Az asztronómusok hosszú ideig abban a hiszemben éltek, hogy csupán az létezik, amit az űrben szemmel láthatnak. Vagy teljesen megfeledkeztek a Valóság szemmel nem érzékelhető oldaláról, vagy pedig egyáltalán nem érezték fontosnak. A Valóságunk láthatatlan része azonban lényegesen nagyobb mint a látható, és talán sokkal fontosabb is annál. Ami azt illeti, ha a teljes elektromágneses spektrum mintegy kb. 2 m hosszúságú volna, akkor a látható fény, amely segítségével képesek vagyunk a tárgyakat észlelni, mindössze egy 1/32 hüvelyk szélességű sávot tenne ki. Más szóval, a Valóság látható része az egésznek jóval kevesebb mint 1 százaléka - jóformán semmi. Tulajdonképpen a láthatatlan világegyetem a valódi otthonunk.
S még sokkal többről van szó. Az elektromágneses spektrum mögött olyan dolgok rejlenek, amelyeket csak mostanában kezdünk felismerni. Felfedezték például, hogy egy elöregedett nap felrobbanása és megsemmisülése - mint a kép jobb alsó sarkában látható - úgy tűnik kizárólag a spirál sötét részén megy végbe, ami arra enged következtetni, hogy az űr sötét mélységei és a fényes spirálok közötti belső tér közt eltérés van. Kezdenek rájönni arra, hogy éles különbség van e két terület között, csakúgy, mint a galaxis fényes és sötét térségei között. A spirál sötét részei valamilyen eltérést mutatnak, ami úgy tűnik, a fényes területekkel áll kapcsolatba.
A galaktikus spirálok fent vázolt jellemzőinek vizsgálata egy másik felfedezéshez vezette a kutatókat. Más tudósok felfigyeltek arra, hogy naprendszerünk nem egyenes vonal mentén halad át az űrön, hanem egy ún. csavarminta, azaz spirál szerint. Nos, efféle spirális mozgás nem mehet végbe, hacsak gravitációsan nem kapcsolódunk egy másik nagyobb testhez, mint például egy másik naprendszer. Sokan úgy hiszik, hogy a Hold kering a Föld körül, igaz? Ez azonban nem felel meg a valóságnak. S nem is volt így soha. A Föld és a Hold egymás körül keringenek, közöttük pedig létezik egy harmadik alkotóelem, a sarkallatos pont, amely megközelítőleg a történik így, mert a Föld egy nagyméretű testtel, a Holddal kapcsolódik össze. Holdunk hatalmas, és a Földet egy meghatározott minta követésére kényszeríti. Minthogy az egész naprendszer hasonló spirálvonalban mozog a térben, maga a naprendszer is kapcsolatban kell, hogy álljon valamilyen más, hatalmas kiterjedésű testtel.
A csillagászok tehát kutatni kezdtek a test után, amely vonzást gyakorol naprendszerünkre. Először a szóba jöhető területet leszűkítették az égbolt egy meghatározott részére, amellyel kapcsolatban állunk, majd a lehetőségek további szűkítése után végül egy sajátos naprendszert jelöltek meg. A Szíriusz csillaggal, a Szíriusz A-val és a Szíriusz B-vel vagyunk kapcsolatban. Naprendszerünk és a Szíriusz-rendszer közvetlen összeköttetésben áll a gravitáción keresztül. Együtt mozgunk az űrben, egy közös centrum körül keringve. Sorsunk a Szíriusz sorsával mélyen összefonódik. Egy rendszert alkotunk!
Amióta a kutatók tudomást szereztek arról, hogy a spirálmozgást végző galaxisok belső sötét térségei különbözőek, azt is felfedezték, hogy a csillagok nemcsak a spirál ívelt karjai mentén mozognak. Fia felülről megfigyeljük, amint valaki egy vizes tömlőt forgat a feje felett, spirálban mozgó víz- cseppeket láthatunk. Ám nem minden egyes csepp mozog spirálban, láthatunk olyanokat is, amelyek sugárirányban, egy egyenes vonal mentén távolodnak a középponttól; a spirálmozgás csupán látszat. A galaxisokkal is ugyanez a helyzet. A csillagok sugárirányban távolodnak a centrumtól.
Amint a csillagok sugárirányban távolodnak a központtól, egyszersmind a rendszertől függetlenül, egészként is mozgást végeznek; a spirál egyik karjától a másikig, fényes és sötét területeken keresztül, megkerülve az egész galaktikus rendszert. Feltehetőleg billió éveket vesz igénybe - pontosan nem tudom - amíg egy ciklus teljes kört ír le.
Képzeljük azt, hogy egy felülnézetből látható galaxis, s a sötét szín képviseli a fekete fényű spirálokat, a világos pedig a fehér fényűeket. Oldalnézetből úgy fest, mint egy repülő csészealj. A pálya, amin a galaxis középpontja körül keringünk egy tekercsrugóhoz hasonlatos. Azonkívül hasonló spirálmozgás megy végbe a Szíriusz A és a Szíriusz B között is. Ám úgy vélem, a Föld és a Hold spirálja ettől különbözik. Egy ausztrál tudós szerint a két Szíriusz csillag mozgása megegyezik a DNS molekula geometriájával. Ez arra enged következtetni, hogy a dolgok kibontakozása talán kapcsolatban van egymással, s hogy az események egy hatalmasabb terv szerint játszódnak le, hasonlóan ahhoz, ahogy a DNS-ben tárolt információk irányítása alatt az emberi test kifejlődik. Természetesen mindez csupán feltételezés, azonban az „amint fenn úgy lenn” alapelvet figyelembe véve nagyon is lehetséges.
Két egymással összefüggő kérdésre keressük tehát a választ. Az egyik az, hogy miért olyan fontos a Szíriusz, amelyről a gravitációs összeköttetés kapcsán már beszéltünk. A másik pedig, hogy miért éppen most megy végbe az a rendkívül gyors evolúciós fejlődés a Földön, amelynek napjainkban lehetünk tanúi.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Drunvalo Melchizedek: Az élet virágának ősi titkai
