728x90 AdSpace

  • FRISS

    Üzemeltető: Blogger.
    2016. március 1., kedd

    Testvérek a plejádokról / A Nap Kozmikus Testvérisége

    Enrique Castillo Rincon története 1961-ben kezdődött, a Costa Rica-i San Jóséban. A mérnök együtt dolgozott két távközlési technikussal az Iracu vulkánba lebocsátandó egyik berendezésen, amikor két isme­retlen repülő tárgy jelent meg a horizonton. Amikor 60 méterre meg­közelítették a vulkánt, hamu lövellt ki a kráterből. A mintegy 45 mé­ter széles és 12 méter magas korong többször körberepülte a vulkánt, mintha filmezni akarta volna a kitörést, aztán 300 méter magasságban megállt. Rincon és társai ekkor tudták pontosabban megfigyelni. A korongnak köröskörül két sor ablaka volt, amelyekből fény szűrődött ki. Amikor Rincon feljebb akart menni, hogy közelebbről megnézze a korongot, nem tudott megmozdulni, mintha csak a földhöz szegezték volna. Mint később megtudta, munkatársai is hasonlót tapasztaltak. Rövid idő múlva mindkét tárgy nagy sebességgel kilőtt a magasba és eltűnt a felhők mögött.
    Rincont sokáig foglalkoztatta a nem mindennapi élmény, sokat be­szélt róla, ezzel kollégái és barátai gúnyolódásának tette ki magát, ám mégis minden kapható könyvet megszerzett erről a témáról.
    1969-ben cége áthelyezte a venezuelai Caracasba. Egy moziban megismerkedett egy Cyril Weiss néven bemutatkozó svájci fiatalem­berrel, idővel összebarátkoztak, és sokat beszélgettek különféle té­mákról. De amikor az UFO-k kerültek szóba, Weiss mindig megje­gyezte, hogy ezek létezésére még nincs elegendő bizonyíték.
    1971-ben Rincont éppen a kolumbiai Bogotába helyezték át, ahol egy év múlva már egy kisebb távközlési vállalat tulajdonosa lett. Va­lamikor 1973-ban felhívta a felesége, aki személyre szóló üzenetet adott át neki a földönkívüliektől. Mivel Enriquet gyakran ugratták UFO-meséivel kapcsolatban, ezt is tréfának vélte. Az asszony azon­ban komolyan kijelentette, hogy Mexikóban élő marslakók őt, a férjét szemelték ki egy speciális küldetés végrehajtására, ezért üzenetet fog kapni az idegenektől. Rincon követte az utasítást és a megjelölt idő­pontban elkezdett meditálni. 12.20-kor hallott egy hangot: Enrique testvér, írjál! Anélkül, hogy tudta volna, honnan jön a hang, Rincon fogott egy ceruzát, leült és két oldalt írt tele hihetetlen hírekkel a har­madik világháború kitörésének veszélyéről és a bolygó jövőjéről. A hang végül közölte, hogy testvérek érkeznek majd az Andromédáról, akik a Nap Kozmikus Testvériségéhez (vagy Szövetség) tartoznak és felszólította, tudas­sa a kontaktokból álló csoport tagjaival, hogy holnap a megadott idő­ben össze kell gyűlniük.
    Másnap Enrique hirtelen valami belső késztetést érzett az írásra. Ezúttal három oldalt írt, ami a Peru tengerszinti magasságában talál­ható magasrendű civilizációról szólt, majd tudatták, hogy személyes kapcsolatot akarnak felvenni vele, ezért 1973. november 3-án este nyolc órakor legyen egy, Bogotától északra fekvő lagúnánál.
    Enrique elindult, de hogy ne ismerjék fel, poncsóba burkolózott és szalmakalapot tett a fejére. Előzőleg megkérte a csoport tagjait, hogy meditációval nyújtsanak neki szellemi támogatást.
    Castillo Rincon 20.10-kor ért oda a lagúnához, öt perc múlva han­gos zajt hallott és látta, hogy az egész környéket világosság árasztja el, mintha felkelt volna a Nap. Aztán két, korong alakú tárgyat látott úgy kétszáz méterre a feje fölött elsuhanni. Forróság árasztotta el a testét és megfájdult a feje. Ezek a korongok mintegy 40 méter széle­sek és 10 méter magasak voltak. Az egyik megállt a levegőben és el­oltotta a fényeit. A másik egy kicsit még vibrált és közelebb jött. Két fénysugarat bocsátott le a talajra, amik valahol az erdőben végződtek. Rincon látta, amint két lény a fénysugárban a földre ereszkedik, majd lépteket hallott. A két teremtmény bukkant elő a fák közül. Enriquet elfogta a félelem.
    - Ne félj, mi a barátaid vagyunk - mondta egy hang az agyában. - Ha még nem állsz készen a találkozásra, máskor is jö­hetünk. De ha már nem félsz, kapcsolatba léphetünk a fedélzeten. - Enrique a csoportjára gondolt, nem akart csalódást okozni nekik és úrrá lett a félelmén. A két idegen lény magas volt, 175 cm fölöttiek le­hettek, testhez simuló overál és sisak volt rajtuk. Az egyik megfogta Rincon kezét, a másik átkarolta a vállát. - Gyere velünk a fénysugár­hoz - mondták. Enrique látta, hogy az űrhajó egy helyben lebeg a ma­gasban és azon tűnődött, vajon hogy jut fel száz méter magasra. Közben hallotta a hangot. - Maradj nyugodtan, engedd el magad. Kényel­metlen érzés lesz, de nem történik veled semmi baj.
    Aztán jött a sugár az UFO-ból, Enrique egész testében remegett és úgy érezte, mintha ezer tű szurkába volna a testét, de mégis megpró­bált belépni a sugárba.
    Amikor hozzányúlt, mintha falba ütközött volna és enyhe áramütést érzett. Majd kinyílt egy zsilipféle ajtó és Rincont lágyan beemelték az űrhajóba, s követte őt a két idegen is. Levették a sisakjukat és rámoso­lyogtak, aztán kérték, hogy vetkőzzön le és magára hagyták Közben valamilyen nyíláson füstféle áradt be a helyiségbe. Enriquét elfogta a félelem, mert a nácik gázkamrája jutott az eszébe. De egy percig se tartott az egész. Telepatikusán közölték vele, hogy felöltözhet, mert fertőtlenítették. A helyiség ajtaja kinyílt, Rincon belépett egy terem­be, ahol négy földönkívüli üdvözölte őt. Az első megkérdezte, hogy van és kezet nyújtott neki. A másik közölte, ő az űrhajó parancsnoka és Kramiernek hívják. Egyszercsak Enrique visszahőkölt: ott állt vele szemben Cyril Weiss, az úgynevezett svájci, akivel Caracasban talál­kozott. 
    - Hát te mit csinálsz itt? - kérdezte tőle. 
    - Közéjük tartozom - felelte Cyril. 
    Enrique teljesen elképedt.
    Weiss elmondta, annak idején Caracasba küldték, hogy vegye fel a kapcsolatot Castillóval, és világszerte még huszonnégy személyt kel­lett előkészítenie a találkozóra. Az igazi neve Krishnamerck, kísérője Krunula, a pilóta, negyedik társuk pedig Kramekan névre hallgat. Mindegyikük telepatikusán kommunikált Castillóval. 
    Az idegenek elmondták, hogy a Plejádokról jöttek, amelyet ti Fiastyúknak nevez­tek és azt hiszitek, 328 fényévnyire van a Földtől, de rosszul tudjátok, mert 550 fényévre található. 
    - És ezt ti hogyan számítjátok ki? - ér­deklődött Castillo. 
    - Hallottál valamit a relativitásról? - kérdezték az idegenek, majd elmondták, hogy Einstein teóriája nem állja meg a he­lyét, mert a fénysebesség több, mint 300 000 km/sec és létezik egy másik idődimenzió is, ahol ők nem tartózkodhatnak sokáig. Aztán végigvezették az űrhajón, megmutatták a meditációs helyiséget, a labo­ratóriumot, végül pedig a vezérlőt is. Kramekan bemutatott egy nagy, háromdimenziós csillagtérképet, amelyre különféle csillagközi útvo­nalakat is bejelöltek. Lakott bolygók ezrei állnak egymással kulturá­lis, műszaki és tudományos kapcsolatban, kicserélik egymással a ta­pasztalataikat és egyfajta testvériségben élnek. Ez a galaktikus szö­vetség (Galaktikus Föderáció) küldte őket a Földre, hogy teljesítsenek egy meghatározott küldetést. A szövetség indirekt módon már eddig is irányította a fejlő­dést úgy, hogy bölcsekkel és prófétákkal vették fel a kapcsolatot és tanították őket.
    A Föld korszakalkotó változások előtt áll és Castillónak is az a fel­adata, előkészítse az embereket erre. Legfontosabb az emberiség ön­tudatra ébresztése. Bőrszíntől, vallástól és nemzetiségtől függetlenül egyesülniük kell a békére való törekvésben. Egyre többen fogják fel­fedezni, hogy hibát követnek el, ha Istent valahol kívül keresik, mert ő valójában minden emberben benne él. Ezt kell megérteni, mielőtt eljutnak odáig, hogy mindenkivel szeretetben és egyetértésben tud­nak élni. A földönkívüliek rendelkeznek egy tervvel az emberiség jö­vőjére vonatkozóan és nagyon fontos, hogy erről mindenki tudomást szerezzen, még akkor is, ha ezt egy hatalmas szervezet (Megjegyzés: illuminátusok-háttérhatalom néven is ismertek. - szerk.Sandal) meg akarná akadályozni. Ez a szervezet papokból, politikusokból és katonákból áll, s olyan nagy hatalommal rendelkeznek, hogy bármikor háborút is kirobbanthatnak. Úgy megzavarják az embereket, hogy bármely pil­lanatban, amikor célszerűnek tartják, félelmet és rettegést kelthetnek bennük. Éppen ezért fontos, hogy minden ember tisztában legyen a helyzettel.
    A második találkozásra november 18-án került sor, ezúttal az or­szág keleti részén. Hajnali háromkor tizenhárom különféle típusú űr­hajó tűnt fel az égen. Egy kisebb hajó leszállt, Krishnamerck lépett ki belőle és üdvözölte Enriquét. Elmondta, hogy nemcsak a Plejádokról, hanem más bolygókról is érkeztek idegenek, s megint lényeges infor­mációkat közölt a férfivel. A harmadik találkozáskor, 1974 július 25- én Enriquét egy Adamski-típusú űrhajóval vitték el és bemutatták egy vénusz lakónak, aki az űrhajó pilótája volt és a szövetséghez tartozott. A földönkívüli megbízta Enriquét, menjen vissza Venezuelába, ala­kítson egy csoportot és adja tovább az információkat a tagoknak. Ko­lumbiának s Venezuelának közös tervet kell megvalósítania. Castilló erre a célra megalapította az IVIFE-t, a Földönkívüli Lények Kutatá­sának Venezuelai Intézetét.
    Miután Venezuelában megtartotta az előadását, Rincon utasítást kapott a földönkívüliektől, miszerint 1974. december 24-én, hajnali öt órára vigye el a huszonhárom kontaktot az Andokba, egy titkos erőműbe. A megbízásnak megfelelően Enrique útnak indult a megbe­szélt találkozó helyszínére, a Tover kolóniába, ami egy Caracas köze­lében lévő német település. Megérkezése után Krishnamerck ismét el­vitte magával, s két alacsonyabb földönkívüli is a kíséretükben volt. Öt perc alatt 2300 méter magasan voltak, majd hamarosan az Andok egy 4200 magas fennsíkján termettek. Enrique úgy vélte, egy jövőbe­li város fog látni, de csalódnia kellett, mert a település csak jól meg­épített fakunyhókból állott. Egy nagy síkságon landoltak, majd egy földalatti alagúton át egy nagy háztömbhöz értek. Az alagút különbö­ző színekkel volt kivilágítva aszerint, hogy a járatok merre vezettek. Rincon megismerkedett a tizenkilenc országból érkezett kontaktok­kal, köztül egy ötvenkét éves kaliforniai asszonnyal, aztán egy perui indiánnal, egy ausztrállal, két európaival és néhány dél-amerikaival. Az illetők a legkülönbözőbb bőrszínű és foglalkozású emberek vol­tak: tudósok, kézművesek, művészek és munkások. Az Andok koló­niájában a világ minden tájáról érkezett emberek éltek, összesen 218-an voltak. Hazájukban már eltűntnek nyilvánították őket, itt viszont komoly oktatásban részesültek. Rincon megtudta, hogy az idegenek egyedül Dél-Amerikában tíz hasonló, állandó jelle­gű kolóniát alapítottak.
    1970. március 7-e óta, amióta - ahogy elmondták - a földön­kívüliek felvették a kapcsolatot a földiekkel, új időszak kezdődött, az emberfölötti emberek korszaka. Ha valaki ebben a korszakban él, az előnyt jelent számára, mert sokféle esélyt kaphat. A középpontban az ember Istennel való találkozása áll, ami saját, benső énjében történik. Az univerzum testvéri közössége egyetértett abban, hogy az átmeneti korszakban segítséget kell nyújtaniuk az emberiségnek. Azonban nem szabad arra kényszeríteni őket, hogy rögtön megfeleljenek a kozmikus törvényeknek, hanem folyamatosan egyre több információ­val kell ellátni őket, hogy bele tudjanak illeszkedni a kozmikus kira­kós játékba. A Naprendszer legnépesebb bolygója a Föld, ahol sok minden tisztázásra szorul, mert mára számos etikai és morális érték elveszett. Az emberek feladata a helyzet felismerése és az, hogy küzdjenek a jóért.
    A tudás iránti vágy felébresztése az asszonyok fő feladata, akik most lépnek a férfiak nyomába. A Halak csillagkép oppozícióban áll a Szűzzel, ami a női tulajdonságokra utal. Ezt napjainkra már minden nagy civilizáció elfelejtette. A jövőben fontos a teljes harmónia megteremtése férfi és nő között, hogy az utóbbi tudatos legyen a szere­lemben és némi fennköltséget vigyen a társadalom hétköznapjaiba.
    Ezután a foldönkívüliek közölték a beavatottakkal az A-terv megje­lölésű elképzelésüket, ami három fázisból tevődik össze.

    I. A tények megismerése
    Ez azzal kezdődik, hogy a földönkívüli űrhajók óvatosan leereszked­nek a világ minden nemzetének légterébe, hogy az emberek megfi­gyelhessék, hol tartanak az idegenek technikai, tudományos és kato­nai szinten.
    Ha az lenne a szándékunk, hogy legyőzzük és gyarmatosítsuk a Földet, ezt már akár háromszáz évvel ezelőtt is megtehettük volna, amikor az emberisége semmi ellenállást nem tudott volna tanúsítani az idegen űrhajók ellen. De a kolonizálását most is könnyű lenne megvalósítani. De nem ezt tesszük, továbbra is széles körben tájéko­zódunk, leszállunk, megpróbálunk kapcsolatot teremteni. Az önök kötelessége és feladata, hogy elterjesszék a kapcsolat lehetőségének hírét az országukban, készítsék elő a lakosságot, majd valósítsák meg a kapcsolatfelvételt.
    Az előkészítés: Olyan sok információt kell elterjeszteni, amennyit csak lehet. Minden eszközt igénybe kell venni: rádió, televízió, sajtó, előadások és kongresszusok, egyéni és csoportos beszélgetések, röpiratok, stb. Ez kemény és fáradságos munka, amihez csak saját eszkö­zeiket és idejüket használhatják fel. Olyanokkal szemben kell erősnek mutatkozniuk, akik nem veszik komolyan ezt az alkalmat. Ez főként a bolygót irányító nagyhatalmakra érvényes, aki kétségeket támaszta­nak és támadják a fenti tanok hirdetőit, vagyis önöket.
    Ezért legyenek éberek, ne engedjék, hogy az ellenzők tanai elterjed­jenek, mert ezek fékezni akarják az önök magasrendű szellemét és értelmét. Terjesszék tehát a legmagasabb igazságot, ami a tudás egyet­len forrása, mert az emberiségnek joga van az univerzális szeretet ér­telmében tisztességesen és igazságosan cselekedni.

    II. Az ellenséges világ
    Amikor a ti világotok megfigyelése a végéhez közeledik, segítenünk kell az emberiségnek evolúciós fejlődésében. De vannak olyan moz­zanatok, amikor kételkedni kezünk elhatározásunk helyességében a borzalmak miatt, amit a háború jelent, a városok bombázása, férfiak, nők gyermekek hidegvérrel való elpusztítása, amit a kormányzatok és a szellemi vezetők nem akadályoznak meg, mint ahogy azt sem, békeidőben gyerekek tömegei éhen haljanak. A következtetés, amit eb­ből levonunk, a borzalmas valóság: a földlakók - néhány kivétellel - lelkük mélyén javíthatatlan, brutális öldöklők. Ennek ellenére segíte­ni akarunk az embereken, fellépünk a nyereség- és hatalomvágy el­len, amit bizonyos erők támogatnak. Ismerjük az ellenfél erejét, s ezt ők is tudják. Az a kétséges kimenetelű kísérlet, hogy az emberiséget az ő zászlóik alatt küldjék egy nagy, végső harcba, csak egy reménytelen roham lenne, aminek következménye saját bukásuk lenne.

    III. Segítség a Föld bolygónak
    Ez a fázis tartalmazza a különféle instrukciók által történő, az embe­reknek szóló direkt segítséget. E cél elérésére sok esetben szükséges az embereket egy másik bolygóra szállítani, ahol beiskolázzák őket, majd a tanulás befejezése után földi testvéreik jó vezetőivé válhatnak. Olyan emberekről van szól, akik a Föld jólétén munkálkodnak és ezt a tevékenységet szolgálatnak tekintik. Mindenki, aki részt vesz ebben a programban, gyakran telepatikus utasításokat kap tőlünk. Több esetben személyes kapcsolat vagy többdimenziós vetítés nyújt segít­séget a munkájukban, s ha szükséges, lelki megerősítést is nyújtunk nekik.
    Ez az eljárás a kulcsa bolygójuk jövőjének.
    Közzétette: Sandal / www.fenyorveny.hu
    (A cikket csak forrásmegjelöléssel lehet megosztani, változtatás nélkül!)

    Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!



    Kiválasztottak
    • Blogger Comments
    • Facebook Comments
    Item Reviewed: Testvérek a plejádokról / A Nap Kozmikus Testvérisége Rating: 5 Reviewed By: Sandal - Bárány Tünde Nikoletta
    Scroll to Top