728x90 AdSpace

  • FRISS

    Üzemeltető: Blogger.
    2017. február 5., vasárnap

    Szellemi törvények: A rezonancia törvénye

    A hasonló hasonlót vonz magához, és általa megerősödik. Két különböző dolog taszítja egymást. Az erősebb meghatározza a gyengébbet, és önmagához hasonlóvá teszi. Mindenki csak azt tudja magához vonzani, ami pillanatnyi rezgésének megfelel. A félelem tehát magához vonzza azt, amitől félünk. Viselkedésünk meghatározza a körülményeinket.
    Ha a zongorán megpendítünk egy húrt, mindazon húr együtt fog rezegni vele, melynek felhangja megegyezik a megpendített húréval, így hoz rezgésbe minden hang minden olyan testet, melynek frekvenciája megegyezik vele. Ez azonban nem csupán a fizikai testekre érvényes, hanem a lelki tapasztalás szintjén is igaz: azokat az energiákat, rezgéseket és hangulatokat vesszük át, amelyekre fogékonyak vagyunk. A test és a lélek tehát a vele rokon rezgéseket veszi át, és belesimul környezetébe.

    A rezonancia törvénye nem más, mint az energiaátadás törvénye, hiszen minden rezgés átadja a benne lévő energiát a hozzá hasonló rezgésű testnek. Test és lélek ekként erősíti egymás rezgését és ezzel a velük egylényegű energiát. Aszerint, hogy miként vagyunk hangolva, pozitív és negatív befolyás egyként érhet bennünket. Valamennyi tömegmozgás a rezonancia törvényén alapszik.
    A szabad választás jogán mindazonáltal tőlünk függ, mely rezgésre vagyunk fogékonyak, melyhez csatlakozunk, melyeket erősítjük vagy éppen csökkentjük. Ezen alapszik a mantrák és a szent énekek hatása: az énekléssel rezgésbe hozzuk a bennünk lévő energiákat, és hagyjuk, hogy hatásukat kifejtsék bennünk. Ennek a magas rezgésnek a segítségével olyan területeket aktiválhatunk magunkban, amelyek latensen mindig is megvoltak ugyan, de nem voltak hatékonyak.
    A teremtés őshangjának, az OM szónak intonálása így hoz rezonanciába bennünket a legmagasabb rezgéssel.
    Minden ember a valóságnak csak azt a részét érzékeli, amelyre képes rezonálni, és ez nem csupán az érzéki észlelésre vonatkozik, hanem a teljes valóság észlelésére igaz. Ami rezonanciaképességünk határain kívül van, azt nem érzékeljük, az nem létezik számunkra, annak ellenére, hogy természetesen azért még létezik. Bár tisztában vagyunk vele, hogy fizikai szemünkkel a meglévő fényspektrumnak csupán nyolc százalékát tudjuk észlelni, mégis hajlunk arra, hogy a fennmaradó kilencvenkét százalékot úgy kezeljük, mintha nem is létezne, csupáncsak azért, mert képtelenek vagyunk érzékelni.
    Miként hasonló beállítottságú embereket magunkhoz vonzunk, ugyanúgy kerülnek elénk gondolatainknak és érzéseinknek megfelelő életkörülmények és történések. Soha senki nem keveredik például véletlenül verekedésbe vagy történik vele baleset, hanem mindig saját affinitásának köszönhetően, amely nélkül ilyen esemény az ő élményeként soha nem manifesztálódhatna.
    Az embernek lehetősége van, hogy a mindenütt jelen lévő semleges kozmikus elektronenergiát felvegye, segítségével tetszőleges gondolatokat vagy érzelmi energiát hozzon létre, és ezt az általa létrehozott rezgésfrekvenciát kisugározza. Ez a tudatosan vagy akár tudattalanul kisugárzott energia megfelelő eseményeket fog vonzani, és életkörülményként vagy élményként tapasztaltatja meg az illetővel. Gondolataink és érzéseink "láthatatlan mágnesek", melyek a világból szüntelenül magukhoz vonzzák mindazt, ami velük egynemű.
    Alapvető gondolataink, érzéseink és hajlamaink meghatározzák szellemi atmoszféránkat, és megteremtik a siker vagy a sikertelenség auráját. Mindenki érzi a másik emberben ezt a "valamit", és vagy szimpatikusnak, vagy antipatikusnak találja. Ahogy megfelelő fertőtlenítőszerrel megtisztítják a kórtermet a kórokozóktól, úgy lehet valamely tér szellemi atmoszféráját tudatos pozitív kisugárzással "megtisztítani".
    Engem nem a másik ember magatartása bosszant, sért, bánt vagy idegesít - ez csupán kiváltja belőlem ezeket az érzéseket -, az ősokot magamban kell keresnem: valami bennem is megvan abból, amit a másik emberben elutasítok, és ez rezonál bennem. Nincs sok értelme tehát bosszankodnom, sokkal inkább azon kell igyekeznem, hogy ezt a tulajdonságot önmagamban feloldjam, nehogy a következő alkalommal ismét rezonáljon. Ha sikerült feldolgoznom, akkor megszabadultam tőle.
    Azt hisszük, hogy a teljes valóságot érzékeljük, holott minden ember korlátozott rezonanciaképességgel rendelkezik. Amikor egy könyvet olvasunk, azt hisszük, hogy az egész könyvet befogadtuk, ám ha ugyanezt a könyvet néhány évvel később újra elővesszük, egészen más dolgokat fogunk belőle felfogni. Minthogy időközben tudatunk és vele együtt rezonanciaképességünk is kitágult, ezért a valóságnak már egy nagyobb részét tudjuk felfogni. Lehet, hogy ha néhány évvel később ismét elővesszük a könyvet, ugyanígy járunk, s ezúttal még jobban, még mélyebb rétegeiben tárulkozik fel a könyv.
    Különleges rezonanciaképességünknek köszönhetően újra meg újra sajátos "véletleneket" élünk meg. Egy zenész például véletlenül megismerkedik az utcán egy másik zenésszel, egy tudós "véletlenül" a parkban egy padon felejtett újságban szakterületére vonatkozó cikket talál. Mihelyt belül megértünk egy bizonyos tapasztalatra vagy találkozásra, szellemileg előkészülünk erre a tapasztalásra, és a sorstörvény alapján a megfelelő élményben lesz részünk. Ám ha egy ilyen élményre még nem állunk készen, ez irányú igyekezetünket és próbálkozásainkat nem koronázza siker.
    Minthogy a különböző rezonanciaképességekkel rendelkező emberek a valóságnak más-más részét érzékelik, mindannyian más-más világban élünk. Az ember a saját rezonanciaképessége alapján teremti meg a maga világát, amelyet rajta kívül senki nem látott, és amelyben tökéletesen egyedül él.
    Íme egy példa: tételezzük fel, hogy önnek van egy rádiója, amely az URH-ra van beállítva, és más adókat nem is ismer. Végigpróbálhatja a teljes sávot, mindig csak olyan adásokat fog majd, amelyeket az URH sugároz. Az ön barátjának ugyanolyan rádiója van, amely azonban középhullámra van beállítva. Egy napon a programról beszélget a barátjával, ám bármennyire is igyekszik, nem képes megérteni, miről beszél a barátja, mert az ő programleírása nem illik az önére. Hasonlóképpen a barátja sem érti, hogy ön miről beszél, holott nem kellene mást tenniük, mint hogy ugyanarra a frekvenciára hangoljanak, azaz egy másik gombot kellene megnyomniuk, s máris megértenék egymást. A készülékünktől és a beállítástól függ, hogy milyen híreket, képeket és adásokat fogunk. Miként kedvünk szerint kapcsolhatunk át a rádióban vagy a tévében egy másik programra, hasonlóképpen az életben is megtehetjük, hogy belül átállítva magunkat, más életkörülményeket vonzzunk magunkhoz. Mielőtt sikereket érnénk el, először belülről kell felkészülnünk a sikerre. Mihelyt belül szilárdan hisszük, hogy sikeresek vagyunk, máris el leszünk halmozva szerencsés "véletlenekkel".
    A rezonancia törvényén keresztül a teljesség törvénye is egészen új aspektust kap: megmutatja, hogy csak annyit kaphatunk, amennyinek felvételére képesek vagyunk, és olyan minőségben, amely tudatunk rezgésének megfelel. Ám bármit tartsunk huzamosabb ideig a tudatunkban, az előbb-utóbb tényként jelenik meg a külvilágban. Még ha nem is tudatosan gondolom, hogy "szegény vagyok", de úgy jöttem a világra, hogy magammal hoztam a tudattalan hajlamot arra, hogy így gondolkodjam, akkor egészen addig, amíg ezt a gondolkodásmódot tudatosan meg nem változtatom, külsőleg szegény is maradok. Lehet ugyanis, hogy nem ismerem a rezonancia törvényét, vagy nem értem, miként működik, az azonban ettől függetlenül hat. Elég csak tudatosítani, hogy valamire valóban szükségünk van, és rövid időn belül, nemritkán csodás körülmények között meg is kapjuk. Lehet, hogy éppen valamilyen szokatlan téma foglalkoztat bennünket, és váratlanul valakitől egy könyvet kapunk, amelyik éppen erről a témáról szól, nem sokkal később először olvas egy cikket erről a dologról az egyik magazinban, majd pedig az egyik barátjával beszélgetvén meg kell állapítania, hogy az illető már régóta ugyanazzal a témával foglalkozik. Az ilyen "véletlenek láncolata" mögött mindig a rezonancia törvénye rejlik. Ha belül nem vagyunk készek, ha nem értünk meg rá, teljesen fölösleges keresgélnünk. Amire valóban szükségünk van, az ránk fog találni. Hagyjuk, hogy ránk találjon!
    Tökéletes, egészséges, harmonikus és boldog élet vesz körül bennünket, ám ebből csak annyi tud általunk megvalósulni, amennyit tudatunk befogadni képes. Befogadni annyit jelent, mint hinni. A hitünk az egyetlen, amely a tökéletes élet megvalósítását korlátozza.
    Közzétette: www.fenyorveny.hu 
    Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!



    Kurt Tepperwein: A szellemi törvények
    • Blogger Comments
    • Facebook Comments
    Item Reviewed: Szellemi törvények: A rezonancia törvénye Rating: 5 Reviewed By: Sandal - Bárány Tünde Nikoletta
    Scroll to Top