március 2018
A monumentális film Jézus életét elveníti fel a filmművészet legnemesebb eszközeivel. Az alkotás lenyűgöző hatásával, történeti és vallástörténeti hűségével egyaránt magával ragadja a nézőket. Zeffirelli filmfreskója sokak szerint Jézus életének, a bibliai történetnek legszebb feldolgozása, melyben világhírű művészek és sztárok nyújtanak feledhetetlen alakítást. 
Ez a meditáció tested gyógyítására és tisztítására való, és arra, hogy mozgásba hozd energiáidat. Különösen hasznos reggelente ébredés után, vagy bármely meditáció elején, vagy bármikor, ha pihenni és felfrissülni vágysz: 
Feküdj hanyatt, karjaid tested mellett, kezeid összekulcsolva gyomrodon. Csukd be szemed, lazulj el, és lélegezz puhán, mélyen és lassan. Képzelj el egy izzó aranygömböt fejtetőd körül. Végezz öt mély és lassú ki- és belégzési, míg figyelmedet az aranygömbre összpontosítod, s érzed, hogy az sugárzik fejtetődnél kifelé. Most hagyd, hogy figyelmed mellkasod közepére vándoroljon. Újra képzeld el az aranyszínű fényt, mely mellkasodból árad kifelé. Újra végezz öt mély légzést, miközben érzed, hogy egyre jobban és jobban terjed szét az energia. 
A következd lépésben napfonatodra figyelj, lásd az aranyszínű fényt törzsed közepe körül Küldj oda is levegőt, lassan, ötször. Most lásd magad előtt a fényt, amint medencéd körül sugárzik, bent is, kint is, újra lélegezz ötször mélyet, érezd, hogy a fényenergia terjed és szétsugárzik.
Végül lásd az aranyfényű gömböt lábfejed körül, és küldj oda levegőt ötször. Most képzeld el mind a hat aranygömböt, amint egyszerre izzanak, és tested olyan, mint egy gyémántokból álló lánc, mely sugározza az energiát. Lélegezz mélyen, és kilégzéskor képzeld el, hogy a fejtetődből tested bal oldalán végig, egészen a lábadig áramlik az energia. Belégzéskor képzeld el, hogy tested jobb oldalán áramlik felfelé a fejed tetejéig. Háromszor vezesd az energiát így körül a testeden. Ezután képzeld el, hogy az energia kilépéskor a fejed tetejétől halad lábad felé tested elülső felén. Belégzéskor érezd, hogy hátsó feleden halad felfelé a fejed tetejéig. Ebben az irányban is háromszor vezesd végig az energiát. Most képzeld el, hogy az energia összegyűlik a lábadnál, és hagyd, hogy lassan a tested közepén áramoljon felfelé a lábadtól a fejedig, és fejed tetejéből mint egy szökőkútból sugározzon szét a fény, majd tested külső részén folyjon vissza a fény a lábadig.
Ismételd ezt néhányszor, vagy ahányszor csak jólesik. Ennek a meditációnak a végére teljesen kipihent és mégis energikus és vidám leszel.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!





Shakti Gawain: Teremtő képzelet
Egy gyertyafényes óra a Földért!
Hamarosan ismét itt a globális összefogás, a WWF Föld Órájának ideje! Március 24-én, a világ legnagyobb civil akciója során emberek milliárdjai mutatnak majd példát a környezettudatosság jegyében.
"A szabad választás jogán mindazonáltal tőlünk függ, mely rezgésre vagyunk fogékonyak, melyhez csatlakozunk, melyeket erősítjük vagy éppen csök­kentjük. Ezen alapszik a mantrák és zsongatások, imák varázsigék... hatása: az énekléssel, mormolással rezgésbe hozzuk a bennünk lévő energiákat, és hagyjuk, hogy hatásukat kifejt­sék bennünk. Ennek a magas rezgésnek a segítsé­gével olyan területeket aktiválhatunk magunkban, amelyek elrejtve mindig is megvoltak ugyan, de nem voltak hatékonyak. Például a teremtés őshangjának, az OM szónak mantrázása így hoz rezonanciába bennünket a magasabb rezgéssel. "
Kurt Tepperwein
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!
"A vágyakat azért vagy képes érzékelni magadban, mert a megvalósulásukhoz szükséges komponensek valamilyen formában már léteznek. Semmi olyat nem érezhetsz ugyanis, ami bizonyos szinten ne létezne már az Univerzumban. És ha ez az Univerzum vágyat ébreszt benned valamire, akkor biztos lehetsz abban is, hogy képes megadni annak fizikai megvalósulását is - amennyiben összhangba kerülsz a megvalósulás érzésével."
Abraham-Hicks

Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Egészségesen és életerősen megöregedni? Ez a kívánsága teljesülhet bárkinek a fekete berkenye rendszeres fogyasztásával, mert a kis bogyó rendkívül értékes szolgálatot tehet az utunkon. Óriási antioxidatív potenciálja miatt nagy hatással van az egészségre ez a növény, amit számos tanulmány támasztott alá.

A kutatás fókuszában az arónia


A fekete berkenye – vagy más néven arónia – külső megjelenésében nagyon közel áll az áfonyához. Ízben azonban jelentősen különbözik a két bogyó egymástól, mert az édes áfonyával ellentétben a fekete berkenye inkább kesernyés, savanykás ízű.

A növény Észak-Amerika keleti részéről származik. Így nem csoda, hogy már a kontinens őslakosai is ismerték az arónia fogyasztásával járó egészségügyi előnyöket. A fekete berkenyét csak a 20. század elején szállították az európai országokba. Oroszországban a bogyós gyümölcsöt már több mint 50 éve sikerrel alkalmazzák egészségügyi területen. Időközben mifelénk is az orvosi kutatás fókuszába került a kis bogyó. A tudományos munkák eredményei pedig valóban lenyűgözőek. Nem csoda, mert a fekete berkenye tele van rendkívül hatékony összetevőkkel.

A fekete berkenye nem csak vitaminok és ásványi anyagok forrása


Az arónia egészségtámogató összetevőivel kapcsolatban egyrészt az A-, C-, E-, K-vitaminokat, valamint a teljes B-vitamin-csoportot kell megemlíteni. Az ásványi anyagok és nyomelemek közül a gyümölcs jelentős mennyiségű kalciumot, magnéziumot, káliumot, cinket és vasat tud felmutatni.

A fekete berkenye mennyiségileg legnagyobb és valószínűleg legérdekesebb hatóanyag-tartalma azonban a polifenolok nagy csoportjában rejlik, amelyek fő képviselői a flavonoidok és az antocianinok. A polifenolok roppant erős antioxidánsoknak számítanak, amelyekből az arónia – más bogyósokkal összevetve – felülmúlhatatlan mennyiséget tartalmaz. Szokatlanul erős antioxidatív hatásuk alapján a polifenoloknak számos egészségtámogató hatást tulajdonítanak.


A fekete berkenye gazdag flavonoidokban


A flavonoidok a szekunder növényi anyagokhoz tartoznak. Ők kölcsönzik a növénynek a csodálatos színét, és védik azt a káros külső behatásoktól, a fertőzésektől, a sugárterheléstől, sőt, a túlzott napfénybesugárzást is megakadályozzák. Minden más polifenolhoz hasonlóan a flavonoidok is a növény külső felszíni rétegeiben találhatók.

A flavonoidok az embert is védik


Az emberi szervezetben a flavonoidok hasonló hatást mutatnak, mint a növénynél. A legjelentősebb hatásuk azonban abban rejlik, hogy megóvják a testi sejteket az oxidatív károsodásoktól, melyeket a szabad gyökök váltanak ki.

Ezen kívül egészségesen tartják az ereket, mivel ellazítják az érfalakat és javítják a véráramlást. Ennek a tulajdonságnak gyakori következménye a vérnyomásra gyakorolt szabályozó hatás, így a flavonoidok összességében hozzájárulnak az egészséges szív- és érrendszerhez. Sőt, egyes flavonoidok még antivirális, antimikrobiális, allergiaellenes és rákellenes hatást is mutatnak.

A fekete berkenye egészségre gyakorolt csodálatos hatásai miatt talán legszívesebben rögtön ültetnénk is egy aróniabokrot a kertbe. Az első saját szüretig azonban a fekete berkenye erejét élvezhetjük szárított formában vagy gyümölcsléként is.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!




gyogyszernelkul.hu
Az autogén tréning egy relaxációs technika, amely az önbefolyásoláson (autoszuggesztió) alapszik. Ennek nem feltétlenül egyedüli célja a mély ellazulás, hanem ezen keresztül az egészséges ember viselkedésének pozitív változása, valamint bizonyos betegségek terápiája.

Az autogén tréning fokozatai


Az autogén tréninget három különböző fokozatra osztják, és minden fokozathoz egy speciális alkalmazási területet rendelnek.

Az első fokozatnál (úgynevezett alapfok) csupán a test relaxációjáról van szó, amelynek során a gyakorlatot végző a saját testére koncentrál, és célzottan éri el az ellazulást.

A második fokozat (középfok) csak az alapfok elvégzése után alkalmazható, a fokozatok tehát egymásra épülnek. A középfoknál a viselkedés pozitív változásáról van szó; ezt szándékok alapján, formulák segítségével viszik véghez, amelyeket az autogén tréningező a megfelelő szituációkban aztán vissza tud hívni a tudatába.

A harmadik fokozatot (felsőfok) főleg terápiás formaként alkalmazzák bizonyos kórképeknél. Itt képeket és szituációkat asszociálnak egymással, amelyekbe aztán a gyakorlatot végző bele tud helyezkedni, és ezeket az autogén tréning alatt valóságosnak érzi. Ennek a gyakorlatnak a célja, hogy a tréningező bizonyos önismeretet érjen el, valamint új megoldási módokat találjon a problémákra.


Az autogén tréning alkalmazási területei


Az autogén tréninget gyakran pusztán relaxációs gyakorlatként végzik, amelyhez az alapfok gyakorlatai többnyire teljesen elegendőek. Bár ezek a testi ellazulást célozzák meg, de a lelki ellazulást is maguk után vonják. (Abból a feltételezésből indulunk ki, hogy test és lélek kapcsolatban állnak egymással – a nyugtalan lélek testi feszültségeket vált ki és fordítva.) Emellett az autogén tréninget különböző panaszoknál és betegségeknél is alkalmazzák. A panaszok közül rendszerint a stressz okozta bajok reagálnak különösen jól az autogén tréningre. Ide tartoznak elsősorban az izomfeszülések, alvászavarok, gyomor- és bélproblémák, szív- és keringési panaszok, belső nyugtalanság, valamint a migrén. A pszichoterápiában gyakran alkalmazzák az autogén tréninget fóbiás zavaroknál (például pókfóbia), neurózisoknál és pszichoszomatikus betegségeknél. A daganatterápiában is alkalmazták már sikerrel az autogén tréninget, általában kiegészítő kezelés formájában, amely néhány panaszt enyhíteni képes.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!




gyogyszernelkul.hu
A tánc évszázadok óta hozzátartozik az életünkhöz. Pozitívan hat a koncentrációs képességre és ellazítja a testet, ezért a táncterápia jó módszer arra, hogy az embert mentálisan gyógyítsa. A tánc szórakoztat, akár a diszkóban, a tánciskolában vagy egyszerűen otthon a négy fal között űzzük. A zenére történő mozgás lazítja a testet, serkenti a vérkeringést és kitisztítja a fejet. Mindegy, hogy kettesben vagy egyedül, a tánc örömet okoz, és a testileg kedvező aspektusok mellett pozitív kihatással van a koncentrációs képességre és az általános közérzetre is.
„Gyógyulás akkor következhet be, ha az elme is érti a történteket."
Korábban folyton olyan betegeim voltak, akik foglalkozás végén - kvantumgyógyítás - azt mondták, jobban érzik magukat, ám két-három nappal később megint a régi gondjukkal küszködtek. Csodálkoztam, hiszen a változás minden alkalommal egyértelműen bekövetkezett. Hosszas kutatás és egy különös élmény hatására végre leesett a hályog a szememről, és megértettem a jelen­ség mechanizmusát. Leginkább egyik betegem esete világít rá a visszaesések okára.

Marcel esete


Marcel a húszas évei elején járt, amikor felkere­sett. Vérfóbiája volt. Teste már a vér említésére is szélsőségesen, akár eszméletvesztéssel rea­gált. Az a módszer, amellyel segíteni szoktam a félelmek vagy fóbiák megszüntetésében, rend­szerint öt-tíz percet vesz igénybe. Marcel ese­tében is ehhez a módszerhez folyamodtam. Fóbiája tíz perc alatt átalakult. Utólag mindig ellenőrzőm, hogy a fóbia csakugyan elmúlt-e. Marcelnek például egy brutálisan véres térd­műtétről meséltem. Állapota stabil maradt. De nem értem be ennyivel. Megkértem, adjon egy tűt a kezembe, majd a szeme láttára beleszúr­tam a hüvelykujjamba. Előbuggyant belőle a vér, ám Marcel csak mosolygott.
Világos volt, hogy elmúlt a fóbiája. Egy kicsit beszélgettem még vele jelentéktelen általá­nosságokról, viszont alig tíz perc múlva arra lettem figyelmes, hogy mint a filmekben, kifutott a vér az arcából, és holtsápadttá vált. Meg­kérdeztem, mi történt, mire közölte: képtelen elhinni, hogy húsz éve tartó fóbiája csak úgy el­múljon, ezért élénk színekkel elképzelte, amint saját ujjába döfi bele a tűt. Ez aztán már túl sok volt neki.
Mi történt? Azon az ügyön dolgoztam vele, amely egész addigi életét meghatározta. Aztán egyik pillanatról a másikra elmúlt a baja. Csak­hogy az a fóbia nem a véletlen műve volt. Az életben mindennek megvan a maga oka. Ok nélkül semmi sem történik. Minden fájdalom­nak, minden betegségnek, minden félelemnek és minden visszatetsző viselkedésmintának megvan a maga oka, így értelemszerűen Marcel fóbiájának is meg­volt a maga oka. Vérkeringése azért akadt el mindig, hogy valami még rosszabbtól óvja meg őt. Mint ahogyan a súlyos balesetkor fellépő sokk is nyugalomra kényszeríti az em­bert, abból az okból kifolyólag, hogy biztosítsa a túlélést. Tehát az elmének ez a stratégiája, a fóbiás állapot kiváltása, az élet védelmére szolgál. Az ilyen életben tartó stratégiák ter­mészetesen önkéntelenül zajlanak, maguktól lépnek működésbe. 


Ismeretszerzés


Marcel fóbiája szolgáljon példaként arra, hogy mekkora hatalma van elménknek az életünk felett. Ez testünk majdhogynem legbefolyá­sosabb eszköze. Legnagyobb kincsünk volta­képpen a szívünk, de kultúránkban Newton és Descartes tudományos kutatásai óta egyre nagyobb szerep jutott az elmének - érzelme­ink és megérzéseink rovására. Természetesen az elmének is megvan a maga haszna: arra való, hogy ellenőrzése alatt tartsa az életün­ket. Ezért fontos, hogy elménket is számítás­ba vegyük a gyógyulás folyamatában. Tartós gyógyulás csak akkor következhet be, ha az elme is érti a történteket.
Elménk azonban csupán segítség a cél el­éréséhez: egónk segítője. Az egónak egyetlen feladata van: biztosítania kell túlélésünket.
És minden erejével ezen is van. így aztán a hatalmi hierarchia élén az ego áll mindaddig, amíg meghagyjuk vezető szerepében. Elménk pedig, mint ellenőrző szerv, az ego segítője. Mindnyájan tudjuk, milyen remekül végzi el­ménk a dolgát. A legrafináltabb hadművele­tek sorával tartja fenn a régi rendet, mert amit már ismerünk, az bizonyára segít a túlélésben. Éppen emiatt olyan fontos, hogy az elme meg­értse, mire szolgálnak az évek során felgyü­lemlett tapasztalataink. Csak így tehetjük öt szövetségesünkké.
Miként érthetjük hát meg, miért létezik fáj­dalom, betegség, félelem vagy zárlat, és mire utal mindez? Mielőtt egy gyakorlattal bemu­tatnám, hogyan lehet bevonni a munkába az elmét, meg kell ismerkednünk még néhány fontos tudnivalóval. Mint már említettem: az égvilágon semmi sem történik alaptalanul. Ha pedig ez így van, akkor levonhatjuk azt a végkövetkeztetést, hogy minden fájdalom, félelem és más efféle mindössze azért létezik, hogy valamire felhívja a figyelmünket. Vitathatatlan, hogy minden állítólagos bajunkban van valami jó is. Minden betegség jó valamire, ahogyan minden problémánk is. Javunkra válik minden boldogtalan kapcsolat és minden más gondunk - amennyiben megértjük, mi áll a hátterükben. 


A megértés meghozza a változást


Az alábbi történet jól példázza az elme hatal­mát: úgy egy évvel ezelőtt élménybeszámoló­ estjeim egyikén részt vett egy hölgy, aki a talál­kozó végén elmesélte a történetét. Negyvenöt éves volt, és amióta az eszét tudta, éjjel-nappal heves fájdalmak kínozták. Már többször véget akart vetni az életének, de nem volt hozzá mersze. Foglalkozni kezdtem vele.
Az első két foglalkozáson olyan jól ment a munka, hogy fájdalma jelentős mértékben csil­lapodott. Ezt sosem tapasztalt fényűzésként élte meg. A következő két alkalommal egy fok­kal mélyebbre ástam. Segítettem őt kapcsolat­ba lépni a fájdalmával. E kapcsolat révén meg­értette, mit próbált fájdalma éveken át az érté sere adni. Csupán egyetlen célja volt: felhívni a figyelmet arra, hogy a hölgynek saját magával is törődnie kellene. Egész életében csak má­sokról gondoskodott, önmagáról soha.
Betegem, bármilyen furcsán hangzik is, al­kut kötött fájdalmával. Kijelentette, hogy et­től kezdve törődni fog magával, megtanulja szeretni önmagát - cserébe pedig megszűnik a fájdalom. Úgy is lett. Amint megváltoztatta életét, egy csapásra elmúlt minden fájdalma. Tündérmesének hangzik, mégis igaz. Több ke­zelésre nem is volt szükség. A felismerés és a megértés elég volt ahhoz, hogy bekövetkez­zék a gyógyulás. Amikor a hölgy később mégis megfeledkezett magáról, rögtön jelentkeztek a fájdalmak. Akkor aztán megint észbe kapott.
Ez a történet jól mutatja a megértés ere­jét. Most pedig ismertetem azt a gyakorlatot, amelynek segítségével megérthetjük, mire fi­gyelmeztetnek gondjaink-bajaink.


Kapcsolatfelvétel


Helyezkedjünk el kényelmesen. Ülhetünk vagy akár fekhetünk is. Szemünket hunyjuk le, és figyeljük a lélegzetünket, hogyan áramlik ki és be. Minden lélegzetvétellel egyre nyugodtabbakká válunk, egyre jobban el tudunk lazulni. Érez­zük, amint elengedjük a hétköznapok minden gondját-baját, és egyre nyugodtabbak vagyunk. Most már rátérhetünk megoldandó problé­mánkra. Összpontosítsunk a fájdalomra, a be­tegségre vagy a gondunkra, amellyel foglalkozni akarunk. Lépjünk kapcsolatba vele. Ha nem sike­rül azonnal, valószínűleg fel tudunk idézni olyan helyzetet, amelyben nagyon is jelen volt. Éljük át emlékeinkben újra ezt a helyzetet, amíg élénken át nem tudjuk érezni.
Most pontosítsuk, hol érezzük testünkben a problémát. Összpontosítsunk erre a pontra. Ha túl heves az érzés, képzeljük el, hogy van nálunk egy hőfokszabályzó, amellyel elviselhető mérté­kűvé csökkenthetjük a heves érzést, hogy meg ne bénítson minket.
Most szólítsuk meg az ügyet: gondolatban kér­dezzük meg, hogy kapcsolatba kíván-e lépni ve­lünk. Kapunk választ, egészen biztosan, de nem feltétlenül lesz verbális természetű. Az is lehet, hogy változást érzünk a fájdalmas területen vagy más helyen, esetleg valamilyen kép jelenik meg lelki szemeink előtt. Bármi is jön, hagyjuk. Ha nem járunk eredménnyel, vagy semmi sem történik, kérdezzük meg, mit tehetünk a kapcsolat helyreállítása érdekében. Ne feledjük, hogy ügyünk eddig még sosem lépett kapcsolatba velünk, így hát neki is össze kell szednie magát. Vigyázzunk, hogy ne elménk adjon feleletet, ha­nem maga az ügy.
Ha létrejött a kapcsolat, menjünk egy lépéssel tovább. Kérdezzük meg ügyünktől, hogy van-e neve. Mindegy, milyen névvel felel, fogadjuk el. Végezetül kérdezzük meg: „Mi célból vagy itt? Szeretnék többet tudni rólad.” Vagy: „Mire szeretnéd felhívni a figyelmemet?” Vagy: „Mi a feladatod?” Kezdeményezzünk párbeszédet. Mutassunk érdeklődést, elvégre a megértés a cél. „Mivel segíthetek betölteni a feladatodat?” Vagy: „Szívesen segítenék. Adj tanácsot, mit te­hetek!” És így tovább.
Rájöttünk, mi az oka a bajnak, mire akarja felhív­ni figyelmünket? Akkor legjobb, ha ettől kezdve magunkra vállaljuk feladatát. Nem a fájdalmat, illetve magát az ügyet, hanem azt, amire utal. Kérdezzük meg, vállalna-e újabb megbízatást: nevezetesen azt, hogy segítsen nekünk a fel­adat elvégzésében. Tapasztalatból mondhatom, hogy ügyünk többnyire igen együttműködő. Kössünk vele alkut, egyezséget, mint a fent em­lített hölgy, akit fájdalmak gyötörtek. A magunk módján pecsételjük is meg a megállapodást. A kapcsolatnak csak akkor vessünk véget, ha mindkét fél elégedett.
Ezután köszönjük meg a segítséget, és búcsúz­zunk el. Megint kezdjünk a lélegzetünkre figyel­ni, és ezáltal lassanként térjünk vissza tudatunk felszínére. Amikor egészen visszaértünk, nyissuk ki a szemünket.
Ennyi az egész, a többi már csak rajtunk áll. Tegyünk eleget a megállapodásnak, cseleked­jünk. Lehet, hogy később nem is lesz szüksé­günk kvantumgyógyításra, hiszen a megértés a feltétele annak, hogy a gyógyulás tartós legyen. Ezzel a gyakorlattal a korábban manipulatív elmét segítőtársunkká tettük.


A kineziológiai teszt


A sors néha megtréfálja az embert. Legalábbis velem így történt, amikor az egyik előadásomon a pódiumon végeztem kvantumgyógyí­tást. Vagy száz szempár szegeződött rám és a vizsgált személyre, akit a fájdalmától kel­lett volna megszabadítanom. De semmi sem történt. Akárhányszor és akármennyi ideig végeztem kvantumgyógyítást, nem történt változás. Szerencsére valami azt súgta, hogy végezzek kineziológiai próbát. így is tettem, és kiderült, hogy a fájdalom elmúlása még nem időszerű. Páciensem ugyanis még nem értette meg, mire akarja felhívni figyelmét a fájdalom, így hát visszaküldtem a helyére, és felhívtam egy másik résztvevőt, akin elvégeztem a kvan­tumgyógyítást. Azonnal hatott. Fájdalmai egy szempillantás alatt megszűntek.
Sokféle oka lehet annak, hogy a gyógyulás mi­ért nem időszerű még. Ezért kvantumgyógyítás előtt mindenképpen érdemes kineziológiai tesztet végezni, így elejét vehetjük a csalódás­nak, és nem fogjuk azt hinni, hogy kudarcot vallottunk a kvantumgyógyítással. A kvantum­gyógyítás ugyanis mindig működik, csak nem minden időpont alkalmas az elvégzésére.
De mi is az a kineziológiai teszt? Izomteszt­nek is nevezik, és világszerte számtalan for­mában alkalmazzák. A kineziológia alapfelte­vése az, hogy azok a dolgok, amelyek igazak vagy jót tesznek, erőt adnak, míg azok, ame­lyek nem igazak vagy nem tesznek jót, inkább elgyengítenek. Mindnyájan tapasztaltuk már, milyen szenvedélyesen űzi az ember a hob­biját, míg a munkáját, ha nem szereti, csak kínnal-keservvel végzi. Az előbbi erőt és örö­möt ad, az utóbbi épp ellenkezőleg. Testünk nem hazudik, és ezt használjuk ki, hogy a tuda­tosságot, illetve az ellenőrző elmét az egóval együtt megkerüljük.
De lássuk a próbát: bal kezünk mutató- és hüvelykujjából formáljunk C betűt, jobb kezünk­kel pedig ugyanígy ennek tükörképét. Aki jobb­kezes, jobb hüvelykujját illessze a bal alá, jobb mutatóujját pedig a bal fölé. Balkezesek fordítva csinálják. Ujjaink most tojásformát alkotnak. Az lesz a dolgunk, hogy a két külső ujjunkkal erősen összenyomjuk a két belsőt, amelyekkel igyek­szünk ellenállni a nyomásnak. Most mondjuk azt, hogy „nevem ... (mondjuk a saját nevün­ket)”, és végezzük el a gyakorlatot. Látni fogjuk, hogy alig tudjuk összenyomni az ujjainkat. Tér­jünk vissza a kiindulási helyzethez (tojásforma), és ismételjük meg az iménti kijelentést, de most ne a saját nevünket mondjuk (vagyis hazudjunk), aztán megint nyomjuk össze az ujjainkat. Ugye, hogy (sokkal) könnyebben megy? Más kijelen­tésekkel is kipróbálhatjuk, a lényeg az, hogy hol hazudjunk, hol meg az igazat mondjuk. Ebből is láthatjuk, hogy az igazság több erőt ad, mint a hazugság.
Ez volt a kezdő próba. Most végezzük el harmad­szor is a gyakorlatot. A kérdés az legyen, hogy megfelelő-e az alkalom az aktuális gond (mond­juk ki a nevét) felszámolására, meggyógyítására vagy megváltoztatására.
Mi lett az eredmény? Könnyen vagy nehezen ment a teszt? Nagyon fontos, hogy őszinték legyünk magunkhoz. Mert ha még nincs itt az idő, a gyakorlatot mégis elvégezzük, csalódást fog okozni az eredmény. Lehet, hogy először meg kell értenünk, mire jó és mire utal a bajunk. Fontos, hogy megértsük: egykor valami célt szol­gált. Még ha mára okafogyottá vált is, és látszó­lag inkább hátráltat, semhogy segítene, mégis rá kell jönnünk, mi a jó benne.
Végezzünk tehát kineziológiai próbát, hogy megbizonyosodjunk róla: ügyünk vagy bajunk az adott pillanatban megváltoztatható-e.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!




Siranus Sven von Staden: Kvantumgyógyításra mindenki képes
Ha az egymással kölcsönhatásban álló hullámformák viszonylatában lennénk képesek észlelni saját magunkat és a világunkat, láthatnánk, hogy nincs valódi elkülönü­lés köztünk és a világ között, köztünk és mások között vagy köztünk és a világon bármilyen más dolog között. De észrevesszük a korlátokat. A határok megjelennek. De a valóságban a határain túl minden lüktet és sugároz es kapcsolatba lép a szomszédjában lévő dolgok kiáradó sugárzásával. Hajlamosak vagyunk a világot nagy, szi­lárd részekre osztani, mely lehetővé teszi, hogy elképzel­jük, milyen világot szeretnénk újraformálni attól függő­en, hogy mit tartunk jónak és rossznak, így ki tudnánk választani, hogy melyik darabokat szeretnénk magunk közelében és tőlünk távol tudni. De abból a perspektívá­ból nézve, hogy az univerzum energiákból áll, ennek többe nincs értelme. Mikor úgy döntünk, hogy valami rossz és el akarjuk utasítani vagy ki akarjuk zárni, tulaj­donképpen egy negatív energiájú hullámot küldünk ki, mely elvegyül környezetünkben és elhomályosítja saját valóságunkat. Megállapodást kötünk az elménkkel és a testünkkel annak érdekében, hogy kibocsáthassuk az el­utasítás sötét sugarait. Ítélkezéseink a világunk részeivé válnak. Igazából nem tudják kirekeszteni azokat a dolgokat, amiket gonosznak vélünk. Csupán boldogtalansá­gunkat fokozzák.
Szín: Külseje sárga, belseje lehet sárga, zöld, kék   
Kinézet: Üvegszerű, átlátszó kristály vagy drúza
Gyakoriság: Ritka    
Lelőhely: Mexikó, Görögország, bgyesült Államok  


JELLEGZETESSÉGEI: erőteljesen kreatív kőként az adamit erősíti metafizikai képességeinket és az ezekkel más dimenziókban való kommunikációt, valamint némi közvetlen spirituális hatással is bír. Amikor az érzelmeink irányítanak bennünket, a kristály megteremti érzelmi egyensúlyunkat, és segít egy nyugodt, összpontosított tér létrehozásában, ahol az érzelmek vihara sem billenthet ki a belső nyugalmunkból.

A válto­zás vagy gyógyulás két pont megérintésével megy végbe. Ez azonban még nem minden, hiszen ez esetben folyamatos gyógyulás történ­ne, ha csak megérintenénk a testen két pontot (habár nekem nagyon is tetszene ez az ötlet). A kvantumgyógyításnak azonban csupán egyik összetevője a két pont összekapcsolása, illetve összehangolása. Az alapja valami egészen más.

„Minden, ami van: semmi."


A forrástudat mint alap


A kvantumgyógyítás energiával kezel, akár­csak a legtöbb energetikai gyógymód. A nagy különbség az, hogy itt nincs energiaátvitel. Csu­pán impulzust adunk, amely működésbe hozza az öngyógyító erőket. Ezért a kvantumgyó­gyászok a szokásos értelemben véve nem is gyógyítók.
Ahhoz, hogy bemutassam, milyen energiát mozgósít ez a módszer, ismét ki kell térnem a kvantumfizikára. A tudósok már régóta kutat­ják, mi lehet az úgynevezett „üresség”: a mező, amelyben semmi sincsen. A világűr például leg­nagyobbrészt semmi - akárcsak a levegőnk, legalábbis úgy tűnik. Pedig van benne oxigén, amely életben tart minket, és átjárják különféle „mobilhullámok”, rádióhullámok és egyebek. Tehát a semmi mégiscsak valami? Igen, hiszen a semmi a létező legnagyszerűbb dolog.
Ez a semmi az a mező, amely mindnyájunkat összeköt. Max Planck, a kvantumfizika atyja, már 1944-ben azonosította. Ő nevezte el mát­rixnak. Ez a mező a létező legnagyobb kincs, ugyanakkor a legnagyobb rejtély is. Eddig csu­pán elenyésző részét sikerült kikutatni. A kvan­tumfizika ismerői tiszta tudatosságról, illetve tiszta éberségről beszélnek, mert ez az elektro­mágneses mező mindent mindennel összeköt. Ez az oka például annak, hogy a következő pil­lanatban már fel is hív minket az, akire erősen gondolunk. Kapcsolatba kerültünk egymással ezen a mezőn keresztül. Gondolatunk rezgést bocsát ki, amelyre a másik személy ráhangoló­dik. Én ezt a mezőt forrástudatnak nevezem, mivel ez az a forrás, amelyből a kvantumgyó­gyászat energiát merít.
De elég az elméletből. Ha a forrástudat jelen­ti a kvantumgyógyítás alapját, akkor ideje meg­ismernünk és használnunk. Látni fogjuk, hogy gyerekjáték ebbe a tudatállapotba kerülnünk.


A forrástudat élményének átélése


Szemünket lehunyva figyeljük a gondolatainkat. Éppen most suhan át agyunkon napi hatvanezer gondolatunk valamelyike. Figyeljük ezt a gondo­latot, ahogyan felötlik, egy ideig az emlékeze­tünkben lakozik, majd elillan, átadva helyét egy újabb gondolatnak. Vagy éppen befészkeli ma­gát az agyunkba és fejtörést okoz? Ha így volna, hessegessük el, és figyeljük, ahogyan kisvártat­va felötlik egy újabb gondolat.
Hoppá, álljunk csak meg! Nem volt egy kis szü­net a két gondolat között? De bizony, hogy volt. Észrevettük? Nem? Hát akkor még egyszer. Jön a gondolat, beköszön, és már távozik is. Ekkor, ebben a pillanatban érhető tetten az üresjárat, nemde? Most már megvan? Akkor gyakoroljuk egy kicsit, hogyan lehet elcsípni.
Ez a röpke pillanat, ez az üresjárat a forrástu­dat, a semmi, amely mégis nagy változásokat idézhet elő és gyógyulást hozhat. Elég furcsa, igaz? Pedig így van. Folytassuk hát a gyakorlatot! Képzeljük el, hogy valamivel hosszabbá tesszük ezt az üresjáratot, mintha az éppen távozó és a rákövetkező gondolatot kézzel szétfeszítenénk. Vegyük szemügyre alaposabban ezt a gondolattalan szünetet. Milyen érzés ez a semmi? Próbál­juk átérezni. Én mindig boldogságot érzek, ami­kor belemerülök a forrástudat állapotába. Erről ismerem meg, hogy benne vagyok.
Sikerült végül ráérezni? Ez az, ami mindent megváltoztat. Ez a kvantumgyógyítás alap­ja. Nem több, és nem kevesebb. Ez némiképp zavarosnak és túl egyszerűnek tűnhet, de ha­marosan látni fogjuk, hogy ezzel az energiával csakugyan könnyen előidézhető az ösztönös változás és a gyógyulás. Amikor először kerül­tem kapcsolatba a forrástudattal, azt hittem, a bolondját járatják velem.
Belemerülni a semmibe
Addig gyakoroljuk a belemerülést a forrástu­datba, mígnem már játszva sikerül. Közben te­gyük egyre hosszabbá az üresjáratot. Ha majd később - mint írtam - összekötünk egymás­sal két pontot, még könnyebben fogunk tud­ni elmerülni benne, mert akkor már csak erre összpontosítunk. Ekkor magától megszűnik körülöttünk a tér. Mint amikor egy étteremben annyira belemerülünk a beszélgetésbe, hogy meg sem halljuk a pincért, aki már harmadszor kérdezi meg, mit rendelünk. Ugyanez történik, amikor csak a két pontra figyelünk.
Ha mégsem sikerülne ezzel a módszerrel el­merülnünk a forrástudatban, bemutatok még két lehetőséget.


Engedjük elhalványulni a szavakat


Szemünket hunyjuk le, és eresszük szabadjára a gondolatainkat. Valószínűleg bőven van mit. Aztán ragadjuk meg az utolsó mondatot, ame­lyik átcikázott az agyunkon, és hagyjuk, hogy lelki szemeink előtt megjelenjen, alakot öltve. Most képzeljük el, hogy ez a mondat lassan elkezd szertefoszlani. Az imént még jól kivehető írás egyre halványabb lesz, végül semmivé válik, helyén csak üresség marad. A semmi! Maradjunk ebben a semmiben. Ez a forrástu­dat. Ha mégis felötlene bennünk még egy mon­dat vagy egy kép, amit kétlek, hagyjuk azt is szertefoszlani.
A kérdés

Engedjünk szabad folyást a gondolatainknak. Közben tegyünk fel magunknak olyan kérdése­ket, mint például „milyen színű egy lyuk?” vagy „hogy ízlik október elseje?”. Ezek a kérdések annyira képtelenek, hogy útját állják a további szavaknak és képeknek, legalábbis én így tapasz­taltam.


Az összehangolódás megérzése


Az összehangolódás pillanatában válik rend a rendezetlenségből. De honnan tudjuk, hogy mikor melyik pontot kell megérin­tenünk (olvasd el előzőleg a A kétpontos módszert!)? Ha fájdalmat akarunk kezelni, könnyű a válasz: egyik kezünket vagy ujjunkat a fájó helyre tesszük. De hová tegyük a másikat? Ezt kétféleképpen is eldönthetjük.
Az első lehetőség, hogy az ösztönös meg­érzésünkre hagyatkozunk. Legtöbbször ez a legjobb megoldás, mivel ösztöneink pontosan megsúgják, melyik pont a helyes. De nem min­denki bízik az ösztöneiben. Nekik a másik lehe­tőséget javaslom.
Először válasszanak ki egyik kezükkel egy pon­tot annak a testén, akit kezelni szeretnének (tehát akár saját magukon is). Érdemes könnyen elérhető pontot választani. Például a fáj­dalmas helyet, vagy akármilyen más pontot. Ha ez megvan, másik kezükkel simítsanak végig a testen úgy, hogy közben nem érnek hozzá. Megint válasszanak ki egy könnyen elérhető pontot. (Ha például egyik kezemet a hát egyik pontjára helyezem, a másikat a mellkason vagy a hason húzom végig. Nem cél a kificamodott testhelyzet.) Tehát másik kezükkel simítsanak végig a testen anélkül, hogy megérintenék. Előbb-utóbb találnak egy pontot, amely más érzetet kelt, mint a test többi része. Lehet, hogy itt maguktól meg is torpannak. Bárhol le­gyen is, ez lesz a másik pont. Itt kell megérinteni a testet. Ezután összpontosítsanak a kezük­kel megérintett pontokra. Ebben a pillanatban kerül sor az összehangolódásra. Megtörténik az összekapcsolódás.


Elvárás helyett szándék


Ismerős az a helyzet, amikor el akarunk érni valamit, pontos elképzeléseink is vannak arról, hogyan, mégsem válik valóra, amit eltervez­tünk? Ne csüggedjünk, sokan vannak ezzel így. Az elvárások hajlamosak kudarcba fulladni.
Ezért nincs is értelme arra számítani, hogy kvantumgyógyítással elérünk egy bizonyos eredményt. Láttam én már valódi csodát és teljes eredménytelenséget is. Minden megtör­ténhet. Elvégre csupán az öngyógyító erőinket hozzuk működésbe. A test pontosan tudja, hogy az adott pillanatban mi fontos és mi nem. Az is lehet, hogy még nincs itt az ideje a válto­zásnak vagy a gyógyulásnak. Az elvárások csak növelik a kezelést végzőre és a kezeltre nehe­zedő nyomást.
Bízzunk hát mindent a véletlenre? Dehogy! Mindenesetre ebben a kérdésben megosz­lanak a vélemények. Sok kvantumgyógyász azt állítja, hogy legjobban a gyógyulás kiindu­lópontjául szolgáló mező tudja, mi az, ami az ember javára válik. Ez nem vitás. Ugyanakkor azonban a vonzás törvénye is érvényesül: azt teremtem meg, amire figyelek. Miért ne fordít­hatnám egy bizonyos irányba a gyógyulást, en­nek a természeti törvénynek az ismeretében?
Meggyőződésem, hogy az energiát a gyógyu­lás érdekében céltudatosan fókuszálhatjuk. Ezernyi tapasztalatom van e téren.
Ha tehát változtatni vagy gyógyítani akarunk, fogalmazzuk csak meg, mi a konkrét szándé­kunk. Felmerülhet persze a kérdés, hogy mi a különbség szándék és elvárás között. Nagyon egyszerű: a szándék csupán irányt szab, nem tűz ki célul konkrét eredményt; az elvárás azon­ban konkrét eredményt sürget.
Mondok egy példát: Tegyük fel, hogy félek a pókoktól. Ekkor szándékomban állhat a pó­kot ugyanolyan ártalmatlan lénynek tekinteni, mint a hörcsögöt vagy a legyet. Némi gyakorlás után a félelem elmúlhat, csökkenhet, vagy ma­radhat minden a régiben. Elvárni ellenben azt várnám el, hogy teljesen elmúljon a félelem. Ez a különbség. Úgyhogy szabaduljunk meg az elvárásainktól és fogalmazzuk meg a szándé­kunkat.
Mire legyünk tekintettel, amikor megfogal­mazzuk a szándékunkat? A rezonancia, ma­gyarán a vonzás törvényére mindenképpen, hiszen ha az a szándékunk, hogy ne fájjon semmink, akkor mire irányítjuk a figyelmün­ket? Hát persze, hogy a fájdalomra, ami ezál­tal vélhetőleg inkább növekedni fog, semmint hogy csökkenne. A „fájdalommentesség” kife­jezés is a fájdalmat helyezi előtérbe. Szándé­kunk ezért ne valaminek a hiányára irányuljon, hanem a meglétére. Ne azt fogalmazzuk meg, hogy mit nem akarunk, hanem hogy mit aka­runk. Legegyszerűbb, ha végiggondoljuk, mi legyen a helyzet.
Vegyük az előbbi példát, a pókoktól való félelmet. A jövőbeni helyzet lehetne például az, hogy megszeretem a pókokat. Vagy jó ér­zés tölt el a pókok láttán. Az is fontos, hogy szándékunkat illető megfogalmazásunk min­dig jelen idejű legyen. Tehát ne azt mondjuk, hogy „szeretni fogom a pókokat”, hanem azt, hogy „szeretem a pókokat”. Ellenkező eset­ben a mindenkori jövőbe tolnánk ki az elha­tározásunkat. Minél egyszerűbben és főként tömörebben fogalmazunk, annál könnyebben következik be a változás. Minden szándék legegyszerűbb megfogalmazása így szól: „meg­változik” - hiszen pontosan ezt akarjuk: hogy minden jóra forduljon.


Esedékes egy kis csoda?


Miután az első gyakorlatok elvégzése során megtanultunk egyre nagyobb biztonsággal elmerülni a forrástudatban és rátalálni a két pontra, most végezzük el az első átalakítást, hogy saját testünkön is megtapasztaljuk a kvantumgyógyítást. Elvileg már tapasztaltuk is, hiszen nemigen lesz szükség annál többre, mint amit eddig csináltunk. A kvantumgyógyítás gyerek­játék, és nagyon könnyen elsajátítható.
Sokan szenvednek a merev nyak-, illetve váll- izmok okozta bántalmaktól - talán mi magunk is. Ha mégsem, bizonyára ismerünk valakit, aki­nek ilyen gondjai vannak. Vagy nekünk vannak más, kellemetlen panaszaink. Persze ne mind­járt egy porckorongsérvvel vagy más erős fáj­dalommal kezdjük, hiszen a későbbiekben még nagyobb sikerekre pályázunk, nem igaz? Meg aztán, ez is olyan, mint a magasugrás: olyan magassággal kell kezdeni, amellyel könnyen megbirkózunk, aztán emeljük csak egyre fel­jebb a lécet.
Fáj valamink? Akkor kezdhetjük is! Gondoljuk végig, pontosan mi a szándékunk. Konkrétan milyen legyen a kívánt állapot? Vállfájás esetén lehet például az, hogy „a váltam kellemesen könnyű és laza”. Fogalmazzuk meg az elhatáro­zásunkat, így táplálva be a mezőbe, a mátrixba. Most finoman helyezzük egyik kezünket a fájdal­mas helyre, másik kezünkkel pedig ösztönösen keressük meg a másik pontot. Összpontosítsuk figyelmünket erre a két pontra, és koncentrál­junk a forrástudatra - úgy, ahogyan tanultuk. Maradjunk így egy ideig. Tudni fogjuk, mikor elég. Ha ez most még nehezen menne, időzzünk egy percig a forrástudatban. Ehhez a gyakorlat­hoz ennyi is elég lesz.
Ezután kezeinket vegyük el a két pontról, vár­junk egy pillanatig, és figyeljük, bujkál-e még bennünk az eredeti fájdalom. Ha másvalakit ke­zeltünk, kérdezzük meg, milyennek érzi a fájdal­mat. Javult? Valószínűleg igen. Gratulálok, alig­
hanem megtörtént a csoda! Ha mégsem enyhült a fájdalom, nyugodtan próbáljuk meg még egy­szer.
Néha eltart egy kis ideig, mire bekövetkezik a javulás. Gyakran tapasztaltam, hogy először alig észrevehető enyhülés következik, majd tíz perc elteltével teljesen megszűnik a fájdalom. De az is előfordulhat, hogy egy hétig vagy to­vább is eltart, amíg valódi változás következik be. Ne feledjük: testünk dönti el, hogy mi a jó neki.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!





Siranus Sven von Staden: Kvantumgyógyításra mindenki képes