Az illúzió mértéke ijesztő. Kérdezz meg embereket, hogy szilárd fizikai világban élnek‑e, és néhány embert kivéve bamba tekinteteket fogsz látni, már csak a kérdésfelvetés miatt is. – Persze hogy abban élünk, ne szórakozz! – De valójában nem! Nem, nem abban élünk. Egy pillanatra gondold ezt végig. / David Icke: Valóság‑ellenőrzés ~ David Icke, ébredés, fényörvény, hírek, programozás, spiritualitás, tudatosság, vallások, illúzió,

Az illúzió mértéke ijesztő. Kérdezz meg embereket, hogy szilárd fizikai világban élnek‑e, és néhány
embert kivéve bamba tekinteteket fogsz látni, már csak a kérdésfelvetés miatt is.
- Persze hogy abban élünk, ne szórakozz! – De valójában nem!
Nem, nem abban élünk. Egy pillanatra gondold ezt végig. Minden reggel megtapasztaljuk szilárd testünket, kiszállva a szilárd ágyból, hogy megegye a szilárd reggelit, végigmenjen a szilárd utakon, szilárd autóban, hogy eljusson egy szilárd munkahelyre vagy szilárd bármihez. Miközben nem létezik olyan, hogy szilárd. Az illúziók ennél nem is lehetnének végletesebbek.
Mindig kuncognom kell, hallva, hogy a hamis fősodratú média az események más verzióit „összeesküvés‑elméletként”, a „valóságtól elrugaszkodottként” lesöpri, míg a világot a „minden szilárd” nézőpontból ismerteti, miközben nem az. Az önámítás hajmeresztő, mivel a észlelés‑programozás mértéke is az. Engem a fősodratú társadalom majd 30 éven át őrültnek és bolondnak bélyegzett, különösen a média, pontosan emiatt az önámítás miatt.
Nagyon sok dolog, amiről azt mondom, hogy megtörténik, nem lenne lehetséges, ha a valóság fizikai és szilárd lenne, de nem az. Akik lesöprik és kifigurázzák, amit mondok, az a szilárd‑felfogásukból és abból származik, hogy fogalmuk sincs, milyen a világ valójában. Aligha meglepő, hogy azt mondják, bolond vagyok. Azt állítják nekünk, hogy szilárd anyagi világunk atomokból épül fel, és miattuk minden szilárd és fizikai. De álljunk meg egy pillanatra! Az atomoknak nincs szilárdságuk, és ezért nem tudnak szilárd világot építeni. Az atomokról azt mondják, hogy atommagból és körülötte keringő elektronokból épülnek fel, ami bizonyos mértékig olyan, mint egy kis‑naprendszer, és egyébként „üres tér”. Hogy építhetnek fel mégis szilárd világot? Arra tudok gondolni, hogy az atommagnak és az elektronoknak sincs szilárdságuk, és hogy az ő anyagi létezésük is illuzórikus, bár a kvantumfizika csekély anyagiságot ad nekik. 
Álljon itt egy idézet, mely a „csekélyt” meghatározza: 
Ha az atommag mogyoró méretű lenne, akkor az atom baseball‑stadion méretet öltene. Ha az atomokon belül elveszítenénk ezt a holt teret, akkor mindegyikünk beleférne egy porszembe, az egész emberi faj pedig egy kockacukor térfogatába. Ettől az egész rasszizmus dolog elég viccesnek tűnik, nem? A kvantumfizika azt mondja, hogy a 99,9999999%‑a (és még több) annak, amit hagyományosan anyagnak hívunk, nem más, mint üres tér. Sőt valójában a tér (egy másik illúzió) igazából nem is üres, hanem dugig telt olyan energiával, amit nem látunk. Van tér (energia), amit látunk, és ezt hívjuk valóságnak; és van tér (energia), amit nem látunk, és ezt üresnek hívjuk. Az emberi látás a vakság határán van, amikor összehasonlítjuk mindazt, amit látunk, és mindazt, amit nem. A végtelen létezés szinte teljes részét megtagadják tőlünk, lényegében észlelés‑rabszolgái vagyunk egy nagyon kicsi frekvencia‑sávnak, amit a tudomány látható fénynek hív. Az univerzumban létező energiának, az anyagnak nevezett elektromágneses spektrum csak 0,005%‑a. Van, aki azt mondja, hogy egy kicsit több, de nem sokkal. Gondold ezt végig – csak 0,005%! 
Tűnődj el ezen: 
az emberek csak azt a parányi részét látják ennek a 0,005%‑nak, ami beleesik a látható fény spektrumába. A maradék nagy részét sötét energiának és sötét anyagnak hívják a fősodratú fizikusok. Nem hiszem el verziójukat e sötét valóságról, ezt a kifejezést csak abban az értelemben használom, hogy láthatatlan az emberi szem számára. Az emberek azt mondják, hogy ez vagy az nem lehetséges, és ez vagy az őrültség, miközben az örök végtelenség majdnem 100%‑a nem látható számukra. Egy kis alázat szükséges! Mivel a fősodratú tudomány – kivéve a kvantumfizikusokat – többnyire nem hajlandó kutatni a láthatón túlit, csak a „kézzelfoghatót”, így nyilvánvaló, hogy konkrét következtetései miért tűnnek annyira pontatlannak és gyakran nevetségesnek. Mégis, megtévesztett támogatói és hívői a mindentudás forrásaként tekintenek e tudományra, és így is hirdetik. Első pillantásra rendkívülinek tűnhet, de amikor szemügyre veszed a globális észlelés‑megtévesztés miértjeit és okait, akkor már nem annyira. Az illúzió oly mély, hogy soha nem érintettünk meg semmit úgy, ahogy gondoltuk, hogy megtettük.  A tapintásérzet a különböző elektromágneses mezők kapcsolata. A látszólagos szilárdság‑élmény valójában a két különböző frekvenciájú vagy sűrűségű elektromágneses mező ellenállása. Te, aki nem vagy szilárd, nem tudsz átsétálni egy falon, ami szintén nem szilárd, és ennek oka az elektromágneses ellenállás, nem pedig a fizikai ellenállás, mert nincs olyan hogy fizikai. Ez az egész olyan fantasztikusnak is hihetetlennek tűnik az ember tudatos elméje számára, de igaz. Nem hallunk semmit, amíg az agyunk nem dekódolja az elektromágneses kommunikációt, amit a fülünktől kap. A fülek nem hallanak – az agy hall. Ugyanez igaz a látásra, ízlelésre és szaglásra is. Egy kidőlő fa semmilyen hangot nem ad, amíg nincs ott valaki, aki dekódolja a levegőben létrejött vibrációs zavart elektromágneses jelekké, amit az agy hanggá alakít, és kidőlő faként ismerünk fel. Ha ez nem lenne, akkor a fa néma csendben zuhanna. Az emberi beszédet csak akkor halljuk, amikor a hangszálak‑létrehozta rezgésinformáció‑mezőket az agy dekódolja. Modern fájdalomcsillapító technikák blokkolják a fájdalompontból érkező üzeneteket, hogy ne érjék el az agyat, mert amíg nem történik meg ez a kommunikáció, addig nem érzel kellemetlenséget. Az agy mondja, hogy jaj, nem pedig az érintett pont. Az egész világ, amiről azt gondoljuk, hogy látjuk, abban a formában, ahogy azt gondoljuk, hogy látjuk, csak néhány köbcentiben létezik, az agyunk hátulján, ahol a vizuális valóságot dekódoljuk. Emlékezz: az emberi társadalom azon alapszik, hogy a fizikai világ valódi, kézzelfogható és szilárd, és ez az ámítás hatja át a politika, egészségügy, média, cégek, tudomány (kivéve talán a kvantumfizikát), sőt az egész hóbelevanc felfogását és döntéseit. Minden a valóságunkkal kapcsolatos legalapvetőbb félreértésen alapszik, ami a látható birodalmon túli árnyékban tervezett. Azok, akik a fősodratú tudomány élén állva kísérletekkel bizonyítják,  hogy a „fizikalitás” illúzió, igaz tudósokként és igazság‑kutatókként felszabadulnak a kőkorszak ortodox gondolkodása alól. Álljon itt egy sokatmondó idézet a művész és filmkészítő, Sergio Toporektől: Gondolj arra, hogy az elektromágneses spektrum kevesebb mint 1%‑át látod, és az akusztikus spektrumnak kevesebb mint 1%‑át hallod. A testedben a sejtek 90%‑a saját mikróbai DNS‑süket hordozzák, és nem „a tiedet”. A tested atomjaiban az üres tér: 99,999999999999999%, egyik sem az, amivel megszülettél… 
Egy embernek 46 kromoszómája van, kettővel kevesebb, mint egy krumplinak.  A szivárvány létezése a szemed kúpformájú fotoreceptoraitól függ; a kúpformával nem rendelkező állatoknak a szivárvány nem létezik. Tehát nemcsak látod a szivárványt, hanem te hozod létre. Ez eléggé elképesztő, különösen akkor, ha figyelembe veszed, hogy az összes gyönyörű szín, amit látsz, az elektromágneses spektrum kevesebb mint 1%‑a.
Ez az idézet a Wonderpedia tudományos magazinból való: 
Minden egyes másodpercben 11 millió érzet száguld végig az [agy] csatornáin. Az agyat hihetetlen mennyiségű kép, hang és szag bombázza, amiket precízen megszűr, amíg nem marad egy kezelhető, kb. 40‑ből álló lista. Ez a másodpercenként 40 érzet az, amit valóságként érzékelünk.

Mélyedjünk el ebben egy pillanatra. Az oly valósnak tűnő valóságunkat másodpercenként 40 információ‑pillanatkép (érzet) hozza létre, a lehetséges 11 millióból. A többi, a 10999960 a tudatalatti elmében köt ki, tudatosan megfeledkezünk létezésükről. A kvantumfizika felfedezi a látható birodalom mögötti világot, és lerombolja a valóság anyagi, szilárd óramű‑modelljét, amit a fősodratú tudomány oly régóta sulykol. Az élvonalbeli kvantumfizikusok valóságfelfogásában több közös pont van az ősi bölcsekkel és sámánokkal, mint a hagyományos gondolkodású, kockafejű kollégáikkal. A kvantumfizika a fősodratú tudomány számára a legjobb esetben csak idegesítő kis dolog, legrosszabb esetben pedig katasztrófa az emberi társadalom intézményrendszerét uraló és átható szilárd‑világú gondolkodásmódjukra nézve. Annyira, hogy a tudomány nagy része minden erejét latba veti, hogy úgy tegyen, mintha semmi sem történt volna a fizikai illuzórikusság kvantum‑felfedezéseivel kapcsolatban.
– Ó, de történt, méghozzá alapvető dolog! 
A tudományos maradiságon vagy túllépünk, és ezért egyre kevésbé számít, vagy a tudomány, túlélési fázisában kénytelen lesz belátni, ami korábban elképzelhetetlen volt, hogy végig tévedett, és emiatt generációk is hasonlóan tévedtek, mert beleestünk abba csapdába, hogy emberek csak azért, mert levizsgáztak, és betűk vannak a neveik előtt, biztosan tudják, hogy miről beszélnek. Az olyan kifejezések, mint a professzor és tanár, csak titulusok, melyeket az állam azért ad, mert viselőjük jól szolgálja az állam hitrendszerét. Ezek nem az intelligencia megerősítésére szolgálnak, és főleg nem az intellektuális rövidlátáson túli tudatosság elismerésére, hanem csak az akadémikus konvenciók letöltésének megerősítésére. Ez nem azt jelenti hogy nem lehetsz intelligens professzor vagy tanár, csak azt jelenti, hogy a munkakör betöltésének ez nem feltétele.  
Igaz tudósként, Nikola Tesla mondta még régen: 
„Amikor a tudomány tanulmányozni kezdi a nem‑fizikai jelenségeket, egy évtized alatt nagyobb előrehaladást fog tenni, mint a létezése óta eltelt évszázadokban”.
Ez a kijelentés kezd valóra válni, bár a „haladás” nem a felfedezésekre vonatkozik, hanem arra, hogy mit kezdesz velük. Szilárd világunk nem tudna kevésbé nem‑szilárd lenni, de itt van a poén: a kormányok, a tudomány, az egészségügy, vállalatok, az oktatás és média (amit összefoglalóan: minden fősodratúnak hívok), döntéseiket, törvényeiket, valóságmagyarázataikat, javaslataikat és riportjaikat arra alapozzák, hogy a világ szilárd, materiális és fizikai. Nem csoda, hogy az emberi társadalom ennyire gúzsbakötött. Ha az észlelésed és döntéshozatalod olyan hitrendszeren alapul, ami ennél nagyobb tévedés már nem is lehetne, akkor hogyne eredményezne elképesztő őrültséget? Akármerre nézel, az emberi élet majd minden területe eltorzult a megtapasztalt valóság legalapvetőbb tévképzete miatt. A valóságfelfogásunk fonáksága és eltévelyedése hozta létre azt az fonákságot és eltévelyedést, amit emberi társadalomnak hívunk.  
Michael Ellner oly jól megfogalmazta: 
Csak nézz ránk. Minden a feje tetején áll; – minden saját maga fonákja. 
Az orvosok lerombolják az egészséget, az ügyvédek lerombolják az igazságszolgáltatást, az egyetemek lerombolják a tudást, a kormányok lerombolják a szabadságot, a fősodratú média lerombolja az információt, és a vallások lerombolják a spiritualitást. Mi több, ez nem véletlenül van így, hanem előre megfontoltan. Hogy ki által és miért, az hamarosan világossá válik...
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!



David Icke: Minden,amit tudnod kell, de sosem mondták el
Oszd meg vagy küldd tovább: / Share To:

Post A Comment: