728x90 AdSpace

  • FRISS

    Üzemeltető: Blogger.
    2015. augusztus 14., péntek

    David Icke: A kollektív tudat

    Ami a világban történik, tükörképe annak, ami itt és most bennünk, az egész emberi fajban játszódik. Mi hoztuk, hozzuk létre ezt a valóságot. De hogyan? 
    Ellentétben azzal, amit az orvostudomány megszállottan szajkóz: a fizikai test nem a teljes emberi lény. A test fantasztikus fizikai héj, mely révén örökkévaló önmagunk megtapasztalja a fizikai világot. Messze többek vagyunk, mint a testünk.

    A Teremtés … és az igazság felszabadít nem más, mint az egyetlen, végtelen Szellem önkifejezése. Minden életforma az egyetlen Szellem – amit sokan Istennek hívnak – egy-egy aspektusa. Egymás vagyunk. Mindannyian Isten vagyunk – ha ezt a megnevezést kívánod használni.

    A Tudat, a Forrás-Tudat – amit én vakító fényként látok, és amely minden mást létre gondol – e Szellem közepén van. A Teremtés a valóság végtelen számú dimenzióiból, hullámhosszaiból és frekvenciáiból áll. A fizikai világ csak egy közülük.

    Az említett frekvenciák ugyanazt a teret foglalják el, mint a mi fizikai világunk. Pontosan úgy, mint ahogy az összes, a környékedre sugárzott televíziós, rádiós és telekommunikációs frekvencia egyszerre foglalja el azt a teret, ahol most éppen a tested van.

    Nem lépnek kölcsönhatásba egymással, mert különböző frekvenciákon, dimenziókban vannak, különböző sebességgel rezegnek. Abban a pillanatban, amit halálnak hívunk, elménk-érzelmeink-lelkünk – tehát gondolkodó és érző részünk – kilép a testből, vagy ahogy én hívom: a "genetikus űrruhából".

    A mindörökké létező Szellem aspektusa, a lélek továbbhalad a valóság másik hullámtartományába, egy másik „világba”, hogy ott folytassa fejlődését. Mindössze ez történik a „halálközeli” vagy „testen kívüli” élmények alatt is, amikor a lélek egy kis időre elhagyja a testet, majd visszatér oda. Az ilyen élményeket átélők feltűnően egyező tapasztalatokról számolnak be. Az élet mindörökké tart – mindenki számára.

    Szellemi, érzelmi, lelki énjeink mágneses energiamezők sorozatai, amelyek kölcsönhatásban állnak egymással olyan energiaörvényeken keresztül, amelyek a hindu vagy szanszkrit eredetű csakra – fénykerék – néven ismertek.

    Ezek az örvények energiaspirálok, amik keresztezik lényünk minden síkját, és energiát közvetítenek közöttük. E rendszer következménye, hogy az érzelmi sík kiegyensúlyozatlan állapota – amit talán stressz okozott – átterjed lényünk más szintjeire, beleértve a fizikai testet is. Így okozhat a stressz betegséget. Amit „fizikai” betegségnek hívunk, az valójában többdimenziós diszharmónia, avagy a lelki nyugalom, jóllét, az egészség hiánya.

    A kozmoszból folyamatosan mágneses energiát szívunk magunkba, főként a gerincoszlop alján lévő úgynevezett gyökércsakrán át. Ez az életerő áthalad lényünk síkjain, és rezonanciába lépünk ránk jellemző frekvenciáival, majd az így egyénivé vált, lenyomatunkat tartalmazó energiát csakráinkon át szétsugározzuk a környezetünkbe…

    Ezt az energiát érzékelik az emberek, amikor arról beszélnek, hogy valakiből jó vagy rossz „rezgések” áradnak. Ugyanerről van szó, amikor azt mondjuk egy házról vagy egy helyről, hogy „kellemesnek”, „hívogatónak” vagy éppen „ijesztőnek” érezzük. Az „atmoszféra, a légkör” valójában az emberek által – a jelenben vagy a múltban – keltett rezgések, energialenyomatok összessége.

    Régi csaták helyszínein gyakran kényelmetlenül érezzük magunkat, mert érzékeljük az energialenyomatot, amit a résztvevők fájdalma, agressziója és szenvedése hagyott ott. Alapvető különbség van a gyökércsakrán át felvett energia, és az általunk kibocsátott energia között. Ez azért van így, mert az energia természete és formája megváltozik, miközben áthalad rajtunk.

    Rákerül a mi egyedi energiamintánk lenyomata, és ez a minta pontosan tükrözi azt, ami bennünk, abban a pillanatban történik gondolatilag, érzelmileg és lelkileg. Pillanatról pillanatra energiamezőt sugárzunk ki, amely tükrözi, hogy mit gondolunk magunkról. Úgy tűnhet, ennek semmi köze a világ befolyásolásához, pedig ténylegesen ebből fakad mindaz, ami történt és történni fog.

    Valahogy úgy lehetne elképzelni ezt a folyamatot, mintha mágneses köpenybe, aurába burkolóznánk. A „hasonló hasonlót vonz” elve szerint mágneses energiamezőnk – belső személyiségünk külső tükröződése – vele csereszabatos, összeegyeztethető energiamező-azok vagyunk, amit gondolunk 
    ket vonz magához.

    Minden,ami létezik, energia….. Az energia tudatosság, a tudatosság…. Azért vonzódunk bizonyos emberekhez, helyekhez, élményekhez és életmódokhoz, mert mágnesesen vonzanak magukhoz. Ez a vonzás „köpenyünk” mágnesességéből fakad. Köpenyünk viszont pusztán tükre annak, amit hiszünk, vélünk, gondolunk magunkról. Az életünk pontos fizikai másolata a tudatalatti elménknek.

    Ahogyan az gondolkodik, érzékeli önmagát, másokat és a világot, pontosan 
    az kel életre fizikailag a magunkhoz vonzott emberekben, helyekben és tapasztalatokban. Amikor gyerek voltam, az a mondás járta: „Gondold, hogy szerencsés vagy, és az leszel!”. Örök igazságot tartalmaz ez a mondás, bár a szerencséhez semmi köze. Olyan embereket, helyeket és tapasztalatokat vonzunk magunkhoz, akik mágnesesen kapcsolódnak a „köpenyünkhöz”.

    Ezért ha belül azt hisszük, mindig szegények és elnyomottak leszünk, ezt a mintát tartalmazza majd köpenyünk. Azt mondhatnánk, a reménytelenség köpenyévé válik. Ez a mágneses minta magához vonzza azokat a tapasztalatokat, amelyek biztosítják, hogy szegények és elnyomottak maradjunk. Már meg is teremtettük a saját valóságunkat. Annyira, de annyira életbevágónak tartom, hogy megértsük:

    Mi teremtjük saját valóságunkat!

    Az évezredekre visszanyúló vallások és ősi szövegek közös témája: „amint vetsz, úgy aratsz”, „szemet szemért, fogat fogért”, és „amit másokkal teszel, azt teszik majd veled is”.

    A szó, amivel mostanában legtöbbször jelölik ezt a folyamatot: a „karma”. Nagyon gyakran a karmát csak negatív értelemben tárgyalják. Valami kellemetlen dolog történik valakivel, és erre azt mondja, ez biztosan az ő „karmája” miatt volt. Majdhogynem a büntetés formájának tekintik. Egy bizonyos szinten valóban büntetés – önbüntetés. Mi hozzuk létre, nem valami dühös, ítélkező, ujjával fenyegető Isten! Szerintem, amit karmának hívunk az csak egy másik szó arra, hogy kifejezzük, miképpen teremtjük saját valóságunkat.

    Ha kiegyensúlyozatlanok vagyunk, és ez oda vezet, hogy másokkal rosszul bánunk, ez a kiegyensúlyozatlanság fizikai tapasztalatot vonz hozzánk: „tükröt”, ami megmutatja, mit gondolunk saját magunkról. Ily módon, amit másokkal teszünk, visszatér majd hozzánk, mert még mindig ragaszkodunk ahhoz a kiegyensúlyozatlansághoz, az önmagunk-iránt érzett-szeretet hiányához, ami odavonzza majd a megfelelő eseményeket.

    Ha jó viszonyban vagyunk saját magunkkal, és pozitív felfogásunk van az életünkről, akkor a jelenben ennek megfelelő világot teremtünk magunk körül. Ez a pozitív „karma”. Az én felfogásom eltér a New Age áramlat karmaképétől, mely szerint: ha egyszer elkövettünk valamit, akkor arra mindenképp karmikus választ kapunk, nem számít, hogy a későbbiekben mit teszünk.

    Úgy érzem, ha valakivel negatívan viselkedünk, majd felismerjük, miért tettük, és megváltoztatjuk azon tettünk belső okát, vagyis megváltoztatjuk mágneses kisugárzásunkat, köpenyünk természetét, akkor nem vonzzuk a „karmát”. Nincs rá szükségünk, mert felismertük benső egyensúlyvesztésünket.

    Ez minden, amiért a karma létezik. A Teremtés a szeretetről szól. Önmagunk szeretetéről és mindenki más szeretetéről. A karma része ennek a szeretetnek. Eszköz, amely lehetővé teszi, hogy szembenézzünk magunkkal, ledobjuk negatív málhánkat, és haladjunk tovább. Segítség a fejlődéshez, ajándék, nem büntetés – hacsak úgy nem döntünk, hogy azzá tesszük.

    Nem számít, életedben milyen élmények értek eddig, vagy érnek most, te teremted őket, senki más. Két dologra érdemes emlékezni, amíg e könyvet olvasod és életed folyamán is folyamatosan: az áldozati gondolkodásmód, lelki beállítottság áldozati valóságot teremt! Valamint: ha hiszel valamiben, azt meg fogod valósítani! A valóság teremtése sok szinten történik.

    Az egyének közti kölcsönhatások összessége felhalmozódik az emberiség kollektív elméjében. Minden faj rendelkezik kollektív elmével, s ezzel a faj minden egyede össze van kapcsolva. Gondolati mintáinkat folyamatosan hozzáadjuk a kollektív szinthez, és hozzáférésünk van a többi kollektív szinten tárolt mintához. Ez kétirányú áramlás: adunk és kapunk.

    A tudósok kimutattak valamit, amit úgy hívnak, a századik majom jelenség: felfedezték, hogy ha egyszer egy faj bizonyos számú egyede megtanul valami újat, hirtelen a faj többi tagja is meg tudja azt tenni anélkül, hogy megmutatnák neki. Egyszerűen ösztönösen teszi. Habár a hivatalosan elismert tudományok nem tudják megmagyarázni a jelenséget – lévén hihetetlenül szűk a rálátásuk az élet természetére – a folyamat rendkívül egyszerű.

    Amint egy fajon belül bizonyos számú egyed kollektív szintre továbbítja az új tudást, a kollektív elme változása eléri a „kritikus tömeget”. A tudás eléggé megerősödik a kollektív elmében ahhoz, hogy a faj minden egyes tagja hozzáférjen.

    Miután ráhangolódtak a rezgésre, a gondolati mintára, ami az adott tudást tartalmazza, tudják, hogyan tegyenek meg valamit anélkül, hogy bárki megmutatná nekik, mert a gondolati minta vezeti őket. Mi ezt ösztönnek vagy ihletnek hívjuk, pedig valójában ráhangolódás egy rezgésre, frekvenciára, amely tartalmazza az új xvi azok vagyunk, amit gondolunk információt.

    Mindaz, amit elmondtam arról, hogy az egyén hogyan teremti saját valóságát, ugyanúgy vonatkozik a kollektív emberi tudatra is. Tükrözi az emberi gondolkodás végeredményét, annak összességét, amit az emberi faj, mint egész gondol magáról. Ha az emberiség nem kedveli önmagát, nem szereti és nem tiszteli magát, akkor ezen a bolygón ezt a valóságot fogja megteremteni.

    Annak megfelelő fizikai megnyilvánulásokat vonz magához, ahogyan a saját értékeit és lehetőségeit látja. A különbség csupán annyi, hogy ez alkalommal a mágneses köpeny nem egy embert borít be, hanem az egész bolygót.

    Ez teremti a világméretű valóságot. A mindennapi életünkben nézd meg ennek a folyamatnak a következményeit. Az emberiség egésze szeretné elhárítani a felelősséget azért, ami a világban történik. Ha bármi rosszul megy, halljuk az aggódó kérdést: „Mit tesznek majd ők ezzel kapcsolatban?” Ritkán tekintünk önmagunkra, amikor felelősségről van szó.

    Lehet, hogy szeretünk panaszkodni a politikusokra, a bankárokra, de azért a legtöbb ember még mindig inkább azt szeretné, hogy mások működtessék a világot, minthogy elfogadja a részvétel felelősségét. Ezek azok a gondolati minták, melyek uralják a kollektív elmét, és ezért az, ezt a valóságot teremti meg kollektív, világméretekben – a saját képére és hasonlatosságára.

    A kollektív elme válaszként arra a vágyra, hogy „csinálja valaki más”, egymáshoz vonzotta az energiamezőket – embereket –, hogy építsék föl a titkos hálózatot, mely most irányt szab mindenki életének. Megkaptuk, amit kértünk, amit „létre gondoltunk”. Ugyanez igaz a vallásokra is.

    Őket is a kollektív elme gondolatmintái hozták, hozzák létre, éppúgy, mint a médiát és más intézményeket, amelyek félelmet és bűntudatot használnak a manipulációhoz és az irányításhoz. Kollektív szinten tükrözik, amit az emberek milliárdjai mindennapi életükben tesznek.

    Félelemmel és bűntudatkeltéssel manipulálnak, hogy elérjék céljaikat. Figyeld magad néhány napig, és nézd meg, hányszor használsz félelem- és bűntudatkeltést, hogy kézben tarthass egy helyzetet. Megtesszük, anélkül, hogy tudatában lennénk, és ezt a viselkedésmódot adjuk tovább a gyermekeinknek.

    Mert mit is mondunk nekik? „Rossz fiú vagy! Ha még egyszer ilyet teszel, elnáspángollak! Várj csak, amíg apád hazajön! Majd megkeserülöd!” – félelem „Rossz kislány vagy! Hogy tehettél ilyet anyáddal és apáddal? Hogy okozhattál nekünk ilyen bánatot, amikor annyi mindent megtettünk érted!” – bűntudat Ezek csak apró példák arra, hogyan használjuk a gyerekkel szemben a félelem- és bűntudatkeltést.

    A gyerekek már korán megtanulják, hogy ugyanezt tegyék másokkal. Mire elérjük a felnőttkort és e korra jellemző viszonyokat, az irányítás és manipulálás céljából használt félelem- és bűntudatkeltést művészi szintre emeljük.

    Díjakat kellene osztogatni érte, mint annyi minden másért! Következésképpen ez a gondolati minta eluralta az elmét, tudatot, majd ez megteremtette ennek kollektív fizikai tükörképét, a vallásokat és más intézményeket, amelyek megmondják nekünk, hogy mit gondoljunk, valamint mesterségesen félelmet és bűntudatot ébresztenek, hogy irányítsanak.

    Őket is mi teremtettük, saját képünkre és hasonlatosságunkra. Ők a mi tükörképünk, legalábbis a kollektív önmagunké. Ez azonban jó hír, mert így hatalmunkban áll a világméretű manipulációt megszüntetni egyszerűen azzal, hogy mi magunk felhagyunk a manipuláció használatával. Az emberi felfogás ilyesfajta átalakulása létfontosságú e bolygó jövőjére és a világra nézve, amit gyermekeinkre hagyunk! Az emberiség vágya, hogy átruházza a döntés felelősségét, lehetővé tette olyan rendszer kifejlődését az eltelt évezredek folyamán, amely rendszer ma egy világméretű fasiszta diktatúra megteremtésének küszöbén áll.

    Hogy a fasizmus Adolf Hitlerrel véget ért!? Bárcsak úgy lenne! Ma is ugyanaz a fasiszta gondolkodási séma irányítja a világ titkos kormányát, ami percről-percre úgy manipulálja az emberi elmét, hogy elfogadja a központosított világméretű zsarnokságot.

    Ezt a zsarnokságot úgy hívják Új-Világrend! És hacsak fel nem rázzuk magunkat spirituális szendergésünkből, akkor ez Világkormány létrejöttében fog megnyilvánulni, valamint központi Világbankban és fizetőeszközben, Világhadseregben, és olyan népességben, amelyet beültetett mikrochipek kötnek össze a központi számítógéppel.

    Ha bárki úgy gondolja, hogy ez nevetséges, akkor neki a következő néhány száz oldal nagyon is kijózanító lesz! Elképesztően közel vagyunk mindezekhez. Itt az ideje felnőni és felébredni! Miközben annak történetét olvasod, hogy hogyan irányították és manipulálták ily mértékben életedet és az egész bolygóét, kérlek, ne téveszd szem elől: ezt közösen hoztuk össze.

    Az emberek, akiket megnevezek és az események, amelyekről írok, csak tükrök, amik visszatükrözik az emberi fajra és a Földre a saját gondolatmintáinkat. Ez a világ csupán fizikaivá vált emberi gondolat.

    Amikor felismerjük, melyek a káros gondolatminták és eltávolítjuk azokat, a fizikai valóságunk meg fog változni, és a világ is meg fog változni. De nem előbb! Ez a történet velünk kezdődik és velünk is végződik”.
    Közzétette: www.fenyorveny.hu
    Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!


    David Icke:: És az igazság felszabadít! 


    • Blogger Comments
    • Facebook Comments
    Item Reviewed: David Icke: A kollektív tudat Rating: 5 Reviewed By: Sandal - Bárány Tünde Nikoletta
    Scroll to Top