2019
Csakra: koronacsakra, harmadik szem, szívcsakra.
Színe: kék, sárga, zöld, fekete, bíbor.

Jellegzetességei: A zafír a bölcsesség köveként ismert, s mindegyik színnek megvan a maga különleges bölcsessége. Az agyra összpontosít; nyugtatja, mentesíti a nem kívánatos gondolatoktól és a szellemi feszültségtől. Biztosítja az elme békéjét és a higgadtságot. A zafír összehangolja a fizikai, a szellemi és a spirituális síkokat, helyreállítja az egyensúlyt a testen belül.
Ez a kő megszabadít a depressziótól és a spirituális zavarodottságtól, valamint élénkíti a figyelem összpontosítást. Fellendülést hoz, és vonz mindenfajta jó képességet. A torokra téve feloldja a kudarcérzetet, és megkönnyíti az önkifejezést.

Gyógyhatása: a zafír csillapítja a szervezet túlzottan tevékeny rendszereit, és szabályozza a mirigyeket. Gyógyítja a szemet, eltávolítja a szennyeződéseket és a stresszt. Jótékonyan hat a vér betegségeire, csillapítja a túlzott vérzést és erősíti az ereket, növelve rugalmasságukat.

Zafír típusai színek alapján:
Fekete zafír: védelmet nyújt és központosító hatású. Elősegíti, hogy bízzunk a saját megérzésünkben. Javítja a munkakilátásainkat és segít megtartani az állásunkat.
Kék zafír: a spirituális igazságot keresi, s a hagyomány szerint a szeretet és a tisztaság jelképe. Rendkívüli hatással van a Földre, és hatékony csakragyógyító. Ez a nyugodt kő, segít megmaradni a spirituális úton, míg a sámáni ceremóniákon a negatív energia átalakítására használják. Megnyitja és gyógyítja a torokcsakrát, valamint a pajzsmirigyet; elősegíti az önkifejezést és az igazság kimondását.
Zöld zafír: javítja mind a külső, mind a belső látást; megkönnyíti az álmok visszaidézését. Serkenti a szívcsakrát; lojalitást, hűséget és egységet biztosít. Fokozza a könyörületet a megértését. Bizalmat és tiszteletet tanúsít mások meggyőződése iránt.
Rózsaszín zafír: mágnesként viselkedik, mindent az életünkbe vonz amire szükségünk van a fejlődésünkhöz. Megtisztít az érzelmi blokkoktól, és egyesíti az átalakított energiákat.
Bíbor zafír: tudatossá tesz. Hasznos a meditációhoz, serkenti a kundalini energia felemelkedését és a koronacsakrát, megnyitja az utat a spiritualitáshoz. Az extraszensz képességekhez való kapcsolódásával élénkíti a tobozmirigy működését, és javítja a látó képességeket. Rendkívül nyugtatóan hat az érzelmi ingatagságra.
Királyi zafír: eltávolítja a csakrából a negatív energiákat, serkenti a harmadik szem működését, hogy a spirituális fejlődésünkhöz szükséges információk elérhetőek legyenek. A gondolataink és az érzéseink iránti felelősségére tanít. Jótékonyan hat az agy rendellenességekre, beleértve a diszlexiát is.
Csillag zafír: a mélyén ötágú csillagforma alakú képződmény van. Ez a ritka kő bevon a saját mélységeibe, és megnyitja az intuíciót. Biztosítja gondolataink központosítását, és segít előre megérezni mások szándékait. Azt tartják róla, hogy földön kívüli lényekkel tart kapcsolatot.
Fehér zafír: végtelenül tiszta az energiája. Megnyitja a koronacsakrát, a spirituális tudatot nagyon magas helyre juttatja el; és megnyitja az utat a kozmikus tudathoz. Rendkívüli védelmet biztosít, amely eltávolítja az akadályokat a spirituális utunkról. Lehetővé teszi, hogy felismerjük lehetőségeinket és életcélunkat.
Sárga zafír: az otthonunkba vonzza a gazdagságot, s ha a készpénz mellé tesszük, növeli a fellendülést és a bevételeket. Ha viseljük, mindig érintkezzen a bőrrel. Serkenti az értelmet, fejleszti az átfogó látásmódot, így felismerjük az összefüggéseket. Elixírként eltávolítja a méreganyagokat a szervezetből.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




miskolc-prananadi
Nem is tudod milyen szépségek rejtőznek a lábaid alatt...

Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Az igazi boldogság ez! Nincs titok többé!
Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert öröm lesz életük.
Boldogok, akik tudják, másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük.
Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak.
Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól megkímélik magukat.
Boldogok, akik észreveszik a diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, de látnak is.
Boldogok, akik lenni is tudnak, nem csak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örömben indulnak útjukra.
Boldogok, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni, mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosok.
Boldogok, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy nélkülözhetetleneknek hinnék magukat, mert ők az öröm magvetői.
Boldogok, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.
Boldogok, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait akkor is, ha naivnak tartják őket, mert ez a szeretet ára.
Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének és imádkoznak is mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.
Boldogok, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják őket és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
Boldogok, akik mindebből meg is tudnak valósítani valamit, mert élhető lesz az életük.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




Dr. Gyökössy Endre
Sokáig sorolhatnánk a citromfű pozitív hatásait. Ezt a növényt a Nemzetközi Gyógynövény Szövetség (IHA) egyszer az év gyógynövényének választotta. Hogy miért? Nézzük…

A citromfű a kelet-mediterrán területekről, illetve Ázsia nyugati részéről származik. Ezeken a területeken már ősidők óta alkalmazzák gyógyászati célokra, ugyanis baktériumölő, vírusölő, görcsoldó és antidepresszáns összetevőket tartalmaz. A mentafélék családjának tagjaként a citromlevelet nyugtató hatású gyógynövénynek tartják, és már a középkorban is használták alvászavarok, gyomorrontásból származó fájdalmak, stressz, és szorongás enyhítésére, illetve az étvágy fokozására. Hangulatfokozóként azonban még ennél korábban is használták, általában borban kiáztatva, illetve sebek és rovarcsípések kezelésére is. A citromfű nagyjából 60 cm magasra nő meg, de ha nem gondozzák, akkor még nagyobb is lehet. Tavasszal és nyáron kisméretű, halványsárga virágcsomók jelennek meg a levelek és szárak találkozásánál.

A citromfűnek temérdek módon hasznát veheted – nézzük meg, hogy mi mindenre használhatod frissen szüretelt leveleidet!

A stressz és szorongás enyhítése


Ahogy azt már említettük, a citromfüvet már évszázadok óta alkalmazzák stresszoldó hatása miatt. Mint azt a modern kutatási eredmények is alátámasztották, felmenőink jól döntöttek, amikor a citromfüvet választották erre a célra. Ha szeretnéd kihasználni a citromfű stressz- és szorongásoldó tulajdonságait, akkor nincs más dolgod, mint apróra vágni a leveleit, és kifőzni őket forró vízben. Néhány perc után szűrd le, hagyd kicsit kihűlni, és már ihatod is. Egy másik módszer a leveleket a bőrre dörzsölni – a belőlük kiváló olaj beszívódik, majd eljut a véráramba, ahol szintén képes kifejteni nyugtató hatását.

Alvászavarok enyhítésére


Németországban a citromfüvet bejegyzett gyógyteaként tartják számon alvási problémák kezelésére. A helyi kutatók megállapították, hogy a citromfüvet tartalmazó termékek segítenek pihentetőbbé tenni az alvást. A szakértők szerint napi szintű fogyasztása mély álmokat garantál éjszakánként. Hozzátették továbbá, hogy a menopauzát tapasztaló nők alvászavarait is drasztikusan képes enyhíteni. A legjobb eredmények érdekében 30-60 perccel elalvás előtt kell meginni belőle egy bögrével. Egy másik kutatás során kiderült, hogy az orvosi macskagyökérből és a citromfűből kevert gyógyital a tesztalanyok 81%-ánál eredményezett jobb minőségű alvást az egyszerű placebóval szemben. A következő oldalon folytatom, és azt is elmondom, hogyan termeszthetünk otthon citromfüvet!
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




agraroldal.hu
Kit mire emlékeztet ez a kő?
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!

Bő másfél évszázada, az írásos feljegyzések kezdete óta nem volt ilyen kevés jég március elején a Bering-szoros környékén.
Az Oroszországot Alaszkától elválasztó, a Csendes-óceánt a Jeges-tengerrel összekötő, mintegy 80 km széles tengerszorost az évnek ebben a korai szakaszában általában egybefüggő jégtakaró borítja. Idén azonban nem így van, ahogyan arról az európai Copernicus földmegfigyelő program Sentinel-1 radaros műholdpárosa egyik tagjának a képe is tanúskodik.

A hamis színezésű műholdkép 2019. március 7-én készült a Bering-szorosról. (Kép: módosított Copernicus Sentinel adatok 2019 / feldolgozás: ESA, CC BY-SA 3.0 IGO)

A foltokban jelen levő tengeri jeget világoskék színárnyalatok jelölik. A szoros közepén az Oroszországhoz tartozó Nagy-Diomede-sziget, mellette jobbra az Amerikai Egyesült Államok felségterülete, a Kis-Diomede is kivehető. A két ország szárazföldjei között itt kevesebb mint 4 km a távolság. A kontinentális szárazföldek a képen balra Kelet-Szibéria, jobbra Alaszka.

A szorostól délre fekvő Bering-tengeren a jégtakaró összterülete idén március elejére olyan kicsire zsugorodott, amire az írásos feljegyzések létezése, 1850 óta nem volt példa. A jég eltűnésének kiváltó oka a levegő és a víz szokatlanul magas hőmérséklete. Általában ezen a vidéken április elejéig még növekszik is a jégtakaró, a széltől és a hullámzástól függően.

A jég- és hótakarót számon tartó amerikai adatközpont (National Snow & Ice Data Center, NSIDC) szerint idén január 27. és március 3. között a Bering-tengeren 566 ezer km2-ről mindössze 193 ezer km2-re zsugorodott a jégborítás. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már tavaly ilyenkor is kivételesen kevés volt itt a jég.

Az elmúlt években a jég visszahúzódásával párhuzamosan megélénkült a Bering-szoros hajóforgalma. A Sentinel-1 radarmérések egyik jelentős felhasználási területe a tengeri jégtakaró alakulásának, változásának követése. A felhasználásukkal készülő térképek segítenek navigálni a sarkvidéki tengereken. A műholdas radarképek a viszonylag vékony és a több éves, vastag jég megkülönböztetésére is alkalmasak.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




urvilag.hu
Az emberiség rengeteg energiát használ fel, és bár itt a Földön is sokban hozzájárul ennek előállításához a napenergia, kutatók már régóta pedzegetik, hogy jóval hatékonyabb lenne az űrben gyűjteni a Napból érkező energiát. Jelenleg úgy fest, Kína lesz az első, amely megvalósítja ezt a tervet, miután kijelentették, hogy a Földtől 36 ezer km távolságra keringő űrbéli erőművet szeretnének építeni.

Az űrbe telepített állomások nagy előnye, hogy azelőtt lennének képesek a Nap energiáját összegyűjteni, hogy az a légkörben disszipálódik. Ezen kívül stabilabb energiaforrások is lennének, mert az időjárás, évszakok és a napszakok okozta fluktuációk is mind elkerülhetőek lennének.

Az ötlet már évtizedek óta létezik, az USA és Japán kutatói is dolgoztak már hatékony megoldásokon. De az akár 1000 tonnás, hatalmas, ipari méretű állomások űrbe juttatása óriási akadályt jelent. Ennek a megoldására vetették fel a kínai kutatók, hogy helyben, 3D nyomtatással készítenék el és szerelnék össze a szerkezeteket, ezzel elkerülve, hogy a nehéz állomásokat rakétával kelljen felbocsájtani.


Az erőművek fotovoltaikus cellákkal gyűjtenék a Nap energiáját, melyet utána mikrohullámú jelek formájában küldenének vissza a Földre. Az itt telepített fogadóállomások ezután a jelet elektromos árammá alakítanák, mely alkalmas lenne például elektromos autók feltöltésére is, az állami média nyilatkozata szerint.

Kína Csungking városában már folyik a napenergia-üzem projekt tesztelésére tervezett létesítmény építése. A kutatók terv szerint 2021 és 2025 között kis méretű erőműveket fognak építeni és a sztratoszférába küldeni, melyet 2030-ban megawattos, 2050-re pedig gigawattos méretű erőművé bővítenek majd.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




csillagaszat.hu
nature.com
A helytelen táplálkozás miatt az ember szervezete elsavasodik. Ennek egyik hatása, hogy az eredetileg, természetes állapotukban lúgos kémhatású testnedveink (vizelet, vér, epefolyadék, nyál stb.) savas kémhatásúvá válnak. Az egészséges állapot visszaállításában nagy szerepet játszik a táplálkozás. Az lenne az optimális, ha a napi étrendnek minimum a 80%-a lúgos kémhatású ételekből lenne összeállítva.

A méregtelenítő légzés lényege, hogy elő tudjuk segíteni a megbetegítő, felesleges savak kiürülését, és a bázikus állapot felé terelgetni a szervezetet és a testnedveket.

A méregtelenítő légzés kivitelezése: egy nagyon mély, alapos belégzés után minél jobban elnyújtott kilégzés. Először lehet, hogy ez a kilégzés csak 20–30 másodpercig fog tartani, de addig kell gyakorolni, amíg a kilégzés 108 másodpercesre nyúlik. Amikor az ember szép lassan az összes levegőt kilélegezte, és úgy érzi, hogy nincs több levegő a tüdejében, akkor a vállakat hátra kell húzni, és még egy kis levegőt kipréselni. Ezt meg kell próbálni kétszer-háromszor is megismételni. Ennél a légzésnél fontos még, hogy a mély, alapos belégzés orron keresztül történjen, a hosszú lassú kilégzés pedig szájon át.


Nagyon jó hatású továbbá fáradékonyság ellen és fejfájás estén. mert a fáradtság mögött gyakran túlsavasodás áll.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




napfenyesgyogykozpont.hu
Azt mondják, az idő megváltoztatja a dolgokat. De az igazság az, hogy magadnak kell megváltoztatnod őket.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Elem: föld.
Színe: fekete, szürke, fehér, kék, barna, sárga, vörös.

Jellegzetességei: Az ónix erőt ad. Támogatást biztosít nehéz vagy zavaros körülmények között, valamint óriási fizikai vagy szellemi stressz időszakában. Középpontba hozza az energiákat, és összehangolja a magasabb rendű hatalommal, elérhetővé teszi a magasabb rendű útmutatást; olyan a hatása, mintha a teljességgel állnánk kapcsolatban. Az ónix előrevisz az időben, bepillantást enged a jövőbe; s az egyéniséget erősítő képességével lehetővé teszi, hogy a saját sorsunkat magunk alakítsuk. Fokozza az életerőt, a következetességet és a kitartást. Segíti az inkarnációra szóló leckék megtanulását; magabiztosságot ad, és a környezetünkben történtek nem keltenek bennünk szorongást.
az ónix titoktartó; támogat abban, hogy ne fecsegjünk ki a terveinket. Azt tartják róla, hogy megőrzi mindannak az emlékét, ami a viselőjével történt. Használható pszichometriára is, mert sok mindent elárul azoknak, akik érzékenyek a rezgéseire.
Emlékmegőrző tulajdonsága hasznossá teszi azokban a terápiákban, amelyek a jelenlegi életünkre ható, ám az előző életekben elszenvedett sérüléseket vagy lelki traumákat gyógyítják. Ha ónixot tartunk a kezünkben, segít pontosan azonosítani a korábbi bántalmat, amely így megszüntethető a fizikai testen alkalmazott gyógyító technika (újragondolás vagy kristályterápia) segítségével. Ugyancsak alkalmazható régi fájdalmak és bánat gyógyítására is.

Pszichológiailag: Az ónix felismeri és egyesíti a bennünk lévő kettősséget. A könnyelműségre hajlamos embereket stabilabb életszemléletre ösztönzi, és általánosságban önuralmat biztosít. Az ónix mentális erősítő, amely csillapítja a nyomasztó félelmeket és aggodalmakat. Felruház bennünket azzal a felbecsülhetetlen képességgel, hogy bölcs döntéseket tudjunk hozni.

Fizikailag: Az ónix segít magunkba szívni az Univerzumból azokat az energiákat, amelyek szükségesek a gyógyuláshoz vagy bármi más célra. A testen eblül egyensúlyban tartja a jin– és jang energiákat.


Gyógyhatása: az ónix jótékonyan hat a fogakra, a csontokra, a csontvelőre, a vérrel összefüggő rendellenességekre és a lábakra.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




miskolc-prananandi
A Földön már írtak könyveket más világokról, és az emberek csodálkoztak azokon, amióta egyáltalán képesek a csodálkozásra. Azonban csak kevesen fedezték fel annak a titkát, hogy tudatosan meglátogassák ezeket a világokat fizikai életük alatt. De ez a közeljövőben meg fog változni. Az, ha valaki egyszer tudatosan megtapasztalja ezeket a világokat, bebizonyíthatná azok valódiságát, viszont aki sohasem tapasztalja meg azokat, annak számára azok ködösek és irreálisak ( valótlanok ) maradnak. (Megj: sokszor egyetlen másodperc tudatos testen kívüli tapasztalat is elég, hogy valakinek a materialista világnézete összeomoljon.)

Ezen világok vagy síkok mindegyikének más rezgési vagy vibrációs frekvenciája van. A fizikain túli világban az anyag olyan magas frekvencián rezeg, hogy az, aki ott él, könnyedén mehetne át falakon, hegyeken sőt, embereken is. Pl. az az ultrahangtartomány, melyeket a földi tudósok már nem érzékelnek, a fizikai világegyetemen túli síkon a legalacsonyabb hangokat jelentik. És ez az érzékelés-képtelenség magyarázza azt, hogy miért jelent a fizikain túli világoknak a léte a Földön inkább vallásos ügyet, semmint személyesen megtapasztalható tudományosat.

A túlvilágban nagyon sok, a fizikai világgal közös elem van, de azok (merthogy több tényezőből áll, nagyobb szabadságfokkal) mind sokkal szebbek és mennyeibbek. Ott is meg van az emberek minden fajtája, vannak városok és falvak, állatok, növények, hegyek, óceánok, sivatagok és naplementék; azonban azok a világok minden elképzelhető és elképzelhetetlen módon sokkal szebbek is, mint az itteni legfejlettebb anyagi bolygók. A színek nem ebből a világból valók, olyan sugárzóak és lélegzetelállítóan szépek, hogy szavakkal nem lehet leírni azokat. A miénknél csak egy lépéssel túli világegyetem (asztrális világegyetem) is olyan csodálatos, hogy sok ember, aki ott él a "halál" után, tévesen azt hiszi, hogy kétségtelenül az a mennyország.
Használok egy számotokra ismert párhuzamot, hogy tovább beszéljek arról, milyenek ezek a világok. Nézzünk előbb egy centrifugát, egy tudományos felszerelést, amely nagy sebességgel kavar fel folyadékokat. Ha vesszük víznek, sárnak, homoknak és köveknek egy keverékét, és azt nagy sebesség mellett megkavarjuk a centrifugában, akkor a nehezebb anyagok fajsúlyuknak megfelelően a külső részeken gyűlnek össze. Ha a közép felé nézünk, egyre kevesebb durva anyagot fogunk látni, míg a legbelsőbb helyen már csak levegőt találunk.

A legkülső réteget vehetjük a fizikai világegyetem párhuzamának, amely minden világ között a legsűrűbb és leganyagibb. Ha a központ felé fordulunk, egyre finomabb és még finomabb anyagrétegeket találunk. Ezek azoknak a térben és időben létező világoknak felelnek meg, amelyekben minden magasabb frekvenciákon létezik. Egy ott élő személy számára a dolgok olyan valóságosak és szilárdak, mint számunkra a fizikai világban. Ez amiatt van, hogy ott az érzékszervek is ugyanazokon a magas frekvenciákon működnek. Például a mi fizikai érzékszerveink ottani tárgyakat és embereket nem tudnak érzékelni, mert azok csak a fizikai világegyetemben történő használatra lettek megteremtve.

Az örvénylő-kavargó folyadék abszolút központja, ami már csak levegőből áll, a téren és időn túli tisztán szellemi világokkal hasonlítható össze. Ezek a világok képezik a léleknek és annak az élőlénynek a hazáját, akit a vallások Istennek neveznek, a megkérdőjelezhetetlen (végső) valóságot. A lélek a téren és időn túli tiszta, pozitív, szellemi világokból származik, de ő akkorának született meg ebben a kozmikus óceánban, mint egy tudatos atom.
A Legmagasabb Istenség maga tulajdonképpen üresség. Neki nincs kapcsolata bármi máshoz, kivéve önmagát. Ezért róla nem lehet mondani semmit. (Azért, mert Ő túl van minden forma megnyilvánuláson.) De megtapasztalni lehet Őt. A legjobb tehát, ha azt mondjuk: "Ő egyszerű!"

A Legmagasabb Istenségtől indul ki az összes világban fellelhető élet fenntartása és megteremtése, beleértve a fizikai világokat is. Ez a szellem érzékelhető életfolyama. Az anyag és az energia a mi fizikai világegyetemünkben nem más, mint olyan univerzális energia, amelynek rezgésfrekvenciáját letranszformálták. A szellemnek ebben az óceánjában létezik a lélek; ő a Szellem egy része. Mint öntudatlan atom - amilyennek először lett megteremtve a lélek -, a lélek nem tudta, hogy ki volt, miért létezett, milyen erőt képvisel és mi a Legmagasabb Istenség. Ő aludt a szellemnek ebben az óceánjában és valahogy észre kellett vennie, hogy egyáltalán létezik.
Ahhoz, hogy a lélek számára meg legyen adva a tudatra ébredés lehetősége, a Legmagasabb Istenség megteremtette az alakok, a formák világait, amelyekben a szellem ellentétje is létezik, amit mi Kal-nak vagy negatív erőnek nevezünk. Ott, a polaritásban lehetett próbára tenni és megtisztítani a lelket, amíg tudatossá vált. Ott szerezhette meg az ébredéshez szükséges tapasztalatot ahhoz, hogy aztán egy tudatos, látszatra Isten testétől elválasztott atommá váljon, amely azonban még mindig az Ő egyik része. Így marad a lélek aztán mindörökre egyén.
A lélek még ősállapotában azokban a tiszta, pozitív, szellemi világokban létezik, ahol nincs anyag, energia, tér és idő. Ott a negatív erőknek nyoma sem létezik. Azok a világok nagyon valósak, de majdnem lehetetlen szavakkal leírni őket, mert azok az értelem és annak működésének birodalmán túl vannak. Ahhoz, hogy valaki megismerje őket, magának kell megtapasztalnia azokat.

A sűrűbb világok negatív és pozitív erőkkel lettek megalkotva, miáltal egy polaritás jött létre, ami a lélek iskolája. A pozitív és negatív polaritásának ezen a világaiban csak egy időre marad a lélek, addig, amíg az iskolázás befejeződik és a lélek felemelkedik. A legnagyobb mértékű szellemmel töltött alacsony világ az a sík, amelybe a lélek először belépett eonokkal ezelőtt a fizikai sík felé tartó útján. Az alacsony világoknak ezt a mennyei síkját nevezik (kozmikus) éteri síknak. A spirituális szóhasználatban ez a sűrűbb világok és a magasabb szellemi síkok közötti átmeneti mező.
Amikor a lélek érintkezésbe került ezekkel a sűrűbb világokkal, védenie kellett magát különböző burkokkal vagy testekkel. Az alacsony síkon a lélek számára a legjobb védelem egy olyan test, amely az ebben a síkban természetesen előforduló anyagokból van felépítve.

Az első test, amelyet a lélek felvett, egy többé kevésbé átlátszótest vagy fényburok, amely körbeveszi a lelket (aura). Ezt a Földön úgy hívják, hogy tudatalatti. Ez a sűrűbb világokban a lélek leghatalmasabb szerszámainak egyike. Az emberi tudatalatti korlátlan erőforrásai azon az éteri síkon léteznek, amelyen sok szent és misztikus jutott el a kozmikus tudatra. Ez, mint a létezésnek egy világa annyira valós, mint a fizikai sík, sőt, sok tekintetben sokkal valósabb. Az éteri síkon vannak emberek, városok, csodálatos tájak és kilátások, amelyeket fizikai bolygóknak azok a lakói is érzékelhetnek, akik rendelkeznek azzal a művészettel, hogy átmenetileg elhagyják a testet.
A következő alacsonyabb síkot, amelyen keresztülmegy a lélek, miközben úton van a fizikai világegyetembe, mentális síknak nevezik. Ez is csodálatos látványok és hangzások világa, amelyek közül egyesek átkerültek földi vallásos irodalmakba. Szent prófétátok, mint János apostol olyan valaki, aki felkereste ezt a mentális síkot egy testen kívüli tapasztalat alatt. Ő az un. Apokalipszis-ében leírta azt, amit ott látott, beleértve a nagy várost, Kailash-t (a Mennyei Jeruzsálemet). Ezen a síkon található sok világvallás mennyországa is.

Ahhoz, hogy ebben a finomabb sűrűségben létezni tudjon, a léleknek egy már durvább testtel is védenie kell magát, az un. mentális testtel vagy értelemmel. A mi értelmünk tulajdonképpen ez a test, és energiája gondolatként jelenik meg. Közöttünk mindenkinek meg van ez a teste, az a léleknek egy eszköze ahhoz, hogy az un. alacsonyabb világokban működni tudjon. Ennek nincs saját élete, hanem attól az energiától függ, amellyel a lélek látja el azt.
Közvetlenül a mentális sík alatt található a kauzális sík, amelyben a lélek felveszi a még durvább kauzáltestet. Ez azt teszi lehetővé a lélek számára, hogy visszaemlékezzék az un. alsóbb világokban élt korábbi életeire. Néhány földi tanítás „vetéstestnek” is nevezi, mert cselekedeteinknek a karmikus vetése itt van elültetve annak érdekében, hogy később növekedjék.
A kauzális síkban található egy régió, amit gyakran Akasha-nak neveznek. És bár az igazi un. akasha-feljegyzések (vagy Akasha-krónika) valóban az un. alacsony világokon túl léteznek, azoknak, akik felkeresik a kauzális síkot, esélyük van arra, hogy tanuljanak a mi kauzális alatti síkokon élt korábbi életeinkből. A híres amerikai látó, Edgar Cayce pontsan ezt tette. Ő látta ezeket a feljegyzéseket, amikor a korábbi életeket kutatta. Egy bizonyos időn belül bárki megtanulhatja a kauzális sík felkeresését, és megtudhat tényeket saját korábbi földi és más bolygókon élt életeiről.

A kauzális rezgéssík alatt található az a sík, amelyik az ember fizikai életében a legnagyobb szerepet játssza, az asztrálsík. Ez ott van, ahol Te, mint lélek felvetted az asztráltestet, és azzal annak regisztrálási képességét, amit Ti érzésnek neveztek. Ezen okból az asztrálsíkot érzelmi síknak is nevezik. Amikor egy személy valamely érzést tapasztal, annál valójában egy olyan energiáról van szó, amely az asztráltesten keresztül áramlik. Minden életben asztráltestetek fizikai testeteknek egy pontos másolata, csak szebben néz ki.

Az asztrálsík is ugyanúgy, mint a tér és idővel rendelkező többi világ, egy nagyon valós világ. Ténylegesen minden, amit a fizikai világban ismerünk, az emberek, a hegyek, a fák, a házak és városok, először az asztrális világban léteztek. A fizikai sík az asztrális mintájára lett megteremtve, csak kevésbé színesre és csillogóra.
Azok az emberek, akik az asztrálsíkon élnek, rendelkeznek olyan erőkkel, mint a telepátia, képesek szellemükkel megtestesíteni dolgokat és járművek vagy eszközök nélkül fantasztikus sebességekkel utazni.
Az asztráltest világít és nincsenek fizikai fájdalmai, mint amilyeneket mi ismerünk itt a fizikai síkon. Ez magyarázza, hogy miért tévesztik össze néha az asztráltestet a lélekkel.
Ellátva mindezekkel a testekkel lépett be a lélek a legalacsonyabb síkba, hogy elkezdje azt a tapasztalatgyűjtést, ami egy napon oda vezethet, hogy a Legmagasabb Istenség tudatos munkatársa legyen.

Mi mindannyian úgy ismerjük ezt a síkot, hogy fizikai világegyetem, amelyben a lélek a fizikai burkot vagy testet vette fel, amely az itteni túléléshez szükséges, és annak érdekében, hogy megkezdhesse tapasztalatgyűjtését.
Kezdetben, amikor először léptél be a fizikai síkba, nem rögtön emberi alakod volt. Annak érdekében, hogy a lélek megszerezhesse az összes lehetséges tapasztalatot, amire mindenkinek szüksége van ahhoz, hogy tökéletessé váljon, szükséges, hogy minden tudati állapotot megtapasztaljunk, amit a fizikai világ nyújt.
Az első tapasztalati világ, amelyet Te mint lélek megjártál, vagy az első tudati sík, amelyben éltél, az ásványi állapot volt. Beismerem, hogy az ásványok úgy tűnik, nem nagyon tudatosak (abban az értelemben, ahogy leginkább gondolkozunk felőlük). De már azok a látszólag korlátozott tapasztalatok is, amelyeket az ásványi állapot lehetővé tesz, szükségesek az épp ébredni kezdő lélek számára, hogy felfogja fizikai létét. Kezdetben a legtöbben sokáig időztünk az ásványi állapotban, attól függően, hogy milyen tapasztalatokra volt egyikünknek-másikunknak szüksége. Természetesen Te sohasem voltál valóban egy ásvány vagy kő, de Te, mint lélek laktál ilyen testekben a tökéletesedés útján.

Az életek között van egy időszak, amelyben tudati állapotodnak megfelelően egy a fizikai fölötti síkban tartózkodsz. Egészen az elején a legtöbb lélek az asztrálsíkba megy, amelyben időz egy darabig, amíg újra a fizikai világegyetemben inkarnálódik.
Az ásványi állapot és az abban a síkban történt tudatfejlődés után a lélek a növényi állapotban gyűjt tapasztalatokat. Növényként a lélek érezheti a napsugárzást, a szelet és az esőt és táplálékul szolgálhat a magasabb életformák számára. Sok földi és más bolygón létezett mohaként, virágként, zöldségként és faként eltöltött élet után a lélek kész a következő lépésre.
Megkezdi életeit az állati tudatállapotban.

Mint egyén, a lélek olyan testekben fog lakni, amelyek illenek a természetéhez vagy egyéniségéhez. A lélek az életerő az állatban, de ő mindig egy egyedüli egyén marad. Nagyon hosszú időt tölt az állati tudatállapotban, amelyben egyik fajról a másikra vált, a rovarról a hüllőre, a madárra, az emlősre. Ezek az életek nem csupán a Földön zajlanak, hanem sok különböző bolygón.
A fizikai kibontakozás utolsó fokozata és a legmagasabb fokozat, amelyet a lélek a fizikai világban elérhet, az ember fokozata. Ez a fizikai világegyetemben végbemenő evolúció isteni csúcspontja és az az alak, amelyet a lélek ahhoz használ, hogy megszerezze itteni utolsó tapasztalatait. Emberként a léleknek keresztül kell mennie minden lehetséges tapasztalaton. Egy élet csak egy jelentéktelen mennyiségű időszakasz az evolúcióban, egy túl rövid pillanat a fizikai világban mindahhoz képest, amit szükséges megtanulni és amennyi fejlődésre szüksége van a léleknek. De a földi embereknek még az se sikerül, hogy végigcsináljon egy 144 éves teljes ciklust egy inkarnáció alatt.
A lélek évmilliókon keresztül reinkarnálódik emberként ahhoz, hogy megszerezze az összes szükséges tapasztalatot. A történelem nem az elődeinknek a története, hanem saját életeink története, mert mi vagyunk az elődeink. Közülünk mindenki sok különböző férfi és női jellemet élt meg, sok különböző fajban több bolygón és majdnem számtalan viszony és helyzet közepette. Minden alkalommal, amikor visszatérünk, új testtel jövünk és új értelemmel.
Új lelkek teremtése folyamatosan folyik, olyan formában, hogy az alsóbb világok továbbélnek. A Legmagasabb Istenség azért alkalmazza az állandó életnek ezt a tervét, hogy teremtményei által éljen és sohase múljon el.

Az, hogy előző életeinkre emlékei rejtve maradnak számunkra, az a saját javunkra van. Ha egy ember el lenne árasztva annyi sok emlékkel, könnyen a bolondok házában végezhetné. Ezek az emlékek a lélek azon tudásának egy részét képezik, amelyeknek nem nagyon vagyunk tudatában, amíg nem vagyunk érettek eléggé ahhoz, hogy bánni tudjunk velük.
Mindenki, akinek része van abban a szerencsében, hogy a téren és időn túli világban szerzett tapasztalataira emlékezzen vissza, tudja, hogy az alacsonyabb világok sok kívánnivalót hagynak maguk után. Akkor hát lelkekként miért maradunk kötve olyan sokáig az alacsonyabb világokhoz? - tehetjük fel a kérdést. Annak érdekében került bevezetésre a negatív erő, hogy az kössön ide minket olyan sokáig, amennyire csak lehet, hogy tisztuljunk, és tökéletesedjünk. A negatív erő eszköze a karma törvénye, amely ide bilincsel minket, mint a nehézségi erő, még mielőtt egyáltalán rájönnénk, hogy létezik. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a karma törvénye láthatatlan, ám minél hosszabb időn keresztül valaki ennek nincs tudatában, annál hosszabb ideig lesz az illető a fizikai világhoz kötve.

Krisztus a karma törvényére hivatkozott, amikor azt mondta, hogy "amit vetettetek, azt fogjátok learatni". Majdnem minden földi vallás vagy spirituális út szellemi vezetői tanították ezt az univerzális törvényt, és ma is sok ember tud a karmáról, különösen keleten.
Egyszer azt is mondták emberek, hogy az értelem lehet egy hasznos szolga, de egy rettenetes uralkodó is.
Az alacsonyabb rezgésű testeknek mindig a lélek ellenőrzése alatt kellene lenniük, azonban ez túl gyakran nem áll fenn. A Magasabb Szellem értelem fölötti uralma helyett felülkerekedhet a Kal, negatív erő, úgyhogy az ember az 5 szenvedély áldozatává vált:
1. düh, agresszivitás (zabolátlan emberi akarat)
2. hiúság (önteltség, azaz belső, lelki tartalmatlanság),
3. kéj (gyönyör, élvezet a dolgok szétrombolására, elpusztítására),
4. sóvárgás (mohóság , hatalomra és dicsőségre vágyakozás)
5. anyagi dolgokhoz való kötődés (Lélekre való emlékezés tudatának elvesztése)

Amíg ez történik, addig a lélek karmikus tartozás (bűn) folyamata miatt kötve lesz az alacsonyabb világokhoz. Amíg meg kell fizetned egy tartozást (bűnt), addig újra meg kell születned.

A sok emberi inkarnáció egész időtartama alatt be van vonva a lélek a karma szövetébe. Voltál szegény és gazdag, hatalmas és gyenge, híres és ismeretlen, egészséges és nyomorék, éles eszű és értelmi fogyatékos; de eljön egy idő, amikor a lélek lassan kiegyensúlyozottá válik a fizikai világban. Amíg az egyén itt fejlődik inkarnációi alatt, komolyan válaszokat keres azokra a kérdésekre, hogy miért létezik, miért van itt, hova tart és hogy melyik a legnagyobb erő a fizikai világon túl. Megállapítja, hogy a hagyományos utak többé nem elégítik ki őt. Ennél a pontnál az emberben önmagán belül kezd tudatosabbá válni, hogy ő egy személy, akinek vannak érzései, gondolatai és megsejtései (intuíciói). Az igazság keresésében talán hamarosan elkezdi kutatni a fizikain túli síkokat.

Ilyenkor a lélek már nem érzi jól magát a mai vallásoknál, mert úgy találja, hogy azokban nincs már számára elég igazság és válasz. Mint lélek vagy abban a helyzetben, hogy Te is kiderítsd a fizikai világon túli dolgokat, ha pl. felfedezel egy olyan spirituális tanítást, amely felvilágosít Téged a lélekről és a fizikai világban történt első inkarnációd előtti létedről. Annak mértékében, amennyire tudatossá válnak Benned ezek a tanítások, látni fogod, hogy képes vagy a lélekutazás megtanulására. Ennél a művészetnél és tudománynál egy időre elhagyod a fizikai testet annak érdekében, hogy lelki (vagy szellemi) testedben meglátogass néhány fizikai világegyetemen túli világot, vagy akár mindet és kutasd azokat. Ez körülbelül annak felel meg, amit a vallások a halál előtti mennyországnak neveznek; csak ez a tapasztalat képes végleg bebizonyítani minden egyénnek a halál utáni életet.
A lélekutazás a Legmagasabb Istenség Törvényeinek fő jellemvonása, ami által az különbözik más tanításoktól. Az egész rendszer az ezen a síkon túli területekben szerzett személyes tapasztalatokra épül. Ahelyett tehát, hogy az ember hinne a halál utáni életben vagy remélné azt, képes lehet valaki a fizikai testtől függetlenül olyan élet megtapasztalására és helyek felkeresésére, amelyeken végül majd a fizikai test halála után fog lakni. Az ilyen személy meg fogja tanulni a halál és a lélekutazás közötti egyszerű különbséget.
A lélekutazás végén az ember visszatér élő, lakható testéhez. A halál esetében azonban nem tud visszatérni, mert olyan a fizikai test néhány ok ( betegség, öregség, leromlás ) miatt, hogy már nem működőképes. Ahelyett, hogy a reinkarnációban csak hinne az egyén, magasabb síkok meglátogatása és saját korábbi életekre történő visszaemlékezés után tudja is, hogy azok valójában léteznek.
Ezzel a „tudatos tudással” lehetséges előző életek karmájának a kiegyenlítése is.

Ha valaki megtanulja, hogy a fizikai test csak egy jármű ahhoz, hogy bizonyos leckéket megtanuljunk, akkor a felismerésnek egy olyan pontjához is érkezhet (pl. a Krisztus-tudatosuláshoz), amely miatt többé nem szükséges, hogy inkarnálódjék sűrűbb világokban. Választási lehetőséged van tehát, hogy már fizikai halálod előtt a Teremtő egyik tudatos munkatársa légy!
A fizikai világ nem az egyetlen hely, ahol a léleknek ki kell egyenlítenie karmáját. Az asztrális, kauzális és mentális síkokon is élt a lélek, és hozott létre karmikus tartozást. A felfelé történő utazásában a lélek előbb az alsóbb világokban okozott befejezetlen ügyeit tisztázza. Ha aztán szilárdan meghonosodik az első tisztán szellemi világban, akkor szabadul meg a karma és az újjászületés bilincseitől.

Itt már megtalálod az önmegvalósítást, lélek-léted első teljes megvalósítását. Több világgal a lélek-sík fölött található az a magasabb szellemi sík, amelyben a lélek eléri az Isten-tudatot. Itt veszi észre a lélek, hogy ő maga és a Legmagasabb Istenség egy és ugyanazok. Itt a lélek a totális tudatosság állapotában van, ami egy olyan állapot, amelyet már akkor is el lehet érni, amíg itt élsz fizikailag.
A lélek fejlődése (növekedése) azonban még itt sem zárul le. Mert azon a síkon túl is még sok másik sík létezik. Az egész örökkévalóságon keresztül mindig van egy következő fokozat, amit meg lehet mászni.
A Legmagasabb Istenség Törvényei - ez tehát egy olyan tanításnak az általunk adott neve, amely minden bolygón és minden létsíkon létezik. Ez nem csak a Vénusznak a monopóliuma, de mi elfogadjuk azt a mi egész bolygónkra érvényes spirituális (szellemi) tanításunknak. Ez a tanítás a sűrűbb világokon túlról származik, és arra való, hogy segítsen azoknak a lelkeknek, akik készek arra, hogy fejlődjenek.
Kapcsolódó (az összes cikk): Omnec Onec: A Vénuszról jöttem (linktár)
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




Omnec Onec: A Vénuszról jöttem

2011 óta látványos és elgondolkodtató akciók sorát indította el az amerikai Rob Greenfield azért, hogy felhívja a figyelmet a környezettudatos életmód fontosságára, a mérhetetlen pazarlásra, a súlyos energiafüggőségre és a környezetszennyezésre. Kampányát már milliók követik szerte a világon.

Az ember életét lényegesen leegyszerűsíteni, nem feltétlenül őrült feladat, pusztán erős elhatározás kérdése. Hogy mennyire, az már egyéni választás kérdése.

A San Diego-i természetvédelmi aktivista, író és előadó, világutazó és az Egyesült Államok egyik legismertebb terepkerékpáros versenyzője,  Rob Greenfield, úgy véli, hogy a változás az ember életében kicsi, fokozatos lépések egymásra épülésével kell, hogy bekövetkezzen. Ezeknek a lépéseknek pedig az a célja, hogy az ember a lehető legkisebb “lábnyomot” hagyja maga után a természetben. Célja, hogy inspirálja az embereket, hogy új, boldogabb életet kezdjenek, melyet az egyszerűség és egymás segítése vezérel.

Egyre többeket foglalkoztat a klímaváltozás kérdése. Van, akit a betegsége kényszerít az életmódváltásra, Robot pedig belső késztetése indította el ezen az úton. Apró lépésekkel változtatott az életén, miközben gondosan dokumentált minden változást, minden egyes lépést.

A jóság az én fizetőeszközöm. Amikor mások szolgálatának szentelve éled az életed, akkor ők is olthatatlan vágyat éreznek, hogy szolgáljanak téged. 

– vall motivációjáról.


Mik voltak a kezdő lépések?



Mintegy 1000 dollárért vásárolt egy kicsi, bárhol könnyen felállítható, energiatakarékos faházat. Egy bérelt telken rendezte be új életét 5 évvel ezelőtt. Kis területen elkezdte művelni a kertjét,  csak napelemeket, komposztáló wc-t használt. Fával fűtött, esővizet használt, az óceánban fürdött, szinte zéró hulladékot “termelt”. Mondhatni, teljes az off-grid életmódot folytatott. A San-Diegoi enyhe időjárás kedvezett is ennek az életformának.




Kalandos útjain példát mutatva tanít


2011 óta számtalan természetvédelmi akciót, kampányt tudhat magáénak, emberek tízezrei figyelik kalandos, de példamutató, környezettudatos életét. Mind e mellett a szegények iránti elkötelezettsége miatt Amerikában humanitárius nagykövetként is emlegetik.

2013-ban  kerékpáros túrájával próbálta  felhívni az emberek figyelmét a fenntartható életmódra. 104 nap alatt megtett 7 600 km-t és mindössze 610 liter vizet használt, és 0,9 kg szemetet ” termelt”. ( Az átlagos amerikai körülbelül 100 liter vizet naponta.)


Folytatva misszióját a tisztálkodásához csak természetes vízforrásokat használt. Miközben újra kerékpárra szállt és pásztázta az országot csak tóban, folyókban és esővizet felhasználva fürdött. Egy kampány kísérte végig környezetbarát akcióját melynek célja, hogy felhívja az emberek figyelmét, hogy milyen egyszerű dolgok is befolyásolják a körülöttünk lévő világot.

Szeretném, hogy az emberek tisztában legyenek azzal, hogy mennyi vizet, élelmiszert és energiát pazarolnak el nap, mint nap.

2014 első felében nonprofit szervezetekkel karöltve vadvirágokat és zöldségeket ültetett az utak mentén, hogy minél több embert ösztönözzön az egészséges életmódra és a pazarlásmentes életvitelre.

A statisztikák szerint 165.000.000.000 $ értékű élelmiszert dobunk ki évente, aminek mintegy fele felhasználható lenne, ami sok esetben segíthetné a hátrányos helyzetű emberek élelmiszerellátását is. Vessünk mielőbb véget az élelmiszer-hulladéknak és az éhezésnek.





2016

Rob  az emberek által “termelt” havi mennyiségű szemetét magára aggatva járja a nagyvárosok utcáit, hogy az emberek észrevegyék és tisztában legyenek az általuk okozott környezeti károkkal.

Mindannyian látjuk a fotókat a hulladéklerakókról, az óceánokban lévő hatalmas mennyiségű szemétről mégsem akarjuk észrevenni, hogy mindennek mi vagyunk az okozói.

Éppen ezért ezen akcióm kiemelt eszköze a látvány, hogy mindenki vegye észre, döbbenjen rá, hogy mennyi hulladékkal terheljük hónapról hónapra a környezetünket.



Boldog, egészséges, szabad és  jövedelmének 90%-t jótékony célokra fordítja


Rob nem mindennapi megmozdulásaival szeretné motiválni a városban élőket, megmutatva nekik, hogy az egyszerűbb, természetközeli életmód megvalósítható még a nagyvárosi környezetben is.


Nincs hitelkártyája, hiteltartozása, és nincsenek halmokban álló számlái sem. Nincs autója, kerékpárral és mezítláb jár, mégis a Föld minden kontinensére eljutott már. Célja a természetvédelmi közösségek kialakítása, és az emberek meggyőzése arról, hogy csak ez az élet adhat boldogságot, egészséget és szabadságot.
Lehet, sőt biztos, hogy nem mindenki számára elfogadható ez a kvázi hajléktalan életmód, de Greenfield jó példával jár elöl, és a lelkesedése ragályos; elmagyarázza és dokumentálja az összes személyes erőfeszítését az elmúlt években, megmutatva, hogy jelentős változás történhet a kis, megvalósítható célok mentén előrehaladva is.
A világ Rob Greenfieldjei jelentik a következő generációknak a túlélés zálogát.
Az emberek pazarlásáról szóló kisfilmjében bemutatja azt a felelőtlen magatartást, amit a víz felhasználásával teszünk.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




treehugger
metro
sokszinuvidek.hu

magyaridok.hu
Az indiánok összhangban éltek az őket körülvevő természettel, tisztelték és becsülték az állatokat- és sok hasonlatosságot fedeztek fel az emberi és állati tulajdonságokban.
Így a törzs tagjai úgy hitték, hogy az állatok tanulmányozásával önismeretüket is erősíthetik. Megfigyelték, milyen túlélési eszközöket használnak a vadak, és igyekeztek ezeket a képességeket önmagukban is kifejleszteni, vagy erősíteni, hogy a tiszteletben tartott állathoz váljanak  hasonlóvá. Különböző varázslatok segítségével hívták magukhoz a segítő állatszellemeket, hogy adjanak nekik erőt a vadászathoz, vagy tanácsot fontos döntések előtt.

– A sámánok szerint minden megszülető gyermekhez egy állati formában megjelenő éteri lény (a keresztény hit őrangyala) szegődik kísérőül. Ő lesz a védőszelleme, totemállata, aki egész életében vele marad. Ő kísérnek minket végig spirituális fejlődésünk útján, figyelmeztetnek, ha veszély közeleg, jelzik, ha változás várható az életünkben.

– Az állat, amelyet valamiért nagyon közel áll hozzánk, megtestesíti azt a tulajdonságot, amit a legfontosabbnak érzünk egy emberben, amit a legjobban szeretnénk kibontakoztatni önmagunkban. Fontos tanulnivalóra hívja fel a figyelmünket. Az az állat, amitől rettegünk, vagy álmunkban ijesztget, a kísérő totem. Tőlük azt kell megtanulnunk, mely – sokszor mélyen elfojtott – félelmeinkkel kell szembenéznünk- ezt is az állat tulajdonságai alapján tudjuk meghatározni. A ránk támadó állat azt „teszteli”- hogy képesek vagyunk-e élni a születésünkkor kapott, és bennünk élő erővel, képesek vagyunk-e kiállni magunkért, és szembenézni a veszéllyel, kihívással.  Akinek több különböző lecke jutott erre az életre, több kísérő szelleme is lehet.

– Ha az utcán váratlanul a közvetlen közelünkben felbukkan egy állat, annak jelentősége van. Ha madár száll a padra, amin ülünk, vagy a lábunk előtt jelenik meg, és a közelünkben marad, míg mi ott vagyunk, valamilyen üzenetet hozott nekünk. Megfejthetjük, mi az üzenet, ha ismerjük az állatok szimbolikáját.

– A totemállat, és kísérőtotem meghatározása: Át kell gondolnunk, melyik állat áll hozzánk a legközelebb, milyen állat bőrében születnénk újra szívesen, melyiktől félünk, melyik visszatérő szereplője az álmainknak, nappali álmodozásainknak. Nem minden esetben kedvenc állatunk a totemünk- sokszor pont az, amelyikről véletlen sem gondolnánk -, de mindenképp érdemes ismernünk, mit szimbolizál, mert ezáltal sokat tanulhatunk magunkról. Általában az álmainkban gyakran megjelenő állat a totemünk. Ha szeretnénk vele kapcsolatba lépni, egyszerűen nappali „álmodozás” keretében hívjuk meg magunkhoz. Képzeljük magunkat valahová a természetbe, ahol rajtunk kívül senki sincs. Koncentráljunk a kívánságra, hogy szeretnénk látni totemállatunkat, és várjuk, mi jön ki a fák közül. Ha valaki retteg a kígyóktól, és mégis egy kígyót lát közeledni, felfedezheti, hogy amitől a legjobban retteg, valójában egy ki nem bontakoztatott képesség, meg nem élt szerep, meg nem tanult lecke- de mindenkép baráti, és jó szándékú a képviselője.

Totem állatok és szimbolikájuk


Akár szeretjük őket, akár félünk tőlük- ha tudjuk, mit szimbolizálnak, megérthetjük, mire akarnak tanítani minket. Ha ellenérzést keltenek bennünk, olyan tulajdonságok hiányát jelzik, melyektől elzárkózunk, melyeket titkon irigylünk másokban, melyeknek híján vagyunk, pedig fontosak a harmonikus személyiség megteremtéséhez.


Macska: Ez a totem képviseli a szabadságnak, az ösztönöknek, érzékiségnek, vágyaknak tiszteletét, és szeretetét. Simulékonyság, alkalmazkodó készség jellemzi. A titkok, megérzések, ösztönök, vágyak szimbóluma is, a befogadókészség, intuíciók, az egyedüllét élvezetének fontosságára emlékeztet. És arra, hogy a legkilátástalanabb helyzetekből is van kiút, mert a belső erőknek köszönhetően képesek vagyunk új életet kezdeni, bármi is történjen.


Kutya:  Akinek a kutya a toteme, lényében hordja a család és barátok iránti odaadást. Számára a jó szó létszükséglet, visszajelzés, figyelem nélkül nem tud meglenni. Vigyáznia kell, hogy az emberek ne éljenek vissza a jó szívével. A kutya emlékeztet, hogy legyünk hűek magunkhoz, álljunk ki az igazunkért. Eszünkbe vési, hogy tiszteljük és értékeljük magunkat, mert másoktól is csak úgy várhatjuk el a tiszteletet.

Ló: A szabadság és az akaraterő szimbóluma. A Ló szívesen vált irányt, hogy kiélvezze a saját szabadságát, és felfedezze erejét.
Gyakran barátságos, és igazi kalandor. Ha szorult helyzetben érzi magát, könnyen tovább áll. Nagyon könnyen ráhangolódik a környezetében levők érzelmeire, és átveszi azokat. A Ló totem arra tanít, hogy az életben sokszor kell irányt változtatni, de abban is segít, hogy ne kételkedjünk a választandó út helyességében, hogy könnyebben tudjunk dönteni. Ha felbukkan életünkben, a váltás helyes irányát akarja megmutatni, és hogy ne akarjunk elszaladni a problémák elől.


Bagoly: Átlátni a sötétségen- tisztán látni, ami van. Ez a totem segíti gazdáját, hogy úgy lássa az embereket és helyzeteket, amilyenek azok valójában. Segít, hogy a lényeges részletek ne kerüljék el a figyelmünket, és messziről meglássuk, ha valaki be akar csapni, meg akar téveszteni. Mivel bagoly a zárkózottság, elkülönülés, introvertáltság jelképe is, érdemes a bagoly totem gazdájának elgondolkodnia, nem zárta-e el magától túlságosan is a külvilágot,  nehogy az egyedüllét egy idő után magánnyá váljon.
Rágcsálók- Egér: Az Egér verhetetlen a rejtőzködésben, ereje a csendességében rejlik. Roppant kíváncsi természet. E totem gazdája szeret mindent alaposan megvizsgálni, nagy figyelmet szentelve a részleteknek. Alaposan átrágja a dolgokat, sokat vacillál, hajlamos a rágódásra, aggódásra. Rossz esetben túlbonyolítja a saját életét, és elvész a részletekben. A legegyszerűbb feladat is körülményessé és lehetetlenné válhat számára. Ezért vigyáznia kell, hogy ne vesszen el a részletekben.


Pók: Hálója az egyén, és a világ jelképe egyben: az egyén áll élete középpontjában, ismeretlen erőkkel körülvéve, rengeteg úttal és választással, amik gyakran veszélyesek, és előre nem láthatóak, de tanulmányozhatóak, és járhatóakká tehetőek. A Pók védelme alatt álló ember képes a koncentráltságra, megtalálni saját erőközpontját, és erős védőhálót építeni ki maga köré kapcsolatokból. A család, az otthon, a teremtés, és alkotás a lételemük. Vigyázniuk kell arra, hogy visszahúzódó, és néha ridegnek ható viselkedésük ne riassza el tőlük lehetséges társukat.

Elefánt: Az elefánt a bölcsesség, intelligencia, beleérző képesség, erő, hosszú élet és az állhatatosság szimbóluma. Az ókori Rómában Merkúr, a kereskedők és az írók istenének állata volt. A fenti témák lehetnek fontosak számunkra, ha totemállatként egy elefánt nyilvánul meg nekünk.

Farkas: Ez a totem a családhoz, elvekhez, és hithez való hűség szimbóluma. Erősen ragaszkodnak a hagyományokhoz, nem tűrik, hogy betörjenek személyes szférájukba. Védik a területüket, az övéiket. A Farkas kiváló jellemismerő, mesteri megfigyelő, és tanár. A farkas szellemek mutatják az irányt a szellemi világosság felé. Igazi csapatjátékos, aki szereti megosztani mindenét szeretteivel, egyedül elveszettnek érezné magát.  Figyelmeztet, hogy a makacsság, hajlíthatatlan vaskalaposság, és a hagyományokhoz való túlzott ragaszkodás elszigetelődéshez vezethet.


Kígyó: Alig van olyan állat, amelyet olyan hibásan értelmeznének, mint a kígyót. Mint a talán legösszetettebb és legősibb állatszimbólum, a következő témák értelmezéséhez adhat segítséget: életerő, teremtő erő, átváltozás, születés, élet, halál, újjászületés, gyógyulás, termékenység, szexualitás és nem utolsósorban bölcsesség. Az újjászületést, a feltámadást, a beavatottságot és a bölcsességet jelképezte az ősi kultúrákban. A kígyó gyors és igen mozgékony, gyakran ábrázolták titkos tanok tudójaként, különleges kincsek őrzőjeként, így aki totemének választja annak csodás változások mennek végbe életében, ráadásul mindez nagyon gyorsan történik és könnyen felismeri majd ennek jeleit.

Medve: Ez a totem erőt ad, gyakorlatiasságra tanít, és arra, hogy az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal- és néha muszáj befelé fordulni, hogy az ember önmagára találjon, erőre kapjon. A Medve totem gazdája nem hoz elhamarkodott döntéseket, inkább megvizsgálja a helyzetet minden oldalról, mielőtt döntene. Sok feltaláló és tudós áll a befolyása alatt. Bár szeretik a jó ételeket, a kényelmet, pihenést, keményen meg tudnak dolgozni a betevőért, és alkalmazkodnak a legnehezebb körülményekhez is. Bátor harcosok, különösen, amikor az otthonukat, és gyermekeiket védelmezik. Bár alapvetően lassan mozog, végzetes sebességgel, és felülmúlhatatlan erővel tud támadni, ha provokálják, vagy családját fenyegetik. Negatív oldala, és figyelmeztetése, hogy kimeríthetetlen erejének tudatában a Medve totem gazdája hajlamos lehet a zsarnokságra.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




szoljon.hu
A legkisebb cselekedetbe is tedd be szíved-lelked. Ez a siker titka.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
1982-ben két, akkor 17 éves dél-afrikai fehér fiú ellátogatott két napra az Androméda galaxis egyik csodálatos rendszerébe.
A két fiút Jamesnek és Henrynek hívták. Osztálytársak voltak ekkor egy johannesburgi gimnáziumban, ahol már az I. évfolyamuk első napján közel kerültek egymáshoz egy közös érdeklődési téma, a földönkívüliek, vagyis az ufók miatt!

És már akkor, 1979-ben, 14 évesen megalakítottak az iskolájukban egy ufó-klubot, így a gimnáziumukban hamarosan mindenki csak úgy szólította őket, hogy ők a marslakók.

Mindenesetre ők a földönkívüliekkel nem csak elméleti síkon foglalkoztak, hiszen főleg James 1974-től, vagyis 9 éves korától folyamatos fizikai kontakt-kapcsolatban volt az Androméda galaxis Aenstria bolygójának a lakóival.

Később, 1988-ban James erről az 1974-82 közötti kapcsolatáról egy könyvet is írt ’The Aenstrean Revelations’ címen (James Forbes álnéven), melyből egyáltalán megtudhatjuk azokat a részleteket, melyeket ezen időszak alatt a két fiú a földönkívüliekkel kapcsolatban átélt.
Könyve utolsó, 10. fejezete tartalmazza a két fiú utazásának a leírását az Aenstria bolygóra.

Az egész úgy kezdődött, hogy James és Henry baráti társaságukkal, akik hasonló korú amatőr csillagászok voltak, de érdeklődtek az ufók iránt is, kimentek egy este Johannesburg külterületére, ahol már a város fényei nem zavaróak, hogy ufókra vadásszanak.
Jó ideig nem láttak semmit, míg éjfél körül fel nem bukkant egy nagy sebességgel ugráló fénypont, amely egyre fényesebb lett, és végül az egész környéket bevilágította.

Aztán megjelent felettük egy repülőcsészealj, amely legalább 50 méter átmérőjű volt, majd a szokásos hulló-falevél-effektussal kezdett lefelé ereszkedni, miközben hat teleszkópikus lábát is kidugta.
(Alighogy a csészealj leszállt, 3 kilométeres körzetben a marhák bőgni és a kutyák vadul ugatni kezdtek.)

A landolás miatt a hideg esti levegő a környezetükben egy pillanat alatt statikusan feltöltődött és felmelegedett, majd felnyílott a csészealj csapóajtaja és lágy, rózsaszínes fény áradt ki az űrhajó belsejéből.
A két fiú viszonylag nyugodt maradt, mivel James és Henry nem először élte át ezt az élményt, így csak vártak, hogy mi lesz. Egyszer csak az egyik fiú a baráti körükből felkiáltott, hogy valami mozog odabent.

Ezután a felnyíló ajtó alatt azonnal, mint valami kihúzott tangóharmonika, egy lépcső bontakozott ki, szinte felkínálva magát nekik, hogy lépjenek be. (Megj: lásd pl. a 1967-es Mihalak-esetet,  amit a kanadai-lengyel úr nem mert kihasználni.)
James és Henry, akik a legbátrabbak voltak, elhatározták, hogy belépnek az űrhajóba, éppen azért, mert James intuitíve felismerte, hogy ez az űrhajó is az aenstriaiaké, akiket már korábbról jól ismert.

Ahogy beléptek, máris megpillantottak egy óriási irányítópultot, ezernyi villódzó, ki-be kapcsolódó fénnyel. Mellette két fehér ülés volt, melyek előtt egy lapmonitor volt látható, mely folyamatosan mutatta a környező tájat, így látták azt is, hogy mit csinálnak éppen a barátaik a csészealj körül.

Majd hirtelen megfordultak, mert a nevetés hangjait hallották a hátuk mögül. Rögtön felismerték Nuát és Ulót, a két szépséges aenstriai hölgyet, akiket már korábbról is ismertek.
James ezután gyorsan elmagyarázta nekik, hogy azért vannak itt a barátaikkal, hogy ufókra vadásszanak.

A két égi hölgy ennek hallatán azonnal felajánlotta a fiúknak, hogy a barátaik is bejöhetnek, és széjjelnézhetnek a csészealjban. Sőt, a hölgyek szinte bocsátkérően mondták, hogy ne haragudjanak, hogy most nem a legmodernebb csészealjukkal jöttek, így nem tudják bemutatni a legkorszerűbb típust.
Ám ekkor a műszerfalon kigyulladt egy vészjelzőlámpa, és ahogy Nua és Ulo odasietett, hogy megnézzék, mi történt, aggodalmas pillantással rögtön közölték a fiúkkal, hogy nem várhatnak tovább, menniük kell, mert az ország légelhárítása észlelte őket, és egy vadászrepülő közeledik feléjük.
Azt mondták Jamesnek, hogy gyorsan menjen ki, és közölje a barátaikkal, hogy ne aggódjanak értük, két nap múlva vissza fognak jönni.

Erre James gyorsan ki is rohant, és elmondta a barátainak a helyzetet, majd visszasietett a csészealjba, amely azonnal el is indult velük.
James épp hogy visszatért, Henry őt máris a nagy lapmonitorhoz hívta. A montitoron a dél-afrikai légierő Mirage F-1 elfogóvadásza volt látható, amely már csak 5 km-re volt tőlük és amelynek sebessége majdnem elérte az 1 Machot (kb. 1200 km/h-t).

Fiúk a csészealj induláskor csak enyhe remegést éreztek a padlón, és már a levegőben is voltak. James ezután még kinézett a kerek kémlelőablakon, és látta, hogy az őket üldöző vadászrepülő mind kisebb és kisebb lesz, és pillanatokon belül meglátták Johannesburg egyre halványuló fényeit maguk alatt. James az órájára pillantva még azt is megállapította, hogy a padlóremegés, vagyis a csészealj-indulás és a Földatmoszféra elhagyása között alig 10 másodperc telt el.

James ezután a hölgyektől az apja, Karné iránt érdeklődött. (James előző inkarnációban aenstriai volt, és akkor Karné, az Aenstria bolygó egyik szellemi vezetője volt az apja. Ugyanez a Karné létesített James-szel 9 éves korában újra kapcsolatot, és James ettől pillanattól kezdve újra emlékezett a szellemi eredetére.)
Közölték vele, hogy az apja az anyahajón vár rá, és előkészíti a fiúk utazását az Aenstriára.

Eközben Henry még mindig az előző izgalmas szituációval foglalkozott:”Kíváncsi lennék arra, hogy a vadászpilóta mit fog mondani a hatóságoknak! Vajon pszichológiai vizsgálat alá vetik, mint minket, mikor a földönkívüliekről beszéltünk?”
James azt válaszolta, hogy a hatóságok valószínűleg tudnak a földönkívüliekről, ezért a pilótának csak azt fogják mondani, hogy az egy meteor vagy optikai csalódás volt, és senkinek sem szabad beszélnie róla.
Utána a fiúk átöltöztek a szokásos testhez álló űrhajós ruhába (overallba). Az űrhajós ruhájuk színe fehér volt, ugyanolyan, mint Nuának és Ulónak.

Nua közben szólt, hogy őket most egy másik felderítőhajójuk is kísérni fogja, amely majdnem velük egy időpontban indult a Földről.

James kíváncsian megkérdezte tőle, hogy az mit csinált a Földön.

„Ők a mi aenstriai munkatársaink, akik a Föld déli-sarki bázisán élnek, ott az emberiség minden lépését figyelik” - hangzott a válasz.

Ez az információ Jamest még kíváncsibbá tette, úgyhogy megkérdezte, hogy tulajdonképpen hány bázisuk van itt a Földön. Nua rögtön megnyomott egy gombot a műszerfalon és a lapmonitoron 3D-ben megjelent a Föld teljes térképe, rajta a bázisaik jelzéseivel. A fiúk egyből felismerték, hogy a legtöbb aenstriai bázis a Föld hegyes vidékein található.

Volt bázisuk az Andokban, Tibet északi részén, Alaszkában, Dél-Afrikában a Drakenbergben, de Fokvárostól északkeletre, mélyen a Karoo sivatag felszíne alatt is, valamint mindhárom óceán mélyén.

Henry rá is kérdezett: „Mi a céljuk ezekkel a bázisokkal?

„Ugyanaz a funkciójuk, mint ezen naprendszer 12. bolygója mögött állomásozó űrállomásunknak: lehető legtöbb információt összegyűjteni a Föld és lakosai állapotáról és fejlettségéről. Ezek a bázisok lehetővé teszik, hogy elsőkézből értesüljünk arról a helyzetről, mikor a Föld lakosságát evakuálni kell.” - hangzott a felelet.

A 12. bolygóra való utalás James fejében rögtön szöget ütött, és azon kezdett el morfondírozni, hogy az emberiség tudása a saját csillagrendszeréről mennyire nem kielégítő, sőt, ha ezt a tény közölnénk vezető csillagászokkal, akkor a szemünkbe nevetnének, és még az elmeállapotunkat is megkérdőjeleznék.

Közben az őket kísérő másik aenstriai felderítőhajó először kék pontként látszott a monitoron, majd egyre világosabb lett és a montitorkép közepe felé mozgott.

Míg a fiúk a monitoron a másik felderítőhajót figyelték, a pilótahölgyek szóltak nekik, hogy most már látótávolságban van az az űrállomás is, ahová igyekeznek. A két fiú rögtön a kerek kémlelőablakhoz ment, ahol James egyből felismerte ezt az űrállomást, hiszen ő már korábban is volt ott.

Az űrállomás egy óriási szivarnak látszott, amelyből körös-körül csőszerű létesítmények álltak ki, mint valami antennák. Az egész űrbázis a visszavert napfény miatt ezüstös fényben csillogott. James becslése szerint kb. ötször nagyobb volt, mint az az 50 méteres űrhajó, amellyel akkor utaztak.

(Megj: Ez a rész-űrállomás, ahová dokkoltak, valójában egy jóval nagyobb, több kilométeres gömb alakú űrállomás lelógó dokkoló központja volt - erről a nagyobbról James a könyv korábbi fejezeteiben tudósít.)

Az űrállomásból kiindulva egy átlátszó, belülről megvilágított cső közeledett az űrhajójuk felé, mint valami csáp, amely miatt, mikor elérte őket, enyhe remegést éreztek, majd szinte magához szippantotta az űrhajójukat.

Közben a pilótahölgyek szóltak a fiúknak, hogy ne nyugtalankodjanak, mivel velük együtt az a másik űrhajó is dokkolási manővert hajt végre.

„Miért teszik ezt?” - kérdezte Henry, aki a hölgyek tájékoztatása hallatán egy kissé összerázkódott félelmében.

Nua elmagyarázta, hogy mindez csak szokásos rutin, amit mindkét dokkoló hajó automatikusan felhasznál.

Egy légnyomásszerű zaj hallatszott abból az irányból, ahol a falba épített ajtók voltak, amelyen keresztül a fiúk is nem rég beléptek az űrhajóba. Ám ez alkalommal ez az ajtó nem befelé, hanem kifelé nyílt. A kémlelőablakon keresztül kinézve James észrevette, hogy az űrhajójukhoz kapcsolódó átlátszó csövön (dokkoló folyosón) keresztül emberek jönnek feléjük.

Először két magas, lenyírt szakállas, szőke férfit lépett be hozzájuk, akiket két hölgy követett, egyik hölgynek barna haja volt, a másiknak rozsdavörös. Tökéletes angol tudással külön a nevükön szólítva üdvözölték a fiúkat. A férfiaknak Yor és Merrd, a hölgyeknek Sela és Alee volt a neve.

Mindannyian világos piros űrruha-overallban voltak, övük viszont fehér volt, melyen különböző műszerek vibráló fényt bocsátottak ki.

Közben, az új emberek belépéséig, a fiúk folyamatosan arról beszélgettek, hogy az emberiség hamarosan a végzetébe rohan, sőt, ők minden egyes nappal egyre szkeptikusabbak abban, hogy az emberi fajból valaha is egy felelősségteljes civilizáció fog válni.

„Csak akkor fognak erre figyelni, amikor már túl késő lesz, és a bolygójuk megsemmisül? És még emberekkel teli űrhajókat sem küldhetnek a naprendszerük legközelebbi bolygóihoz, hogy azon éljenek?” - csatlakozott rögtön a témához Yor, alighogy megérkezett.

A világűr képe ezalatt megváltozott, ugyanis az űrállomást egy láthatatlanná tevő energiaburok vette körül, és már azelőtt, mielőtt dokkoltak volna hozzá, belekerültek ebbe a különleges erőtérbe, így az űr szokásos feketesége helyett, a világűr is olyan pompás színben játszott, mint maga az űrállomás.

Jamesnek hevesen el kezdett verni a szíve az izgalomtól, hiszen tudta, hogyha megérkezik erre a csodaszép űrállomásra, azután mi következik:

„Hamarosan egy másik bolygó felszínén fogunk járni” - mondta Henrynek, aki épp úgy remegett az izgalomtól, mint ő.

„Talán Neil Armstrong érezhette magát így azon a történelmi napon, mikor először tette a lábát a Hold felszínére” - válaszolta Henry.

Közben a rájuk tapadó csőszerű dokkolófolyosó levált róluk, mivel beemelkedtek egy üres területre sok más parkoló űrhajó közé.

Mihelyst az űrhajójuk az űrállomás parkolójának a talaját érintette, az űrhajó műszerfalán minden műszer azonnal automatikusan kikapcsolt. Majd egy nagy falba építetett ajtó nyílt ki.

„Most már kimehetsz”- szólt Jamesnek Yor, aki először udvariasan előreengedte a hölgyeket, majd a fiúk léptek ki az űrhajóból.

A parkoló melletti rámpafolyosó végén James végre megpillantotta Karnét. Gyorsan hozzá sietett és átölelte az apját.

„Érzem az energiameződön, hogy az a dióda, melyet homlokod mögé ültettünk, tested megkívánt kristályosodási folyamatát elősegítette, mert most már bölcsebbnek és felnőttebbek látszol, mint amikor legutóbb itt az űrállomáson találkoztunk.” - mondta Karné és atyaian átölelte Jamest. Majd így folytatta:

„Nagyon örülök, hogy te és a barátod jól viseltétek az utazást, így már ma el is indulhatunk ebből a galaxisból, a másikba, az Aenstria bolygóra. Az odainduló űrhajó már készenlétben van, és csak arra vár, hogy beszálljunk.”

„Milyen hosszú ideig tart majd az utazás az Aenstriára?” - kérdezte Henry.

Karné elmosolyodott, és ezt válaszolta:

„Az idő fogalma nem létezik két pont közötti távolságra, ha dimenzióugrásról van szó, és mi ezt használjuk, ha a világegyetemben közlekedünk. Mi lényegében gondolatsebességgel fogunk utazni, ezért az utazás időtartama a másodperc töredéke lesz.

Ugyanakkor látom, hogy még sok kérdést szeretnétek feltenni, melyekre nagyon szívesen választ adok, ha elindulunk Aenstria felé. Azonban először az űrruhátok övére egy kis berendezést kell felszerelni. Az fogja biztosítani, hogy a molekuláris struktúrátok a dimenzióugrás alatt változatlan maradjon.”

Nem kellett sokáig együtt sétálniuk, mivel az Aenstriába induló űrhajó éppen mellettük parkolt. Kinézete olyan volt, mint egy óriási fémgömb kb. 40 méter átmérővel, amely hat aranyszínű lábon állt és amelynek felületén sem ablak, sem bejárat nem látszott.

És miközben James azon morfondírozott, hogy hogyan fognak abba bejutni, Karné a kezét a fémgömb-űrhajó egyik sima, tükörhöz hasonlatos felülete fölé helyezte, és abban a pillanatban egy kis ködpára kezdett felszállni azon helyen, majd egy négyszögletes ajtó jelent meg a szemük előtt. Karné és a fiúk azonnal be is léptek azon keresztül az űrhajóba.

Ám az igazi meglepetés csak ezután érte a fiúkat: a fémgömb-űrhajó belső tere belülről sokkal nagyobbnak tűnt, mint amit kívülről sejteni véltek (megj: ez egy általános „űrhajó-belsőtérélmény”, amely csak a földlakók számára érthetetlen, mivel a világegyetemben egyedül a földi tudat van szigorúan csak a saját denzitás-szintjére, mint „egyetlen valóságra” van trenírozva, és így képtelen még elképzelni is, hogy ugyanazt a valóságot testileg más denzitásszinten is át lehet élni - és minél magasabb a denzitás, annál átfogóbb téridőélmény!)

A gömb-űrhajó legbelső, központi tere, ahová végül elmentek, egy szabályos, négyoldalú piramisforma szoba volt, kb. 8 és fél méteres belmagassággal. Itt végig a falak mentén egy fehér kanapé volt található, hasonlóan szoba padlójához, amely szintúgy fehér, puha anyagból készült. A szobában műszerek is voltak, melyek legtöbbje a szoba közepén a padlóba építve műszerfalként volt elhelyezve, melyen a fénypontok állandóan villogtak. Az egész helyiség lágy, kékesen csillogó fényben fürdött, mely fényforrás eredete maga a szoba párnázott piramisszerű falai voltak.

„Ki fogja ezt az űrhajót vezetni? - kérdezte James Karnét, aki éppen az műszerfalból kivett két kis eszközt és a fiúk övére erősítette.

„Ehhez az utazáshoz most nem kell pilóta, mert azok az emberek, akik az űrhajó meghajtó erejéért felelősek, minket egyből célhoz tudnak irányítani, miközben a hajón lévő műszerek a dimenzióugrás feladatát végzik el.” - válaszolta Karné.

James ennek hallatán elnémult a csodálkozástól, hogy itt az emberek hogyan képesek olyan gondolaterővel rendelkezni, hogy őket egy szempillantás alatt millió fényévekre tudják repíteni.

Ezután még, a fiúk meglepetésére, vagy 30 férfi és nő lépett be a helyiségbe, majd kényelmesen elhelyezkedtek a hosszú, fal menti kanapén.

„Ők mind aenstriaiak” - magyarázta Karné -„ akik mind a szülőbolygójukra térnek vissza, miután más aenstriaiakkal együtt szabad akaratukból kihasználták azt a lehetőséget, hogy a Teremtőt szolgálják, és így az emberi fajnak is segítsenek a Földön.”

A fiúk elfoglalták a helyüket a kanapén, majd bejött még két régi ismerős, Nua és Ulo, akik ugyanígy tettek.

Ekkor a helyiség közepén a műszerfal kijelzői automatikusan bekapcsoltak és élénken villódzni kezdtek, miközben bippelő hangot adtak ki.

A nyitott ajtó fölött egy ködös fátyol kezdett kialakulni, amely miatt úgy tűnt, mintha az ajtó fémszerkezetének összes atomja sima fallá olvadt volna egybe.

Majd halk zümmögéssel egy nagy fekete képernyő emelkedett ki a padlóból, ezután automatikusan bekapcsolt, így lehetővé tette, hogy a dimenzióugrást végző űrhajó külső kozmikus környezetét az utasoknak is látni lehessen.

A monitoron először az volt látható, hogy a fémgömb-űrhajó elhagyja az űrállomást, majd minden figyelmeztetés nélkül annyira sötét lett a helyiségben, hogy James még éppen csak a karórájára tudott pillantani: 12 óra 5 percet mutatott.

A fiúknak a várakozás izgalmától mindenük remegni kezdett, a műszerfal kijelzői meg egyre intenzív színekben kezdtek villogni.

James ekkor a képernyőre nézett: az űrállomás, háttérben a Földdel, hirtelen eltűnt, majd piros csíkok jelentek meg rajta, melyek neonkék csíkokká alakultak át egyre gyengülő intenzitással, melyből végül egy csodálatos bolygó képe formálódott, az Aenstria!

Az Aenstria bolygó tehát ott lebegett előttük a világűrben, háttérben milliónyi színes csillaggal, melyek jól láthatóan az Androméda galaxis egyik spirálkarának a részletét alkották.

Az Aenstria mögött két csillag is feltűnt, melyek elég közel voltak egymáshoz, és az egyik nagyobb volt, mint a másik.

„Hát ez egy kétcsillagos-rendszer!” - kiáltott fel izgalmában James, majd az elragadtatás hangján folytatta:

„Még a legvadabb álmaiban sem hittem, hogy ilyen csodát valaha is látni fogok!”

A bolygó körül négy hold is keringett, melyek közül a legkisebb atmoszférával is rendelkezett.

Aenstria maga jóval nagyobb volt, mint a Föld, és a kontinensei lágy zöldes-barna színben sugároztak, melyeket kék területek szakítottak meg, ezeket James az óceánokkal azonosította be. A bolygó bizonyos területeit felhők borították, melyek érdekes alakzatokat formáltak.

A képernyőn eközben egy űrhajó közeledése látszott. A gömb-űrhajójuk belső világítása pedig ezalatt helyreállt.

Karné elmagyarázta a fiúknak, hogy arra az űrhajóra fognak átszállni, amit a képernyőn láttak, és vele Aenstria annak a városába leszállni, amit Amurisnak hívnak.

Jamesnek jó érzés volt látni, hogy a csoda valóra válik: a saját gömb-űrhajójuk belépett az Aenstria körül keringő másik, nagyobb űrhajó dokkoló-területére.

Közben hogy James mindig a józan racionalitás szintjén is maradjon, ellenőrizte az óráját, hogy mit mutat, ám a Földön akkor divatos digitális órájának a kijelzője egyáltalán nem szombatot mutatott, és nem déli 12 óra 5 percet, amikor induláskor megjegyezte az időt vagy valamivel többet, hanem előző nap pénteket, este 22 óra 14 percet! Ugyanakkor a másodperc-számláló most is folyamatosan visszafelé járt rajta!

„Ezt ennek az űrhajónak az elektronikája okozza, valószínűsítette James, miközben Henryvel egyeztették az órájuk, akiknek hasonlóan visszafelé járt az óramutatója.

Ez a mínusz-idő eléggé megdöbbentette a fiúkat, mivel nemcsak mérhetetlen távolságra voltak a Földtől, amit szokásos földi gondolkozással át sem lehet fogni, hanem még ráadásul mínusz-időben tették meg ezt az utat!

(Megj: Itt a térnek és időnek egy sokkal mélyebb misztériuma tárult fel a fiúknak egy pillanatra, melyet akkor még nem tudtak értelmezni: a világegyetemben minden összefügg mindennel, amely a magasabb civilizációk számára nem csak elméleti kérdés, mint a Földön, hanem az űrutazások igencsak gyakorlati, mindennapos jelensége. Ez azt jelenti, hogy  minden csillagrendszer a másiknak egy alternatív múlt-jelen-jövő valamelyik idővonalán helyezkedik el, mert különben nem lehetne kapcsolat a két csillagrendszer között! Ezért van az - amit a Földön mai napig nem tudnak megérteni -, ha egy fejlett civilizáció egy fejletlennel felveszi a kapcsolatot, azt mindig nagyon óvatosan teszi, hiszen saját valamelyik alternatív múltjába avatkozik be, amely abszolút biztosan ki fog hatni a fejlett relatív jelenükre vagy jövőjükre is! Ezért mindig nagyon óvatosan egy fejlett civilizáció csak akkor avatkozik be egy fejletlen bolygó életébe, ha a saját jelenét vagy jövőjét a fejletlen bolygó múltja megjavításán keresztül módosítani akarja - egyébként csak megfigyelő marad, és csak a tudományos adatgyűjtés miatt van ott.)

A monitoron a fiúk végig nyomon követték a dokkolás folyamatát, majd újból egy ajtó materializálódott előttük és az összes aenstriai egymással élénken beszélgetve a fiúkkal együtt elhagyta a gömbűrhajót.

Kilépve a másik űrhajó területére a fiúkhoz fehér, selyemruhába öltözött szakállas férfiak jöttek oda, akik úgy mutatkoztak be nekik, hogy ők egy nagyon magas spirituális rend szerzetesei, akiknek most az a feladatuk, hogy a fiúkat az Aenstria bolygón kísérjék.

A fehérruhásokkal elmentek az űrhajó egy olyan helyiségébe, amelynek nagy, ovális ablaka volt, és amelynél már több ember is összejött, hogy panorámaszerűen nézzék, hogy közeledik az űrhajó egyre inkább a bolygó felszíne felé.

Pár perc alatt elérték Aenstria légkörének felhőzónáját. Ám még az ereszkedés közben feltűnt nekik, hogy lent, a bolygó felszínén nagy, kerek struktúrák ismerhetők fel, melyek a két csillag együttes fényében erősen csillognak.

A felhőzónából kikerülve azonban fel tudták ismerni, hogy itt valójában üveg- vagy kristálykupolás városokról van szó. Ők is egy ilyenhez közeledtek.

Az a kristálybura-város, amely felé repültek, belül nagy épületeivel és magas tornyaival együtt a szivárvány minden színében csillogott. Előtte, a fiúk nagy meglepetésére, egy sűrű erdő közepén, négy óriási fehér piramis állt, melyek jóval nagyobbak voltak, mint az egyiptomiak.

Utakat, lebetonozott területeket persze sehol sem láttak. (Megj: ez minden magasan fejlett társadalomban általános: a közlekedés alól felszabadítják a talajt és visszaadják a természetnek.)

A távolban észrevettek egy nagy tó mellett egy szabad területet, amelyen hatalmas nagyságú és szép formájú űrhajók sora parkolt. Karné ekkor azt mondta nekik, hogy ez lesz az az űrkikötő, ahova hamarosan le fognak szállni.

Ide hamarosan le is ereszkedtek, külön a nekik kijelölt területre, melyet egy speciális, narancsszínű szimbólum jelzett, majd a legkisebb rázkódás és zaj nélkül transzfer-űrhajójuk Aenstria talajára ért.

Fiúk még az űrhajóból kinézve el kezdték vizsgálni az aenstriai égboltot, amely csodálatos mélylila színű volt, és jóllehet nappal volt, még is látszottak az égbolton a csillagok, olyannyira, hogy még az Androméda galaxis spirálkarokba rendeződött milliárdnyi csillagának fantasztikus, égboltot átfogó íve is jól látszott.

Aenstria két, világossárga csillaga éppen a zeniten állt, jobbra az egyik hold csodálatos vöröses-narancsos íveket húzott az égbolton.

„Hát ez fantasztikus!” - kiáltotta el magát Henry, aki Jamesszel együtt elvarázsolva nézett ki az űrhajó ablakán.

Henry remegő kézzel fogta meg a fényképezőgépét, ami egész utazás alatt ott volt a nyakában, és folyamatosan fényképezte a tájat.

„Ha ezeket a képeket otthon megmutatom, csak el kell majd hinniük, hogy itt jártunk!” - kommentálta Henry a buzgó munkáját.

Miután űrhajójuk megérkezett, két, nagy, fali ajtó tárult fel, és kezdte mindenki elhagyni a helyiséget. A fiúk majdnem utolsóként, mivel James elhatározta, hogy mielőtt az aenstriai földre lép, ugyanúgy tesz, mint Neil Armstrong, mikor a Holdra lépett - bár közben egy kissé átformálta az ismert mondatot:

„Egy nagy lépés az embernek, és még teljesen lehetetlen az emberiségnek!” - és James az aenstriai talajra huppant.

Karné, látva James mutatványát, szívből elnevette magát.

Aztán gyalog egy gyémántszerűen átlátszó épület felé vették az irányt, miközben azt látták, hogy emberek százai jönnek ki abból az épületből és egyenesen egy nagy űrhajóhoz mennek, amely mintegy 500 méterre volt tőlük.

A kijövő társaság férfiakból, nőkből és gyermekekből állt, akik rendkívül boldog lelki állapot benyomását keltették, és akik nevetve egymást közt aenstriai nyelven beszéltek.

Henry pedig továbbfolytatta a fényképezést, közben magában morogva, hogy a földi emberek most aztán biztosan hinni fognak neki.

„Mindenestre ezeken a képeken nem lesz olyan a repülőtér, mint a Földön - és nézz csak!” - szólt oda Henry Jamesnek - „ez az űrhajó legalább tízszer akkor, mint egy Jumbo Jet!”

Végül beléptek abba az átlátszó épületbe, ahová igyekeztek, körülöttük nagy számú aenstriai sétált, miközben egymással beszélgettek.

James körülnézve megjegyezte, hogy ezek az emberek valószínűleg a repülőgépükre várnak.

„Ez az űrrepülőtér igen kicsiny, összehasonlítva azokkal a nagyobbakkal, melyek ezen a bolygón mindenütt találhatók.” - tette hozzá Karné.

A fiúknak az is feltűnt, hogy eleve termetük miatt minden aenstriainak nyilvánvalónak kellett lennie, hogy nem erről a bolygóról valók, mégis egyetlen különleges érzelmi megnyilvánulást vagy gesztust sem tapasztaltak közöttük irányukba, annyira elfogadták őket azonnal.

Az űrkikötő épületéből persze hiányzott minden olyan eszköz és kellék is, ami a Földön szokásos: pénztárak, menetrend, információs pultok, beléptető rendszerek, biztonsági személyzet stb.

Aztán Karnét követve, a fiúk elhagyták az űrkikötő épületét, és olyan közlekedési eszközhöz mentek, ami ahhoz hasonlított, amit a Földön „autónak” neveznek. Ennek a járműnek persze nem volt kereke, és a talaj fölött lebegett. Ám James még nem szokott hozzá a keréknélküliség látványhoz, ezért egy kissé zavarodottan megkérdezte Karnét, hogy tulajdonképpen mi hajtja ezt a járművet.

„A gondolaterő” - válaszolta Karné. „A gondolatra reagál, és odavisz, ahová akarod.”

Utána beszálltak a fénylő testű lebegő autóba, amely halk zümmögéssel jelezte, hogy máris indulnak. Pillanatok alatt felgyorsultak és a fák fölé értek, majd a sűrű erdőséggel teli dombok felé vették az irányt.

Később olyan mezők felett repültek, melyek csodaszép, óriási virágszőnyegnek néztek ki, miközben az étert körös-körül egzotikus madarak édesen-andalító melódiái töltötték meg.

Legelésző őzek, antilopok és más egzotikus, ismeretlen állatok egész csordáit látták, sőt, egy gyönyörű vízesésnél olyan hatalmas növényevő dinoszauruszokat is láttak legelni, melyek a Földön már millió éve kihaltak.

Végül elértek egy domb melletti tisztáshoz, ahol egy háromemeletes, lapos tetős ház (villa) állt, melynek hófehér márványlépcsősora a bejáratához vezetett.

A gótikusan ívelt bejárat mellett két-két lámpa égett kékes fénnyel. James észrevette, hogy ez a ház többnyire átlátszó ablakokból állt, mint falakból, melynek anyaga inkább fehér márványhoz hasonlított. De ami különösen meglepetés volt neki: a ház második emeletén kialakított teraszon ugyanolyan csészealj alakú űrhajó áll hat lábon, mint amivel értük jöttek Johannesburgba. (Megj: mivel fejlett bolygókon a helyi antigravitációs járművek mindig a lakóház tetején, a nekik kijelölt teraszon landolnak.)

Az egész ház (villa) építészeti stílusát James a régi egyiptomiak és rómaiak építészetéhez tudta hasonlítani.

James azt is érezte, hogy ez az épület egy nagy szellemi tekintélyt sugárzott ki, mintha egy nagy szellemi vezetőnek a lakhelye lenne.

„Ez lesz az!” - mondta Nua (Nua és Ulo is elkísérte a fiúkat), és kiugrott az autóból. „Itt fogjuk az éjszakát tölteni, hogy kipihenjétek magatok, és így legyen erőtök holnapra, mikor egy olyan jármű fedélzetén lesztek, amellyel felfedezhetitek ennek a bolygónak a szépségeit.”

„Aenstrián mikor lesz éjszaka?” - kérdezte James, miközben az égen lévő két csillagot vizsgálta, melyek nem változtatták meg azóta a pozíciójukat, mióta leszálltak a tranzit-űrhajójukkal.

„Mikor az Eedes nevű holdunk a felkel a horizonton, nálunk ez a kezdete az éjszakának, és addig tart, míg az ellenkező oldalon a horizonton le nem megy. Nálunk ugyanis nincs olyan értelemben éjszaka, ahogy ezt ti a Földön ismeritek, a mi két csillagunk sohasem megy le a horizont alá” - hangzott a válasz.

(Megj: lelki bolygókon gyakorlatilag olyan klimatikus és fényviszonyok vannak, mint amit már Petőfi is ösztönszerűen megénekel a János vitéz végén Tündérországról: örök tavasz-(ősz), örök hajnal-(alkony)!)

Végül beléptek a házba. A fiúk nem győztek csodálkozni a ház bútorainak egyszerűségén és szépségén: mintha mindet egyedileg készítették volna, és az egész stílus a kínai és japán bútorokra hasonlított, mivel padlón fekvő kis, praktikus mestermunkák voltak.

Karné azt mondta nekik, hogy helyezkedjenek el kényelmesen a szoba közepén lévő nagy vánkosokra. James azt gondolta, hogy talán ez lesz a hálószobájuk. Körülnézett, és most látta igazán, hogy a falak gyakorlatilag csillagok és bolygók holografikus képeiből állnak, egy helyütt a Földnek a képe is látszott.

„Érzem, hogy a fizikai testetek megéhezett” - mondta Karné. A fiúk ezzel egyetértettek.

„Mit szoktak enni az aenstriaiak?” - kérdezte Henry.

Mivel ezen a bolygón a természettel harmóniában lévő életet élünk, így a táplálkozásunk is erre van hangolva, általában nyers ételeket eszünk, főleg gyümölcsöket és zöldségeket, de szeretjük még a halat - persze sütve-főve -, melyek bőven vannak mindenhol a vizeinkben, ám soha nem eszünk húst, sem madárét, sem más állatét, ahogy ez a Földön szokásos.” - válaszolta Karné, majd egy kis asztalhoz ment, amelyen egy elég nagy korsó állt. A korsóban bíborpiros folyadék volt. A korsó mellett kilenc aranykehely állt, melyekre különböző hieroglifák voltak vésve. Karné megfogta a korsót és kitöltötte a tartalmát a kelyhekbe.

Frissen préselt szőlőlé illata terjed el a levegőben. Közben Nua behozott egy nagy tálat, tele gyümölcsökkel, ám a gyümölcsök rajta legalább ötször akkorák voltak, mint a földi társaik.

Karné mindenkinek adott egy teletöltött kelyhet. Jelenvoltak ekkor Karnén, a két fiún, Nuo és Ulán kívül az a három szerzetes is, akik velük jöttek (azok a fehérruhások, akik a leszállásnál bemutatkoztak nekik). Aztán teljes csend lett.

Karné a poharak és gyümölcsök fölé helyezte a kezét, majd aenstriai nyelven egy áldóimát kezdett mondani.

Ebben a pillanatban Jamesnek tudatos lett egy láthatatlan, mégis univerzális erő, Aki ekkor egy szent rezgéssel körülvette őket - felismerte: a Mindenható Teremtő szent jelenléte volt!

„Egyetek és igyatok, és legyetek hálás a Teremtőnek e szent alkalomért, hogy mint a Fény családjának a tagjai ezt az étkezést egymással megoszthatjuk!” - mondta Karné.

James alig ivott néhány korty szőlőlevet, mintha mindencseppje vérré vált volna, azonnal megszűnt az éhség és szomjúság érzete.

Közben Karné továbbbeszélt arról, hogy az aenstriaiaknak nincs se kormányuk, se törvényeik, melyek rabszolgává tennék őket, nincsen náluk sem betegség, sem éhség, sem halál, sem szegénység, sem bűnözés, melyek a Földön gyakoriak. Ők szabad emberek, akiket csak a Teremtő szeretete és fénye ural!

Nincs pénzrendszerük. Mindenki, amit akar, ingyen megkap.

James ekkor jól a fejébe véste Karné mondatait: a pénzről hiába gondolják a Földön, hogy egzisztenciális biztonságot ad, valójában a gonosz legfőbb eszköze, hogy az emberiség fölött hatalmat nyerjen, és az állandó harácsolással a rabszolgájává tegye.

Minden anyagi javakhoz, amelyek természetes eredetűek, az embereknek joguk van, hogy ingyen hozzájussanak. Azonban a Földön az általános kapzsiság felelős azért, hogy az emberiség az igazi életcélját elvesztette a szeme elől: a spirituális felfelé fejlődés célját, mely fokról fokra közelebb visz az Eredethez, a Teremtőhöz.

A mély benyomást keltő étkezés után Nua és Uló megmutatta a fiúknak, hogy hol fognak aludni. Egy spirális lépcsőn a földszintről felmentek a harmadik emeletre, ahol a hálószobájuk volt.

Ágyuk egy padlón fekvő emelvényen volt, melyen egy fehér, átlátszó, matracszerű baldachin feküdt, amely, mint egy aura, burkolta be a benne fekvő embert. Párnát a fejnél felemelkedő matracrész pótolta, takaró nem volt. Ennek ellenére az egész nagyon kényelmesnek tűnt.

Ulo elmagyarázta nekik, hogy Aenstrián nem használnak takarót, mivel a baldachin az alvás alatt a test melegét folyamatosan fenntartja.

James egy kicsit aggódott, hogy a baldachin belsejében hogyan kap levegőt, de Ulo megnyugtatta, hogy úgy van az egész kialakítva, hogy kívülről folyamatosan kapnak friss levegőt.

Ám még mielőtt lefeküdtek volna, lement újra az egész társaság a ház elé, ahol egy csodálatos gyepszőnyegen Nua és Ulo, vonós hangszerek kíséretében, esti dalt énekelt.

Még sokáig ültek ott megigézve, miközben az univerzum sok csodálatos titkáról beszélgettek, meg arról, hogy még mit fognak látni holnap Aenstrián. Végül mindenki aludni tért.

A fiúk oly békés és nyugodtan aludtak, hogy másnap Nuának kellett felébreszteni őket.

A reggeli fürdésük egyszerű volt: kimentek a ház előtt folyó hidegvízű tiszta patakhoz, ám azelőtt még megreggeliztek frissen préselt gyümölcslevekkel, magokkal és óriásgyümölcsökkel, melyek az Aenstrián alapélelmiszereknek látszottak.

Utána ezen a varázslatos aenstriai reggelen már várta őket a lebegő (antigravitációs) autójuk, hogy felfedező expedíciójukat elkezdjék, mellyel végül elindultak a legközelebbi óceán felé.

Menetközben olyan tájakon haladtak keresztül, melyek teljesen elképesztették a fiúkat. Pl. láttak egy magas hegyet, mely teljesen tiszta, átlátszó kristályból állt, és mint valami prizma, az összes ráeső fényt a szivárvány összes színében rásugározta a szemben lévő magas mészkőszirtre, mely az óceán közelében feküdt.

A látvány Henryt annyira bámulatba ejtette, hogy pont akkor fényképezni is elfelejtett, pedig állandóan a földi emberek „meggyőzése” járt a fejében.

James is szótlan maradt a csodálkozástól, mikor Nua megkérdezte tőle, hogy mi véleménye erről a jelenségről.

De csak egy pár percig tudtak így gyönyörködni, mivel az egyik velük utazó szerzetes szólt nekik, hogy ha túl sokáig nézik, elvész a látvány ereje. Így továbbindultak egy kb. 4 km-re fekvő mély, kék tó felé. Mikor a közelébe értek, James észrevett több barlangbejáratot az egyik domb oldalában, mely mögött már a tenger látszott.

James rögtön kíváncsiságból meg is kérdezte Karnét, hogy mik ezek a barlangok.

„Ezek a barlangok bejáratok Aenstria belsejében fekvő sok ősi városába.” - válaszolta Karné. „Ezeket a földalatti városokat sok-sok millió évvel ezelőtt építették, mikor Aenstria bolygó lakosai hasonló fejlődési fázisban voltak, mint most a Föld népessége.”

„Egykori őseink a békét a háború révén akarták elérni, így a földalatti menedékük biztonságába vonultak vissza, mivel egy közeli csillagrendszerrel vívott háborújuk már annyira eszkalálódott, hogy mindkét háborúzó rendszert a megsemmisülés fenyegette.” - magyarázta tovább Karné, majd így folytatta:

„Aenstria bolygónk története arra tanít minket, hogy a háború soha sem lehet jó megoldás arra, hogy ezzel a bolygók és kultúrák fejlődési különbségből adódó problémáit megoldjuk. Ezért mi most arra vagyunk hivatva, hogy a földi emberiséget figyelmeztessük: ne kövessék el ugyanazt a súlyos hibát, amiért nekünk egykor drágán meg kellett fizetnünk!”

Végül egy gigantikus sziklaszirthez jutottak el, melynek éles, magas csúcsai a lila aenstriai ég felé meredeztek.

Amikor James erre a természeti képződményre először ránézett, rögtön elfogta egy különös érzés: ő már volt ezen a helyen egyszer. Az egész olyan ismerősnek tűnt neki, és a tudatalattijából feltört: ez a hely nagy jelentőséggel bírt számára. Mintha ez a szirt egy mágnes lett volna, úgy vonzódott hozzá.

James gyorsan kiszállt a lebegő autóból, és odament a szirt oldalához. Henry rögtön követte őt, és szokása szerint el kezdett fényképezni.

„Ennek a helynek valamilyen különleges kisugárzása van!” - mondta ki Henry azt, amit közösen éreztek.

„Milyen hely ez?” - kérdezte meg James Karnét, aki utánuk jött.

Karné nem válaszolt azonnal, hanem várt egy kicsit, mint amikor egy helyzet komolysága és súlya megkívánja azt, hogy minden szót alaposan átgondoljunk. Csak áll egy ideig teljesen nyugalomban előttük, aztán végül válaszolt:

„Ez a sziklaszirt, ahol most álltok, az a hely, ahol te és Henry a testvériség örök szövetségét kötettétek egymással sok ezer évvel ezelőtt! Ez akkor történt, mikor mindketten szabad elhatározásotokból bejelentettétek, hogy a földi emberiség közé fogtok inkarnálni, hogy segítsetek nekik leküzdeni azt a gonosz erőt, amely már rákos daganatként az egész társadalmukat megfertőzte.”

„Az eskütök része volt az is, hogy ha lehetséges, mindig visszajöttök ide, hogy az örökké tartó barátságotokat megerősítsétek. Ugyanakkor ez volt az a hely is, ahonnan indulva hosszú idővel ezelőtt a Földre utaztatok.”

James és Henry elhatározta, hogy ezen a helyen újból leteszik a barátság esküjét, melyet most Karné, Nua, Ulo, és a három szerzetes fog tanúsítani.

James közben teljesen megdöbbent: a legfantasztikusabb álmában sem gondolta volna, hogy Henryvel már sok ezer évvel ezelőtt ilyen mély, közvetlen barátságba került! Bár visszaemlékezve most már világos volt számára, hogy miért volt olyan késztetése, hogy a gimnáziumba kerülésük legelső napján őt az iskolaudvaron megszólítsa.

Az eskü-megerősítés ceremóniája végeztével, mindenki érezte, hogy a lelki egyensúly érdekében most egy kis kikapcsolódás is kell. Ezért továbbmentek a tengerpartig, egy fehér homokkal borított öbölig.

Ott, a fiúk nagy megdöbbenésére, Nua és Ulo azonnal levették az overalljukat és meztelenül vidáman beszaladtak a tengerbe fürödni.

Ráadásul Ulo még vissza is kiáltott értük: ”Gyertek már, vegyétek le a ruháitok, és jöjjetek ti is!”

A két fiú tanácstalanul egymásra nézett, majd Karnéra, aki viszont beleegyezően bólintott, és azt mondta nekik: „Nyugodtan menjetek csak be a lányokhoz fürödni!”

Sőt, hogy Karné kicsit meggyorsítsa a folyamatot a fiúk szégyenlős viselkedése miatt (megj: James és Henry biblikus-keresztény családból származott, ahogy a dél-afrikai búrok általában, akik otthon szigorú ótestamentumi elvek alapján élnek) egyszerűen dematerializálta a fiúk ruháit!

A fiúk egy ideig ott álltak szégyenkezve anyaszült meztelenül, mintha leforrázták volna őket, közben kezeiket kapkodva a testük általuk kényesnek ítélt pontjaira próbálták tenni.

Ám ez a fiúk számára feszült helyzet csak addig tartott, míg végre derékig be nem mentek a vízbe, mivel ekkor szembesültek azzal a ténnyel - amely rögtön el is terelte a figyelmüket a korábbi problémájukról -, hogy ennek az aenstriai tengernek (óceánnak) a vize, nem csak tökéletesen tiszta és hőmérséklete PONT emberi fürdésre a legalkalmasabb, hanem ráadásul édesvizű is! Vagyis az egész óceán iható!

(Megj: magasan fejlett lelki bolygókon ez természetes: nincsenek ihatatlan sós óceánok és tengerek, mivel itt már a természet minden szinten az ott élő fejlett humanoid közösség harmóniáját tükrözi vissza - de tudunk olyan bolygókról is, éppen az Androméda galaxisból, ahol nehézvízből állnak az óceánok és a tengerek!)

Végül mind a négyen a vízben úgy el kezdetek játszani, mint a gyerekek. Ám az egészet egyszer csak Henry kiáltása szakította félbe, mert odakiáltott Jamesnek, hogy figyeljen csak oda, hogy mit történik a háta mögött.

Persze a földi idegrendszeri reflexek szerint James egy pillanatig azt hitte, hogy Henry őt valamilyen veszélyre akarja figyelmeztetni - egy olyan bolygón, ahol eleve semmi sem fenyegetheti sem az embert, sem semmilyen élőlényt.

Ám amikor megfordult, leesett az álla: Karné közeledett feléjük vízen járva!

A víz felülete, mintha szilárd talaj lett volna számára, olyannyira, hogy a lába egy millimétert sem süllyedt le a vízbe.

A fiúk persze megdöbbenve figyelték Karné jövetelét; és ha még ez sem lett volna elég: egyszer csak azt látták, hogy a két hölgy is kiemelkedik a vízből, és ugyanúgy elkezdenek vízen járni, mint Karné.

Karné egyenesen Jameshez ment, és lenyújtotta neki a kezét, aki még derékig a vízben volt. Ám abban a pillanatban, hogy Karné megérintette őt, James automatikusan felemelkedett a víz felszínére Karné mellé.

Jamesnek ekkor mégsem volt olyan érzése, hogy valamilyen szilárd talajon állna, hanem mintha a levegőben lebegne.

Henry odaúszott Jameshez, de amikor megérintette őt, ugyanúgy járt: felemelkedett James mellé!

Erre aztán Henry az izgatottságtól teljesen feldúltan odakiáltott nekik: „Tudjátok-e, hogy pont ugyanazt csináljuk, mint Jézus, amikor a tengeren járt?”

„Az csak egyszerűen a hit ereje!” - válaszolt nyugodtan Karné. „Ha a teljes szívetekből hisztek olyan dologban, amit szeretnétek, hogy megvalósuljon, a hiterő számotokra mindent lehetővé fog tenni!”

Közben a hölgyek is odajöttek hozzájuk, és együtt kéz a kézben a víz felszínén visszagyalogoltak a homokos tengerpartra.

Alighogy kiértek, elhúzott a fejük felett viszonylag alacsonyan egy tekintélyes nagyságú csészealj-űrhajó, aminek az útját a szokásos módon egy felforrósodott, erős levegőörvény követett, amely Jamest majdnem a földre rántotta. Az űrhajó néhány másodpercen belül eltűnt a szemük elől.

Karné ezután megkérdezte a fiúkat - miközben visszamaterializálta az űrhajós ruháikat -, hogy szeretnének-e még ellátogatni Amuris kristálykupola-városba, hogy egy aenstriai város életével belülről is megismerkedjenek?

A fiúknak persze nem kellett kétszer mondani, rögtön igennel feleltek, és antigravitációs autójukkal alig öt percen belül már Amuris város bejáratánál is voltak.

Szivárvány minden színében játszó milliónyi fény világította meg a kupolaváros tekintélyes épületeit és tornyait. Az épületek legtöbbje átlátszó üvegszerű anyagból épült, ezért úgy csillogtak a napfényben, mintha gyémántból lettek volna.

Zöld parkok, gyönyörű virágok, magas fák, szép kertek övezték ezeket gyémántüveg-épületeket. Jamesék emberek ezreit látták ezek között nyugodtan sétálni. Olykor az ezen a bolygón tipikus lebegőautó is feltűnt, amely éppen embereket szállított az egyik létesítménytől a másikig.

Különösen érdekes volt számukra, hogy nem aenstriai embereket is láttak Amurisban, akik kereskedők voltak, bár ott ez az elnevezés nem egészen azt jelentette, mint a Földön; ők az Androméda galaxis más bolygóiról jöttek, akik meghatározott gyalogutak mentén barterben kicserélték az ő bolygójukra jellemző az áruikat az aenstriaiakra.

Sok amurisi lakos szeretett üldögélni a szép városi kertekben, miközben gyakran zenéltek egy hárfához vagy fuvolához hasonló hangszerrel, vagy énekeltek, vagy beszélgettek egymással.

A fiúk bárhova néztek, mindenütt csak mosolygós arcú embereket láttak. Úgy tűnt számukra, hogy maga az élet Aenstrián olyan, mintha valami folyamatos ünnep lenne, és éppen ezért az itteni emberek bármit is tesznek, valójában a lelki boldogságukat fejezik ki.

Jamesék, városnéző sétájuk közben, az út mentén egy olyan hölggyel is találkoztak, aki egy magával ragadóan szép dalt énekelve kezében gyönyörűséges gobelint tartott, integetve vele, mintha oda akarná valakinek adni. (E hölgy által énekelt dal melódiára James később a Földön is állandóan visszaemlékezett.)

James odament a hölgyhöz, és miután közelebbről is megnézte a gobelint, megkérdezte tőle, nem lenne lehetséges, hogy azt neki adná, mert magával szeretné vinni a Földre.

„Ha tetszik neked, igen nagy örömet okozol nekem, ha magaddal viszed!” - válaszolta a hölgy.

James megköszönte neki az ajándékot, és hálás volt, hogy ilyen természetes módon, pillanatok alatt neki adta a gobelint - ahogy mindenki természetesen nyílt és önzetlen volt ezen a bolygón.

A nap hátra lévő részében még meglátogatták a város sok fontos helyét és épületét, mint pl. az intergalaktikus kommunikációs központot, ahol folyamatosan sok-sok aenstriai tudós dolgozott, de épp úgy a művészet és kultúra központjaiban is sokan tevékenykedtek; láttak még templomokat és különböző fontos helyeket, melyek az Egyetlen Istennek voltak szentelve. Végül még meglátogattak egy óriási, hiperfejlett technológiával rendelkelő csillagászati obszervatóriumot is.

James és Henry annyira le voltak nyűgözve mindentől, amit láttak, hogy szinte teljesen elveszítették az időérzéküket, pedig a kiszabott két nap az aenstriai látogatásra számukra lassan a végéhez közeledett: a saját galaxisukba visszainduló hajó már rájuk várt.

Visszafelé ugyanúgy tették meg az utat, ahogy jöttek, ezért fölösleges még egyszer részletezni: a transzferűrhajó átszállította őket az Aenstria körül keringő űrállomásra, az onnan induló intergalaktikus gömbhajó pedig gondolatsebességgel megérkezett a Föld körül keringő aenstriai űrállomásra, onnan egy csészealjűrhajó letette őket az esti Johannesburgba.

Ám a visszaút alatt James sokszor nem tudta visszatartani a könnyeit, hogy ezt a csodálatos világot el kell hagynia, és vissza kell térnie a Földre, egy primitív, durva és tudatlan világba. Teljes szívéből azt kívánta, hogy bárcsak mindig Aenstrián maradhatna Karnéval és Nuával, Uloval együtt.

Karné, mikor látta, hogy James mennyire szomorú, azt mondta neki, hogy ha az idő erre megérik, újra lehetősége lesz Aenstriára utazni.

Nua már a transzferűrhajóban megpróbálta vigasztani Jamest:

„Én is nagyon várom azt a pillanatot, mikor mi örökre együtt maradhatunk, anélkül hogy Te a Földön élsz, vagy nekem a Föld körül kellene járőröznöm.”

James észrevette, hogy a mellette ülő Henry is ugyanolyan szomorú, mint ő.

„Azt hiszem, a mi missziónk csak most kezdődik igazán, ha az embereknek el tudjuk mondani, hogy a Föld milyen nagyszerű hellyé válhatna, abban az esetben persze, ha az emberiség felhagy a fegyverkezéssel, és szándékában van valódi békére törekedni.” - próbálta ösztönözni James Henryt, hogy barátja földi létének is valami értelmet adjon.

Henry egyetértően bólintott, ám továbbra is szomorú maradt, és szorosan Ulóba kapaszkodott, mint egy kisgyermek, aki nem akar elszakadni az anyaöltől.

Amikor a Föld körül keringő űrállomásukra megérkeztek, a Karné az álomvilág után rögtön szembesítette a fiúkat a földi realitásokkal: a gyönyörű gobelint Henry fényképeivel együtt az űrállomáson kellene hagyniuk, mert mihelyst visszatérnek a Földre, és bárkinek is megmutatják, a hatóságok rövid időn belül el fogják kobozni azokat, hogy a tudósok titokban leellenőrizzék a fiúk tapasztalatait. Éppen ezért a saját biztonságuk érdekében az aenstriai utazásukról egyelőre még csak ne is beszéljenek, viszont a földi missziójukat egy nyugodt, diszkrét formában kellene továbbfolytatniuk.

Karné azt javasolta Nuának és Ulónak, akik szokás szerint járőrhajójukkal készültek visszavinni Jamest és Henryt Johannesburgba, hogy a fiúkat közvetlenül James háza elé tegyék le, hogy minél kevesebb lehetősége legyen az hatóságoknak arra, hogy felfigyeljenek az érkezésükre. Ugyanakkor megerősítette, hogy a fiúk vele mindig kapcsolatban fognak maradni, sőt, el jön az az idő is, mikor újra elviszik őket a Földről, hogy végre mint az Univerzum polgárai az Aenstria bolygón élhessenek tovább.

A csészealjalakú járőrhajó már alig méterekre volt a James szülei farmjának talajától, mikor Henry megkérdezte Jamest: „Mit fogunk mondani a szüleinknek, mikor megkérdezik, hogy hol voltunk két napig?”

„Biztos vagyok benne, hogy Karné és munkatársai már gondoltak erre, így szerintem mindent elintéztek.” - válaszolta James.

Ebben a pillanatban az aenstriai járőrhajó megérintette a földi talajt, és a fiúk kiszálltak a csészealjból.

A fiúk még egy fájdalmas pillantást vetettek a hihetetlen sebességgel távozó űrhajóra, amely a felhők között fényes csillagként még egy pillanatig látható volt.

„Ha a házba megyek, megpróbálok természetesen viselkedni, hogy ne keltsek gyanút” - suttogta oda Henry Jamesnek.

Majd mindketten lábujjhegyen besettenkedtek a házba, és amikor elhaladtak a nappali mellett, látták, hogy James szülei éppen a tévét nézik. Szerencsére nem vették észre őket, és így be tudtak menni James szobájába. Ám amikor éppen bezárták az ajtót, James apja kopogni kezdett: „Na, mi van fiúk, milyen volt ma este a csillagászat, láttatok valamit?”

„Ó igen, apa, nagyszerű volt, sok csodálatos dolgot láttunk!” - kiáltott ki az ajtón keresztül James.

Vagyis James apjának fogalma sem volt, hogy két napig távol voltak - lám, Karné ezt is elintézte!
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!