• FRISS

    Üzemeltető: Blogger.
    2018. május 8., kedd

    Tudatossá válás: A bennünk rejlő erő

    Minél szorosabban kapcsolódunk a bennünk rejlő hatalomhoz, annál szabadabbá válunk életünk valamennyi területén.

    Ki vagy? Mi célod e világon? Mit hiszel az életről? Az évezredek gyakorlatában, aki választ keres e kérdésekre, befelé kell fordulnia. De mit is jelent ez?
    Hiszem, hogy mindnyájunkban van egy belső erő, amely szeretettel eljuttathat bennünket a tökéletes egészséghez, ideális kapcsolatokhoz, a virágzó karrierhez, s amely a jólét valamennyi formájával megajándékozhat.
    Ahhoz, hogy elnyeljük ezeket a dolgokat, először hinnünk kell a lehetőségükben. Majd készségesen le kell mondanunk azokról a beidegződésekről, amelyek általunk nem kívánt helyzetekbe sodornak minket. Ezt úgy tesszük, hogy befelé fordulunk, és a belső erőnél tudakozódunk, amely már tudja, mi számunkra a legkedvezőbb. Ha készek vagyunk erre a magasabb, bennünk rejlő erőre hagyatkozni, az erőre, amely szeret és támogat, életünket szeretetteljesebbé és boldogabbá tehetjük.

    Hiszem, hogy elménket elszakíthatatlan szálak fűzik az Egyetlen Határtalan Elméhez, s ezáltal korlátlan tudás és bölcsesség áll a rendelkezésünkre. A világosság belső szikrája, Magasabbrendű Énünk vagy belső erőnk köt össze bennünket e Határtalan Elmével, ezzel az Egyetemes Hatalommal, amely létrehozott minket. Az Egyetemes Erő valamennyi teremtményét egyformán szereti. Ez az erő a jóért munkálkodik, s életünkben mindent irányít. Nem ismeri a gyűlöletet, a hazugságot vagy a büntetést. Tiszta szeretet ez, szabadság, megértés és részvét. Feltétlenül Magasabbrendű Énünkre kell hagyatkoznunk, mert általa részesülünk saját javunkban.
    Fel kell ismernünk, hogy bármire használhatjuk ezt a erőt, amire csak akarjuk. Ha úgy döntünk, hogy a múltban élünk, és folyton az egykori kellemetlen emlékeken és helyzeteken rágódunk, akkor nem lépünk előbbre. Ellenben ha komolyan elhatározzuk, hogy nem maradunk a múlt tehetetlen áldozatai, hogy megreformáljuk életkörülményeinket, belső erőnk támogat majd elhatározásunkban, és új, boldogabb élményekben lesz részünk. Nem hiszek két hatalomban. Hiszem, hogy az Egyetlen Határtalan Szellem létezik. Túlságosan könnyű azt mondani, „a sátán műve", vagy ők tették. Valójában a mi kezünk van a dologban, használjuk bár erőnket bölcsen vagy balgán. Vajon szívünkben a gonosz lakozik? Elítéljük-e a többieket, amiért mások, mint mi vagyunk? Mit választunk?

    Felelősségvállalás vagy szemrehányás


    Azt is vallom, hogy életünk valamennyi, kellemes és kellemetlen helyzetének kialakulását befolyásolja gondolkodásmódunk és érzelemvilágunk. Gondolataink teremtik az érzéseinket, majd az így létrejött érzések és benyomások alapján kezdünk élni. Ez nem ok arra, hogy hibáztassuk magunkat azokért a dolgokért, amelyek rosszul alakulnak az életünkben. Felelősséget vállalni és szemrehányást tenni magunknak vagy másoknak nem egy és ugyanaz.
    Amikor a felelősségről beszélek, az erő birtoklását értem ez alatt. A hibáztatás egyben lemondás erőnkről. A felelősség erőt ad ahhoz, hogy változásokat eszközöljünk az életünkben. Ha az áldozat szerepét játsszuk, akkor erőnket gyámoltalanságunk igazolására tékozoljuk. Ha tudatosan vállaljuk a felelősséget, már nem pazaroljuk időnket holmi rajtunk kívül álló személy vagy dolog hibáztatására. Néhányan bűntudatot éreznek, amiért betegséget, nyomorúságot vagy gondokat kreálnak maguknak. Ok a felelősség tudatát bűntudatként értelmezik. (A média egyes képviselői ezt az új kor bűntudatának nevezik.) Ezek az emberek bűnösnek érzik magukat, mivel úgy vélik, valamit elhibáztak. így vagy úgy, rendszerint valamennyi lépésüket botlásnak tekintik, mert ez jó okot ad arra, hogy rossz színben tüntessék föl magukat. Én nem erről beszélek.
    Amennyiben problémáinkat és betegségeinket annak lehetőségeként fogjuk fel, hogy életünk jobbításának mikéntjén gondolkozzunk, a hatalom a kezünkben marad. Számos, súlyos betegségen átesett ember állítja, hogy ez volt a legcsodálatosabb dolog, amelyen valaha is keresztülmentek, mert így kaptak lehetőséget életük gyökeres átalakítására. Sok ember, ugyanakkor, egészen másként viszonyul a dolgokhoz, s így panaszkodik: „Én, szegény, áldozat vagyok. Doktor úr, könyörgöm, gyógyítson meg." Úgy vélem, nekik ugyancsak össze kell szedniük magukat, ha jobban szeretnének lenni, vagy meg akarnak birkózni a problémáikkal.
    A felelősség abbéli képességünk, hogy megfeleljünk az adott helyzetnek. Mindig van választási lehetőségünk. Ez nem önmagunk vagy az életünkben adódó helyzetek megtagadását jelenti. Egyszerűen annyit tesz, hogy valaki kész elismerni: tetteivel maga is hozzájárult sorsa alakulásához. A felelősség vállalása által kezünkben marad a változtatás joga. Feltehetjük magunkban: „Mit tehetnék, hogy változtassak a helyzeten?" Muszáj tudomásul vennünk, hogy mindnyájan személyes erővel bírunk, minden esetben. A többi már attól függ, ezt miként használjuk.
    Sokan csak most döbbenünk rá, hogy neveltetésünk számos kívánnivalót hagy maga után. Önmagunkhoz s az élethez való viszonyunkra régről átmentett torz érzéseink nyomják rá bélyegüket. Gyermekkoromban sokat bántottak, még meg is erőszakoltak. Ki voltam éhezve szeretetre és gyöngédségre, s egy csöppnyi önbecsülésem sem maradt. A megpróbáltatások azután sem értek véget, hogy tizenöt évesen függetlenítettem magam a családomtól. Akkor még nem tudtam, hogy az életem korai szakaszában elsajátított gondolkodásmódom és értékrendem vonzza hozzám az erőszakot.
    A gyerekekre gyakran erős hatással bír a körülöttük élő felnőttek teremtette szellemi légkör. Így én is korán megtapasztaltam a félelmet és az erőszakot, és újrateremtettem magamnak ezeket az élményeket, amint felnőttem. Nem voltam tisztában azzal, hogy módomban áll változtatni mindezen. Kérlelhetetlen szigorral bántam magammal, mert a szeretet és a gyöngédség hiányából arra következtettem, hogy rossz vagyok.
    Valamennyi eseményt, amelyeket ez idáig átéltünk, a múltból hozott gondolataink és meggyőződéseink hívták létre. Ne gondoljunk vissza életünkre szégyenkezve. Tekintsük a múltat életünk gazdagságának és teljességének részeként. E gazdagság és teljesség nélkül most nem lennénk itt. Értelmetlen fölróni magunknak egykori hibáinkat. Akkori tudásunk birtokában minden tőlünk telhetőt megtettünk. Bocsássuk el a múltat szeretettel, és legyünk hálásak, amiért általa tudatosabbá lehettünk.
    A múlt csupán elménkben él tovább, olyan minőségben, amilyet tulajdonítunk neki. Ez az a pillanat, amelyben élünk. Ez az a pillanat, amelyben érzünk. Ebben a pillanatban éljük át új élményeinket. Amit itt és most cselekszünk, teremti meg az alapját a jövőnknek. Tehát ez az a pillanat, amelyben döntenünk kell. Nem tehetünk meg valamit holnap, nem tehetjük meg azt tegnap sem. Egyedül ma cselekedhetünk. Ami fontos, az, hogy mit akarunk gondolni, hinni és érezni itt és most.
    Amennyiben tudatosan irányítjuk gondolatainkat és szavainkat, a szolgálatunkba állíthatjuk a szükséges eszközöket. Tudom, ez első hallásra túlságosan egyszerű, de ne feledjük, erőnk a jelenben teljes.
    Fontos megértenünk, hogy nem elménk viszi a prímet. Mi irányítjuk az elménket. A Magasabbrendű Én irányít. Felhagyhatunk az idejétmúlt gondolatokkal. Amikor régi gondolkodásmódunk megpróbál visszaülni a nyeregbe, és így alkudozik: „Olyan nehéz változtatni", regulázzuk meg elménket. Mondjuk neki: „Azt akarom hinni, hogy egyre könnyebb számomra változtatni." Talán többször is lezajlik e párbeszéd köztünk s elménk között, amíg tudomásul veszi, hogy nálunk a gyeplő, és komolyan gondoljuk, amit mondunk.
    Képzeld azt, hogy gondolataink vízcseppekhez hasonlatosak. Egyetlen gondolat vagy egyetlen csepp víz még nem sokat számít. De amint kitartóan ismételgetjük a gondolatokat, először folt jelenik meg a szőnyegen, majd tócsává növekedik, aztán kisebb tóvá, s ha a gondolatok továbbra is visszatérnek, akkor tengerré, végül óceánná duzzadhatnak. Te milyen óceánt teremtesz magadnak? Szennyezettet és mérgezettet, amely alkalmatlan az úszásra, vagy kristálytiszta és kék vizű óceánt, amely frissítő habjai közé csalogat?
    Az emberek gyakran panaszkodnak nekem: „Nem tudom kiverni a fejemből azt a gondolatot." Én rendszerint ezt felelem: ..De. tudja." Hányszor fordítottunk hátat egy-egy jótékony gondolatnak? Egyszerűen be kell jelentenünk elménknek, hogy ez az, amit tenni szándékozunk. El kell határozzuk, hogy felhagyunk a negatív gondolkodással. Nem állítom, hogy harcba kell szállnod a gondolataiddal, ha változtatni akarsz a dolgokon. Amikor a kártékony gondolatok felbukkannak, egyszerűen mondd ezt: „Köszönöm a bizalmat." így nem menekülsz el a puszta tény elől, ugyanakkor nem adod át az erődet a pusztító gondolatnak. Mondd magadnak, hogy többé nem veszed készpénznek a negatív sugallatot. Meg akarod újítani gondolkodásodat. Nem kell küzdened a gondolataiddal. Vedd őket tudomásul, és emelkedj fölül rajtuk. Ne fuldokolj eltévelyedésed tengerében, amikor az élet óceánjának lágy hullámaira is rábízhatnád magad!
    Rendeltetésünk, hogy lényünk és szeretetünk által hirdessük az élet nagyszerűségét. Az élet csak arra vár, hogy megnyíljunk csodái előtt - hogy érdemesnek érezzük magunkat mindarra a jóra, amelyet számunkra tartogat. A Világegyetem bölcsességét és tudását mindenkor a javunkra fordíthatjuk. Az élet gondunkat viseli. Bízzuk rá magunkat bátran a belső erőre, amely sohasem hagy cserben minket.
    Ha elbátortalanodsz, érdemes a légzésedre összpontosítanod, figyelni, amint a levegő megtölti, majd elhagyja a testedet. A légzés képessége életünk legdrágább kincse, mindnyájunkat szabadon megillet. Van belőle, amíg csak itt vagyunk. Gondolkodás nélkül elfogadtuk ezt a becses ajándékot, ugyanakkor nem hisszük, hogy az élet a többi szükséges javakkal is ellát bennünket. Ideje hát megismernünk saját erőnket, s azt, mire vagyunk képesek. Forduljunk befelé, és ismerjük meg önmagunkat.
    Nem egyformán látjuk a dolgokat. Jogod van a saját nézeteidhez, s nekem is jogom van az enyémekhez. Bármi történjék is a világban, az ember nem tehet mást, mint hogy saját felemelkedésén munkálkodik. Kapcsolatba kell kerülnünk belső vezetőnkkel, mert csak nála találhatjuk meg a feleletet kérdéseinkre. Nem könnyű figyelni önmagunkra, miközben barátaink és családunk megmondják, mit tegyünk. Mégis, a válaszok a kérdé sekre, amelyeket valaha is föl fogunk tenni, már most hiánytalanul bennünk vannak.
    Valahányszor így szól az ember: „Nem tudom", becsukja az ajtót belső bölcsessége előtt. Az üzenetek, amelyeket Magasabbrendű Énünk küld nekünk, egytől egyig a javunkat és fejlődésünket szolgálják. Ha valaki egyszerre csak negatív üzeneteket vesz, akkor nem a szívében, hanem az egojában, az elméje szintjén, esetleg a képzeletében keresi a válaszokat, bár a jótékony üzenetek nemegyszer képzeletünkön vagy álmainkon keresztüljutnak el hozzánk.
    Támogassuk magunkat helyes döntések által. Ha elbizonytalanodunk, kérdezzük meg magunktól: 

    "Vajon ez a döntés a javamat szolgálja? Ez a legmegfelelőbb számomra e pillanatban?" 

    Talán majd valamikor, egy nappal, egy héttel vagy egy hónappal később megváltoztatjuk az elhatározásunkat. De sose mulasszuk el megfontolni magunkban e kérdéseket.
    Amint megtanuljuk szeretni önmagunkat, megtanulunk bízni Magasabbrendű Énünkben, egy szerető világ Határtalan Szellemének a társteremtőivé válunk. Szeretetünk önmagunk iránt áldozatból győztessé avat bennünket. Önmagunk szeretete által csodálatos élmények részesévé válunk. Megfigyelted, hogy azok az emberek, akik jól érzik magukat a bőrükben, természettől fogva vonzóak? Lényüket valamiféle varázs lengi körül. Ezek az emberek elégedettek az életükkel. Könnyen és erőfeszítés nélkül jutnak hozzá mindenhez.
    Sok évvel ezelőtt világosodott meg előttem, hogy egy vagyok az Isten jelenlevőségével és hatalmával. Tudom, hogy a Lélek bölcsessége és megértése bennem lakozik, és ezáltal földi létem valamennyi lépését az isteni gondviselés óvja és vezérli. Amint a csillagok és a bolygók szabályos pályájukon mozognak, én szintúgy az isteni rendet követem. Ha nem értek is meg mindent korlátolt emberi elmémmel, kozmikus szinten tudom, hogy a megfelelő helyen vagyok, a megfelelő időben, s a megfelelő dolgot teszem. Jelen tapasztalatom egy lépés az új tudáshoz és az új lehetőségekhez vezető úton.
    Ki vagy? Mi végre jöttél e földre? Mit akarsz tanulni, s mi az, amit meg akarsz tanítani? Mindnyájan más céllal érkeztünk. Többek vagyunk az egyéniségünknél, a problémáinknál, a félelmeinknél és a betegségeinknél. Messze többek vagyunk a testünknél. E föld valamennyi lényéhez s az élet egészéhez tartozunk. Szellem vagyunk, fény, energia, rezgés, szeretet, és mindnyájunknak módunkban áll beteljesíteni küldetésünket, értelmet adni a létnek.
    Közzétette: www.fenyorveny.hu 
    Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!



    Louise L. Hay: Az erő benned van

    • Blogger Comments
    • Facebook Comments
    Item Reviewed: Tudatossá válás: A bennünk rejlő erő Rating: 5 Reviewed By: Sandal - Bárány Tünde Nikoletta
    Scroll to Top