728x90 AdSpace

  • FRISS

    Üzemeltető: Blogger.
    2015. szeptember 23., szerda

    Eckhart Tolle: A jón és a rosszon túli, magasabb jó

    Van-e különbség a boldogság és a lelki béke között?

    Igen. A boldogság olyan feltételektől függ, amelyeket pozitívnak érzékelünk, a belső, lelki béke független ilyesmitől. Lehet-e kizárólag pozitív dolgokat magunkhoz vonzani az életünkben? Ha hozzáállásunk és gondolkodásunk mindig pozitív, akkor csak pozitív eseményeket és helyzeteket hozunk létre, nem igaz?

    Valóban tudod, hogy mi a pozitív és mi a negatív? Rendelkezel a teljes képpel? Számtalan olyan ember található, akinek az életében a korlátok, a kudarc, a veszteség, a betegség vagy a bármilyen formában jelentkező fájdalom a legkitűnőbb tanáruknak bizonyult! Arra tanította meg őket, hogy dobják el hamis énképüket és felszínes, egójuk által diktált céljaikat és vágyaikat. Mélységet, alázatot és együttérzést adott nekik. Valódibbá tette őket.

    Valahányszor valami negatív dolog történik veled, abban mindig jelentős tanulnivaló rejlik, még ha azt esetleg nem is veszed akkor észre! Még egy rövid ideig tartó betegség vagy egy baleset is megmutathatja neked, hogy mi a valódi, és mi a hamis az életedben, hogy végső soron mi számít, és mi nem. Magasabbról nézve a helyzetek mindig pozitívak. Pontosabban fogalmazva: se nem pozitívak, se nem negatívak. Olyanok, amilyenek.

    És ha úgy élsz, hogy teljesen elfogadod azt, ami van – ami az egyetlen józan életforma -, akkor az életedben többé már nincs „jó” vagy „rossz”. Csak egy magasabb jó van, ami a „rosszat” is magába foglalja. Az elme nézőpontjából azonban létezik jó és rossz, rokonszenv és ellenszenv, szeretet és gyűlölet. Ezért olvashatjuk A teremtés könyvében Ádámról és Éváról, hogy nem maradhattak tovább a „paradicsomban”, miután „ettek a jó és rossz tudásának fájáról”.

    Számomra ez tagadásnak és önámításnak hangzik. Ha valami rettenetes történik velem vagy valamelyik hozzátartozómmal, pl. baleset, betegség, halál, akkor ugyan tettethetem, hogy az nem is rossz, holott valójában az igenis, rossz! Akkor meg minek tagadjam?

    Nem tettetsz semmit. Mindössze hagyod, hogy úgy legyen, ahogy van. Ez minden. Ez a „lenni hagyás” emel át az elmén, ami ellenállási mintáival teremti meg a negatív-pozitív polaritást. A megbocsátás egyik kulcsfontosságú aspektusáról beszélek. A jelen megbocsátása még fontosabb, mint a múlt megbocsátása! Ha minden pillanatot megbocsátasz – hagyod, hogy úgy legyen, ahogy van -, akkor nem gyülemlik föl benned neheztelés, amit aztán majd valamikor később kell megbocsátanod.

    Emlékeztetlek, hogy én nem boldogságról beszélek! Ha például egy szeretted épp most halt meg, vagy ha érzed saját halálod közeledtét, nem lehetsz boldog. Ez lehetetlen. De lehetsz békés! Lehet szomorúság, és folyhatnak könnyek, de ha lemondasz az ellenállásról, akkor a szomorúság mögött mély higgadtságot, nyugalmat, megszentelt jelenlétet fogsz érezni. Ez a Lét kisugárzása, ez a lelki béke, a jó, amelynek nincs ellentéte.

    Mi a helyzet, ha az adott szituációval kapcsolatban nem vagyok tehetetlen? Hogyan tudom egyszerre hagyni, hogy legyen, s ugyanakkor meg is változtatni azt?

    Tedd meg, amit meg kell tenned, és fogadd el, ami van! Mivel az elme és az ellenállás rokon értelmű fogalmak, az elfogadás azonnal megszabadít az elme uralmától, és újra összekapcsol a Léttel. Ennek eredményeképpen a „tettre” sarkalló, szokásos egoindítékok -a félelem, a kapzsiság, a hatalomvágy, a védekezés, a hamis éntudat táplálása – már nem jönnek számításba. Az elménél végtelenül hatalmasabb intelligencia veszi át az irányítást, és cselekvésedbe eltérő minőségű tudatosság fog beáramlani.

    „Fogadd el, bármi jön is feléd a sors mintázatába szőve, hisz mire is lehetne nagyobb szükséged!?” Ezt 2000 éve írta Marcus Aurelius, azon kevesek egyike, akik a világi hatalom mellett bölcsességgel is rendelkeztek.

    A jelek szerint a legtöbb embernek rengeteget kell szenvednie, amíg végre lemond az ellenállásról, és elfogadja az adott helyzetet, más szóval: amíg megbocsát. Amint erre sor kerül, az egyik legnagyobb csoda történik meg: a látszólagos rosszon keresztül fölébred a Lét-tudat, a szenvedés átalakul lelki békévé! A világban létező minden rossz és szenvedés hatása végső soron az, hogy rákényszeríti az embert annak fölismerésé-re, ki is ő a néven és formán túl. így, amit beszűkült látóterünkkel rossznak vélünk, az valójában része a magasabb jónak, amelynek nincs ellentéte. Ez azonban kizárólag megbocsátás révén válik számodra is igazzá. Amíg ez nem történik meg, addig a rossz nem váltódik meg; továbbra is gonosz marad.

    A megbocsátás révén – ami lényegében azt jelenti, hogy fölismerem a múlt jelentéktelenségét, és hagyom a jelen pillanatot olyannak lenni, amilyen – az átalakulás csodája nemcsak belül, hanem kívül is megtörténik. Az intenzív jelenlét csöndes tere kibontakozik benned és körülötted. Bárki vagy bármi lép is be a tudatosság eme terébe, arra az hatni fog. Néha nyilvánvalóan és azonnal, máskor mélyebb szinteken, amikor is lát-ható jelek csak később mutatkoznak. Megszűnik a viszály, elmúlik a fájdalom, eloszlik a tudattalanság – anélkül, hogy bármit is tennél -, egyszerűen attól, hogy vagy, és fenntartod az intenzív jelenlét frekvenciáját.
    Közzétette: www.fenyorveny.hu
    Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!


    E.Tolle: A most hatalma
    • Blogger Comments
    • Facebook Comments
    Item Reviewed: Eckhart Tolle: A jón és a rosszon túli, magasabb jó Rating: 5 Reviewed By: Sandal - Bárány Tünde Nikoletta
    Scroll to Top