728x90 AdSpace

  • FRISS

    Üzemeltető: Blogger.
    2016. szeptember 5., hétfő

    A pólusváltozás okai

    Vas felhalmozódások és mag minták

    A láva folyamában rendszerint találhatunk vas felhalmozódásokat, melyek olvadáspontja különbözik a láváétól. A vasszemcsék már akkor megszilárdulnak, amikor a láva még javában hömpölyög, s természetüknél fogva a mágneses pólusok szerint rendeződnek. E megfigyelés segítségével a tudósok pontosan meg tudják határozni a láva megszilárdulásának időpontját. Mindössze három helyszínről vett mintára volt szükségük annak megállapításához, hogy a mágneses pólusok a láva megkötésének időpontjában pontosan hol helyezkedtek el. Ezután a mintákat természetesen radiokarbon kormeghatározásnak vetették alá, mely a datálás legjobb módszere ilyen hatalmas időtávlatok esetében. Másfajta módszereket is alkalmaztak a probléma megközelítésére, melyekre rögvest rátérünk.

    Felfedezték, hogy egy korábbi időszakban az északi pólus a mostani helyzetétől meglehetősen távol, Hawaiiban helyezkedett el. Ez az utolsó elmozdulás pontosan a felső oválisnál - közel 13.000 évvel ezelőtt történt. Az újabb kísérletek kimutatták, hogy a pólusok változáson mentek keresztül már azelőtt is, méghozzá pontosan az alsó ovális jelezte időszakban. E felfedezések nyomán teljesen új kutatási területek kapuja tárult fel a Föld mágneses mezejére vonatkozóan.
    Az Amerikai Geológiai Társaság olyan felfedezések összefoglalóját tette közzé, amelyeket tengerfenékből vett mag minták vizsgálatából szűrtek le. A minták 15 cm átmérőjűek, és 3,3 m hosszúságúak voltak, s a kutatók analizálták az üledéket. Rájöttek arra, hogy a mágneses pólusok nemegyszer felcserélődnek. Edgar Cayce pontosan erről beszélt, de nehezen hitték szavait. Amikor azonban megvizsgálták ezeket a mintákat, bebizonyosodott, hogy tökéletesen igaza volt.
    Az évmilliók távlatában egy olyan ciklust fedeztek fel, melyben az északi pólus hosszú ideig egy helyben maradt - majd egyszer csak, kevesebb mint 24 óra leforgása alatt a mágneses északi pólus a déli helyére került. Hosszú ideig ebben a helyzetben maradt, majd újabb változásra került sor. E hosszú ciklusok vége felé azonban a pólusváltások között eltelt időszak egyre szűkült. Az idők kezdetén efféle változás csak igen ritkán ment végbe. Ám amint egyre közeledünk a jelenhez, az elmozdulások egyre gyakoribbá válnak - a pólus északról délre, délről északra vagy egészen más helyzetbe kerül. Legalább százszor következett be pólusváltozás az utóbbi több száz millió év során. Az űrből vajon nem lüktetésnek tűnik az egész? Az új felfedezések következtében megszületett a mágneses terek vizsgálatának egy teljesen új területe, a földmágnességtan.

    A pólusváltozás okai


    Mindeddig igen sokan próbáltak már rájönni arra, hogy mi okozhatja a pólusváltozást. Milyen dinamika szerint működik? Vajon mi lehet a kiváltó ok, ami beindítja az egészet? Egy Edgar Cayce támogató, John White, könyvében összegyűjtötte csaknem az összes létező információt e témában, bár azt hiszem a legutóbbi Hawaii eltolódást nem említette. Művének címe természetesen Pólusváltozás; tudományos jellegű, igen érdekes munka. Kitűnően alkalmas arra, hogy megvilágítsa a pólusváltozás témájának terjedelmes és elképesztő anyagát.
    Jelenleg két fontosabb elméletet tartanak számon, amelyek a pólusváltozás okára igyekszenek választ adni. Az egyik magyarázat teljesen érthető és nyilvánvaló, a másikuk azonban már sokkal kevésbé megfogható. Az előbbi Brown-elmélet néven vált ismertté; nevét Hugh Auchincloss Brownról kapta, akinek elméjében megfogant maga az elképzelés. Teóriája szerint a déli pólus valamilyen, általunk nem ismert oknál fogva tengelyéből elkezd kimozdulni (pontosan ez történik napjainkban), helyzetét a ciklus vége felé mindjobban megerősíti (hajszálnyira ez megy végbe manapság), mígnem egy napon teljes egészében kiszabadítja magát a Föld forgásának centrifugális ereje alól. Az esemény éppen úgy játszódik le, mint bármely forgó objektum esetében: amikor valamely tárgy a tengelyéből kimozdul, egésze kibillen az egyensúlyából és arra kényszerül, hogy új egyensúlyi helyzetre leljen. Ha a jég súlya tovább növekszik, végül valami változásnak történnie kell. A Föld nem lesz képes ugyanabban a helyzetben forogni többé. Új pólust kell találnia az egyensúly helyreállítása érdekében.
    Néhány tudós azonban úgy véli, a Déli-sarkon felhalmozódott jégtömeg nem elegendő a pólusváltozás előidézéséhez.
    Ami azt illeti, a Déli-sarkot burkoló jégpáncél néhol eléri a 5 km-es mélységet, s tömege mindegyre növekszik. Gyarapodásának mértéke különösen az elmúlt húsz év során vált rendkívül gyorssá, ami talán az üvegházhatásnak tudható be. Műholdainkról világosan kivehetők a jégtakaró alatt rejtőző irdatlan vulkánok. A jég alatt megindult az olvadás folyamata, s hatalmas folyók törnek elő az óceán mélyéről. A kétkedő tudósok bizonyára kifelejtették számításaikból e fontos tényezőt. Ha a jégtakaró - melynek területe kétszerese az Egyesület Államokénak - elszabadulna, John White becslései szerint 2720 km/ó sebességgel áradna (törne) az egyenlítő felé, hogy egyensúlyra leljen. Ez kétségkívül okozna némi problémát itt-ott. Úgy tűnik, fennáll a lehetősége annak, hogy Brown elmélete valóra váljék, persze biztosak nem lehetünk benne, hogy valóban meg is történik.
    Mindamellett, valaki előállt egy másik elmélettel, méghozzá egy olyannal, amelyet maga Albert Einstein is igen komolyan fontolóra vett, és amely tartalmazza a lehetséges választ a kétkedő tudósok által felvetett kérdésekre. Charles Hapgood és más, vele dolgozó tudósok felfedeztek legalább két réteg különleges kőzettömeget a földkéreg alatt, amelyek meghatározott körülmények között cseppfolyóssá válnak. Más tudóscsoportok laboratóriumaikban demonstrálták a folyamatot, amelyben ugyanazt a kőzetanyagot a föld belsejében lévő állapotok előidézésével egy miniatűr Földgolyóba helyezték. Úgy találták, hogy a Föld felszíne vagy kérge képes egyszerűen átcsusszanni a bolygó fő tömege felett, mely tovább folytatja forgását, mintha mi sem történt volna. Ez nyilvánvaló tény. Minden bizonnyal megtörténhet, ám nem tudhatjuk végbe megy-e majd a valóságban is. A tudósok nem tudnak részletes adatokkal szolgálni arról, vajon hogyan, milyen feltételekkel zajlana le mindez, ahogyan arról sem, mi idézhetné elő ezt a bizonyos csuszamlást. Charles Hapgood két könyvet is írt Az elmozduló földkéreg és a Sarkpontok pályája címmel, melyek alighanem megváltoztatják majd világunkról alkotott elképzeléseinket. Az előbbihez Albert Einstein írta az előszót. Úgy érzem közlendője elég fontos ahhoz, hogy szóról szóra idézzük:
    Gyakran keresnek meg olyan emberek, akik véleményemet szeretnék kérni még közzé nem tett elméleteiket illetően. Mondanom sem kell, hogy e koncepciók többsége vajmi kevés tudományos érvényességgel bír. Mr. Charles Hapgood első beszámolója azonban teljesen felvillanyozott engem. Elgondolása eredeti, rendkívül egyszerű és - amennyiben igaza be is bizonyosodik - nagy hatást gyakorol majd a Föld felszínének történetével kapcsolatos minden tanra.
    A szerző nem szorítkozott elgondolásának puszta bemutatására. Nagy körültekintéssel és minden részletre kiterjedő alapossággal tette közzé a hallatlanul gazdag anyagot, mely teóriáját támasztja alá. Úgy vélem, e megdöbbentő és lenyűgöző elmélet komoly figyelmet érdemel mindazoktól, akik érdeklődnek a Föld fejlődésének története iránt.
    Köztudott, hogy Albert Einstein a valaha élt legbriliánsabb elmék egyike volt, ennek ellenére néhány geológus még mindig elfogadhatatlannak tartja ezt az elméletet. Csak a legutóbbi időkben kezdtek a földkéreg elmozdulásának lehetőségét bizonyító adatok felhalmozódni. Ugyanez a tudós világ kétkedett Einstein szavaiban is, amikor arról beszélt, hogy mekkora energiamennyiség rejlik az anyag egy kicsiny darabkájában.
    Véleményem szerint a pólusváltást okozó tényező a földmágnesességgel van összefüggésben. Amit tudunk az az, hogy az elmúlt 500 évben a Föld mágneses mezeje folyamatosan gyengült, s a legutóbbi években teljesen bizarr dolgok történtek vele. Gregg Braden az Ébredés a zéró pontnál: A kollektív beavatás című könyve szerint a Föld mágneses mezeje valójában 2000 évvel ezelőtt kezdett el gyengülni. Mintegy 500 évvel ezelőtt erejének csökkenése felgyorsult. Napjainkban pedig a mágneses mező hallatlan változásokat produkál.
    Közzétette: www.fenyorveny.hu
    Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!

    Drunvalo Melchizedek: Az élet virágának ősi titkai

    • Blogger Comments
    • Facebook Comments
    Item Reviewed: A pólusváltozás okai Rating: 5 Reviewed By: Sandal - Bárány Tünde Nikoletta
    Scroll to Top