728x90 AdSpace

  • FRISS

    Üzemeltető: Blogger.
    2015. július 13., hétfő

    Az elengedés művészete - A Sedona módszer

    Legtöbbször azzal okozunk csalódást, boldogtalanságot és félreértéseket, hogy foggal-körömmel ragaszkodunk korlátozó gondolatainkhoz és érzéseinkhez.
    Bizony előfordul, hogy a gondolatok, az érzések és a viselkedés megszokott iránya hatalmas erővel fogja vissza az embert. Olyan, mintha egy gumiövvel a derekunkon igyekeznénk előrerugaszkodni. Hiába kerülünk közel ahhoz, amit szeretnénk az életünkbe vonzani, a régi reakciók olyan erősen fognak vissza, hogy visszahúznak az idejétmúlt minták közé.
    Ezek a megrögzött minták rengeteg energiát rabolnak el tőlünk. Minden negatív minta, amit megtartunk a múltból, megfoszt attól az energiától, amelynek segítségével megteremthetnénk mindazt, amire csak kedvünk szottyan.
    Íme, egy gondolat a gondolkodásról, amelyen érdemes eltöprengeni. Ha igaz az, hogy naponta több mint ötvenezer gondolat suhan át az elménken, az túl sok ahhoz, hogy mindet kordában tartsuk, és egytől egyig pozitív legyen. Ha bal lábbal kelünk fel, rosszkedvünk egész napunkat és valamennyi aznapi gondolatunkat beárnyékolja. Hatásosabb ezért, ha az érzelmeinken uralkodunk, mint ha a gondolatainkat próbálnánk megzabolázni.

    Hogyan használhatjuk tehát a vonzás törvényét a kívánt eredmény elérése érdekében?

    Nos, mi a ragaszkodás ellentéte? Mi más volna, mint az elengedés! Mindkettő az élet természetes velejárója. Ez az alapelv a Sedona-módszer kiindulópontja.
    Velünk született képességünk az elengedésre a legtöbb ember esetében jószerivel odaveszett, noha kisgyerekként öntudatlanul éltünk vele. Szüleink, tanáraink és a társadalom egésze tett róla, hogy felnőtté válásunk közben megfeledkezzünk róla.
    Az elengedés tehát velünk született képesség, amelynek neveltetésünk ellentmond. A legnagyobb fennakadást az okozza, hogy azt sem tudjuk, mikor célszerű elengedni valamit, és mikor érdemes ragaszkodni hozzá. A többség tévedésből tart ki valami mellett, méghozzá nem ritkán a saját rovására.
    Aki elengedi a negatív mintákat, a felszabaduló energiát arra érdemes célokra és törekvésekre fordíthatja.
    Ne feledd: akkor tudod megteremteni azt, amire vágysz, ha máris a magadénak érzed, és nem csupán álmodozol róla. A Sedona-módszernél nincs hatásosabb, ha meg akarsz szabadulni negatív érzéseidtől, és át szeretnéd érezni, milyen az, amikor teljesülnek a kívánságaid.

    Mi a helyzet azonban a tudattalan gondolatokkal és érzésekkel?

    Nos, miközben folyamatosan temérdek gondolatot és érzést teremtünk mindennel kapcsolatban, a legtöbb gondolatunk megmarad a tudattalan birodalmában. Valójában cselekedeteink 94–96 százalékára tudattalan gondolatok és érzések ösztönöznek, amelyek fölött nincs hatalmunk. A jó hír az, hogy amikor a Sedona-módszer segítségével elengedjük a tudatos érzéseket, egyszersmind a tudattalan is kiürül, és mi visszavehetjük az irányítást.
    Miután megszabadulunk gondolatainktól és érzéseinktől, a negatív töltés is elenyészik, mi pedig megnyílunk az öröm, a béke, a boldogság, a jólét és a szeretet természetes érzései előtt.
    Elengedhetünk tehát mindent, ami negatív, és felszínre segíthetjük a lényünk mélyén munkáló jót. Ez drámai gyorsasággal alakítja át a céljainkra és álmainkra vonatkozó gondolatok és érzések összességét, és átütő erővel juttatja érvényre életünkben a vonzás törvényét.


    A SEDONA MÓDSZER EREDETE

    Az elengedés módszere nem egy módszer, inkább különféle módszerek családja. Ahogy ez lenni szokott, egy forrásból indult, aztán az alapító halála után többféle irányzatra bomlott szét. Azért nagyon nagy különbségek nincsenek az egyes irányzatok között.

    Az alapító Lester Levenson amerikai vállalkozó és fizikus volt, és mint sok más módszer esetében, a módszer megalkotása a saját életében bekövetkezett krízis eredménye volt. Lester ugyanis sikeres vállalkozó volt. Sokféle üzletbe belefogott, így pl. volt étkezője, fatelepe, boltja, ezekkel általában jól is keresett, de egyre inkább hiányérzete volt, mivel nem érezte magát boldognak. Ez nem csak lelki panaszokban nyilvánult meg, hanem testi problémákban is, 43 éves korára mindenféle betegséget és nyavalyát megkapott: migrén, gyomorfekély, sárgaság, ízületi panaszok, szívbetegség. 43 éves korára a szívbetegsége annyira súlyossá vált, hogy az orvosok lényegében hazaküldték meghalni, azzal, hogy talán van még egy pár hete hátra, ha nagyon vigyáz magára. 1954-et írtunk, ebben az időben még nem végeztek bypass műtétet, ha valakinek eltömődtek a koszorúerei, az lényegében halálos ítéletet jelentett.

    Tehát Lester Levenson 43 éves korában hazament a kórházból meghalni. Otthon aztán úgy döntött, hogy még lélegzik, tehát van még remény.

    Gondolta, hátha kitalál valamit, ami esetleg segíthetne rajta. Ha nem, akkor pedig saját maga fog véget vetni az életének, nem hagyja rá az infarktusra. Nekiállt tehát gondolkodni. Egyedül élt New York-i apartmanjában, pénze volt elég a vállalkozásaiból, csak éjszaka ment ki egy órára bevásárolni valamelyik éjjel-nappali boltba.

    Azzal kezdte, hogy megvizsgálta az életét, mikor érezte boldognak magát. Arra jutott, hogy ha nagy ritkán boldognak érezte magát, az mindig olyankor volt, amikor szeretett valakit. Ez volt tehát a kiindulópont.

    Később azt is felfedezte, hogy a szereteten kívül minden más érzelmet el lehet engedni. Nekiállt tehát elengedni minden olyan múltbeli érzelmet, amely nem szeretet volt: dühöt, tehetetlenséget, büszkeséget és minden mást is. Nagyjából három hónapig végezte ezt a munkát. Lényegében egész nap nem csinált mást.

    Közben egyre nagyobb energiát érzett magában. Előfordult, hogy elengedés közben ki kellett mennie az utcára egyet sétálni, mert másként nem tudta levezetni az energiáit. A három hónap leteltével a teste meggyógyította magát, az összes panasza eltűnt. 84 éves koráig élt, kitűnő egészségben.

    Néhány idézet Lestertől arról, mi történt vele a módszer alkalmazása során:

    „Visszafejtettem a tudattalan görcsöket, tendenciákat, hajlamokat, közben pedig egyre inkább tudatosodott bennem, hogy szabad vagyok, hogy a szabadság az alaptermészetem. Egyre szabadabbá váltam, és automatikusan eljutottam egy olyan állapotba, ahol a mentális korlátok oldásának eredményeképpen az Önvaló elkezdte megmutatni magát nekem.”

    Láttam, hogy a valódi énem csupán a "vanás," a létezés, és hogy a vanásom pontosan ugyanaz, mint az univerzum vanása. És amikor ezt megláttam, azonosultam az univerzum minden lényével; minden atommal, ami benne van. És ha ezt teszed, minden olyan érzés eltűnik belőled, hogy te külön egyén, ego lennél.
    Azt képzeltem vagy álmodtam, hogy egy test vagyok. És éppen most is azt álmodom, hogy én ez a test vagyok.
    Valójában az egyetlen dolog ami létezik, az a Létezés. Ez a valódi, változhatatlan dolog, ami minden más mögött áll. És te is az vagy.
     A megvilágosodás előtti és utáni élet két ellentétes véglet volt. Először mérhetetlen depresszió és betegség volt. Utána pedig leírhatatlan boldogság és derű.
    Amikor harmóniában vagy, és támad egy gondolatod, a világegyetem minden atomja megmozdul azért, hogy megvalósítsa a gondolatodat. És ez így van.” 

    Néhány idézet Lester Levensontól: 

    „A kudarc érzése már életünk legelső napjainkban elkezdődik. A szüleink megmondják, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk."

    "Valahányszor akarunk valamit csinálni, amire ők azt mondják: "Ezt nem szabad!" azt érezzük, hogy tehetetlenek vagyunk, hogy nem tudjuk, hogyan kell a dolgokat csinálni.”

    „Ha valamit nem akarunk megtenni, ők pedig azt mondják, hogy "Csináld meg!", megint csak azt fogjuk érezni, hogy nem tudjuk, hogy kell a dolgokat csinálni.”

    „Az lenne a jó, ha egyetlen nyelv sem tartalmazna tagadó szerkezeteket - ne legyen "nem tudom", "nem sikerül", stb. Csodálatos volna, ha ezek a dolgok eltűnnének az emberi nyelvekből.”

    „Rá fogsz jönni, hogy mindent, amit mondani akarsz, ki lehet fejezni pozitív módon. Csak arra gondolj, hogy mit akarsz, és azt is fogod kapni.”

    „Összességében a születésünk óta belénk vert tehetetlenség az, amit korlátoz minket. Az munkált a szüleinkben; és ők is a saját szüleiktől kapták. Folyamatosan kapjuk, és tudat alatt továbbadjuk azoknak, akikről azt gondoljuk, hogy nagyon szeretjük őket.”


    A DILEMMA:

    1. Minél jobban akarsz valamit, annál kisebb az esélye annak, hogy meg is szerzed.
    2. Minél sürgősebb valami, annál lassabban lesz meg.
    3. Minél inkább fennakadsz a részleteken, annál bonyolultabbak lesznek a dolgok.
    4. Minél inkább azt teszed, amit érzésed szerint elvárnak tőled, annál többet fognak tőled elvárni.
    5. Minél inkább próbálsz boldognak lenni, annál inkább rászorulsz arra, hogy boldog próbálj lenni.
    6. Minél inkább tetszeni akarsz másoknak, annál inkább rá is szorulsz mások tetszésére.
    7. Minél jobban hajszolsz valamit, annál messzebb kerül tőled.
    8. Minél jobban hiszel valamiben, annál több bizonyítékot fogsz találni a hitedre.
    9. Minél jobban felhasználsz valamit (jóra vagy rosszra), annál többet kapsz belőle.
    10. Minél jobban próbálkozol, annál nehezebb dolgod lesz.
    11. Minél jobban harcolsz valami ellen, annál inkább muszáj lesz, hogy küzdje ellene.
    12. Minél jobban meg akarsz változtatni valakit, annál több oka lesz rá, hogy megváltozzon.
    13. Minél inkább úgy érzed, hogy mások irányítanak, annál kevésbé vagy a magad ura.
    14. Minél többet aggódsz, annál több aggódni valód lesz.
    15. Minél inkább hiszel abban, hogy keményen kell dolgoznod a sikerért, annál inkább igaz lesz, hogy keményen meg kell dolgoznod a sikerért.
    (Gary Vurnum: The Dilemma )


    AZ ÉRZELMEK ELENGEDÉSE

    A vágyakról: Buddha azt tanította, hogy az élet szenvedés, a szenvedés pedig a vágyakból ered.
    Lester Levenson így foglalta össze ezeket a tanításokat:

    Törekedjünk arra, hogy elérjük a vágynélküliség állapotát.
    Mindaddig, amíg vágy van bennünk, hiányt szenvedünk.
    A hiány és az akarás egy és ugyanaz.
    Az akarás a korlátok világában tart minket.
    Az akarás az öröm legnagyobb ellensége!
    Senki nem tud egyszerre leülni és felállni. Ugyanígy, nem lehet egyszerre vágyni valamire és birtokolni azt a valamit.


    AZ ÉRZELMEK HIERARCHIÁJA

    Létezik egyfajta hierarchia az érzelmek között, annak alapján, hogy milyen energiákat mozgatnak meg. Angol nyelvű rövidítéssel AGFLAP/CAP nevet kapták, ahol az AGFLAP a "nemkívánatos", a CAP pedig a "kívánatos" részt jelenti.
    A „nem kívánatos” alacsony energiaszintű/AGFLAP érzelmek:
    A legalacsonyabb szint az apátia vagy tehetetlenség (ez az "A" betű az AGFLAP rövidítésben). Ahogy a neve is mutatja, ebben az állapotban nem akarunk és nem is tudunk semmit sem tenni. Segítséget sem várunk.
    A második szint a szomorúság vagy gyász (Grief, ez a "G" betű). Ebben az állapotban is tehetetlenek vagyunk, de számítunk arra, hogy valakitől esetleg kaphatunk segítséget.
    A harmadik szint a félelem (Fear - "F"). Itt már megjelenik a törekvés, hogy tegyünk valamit, mégsem tesszük meg, mert attól tartunk, hogy bajunk lesz belőle.
    A negyedik szint a sóvárgás (Lust - "L"). Itt megvan a vágy, hogy szerezzünk dolgokat - vagyont, szerelmet, pénzt, elismerést, stb. Ugyanakkor mélyen valahol van egy olyan érzésünk, hogy ez mégsem jó, nem szabadna, nem kellene.
    Az ötödik szint a düh (Anger - "A"). Itt is megvan a vágy, hogy "odacsapjunk", kitörjünk. Vagy cselekvéssé érik ez a vágy, vagy nem.
    A hatodik szint a büszkeség (Pride - "P'). Ez a vágyat jelenti arra, hogy a dolgok úgy maradjanak, ahogyan most vannak. Egyben azt is szeretnénk, hogy mások ne cselekedjenek, mert akkor lehagyhatnak minket.
    Ezeknek az érzelmi állapotoknak az ismerete fontos az elengedés szempontjából. 
    A következőkben az (energiaszint szempontjából) feljebb lévő, "kívánatos" állapotok következnek, a "CAP":
    Bátorság (Courageousness): A hajlandóság arra, hogy félelem és halogatás nélkül cselekedjünk. Hogy elengedjük a dolgokat, és továbblépjünk.
    Elfogadás (Acceptance): Nem kell semmit sem megváltoztatni. Nincs ítélkezés. Minden csak van és OK. Úgy szép, ahogy van.
    Béke (Peace): Vagyok - egész vagyok, teljes vagyok. Mindenki és minden része az Önvalómnak (Self). Minden tökéletes.
    Tehát van egyfajta végcél, ha úgy tetszik, az az állapot, amit a Bibliában Isten békéjének neveznek. Más kifejezéssel ez a megzavarhatatlanság (imperturbability).
    Ebben az állapotban szinte bármit megszerezhetünk magunknak, más kérdés, hogy valószínűleg nem fogunk vágyni dolgok iránt, mert tudjuk, hogy dolgok nem hozzák meg a boldogságunkat.


    Mi jellemzi ezeket az állapotokat?

    Tehetetlenség (apátia): Unalom, nem nyerhetek, halott, legyőzött, kiábrándult, kedvetlen, nem vagyok képes.

    Szomorúság: elhagyatottság, szívfájdalom, bárcsak, sajnálat, nem korrekt, nem igazság, szomorúság, gyász, sérülékeny, miért pont én?, sérült.

    Félelem: szorongás, neheztelés, óvatos, kétség, félénk, bizonytalan, gyanakvó, feszült, félénk, sebezhető, akarom, menekvés, aggódás, tartózkodó.

    Vágyakozás: elhagy, elvárás, szőrösszívű, követelőző, irigység, manipulatív, birtokló, nyomakodó, gondatlan, könyörtelen, önző, önkényes.

    Düh: maró, agresszív, követelőző, destruktív, nyers, vad, gyűlölet, izzó, makacs, gonosz, akaratos.

    Büszkeség: Távolságtartó, arrogáns, unott, okos, zárkózott, kritikus, méltatlankodó, különb vagyok nálad, képmutató, jeges, ítélkező, előítéletes, önző, sznob, elkényeztetett, sztoikus, fensőbbséges, nem köt kompromisszumot, érzéketlen, nem bocsát meg, hiú.

    Miután végeztünk az AGFLAP kategóriákkal, következzenek a kívánatosabb állapotok, a "CAP":

    Bátorság: kalandvágyó, éber, tudatos, biztos, vidám, együttérző, kompetens, merész, dinamikus, lelkes, rugalmas, adakozó, boldog, tiszteletreméltó, humoros, képes vagyok rá, független, pozitív, önellátó, spontán, támogató, fáradhatatlan.

    Elfogadás: bőség, egyensúly, gyönyörű, gyermeki (nem infantilis értelemben!), befogadó, empatikus, minden OK, elegáns, harmonikus, intuitív, örömteli, szeretetteli, nagylelkű, megértő, játékos, sugárzó, melegszívű, csoda.

    Béke: kortalan, tudatos, létezés, határtalan, örök, beteljesült, egység, tiszta, csendes, derűs, időtlen, korlátlan, egész.


    AZ ELENGEDÉS MÓDSZEREI:

    Eljutottunk - ahhoz a ponthoz, hogy a felsorolt állapotokat a gyakorlatban is alkalmazzuk.

    Megtehetjük, hogy valamilyen kérdésben magasabb szintre emeljük az érzelmi állapotunkat. Nézzünk egy olyan dolgot, ami szinte mindenkit érint: a pénz kérdését. 

    Gondoljunk a pénzre, és figyeljük meg a reakciónkat! Több mint valószínű, hogy az AGFLAP, és nem a CAP kategóriában leszünk. Mondjuk a "vágyakozás" rubrikába sorolható az érzelmi állapotunk. 

    Ez után figyeljük meg, hogy érzünk-e valamilyen szorítást vagy nyomást a mellkasi vagy a hasi területen. Ez valamilyen érzelem lesz - energia, ami nem jó vagy rossz, csupán ott van. Távozni akar - engedjük el.

    Azt is elképzelhetjük, hogy egy csövet illesztünk oda, amin keresztül az energia eltávozik. Engedjük el, még egy kicsit... még egy kicsit... na még egy kicsit. Meg is volnánk.

    Nézzük meg, hogy most milyen az energiaszintünk. Több mint valószínű, hogy sikerült a skálán följebb kerülnünk, mondjuk a vágyakozásból a büszkeség kategóriába. Tudnánk még följebb menni? Nézzük meg, hogy sikerül-e.


    Mit engedjünk el és hogyan? Mit kell elengedni?

    Gyakorlatilag érzéseket. Az érzelmi skála minden AGFLAP érzését, vagy mindent, ami nem szeretet. De el lehet engedni valaminek az akarását is. Az akarás ugyan nem érzés, hanem cselekvés, de határozottan társul hozzá egy érzés.

    Miért is engedjem el? 
    Mert nem szolgálják a célodat - a megzavarhatatlanságot.


    Hogyan is csináljam? 

    1.Az egyik az, amit kinesztetikus elengedésnek szoktak nevezni. Ez úgy történik, hogy érezzük a feszültséget vagy szorongást, szorító érzést a mellkas vagy a has tájékán. Utána gondolatban odaillesztünk egy csövet, és a csövön keresztül kiengedjük az érzelmet. Az érzelem nem jó és nem rossz - energia, amely távozni akar. Ha lehet, a fejünket lehajtjuk, mintegy kikapcsoljuk. Az elengedés ugyanis nem intellektuális dolog, nem gondolkodással történik.

    2. Egy másik módszer szerint megkérdezzük magunktól - el tudnám engedni a szándékot, hogy kitaláljam a megoldást?

    3. Módszer

    A három szükséglet és az elengedés:

    Megfigyelhetjük, hogy az AGFLAP tartományban mindenfajta érzelmi megnyilvánulásunk 3 szükséglet valamelyikéből ered:

    - az irányítás (kontroll iránti szükséglet)
    - az egyetértés (approval) iránti szükséglet
    - a biztonság (security) iránti szükséglet

    Ez pedig elvezet az elengedés harmadik módjához.

    - Melyik szükséget áll az érzelem mögött? – irányítás/egyetértés/biztonság? El tudnám-e engedni az irányítás/egyetértés/biztonság akarását?
    Fontos, hogy nem az irányítást / egyetértést / biztonságot engedjük el, hanem ezek akarását.

    Az alábbi, Lester Levenson által kidolgozott Elengedési Technika abban segít, hogy addig a pontig éld át újra a kellemetlen érzést, amíg rájössz, hogy valójában te generálod az érzést annak alapján, ahogy értelmezed az eseményeket, és hogy te nem vagy azonos az érzéssel, nem vagy az érzés. (!)

    "Én alakítom ki azt az érzést, hogy mérges vagyok" semmint hogy "Mérges vagyok". Azzal, hogy elfogadod az érzést úgy, hogy akár érzed akár nem, mindenképpen elégedett vagy, el tudod engedni.

    "Minden harag rabbá tesz, és a másikhoz kapcsol, aki szintén hozzád van kapcsolva hasonló módon. Ez a kapocs energiát igényel mindkettőtöktől. Ezért magadat felszabadítva a másikat is automatikusan felszabadítod. Energiát és teret adsz neki a fejlődéshez, és ugyanezt teszed magaddal." /Lise Bourbeau/

    Ahhoz, hogy az elengedés állandó legyen, szükség van a mögöttes irracionális gondolkodás, feltételezés, döntés vagy szándék és annak a kijelölésére, hogy hogyan irányította ez az érzéseidet. Most, hogy az érzést eltávolítottuk, már nem fogja meghatározni azt, hogy hogyan látod a helyzetet, és az előbbi gondolatok "láthatóvá válnak".

    A vizsgálat során világossá válik, hogy gondolkodhatsz másképp is erről, és láthatod másként a dolgokat, így hasonló körülmények között már nem kell kiborulnod, és szabadon viselkedhetsz, jobban igazodva a céljaidhoz.


    AZ ELENGEDÉSI TECHNIKA

    Ez a legegészségesebb módja a bennünket emésztő érzések kezelésének. Mindannyian átéltünk már, hogy egy érzelmi robbanás kellős közepén voltunk, majd hirtelen elkezdtünk saját magunkon nevetni, mikor ráébredtünk, milyen bután vagy a nem odaillően vagy értelmetlenül viselkedünk. Más szóval: tudatosak lettünk.

    Első lépés: VÁLASSZ. Először is gondolj az életed valamelyik problémás területére - valamire, ami nagyon sürgős, vagy ami miatt nagyon aggódsz. Ez lehet egy kapcsolat egy szeretett személlyel, szülővel vagy gyermekkel; vagy valaki mással; lehet a munkád, az egészséged vagy a félelmeid. Talán egy helyzet, amelyben vagy, vagy ami folyik a világban. Vagy talán egyszerűen az az érzés, amit most élsz át.

    Második lépés: NEVEZD MEG az érzést. Határozd meg az érzésedet a problémás területen, vagy az aktuális érzést. Milyen szó jut az eszedbe? Pontosan ezt érzed? Ha nem, határozd meg egyértelműen.

    Harmadik lépés: KONCENTRÁLJ. Mi az, amit igazán érzel? Most lépj vele kapcsolatba. Nyílj ki, vedd észre az érzelemhez kapcsolódó fizikai érzést, hol érzed a testedben? Koncentrálj rájuk.

    Negyedik lépés: ÉREZD az érzést. Szándékosan alakítsd ki. Járja be az érzés az egész testedet és a lelkedet. Ha az érzés szomorúság, akkor lehet, hogy könnyekben törsz ki, ha düh, akkor lehet, hogy forrni kezd a véred. Ez jó - most van itt az ideje, hogy érezd magát az érzést.

    Ötödik lépés: MEGKÜLÖNBÖZTETÉS. Légy tisztában a saját magad - TE - és az általad érzett érzés közötti különbséggel. Amikor az érzést teljesen átéled és elfogadod, egy ponton tisztán fogod érezni, hogy az érzésed nem te vagy, így lehetővé válik, hogy elengedd az érzést.

    Ha nem érzed, hogy el tudod engedni az érzést, érezd erősebben. Előbb vagy utóbb el fogsz érni egy pontra, ahol tiszta szívvel tudod mondani: "Igen, el tudom engedni ezt az érzést".

    Hatodik lépés: TANULD MEG A LECKÉT. A legfontosabb eleme ennek az eljárásnak az, hogy leszűrd a tanulságokat. Amíg nem ismered fel, hogy mit kell megtanulni a negatív érzelmeidből, addig nem fognak véglegesen kioltódni, mert amíg a leckét meg nem tanuljuk egyszer és mindenkorra, addig mindig újjászületnek. Végül is a nagyon erős érzelmek üzenetek - tudatják, hogy valamit meg kell tanulni.

    Hetedik lépés: ELENGEDÉS. Mikor engeded el ezt az érzést? Előbb vagy utóbb képes leszel ezt válaszolni: "Hajlandó vagyok ezt az érzést most elengedni." Engedd elmenni az érzést, egyszerűen bocsájtsd útjára, ha még nem történt meg spontán. Jó érzés elengedni - az összes energia, amelyet visszatartottál a testedben, felszabadul. Hirtelen csökken a fizikai és idegi feszültség. Sokkal nyugodtabb, békésebb, összeszedettebb, energikusabb leszel.

    Nyolcadik lépés: ELLENŐRZÉS. Érzed még bármennyire is az érzést? Ha részben még igen, csináld újra végig a lépéseket. Az elengedés gyakran olyan, mint egy kút - elengedsz valamennyit és még több bukkan fel. Egyes elfojtott, bebetonozódott, régóta raktározott érzésünk olyan mély, hogy számos elengedést igényel.

    Mikor már belejöttél a technikába, néhány egyszerű mondatra leegyszerűsítheted: "El tudom ezt engedni? El akarom engedni? Mikor?" Használd ezt, amikor tudatára ébredsz egy kellemetlen érzésnek, és akkor is, amikor épp csak elkezded kialakítani az érzést.

    Amikor már megtanultál elengedni, úgy találod majd, hogy gyakran már természetes, spontán elengedést eredményez pusztán az érzelem felismerése és a mindennapi életben fel fogod használni ezt a képességedet, aminek az eredménye stresszmentes test és lélek lesz.


    ITT EGY MÁSIK MÓDSZER: 

    Mint azt már fentebb is említettem, hogy az elengedés módszere nem egy módszer, inkább különféle módszerek családja. A következőkben egy egyszerűbb, ám annál hatásosabb gyakorlatot ismertetek:

    Mit érzel most?
    Örülsz ennek az érzésnek? Engedélyt adsz rá?
    El tudnád engedni?
    El akarod engedni?
    Mikor?

    Ez az öt kérdés a Sedona-módszer alapja.

    Hogyan alkalmazhatod a gyakorlatban? Tedd fel a kérdést előbb egyes szám első, majd egyes szám harmadik személyben. Kísérletezd ki, számodra melyik megfelelőbb.

    1. lépés: Gondolj valamire, amivel kapcsolatban kellemesebb érzéseket szeretnél táplálni, majd engedd, hogy bármiféle érzés eltöltsön ebben a pillanatban.

    Kérdezd meg magadtól: Mit érzek most ezzel kapcsolatban?
    Nem muszáj okvetlenül erős érzésekkel foglalkoznod. Akár azt is ellenőrizheted, milyen érzést táplálsz ezzel a mostani gyakorlattal szemben, és mit vársz tőle.

    2. lépés: Üdvözöld az érzést, csakúgy, mint minden hangot, gondolatot és képet, ami csak felvetődik vele kapcsolatban. Engedd magadhoz teljesen, amit itt és most megtapasztalsz.

    Kérdezd meg magadtól: Megengedhetem magamnak, hogy örüljek ennek az érzésnek?
    Bármilyen együgyűnek tűnik is ez az utasítás, ennek meg kell történnie.

    Az emberek többsége a múltban vagy a jövőben él ahelyett, hogy jelenlegi érzéseit tudatosítaná. Márpedig kizárólag most befolyásolhatjuk az érzéseinket (és ami azt illeti, az egész életünket vagy akár üzletmenetünket). Nem muszáj megvárnod, amíg a vizsgált érzés erősödik, vagy amíg felcímkézed. Így is elengedheted.

    3. lépés: Kérdezd meg magadtól: El tudnám engedni ezt az érzést?

    A kérdés mindössze arra vonatkozik, képes vagy-e rá. Az igen és a nem egyaránt elfogadható válasz. Gyakran előfordul, hogy akkor is elengedsz valamit, ha nemmel felelsz. Legjobb tudásod szerint és minden gondolkodás nélkül válaszolj a kérdésre. Tartózkodj a belső vitáktól!

    4. lépés: Bármi volt is terítéken, most tedd fel magadnak a következő egyszerű kérdést: Akarom én ezt? Más szavakkal: Valóban el akarom engedni?

    Megint csak azt kérem, hogy tartózkodj a belső vitáktól. Ne feledd, mindezt önmagadért, a saját szabadságodért és tisztánlátásodért teszed. Nem számít, hogy az érzés jogos, hosszan tartó vagy helyes-e.

    5. lépés: Tegyél fel magadnak egy, a korábbinál is egyszerűbb kérdést: Mikor? 

    Ez felhívást jelent az azonnali elengedésre, amit talán egyszerűnek találsz. Ne feledd, ezt a döntést bármikor máskor is meghozhatod.

    6. lépés: Ismételd meg az előző öt lépést olyan gyakran, amilyen gyakran csak kell, amíg meg nem szabadulsz a szóban forgó érzéstől.

    Megjegyzés: Ha nehezedre esik elengedni az adott érzést, engedélyt adhatsz magadnak, hogy egy pillanatra megtartsd. Ha engedélyezed magadnak, hogy azt tedd, amit mindig is tettél, később könnyebb lesz új döntést hoznod róla, ami már őszinte igenhez vezethet, így az elengedés is sokkal könnyebb lesz.
    Az elengedés valószínűleg minden egyes lépéssel könnyebbé válik, de az is előfordulhat, hogy az eredmények eleinte alig érzékelhetők. Kitartó gyakorlással azonban idővel egyre markánsabbá válnak. Talán rájössz, hogy valamely dologgal kapcsolatban érzések egész rétegei élnek benned.
    Amit azonban egyszer elengedsz, attól mindörökre búcsút veszel.
    Közzétette: www.fenyorveny.hu
    Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!



    • Blogger Comments
    • Facebook Comments
    Item Reviewed: Az elengedés művészete - A Sedona módszer Rating: 5 Reviewed By: Sandal - Bárány Tünde Nikoletta
    Scroll to Top