A Lund University kutatói szerint a radioaktív szénnek a több mint ezer éves grönlandi és antarktiszi jégmagokban megfigyelhető hirtelen feldúsulásai nem magyarázhatók másképp, csak extrém napviharok hatásaként. Az extrém napkitörések, a közben elszabadult töltött részecskék olyan csodálatos jelenségeket okozhatnak, mint a sarki fények, de potenciális veszélyforrások is egyben. Szélsőséges esetekben áramszolgáltatási fennakadásokat okozhatnak, és megzavarhatják a műholdas kommunikációs rendszereinket, márpedig mindkettő alapvető jelentőségű mindennapi életünkben.

A Lund University kutatói szerint a radioaktív szénnek a több mint ezer éves grönlandi és antarktiszi jégmagokban megfigyelhető hirtelen feldúsulásai nem magyarázhatók másképp, csak extrém napviharok hatásaként.
Az extrém napkitörések, a közben elszabadult töltött részecskék olyan csodálatos jelenségeket okozhatnak, mint a sarki fények, de potenciális veszélyforrások is egyben. Szélsőséges esetekben áramszolgáltatási fennakadásokat okozhatnak, és megzavarhatják a műholdas kommunikációs rendszereinket, márpedig mindkettő alapvető jelentőségű mindennapi életünkben. A Lund University kutatóinak új eredménye szerint a napviharok jóval erősebbek is lehetnek, mint azt eddig gondoltuk, és megerősítették azt is, hogy több mint ezer évvel ezelőtt két alkalommal is lecsapott a Földre extrém napvihar.
A Raimund Muscheler (Lund University) által vezetett nemzetközi kutatócsoport a grönlandi és az antarktiszi jégből vett mintákban keresték az extrém napviharok hatásának nyomait. A Tejútrendszerből és a Napból érkező töltött részecskék, a kozmikus sugárzás hatása a Földön gyakorlatilag mindenütt megfigyelhető, például radioaktív szénizotópok formájában. Néhány évvel ezelőtt a kutatók a fák évgyűrűinek vizsgálatából arra a következtetésre jutottak, hogy Kr.u. 774/775-ben és Kr.u. 993/994-ben hirtelen megemelkedett a szénizotópok radioaktivitása. A növekedés okára azonban nem derült fény, a téma azóta is a kutatók közötti vita tárgya.
Muscheler és munkatársai ennek próbáltak utánajárni, ezért kezdtek a grönlandi és antarktiszi próbafúrások során kiemelt jégmagok szisztematikus vizsgálatába. Azt találták, hogy az említett növekedés – pontosan ugyanazon időszakokban – a jégmagokban is kimutatható. Muscheler szerint ezen eredmény alapján már egyértelmű, hogy a radioaktív szénizotópok hirtelen feldúsulásait csak a “szokásosnál” jóval erősebb napviharok okozhatták 1241 és 1022 évvel ezelőtt.
A kutatás először szolgáltatott megbízható részecskefluxusokat a két eseménnyel kapcsolatban. Muscheler rámutatott arra, hogy ez mennyire fontos a hibatűrő elektronikai rendszerek tervezése szempontjából, mivel a “történelmi” kitörések intenzitása messze meghaladta a műszeres megfigyelések korában észlelt bármelyik napviharét. Ennek fényében pedig az eseményekben rejlő kockázatokat is újra kell értékelnünk.
Az eredményeket részletező szakcikk a Nature Communications-ben jelent meg.
Közzétette: www.fenyorveny.hu
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!





Oszd meg vagy küldd tovább: / Share To:

Post A Comment: