728x90 AdSpace

  • FRISS

    Üzemeltető: Blogger.
    2016. szeptember 27., kedd

    A gondolaterő hatalma

    a_gondolaterő_hatalma, fényörvény
    A gondolat rendkívül fontos szerepet játszik életünkbe. Gondolataink befolyásolják például közérzetünket. Minden ember tudja, hogy a bánat, gond, harag, gyűlölet hátrányosan befolyásolhatja testi teljesítőképességét. Azt is tudjuk, hogy egy kedvező hír összes élettevékenységünket, tetterőnket jelentősen fokozhatja. Teljesítőképesnek és erősnek érezzük magunkat hatására. Ha azonban szomorú hír lep meg bennünket - jogosan mondjuk: "lesújtó" hírnek -, akkor megfigyelhetjük, hogy testileg letörtnek érezzük magunkat, és energiaszintünk lényegesen csökken. A népnyelvnek sok találó kifejezése van ezekre az állapotokra. Például "elsárgult az irigységtől". Ma már tudjuk, hogy az irigység máj- és epe-rendellenességeket okoz, és sárgasághoz is vezethet. Az "összetört szívvel meghalni" kifejezés is nagyon találó. Bánattal teli gondolatok a legsúlyosabb veszélynek és károsodásnak tehetik ki a szívet. Azt is szokták mondani, hogy valaki "megdermedt a félelemtől". A félelmet okozó gondolatok valóban megakadályozhatnak minket abban, hogy egy lépést is tegyünk; valóban megdermedünk a félelemtől. Tehát szervi elváltozásokat élünk át csupán a gondolatok hatására.


    Minden olvasó végezhet most egy kísérletet, amennyiben elképzeli, hogy zöld, éretlen, savanyú citromba harap. Akinek egy kis fantáziája van, annak összefut a szájában a nyál ennek az elképzelésnek a hatására. Itt is láthatjuk, hogy csupán a harapás gondolatának hatására megnövekszik a nyálkiválasztás. Jóllehet nincs nálunk citrom, mégis észrevehető szervi hatás keletkezett.

    Ha egy éhes embernek valaki ízletes ünnepi ételekről beszél, gyakran ez a válasz: "Hagyd abba, mert összefutott a nyál a számban." Ez az ünnepi ebéd talán már két hete volt; már csak a mesélő emlékezetében létezik. Szemléletes elbeszélésével azonban a hallgatóban megjeleníti az étkezés képét. Ez pedig a száj nyálmirigyeinek fokozott működéséhez vezet.

    Meglepõ, hogy bár a gondolatoknak nagy jelentőségük van életünkben, mégis oly kevés figyelmet fordítunk rájuk. Úgy gondolkodunk, mintha gondolataink teljesen lényegtelenek lennének. Sot egy közmondás szerint: "A gondolatok vámmentesek". Rossz lenne, ha mindenért úgy kellene vámot fizetnünk, mint gondolatainkért; a gondolatok erők, amelyek meghatározzák sorsunkat.

    Szomorúan kell megállapítanunk, hogy az összes gondolatok 80%-a a gondolkodó fáradozása ellenére nem értékes; legfeljebb 20%-uk fizeti meg az értük vállalt fáradságot. Feltűnő, hogy mi emberek ajtónkat és ablakunkat gondosan bezárjuk a betörő elől, nehogy birtokunkat és javainkat veszélyeztesse. Ezzel szemben szinte minden rossz gondolatot meghívunk magunkhoz, és ezek a rossz gondolatok biztosan veszélyesebbek, mint bármilyen betörő.

    Dr. med. Sanders mesélte a következőket: "Annyira megtanultam úszni, hogy egy napon elhatároztam, egyedül körülúszom a nagy úszómedencét. Bensőmben meg voltam győződve ennek sikeréről. A kísérlet jól sikerült. Már körülbelül háromszor körbeúsztam a medencét, amikor hirtelen ez jutott eszembe: mi történne, ha hirtelen nem tudnám folytatni? Ugyanabban a pillanatban már éreztem is, hogy süllyedni kezdek... Egyik társam segített ki kellemetlen helyzetemből."

    Herbert Hoyer a következőket tette hozzá a gondolatok hatalmáról szóló megfigyelésekhez: "Gondolataink ebből értelmünk számára felfogható, bizonyára nem könnyen érthető." Emiatt sok emberből ambivalens érzéseket vált ki, amikor felszólítják: "Neved gondolataidat! Ebben az esetben minden szempontból kedvezőbben alakulna az életed".

    A kifogások és nehézségek ellenére a pozitív gondolkodás kutatói és oktatói újra és újra megvilágítják számunkra a gondolatok hatalmát. Azok számára viszont, akik már most szeretnék gondolataik erejét céljaik szolgálatába állítani, nagyon fontos megismerkedniük a történés törvényeivel, hiszen az ember csak azon tud uralkodni, amit ismer.

    Tanulságos röviden visszaemlékeznünk arra, ahogy az emberiség kapcsolatba került az elektromossággal. Természetesen ez az erő már akkor is létezett, amikor az emberek még nem fejtették meg titkát. Az elektromosság tehát nem "kitalált" dolog, mint például a puskapor, hanem "felfedezett" természeti erő. Mint ilyen, a természetben megvan a maga eredeti és sajátos értelme. Ott keletkezik, majd szűnik meg ismét, és ennek során teljesíti természetes rendeltetését. De az ember kulturális alkotómunka számára egykor még semmit sem jelentett, csak félt ettől a jelenségtől, melynek gócai néha hatalmas villámokban lobbantak ki. - Törpe méretekben végül az ember kezébe került: Ha egy darab borostyánkövet kendővel dörzsölünk, akkor a kő egészen könnyű tárgyakat (például apró darab papírt) magához vonz. Hosszú idő telt el, mire megismertük ennek a titokzatos erőnek a törvényeit, és saját szolgálatunkba állítottuk. Mára teljesen a hatalmunkba került.

    A gondolatok erejével kapcsolatban hasonló a helyzet. Egyre inkább bizonyított tény, hogy a gondolat is természeti erő, és hatalmas lehetőséget ad a kezünkbe. Nincs olyan ember, aki ne gondolkodna. Mindenki tudatához kovácsolt láncként hordozza magával gondolatait, gyakran eléggé kínzó módon. Ritkán, sajnos nagyon ritkán gondolkodik valaki saját gondolatairól. Pedig létfontosságú tisztában lennünk azok működésével és következményeivel. Általában gondolattalanul gondolkodunk.

    A gondolatok azonban erők, amelyek feltétlenül következményekkel járnak: mert a gondolatok érzéseket váltanak ki, és az érzések azok, amelyek a hatást okozzák. Ezek a következmények, hatások a természeti törvény feltartóztathatatlanságával és könyörtelenségével hatnak. Tavasszal elcsodálkozunk azon, ahogy a friss zöld feltartóztathatatlanul előtör a száraz ágakból és kopár földből. Jóllehet szemeink a növekedés folyamatát nem tudják érzékelni, mivel az túl lassan történik, de a természet friss zöldbe öltözik. Épp ilyen kevéssé látjuk vagy érezzük a rádióhullámokat, jóllehet kéretlenül és megkérdezésünk nélkül áthatolnak testünkön is. Végtelenül sok olyan dolog van, amit kezeinkkel nem tudunk megfogni, de fel tudjuk fogni. Ami azonban számunkra létfontosságú és nagyobb jelentőségű, mint a növények növekedése és a rádióhullámok, az annak felismerése, hogy gondolataink építő vagy romboló erők lehetnek. Sajnos az ember keveset tud saját gondolatainak hatalmáról. Ebből a tudatlanságból azonban zabolátlan és gondolat nélküli gondolkodás fakad. Egy embernek sem jutna eszébe, hogy egy fél mázsás ládát engedjen a lábára esni. De miért nem engedi ezt? Mert pontosan ismeri azokat a fájdalmas hatásokat, amelyeket ez a cselekedet kiváltana. A jobb megértés kedvéért feltételezzük, hogy a fájdalom csak negyed év múlva jelentkezik, akkor biztosan nem gondolnánk a ládára, ami a mostani fájdalmunkat okozta. Hasonló azonban a helyzet gondolatainkkal kapcsolatban. Az örök sikertelen általában nem gondol arra, hogy sikertelenségéért gondolatait tegye felelősség. Úgy gondolja, hogy a sikeres ember a szerencse által megajándékozott valaki. Micsoda tévedés! Az ok és okozat e világában a "szerencsés esetnek" nincs helye. Az olyan történést, amelynek nem ismerjük előfeltételeit, egyszerűen véletlennek nevezzük. Valójában "becsapódunk"; gondolataink erői azok, amelyek gyakran ezeket a "véletleneket" okozzák. Az olyan ember, aki állandóan a boldogtalanságra, szegénységre, sikertelenségre és betegségre gondol, lehetetlen, hogy boldog, sikeres és egészséges legyen. Ok és okozat! A szerencsétlen flótást ez a gondolat tölti el: "Minden, amibe belekezdek, tönkremegy." Amíg így gondolkodik, tönkre is kell mennie mindannak. Ok és okozat! A siker embere - a sikerre gondol, különben nem lenne a siker embere. A probléma csupán az, hogy gondolataink hatásai olyan észrevétlenül növekednek, mint tavasszal a növények. Észrevétlenül és feltartóztathatatlanul.

    Az életünkben lejátszódó események gyökerét egy egyszerű mondatban ki lehet fejezni: minden kifejezetten érzelmi gondolat, amely betölti elménket, meg kell, hogy valósuljon, amennyiben emberileg lehetséges.

    Ha azonban azt kell megállapítanunk, hogy az emberiség élvezettel és megható kitartással beszél a betegségről, nyomorról, hanyatlásról és szerencsétlenségről, akkor sajnos azt is el kell ismerni, hogy a világon levő rendkívül sok nyomorúságért saját maga felelős. Ennek egyik fő oka, hogy a gondolatok nem hatnak olyan gyorsan és érzékelhetően, mint a lábunkra eső félmázsás láda. Ha így történne, nyilván megszűrnénk negatív elképzeléseinket. Óvakodnunk kell az értelmetlen gondolatoktól.

    Éppen olyan biztosan, mint ahogy a lábunkra eső súlyos láda fájdalmat okoz, oly biztosan hatnak rossz gondolataink, egészen hasonló módon, fájdalmat okozva nekünk. A helyzet azonos, mint a magvetés során: Aki bogáncsmagot vet, az nem várhat gabonatermésre. A napraforgó magból soha nem kelhet ki és növekedhet hatalmas tölgyfa. Éppen ilyen kevéssé várhatunk rossz gondolatainktól és érzéseinktől, a gyűlölettől, gondtól, irigységtől, félelemtől, gyengeségtől stb., komoly és jó gyümölcsöket. Ez éppen olyan értelmetlen lenne, mintha a gyommagvakból gabonát akarnánk nevelni. Tehát inkább tanuljunk meg gondolatainkból olyan erőt kovácsolni, amely gyógyít és önbizalmat ad.
    Közzétette: www.fenyorveny.hu
    Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!



    Emil Coué
    • Blogger Comments
    • Facebook Comments
    Item Reviewed: A gondolaterő hatalma Rating: 5 Reviewed By: Sandal - Bárány Tünde Nikoletta
    Scroll to Top