728x90 AdSpace

  • FRISS

    Üzemeltető: Blogger.
    2016. június 1., szerda

    Az Atlantiszi Thoth smaragdtáblái: II. Smaragdtábla - Az Amenti Csarnok termei

    Mélyen a föld szívében
    Jóval az elsüllyedt Atlantisz
    alatt vannak az Amenti termei.
    A Halál termei és az élők termei,
    melyek a határtalan mindenség tüzében fürdenek.



    Messze a múltban elveszve a tér-időben
    a Fény gyermekei a földre
    tekintettek, és látták
    az embereket szolgasorban, megkötve a kívülről jövő
    erők által.
    Tudták, hogy csak szabadság által
    tud az ember a földről a Napba emelkedni.
    Lejöttek ők testet öltve embernek látszón.
    A mindenség mesterei az alaköltés után
    mondák magukról: „Mi vagyunk kik a tér porából
    kaptuk formánk, a végtelen Mindenségben létezünk;
    A földön mint emberek fiai élünk
    és tőlük mégis különbözünk”

    Ezután lakóhelyül
    messze a föld mélyében
    nagy tereket ütöttek erejükkel,
    tereket mely az emberektől messze találhatók.
    Körülvették azt erővel és
    hatalommal, védeni a Halál Termeit
    az ártalomtól.

    Majd egymás mellé
    más tereket is emeltek, megtöltve
    azokat a fenti Élettel és Fénnyel.
    Megépítették ezután az Amenti Termeit,
    hogy örökkön ott élhessenek élettel telten a
    végtelen végéig.

    Harmincketten voltak
    a Fény fiai, kik a földre jöttek
    felszabadítani a sötétség
    kötelékéből az embereket,
    kik a külső erő béklyóiban
    raboskodtak.

    Mélyen az élet Termeiben nyílt egy virág
    lángolóan növekvő, az éjszakát visszaverő.
    Közepén egy nagy erő sugara tört elő, életet
    és fényt adva. A Virág Erővel telített minden hozzájövőt.
    Köréje trónokat helyeztek, harminckettőt,
    mindenkinek, hogy a sugárzó
    fényben fürödjenek telítődve az örök fényből
    jövő élettel. Időről időre úgy helyezkedtek
    elsődleges testükkel, hogy az Élet szelleme
    megtöltse őket.
    Ezerből száz évig hull testükre
    az életadó fény. Felélesztve és serkentve
    az Élet Szellemét.

    Ott, abban a körben trónoltak eonról-eonra a
    nagy Mesterek, az emberek számára ismeretlen módon élve.
    Az élet termeiben aludtak,
    és szabadon áramlott lelkük emberi testekben.
    Amíg alszanak, néha
    emberként megtestesülnek
    tanítva és emelve az embereket egyre feljebb a világosságba.
    Ott, az Élet ember által felfoghatatlan
    termeiben bölcsességgel átitatva
    élnek a Fény gyermekei,
    örökké az élet hideg tüze alatt.
    Amikor felébrednek, a mélységből
    a fényre jönnek végtelenül a véges emberekhez.

    Ki fejlődésében kinő a sötétből,
    magát az éjből a fényre emelve,
    megszabadul az Amenti termeitől,
    megszabadul a Fény és az Élet Virágától.
    Irányítja őt akkor a bölcsesség s a tudás, és az
    emberek köréből az Élet Mesteréhez jut.
    És lakozik ott a Mesterek közt mint közülük egy,
    szabadon az éj sötétségének fogásától.

    A sugárzó virágban a tér-időből a hét Úr
    ül felettünk, végtelen bölcsességgel segítve
    és irányítva az embert az idők folyamán.
    Hatalmasan és csendesen borítja őket
    erejük, a mindentudás. Irányítják az élet erőt ők,
    kik különböznek az emberektől és mégis egyek velük.
    Igen, különböznek és mégis
    egyek a Fény Gyermekeivel.

    Őrzői és figyelői az embereket lekötő
    erőknek, készen a felszabadításra
    ha valaki elérte a fényt.
    Elsőként és a leghatalmasabbként
    trónol ott a burkolt Jelenlét, az Urak
    Ura, a végtelen Kilenc, mindenek fölött az ismétlődő kozmikus
    korokban, felmérve és figyelve az emberi pályát.

    Alatta trónolnak a korok Urai
    a Három, a Négy, az Öt, a Hat, a Hét és a Nyolc
    Mindegyiknek ereje és feladata van,
    vezetve és irányítva az ember sorát.
    Ott ülnek hatalmasan és erőteljesen,
    szabadon időtől és tértől.

    Nem e világbeliek, és mégis innen valók.
    Emberek testvérei ők
    bírálva és felmérve bölcsességükkel
    emberek közt a fény terjedését.

    Eléjük vezetett engem a Templomlakó, majd
    egyikükkel a fentiek közül, egyesült.
    Egy hangot hallottam:
    „Nagy vagy te, Thoth az emberek fiai között.
    Szabad vagy ezentúl az Amentitől.
    Emberek fiai közt mester vagy te.
    Ne kóstold a halált csak, ha szándékodban áll.
    Idd az életet a végtelen végéig.
    Az élet immár örökké tiéd: halálod szándékodtól függ.
    Lakozz itt és élj velünk, ha ezt kívánod.
    Az ember Napja, Thoth megteheti ezt.
    Éld az életet oly formában, amilyenben
    akarod, Fény Gyermeke,
    ki emberek közt születtél.
    Válaszd meg magad munkádat,
    mert minden léleknek dolgoznia kell.
    Sose légy szabad az élet ösvényétől.
    Lépést nyertél a hosszú úton felfelé,
    és most birtokod a hegynyi Fény.
    Minden lépés által mit megteszel, tudd, csak nő
    ez a hegy, és minden fejlődéssel kiterjed a cél
    Közelíts a végtelen bölcsességhez
    mielőtt a cél hátrálni kezd.
    Felszabadultál az Amentitől
    kéz a kézben járhatsz már a
    a Világ Uraival,
    egy célért működve, és
    fényt vive az emberek közé”

    Majd egy titkos trónról jött az egyik
    Mester, kezemnél fogva vezetett.
    A mélyben, rejtett ország termeiben haladtunk.
    Átvitt az Amenti termein megmutatva a titkokat,
    melyeket ember nem ismer.
    A sötét járaton lefelé egy terembe mentünk,
    hol a sötét Halál ül.
    Oly hatalmas volt a terem mint előttem a világűr.
    Sötétség fala kerítette, de mégis jelen volt a fény.

    A sötétségből hatalmas trón tűnt elő,
    és rajta egy éji árny ült lefátyolozva; A legfeketébb sötétségnél is
    feketébb volt alakja, de mégsem az éjszaka sötétje fedte.
    Előtte megállt a Mester
    kimondva a Szót, mely éltet adó:
    „Ó sötétség Mestere, ki az Életet
    az Életbe viszi. Eléd hozok egy hajnali Napot,
    hogy ne érintsd többé az éjszaka erejével őt,
    és ne hívd lángját az éjszakába.
    Ismerd meg, és tekintsd testvérünknek, ki a sötétből
    a Fényhez feljutott.
    Engedd lángját a szolgaságból szabadjára
    hadd tündököljön szabadon az éjszakában.”

    Emelkedett az árny keze
    és egy láng csúszott elő, mely világossá és tisztává vált.
    A sötétség fátyla nyomban lehullt, és a terem
    az éji sötétségtől megszabadult.
    Aztán előttem a nagy térben, láng láng után nőtt elém.
    Millió lángot láttam;
    Egynémely mint tűzvirág villant elő.
    Mások halványan sugározták tompa fényüket.
    Voltak, mik gyorsan megkoptak,
    és voltak mik a kicsiből naggyá váltak.
    Mindegyiket a sötétség fátyla vette körbe, de
    látszott, hogy kiolthatatlanok.
    Jönnek és mennek mint tavasszal a Szentjánosbogár
    megtöltve fénnyel és élettel az éjszakát.
    Aztán szólt a hatalmas hang ünnepélyesen:
    „Ezek a lángok emberek lelkei, nőnek és halványulnak,
    örökké élnek cserélve kilétüket a halál által újabb életekre.
    Mikor virágba borulnak és elérik életük zenitjét
    gyorsan elküldöm a fátylat, sötétségem szemfedelét,
    majd új életeket alakítok.
    Fokozatosan fölfelé korokon át, még nagyobb lángba nőve,
    az éjszaka sötétje által kioltva és
    mégis örökké égve nő az emberi lélek mindig az ég felé.
    Igen, az éjszaka sötétje által kioltva és mégis örökké égve.

    Én, a Halál, jövök, de nem maradok,
    mert az élet a Mindenségben örök.
    Egyetlen akadály vagyok csupán a Fény végtelenségében.
    Ébredj hát, örökkön befelé égő láng, haladj
    és hódítsd meg az éj sötétjét.

    És a lángok közül a sötétben
    kinőtt egy, elűzve az éjszakát,
    lángolva, lobogva egyre
    jobban, míg nem maradt csupán a Fény.
    Szólt ekkor vezetőm a Mester hangja:
    „Lásd saját lelked amint a Fényre jut
    elszabadulva immár örökre a sötétség
    Urának rabságából.”

    Tovább vezetett engem sok nagy
    teremben megmutatva a Fény gyermekeinek titkait;
    Melyeket ember nem ismerhet meg, csak ha
    a sötétségből a Fényre jut.
    Visszafelé pedig bevezetett a Terem Fényéhez.
    Letérdeltem ott a nagy mesterek előtt,
    A mindenség Urai előtt,
    kik a fennálló ciklusokat őrzik.

    Szólt nagy erejű szavakkal:
    „Felszabadultál az Amenti termeitől
    Válassz hát feladatot az emberek között.”

    Szóltam:
    „Ó Mester, hadd legyek tanító, vezetve őket
    egyre feljebb, amíg egymás számára
    fénnyé válnak.
    Megszabadulva az éj sötét fátylától, mely körülöttük van,
    hadd szítsam a tüzet, az emberekben”

    Fölvezetett ezután a Templomlakó.
    És újra emberek között találtam magam
    tanítva és megmutatva a bölcsességet,
    én a fény sugárzója, emberek között a Nap.

    Most lefelé visz utam ismét
    keresem az éj sötétjében újra a fényt.
    Tartsátok meg följegyzéseim, hogy
    vezesse az embert, és újra nagy legyen.
    Közzétette: www.fenyorveny.hu
    Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!



    Az Atlantiszi Thoth Smaragdtáblái 
    • Blogger Comments
    • Facebook Comments
    Item Reviewed: Az Atlantiszi Thoth smaragdtáblái: II. Smaragdtábla - Az Amenti Csarnok termei Rating: 5 Reviewed By: Sandal - Bárány Tünde Nikoletta
    Scroll to Top