728x90 AdSpace

  • FRISS

    Üzemeltető: Blogger.
    2016. június 7., kedd

    Az Atlantiszi Thoth smaragdtáblái: IV. Smaragdtábla - A Megszületett Tér

    Hallgass ó ember a bölcsesség szavára,
    hallgasd Thoth-ot, az atlantiszbelit.
    Ki ingyen adja bölcsességét, melyet
    a ciklus tér-idejéből gyűjtött; titkok tanítója ő,
    Thoth, a hajnal Napja, a Fény gyermeke,
    hajnali csillagként fénylőn sugárzik; ember tanítója,

    a mindenségből való.


    Régen gyermekként Atlantisz 
    csillagai alatt, mely a múltban víz alá került,
    álmodtam az emberek fölötti titkokról.
    A csillagokba jutni vágyott szívem. 
    Évről évre tanultam a bölcsességet, egyre újabbat,
    követve az utat. 
    Mígnem végül lelkem nagy kínban elszabadult
    láncaitól és elértem a felszabadulást.
    Megszabadultam a földi fogságból és a test
    szorításától. Az éjszakában villámként cikáztam,
    előttem feltárult a csillag-űr. 
    Szabad voltam az éjszaka fogságától.
    Így a nagy űr határáig hatolva bölcsességet nyertem,
    mely túlmutat a véges emberen.

    Messze az Űrben lelkem szabadon szállt a fény végtelen körében, 
    a tudáson túlra ahol a bolygók gigásziak és a képzeleten felülállanak. 
    Megtaláltam ott is a Törvényszerűt minden szépségben,
    mely elevenen működik az ott lakók között csakúgy
    mint az itteniek között.
    A végtelen szépségében szállott lelkem, 
    a távoli térben lakoztak gondolataim.

    Megpihentem egy szépséges bolygón. 
    Hol harmónia uralta a teret.
    Alakzatok jöttek sorban,
    Hatalmasan és nagyszerűen mint a csillagok az éjben; 
    Harmóniában, egyensúlyban emelkedtek elő
    a kozmikus szimbólumai, melyek a törvényt hirdetik.

    Sok csillagban lakoztam, sok emberi faj világában;
    voltak kik mint a hajnali Nap hatalmasok voltak,
    mások az éj sötétjében botladoztak.

    De ezek közül mindegyik felfelé tartott. 
    A magaslatokból a mélységet kutatták, 
    és időnként a fényesség birodalmába jutottak,
    miután keresztülhaladtak a sötétségen és elnyerték a Fényt.

    Tudd meg ember fia, hogy Fény az örökséged. 
    Tudd meg, hogy a sötétség egy fátyol csupán.
    Szívedben lepecsételve a fény örökkön való.
    Várja a szabadság eljövendő pillanatát
    várja, az éj fátylának fellibbenését.

    Találtam olyan fajt, mely meghódította az étert. 
    A tértől szabadon, de embernek megmaradva, 
    az erőt használta mely mindennek alapja.
    Messze a térben egy bolygót építettek a mindenséget átfogó erőből;
    Alakzatokba sűrítették és egyesítették az étert,
    szándékuk szerint.
    Minden faj tudományát meghaladva, hatalmas bölcsességük által
    a csillagok fiai ők. 
    Hosszú ideig figyeltem tudományuk. 
    Láttam miként építenek éterből aranyló gigászi városokat.
    Alakítva az elsődleges anyagból, 
    minden anyag alapjából, az éter messze lendült.

    A távoli múltban meghódították az étert,
    megszabadulva a kín fogásából;
    Elméjükben csak egy kép lebegett,
    és gyorsan, teremtve növekedett.

    Aztán lelkem a Kozmoszon át tovább szállt 
    látva újat és régit;
    Megtudtam, hogy az ember kozmikus lény 
    a Napok Napja, a csillagok gyermeke.

    Tudd meg ember, bárhol is lakoznál, 
    lényed a csillagokkal egy.
    Tested nem más mint bolygó, 
    mely a középpont körül kering. 
    Amikor eléred minden bölcsesség fényét szabad leszel,
    hogy sugározz az éterben.
    Egy leszel a Napok közül, mely a sötétből világít -
    egy az űrben születettek közül, mely a Fénybe nő.
    Ahogy a csillagok az időben elvesztik csillogásukat,
    amint fényük a Forráshoz a távolba száll, 
    úgy halad lelked tovább magad mögött hagyva a sötét éjt.

    Alakod az elsődleges éterből áll össze,
    benned a forrásból jövő Fény, melyet a körben lévő
    éter egyesít, és egyre csak lángol, 
    míg végül megszabadul.
    Emeld fel lángod a sötétből, 
    repülj el az éjből és szabad leszel.

    Utam a tér-időn keresztül vezetett,
    tudva, hogy lelkem immár szabad,
    és tudva, hogy bölcsességet szabadon nyerhetek.
    Végül egy olyan síkra jutottam, 
    mely a tudástól rejtve van, és még a bölcs sem ismeri.
    Mögötte van minden ismertnek. 
    Akkor, hogy ezt megtudtam
    boldoggá vált szívem, mert szabad voltam.
    Hallgasd meg, űr szülötte, bölcsességem: 
    Tudd, hogy te is szabad leszel.

    Hallgasd ismét bölcsességem, hogy te is élj és megszabadulj.
    Nem a földről való vagy földi ember, 
    mert szülőd a végtelen kozmikus Fény.

    Nem ismered örökséged?
    Nem tudod, hogy igazi Fény vagy? 
    A Hatalmas Nap Napja leszel, amikor bölcsességed elnyered,
    amikor a Fénnyel való egyességed tudata beléd hatol.

    Most Neked adom a tudást, 
    a szabadságot, hogy vándorolj az ösvényen,
    melyet bejártam, megmutatva, hogy igyekezettel
    el lehet jutni a csillagokba. 
    Hallgasd ember fia, és tudj rabságodról,
    és azt is tudd, hogy hogyan szabadulj.
    Kint a sötétben emelkedj fel, 
    egyként a fénnyel és egyként a csillagokkal.

    Kövesd mindig a bölcsesség szavát. 
    Csak ezáltal tudsz felemelkedni.
    Az embert sorsa hajtja a mindenség végtelenjének
    Kanyarjaihoz.

    Tudd meg, hogy az egész Űr rendezett. 
    És csak a Rend által lehetsz a Mindenséggel egy. 
    Rend és egyensúly törvényei a kozmikusnak.
    Kövesd őket és a Mindenséggel egy leszel.

    Az ki követi a bölcsesség útját,
    az élet virágára nyitott legyen,
    tágítva tudatát a sötétségből
    a Mindenség terén és idején keresztül.

    A csendben mélyen időzz 
    mígnem minden kívánságod eltűnik. 
    Vágyakozástól mentesen beszél a csend
    és legyőzi a szó igáját. 
    Az ételtől visszakozva legyőzöd az étel kívánását,
    mely a lélek kötődése.

    Akkor feküdj a sötétbe, 
    hunyd be szemed a Fény sugara előtt.

    Irányítsd lelki erőd 
    tudatodra, lerázva róla az éj szorítását
    Helyezd elmédbe a kívánt képet
    Képezd a helyet, melyet látni kívánsz
    Rezgesd erőd előre és hátra
    Meglazítva lelked az éjszakában
    Rezegtesd tiszta erőből
    mígnem lelked szabaddá lesz.

    Szavakkal kifejezhetetlen hatalmasságú a Kozmosz lángja;
    az ember számára ismeretlen síkokban ég;
    Győzedelmesen és kiegyensúlyozottan 
    harmonikus zene szól messze az ember fölött.
    Zenével és színekkel dalolva, 
    ég a Mindenség végtelenjének kezdetétől a láng.

    Te vagy a lángból jövő szikra!
    Színed a lángnak színe; életed zene,
    Halld a hangot és szabad leszel.

    A tudat a Kozmikussal egyesülve szabad
    A Mindenség törvényének rendjével egy.

    Vagy nem tudod, hogy a sötétségből 
    a fény tova száll. A mindenség szimbóluma ez.

    Mond ezt az imát, hogy bölcsességet nyerj. 
    Imádkozz, hogy a fény mindenhez eljöjjön. 
    „Hatalmas Fény Szellem, amely a Kozmoszon keresztül világítsz,
    emeld lángom harmóniában közelebb hozzád. 
    Emeld fel tüzem a sötétből.
    Tűz vonzója, mi a Mindenséggel egy vagy, 
    emeld fel lelkem te, ki hatalmas vagy és erős. 
    Fény Gyermeke ne fordulj el.
    Adj nekem erőt, hogy kohódban elnyerjem az egyesülést.
    Te ki minden vagy az Egyben és Egy a mindenben. 
    Ki az életdallam tüzével és az elmével Egy vagy.”
    Amikor szíved a rabságból megszabadult
    tudd meg, hogy számodra a sötétség megszűnt 
    A térben mindenhol keresheted a bölcsességet 
    nem köt már béklyó, mely a testhez von.

    Fölfelé haladva a hajnal felé 
    szabadon cikázz lélek felfelé a fény birodalma felé
    Kövesd a Rendet, kövesd a harmóniát,
    szabadon haladj a Fény gyermekeivel.

    Keresd és ismerd meg bölcsességem kulcsát,
    és biztosan megszabadulsz.
    Közzétette: www.fenyorveny.hu
    Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!


    Az Atlantiszi Thoth Smaragdtáblái 
    • Blogger Comments
    • Facebook Comments
    Item Reviewed: Az Atlantiszi Thoth smaragdtáblái: IV. Smaragdtábla - A Megszületett Tér Rating: 5 Reviewed By: Sandal - Bárány Tünde Nikoletta
    Scroll to Top