728x90 AdSpace

  • FRISS

    Üzemeltető: Blogger.
    2016. június 1., szerda

    Az Atlantiszi Thoth smaragdtáblái: I. Smaragdtábla - Az Atlantiszi Thoth története

    Én, Thoth, az Atlantiszbeli,
    titkok mestere, feljegyzések őrzője
    hatalmas király, mágus,
    átélve nemzedékeket
    készülve arra, hogy az Amenti
    termeibe távozzam
    elhelyezem az utánam következők
    számára az útmutatást
    a Nagy Atlantisz hatalmas
    bölcsességének feljegyzéseit.

    A nagy Keor városában
    Undal szigetén régmúlt időkben
    kezdtem életem.
    Nem mint a ma kicsi emberei
    éltek és haltak egykor az atlantiszbeli
    hatalmasok, hanem eonról-eonra
    megújították az Amenti termeiben életüket,
    ahol az élet folyója szakadatlanul
    áramlik.

    Százszor tíz alkalommal
    szálltam alá a sötét úton, amely
    a Fénybe visz,
    és ugyanennyiszer jöttem ki
    onnét megújulva testemben
    és erőmben.

    Most egy időre távozom
    és Khem lakói nem hallanak
    felőlem.
    Egy eljövendő időben azonban
    újra eljövök, erőteljesen és hatalmasan.
    A hátrahagyottakat számonkérem.
    Rettegj Khem népe, ha
    csalárdul kiadtad tanításomat,
    mert visszavetlek titeket
    a barlangok sötétjébe, ahonnan egykor
    előjöttetek.
    Ne adjátok ki tanításomat
    az Északiaknak sem a Délieknek
    nehogy átkom utolérjen titeket.
    Emlékezzetek és vigyázzátok
    szavam, mert bizton visszatérek
    és számonkérem, azt aminek
    őrzését rátok bíztam.
    Igen, az idő és a halál mögül is
    visszatérek jutalmazva vagy büntetve
    attól függően, hogy bizalmammal
    hogyan éltetek.
    Nagy volt népem egykor
    a mai kicsiny ember képzeletén
    felülálló, ismerte a régi tudást;
    a távolit a szív végtelenségében
    kutatta.
    Ez a tudás a föld ifjainak birtokában volt
    Bölcsek voltunk a Fény Gyermekeinek
    bölcsessége által, kik köztünk lakoztak.
    Erősek voltunk az örök tűztől származó
    hatalom által.
    És ezek között, az emberek legnagyobb
    gyermekei között élt apám Thotmész
    a Nagy Templom őrzője,
    ki közvetített a templomban lakozó
    Fény Gyermekei és a tíz szigeten élő atlantiszi nép között.

    Ő volt a szócső, a Három utáni,
    Unal lakója, aki a Királyokhoz
    alázatosságot ébresztő hangon szólt.

    Ott nőttem férfiúvá, megtanulva
    atyámtól a régi titkokat. Legbelsőbb
    lényemben a bölcsesség utáni vágy
    tüze emésztőn lobogott.
    Semmit sem kívántam jobban csak a tudást
    Egy nagy Napon
    parancs érkezett a Templom
    lakójától hogy járuljak elé.
    Kevesen voltak az ember fiai között azok,
    kik éltükben tekintetüket e hatalmasságra vethették.
    Mert a Fény Gyermekei különböznek az emberek fiaitól,
    amikor nem földi testben járnak-kelnek.

    Kiválasztott az emberek közül,
    és tanított engem a Templomlakó, hogy célját
    betöltsem, mely akkor még az idő méhében
    meg sem fogant.
    Hosszú korokon át laktam a templomban,
    tanulva egyre több bölcsességet
    mígnem én is közelébe kerültem a Fénynek
    mely a nagy tűzből származott.
    Megmutatta az ösvényt, amely az Amentihez
    vezet, az alvilághoz ahol a hatalmas Király
    ül trónján.
    Mélyen meghajoltam a tisztelettől
    az élet Urai és a halál Urai előtt, és
    ajándékul megkaptam az Élet Kulcsát.
    Megszabadultam az Amenti termeitől,
    és immár nem köt az élet
    körforgásához a halál.

    Messzi csillagokhoz hatoltam, mialatt
    a tér és az idő semmivé vált.
    Nagyot kortyolva a bölcsesség
    serlegéből az emberek szívébe láttam,
    ahol még nagyobb titkok fedték fel magukat.
    örömöm határtalan volt,
    mert csak az igazság keresésekor csillapodott
    szívemben a láng.

    Lent éltem korokon át látva másokat,
    hogy isszák a halált, majd visszatérnek a fényre.
    Idővel Atlantisz királyságaiból
    tudatok hullámai érkeztek, melyeket
    egykoron jól ismertem. Egy alsóbb rendű
    csillag ivadékai szálltak helyettük Atlantiszra.

    Meghajolva az alázatosságban
    a mester szavai bennem kivirágoztak.
    Lefelé a sötétségbe fordultak az
    Atlantiszbeliek gondolatai míg
    haragjában, a Templomlakó felemelkedett
    az Agwanti-ról (nincs pontos megfelelője
    egyfajta semlegességet jelent)
    kimondva a Szót, megidézve a hatalmat.
    A föld mélyén az Amenti fiai hallván ezt,
    az örökkön égő tűz virágának irányváltozását
    vezetve, elmozdították azt a Logosz által.
    A nagy tűz iránya így megváltozott.

    A világra ekkor nagy víz borult
    rombolva és süllyesztve, egyensúlyából kiborítva
    a Földgolyót, míg a víz felért
    a Fény templomához, Undal nagy hegyéig,
    mely utolsóként kimagasodott.
    Csak a források zubogására figyelők
    menekültek oda.
    Szólított engem akkor a mester:
    "Gyűjtsd össze népemet
    vidd őket az általad tanult módon
    a vizeken túlra, ahol a szőrös testű
    barbárokat sivatagi barlangokban leled.
    Kövesd ott tovább az általad ismert tervet."

    Összegyűjtve népemet beszálltam a
    Mester nagy hajójába, mely
    hajnalban felrepült. Alattunk
    a templom sötétlett, míg hirtelen
    rá nem borult a víz, és eltűnt a színről, oda
    hol épen rejtve marad az előre jelzett időpontig.
    A hasadó hajnal felé menekültünk,
    alattunk Khem gyermekeinek
    hazája tűnt elő. Jöttek felénk
    lándzsákkal, husánggal, dühödten,
    hogy szétzúzzanak.
    Pálcámat felemelve sugarat küldtem feléjük,
    mely úgy ütötte meg őket útjukon,
    mint a hegyről lezúduló kő a felfelé igyekvőt.
    Majd nyugodtan, békésen szóltam
    beszélve a Nagy Atlantiszról mondván, hogy
    a Nap fiai és küldöttei vagyunk.
    Megaláztam őket varázslataimmal, mígnem
    lábaimhoz borultak, és én elbocsátottam őket.

    Hosszú időn át éltünk Khem földjén,
    míg a Mester parancsának engedelmeskedve –, aki alvó, de mégis
    örökkön él –, elküldtem Atlantisz fiait a világba,
    hogy az idő méhében a bölcsesség
    újra az emberre szálljon.

    Hosszú időn át lakoztam Khem
    földjén hatalmas eredményt elérve a
    magamban található bölcsesség által.
    A tudás fényéhez fölnőttek
    kiket bölcsességem esőcseppjei illettek:
    Khem gyermekei.
    Ekkor utat törtem az Amentihez,
    hogy megtartsam erőmet, én ki
    Atlantisz Napjaként kort korra éltem
    őrizve a bölcsességet és a följegyzéseket.

    Naggyá lettek Khem gyermekei
    meghódítva a környező népeket,
    fölnőve lassanként a lélek erejéhez.
    Egy időre távozom soraikból
    az Amenti sötét termeibe, a föld alá
    a hatalmak Uraihoz, hogy újra
    találkozzam a templomlakóval.
    Magasan a kapuhoz bejáratot emeltem,
    mely az Amentihez vezet.
    Kevesen merik megközelíteni
    és kevesen lépik át az Amentihez
    vezető kaput.

    A folyosó fölé emeltem egy hatalmas
    Piramist azzal az erővel, mely legyőzi a földét (a gravitációt)
    Mélyen helyeztem el az erő kamrát
    Ahonnan egy kör alakú járatot vájtam
    majdnem a csúcsig.
    A legtetejére helyezve a kristályt, mely sugarait
    az "idő-térbe" küldi lehozva az éterből az erőt,
    az Amentihez vezető kapura irányítva azt.

    Más kamrákat is helyeztem belé
    látszatra üresen hagyva, de
    Amenti kulcsait itt rejtettem el.
    Először hosszú böjt által tisztuljon meg
    Ki bátran a sötétségbe jönni mer.
    Feküdjön kamrám kőszarkofágjára
    Hol átadom neki a nagy titkokat.

    Majd nyomban kövesse a találkozónkhoz
    vivő utat még ha a föld sötétségben
    volna is az. Én, Thoth, a bölcsesség Ura
    megtalálom, fenntartom, és örökké
    vele maradok.

    Megépítettem a Nagy Piramist
    a föld Erőpiramisának mintájára
    mely örökkön ég, hogy hatalmas
    maradjon korokon át.
    Belé helyeztem a mágikus tudományt,
    hogy ott legyen mikor ismét visszatérek.
    Igen, míg alszom az Amenti termeiben
    lelkem szabadon kóborolva újra megtestesül;
    Emberek között újra alakot öltök
    (Hermész, a háromszor született)

    Küldötte vagyok e földön a
    Templomlakónak
    teljesítve parancsait, hogy az ember
    magasba emelkedjék.
    Most visszatérek az Amenti termeibe
    hátrahagyva bölcsességemből.
    Őrizd meg és tartsd meg a Templomlakó
    szavát.
    Emeld szemed mindig a fényre
    És időben a Mesterrel leszel.
    Méltán érzed majd az egységet vele,
    csakúgy mint ahogy a mindenséget is megérdemelten érzékeled.

    Most elhagylak.
    Ismerd meg utasításaimat,
    tartsd meg őket, és válj eggyé velük.
    Én veled leszek segítve, hogy
    a Fénybe irányítsd utad.
    Most előttem nyílik a kapu
    bemegyek az éj sötétjébe.
    Közzétette: www.fenyorveny.hu
    Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!


    Az Atlantiszi Thoth Smaragdtáblái 
    • Blogger Comments
    • Facebook Comments
    Item Reviewed: Az Atlantiszi Thoth smaragdtáblái: I. Smaragdtábla - Az Atlantiszi Thoth története Rating: 5 Reviewed By: Sandal - Bárány Tünde Nikoletta
    Scroll to Top