Emeld tekinteted a Fény síkjára, és a Fénnyel egy leszel...Beszéltem a régi Atlantiszról beszéltem az Árnyék királyságának napjairól, beszéltem e királyság fiairól, kiket a földi ember a mélységből idézett.../ Az Atlantiszi Thoth smaragdtáblái: VIII. ~ thoth, Thoth smaragdtáblái, thoth tanításai, atlantisz, Fény, fényörvény, spirituális tanítások, spiritualitás, unal, Horlet, Amenti csarnoka,


Átadtam immár tudásom,

rád bocsátottam a fényt.
Halld és fogadd bölcsességem,

mely a fenti és lenti síkokról való.


Nem olyan vagyok mint az ember
mert a dimenzióktól és a síkoktól
megszabadultam. 
Mindegyik formám változik.
Tudom immár, hogy az alaktalan
mindenhol ott van ahol forma kél.

Nagy a Hetek bölcsessége,
hatalmasok ők odaát.
Erejük nyilvánvaló,
a túloldalról irányítanak.

Halld a bölcsesség szavait,
halld és tedd őket magadévá.
Találd meg bennük az alaktalant,
Találd meg a túloldalt megnyitó kulcsot.
A titok rejtett tudás. 
Ismerd meg, és tárd fel. 
Találd meg a mélyre rejtett bölcsességet
és legyél a sötétség és Fény tanítója.

A körülötted rejlő titkok mélyen ülnek. 
Rejtve a múlt misztériuma.
Keresd azt kulcsaimmal,
és biztosan megtalálod az utat. 
A hatalomhoz vezető kapu rejtve 
de ki eléri rajta átmehet.
Tarts ki a sötét ösvényen. 
Juss túl a sötétség lakóján. 
Emeld tekinteted a Fény síkjára, 
és a Fénnyel egy leszel.

Az ember alakzatok változásának folyamata, 
melyek nem evilágiak.
Idővel az alaktalanba belenő, 
mely egy más síkon van.
Tudd, alaktalanná kell válnod 
mielőtt a fénnyel egy leszel. 
Hallgasd szavam, mely a Fény ösvényeiről szól, 
megmutatva a beteljesülést, mikor a Fénnyel
egyesülsz.
Kutasd a föld közepének titkait. 
Tanuld a létező törvényt, mely 
az elsődleges köd erejével a csillagokat egyensúlyban tartja. 
Keresd a Föld életének lángját,
fürödj a láng sugarában.
Kövesd a három sarkú ösvényt míg magad is tűzzé válsz.

Beszélj hangtalan beszéddel 
azokhoz, kik lent lakoznak. 
Lépj be a kék fényű templomba 
és fürödj meg ott a mindennek éltet adó tűzben.

A bölcsesség a sötétbe rejtve 
De amikor a lélek lángja kigyúl, 
megtalálod a bölcsességet és a Fény szülöttet, 
a fény alaktalan Napját.

Keress még több bölcsességet.
Keresd a láng közepén. 
Tudd, hogy csak ha igyekezettel áldozol
árad a fény elmédbe. 
Bölcsességgel szóltam, 
hallgasd szavam és engedelmeskedj: 
emeld fel a sötétség leplét;
Sugározd Fényed az Ösvényen.

Beszéltem a régi Atlantiszról 
beszéltem az Árnyék királyságának napjairól,
beszéltem e királyság fiairól, kiket
a földi ember a mélységből idézett,
hogy hatalmat nyerjen.

Messze a múltban mielőtt még Atlantisz létezett
éltek emberek, kik a sötéthez fordultak
sötét mágiával, lényeket idézve 
az alattunk lévő mélységből
És jöttek ezek ciklusunkba 
alaktalanul egy másik rezgéskörből.

Az emberek nem látták őket. 
És csak vér által nyerhettek formát, 
csak az emberen keresztül juthattak a világba.
A múltban a mesterek leigázták őket, 
és visszatértek oda, ahonnan előjöttek. 
Volt azonban ki itt maradt,
az ember által ismeretlen terekben és síkokban rejtőzve.
Atlantiszon árnyként éltek ők, 
és időnként az emberek között 
alakban megjelentek.
A kormányokba bekerültek 
emberhez hasonló alakban. 
Tudásukkal a királyokat szolgáikká tették,
átvéve az irányítást a népek felett. 
Csak mágiával lehetett ezt tisztán látni.
Csak hang által nyilvánult meg igazi arcuk.
Az árnyék birodalmából jöttek,
hogy szétrombolják Atlantiszt 
és uralkodjanak az ország felett.

De tudjátok meg, hogy a Mesterek, 
a nagy mágusok a kígyót
leleplezték és helyére visszaparancsolták. 
A mesterek az embernek átadták
a szót, melyet csak ember tud kiejteni. 
Így a kígyó álarca gyorsan porba hullt 
és az emberek könnyen elűzték a bestiát.

De vigyázzatok a kígyó él. 
Rejtekhelyéről a világra les. 
Láthatatlanul sétálnak közöttetek 
ott ahol a rítusok elhangzanak.
Idővel, ahogy az idő múlik 
ismét emberi alakot öltenek.

A mesterek megidézhetik őket
a feketék és a fehérek egyaránt,
de csak a fehérek tudják őket visszafogni
míg a test lakhelyük.

Ne keresd az Árnyék birodalmát,
mert a gonosz biztosan megjelenik.
És csak a Fény mestere
győzi le a félelem árnyékát.

Tudd meg testvérem, 
hogy a félelem nagy akadály.
Légy mindennek mestere a fényben, 
és az árnyék azonnal eltűnik.
Halld és vigyázd szavam,
A Fény szava világos.

Ne keresd az árnyék völgyét, 
és a Fény egyszerűen jön el. 
Lásd meg bölcsességem mélységeit. 
Az embernek a rejtett tudásról beszéltem. 
Messze utaztam a tér-időn át,
egészen ennek a ciklusnak
a végéig hatoltam.
A nagy sorompóra rátaláltam, 
mely az embert e ciklusból távozni nem engedi. 
Igen, láttam a sorompót őrző kutyákat. 
Arra várnak ki a sorompón keresztül jutni igyekszik. 
A térben, hol az idő nem létezik a ciklus őreit halványan láttam. 
Csak szögekben mozognak ők.
A görbülő dimenzió lefogja őket.

Különösek és félelmetesek 
a sorompó őrkutyái.
A tér határáig követ tudatuk, 
ne gondold, hogy a testbe visszaszállva megszabadulsz tőlük; 
a lelket a szögleteken át követik.
Csak a kör ad menedéket,
mentsd magad a szögekben lakóktól.

Egyszer a múltban a sorompót megközelítettem,
és azokon a partokon, hol az idő nem létező,
láttam a sorompó őrkutyáinak alaktalan formáját.
Igen, az idő mögötti ködben találtam rájuk;
ők messziről kiszimatoltak, felemelkedve 
a nagy harangot megkongatták, mely a ciklusokon
áthallatszik, és a téren keresztül lelkem felé indultak el.

Gyorsan menekültem előlük 
vissza az idő elgondolhatatlan végéből.
De mindig mögöttem voltak 
és egyre csak hajszoltak,
az ember számára ismeretlen szögekben mozogva.
Igen a partokon, ahol az Idő-térnek vége
találkoztam a sorompó őrkutyáival, 
melyek tombolnak ha a lélek a sorompón át akar lépni.

Körökben menekültem vissza testemhez.
Menekültem, és ők mindig mögöttem voltak. 
Igen, az üldözők fáradhatatlanoknak bizonyultak,
keresve a szögeken át hogy lelkemet elfogják.

Tudd meg, 
hogy a lélek mely a sorompókhoz 
közelíteni mer rabságba eshet. 
Az idő mögötti őrkutyák elfogják, és addig sínylődik rabságban
míg a ciklus befejeződik és hátramarad. 
Egész addig, míg a ciklus tudat távozik.

Testembe szálltam és a szög nélküli köröket megalkottam,
és megalkottam az alakot, 
mely formámból való.
Testem az egyik körbe helyeztem 
és megszabadultam hajszolóimtól, akik 
az idő köreiben elvesztek.
De még most is, mikor testemen kívül vagyok 
vigyáznom kell, hogy szögeken keresztül
ne mozogjak, mert a lelkem sosem lesz szabad.

Tudd, hogy a sorompó őrkutyái csak szögekben mozognak, 
és sohasem a tér görbületeiben.
Csak kanyarodva tudod őket elkerülni. 
Ha szögletesen menekülsz elfognak.
Őrizd meg tanácsom:
Ne próbáld áttörni a sorompót, mely a túloldalra visz.
Kevés azok száma, kik a túloldalon 
ragyogó nagyobb Fényre sikerrel jutottak.

Tudd meg, hogy az őrök 
lelkeket keresnek, hogy rabságba ejtsék.

Hallgasd figyelmeztetésem és tartsd magad ehhez: 
ne szögekben fuss, hanem kanyarodj el.
És míg testeden kívül vagy, és kutyacsaholást hallasz,
tisztán harangszerűt mely lényeden keresztül hallatszik,
menekülj testedhez körökben vissza, és ne hatolj előre a ködbe.

Ha visszakerültél testedbe, melyben lakozol 
használd a kört és a keresztet 
Nyisd ki szád és használd Hangod. 
Mond ki a szót és szabad leszel.
Csak az kinek fénye teljes reménykedhet abban, 
hogy a sorompó őrein túljuthat.
Idegenszerű görbületekben kell mozognia, 
melyeket ember nem ismer.

Hallgasd és őrizd figyelmeztetésem: 
ne próbálj túljutni az őrökön.

Inkább keresd saját Fényed elnyerését. 
És készülj, hogy haladj az úton.

A Fény a végső sorsod, testvérem, 
Keresd és találd meg utadon.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Az Atlantiszi Thoth Smaragdtáblái 
Oszd meg vagy küldd tovább: / Share To:

Sandal - Bárány Tünde Nikoletta

Post A Comment: