február 2019

Szokatlan tetemre, egy elpusztult hosszúszárnyú bálna maradványára bukkant egy brazil környezetvédő csoport az Amazonas torkolatánál, lényegében véletlenül: a kutatók azt állítják, a tetemből lakmározó madarakat követték, így bukkantak rá.

Bár az amazonasi esőerdők élővilága rendkívül gazdag, bálnák mégsem élnek arrafelé. Egy brazil kutatócsoport tagjai, a Bicho D’água azonban most mégis egy ilyen emlős tetemére bukkant az Amazonas torkolatánál – írja az Independent.


A 10 tonnás és mintegy 11 méteres hosszúszárnyú bálna maradványára egy szerencsés véletlen folytán találtak rá a szakemberek: egyszerűen követték az abból lakmározó madarak útját, amelyek elvezették őket az elpusztult állathoz.

A már foszlásnak indult, nagyjából egyéves emlős tetemét a dús aljnövényzetben fedezték fel, ami csak még rejtélyesebbé teszi az ügyet. Az első elméletek szerint a bálna valahogyan a folyóba sodródhatott, azt azonban nem értik, miként juthatott ilyen mélyen az erdőbe. Ehhez feltehetően az árapály jelenségnek is köze lehet, de biztosat csak később lehet mondani.A kutatók szerint a púpos bálnának is nevezett faj egyedei alkalmanként a brazil partoknál is feltűnnek, ez viszont az év ezen időszakában egyáltalán nem jellemző. Mindezek alapján azt valószínűsítik, hogy az egyed elszakadt a többi bálnától, és végül itt kötött ki.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




hvg.hu

Ennek a meditációnak két célja is van:
1) hogy elmélyítse és bővítse a tapasztalataid körét.
2) hogy adjunk neked egy hang-eszközt a Multiverzum felfedezéséhez. Ebbe beletartozik a te univerzumod mellett még számtalan más univerzum is, amik a tudatosság párhuzamos dimenzióiban léteznek.

A mi nézőpontunkból, a ti univerzumotok lényegében a holografikus fény összetett megjelenése, aminek forrása maga a tiszta tudatosság. Innen nézve, önmagad és a világod megtapasztalása alapvetően anyagtalan és álomszerű jelenések sorozata, amit a legtöbb érző lény hibásan az egyetlen végleges valóságnak vél.

A meditációval a lentiekben leírt módon végzett munka lehetővé teszi, hogy felfedezd a létezés kiterjedt állapotait és betekintést enged a te saját veleszületett tudatosságod természetébe, ahogyan az a tudatosság számtalan dimenziójában egyidejűleg létezik.

Ez a képesség, hogy tudatában vagy magadnak, amint számtalan dimenzióban létezel egyidőben, jelenlegi megtestesülésedet beleértve és azon túlmenően egyszerre, ez egy nagyon hasznos tudástőke lesz számodra ahogy világod belemerül egy felgyorsult változásba és fokozódik az egyre erősebb Káoszcsomók megjelenése is.

A hangmeditáció


Ez az alap meditáció 11:26 perc hosszú.

A hangtál első ütésekor hívd elő a hála vagy nagyrabecsülés érzését. Nem számít honnan ered neked ez az érzés amennyiben ez valóban a hála vagy nagyrabecsülés érzése. A hálának vagy nagyrabecsülésnek ez a tudatos, magasrezgésű érzése (coherent emotion) olyan mint egy horgony ami garantálja, hogy belépsz a Multiverzum magasabb szintjeire. Ne (!) haladj tovább a meditációval, amíg nem vagy teljes mértékben ezen tudatos, magasrezgésű érzések (pl. hála vagy nagyrabecsülés) egyikében.

Amikor már a hála vagy nagyrabecsülés érzésében vagy, képzeld el és érezd, hogy egy nagy nyitott tér vesz körül. Fontos, hogy érzékeld az elképzelt teret, a térérzetet, ne csak gondolj rá, vagy ne csak vizualizáld, mert ez nem fogja a tér érzékelt érzését előhozni. A térnek a kinesztétikus érzékelt érzése az, ami teljes mértékben aktiválja ennek a meditációnak a lehetőségeit. (Megj.: A kinesztétikus érzékelés saját testünk térbeli helyzetéről, testrészeink pozíciójáról tájékoztat minket az izmainkban és ízületeinkben levő érzékelő szervek segítségével.)

Amikor már benne vagy a tudatos, magasrezgésű érzésben, mint a hála vagy nagyrabecsülés, és a tágas nyitott tér kinesztétikus érzékelt érzése is megvan, akkor hagyd, hogy a tágasság érzékelt érzése kiterjedjen és magában foglalja az egész univerzumot és minden más megszámlálhatatlan un. iverzumot is a hatalmas és végtelen Multiverzumban. Bármilyen módon elképzelheted ezt a kiterjedést ami számodra természetes. (Megj.: A multiverzum egy speciális és összetett elmélet, amely azt feltételezi, hogy a mi univerzumunk mellett számos más univerzum is létezik, s ezek együtt tartalmazzák mindazt, ami létezik és ami létezhet.)

Engedd, hogy teljesen belelazulj a hála vagy nagyrabecsülés tudatos, magasrezgésű érzésébe amint elméd a Multiverzumban tartózkodik. Hagyd, hogy lényed befogadja mind azt az áldást és energiát, amit nagymértékben felemelkedett és megvilágosodott lények fognak feléd nyújtani, amikor egy rendkívül tiszta, magasrezgésű (pl. hála vagy nagyrabecsülés) állapotban tudatosan lépsz be a Multiverzumba.

Meghosszabbíthatod a gyakorlatot, ha kedved van hozzá, egyszerűen ismételd meg a meditáció hanganyagát annyiszor ahányszor szeretnéd. Sztereó fejhallgató, vagy fülhallgató (ear-buds) használata erősen javasolt, hogy a meditáció hanganyaga legyen az elsődleges hangforrás számodra. Ne gyakorold ezt a meditációt olyan helyzetben ami nagy odafigyelést igényel, mert figyelmedet befele kell fordítani ahhoz, hogy a meditáció hatékony és sikeres legyen. Nagy általánosságban, a Multiverzum pszciho-navigációja nem lehetséges, ha figyelmed megoszlik a külső és belső realitások érzékelésén.
A Hathorok

A hanganyag letöltéséhez kattints a Letöltés gombra:


Videó: 

Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




tomkenyon.com 
Fordította: Gurubi Andrea

Tudjuk megbecsülni, s ha kell dicsérni mások kiválóságát. Ami igazán jó, ami igazán nagy - ritka; de látni, felismerni a kiválóságot, nagy lélekre vall. A más iránt érzett megbecsülés egy neme az önbecsülésnek. Aki ismerni szeretné a többieket, legelőször ismernie kell önmagát. Az önismeret az ember fokmérője. Az okos ember tudja, hányadán állnak a dolgok, s hol a helye a világban - ez megvédi szívét a lassan, vagy a soha be nem gyógyuló sebektől, és szellemét az emberhez méltatlan gondolatoktól.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




Tatiosz
Bizarr irizáló felhők a Bucsecs-hegység felett, Romániában 2019.febr.24-én.




Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!

A megerősítések igenis használnak


Ideje pozitív irányba terelnünk gondolkodásunkat és beszédünket, ha jó eredményeket szeretnénk fölmutatni. Hajlandó vagy belső monológodat pozitív megerősítésekké alakítani?
Ne feledd, valahányszor felötlik benned egy gondolat, s valahányszor kimondasz egy szót, mindig megerősítesz valamit. A megerősítés a kiindulópont. Ez nyit utat a változásnak. Legelőször szándékunkról tájékoztatjuk tudatalattinkat: 
„Vállalom a felelősséget. Tudom, valamit mindig tehetek a változás érdekében." 
Amikor megerősítésről beszélek, a mondatok és szavak tudatos megválasztását értem ezalatt, melynek eredményeképpen vagy kiküszöbölünk egy hibát életünkből, vagy egy új dolog megszületésénél bábáskodunk. Ha kijelentjük: „Soha többé nem akarok beteg lenni", a tudatalatti ezt így értelmezi, akarok beteg lenni. Világosan kell megfogalmaznunk amit akarunk. Tehát az előző mondatnak így kell hangoznia: „Remekül érzem magam. Sugárzik belőlem az egészség." A tudatalatti nagyon lényegre törő. Nem ismer stratégiákat és terelőutakat. Amit hall, aszerint cselekszik. Ha így nyilatkozunk az autónkról: „Utálom ezt a kocsit", tudatalattink nem juttat szép új autóhoz, mert nem érti, mit akarunk. Még ha új autóra teszünk is szert, hamarosan meg fogjuk gyűlölni, mivel ezt mondtuk róla azelőtt. Tudatalattink elejtett megjegyzésünket parancsként értelmezi. Ne arról beszéljünk, mit nem akarunk, azt fogalmazzuk meg pontosan, amire törekszünk : „Gyönyörű új autóm van, amely minden igényemet kielégíti." Ha van valami az életünkben, amit teljes szívünkből utálunk, a leggyorsabban úgy szabadulhatunk meg tőle, ha szeretettel tekintünk rá. „Szeretettel áldalak, föloldalak és elbocsátalak. "Ezt a módszert emberekre, helyzetekre,  tárgyakra és lakóhelyünkre egyaránt alkalmazhatjuk. Kipróbálhatjuk olyan szokáson is, amelyről szeretnénk lemondani, talán beválik. Egy férfi betegem valamennyi elszívott cigarettájához így szólt: „Szeretettel áldalak, és elbocsátalak életemből". Néhány nap elteltével lényegesen kevesebbet szívott, s pár hét alatt teljesen leszokott a dohányzásról.

Megérdemled a jót


Gondolkozz el egy percre. Mi az, amit most teljes szívedből akarsz? Mit vársz életed e napjától? Gondold át alaposan, majd mondd ki hangosan is: „örömmel elfogadom (ide helyettesítsd be, amit akarsz)." úgy vélem, ez az a terület, ahol leginkább elakadunk. Fixa ideánk, hogy nem érdemeljük meg, amit szeretnénk. Tetteink hatékonysága attól függ, mire tartjuk magunkat érdemesnek. Érdemtelenségünk tudata kora gyermekkori üzenetekből táplálkozik. Ismétlem, ne higgyük azt, hogy nem változtathatunk, bedőlve a régi üzeneteknek. Az emberek nemegyszer csalódottan fordulnak
hozzám: „Louise, a megerősítések nem használnak." Pedig a hiba nem a megerősítésekben van. Azért
nem szabadulunk gondjainktól, mert nem hisszük, hogy megérdemeljük a jót. Ha meg akarod figyelni, tényleg elhiszed-e, hogy megérdemelsz valamit, mondj egy megerősítést, s vizsgáld meg a gondolatokat, amelyek fölmerülnek benned eközben. Majd írd le azokat, mert ha papíron is látod őket, könnyebben megragadod lényegüket. Az egyetlen dolog, amely visszatarthat méltóságod gyakorlásától, önmagad szeretetétől, vagy bármi mástól, egy másik ember nézete vagy véleménye, amelyet maradéktalanul elfogadsz. Ha kételkedünk abban, hogy megérdemeljük a jót, mindig megtaláljuk a módját, hogy ezt be is bizonyítsuk. Fölfordulást teremtünk magunk körül, elvesztjük dolgainkat, fájdalmat okozunk magunknak, vagy testünkkel adódnak bajok: elesünk, esetleg balesetet szenvedünk. Ideje elhinnünk, hogy megérdemeljük mindazt a jót, amit az élet számunkra tartogat.
Ahhoz, hogy átprogramozhasd hibás vagy destruktív  nézeteidet, és életedben létrehozhasd az újat, mire kéne először is gondolnod? Mi lenne az az építőkő, az a szilárd alap, amelyre támaszkodhatnál? Mi az, amit feltétlenül tudnod kéne? Hinni? Elfogadni?

Íme néhány jó gondolat, amellyel indíthatsz:
• „Értékes vagyok."
• „Érdemes vagyok."
• „Szeretem önmagamat."
• „Mindent megteszek, hogy elégedett legyek."

Ezek a kijelentések adják hitrendszerünk kikezdhetetlen magját, amely köré mindig építhetünk. Legyenek ezek az eszmék további megerősítéseink irányadói, hogy maradéktalanul elérhessük, amit akarunk. Bárhol tartok előadást, valaki mindig odajön hozzám a program végeztével, vagy ír egy levelet, hogy elújságolja, meggyógyult, amíg a teremben tartózkodott. Ez olykor csekély apróság, máskor egész komoly. A minap azzal állt elém egy asszony, hogy a mellében lévő daganat a szó szoros értelmében fölszívódott az előadás alatt. Az ott elhangzottak hatására úgy döntött, hogy elengedi. Ez érzékletes példája annak, mekkora erővel bírunk valójában. Amikor nem állunk készen valami föladására, amikor makacsul ragaszkodunk valamihez, mert így kényelmesebb, bármit teszünk is, nem fog használni. Ugyanakkor, amennyiben hajlandók vagyunk azt föladni, miként ez az asszony tette, bámulatos, hogy még egy jelentéktelen eseményből is erőt meríthetünk. Ha van egy rossz szokásod, amelyről ez idáig nem tudtál lemondani, kérdezd meg magadtól, mennyiben szolgál az téged. Mit nyersz vele? Ha nem kapsz választ, kérdezz másként: „Ha megszabadulnék ettől a szokásomtól, mi történne?" A válasz gyakran ez: „Az életem  elviselhetőbbé válna." Ez a dolog is arra vezethető vissza, hogy hitünk szerint nem érdemlünk jobb sorsot, mint a mostani.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




Louise L.Hay: Az erő benned van

A vénusziak és a Testvériségben élő barátaink nagyon érzelmes lények. Olyan történelmünk van, amely nagyon hasonlít a Ti jelenlegi viszonyaitokra. A Vénusznak is meg voltak a maga háborúi és hatalmi harcai, megvolt a szegények elnyomása és voltak kegyetlenségei. A mi gondunk arra vonatkozik, hogy a Földnek problémái vannak azzal, hogy felnőtté váljon. Ugyanazok a hibák újra és újra megismétlődnek. Ahelyett, hogy a háborúk helyett haladást érne el, a Föld immár ijesztően hosszú ideje ugyanazon a szinten áll, és a helyzet inkább romlik, mint javul. Egy fekete felhő úszik az egész bolygó fölött.

Jó okokból tudósaink továbbra is dolgoznak óriási űrhajókban magasan fenn a Föld légkörében, míg más életterületekről származó embereink továbbra is élnek itt lenn. Mi is érintve vagyunk attól a szenvedéstől, amelyen a földi emberiség keresztülmegy.
Közülünk sokan azért élnek a Földön, engem is beleértve, hogy kielégítsék saját személyes fejlődési igényeiket. Naprendszerünkben negatív bolygóként a Föld vonz olyan embereket, akiknek fejlődésük részeként negatív tapasztalatokra van szükségük. Keleten ezt a szükségletet vagy feladatot karmának hívják, ami kéz a kézben jár a reinkarnációval.

A reinkarnáció (újbóli megtestesülés) a Bolygók Testvériségének népei között az élet egyik elismert ténye. Ez nagyon reális dolog, mint ahogy mindenki tudja, aki fejlett kultúrában él. Tudományosan - hála a lelki (spirituális) és technikai haladásnak - áttörtük azt a gátat, amit Ti halálnak neveztek. Mindenki, aki ma a fizikai világegyetemben él, sok alkalommal élt korábban, de ezt a nyugaton élő földi emberek legtöbben nem tudják. A reinkarnáció gondolata által számunkra nem annyira tragikus, hogy egy negatív Föld bolygón élünk.

A negatív tapasztalatok csak részeit képezik egy sok, néha különböző bolygón zajló, számos élet alatti, hosszú fejlődési periódusnak. Minden személyiség örökre egy egyén marad, akkor is, ha már a világegyetem bármely más helyén testesül is meg térben és időben.
A karma egy láthatatlan törvény, amelynek mindannyian alá vagyunk vetve, akár akarjuk, akár nem, attól is függetlenül, hogy hiszünk-e benne vagy nem. Ezt az ok és okozat törvényeként ismerik, mert mindennek, amit egy ember tesz, gondol vagy érez, van valamilyen hatása őreá. Néha cselekedeteinek hatása vagy gyümölcse csak évekkel vagy életszakaszokkal később mutatkozik meg, de ez elől nincs menekülés.

A karma törvénye kiterjed az élet minden területére, egészen addig, amíg minden bűn ki nincs egyenlítve. Ennek semmi köze nincs a sors determináltságához, mert minden pillanatban friss karmát alkotunk és learatjuk a régit. Ez egy nagyon szigorú törvény, és senki sem szabadulhat meg azoktól a szenvedésektől vagy örömöktől, amelyeket önmaga okozott.
Az én Földre jövetelem egyik oka az volt, hogy valamit kiegyenlítsek a karmámból. Meg kellett tanulnom az együttérzés leckéit és el kellett varrnom korábbi földi életeim néhány visszamaradt szabad szálát. A Vénuszon folyó élet boldog (üdvözült) volt, és könnyen elhatározhattam volna, hogy ott maradok. De világossá vált számomra, hogy az elkerülhetetlent csak elodáztam volna, ha kiélem az életemet a Vénuszon. Talán a Földön születtem volna újra. Ha visszatekintek, örülök, hogy úgy döntöttem, hogy ennek az életemnek a hátralévő részét a Földön töltöm el, minden szenvedés és szükség ellenére, amelyeken keresztül kellett menjek.

A mi embereink számára nem szokatlan, hogy ide jöjjenek karmájuk kiegyenlítésére. Ők vagy olyan itt élő emberekkel akarják tisztázni karmikus tartozásukat, akikkel korábbi életek során voltak kapcsolataik, vagy szükségük van néhány negatív tapasztalatra, mint amilyen egy háború vagy a szegénység. A mi Naprendszerünkben ilyen tapasztalatokat egyébként már sehol máshol nem lehet már szerezni.
Az én itteni, gyerekként történt megérkezésem más, egyedüli dolog volt. Az, hogy egy új társadalom fogadjon be minket, nem csak nehéz, hanem veszélyes dolog is. Aki felnőttként jön a Földre, gyakorlás és tapasztalás által érkezik itt meg, nekem azonban úgy kellett beilleszkednem egy földi családba, hogy nem ismertem azt. A népem számára rendelkezésre álló eszközök segítségével a terv sikeres volt. Biztos vagyok abban, hogy vannak családok, akik tudnak rólunk és akik felajánlották volna, hogy felnevelnek, de engem karmikusan ez az egy különös család vonzott.

Mint fiatal lány, sose mertem egyetlen egy szót sem szólni a Vénuszról, sem a családom körében, sem legjobb barátaim felé. Mielőtt elhagytam a Vénuszt, többszörösen figyelmeztettek, hogy ez mennyire buta és veszélyes dolog lenne. Hisz itt az emberek még azt sem tudják, hogy a Vénuszon egyáltalán van élet. Filmjeitekben úgy tűnik, hogy űrhajósaitok más bolygókon mindig csak szörnyeket, gonosz diktátorokat és háborúzó hatalmakat találnak, ami valójában azt tükrözi, amit a mi űrhajóink találnak itt a Földön.

És biztos vagyok abban, hogy pszichiátert hívtak volna hozzám, aki a túlérett elképzeléseimet gyógyítja, hogy "kiszabadítsa ezt a szegény gyermeket a fantáziavilágából". Előrehaladottabb életkoromban pedig a magyarázat talán rafináltabb lett volna, ha elkövetem azt a hibát, hogy fecsegek. "Nincs kétség afelől, hogy ez csak egy megzavarodott gyerek Tennessee legsötétebb erdeiből. Érzelmi szenvedésekkel teli gyerekkora afelé űzte, hogy egy álomvilágban találjon menedéket. A Vénusz a boldogság egyik fantáziaországára asszociál, egy olyan helyre, ahol új értelmet lelhet az élete." Most, amikor elkezdem mondani a saját történetemet, gyakran hallom ezt. Nem zavar, mert tudom, hogy ez csak korlátozott megértésből fakad.

Retz városában hallottam először arról, hogy a Földön is lehet élni. Ugyanannyira, amennyire le akartam valamit dolgozni a karmámból, kell, hogy betöltsek egy speciális missziót népem számára azzal, hogy megtöröm a hallgatást itteni jelenlétemről és beszélek a mi Bolygói Testvériségünkről. Úgy érzem, hogy később kapcsolatot fognak felvenni velem további részletek feltárására.
Engem azért választottak ki, hogy ebben a rivaldafényben legyek, mert szükséges az, hogy népünk történelme ne csak felületesen, égi jelenségek vagy leszálló űrhajók által közvetítődjék. Mert az ilyen jelenségeket meg lehet támadni, félre lehet magyarázni vagy el lehet titkolni, mint ahogy ez múltban mindig így is történt. Ám egy hírközlés nem olyan sokkoló, összehasonlítva azzal, ha egy űrhajó utasaként lépne be az ember egy nyilvános összejövetelre. Mert ilyen fellépés túlságosan korlátozná a szabad választás lehetőségét és kultúrsokkban csúcsosodhat ki. Ehelyett az a jó megoldás, ha az igaz történetet olyan valaki mondja el, aki nem úgy hat, mint egy világmindenségből megjelent földönkívüli.

Nem veszélyeztetek semmilyen titkos küldetést azzal, ha beismerem, hogy a Vénuszon születtem. Én nem tudós vagyok, aki bármiféle titkos tudással rendelkezik űrhajókról vagy mágneses erőről. Manapság az én feladatom abban áll, hogy megírjam ezt az életrajzot. Ezt abban a komoly törekvésben teszem, hogy a mi életutunkat megosszam Veletek.
Azáltal, hogy én ennyi időt töltöttem el itt, az emberek számára egyszerűbb valóban emberi lénynek elfogadni és megérteni engem. Én nagyon könnyen tudok azonosulni a Földön élő emberekkel és ők még könnyebben tudnak azonosulni velem. Azok között a fájdalmak és kínok között, amelyeket átéltem, sok minden hasonlít azokra, amit mások is elszenvedtek az ő életükben.
Amikor először elhatároztam, hogy elhagyom a Vénuszt, jövőmet inkább valami kalandnak láttam. A retz-i szellemi (spirituális) vezetők természetesen figyelmeztettek, hogy ne számítsak egyszerű, szórakoztató létre, de engem kitöltött annak az izgalma, hogy egy másik bolygóra fogok repülni. Az a szenvedés, amelyről hallottam, nem tűnt valóságosnak számomra. Mi ugyan tudatában vagyunk a Földön lévő fájdalmaknak, szegénységnek és háborúknak, de akkoriban ezek nem személyes tapasztalataim voltak.

Inkább olyan volt ez, mint ahogy egy nyugati tehetős ember éli meg az ázsiai éhínséget. Őt alig érinti az, mert nem esik az ő személyes tapasztalásai körébe.
Amikor azon az éjszakán kiszálltam űrhajónkból Nevadában, nagyon bizonytalan voltam a dolgomban, nem éreztem jól magam, ha arra gondoltam, hogy milyen dolgok várnak rám. Boldog voltam, mert akkoriban nem tudtam, hogy milyen rossz lehet egy karma, ha tudtam volna, megfordultam volna azon a helyen és hazamentem volna. 
A mi életünkben annyi öröm van, hogy alig sírunk, akkor is csak akkor természetesen, ha a Földre vagy elmúlt ottani életeinkre gondolunk. Amióta itt vagyok, sokat sírtam, annyit, mintha az életem nem is állt volna semmi másból!

Itteni életem tele volt kalanddal és bűvölettel. A másik oldalon értékes tapasztalat volt számomra, hogy olyan emberek között voltam, akik valóban törődtek velem és szerettek engem. Idejönni annyit jelentett, hogy elhagytam mindent, amit ismertem és szerettem, egy alkotásokkal ( kreativitással) teli és békés életet adtam fel. Miután otthagytam vénuszi nagybátyámat Arkansasban, azért, hogy ide beilleszkedjek, egyedül voltam, idegen egy idegen országban.

Itteni életemben mások olyan sokféle módon és olyan gyakran bántottak meg engem, hogy ma inkább meghalnék, minthogy megsértsek egy másik élőlényt. Én túlságosan jól tudom, hogy mi a szenvedés, a fájdalom és a nyomor. Azokban a földi családokban, amelyek felneveltek, mostohaapáim olyan iszonyú büntetések voltak számomra, amiket meg kellett tanulnom elviselni. Az egyik akkor erőszakolt meg, amikor 14 éves voltam, a második akkor, amikor 16 voltam, mialatt egy megtöltött fegyvert nyomott a homlokomhoz. Nem voltam elég bátor vagy hősies, hogy megpróbáltam volna védekezni, mert korábban már belelőtt a karomba és nem volt olyan érzésem, hogy eljött volna annak az ideje, hogy meghaljak.

Egyszer megszúrtak, amikor berúgott mostohaapámat el akartam téríteni attól, hogy megölje nevelőanyámat. Már nem is emlékszem, hányszor vertek meg. Amíg végül elköltöztem, az életem az abszolút pokol volt. Azóta nem épp mennyei az életem, és ki tudja, mennyi borzalomban lesz még részem azért, amit leírtam itt!
Tapasztalatból megtanultam, hogy milyen a karma valójában. Itteni életem gigantikus mennyiségű karmának egy életszakaszba történt besűrítése volt, úgy, hogy végeztem ezzel örökre. Ha az emberek tudnák, mennyire biztos az, hogy összes rossz cselekedetük egy napon visszaüt rájuk, ki tudna akkor még tudatosan megbántani egy másik embert? Csak olyat okozz másoknak, amit akarnál, hogy ők okozzanak Neked, mert minden, amit másoknak okozol, valamilyen időben visszaszáll Rád. Ez egy nagy tanítás, amit megosztok Veletek.

Én manapság nem vagyok elkeseredve. A múlt mögöttem van és megpróbálom az adott pillanat boldogságát élvezni. A világ csak úgy bánt velem, ahogy egykor én bántam ővele, és mindenki a saját - jó vagy rossz - tapasztalatai által fejlődik. Én a magam részéről megtanultam az együttérzés egyszerű leckéjét, úgy, ahogy minden más egyén minden más bolygón megtanulja a saját leckéit. Földi életem azt bizonyítja, hogy az a puszta tény, hogy egy magasabban fejlett bolygón születtem, nem jelenti azt, hogy fel lennék mentve múltam leckéi alól.
Kevesebb mint néhány évtizeddel ezelőtt az emberek még nem lettek volna készek arra, hogy elfogadják ennek az önéletrajznak a gondolatait. Mindannyiunk számára hasztalan lett volna, hogy sokat beszéljünk, és azok, akik megtették azt, sajnálkoztak miatta.
Kapcsolódó cikk:
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!



Omnec Onec: A Vénuszról jöttem

A távérzékeléshez, mint érzékeken túli észlelési formához, több más, a fizikai érzékszerveinket meghaladó érzékelési módszer is közel áll. Némelyek ugyanolyan komplex folyamatokkal szerzik az adott célról az információkat, mint maga a remote viewing.

Az úgynevezett “második látás” egy ilyen módszer. A távérzékeléshez hasonlóan a második látás is több mentális érzékelési formát vegyít, jellemző különbség közöttük viszont az, hogy ez utóbbi működése akkor a leghatékonyabb, ha az érzékelő személy az információgyűjtés adott helyszínén tartózkodik, míg a távérzékelés ezt fizikai jelenlét nélkül valósítja meg.

A “második látás” név a szem, mint elsődlegesnek tekintett, látásra szolgáló érzékszerven túli másodlagos “látás”-t, érzékelést megvalósító jelenség kifejezésből ered.
A második látás a telepatikus képességek egy fajtája, olyan mentális folyamat, amellyel a fizikai érzékszervek számára nem felismerhető, nem észlelhető információk megállapíthatók.

A második látás alkalmazásával egy személy érzékelhet múltbeli történéseket, vagy a jövőben megtörténő eseményeket azok bekövetkezte előtt, vagy után akár távoli helyszínen is (leghatékonyabb módja mégis a helyszínen végzett érzékelés).

Az érzékelő érzékelhet tárgya(ka)t, személyeket, eseményeket egy helyszínen még azok felbukkanása, megtörténte előtt. Ha az esemény már bekövetkezett, a helyszínen folytatott vizsgálat a történtekről, illetve az abban résztvevő személyek, tárgyak további helyszíneiről és tevékenységeiről nyújt információkat.

Egyfajta keveréke ez a távérzékelésnek, pszichometriának és a tisztánmegismerésnek. Alkalmazása jellemzően megtörtént esemény színhelyén, vagy a későbbiekben várható esemény színhelyén történik, ahol a fizikai környezetbe helyezkedve az érzékelő személy a helyszínen jelenlévő tárgyakból, azok elhelyezkedéséből és megérintésük által a belőlük kinyert adatokból, érzékelésből építi fel a szükséges információkat.
Múltbeli esemény helyszínén az ott – mentális úton – kapott információkból megállapíthatóak a vizsgált személy, tárgy jövőbeni tevékenységei és helyszínei is.

A második látást alkalmazó érzékelő személy az egész testét beveti. Elméjével az adott helyszínen található információkat gyűjti be, kezével (lábával, arcával, stb.) pszichometrikus érzékelést végez egy-egy tárgyon, de módszeréből nem marad ki a tisztánlátás, a tisztánmegismerés, vagy a tisztánhallás sem.

A tisztánmegismerés például annak a jelenségnek a jóval intenzívebb változata, amit bárki tapasztalhat elmebeli képességek bármilyen ismerete nélkül is: belépünk egy helyiségbe, ahol csend van ugyan, elmélyült munka folyik, de bármilyen külső jel nélkül érezhető, hogy néhány perce itt bizony heves, a véleményeket keményen ütköztető vita zajlott valamiről.
A második látás folyamata általában akaratlagos, szándékunk szerinti, de természetesen jelentkezhet automatikusan is.

Összességében tehát a második látás, mint ESP-képesség, a távérzékeléssel rokon pszichikus módszer, amelynek használatával többféle érzékeken túli észleléssel nyerhető ki információ a közös tudatmezőből.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!




Remote Viewing – Hungary
Ezt a gyakorlatot, amely meggyőzően bizonyítja,hogy a körülöttünk lévő energiatér egybeolvad fizikai testünkkel, és erőteljes hatással van rá, könnyen el végezhetjük, ha kéznél van egy barátunk.
1. A partnerünk álljon nekünk háttal. 
2. Álljunk mögé egy méternyire tőle, kezünket emeljük magunk elé, mintha meg akarnánk őt lökni. (lásd lenti kép!)
3. Karunkat lassan kinyújtva, tegyünk úgy a kezünkkel, mintha láthatatlan falat tolnánk előre.
4. Most húzzuk vissza a karunkat, és vele!
Együtt a láthatatlan falat is.
5. Ismételjük meg az előbbi mozdulatokat. Húzzuk, toljuk előre-hátra. Mozdulataink legyenek lassúak és határozottak.
6. Ezekkel a mozdulatokkal előretoljuk és visszahúzzuk partnerünk auráját, amitől az illető fizikai teste előre és hátra dől. Lökő mozdulatunktól a fizikai test előrelendül, míg a húzó mozdulat hátralendíti.
7. Miután partnerünk háttal áll nekünk, nem láthatja, hogy előre vagy hátra mozdítjuk-e a kezünket, így ez nem befolyásolhatja a mozgását. 
(2.ponthoz tartozó illusztráció)

8. Néha az előidézett lengő mozgás alig észrevehető, ilyenkor érdemes megfigyelőként egy harmadik
személyt is bevonni a gyakorlatba. Kérjük meg, helyezkedjék el tőlünk 1,5-3 méternyire úgy, hogy profilból lásson minket. A lengő mozgás szemmel látható lesz. 
9. Cseréljük fel a szerepeket, partnerünk mozgassa az auránkat, majd álljunk a megfigyelő személy helyére. Ne felejtsük el, hogy az elején vagyunk annak a folyamatnak, amellyel az emberi testet körülvevő auratér valóságosságát akarjuk bizonyítani. 
10. Olykor nem árt, ha valakit szembe állítunk azzal, akinek az auráját mozgatjuk, hogy elkapja az illetőt, ha netán túlságosan előredőlne. 
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!



Ted Andrews: Az aura érzékelése

Az 1972-es napkitörés bár elpusztíthatott volna a bolygón minden életet, ha a szíriusziak nem hozták volna létre a holografikus védelmi mezőt, vannak ennek a fénynek olyan minőségei is, melyek nagyon pozitívak. Az 1972-es pulzálás idejétől számítva egészen 1995-ig ezeket a pozitív hatásokat a védelmi mező tartotta sakkban, de 1995 óta beléphetnek a Föld terébe és magára a Földre, valamint részei lehetnek annak a képnek, hogy a Földön végbemenő tudatossági átalakulás miként történik.

Mellékesen megjegyezve, a japán shinto vallás papjai tudatában vannak a Napból érkező újfajta fénynek, ami egy nap megjelenik és életté alakul a Földön. Ezzel a fénnyel saját Napistennőjükre, Amaterasura asszociáltak, és azt állítják, hogy ez a fény ötszáz évig rejtve volt, de most felszínre kerül és engedi az élet női formájának újra felbukkanását. A maják, akik Atlantisz túlélői, szintén tudtak a Napból jövő új fényről.

Drunvalo Melchizedek egy ideig együtt dolgozott az ősi maják egy csoportjával a guatemalai dzsungelekben. Munkája során együttműködött egy Hunbatz Men nevű maja sámánnal. Azon igyekeztek, hogy stabilizálják a napból jövő fényt és itt integrálják, hogy hozzájárulhasson a ötödik dimenziós tudatosság megjelenéséhez. Körülbelül két évvel ezelőtt Hunbatz Men egy társa megkereste Drunvalót és beszámolt neki egy törzsről, akik egy távoli kolumbiai őserdőben élnek.

Esetleg láthatta a BBC által készített filmet, egy távoli kolumbiai törzsről, mely egészen addig kétségtelenül teljesen elszigetelten élt, semmilyen kapcsolatuk nem volt az úgynevezett civilizált világgal. A film címe „A világ szívéből – Az Elder fivérek figyelmeztetése”. Ez a törzs – a kogik – megengedte a filmkészítőknek, hogy meglátogassák és felvegyék őket, mert üzenetet akartak küldeni nekünk. Azt mondták, hogy a szakrális hegyük, melyet „a világ szívének” neveznek, „haldoklik” és ha meghal, az egész világ is elpusztul. Nyilvánvaló, hogy a modern ember által előidézett környezeti szennyezések nagy szárazságot és végzetes hó hiányt okoztak a Világ szívében, és e körülmények folytatódása esetén úgy látták, hogy a földi élet is veszélybe kerül. Elmondták, hogy ez volt az első és egyetlen figyelmeztetésük számunkra, többé nem fognak kapcsolatba lépni velünk.
Nemrég azonban úgy nézett ki, hogy meggondolták magukat és felvették a kapcsolatot Drunvalóval. Rengeteget megtudott a kogikról és arról, hogy a munkája bizonyos értelemben mélységesen összekapcsolódik a nézőpontjukkal.

A kogiknak a mi értelmezésünkben nincsen verbális nyelvük. Telepatikusan kommunikálnak olyan kis hangok segítségével, melyek nem szavak. A civilizált beszéddel szemben ezek a hangok nem egy kódon alapulnak. A mi beszédünkben a többé-kevésbé fix jelentéssel bíró szavak a világról szóló ideáinkat fejezzük ki. A kogik hangon keresztüli kommunikációja sokkal mélyrehatóbb és ősibb időkhöz nyúlik vissza, ami valószínűleg a mi beszédünknek is az alapja, mint sok más civilizált fejlettségnek, de ezek a fejlődések általi nagyon előnyös dolgok feledésbe merültek és elvesztek. A kogik hangjai kicsi, érthető „szívhangok” – apró zajok, melyek a szívből érkeznek spontán. Mikor kifejezik vagy meghallják, belső képeket idéznek meg – ugyanazok a képek jelennek meg annak a személynek az elméjében, aki kiadja a hangot és annak, aki meghallja. Olyan, mintha az Álomszerű Időből származnának ezek a hangok, a létezésnek abból a síkjából, ahol mindenki osztozik, de amit a tudatos élet eltakar vagy – más megvilágításba helyezve – amely észrevehetetlen a tudatosság második szintjén.

A kogik a fénytestüket is őrzik és képesek úgy utazni a Föld körül, hogy fizikailag nem hagyják el a dzsungelt. Tulajdonképpen folyamatosan figyelik, hogy mi történik a Földön, de soha nem kíséreltek meg kommunikálni velünk. De mivel tudják, hogy a Világ szíve, szent hegyük veszélyben van, eldöntötték, hogy irtózatos lépésekre van szükség. Amit látnak, hogy mi emberek nem pusztán tudattalanok vagyunk vagy alszunk. Azt gondolják, hogy halottak vagyunk! Azt állítják, hogy az „álomban” lévő életerő, amit magunk körül generáltunk olyan gyenge, hogy csak halvány árnyékai vagyunk annak, amiknek lennünk kéne; valójában olyan halványak vagyunk, hogy éppen csak létezünk és a tudatosságunk rossz használata miatt az egész világ árnyékos létezésbe fog kerülni.

A kogik előre jelezték, hogy 1999. augusztus 11-én, egy fontos napfogyatkozás dátumán egyszerűen elenyészünk erőtlen álmunkban, ahová magunkkal visszük gyengén elképzelt világunkat is. Csak ők és a maják – akik szintén észrevették, hogy megőrizték fénytestüket – lesznek képes a túlélésre. De jött augusztus 11-e, elmúlt, mi pedig még mindig itt vagyunk. 

Mikor újra megnézték, hogy változott-e valami, azt látták, hogy valójában történt változás: a világ mindenhol akadtak emberek, akik felébresztették fénytestüket és elég életerőt generáltunk a kollektív „álmunkban” ahhoz, hogy nem pontosan fenntartsuk a régi világunk létezését, hanem egy párhuzamos valóságot hoztunk létre – egy olyat, melyben az elkerülhetetlen katasztrófa nem következik be. Mivel látták, hogy ez részben Drunvalónak, a belső Merkabát felébresztő instrukcióinak köszönhető, kapcsolatba léptek vele és megtanulta beszélni a „szívhangot”, hogy átadhassa számunkra.

Párhuzamos világok


Nos, úgy tűnik, hogy talán nemcsak a kogiké, de sok más próféta jóslata is már megtörtént! A pólusok esetleg már elmozdultak és a Föld is romokban hever vagy az irtózatos geofizikai katasztrófák, esetleg az emberi technológia arroganciája és könnyelműsége következtében. Elképzelhető, hogy már megtörtént, de már nem abban a világban élünk, ahol történt. Kétségtelen, hogy nagyon furcsának hangozhat, de lehetséges, hogy egy párhuzamos valóságba mozdultunk el – egy olyan valóságba, ami párhuzamos azzal, ahol a jóslások bekövetkeztek.

Olyan ez, mintha valami leszakítana minket egy olyan valóságba, ami alternatíva lehet a jósoltakhoz képest. Íme az én elméleteim ennek okaira: a szíriusziak beavatkozása az evolúciónkba az egyéni és kollektív egyéni munkával együtt sikeresen elkerülhetjük a katasztrófát, folytathatjuk egy magasabb dimenzióban egy új és eddig ismeretlen módon: nincs pólusváltás, nincs katasztrófa. Helyette fokozatosan csökkentjük a késést a gondolat és a megnyilvánulás között.

De vajon mi történt a próféciák világával? A jövendölések egyszerűen tévedtek? De annyi mindenben igazuk van és a Biblia-kód esetében – ahogy láthatjuk – igen látványosak is. Lehetetlennek tűnik elképzelni, hogy az eddig oly pontos látnoki hagyományok és műszerek hirtelen hibásnak bizonyulhatnak. De a kogik megmutattak egy másik lehetőséget is – hogy egy azzal párhuzamos univerzumban élünk, mint ahol a katasztrófák tényleg megtörténtek! A szörnyűségek valóban bekövetkeztek – de egy másik világban.
Szeretném kicsit kifejteni ezt az elképzelést, hogy jobban érthesse, miként lehetséges ez.
Ez eredeti Star Trek sorozatban volt egy rész, melyben az Enterprise űrhajó valamiféle idő-energia rendellenességbe került. Egy párhuzamos űrhajó is megjelenik, melyben minden szereplő – Spock, Kirk kapitány, Scotty és mások – létezik, de úgy, mintha a személyiségük nem a Csillagflotta szerint fejlődött volna ki. Egyéni jellemzőik sötét aspektusai – düh, egoizmus, szexuális étvágy stb. – válnak a domináns vonásaikká, hiszen a „valódi” Enterprise-on vannak, pillanatnyi elmezavarban szenvednek, ami akkor tűnik elő, mikor a máskülönben kiegyensúlyozott és felelősségteljes karakterek valamilyen stressz helyzetbe kerülnek. Olyan, mintha létezne egy alternatív párhuzamos világegyetem, ahol a fejlődésük egyszerűen nem ment végbe, ahol mind ott vannak és sokkal fejletlenebb állapotban élik életüket. Elméletem szerint valami ilyesmi történik jelenleg: a kataklizma és az összes katasztrófa – a pólusváltás, a gravitációs összeomlás stb. – már megtörtént, de mivel a szíriusziak 1972-es közbeavatkozásának köszönhetően fejlődésünk egyedülálló módon felgyorsult, már tulajdonképpen elmozdultunk egy párhuzamos világba, ahol – talán ideiglenesen, de – sikerült elkerülnünk ezeket a szörnyűségeket.

Ez elég erőltetett gondolkodásnak hangozhat, de az igazság nem annyira tér el némely kortárs atomfizikus és kozmológus bizonyos gondolkodásmódjától.
A modernkori kvantumfizikában létezik egy „sok világ hipotézis” néven ismert elképzelés. A kvantumfizika számos érdekes ellentmondást sorakoztat fel azzal kapcsolatban, hogy az anyagi világ kisebb az atomoknál – ez az úgynevezett elemi részecskék világa. Ezen a szinten a valóságról nem azt feltételezik, hogy különálló részekből áll, hanem egy szinte elképzelhetetlen jelenségekből, amik teljesen világosan csak matematikai képletekben fejezhetők ki. Az én értelmezésem szerint, egy elemi részecske egyáltalán nem egy hétköznapi dolog, hanem valami olyasmi, amit „valószínűségi funkciónak” lehet nevezni. Bár az elképzelés elég absztrakt és nehezen érthető, a fizikusok különböző kísérleteket tettek arra, hogy elmagyarázzák ezt a valóságot többé-kevésbé hétköznapi értelemben. Az egyetlen gond az, hogy mikor megteszik, a matematika mellőzése a hétköznapi nyelv érdekében mindig teljesen ellentmondásokat fog eredményezni: olyan képeket kapunk a világokról, melyek igazán furcsának hatnak. A „sok világ hipotézis” egyike ezeknek a paradoxon kísérleteknek, amivel megpróbálták megértetni az elemi részecskék világát. Valahogy így néz ki.

Egy részecske állapotát vagy feltételét – a térben elfoglalt helyét, mozgásának sebességét, belső átalakulásának valószínűségét – egy olyan formula határozza meg, amit „valószínűségi funkciónak” hívnak. Ez a formula elárulja, hogy mennyire valószínű – azaz lehetséges –, hogy a részecske egy bizonyos változáson megy keresztül. Jöjjön egy hasonlat a mindennapi életből. Ha felébredek reggel és azt látom, hogy esik az eső, több lehetőség is van arra vonatkozólag, hogy mit tudok csinálni. Vagy egyáltalán nem megyek ki, vagy ha igen, viszek magammal esernyőt, esetleg elfelejtem az esernyőt és elázom. Ez három különböző lehetősége annak, ami történhet abban az esetben, ha észreveszem, hogy esik az eső. Különféle „valószínűségek” tartoznak ezekhez a lehetőségekhez attól függően, hogy mit választok. Egy „valószínűségnek” számszerű értéke van, ami a valószínűség fokát fejezi ki, hogy egy adott dolog hogy fog megtörténni. Minden egyes lehetőség valószínűsége múlhat azon, hogy ki vagyok én – vajon annyira elfoglalt ember vagyok, hogy még akkor is ki kell mennem, ha esik az eső vagy olyan ráérő valaki, aki megteheti, hogy nem megy ki; esetleg szórakozott, aki valószínűleg otthon felejti az esernyőjét, vagy gyakorlatias és biztos magammal viszem. Tehát három lehetőség van és bármelyikük valószínűsége az én személyes jellemvonásaimon fog múlni. Abban hasonlít egy elemi részecskére, hogy a személyes jellemem olyan, mint a részecske lehetséges állapota és a különböző módon való változásának valószínűsége a valószínűségi funkcióban lesz kifejezve. Az elemi részecske esetében ez a funkció minden, amit tudunk a részecskéről. Ez az, amit a kvantumfizika elárul nekünk. A fizikusok szeretik azt állítani, hogy alapjában véve a részecske maga a valószínűségi funkció: bármelyik lehetséges módban ő maga a változásának valószínűsége.

Mikor egy eseményre sor kerül – mikor a részecske változik –, azt mondják, hogy a valószínűségi funkció „összeomlik”, azaz a lehetőségek egyike realizálódik és abban a pillanatban a többi látszólag megsemmisül. Valami mindenképpen történik (vagy kimegyek, vagy nem. Lehet, hogy otthon felejtem az ernyőmet, lehet, hogy nem). A többi lehetőség már nem lehetőség, tehát nincs már valószínűségi funkció. Új ténnyel rendelkezünk. De mivel a fizikusok úgy vélik, hogy az új részecske valósága a valószínűségi funkció, ez az új tény csak egy új valószínűségi funkció, mely a jelenlegi állapotot jellemzi és új esélyeket ad a változásra.

Felmerül a kérdés, hogy mivel az elemi részecskéről mindössze a változásuknak valószínűségét ismerjük – akkor mi történt azokkal a lehetőségekkel, melyek nem történtek meg? Hová tűntek? Egyszerűen elillantak? Először is valótlanok voltak? Nos, a fizikusok számára az egyetlen lehetséges válasz az, hogy valójában mind megtörtént, csak olyan univerzumokban, melyek párhuzamosak azzal, melyben a fizikusaink a megfigyeléseiket végzik! Olyan, mintha abban a pillanatban, amikor észrevettem, hogy esik az eső, három különböző világegyetem tűnt volna fel: az egyikben úgy döntöttem, hogy otthon maradok; a másikban kimentem és magammal vittem az esernyőmet, a harmadikban pedig kimentem, otthon hagytam az ernyőmet és bőrig áztam. Mindhárom univerzum megkezdi saját utazását, teljes mértékben elszeparálódnak és egyáltalán nem fognak kapcsolatban állni egymással. És mind a három új világegyetemben új lehetőségek tárulnak fel, egy új valószínűségi funkció jelenik meg, mely ismét „összeomlik”, ha egy új esemény történik, így az univerzum folyamatosan újabb párhuzamos univerzumokra hasad minden alkalommal, ha megszületik egy döntés, így a lehetőségek párhuzamos valóságokká válnak!
Ez nagyon bizarr világegyetemnek hangzik, de számos fizikus hiszi, hogy ez jellemzi igazán azt, melyben valóban benne élünk!

Csak azért mondom el itt mindezt, mert nem teljesen elvont azt gondolni, hogy azért nem tapasztaltuk meg a próféciákban megjósolt katasztrófákat, mert olyan valóságban élünk, ami párhuzamos azzal, melyben tényleg megtörténtek. Ez egy fontos elmélkedés a hivatalos, tudományosan megerősített fizikai valóságban!

Átmenet


Egy másik lehetőség, hogy egyfajta átmeneti állapotban élünk a dimenziók között. Párhuzamos univerzum vagy sem, a földi életet fenyegető kondíciók miatt úgy néz ki, hogy nagyon messze vagyunk a Felemelkedett létezéstől (ahol a valóság a gondolatunkkal egy időben manifesztálódik) vagy a tudatosság harmadik szintjétől (ahol mindannyian tudatában leszünk a Létezés Egységének). Még mindig itt vagyunk. Még mindig a harmadik dimenzióban. Nemcsak erről van szó, egy olyan bolygón élünk, ahol az élet lehetőségét is fenyegetés éri. A külső technológia rossz felhasználásával beszennyeztük vizeinket és levegőnket, bonyolult problémákat kreáltunk az ökoszisztémánkon belül, réseket okoztunk az ózonrétegben, kimerítettük természetes forrásainkat és olyan mértékben túlnépesítettük a bolygót, hogy senki sem tudja, meddig lesz képes a planéta fenntartani az emberi életet. Háromdimenziós érzelmi fejletlenségünk, ön-központiságunk, a múltunk lezáratlan eseményeinek kollektív hatásai és az emberi lehetőségünk korlátozott értelme a fajok és nemzetek közötti gyűlölködésekhez vezetett. A vagyon és a hatalom az elit egy kis csoportjának kezében koncentrálódik, miközben a népesség egyre nagyobb és nagyobb része él nyomorban, szegénységben és szinte rabszolga körülmények közt. A politika és gazdaság hétköznapi perspektívájából nézve rossz vicc arra gondolni, hogy egy harmonikus világ és a Krisztus-tudatú háló itt van a közelünkben. Krisztus-tudatosság? Süket duma. Először is el kell takarítanunk az összes mocskot, amit magunknak csináltunk – ha egyáltalán élünk elég ideig ahhoz, hogy megkapjuk rá az esélyt.

Ugyanakkor gondoljuk el, hogy mennyire összetett az a világ. Olyan, mintha tudomást szereznénk egy fantasztikus, multidimenzionális valóságról. Mintha a történet megvalósítása közben kezdjük megtapasztalni, hogy a valóság számos dimenzióval rendelkezik és egyidejűleg sok szinten is felbukkan. Valami kinyílik, a látóterünkbe kerül, ami nagyon más, mint a mindennapi háromdimenziós világunk, ami az elmúlt tizenháromezer év során a világ történelmének kontextusát képezte.
Mindazonáltal veszélyes azt hinni, hogy a Felemelkedésünk magától értetődő dolog, hogy egyszer és mindenkorra „le van írva” és ingyen út vezet a hiperdimenzionális győzelem felé. Bizonyos értelemben a megfelelő felemelkedés előtt el kell buknunk.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!



Bob Frissell: Pólusváltás

A Szaturnusz és a Jupiter felületén uralkodó gravitációs vonzerő nem olyan nagy, mint ahogy azt tudósaitok feltételezik, és sem az Uránusz, sem a Neptunusz, sem a Plútó, sem az azon túli bolygók nem jéghidegek.

A Merkúr kivételével a felületi hőmérsékletet nem minden esetben a Naptól meglévő távolság határozza meg. Igaz az, hogy a Plútót és az azon túli bolygókat befolyásolja egy másik aszteroidagyűrű, amely felerősíti a napsugárzás energiáját, amennyiben úgy működik, mint egy elektromos rácsmező. A Mars és Jupiter közötti gyűrűnek ugyanilyen hatása van a Jupiterre, a Szaturnuszra, az Uránuszra és a Neptunuszra.

(Megjegyzés - itt most egy kicsit részletesebb magyarázatra van szükség, mert Omnec Onec sem fogalmaz ebben a témakörben mindenki számára érthetően:
A Naprendszerünkben valójában három aszteroida-öv található. Első az ismert belső aszteroida-öv a Mars és a Jupiter pályája között, a második az 1992 után /hivatalosan/ is elismert Kuiper-öv, ez a Neptunusz és a Plútó között van – a Plútó valójában nem tartozik a Kuiper-övhöz, hanem egy utána következő külön Földszerű bolygó. És ez a csillagászati tévedés vezetett oda, hogy a Plútót 2006-ban egyszerűen lefokozták kisbolygónak! A harmadik aszteroida-öv Oort-felhő néven pedig a Naprendszerünk szélén található, a 12. bolygó után.
A szerzőnő által említett kiegyenlített gravitációs és hőmérsékleti viszonyok a Naprendszerünk 12 bolygójára vonatkozóan négy tényező egymásra hatásával jön létre:
1. A Napunk
2. Belső aszteroida-öv
3. Kuiper-öv
4. Oort-felhő
Ez a négyes rendszer egy katódsugárcső működéséhez hasonlítható /a szerzőnő elektromos rácsmezőnek nevezi/ , melynek a pozitív pólusa a Nap, a negatív pólusai pedig a három aszteroida-övezet! És ezért van az, hogy többé-kevésbé kiegyenlített gravitációs és hőmérsékleti viszonyok uralkodnak a Naprendszerünkben, mivel az aszteroida-övezetek a Nap energiáját és gravitációs potenciálját egymás után felerősítik.
Megérteni azonban ezt az egyszerű kozmikus összefüggést a mai emberiségnek még nagyon nehéz, mivel az iskolai oktatás révén tudatilag egyenirányítva van, és így a hitelveket – ahogy ez eddig minden korban történt – tudományos tényekként fogadja el. Azt azonban nem veszik észre, hogy ez az érzéki csalódás csupán azért jöhet létre, mivel egy negatív mátrix-társadalomban élnek, ahol a hatalom korlátlan manipulációs képességgel rendelkezik az emberek felett. Így pl. a newtoni fiktív mechanikai törvények „örök érvényességét” a hatalom bármikor képes a modern kamu-űrkutatás révén is az embereknek „bebizonyítani”! 
Holott pl. a Holdon sem 1/6 a gravitáció, mely a newtoni tézisekből következne, de a hatalom képes arra, hogy lelassított filmfelvételekkel az embereknek „beadja”, hogy a Holdra szállás emberi tapasztalata a newtoni törvények egyetemességét igazolja!)

Az amerikai és orosz űrhajózási programok beindulása óta szondákat küldtek a szomszédos bolygókhoz. Ezeknél adatott meg első alkalom, hogy egy másik bolygó légkörébe behatoljanak és a közvetlen közelről a környezetet fényképezzék. Ha viszont az általuk alkalmazott cenzúrára gondolok, kétlem, hogy a közeljövőben bármiféle meglepetésre okot adó tény napvilágot láthatna. A legtöbb adatot, melyeket ezek a szondák visszaküldtek a Földre, sohasem hozzák nyilvánosságra. Ám olyan adatokat gondosan bizonyítéknak választanak ki, melyek azt sugallják, hogy az emberi élet más bolygókon nincsen – és ezt fogadja be a nyilvánosság. Mert tulajdonképpen maguk az űrszondák, melyeket közvetlenül egy bolygó felszínére küldtek, nem hazudnak. Annál inkább azonban azok, akik irányítják őket!

A mi embereink, akik úgy döntöttek, hogy a Földön élnek, hallgatnak ezekről hazugságokról, és különösen azok, akiknek fontos feladataik vannak itt. Számukra egy leleplezés nem jöhet szóba, nekik túl sok vesztenivalójuk van: egy földi misszió kudarca vagy talán magának az életük elvesztése is. Hisz mi is lenne, ha egy elismert tudós az amerikai nukleáris kutatásban egyszer csak elismerné, hogy ő a Vénusznak az egyik tudósa? Vagy ha egy magas beosztású kormányzati hivatalnok tenné ugyanezt? Vagy kinevetnék, vagy hinnének neki, de egyik sem lenne túl kedvező.
Az, hogy az én népem miért segít továbbra is ennek a bolygónak, és hogy miért él részben itt, valószínűleg nem könnyen érthető. Hisz miért is adjunk fel egy békés, kellemes életet, hogy egy ennyire negatív környezetben éljünk itt a Földön? Az emberek gyakran feltették nekem is ezt a kérdést. Hogy miért hagytam el a Vénuszt, ha ott az élet annyival kellemesebb volt? A válasz világegyetemünk felépítésében rejlik és a Földnek a mi Naprendszerünkben elfoglalt egyedüli helyzetében.

Űrutazóink évezredeken át kutatták a fizikai világegyetemet, és mindenütt legnagyobb mértékű rendet és törvényszerűséget találtak. Nem csak az atomok, hanem a bolygók és naprendszerek is természeti törvények szerint léteznek, amelyek már akkor megvoltak, sőt még azelőtt, hogy megteremtették ezt a galaxist. Vannak olyan kozmikus tervek és törvények, amelyekről a földi ember nagyon keveset tud. A fizikai világegyetem felépítése nagyon jelentőségteljes azok számára, akik felfedezték titkait.

A világegyetemet egyetlen egy szellemi gondolatból tervezték meg, hogy támogassák az életet annak sokféle formájában. És ahogy a Föld tudósai is lassacskán megtanulják azt, hogy az élet épp oly kevéssé véletlenszerűen jött létre, mint az a sok természeti törvény is, amely uralja azt. Ezek a törvények megtalálhatók minden naprendszerben. A fizikai világegyetemben minden életfokozatban mintákat fedeztünk fel, rendet és ciklusokat, amelyeket elfogadunk és amelyekből tanulunk.
A kozmikus lét nem felejtette el az embert, mint a magasabb életformák egyikét a fizikai világegyetemben. Úgy, mint ahogy mindenütt meg lehet találni a fizika és kémia törvényeit, úgy van ez az ásványokkal, a növényekkel és az állatokkal is.
Valószínűleg meg lennétek lepődve, ha tudnátok, hogy hány földi növény és állat származik más bolygókról, melyeket a betelepítők hoztak ide a Földre.

Minden bolygó azért lett megteremtve, hogy sok síkon támogassák az életet. És így számunkra nem volt meglepetés az, hogy utazásaink során felfedeztük, hogy a legtöbb bolygón van emberi élet. Az ember nem a Föld egyik teremtménye, hanem a világegyetem egyik élőlénye, aki benépesítette a Földet. Az emberi fajt a világegyetemben teremtették, és az sok helyhez tud alkalmazkodni. Ha a kutatók nem fedezték volna fel az eszkimókat az Északi-sark közelében, akkor ma talán általánosan azt hinnék az emberek, hogy az ember ilyen szélsőséges körülményekhez nem tud alkalmazkodni. De idővel az emberi test képes erre, és alkalmazkodik nagyon különböző feltételekhez különböző szélsőséges helyzetekben.
Rövid vagy hosszabb idő alatt meg fog mutatkozni annak igazsága, amiket itt mondok. Az ember, mint univerzális életforma más bolygókon fejlődött ki előbb, néhány esetben olyan síkokon, amelyek annyira spirituálisak, intellektuálisak és fizikaiak, hogy a földi ember azt el sem tudja elképzelni.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!



Omnec Onec: A Vénuszról jöttem
Amit tapasztalsz az életben, ahogy jársz, ahogy beszélsz, és ahogyan érzed magad, kihat minden emberi lényre körülötted. 
Kis változtatásokkal magad és mások életét is pozitív irányba terelheted:

1. Keresd az igazságot!

Az igazság szabaddá tesz. Nem számít, hogy hány ember ellenzi az igazság napvilágra kerülését, soha ne hagyd abba a keresését. Az igazság és a bölcsesség csak azoknak adatik meg, akik bátorságot gyűjtenek annak felderítésére. 




2. Hidd el, hogy bármi lehetséges! 

Minden lehetséges, függetlenül a vélt korlátaidtól. Ne állíts fel határokat! Tiszta energia vagy és végtelen lehetőségekkel rendelkezel. Minden lehetséges, csak hidd el!

3. Segíts másokon!

Oszd meg a pénzt, a tudást, a bölcsességet, a gondoskodást, a szeretetet. Aki szolgál másoknak, az boldog ember. Minél többet adsz, annál többet kapsz vissza. 

4. Sugározd a fényt!

Sugározd a fényt azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van a jóságra, szeretetre és együttérzésre. 

5. Legyél hálás!

Értékeld és becsüld meg, amid van. Legyél hálás minden dologért az életedben. 

6. Szeresd, aki vagy!

A változás belülről kezdődik. Lehetetlen, hogy a többi ember elfogadja a benned rejlő szépséget, ha te nem tudod elfogadni saját szépségedet. Szeretni magunkat nem egyszeri esemény. Ez egy végtelen folyamat, ami akkor kezdődik, ha kiteljesülsz a saját magad szeretetében és megbecsülésében. Te egy isteni lény vagy, gyönyörű fénnyel és szeretettel, és ez nem fog megváltozni soha! 
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!




in5d.com
joportal.hu
Legyen elég erőd, hogy tudd elengedni a számodra nem megfelelő dolgokat.
Legyen elég türelmed kivárni, amit valójában megérdemelsz...
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Itt az embereknek csak egy nagyon kis százaléka birtokolja a világ erőforrásainak, a termőföldjeinek, a gyárainak és vagyonainak a nagy részét, és a pénz az eszközük az uralmuk fenntartására. Lehet, hogy nehéz megérteni, de mi a Vénuszon megtanultunk pénz nélkül élni. Ennek eredményeképpen nálunk már nincs az anyagi javaknak és a pénzeszközöknek a halmozása, de kizsákmányoló média sincs. Ez meglehetősen pozitívan hat a tudatunkra. A Vénusznak nincsenek központi vagy nemzeti kormányzatai, és semmi sincs, ami egy osztálytársadalomra hasonlítana. A Földnek azon jól élő, hatalommal rendelkező emberei, akik tudnak rólunk, nem akarják, hogy a tömegek megismerjék a mi életmódunkat. Számukra a titoktartás túlélésüknek egyik záloga.

Az energiaiparban pénzügyileg érdekelt emberek kínosan ügyelnek arra, hogy elnyomjanak mindent, ami az un. ufókkal és azok utasaival kapcsolatos információ. Ugyanis a technikailag fejlett bolygókon a szükséges energiát mágneses és napenergia biztosítja. Mivel ezek korlátlanul rendelkezésre állnak és kis költséggel járnak, az ilyen fejlett technológiák itteni bevezetése kiiktatná a hagyományos energiaipart. A mágneses energiát arra is használják, hogy ellássák un. repülő csészealjainkat és nagy anyahajóinkat. És ha itt mindenki rendelkezne egy ilyesféle járművel, melynek üzemeltetési költségei majdnem nullára tehetők, nem lenne többé szükség autókra, hagyományos repülőgépekre és hajókra. Az autópályák, a vasúti sínek, a repülőterek meg még pár száz egyéb létesítmény is fölösleges lenne akkor. Az embereknek nem kellene többé városokban élniük, mert egyszerű, gyors és olcsó lenne naponta akár több ezer kilométeres távolságot is megtenniük. Micsoda veszteségeket jelentene ez a jelenlegi uralkodó körök számára! Az ő álláspontjuk világos: a szomszédos bolygókról származó technológia egy olyan változást hozna, ami számukra nem kívánatos; ők, mint az önző emberek, a jelenlegi rendszer fenntartásában érdekeltek.

Nekünk, vénusziaknak ma is egy sor ellenségünk van itt. És annak ellenére, hogy a legtöbb (egyszerű) ember tárt karokkal fogadna minket, mi a Földet még mindig egy barátságtalan bolygónak tartjuk. A hadsereg, a rendőrség és megijedt polgárok fegyverrel lőttek az űrhajóinkra, amint felfedezték azokat, annak ellenére, hogy mi semmilyen ellenséges szándékot nem mutattunk. Ez jó ok volt arra, hogy elkerüljük a lakott területeket.

A Testvériség tiszteletben tartja a Föld éretlenségét, amely ennek a bolygónak a viszonylag fiatal életkorával függ össze. Így a lakosság leginkább negatívan reagál az olyan váratlan látványra, mint amilyenek a mi űrhajóink, melyek az ő elképzeléseik számára teljesen idegenek. Az ember olyan sok háborút és katasztrófát élt meg a Földön, hogy a más bolygókon való élet gondolata nem túl megnyugtató. A földönkívüli teremtmények inváziójáról szóló un. science-fiction filmjeitek áradata pedig minden volt, csak nem segítség nekünk.
A mi űrhajóink legtöbbször rejtve maradnak, mikor ellenséges terület felett repülnek, még akkor is, ha maguk az ott élő emberek esetleg ezt nem tartják ellenségnek. A kormányok és a hadseregek barátságtalan eljárásának pedig az is a következménye, hogy a hatalom mindent elkövet, hogy szigorú hírzárlatot tartson fenn az aktuális észlelésekkel, leszállásokkal és találkozásokkal kapcsolatban.

Könyveket írtak erről, melyek feltárják, hogy hogyan ellenőrzik a katonák és a titkosszolgálatok egyfolytában a sajtót, hogy hogyan hallgattattak el tanúkat, terjesztettek hamis információt (dezinformációt) és koboztak el értékes bizonyítékokat. Ez sajnálatos. Nagyszámú ember tud erről a cenzúráról, ám az embereknek még nagyobb csoportja kapna sokkot, ha megtudná, hogy mennyire komoly és szerteágazó valójában ez a cenzúra. 

Mégis, a földi kormányok minden fortélya ellenére, űrhajóink folytatják itteni műveleteiket. Kibővített technológiával megfigyeléseink most évszázadok óta a legmagasabb szintet érték el. Hajóink közül több őrjáratozik egeteken és országotok fölött és több emberrel vesz fel kapcsolatot, mint valaha is ismert történelmetek folyamán. Azok a testvéreink közül, akik itt élnek, egyre inkább kinyilvánítják jelenlétüket bizalmas barátaiknak.

De mielőtt még tovább megyek, utalnom kell arra, hogy nem minden un. ufó a mi Bolygói Testvériségünktől származik, sőt még csak nem is a mi Naprendszerünkből. Ezek közül egynéhány tulajdonképpen az asztrális fény és a dimenziók közötti élőlény, néhányan ismertek számunkra, mások nagy távolságokból érkeznek. Az egész kép nagyon összetett, de részünkről sok leszállás volt a Földön és sok néppel történt már meg a kapcsolatfelvétel.

Űrhajóink aktívak a világ minden részén, megfigyelik a Föld légkörét, az országokat és az óceánokat. Az atomkísérletek halálos fenyegetést rejtő következményei pedig különösen aggodalomra adnak nekünk okot, de éppúgy a természeti katasztrófák, a földrengések, a klímaváltozás és a Föld tengelyének elbillenése is. (Megjegyzés: Írta ezt Omnec 1975 körül!)
Azok között az emberek közül, akik figyelemmel kísérik mindezeket az aktivitásokat, egyre többen vannak meggyőződve arról, hogy néhány észlelt un. ufó valójában magasan fejlett bolygókról jön, és ezek az emberek már nem nevetnek olyan könnyen mások ufókkal vagy azok személyzetével szerzett tapasztalatain. De a szomszédos bolygókkal meglévő kapcsolatot még nem jelentették be, sőt, lehet, hogy ez még egy ideig így is marad.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!



Omnec Onec: A Vénuszról jöttem
Csillagjegy: Kos, Mérleg, Halak.
Elem: föld.
Színe: vöröses–zöld.

Jellegzetességei: az angolok a heliotrópot nevezik vérkőnek; s ez az elnevezés is sejteti, hogy kitűnő vértisztító és erőteljes a gyógyítása. Azt tartják róla, hogy misztikus–mágikus tulajdonságai vannak, befolyással van az időjárásra. A gonoszság és a negatívvitás száműzésének, valamint a spirituális energiák irányításának képességével ruház fel bennünket. Régen "hallható jóslatnak" nevezték, mivel hangokat bocsát ki, amelyeket az útmutatás egyik formájának tartottak. Fokozza az intuíciót, növeli a kreativitást. Kitűnő földelő és védelmet nyújtó kő: távol tartja a nemkívánatos hatásokat. Ösztönzi az álmodást mint a feltöltődés hatékony formáját.

Pszichológiailag: a heliotróp bátorságot ad és megtanít arra, hogy rugalmassággal, stratégiai megfontolások vezérelte visszavonulással miként tartsuk magunkat távol a veszélyes helyektől. Segít abban, hogy mindig az adott pillanatban megfelelően cselekedjünk.

Mentálisan: megnyugtatja az elmét, eloszlatja a zűrzavart és erősíti a döntéshozási folyamatot. Ha szellemileg kimerültek vagyunk, újjáéleszti az elmét. Ez a kő segít alkalmazkodni a rendkívüli körülményekhez.

Érzelmileg: a heliotróp hatékonyan közreműködik a szív energiájának földelésében. Csökkenti az ingerlékenységet, az agresszivitást és a türelmetlenséget.

Spirituálisan: elősegíti, hogy a spiritualitás az élet része legyen.

Gyógyhatása:A heliotrop energiatisztító, és heveny fertőzések esetén immunserkentő. Gyorsítja a nyirokáramlást, valamint az anyagcserefolyamatokat; újjáéleszt és energiával tölt fel, ha test és az elme kimerül. Tisztítja a vért, és méregteleníti a májat, a beleket, a veséket, a lépet és az epét. Jótékonyan hat a gazdag vérellátású szervekre, szabályozza–támogatja a véráramlást, semlegesíti a gyomorsavtúltengést. Jó hatással van a vérre és eltávolítja a mérgeket. Az ősi Egyiptomban a daganatok zsugorítására használták. A heliotrópot alkalmazhatjuk örökletes betegségek gyógyítására is. Tisztítja az alsóbb csakrákat: helyreállítja optimális energiaállapotukat.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!




miskolc-prananadi