728x90 AdSpace

  • FRISS

    Üzemeltető: Blogger.
    2015. december 8., kedd

    Szimbólumok/Állatszimbólumok: Páva

    A pávához kapcsolódik a görög mitológiában az ezerszemű Argosz története, aki egyrészt a csillagos ég megszemé­lyesítője, másrészt Héra istennő örökké éber pásztora volt. Argosz szemei az egész testén voltak szétszóródva, Ovi­dius viszont úgy írta le, hogy mindet a fején viselte, és alváskor is csak kettőt hunyt le közülük. Innen ered a szólás, „árgus sze­mekkel” figyelni, őrizni valamit. Héra, az olimposzi istenek király­néja Argoszra bízta papnőjének, az argoszi ki­rálylánynak, a tehénné változ­tatott Iónak őri­zetét. Hermész azonban Zeusz parancsára - Pántól kapott sípjával - elaltatta és megölte Argoszt, kiszaba­dította Iót. Héra a nyugati tenger­partig üldöztette őt, amit azóta is Ión-tengernek neveznek. Majd Ió kelet felé menekült, és átkelt a - szintén róla elnevezett - Boszporuszon, ami te­héngázlót jelent.
    Argosz halála után annak sze­meit Héra ked­venc madarára, a páva farktollaira ültette át. A tollak „szemét” gyakran a magasabb rendű látóképes­séggel és böl­csességgel hoz­ták összefüg­gésbe.              
    Az argoszpáva zömmel barna-szürke színű, az általunk ismert páva pompázatos színes, zömmel zöld-sárga-kék tarkatollú. Őshazája Dél-Ázsia, Kelet-India, Ceylon szigete.
    A bennszülöttek sok helyen szent ma­dárnak tartják, elej­tése bűnnek számít, az elkövetőt agyon is ütik. A hindu templo­mok táján sok helyen félvadon tenyészik a páva, a papok gondozása alatt. A hindu mito­lógia szerint Indra-viharisten változott pávává, és tollait száz szemmel látta el, hogy meg tudjon mene­külni Ravana démontól. A páva Buddhá­nak jelképes szent madara. Fényállat, tündöklő
    Napmadár.
    A pávát sok helyen azért tekintik szent madárnak, mert a mérges kígyókat is elpusztítja. Egyiptomban ilyen értelem­ben csak az íbisz előzi meg. A páva Egyiptomban Amon-Ré Napisten tisz­teletéhez kötődik, a mindent látó Hórusz szemével azono­sították, a Napisten szent madarának tar­tották.
    A kínai mitológia szerint a páva tollazatában öt szín ve­gyül, amelyek az egész harmóniáját alkotják.
    A keresztény kultúrkörben pedig Jézus halálának és fel­támadásának szimbóluma.
    Huszka József ősi alaknak tartja a pávát, mert a magyar díszítőművészetben jelentős szerepet kapott. Eredetéről így ír: „A páváról nem tud a Baal-Asztarte kultusz, és azt hiszem indiai eredetű. Az indiai hitregében a páva a tiszta csillagos eget, meg a fénylő Napot jelenti. Indra, az istenek királya Nap is, ég is. A Napot kék égben, vagy csillagfényű égben, vagy a szivárványos égben, mint a százszemű Indrát, mint pávát látjuk, akinek lovai pávafar­kúak. Tehát Napot, világosságot, fényt jelent a páva. Ezt a jelen­tést költészetünk is őrzi a ’Fogoly katona’ balladájá­ban, vagy a ’Felszállott a páva vármegye házára’ kezdetű népdalban, me­lyekben a páva fényt, vilá­gosságot, eget jelent a tömlöc sötétjével szemben. A kereszténység a halha­tatlanság jelképéül hasz­nálta a pávát, amit szintén Keletről vett át.”
    A páva Napmadár mivoltát erősíti egy régi magyar le­genda, mely arról beszél, hogy nagyon régen, amikor a jégkorszak megfagyasztott mindeneket, a föld egyes ki­választott helyei ez alól a megfagyás alól mentesülve voltak. Ilyen kiválasztott hely volt maga a Kárpát-medence is, itt az emberek szerencsésen túlélték azt az időt, ami­kor a jeges sötétség istene kegyetlenkedett a földön. Ta­lán ezért éltek egykoron itt a Napállatok: az aranyszarvas, a páva, a Naporoszlán.
    Ezért válhatott a páva fényjelképpé. Mert ha ábrázoláso­kon két páva fog közre valamit „ott a sötétség be nem mehet”. „Ahol a páva lakik, ott a Nap fényét, az aranyat mindig ünneplik.” Így került a keresztelő kápolnákra és a szarkofágokra egyaránt. A keresztelő kápolnán a szellemi megújulás jelképe, a szarkofágon az örök élet, a mindig megújuló örök tavasz jelképe.
    A páva egy különleges madár. Ősi dokumentumokban a páva gyakran a királysággal hozható összefüggésbe, így látható ő a római császárnők és papnők emblémáján. Farka az égboltot és a szemeket jelképezte a csillagok felett. Ebből kiindulva a pávatoll az Isten mindent látó szemét testesítette meg.
    A páva a méltóságot és a karizmát jelképezi. Arra bíztat, hogy mutassuk meg, többek vagyunk annál, amit mások gondolnak rólunk. Emlékeztet az ősi táncokra és ceremóniákra, szépséget ad, és tudomásunkra hozza az élet tanácsát. A páva megmutatja, hogy a paradicsomot már a Földön is megtalálhatjuk. Hagyjuk kivirágozni szépségünket, ragyogni fényünket, és ne rejtőzzünk el többé. Arra szólít fel, hogy éljünk saját énünk szerint, és táncoljuk el az életet.
    Keleten, nyugaton egyaránt ősidők óta jelentős szimbólum, hiszen elég feltűnő, színpompás – és ambivalens jellegű ehhez. A páva elsődleges jelentése: pompa, dicsőség, hatalom és oltalmazó erő. Hajlamosak voltak a főnixet látni benne, ezért a feltámadást, halhatatlanságot, örökkévalóságot is jelképezi.
    Amikor a páva megjelenik valakinek az életében, a saját méltóságára, karizmájára hívja fel a figyelmet. Megmutatja, hogyan nyithatjuk szét „lelkünk köntösét” és hogyan tudjuk megmutatni, hogy többek vagyunk annál, mint ahogyan azt mások látják, sejtik, elkönyvelik, vagy akár annál, mint amit mi tartunk magunkról!
    Segít abban, hogy erőinket a földi szférákban tudjuk felhasználni, sőt, hogy ki tudjuk terjeszteni, így a Paradicsomot már itt is megtalálhatjuk. Arra hív fel, hogy éljünk saját késztetéseink szerint, táncoljuk, játsszuk el az életet. Méltóságos járása ősi ceremóniákra emlékeztet, amelyeknek révén bepillantást nyerhetünk az egyetemes igazságokba, illetve az égi és földi szférát egyesíthetjük.
    A kiterjesztett tollain pompázó sok-sok szemet a bölcsesség, magasabb rendű látóképesség és fokozott éberség szimbólumaként is értelmezik.
    Ambivalens megítélése és jelentése onnan ered, hogy míg rendkívül elegáns a megjelenése, lábai kifejezetten csúnyák, nem beszélve a hangjáról, ami pedig rettentő ronda rikácsolás. A hinduizmus szerint a páva egy angyal ruháját, az ördög hangját és egy tolvaj járását mutatja.
    Negatív oldalát is ki kell tehát emelni: hiúság, alaptalan és túlzott büszkeség. Üres külsőségek, amelyek elfedik, hogy nincs belső tartalom.
    Akinek a páva megjelenik az életében, mindenekelőtt érdemes tanulmányoznia előző életeit, hiszen az égi-földi szférák közötti összeköttetés erre is vonatkozik. Ennek kapcsán is tehetünk fel kérdéseket, a távolabbi gyökereket illetően. 
    További kérdések: mennyire tudjuk képességeinket megmutatni, érvényesíteni. A túlzott szerénység vagy épp ellenkezőleg: a túlzott hiúság jellemző-e ránk adott életszakaszban? Meglátjuk-e a számunkra kínálkozó lehetőségeket és meg tudjuk-e ragadni? Észreveszünk-e mindent, amit kellene – beleértve mások szempontjait is. Hogyan viszonyulunk az élethez, képesek vagyunk-e elég könnyedén venni a dolgokat? Mennyire koncentrálunk a külsőségekre, hol a határ ebben?
    Kulcsszavak: Nap, világosság, bölcsesség, magasabb rendű látóképesség, őrző, szellemi megújulás, örök élet, örök tavasz. Bölcsesség és rálátás, hivalkodó, védelmező és erőteljes.
    Közzétette: www.fenyorveny.hu
    Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!
    • Blogger Comments
    • Facebook Comments
    Item Reviewed: Szimbólumok/Állatszimbólumok: Páva Rating: 5 Reviewed By: Sandal - Bárány Tünde Nikoletta
    Scroll to Top