A kozmikus lét egyik síkján megszületünk, miköz­ben egy másikon meghalunk: így kísér minket a szü­letés és a halál egész létünk során. De hozzá tudunk-e szokni létünk effajta cserélődéséhez? A születés akaratlan fejlődésünk adott stádiumaiban megy végbe, a halált, a halál előtti rövid időszakot többé-kevésbé tudatosan éljük át. Ha arról kérdezzük az embereket, hogy megbékéltek-e a halál gondolatával, azt tapasztalhatjuk, hogy ezt a gondolatot az emberek általában elfojtják, néha szembeszegülnek a halállal.

A kozmikus lét egyik síkján megszületünk, miköz­ben egy másikon meghalunk: így kísér minket a szü­letés és a halál egész létünk során.
De hozzá tudunk-e szokni létünk effajta cserélődéséhez? A születés akaratlan fejlődésünk adott stádiumaiban megy végbe, a halált, a halál előtti rövid időszakot többé-kevésbé tudatosan éljük át. Ha arról kérdezzük az embereket, hogy megbékéltek-e a halál gondolatával, azt tapasztalhatjuk, hogy ezt a gondolatot az emberek általában elfojtják, néha szembeszegülnek a halállal. Ha egy kedves emberre gondolunk, az ő halálát sorscsapás­ként éljük át. Búslakodunk utána, űrt hagy maga után az életünkben. Még ha olyan emberről van is szó, aki a saját életet teljes mértékben átélte, magas életkort élt meg, mégis váratlan a halála.

Miért nem vagyunk képesek hozzászokni az élet és a halál elkerülhetetlen váltakozásához? Örülünk, ha megszületik egy gyermek, és bánkódunk, ha valaki el­hagyja a világ színpadát. A fizikai síkon kívül mit tu­dunk az emberi lények életéről? Gyakran még azt sem hisszük el, hogy a saját fizikai testünk nélkül is létez­hetünk. Akkor hogyan ismerhetjük fel, hogy minden születés egyben halált is jelent, és minden halál egyúttal születés is? Mit tudunk a kozmikus lét más síkjai­ról, a nem fizikaiakról? Ha el is fogadjuk, hogy a tudatos létnek másfajta síkjai is léteznek (amiket aztán a meditáció és a fizikai testből való kilépés segítségé­vel át is élhetünk), az sem igazi tudás, csak valami, amit igazságnak tartunk. Ez gyakran oda vezet, hogy nem félünk a haláltól, ha tőlünk messze van; ám ha előttünk áll, erőt vesz rajtunk a félelem.
Az ember már évezredek óta fejlődik a földön. Újra és újra inkarnálódik, aminek következtében újra és újra meghal. Az ember életében egyetlen egy gondo­latot sem fojt el annyira, mint a halálét. Igyekszik saját életét úgy alakítani, hogy soká élhessen. De hogyan készülhet fel arra, hogy a belső síkokon is nyugodt életet folytasson? Mit tud az ember a belépésről a saját fizikai síkjára, arról, hogyan játszódik le a halál? Tu­datában van az ember annak, hogy önmaga nem ölthet testet egy fizikai testben, mert ehhez más lények se­gítségére van szüksége, sőt a testből való kilépést is más lényeknek kell elintézni...
Folyt.köv.
Közzétette: Sandal / www.fenyorveny.hu
(A cikket csak forrásmegjelöléssel lehet megosztani, változtatás nélkül!)
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!



Forrás: Liselotte Baertz

Oszd meg vagy küldd tovább: / Share To:

Sandal - Bárány Tünde Nikoletta

Post A Comment: