet fizikai testeddel köti össze. Rendszerint a fizikai test homlokától indul, és az asztráltest vállai között, a kopo­nya aljáig vezet. Sokan látták mindkét test tarkójához tapadni, megint mások szerint a két fej tetejéhez rögzül. Eileen Garrett fizikai testén, a melle fölött érezte. Abban a pillanatban, amint kivetült, húzást érzett, amit rezgés követett, ettől zakatolt a szíve, és felgyorsult a lélegzete.
Másféle tapasztalatok is előfordulhatnak. Amikor dr. Ró­bert Crookall, a testen kívüli élmények neves kutatója esetle­írások gyűjtésébe fogott, felfedezte, hogy az első kétszázötven megvizsgált esetből ötven arról számolt be, látta ezt a kapcso­latot. Celia Green azonban, aki kutatásaihoz szintén sok pél­dát gyűjtött 1966-ban, arról tudósít, eseteinek egyetlen alanya sem említette az ezüstszálat. Yram és Sylvan Muldoon is em­lítést tesz az ezüstfonalról a témának szentelt könyveiben. Különböző kulturális környezethez tartozó emberek ugyan­csak megtapasztalták az ezüstszál megpillantásának élményét. B. J. F. Laubscher dél-afrikai pszichiáternek például írástudat­lan basutoi emberek meséltek róla.

A hagyományos tanítás szerint az ember meghal, ha a szál elszakad. A Biblia így ír: „...minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palackocska". (A Prédikátor könyve, 12/8.)
Miután megismerkedtél a környezeteddel, hagyd el a szo­bád. Távozz az ajtón vagy az ablakon át! Egyszerűen kirepülsz rajtuk, ha tárva vannak. Át is lebeghetsz a falon vagy a mennyezeten, ez azon múlik, mennyire szilárd az asztráltested.
Amennyiben láttad már az ezüstszálat, most megfigyelhe­ted, hogy a végtelenségig rugalmas is, egyre vékonyabb lesz, amint távolabb kerülsz a fizikai testedtől. Azt is észreveszed, hogy fizikai tested vonzása a távolsággal arányosan csökken.

Asztrálutazásainkban három különböző módon közleked­hetünk. Kísérletezz! Ezeket a mozgásfajtákat először Sylvan Muldoon írta le könyvében. Az első sebesség a gyaloglás rit­musával egyezik. A másodikat Muldoon „középfokozatú se­bességnek" nevezte. Ez már sebes iram, mintha autóban, gyorsvonatban ülnénk. Látod a tájat, amint feléd jön, majd eltűnik mögötted. A harmadik a „szupernormális menetsebes­ség". Ezzel juthatsz el egyetlen pillanat alatt a távoli helyekre.
A három sebességen kívül a levitáció is előfordulhat, ezt már megtapasztaltad. Akkor beszélünk róla, ha fizikai tested fölött lebegsz, és nem mégy távolabbra.
Ha már körbejártad az otthonodat és a középfokú sebes­séggel is utaztál, képzeld magad barátod szobájába. Mind­egy, veled egy házban lakik-e, vagy a Föld túlsó oldalán. A távolság lényegtelen, mivel abban a pillanatban, amikor nála látod magad, ott leszel. Ezt hívják „szupernormális me­netsebességnek".
Szánj néhány percet a szoba felfedezésére. Nézd meg, mit csinál a barátod, feltéve, ha éppen otthon van. Lebegj körbe a falak mentén, mérd fel különböző látószögekből.
Keresd meg a papírt a számokkal. Jegyezd meg őket. Kö­zel sem olyan könnyű feladat, mint gondolnád. A legtöbb em­bernek rendkívül nehezére esik az olvasás asztrálalakban, ezért különös figyelmet kell fordítanod a számokra. Emiatt ja­vasoltam számsort inkább, mint egy bekezdésnyi szöveget.

Végül vizualizáld magad abba a szobába, ahol fizikai tested várakozik. Szoktasd magad a jelenethez, képzeld, hogy új­ra a testedben vagy, és ott leszel.
Számolj öttől egyig, ha elkészültél, nyisd ki a szemed, nyújtózkodj. Kelj fel, és rögzíts minden eseményt írásban. Kü­lönös tekintettel természetesen a számokra, amit a barátod szobájában láttál.
Most se indulj újabb útra huszonnégy órán belül. Amíg pi­hensz, lesz min gondolkoznod. Legfontosabb a tudat, hogy akkor hagyod el a fizikai tested, amikor akarod.
Amikor kapcsolatba lépsz a barátoddal vagy barátnőddel, ellenőrizheted, jól olvastad-e el, jól jegyezted-e meg a számo­kat, amit leírt. Talán azt is képes lesz meghatározni, az éjsza­ka vagy a nappal melyik szakaszában kerested fel. Meglehet, látott téged egy villanásnyira, vagy egyszerűen csak érezte a jelenlétedet. írj le mindent, amit elmesél.

A legközelebbi utazás alkalmával talán arra teszel kísérle­tet, hogy nyomot hagyj a fizikai világban. Nagyon kevesen ké­pesek erre, de addig nem tudhatod, közéjük tartozol-e, amíg meg nem próbáltad. Próbálj magaddal vinni egy könnyű kis tárgyat egyik helyről a másikra.
Különös, 1955-ben lejátszódott esetet jelentett Lucián Landau 1963-ban a fent említett, pszichikus kutatásokkal fog­lalkozó társaságnak. Felesége, Eileen gyakorta indult asztrális barangolásokra. Házasságkötésük előtt, 1955-ben Eileen felke­reste Luciant, és a vendégszobában töltötte az éjszakát. Mivel Lucián betegeskedett éppen, Eileen asztráltestében bement hozzá, hogy megnézze, jól van-e. Lucián arra kérte, jöjjön új­ra, de ezúttal hozzon egy apró tárgyat magával, és hagyja ott. A naplóját javasolta, amit menyasszonya éjjeliszekrényére is helyeztek.

Másnap hajnalban Lucián felriadt, épp időben, hogy lássa Eileen kísértetét visszafelé siklani, nem sétálni! Követte a fo­lyosóra, ahonnan mind a jelenést, mind az ágyában fekvő Eileent iól láthatta. Figyelte a visszahúzódó figurát, amely az ajtó és Eileen ágya között félúton eltűnt.
Szobájába visszatérve Lucián gumi játék kutyát talált az ágya mellett. Reggel Eileen elmesélte, nem bírta felemelni a naplót, ezért a játék kutyát hozta helyette.
A misztikusok 1996 szeptemberében közgyűlést tartottak, ezt megelőzően összejövetelre voltam hivatalos a floridai par­tok mellett, a Hutchinson-szigeten. Ebben a társaságban jó né­hányan - közöttük magam is - tanúi lehettünk, ahogy valaki rendkívüli módon manipulálja a fizikai világot. Az egyik je­lenlévő kijelentette, a Mount Rushmore-t ábrázoló, nyomdai minőségű képre van szüksége az általa készített kiadvány szá­mára. Házigazdánk, Docc Hilford felajánlotta, megnézi az in­terneten. Bekapcsolta a számítógépet, és elkezdte a keresést. Az estély egyik vendége, a híres okkult detektív, Riley G. azt mondta, New York-i lakásában van egy fénykép Mount Rushmoreról, tehát asztráltestében hazalátogat, és igyekszik magá­val hozni.

A teremben lévő médiumok kételkedtek a sikerében, és továbbra is a számítógép körül tolongtak. Néhány perccel ké­sőbb Riley G. kijelentette, hogy sikerrel járt, a fénykép most néhány mérföldnyire lévő szállodai szobájában, egy szivardo­bozban található.
Sokan kísérték vissza Rileyt a szállodába. Ő kinyitotta az ajtót, de nem ment be. Rámutatott az asztalon fekvő szivardo­bozra, és megkért valakit, nyissa ki. A dobozban ott volt a hegy fényképe.

Érdekes történetet meséltek Celia Greennek is, aki az 1960-as évek derekán gyűjtött példákat a testen kívüli élmé­nyekre. Egy hölgy lefelé libegett otthonának lépcsőin. A tála­lón, egy vázában szellőrózsa nyílt. Ahogy elhaladt a váza mel­lett, a lábujjaival kihúzott egy kék virágot. Képtelen volt meg­tartani, így a virág a padlóra hullott. Néhány másodperccel később visszahúzta a teste, így ellenőrizni tudta a történteket. A kék szellőrózsa ott hevert a padlón, ahová asztrálutazása alatt ejtette.
Válassz apró, könnyű holmit, ha megkísérled a tárgyak el­mozdítását. Nagyon is valószínű, hogy lapozol egy könyvben, de az szinte lehetetlen, hogy felkapod a könyvet, majd lete­szed máshol.
Még a gyakorlott asztrálutazóknak is nehézségeik támad­nak néha a fizikai világ tárgyaival. A neves asztrálutazó, Keith Harary, akit Stuart Blue Hararyként ugyancsak ismernek, és akit hosszú ideig kimerítő vizsgálatoknak vetettek alá a tudó­sok, egyik kísérlete alkalmával az ágya fölött lebegett éppen, amikor észrevett egy égő gyertyát a szobában. Leszállt mellé, és megpróbálta elfújni. Jó néhány kísérlet után aludt el csak a láng. Másnap reggel, ébredés után azonban látnia kellett, hogy a gyertya a valóságban tökéletesen leégett. Annak elle­nére, hogy meg volt győződve a sikeréről, képtelen volt aszt-rál valóságában tényleg eloltani a lángot.

Yram is megemlékezik egy pillanatról, amikor asztrálutazá­sa közben fel akart kapni egy papírlapot a fiókos szekrényé­ről, hogy az ágyára tegye. Közvetlenül azután, hogy elhagyta a testét, észrevett két papírlapot a fiókos szekrényén. Mind­kettőt az ágyára helyezte. Amint visszatért a testébe, akkor lát-
ta, a papírok meg sem mozdultak, pedig biztos volt a sikeré­ben. Újra megpróbálta elfújni a papírlapot. S az elmozdult. Megvizsgálta a kezét, a karját, és szilárdnak érezte őket, de ahogy ismét magára öltötte a fizikai testét, láthatta, hogy új­fent kudarcot vallott. Ez a bizonyítéka annak, mennyire nehéz az asztrális birodalomban tevékenykedni még a rendkívül ta­pasztalt, gyakorlott utazóknak is.
Első testen kívüli élményeid során fedezd fel minél sok­rétűbben a környező világot. Keress fel olyan a helyeket, aho­vá nagyon szerettél járni régen. Látogasd meg a barátaidat, a szomszédaidat, igyekezz a tudomásukra hozni a jelenlétedet.

Megeshet, olyan sikeres leszel, mint William T. Stead hölgy­ismerőse. Tökéletesen boldog volt, amikor elhagyta a testét, és asztrálisan meglátogatta távolban élő barátait. Egy ideig azonban rendkívüli módon aggasztotta őket a megtestesült alakja, azt hitték, meghalt, s emiatt jelenik meg. Ezek az ese­mények idővel már egyre kevésbé nyugtalanították a barátait, akik lassacskán hozzászoktak, sőt kifejezetten számítottak vá­ratlan látogatásaira.
Bárhová eljuthatsz, abban a pillanatban, amint arra gon­dolsz, már ott is vagy. Asztrális fejlődésed korai szakaszában azonban sokkalta könnyebben vetődhetsz el azokra a helyek­re, melyeket fizikai testedben már felkerestél, hiszen egysze­rűbb az otthonos tájakat lelki szemeink elé képzelni, mint az ismeretlent. Ha idegen vidékekre szándékozol látogatni, előbb tanulmányozd a környéket. Olvass róla, nézegess fényképe­ket, így majd könnyebben megy a vizualizáció.
Nem kell azon az útvonalon repülnöd, amelyen fizikai va­lóságodban közlekednél, ha hagyományos módszerrel látogatnád meg a kívánt helyet. Asztráltestedben könnyen eltévedsz és összezavarodsz, hiszen repülve minden másnak látszik, mint a földről.
Egyesek helyváltoztatás közben elmosódott képekre emlé­keznek. Ez azt jelenti, hogy Sylvan Muldoon „középfokozatú sebességével" repültek. Noha bizonyára te is tudsz ekképpen közlekedni, nagyobb távolságok megtételekor jobb, ha „szu­pernormális menetsebességgel" haladsz, így menten ott te­remsz, ahol lenni akarsz.

Messzire akkor utazhatsz, ha hevesen kívánod a helyvál­toztatást. Mint azt mostanra már bizonyára tudod, fizikai tes­ted vonzása nagyon erős asztrális szárnyalás közben. Ezért, ahová nem vágyakozol minden erődből, képtelen leszel el­jutni.
Jegyezd fel körültekintően bármit tapasztalsz, és hagyj bő­ven időt asztrális kirándulásaid között. A pihenőknek később, miután tapasztalatot és biztonságot szerzel az asztrális világ­ban, csökkenni fog a jelentősége.

Alkalmanként ijesztő élményeid is lesznek, de távolról sem annyira szörnyűek, mint amilyenekkel a huszadik század első felében megjelenő könyvek ijesztgették az olvasókat. (Sylvan Muldoon Az asztráltest kivetítése című könyvében így emléke­zik meg testen kívüli élményéről: „fizikai testem valamennyi izma rángatózott, és átható fájdalom hasított belém, mintha fejemtől a lábamig felszakítottak volna".) Időközönként, ami­kor legkevésbé sem számítasz rá, visszakényszerülhetsz a fizi­kai testedbe. Ez megrendítő és ijesztő lehet. Feküdj nyugod­tan, ha ez történne, várd meg, amíg lélegzetvételed normális ritmusa visszaáll. Segíthet, ha kinyújtózol, és néhány percig lazítasz, ezalatt az asztráltested ismét kényelmesen elhelyezke­dik a testedben.

A hirtelen visszatérésnek két fő oka van: vagy a fizikai tes­tedre gondoltál utazás közben, vagy a testnek volt valamilyen okból szüksége rád. Bosszantó, ha izgalmas tevékenység köz­ben hirtelen a testedben találod magad, de ez is beletartozik a folyamatba, fokozatosan megszokod majd. Megnyugtató, ha a fizikai test visszahívhat, amikor vészhelyzetben szüksége van rád.
Amennyiben az asztrális birodalomban félelmetes jelen­séggel találkoznál, ne ijedj meg! Elég, ha a visszatérésre gon­dolsz, és azonnal otthon leszel. Ilyen esetekben én nem a szo­bámba, hanem egyenesen a testembe repülök vissza.

Amikor már alaposan felderítetted a körülötted lévő vilá­got, és meggyőződtél az asztrális repülés biztonságáról és gyönyörűségéről, készen állsz az utazás haladó módozataira. A következő fejezetben nekilátunk.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Richard Webster: Asztrálutazás
Oszd meg vagy küldd tovább: / Share To:

Post A Comment: