728x90 AdSpace

  • FRISS

    Üzemeltető: Blogger.
    2014. december 6., szombat

    Lemúria Szíve (Celestia, Ahnahmar, Adama)

    Első Rész - Celestia

    Áldás mindenkinek, akik itt ma összegyűltek!
    Üdvözlünk benneteket egy olyan energiából, mely kívül esik néhányotok látóterén, bár mindenki szívében ott van.  Szeretettel és tisztelettel, megbecsüléssel és keggyel csatlakozunk ma hozzátok, hogy megbeszéljünk egy olyan témát veletek, mely Telosban a mi filozófiánk magját képezi. 
    Nővérünk Aurelia azt kérte tőlünk, hogy mutassuk be nektek „Lemúria Szívének” értelmezését, és amivel ezek az energiák szolgálnak számotokra abban az időben és térben, melyben jelenleg vagytok. Sokat beszéltünk már Lemúria Szívéről, és sok tudást megosztottunk a régmúlt időkről. A mai napon veletek töltött időnk egy utazást képvisel azon legtisztább Lemúriai energiákba, melyek jelenleg a Föld felszínén ma léteznek, egy olyan energiába, mely megtölti és informálja szíveteket.  

    „Lemúria Szíve” számos módon leírható és megmagyarázható. Mivel nektek is ugyanezek a tulajdonságok vannak tudatosságotokban, együtt fogtok rezonálni ennek igazságával. Bátyánk Ahnahmar, beszélni fog nektek a szív azon energiáiról, melyek könyörületet hoznak létre szándékolt teremtéseitek iránt, és szeretett Adama pedig beszélni fog nektek a szív Krisztusi energiáiról, melyek összekötnek minket a Minden Ami Van Isteni Forrásával.
    A kezdéshez, ahogyan az mindig is történik mikor egy új igazság és megértés születik, a szív „nőies” energiáiról fogok nektek beszélni. Minden érző lény ezen "hatalmas anyának", melyet mi Földnek hívunk, a keretein belül tapasztalja meg az életet, és ebben a keretben van az élet ritmusa. Ez egy olyan rezgésen, vagy frekvencián keresztül fejezi ki magát, ami vezet minket, amennyiben fogékonyak vagyunk rá.
    A Föld felszínén nagy hangsúlyt fektettek az elme minőségeire. A szív tiszta energiáját elfelejtették, és átvette helyét az  „Intellektus” minden egyes dologra történő aktív kiterjesztése. Az elme egy aktív erővé vált fejlődésetekben, ahelyett hogy egy passzív struktúra vagy eszköz lenne, ahogyan az eredetileg volt szánva. Az elme eredeti célja az lett volna, hogy a szívet szolgálja, és nem fordítva.
    Evolúciótokban a legtöbben közületek semmibe vettétek szívetek sugallatait, és elvesztettétek azon korábbi képességeiteket, hogy felismerjétek, hogy a szív a lélek hatalmas intelligenciája. A szív mindent tud, mindig a legjobbat és a legmagasabb vezettetést ajánlja, és mindig a számotokra legfőbb jóhoz irányít titeket. Nagyon hosszú ideig megengedtétek emberi elmétek számára, hogy az egót szolgálja a szív helyett. Az emberi elme a módosított egó által lett irányítva, túlságosan össze lett zavarva félelmekkel, ítélkezésekkel, téves fogalmakkal, és mindezek együtt vezérlik belső programozásotokat. 
    Ezért van az, hogy elsőbbséget adva az elmének már régen elhagytátok szívenergiáitokat, és életről életre fájdalmas tapasztalatok sorozatát, szegénységet és nyomort teremtettetek magatoknak. Az emberi elme nem rendelkezik a szív bölcsességével, és képtelen Isten Elméjének bölcsességét is megadni számotokra. Kizárólag a szív tartalmazza a varázslatos kulcsot. Az elme eredetileg arra lett tervezve, hogy információkat fogadjon a szív szolgálatában. A szív volt az, mely pontosan tudta, mit kell tenni ezzel az információval.
    „Lemúria Szívének” gyakorlata a tudatosságotok eredetéhez való visszatéréssel kezdődik, ahol a passzív elme megadja magát annak az aktív szívnek, ami bízik. Az emberi tudatosság, ahogyan meg lett teremtve, az egón, vagy az elmén  keresztül fejezte ki önmagát, mely közvetlen a Logoson, vagy az Istenség Szívén keresztül volt informálva. Az elme önmaga egy csodálatos eszköz, és arra volt alkalmazva, hogy megtanulja és elemezze azt a számtalan érzékelésbevitelt, melyet a fejlődő ember tapasztalt. A szív volt azonban az, mely képes volt kiválasztani a helyes cselekedetet, és belemerülni abba. Ismételten hangsúlyozzuk ezt.  
    Az elme szerepe tanulni és elemezni. A szív szerepe választani és tenni. A szívek összekötnek, míg az elme elválaszt.
    Ez nem ítélkezés az elme szerepéről, hanem sokkal inkább a céljára vonatkozó igazság. Az elemzéshez különbségtétel kell. Az intellektuális tudás megtanulásához, megszerzéséhez egyszerre csak egy valóságra kell figyelni, meghatározni és minősíteni azt.
    A szív azonban olyan frekvenciát tart fenn, mely nyitott és befogadó minden lehetőségre. Ez köt össze minket mindennel, ami van, és nem kérdőjelezi meg, vagy analizálja ezt a kapcsolatot. A szív bízik. Mindent befogad, ami lehetséges, mint egy folyamatos áramlat, és örömmel és csodálattal az élet eme ritmusára dobog. És ebből a bizalomból elfogadás és könyörületesség születik. Hogy megértsük kik is vagyunk, el kell fogadnunk azt amit teszünk. Hogy megértsük mások micsodák, el kell fogadnunk amit tesznek. Amikor valóban megértünk másokat, hogyan is ne szeretnénk őket éppoly teljesen, ahogyan ők szeretik magukat? Hogyan is ne bíznánk bennük éppoly teljességgel,  ahogyan önmagunkban bízunk?
    A szív egy olyan frekvenciát tart fenn, mely nyitott és befogadó minden lehetőségre. Nem tudjuk ezt eléggé hangsúlyozni: A szív bízik. Ez a frekvencia bennetek rejlik mindannyiótokban akár úgy döntötök, hogy felismeritek azt, akár nem. Ez nem olyas valami, amit meg kell tanulnotok. Ez nem olyas valami, amit elemezned kell ahhoz, hogy létrehozd. Ez nem valami olyan, aminek helyet kell csinálnod, vagy amihez szélesebbre kell tárnod a szíved; ez csak VAN.
    Amit a leggyakrabban ismételten hallani szoktuk tőletek, a mi lemúriai testvéreinktől, hogy "Mikor fog a fátyol felemelkedni? Mikor fogunk látni titeket? Mikor leszünk képesek meglátogatni titeket abban a fizikai valóságban, melyben jelenleg élünk? A válasz az, hogy: „Mindez akkor fog megtörténni, amikor szívetek képes lesz megengedni, hogy feladott elmétek vibrációja informáljon.”  
    Ahhoz, hogy a „fátyol felemelkedjen” az elmét meg kell nyitni minden lehetségességnek. Ahhoz, hogy „ismerjük” azon titkokat, melyek a fátyol túloldalán vannak, a szív rezgésén keresztül kell tapasztalnunk. Egyszerűen csak arra a frekvenciára kell hallgatnunk, mely mindannyiunkban belül létezik, a teremtés minden pillanatán keresztül. Ti vagytok a fátyol, szeretett fiú és lánytestvéreim. Mindaddig így fogtok maradni, míg elmétek fel nem adja magát, és szíveteknek meg nem engeditek, hogy az informálja valóságotokat.
    A mi szívünk Telosban nyitva van minden lehetőségre. Ezt az igazságot tanítjuk minden nap egymásnak. Azon keresztül fejlesztjük és értjük meg ezt az igazságot, ahogyan minden nap egymással játszunk. Egymás jelzőtáblái vagyunk, melyek  azt mondják, hogy „Állj, és nyílj meg még több lehetőségre.”
    A felszínen ti ugyanazt a szívfrekvenciát hordozzátok, amit mi. Az értelmetek talán azt mondja nektek, hogy ez nem igaz, de szívetek bízik benne. A bizalom a szív magenergiája. Ez nem lehet másként. Talán úgy érzed, a te szíved kizárta magát  ebből a rezgésből, vagy hogy nem ezt érzed életedben, vagy a körülötted lévő emberek életében, de ez nem igaz, mert a Szíved bízik.                     Mindenben saját bizalmatok határait alkítjátok. Azokban az igazságokban formáljátok meg őket, melyekhez ragaszkodtok a családotokban, a közösségekben, és a nemzetekben, melyeket a felszínen megteremtetek. Nem kell megtagadnotok korlátaitokat, mivel ők azok, akik ebben a pillanatban vagytok. Azért vagyunk itt, hogy tiszteljük őket, és ami azt illeti,  végül képesek lesznek átalakítani energiáikat a szív bizalomrezgésével való kapcsolatfelvételen keresztül.  
    Elmétek talán még nem birtokolja ennek lehetőségét, de szívetek ebben lett megteremtve. Egyikőtök sem tagadhatja meg ezt a fizikai formában, mivel ez az energia tart titeket megtestesülve. Ez az energia az, mely az „élet eme játékában” tart titeket, amit ti választottatok nyitott és befogadó szívvel, hogy részt vegyetek benne.
    Most itt az idő számotokra, hogy találkozzatok velünk a „játékmezőn”, hogy úgy mondjuk, és merüljetek el velünk a bizalom gyakorlatában.  
    A játék elkezdéséhez, először választanunk kell egy olyan külső valóságot, mely tetszik nekünk. Arra kérünk mindegyikőtöket, hogy teremtsétek meg szívetekben egy olyan mező képét, mely a Föld olyan teremtményeivel van tele, melyek örömet okoznak nektek. Lehetnek ezek fák és virágok, hegyek és patakok, madarak és állatok, a természet szellemei, kristályok, felhők illetve más emberek is. Teremtsetek egy olyan mezőt, mely olyan lényekkel van benépesítve, melyekkel szeretnétek önmagatokat megosztani. Emlékezzetek, hogy szívetek frekvenciája befogadó minden lehetőségre, tehát ne fogjátok vissza magatokat.
    Most helyezd magad oda, ahol ezen a mezőn a legkényelmesebb, és kezd el megfigyelni mindazt, ami körülötted  mutatkozik. Azonban ne az elméddel figyeld. Ne katalogizáld és kommentáld amit látsz, vagy hallasz körülötted az elméden keresztül. Ehelyett a szíveddel hallgasd; hallgasd a körülötted lévő lények szívének rezgéseit és frekvenciáit, melyek ott vannak veled a mezőn. Ismerd fel mások szívének az érintését, ahogyan azok elérnek szívedhez.  
    Először is egy gyengéd energiát fogsz hallani/érezni/megismerni, mely kényelmet és támogatást nyújt neked. Támaszt nyújt neked, valamint melegséggel és békével ölel körül. Elég gyakran egy zúgó zaj kíséri ezt az energiát, melyet sokan közületek fizikai fülükkel hallanak. Ez mindannyiótok szívének egyesített energiája a Föld szívének energiájával egyesülve. Ez a bizalom energiája, mely informálja a Földet, titeket és minket, valamint minden itt lakó lényt.
    Pihenj meg ebben az energiában ameddig csak kívánod! Tekintsd úgy, mintha az otthon a saját ágyad lenne. Tekintsd úgy, mintha a saját bőröd lenne. Minél többet kapcsolódsz ezzel az energiával, és teszed azt részévé mindennapi életednek, annál könnyebb lesz meghallani saját szíved frekvenciáját, és annál hamarabb fogod annak bizalmi nyelvét beszélni.
    Tapasztaljátok meg ezt az energiát fizikai létezésetekben, valamint multi-dimenzionális testetekben. A bolygó evolúciójának eme krízisén az a legfontosabb, hogy minden tapasztalat bekerüljön a fizikai birodalomba. Le kell földelnetek ezt az új valóságot sejtfelépítésetekben. Nem elég ezt úgyszólván csak „felsőbb énetekben” tudni. Az szükségeltetik, hogy DNS-etek jegyezze fel ezt az új identitást az összes különböző testetek szintjén. Ez egy olyan cél, melyet mindannyian felállítottatok magatok számára ebben az életetekben.  
    Most pedig, ahogy ezen az energiapárnán és a párnán belül lebegsz, kezdd el hallgatni a téged körülvevő összes szív frekvenciáját. Mindegyiküknek van egy saját hangzása, mely finoman különbözik a többitől. Amint kezded felismerni minden egyes szív dalának kézjegyét, követni tudod, ahogyan a dal visszatér ahhoz a szívhez, melyből az ered. Tedd ezt bizalommal és gyengédséggel, és csak bizalomra fogsz lelni. 
    Újra felfedezed azt a nyelvet, melyet eredetileg beszéltél. Újra felfedezed a kommunikációnak azt a formáját, mely közvetlen módon köt össze téged az összes körülötted lévő élettel. Most már nem fog sok időbe telni újra ezt a nyelvet beszélni. A frekvencia olyan közel van, mint a saját szíved. Egyszerűen csak szólítsd meg a szíved, és az vezetni fog téged.
    Maradj ezen a mezőn, ameddig csak vágysz arra, és térj vissza, amilyen gyakran csak szeretnél, míg a szív energiájának  párnája annyira ismerőssé válik számodra, hogy amint kilépsz belőle, azt azonnal felismered. Egészen addig térj vissza ide, míg nem lesz hová visszatérned, mivel ez a mező lesz a váza mindennapi létezésednek.  
    Most engedd meg elmédnek, hogy kedvére bolyongjon ezen a mezőn. Hagyd, hogy bizalommal megadja magát minden lehetőségnek. Ez eleinte talán kicsit trükkös lehet, mivel az elme mindent címkézni és definiálni akar majd, amit lát. A feladatod most az, hogy elfogadd az elmét, az elme szerkezetét, és engedd neki, hogy csatlakozzon hozzád ezen a mezőn. Hagyd játszani, de figyelj rá, mint azt egy gyermekkel is tennéd, aki a világban kalandozik, és még nem tudja, hogy mire számíthat. Emlékeztesd szíved frekvenciájára, és a minden lehetőségre való fogékonyságára. Hívd az elmédet, hogy játszadozzon a lehetséges valóságokkal, és ne csak azokkal, melyek ismerős érzést nyújtanak.
    Ebben a mezőben van a hozzánk való kapcsolódásotok. Ez a mező minden lehetséges megalkotott fátylon túl létezik. Engedd elmédnek, hogy megadja magát, és szíved válasszon. Mi mindig itt leszünk, hogy találkozzunk veletek. Jó szívvel várva rátok, most itt hagylak titeket, és arra kérem a mi szeretett Ahnahmarunkat, hogy vezesse utazásotokat.

    Második Rész - Ahnahmar

    Üdvözöllek mindannyiótokat a köztünk létrejövő sok örömteliség reményében. A szívről szóló beszélgetésünk nagyobb megértését hozta el számotokra azon energiák aspektusának, melyeket „Lemúria Szíve” néven említettünk. Míg Celestia  nővérem a szívbe való befogadás témájáról szónokolt, én most a szív energiája és a fény ama pontja közötti kapcsolatról kívánok beszélni nektek, amit mi teremtésnek hívunk.
    A szenvedélyen és a szándékon keresztül van minden megteremtve a ti világotokban, és a miénkben is. Az energia és a frekvencia kiegészítő hálózatokban gyűlik össze. Az elektromágneses energiák rácsa, melyet sokan, minket is beleértve,  "rácsenergiának" hívnak, az egyetemes energiák szerkezetét tartja. Ezen a rácson keresztül Minden lény ezen keresztül jeleníti meg magát az Univerzum számára. 
    Szándékainkat a saját szívenergiánk (a szenvedélyünk) felajánlásán keresztül kommunikáljuk, hogy az informálja a skaláris energiákat, melyek a kiegészítő frekvenciát tartják. Ezek a skaláris hullámok töltik ki az űrt a rács-szerkezetben.
    A teremtés folyamatához aztán társul az elme vagy az egó összpontosítása, hogy egy rendkívüli esemény emelkedhessen ki az egész teljességéből. A kiterjedés ekkor ölt formát a fizikai síkon, és valósággá válik az emberi tudatosságban.
    A teremtés valójában abban a pillanatban történik meg, amikor az emberi tudatosság először tudatába kerül ennek. Minden egyes gondolattal találkoznak a rács és a skaláris energiák, hogy egy olyan fénypontot formáljanak, mely akkor terjed ki, ha arra vágytok. Ez a szívtől - az elméig - szívig ciklus villámgyorsan történik, és legtöbbször nem is vagytok tudatában. Sokak számára ez a tyúk vagy a tojás esetévé válik, mert ellentmondásos, hogy mi indítja el a folyamatot, a szív vagy az elme. A felszínen sokan úgy tartják, hogy mindig az elme a kezdeményező.
    De azt mondom nektek, hogy a szív mindig a teremtő. A bölcsesség tavában, ami a szív, lakozik az igazi inspiráció minden körülöttetek lévő dolog iránt. A szív nyelve finomabb; gyakran azonban szégyenlősebb is, mivel a ti dimenziótokban nem sok támogatást adatik meg a szív frekvenciája számára. Valójában, a szívbetegségek nagyfokú előfordulása a ti síkotokon ennek egy közvetlen tünete, ahogyan a legtöbb más betegség is.  
    Hogy megértsük ezt a folyamatot, a teremtés eme ciklusát, fel kell ismernünk, hogy a szív energiájának egy másik aspektusa az aktív szándék. Ezt a szándékot hívjuk "szenvedélynek". A ti dimenziótokban a legtöbb "inspirációt" az elme érdemeként tartjátok. Az elmének adatott meg a vezetői szerep a tudatosságotok összes aspektusa felett. 
    A ti világotokban, az elmének ez a szív feletti vezetői szerepe külső és belső küzdelemhez vezetett; mivel az elme általi vezettetés az egység helyett elkülönüléshez vezet. Az elme mégis egy szükséges eszköz a teremtés folyamatában, tehát hogyan is tudnánk megbékélni ezzel? A teljes tudatossághoz való visszatéréshez, isteni lényekként feltétlenül szükséges, hogy most elkezdjétek a vezettetést visszafordítani a szívhez, és újra megengedni a szívnek, hogy az kormányozzon az elme helyett.  
    Hogyan történik ez gyakorlatilag? Először is ki kell fejlesztenetek az elme természetének nagyobb megértését. Az emberi tudatosságban ez kétféle elmeként létezik, melyet mi magasabb elmének és alacsonyabb elmének nevezünk. A magasabb elme az inspiráció központja, mivel az van egyszerre közvetlen kapcsolatban a szíveddel és az isteni elmével is.
    A magasabb elme maga, egy olyan befogadó központ, mely letárolja azt az összes benyomást és tapasztalatot, mellyel evolúciótok során találkoztok. A magasabb elme elkerülhetetlen késztetést érez rá, hogy többet értsen meg annál, mint ami az ő felelőssége. Szükségét szenvedi annak, hogy megértsen mindent ami bemutatásra kerül számára, és mindezekre megoldást találjon. Azonban nem képes erre, mert a megoldás csakis a szíven keresztül található.  
    Az első lépés türelmet gyakorolni a magasabb elmében. Engedd, hogy elmédnek ez a része ellazuljon, megfigyeljen, és kommunikálja a szíved felé azon benyomásait és inspirációit, melyeket az isteni elméből kap. Fogadd el ezt a folyamatot, és ne próbáld "kikapcsolni az elmédet", mint azt oly sok gyakorlat tanácsolja nektek. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, el kell távolítani a hangsúlyt az elméből, és fel kell oldozni azt azon felelőssége alól, hogy "tennie" kell valamit. A szív energiája az, mely ezért felelős, azonban nem cselekvés által, hanem "létezés" által.  
    Az alsóbb elméteknek meg van a maga eszközkészlete fejlődésetek számára. Ez létezésed kutatóközpontja, mely mindig összpontosít valamire, és foglalatoskodik valamivel. Míg a magasabb elme egy híd a szív és az isteni elme között, az alacsonyabb elme a híd a szív és a mentális sík között. 
    Az elme nem arra lett tervezve, hogy feladja. Ez egy csodálatos eszköz, mely jelentős lehetőséggel rendelkezik a folyamatok feldolgozására, és hogy megosszátok emberi tapasztalataitokat egymással. És megint, az alacsonyabb elme soha sem egy olyan hely, ahonnan, vagy ahol a döntés születik. Nem ő a szaktekintélyetek arra vonatkozóan, hogyan „cselekedjetek” vagy „létezzetek”az életetekben. A szíved az egyetlen szaktekintély.    
    A második lépés egy napi szinttű gyakorlattá válik, hogy elkülönítsétek magatokat alsóbb elmétek csiripelésétől. Ez a gyakorlat lehetővé fogja tenni számotokra, hogy hallgassatok szívetek bölcsességének kifinomultabb frekvenciájára. 
    Egy egyszerű és mégis hatékony módszer ennek megvalósítására az, ha a tudatodat a szívverésed hangjára összpontosítod.
    Tereld el figyelmed az alacsonyabb elméd hangjától, és hallgass addig, míg képes leszel érezni és hallani szíved dobogását az egész testeden keresztül. Amennyiben azt szükségesnek érzed, tedd rá fizikailag az ujjaidat valamelyik pulzuspontodra a testeden, míg meg nem érzed a ritmust. Aztán lépj be ebbe a ritmikus áramlásba, míg azt nem érzed, hogy eggyé válsz lényed középpontjával. 
    Azáltal, hogy eltávolítod a kontrollt az elmédből, lehetővé teszed, hogy a sejtjeidben tárolódott eredeti frekvenciák emlékeztessenek rá, hogy „ki vagy te”, és más szívek energiái pedig arra emlékeztessenek, hogy „miért vagy itt”. A szív frekvenciájához való visszatérés újra rákapcsol titeket az Istenség energiájára, mely aztán képes vezetni titeket abban, hogy emlékezzetek arra, akik vagytok, és visszatérjetek a teljes tudatossághoz.
    Mindnyájan különlegesen profikká váltatok az elmével való fontolgatásban, és tökélyre fejlesztettétek az intellektuális értékelés és ítélkezés művészetét. Ezáltal azonban megengedtétek, hogy egy energetikai űr keletkezzen közöttetek és minden között, ami körülöttetek van. Most itt az ideje, hogy emlékezzetek, és újratanuljátok, hogyan kell a szívetekkel gondolkodni. Ez a befogadási forma a kötőszövet, mely energetikailag ritmikus, végtelenül figyelmesebb és hatásosabb a fizikai énnel.
    Azt választottátok, hogy ebben a fizikai énetekben tapasztaltok és tanultok. Magatokban hordoztok egy sejtsablont, mindannak a származását, melyek vagytok, és ebbe beletartozik lemúriai származásotok is. Lemúriai énetek szívetek energetikai memóriájában van letárolva. Mindegyikőtök egyedi energiasablonnal rendelkezik, mely még része az egésznek. Az információ, melyet lemúriai örökségetekre vonatkozóan kerestek magatokról, sejtjeitek mélyén tárolódik. Mégis, sokan közületek a kijáratot keresik ebből az önmagatokról szóló fizikai energia és információraktárból.  
    Szeretnétek elhagyni fizikai inkarnációtokat, és felemelkedni egy másik birodalomba, ahol a fizikaiság vajúdása nem fog már megrohamozni titeket. Mi mégis teljes bizonyossággal mondjuk nektek, hogy mindaz amin túl kell lépnetek, az az elválasztottság, melyről ti úgy érzitek, hogy abban a fizikai testben lakozik, amit már nem szerettek. 
    A szív energiája tart benneteket megtestesülésben. A szív információja teszi lehetővé, hogy a fizikait újra összekössétek a spirituálissal. Ez az az eleven erő, mely összeköti lelked az összes többi lélekkel. Szívverésed hangol rá a kollektív sejtmemóriára, mely visszahívja azt a spirituális paradicsomot, melyről azt hiszitek, hogy elveszítettétek, míg valójában sosem veszítettétek el azt. Csak létrehoztatok egy fátylat, ahogyan azt szeretett Celestiánk állította, mely mögött átadtátok a kormányzást egy olyan elmének, mely nem képes már megnyílni minden lehetőségre.  
    Szívből dönteni, szívből élni ahelyett, hogy azt az elméből tennétek, egy olyan közös, összekötő tett, mely helyreállítja az élet szeretetének emlékét. A fizikaiság csodáját és ajándékát ünnepli, miközben az elme helyett az érző szív vezérli. Az élet minden részét olyan „cselekvővé” állítja vissza, mely nem úgy próbálja a dolgokat tenni, ahogyan az elme, hanem ehelyett lehetővé teszi számodra, hogy minden létező számára elérhető és befogadó légy, beleértve a szenvedélyt is, mely születési előjogod. Ezért, dédelgetett fiú és lánytestvéreim, ez a „probléma szíve”. Ez minden probléma szíve. 
    A fizikai élet, az a szilárdság, mely dimenziótokban meg lett teremtve, nincs híján a fénynek. Ez nem azért sötétebb, mert sűrűbb annál a dimenziónál melyben mi élünk. Azért sötétebb, mert elveszítettétek iránt való szereteteteket. Arra a következtetésre jutottatok, hogy egy másik helyen, egy másik dimenzióban szeretnétek lenni, és így a szenvedélyetek elhagyta azt a síkot, melyben léteztek. E szenvedély nélkül, a szív eme energiája nélkül, elveszítettétek a kapcsolatot Isteni Lényegetekkel. Átadtátok a hatalmat másoknak, olyan mestereknek, akikről azt hiszitek, hogy fejlettebbek és megvilágosodottabbak nálatok. Minket Telosiakat tettetek meg isteneiteknek, hasonlóan ahhoz, ahogyan az ókori rómaiak és görögök is tették. Azonban semmiben sem különbözünk tőletek.  
    Minden ami bennünk van, a ti sejtjeitekben is ugyanúgy ott van. Az egyetlen különbség, hogy mi teljes mértékben felismerjük mindezt, és feltétel nélkül szeretjük. Valamint megosztjuk mindenkivel, aki körülöttünk van. Mi szívünkből szólunk egymáshoz, elraktározzuk és szívünkbe nyomtatjuk az összes tapasztalatukat önmagunk és leszármazottaink számára. 
    Mi a „létezés” gyakorlatát követjük, mely különbözik azoktól a gyakorlatoktól, melyeket sokan követnek közületek, melyek elsődlegesen elmebéli technikák. Amit mi teszünk, az nem a meditáción alapul. Hívhatjuk úgy, hogy lehetővé tesszük magunknak az "elmélkedést" inkább, mint hogy meditáljunk, és gyakorlatainkkal el tudjuk érni a felemelkedett tudatosság nagyon magas szintjeit. Amit mi gyakorlunk, az nem a vizualizáción, vagy a képzelődési technikákon alapul,  melyek még mentális erőfeszítést igényelnek, és a hangsúlyt inkább olyas valamire helyezik, ami nem vagy, ahelyett a valami helyett, ami vagy. Például elmélkedünk istenségünk végtelen jellegein azzal a céllal, hogy vibrációnkat magasabb szintekre emeljük, és beépítsük azokat az új igazságokat, melyeket mi folyamatosan felfedezünk magunkkal kapcsolatban. 
    azzal kezdjük, hogy lecsendesedünk, és elég nyugodtakká válunk, hogy meghalljuk szívünk dobogását. Megvilágítjuk elméink figyelmét, és hagyjuk az elmét egy ideig magában beszélni. Aztán hagyjuk, hogy érzékelésünk kiterjedjen mindenre, ami körülöttünk van. Mi nem kapcsoljuk ki a környező világot, hanem inkább az összes érzékelésünkkel ráhangolódunk, mígnem eggyé válunk azzal az áramlattal, mely körülöttünk és bennünk létezik.  
    A szívnek van egy saját, érzelmi intellektusa. Mindent érzékel, és feljegyez, ami hatással van rá. Amint kapcsolatba kerül a természet finom energetikai hullámaival, a körülötte lévő fizikai világgal, teljes tudatossággal tudjuk, hogy szívünkkel összekapcsolódtunk a világgal.  
    Mi engedjük, hogy szívünk leckéi, melyek minden pillanatban körülöttünk vannak, informáljanak bennünket, és mi elraktározzuk azokat a sejtmemóriánkban. Időt váltunk, mivel amikor a szív a saját természetes frekvenciájára van hangolva a jelen pillanatában, és a „Minden, Ami Van” áramlásában, az én, az idő, és tér egységben egyesül.  
    Végül pedig, kiküldjük szívünk leckéit a körülöttünk lévő világba. Valójában ez az igazi teremtő tett. A valódi "cselekvés" és "létezés" az, mely az összes létezésünket és a tiéteket is informálja. Az inspiráció és a szív szenvedélye össze van kötve az Istenség inspirációjával és szenvedélyével. Az elme figyelme ekkor erre összpontosul, mert ahová a tudatosság megy, oda megy az energia is, hogy fenntartsa azt. És végül, a teremtés a fizikai sejtmintába horgonyzik, melyben formát ölt. A  fénypont, mely a metszésponton virágzik, amikor a lélek megérinti a lelket, amikor a szív energiája megérinti a szív energiáját, akkor nyer valódi kifejeződést a fizikai világban.    
    Kövessétek a szívnek és az elmének ezt a gyakorlatát. Engedjétek lényeteknek és tudatosságotoknak, hogy újra Lemúria Szívéhez kapcsolódjon, és ott fogjátok találni magatokat abban a paradicsomban, mely után sóvárogtok. 
    Üdvözlünk titeket, mint mindig, nyitott és minden olyan lehetőséget befogadó szívvel, mely a mi dimenziónkban és a tiétekben létezik. Támogatásunkat ajánljuk, hogy segítsünk nektek emlékezni valódi önazonosságotokra, és arra, akik mindig is voltatok. Szeretettel és áldással adom át a szót következő találkozásig most szeretett Adamánknak. 
      
    Harmadik Rész - Adama

    Áldás ma minden résztvevőnek! Meghívlak titeket a Telosba a Tudás Nagy Templomának termeibe. Falai között található  lemúriai származásunk könyvtára, a tapasztalatok raktára egy kristályos formában. Ezek a kristályok sokféle formájúak, színűek és méretűek, és mindegyiknek sajátos frekvenciája van, hogy a legjobban képviselje és fejezze ki azt az információt, melyet magában tart. 
    Meghívlak ma ide titeket, hogy felismerhessétek eme hely rezgésének igazságát, mivel ez a ti tükrötök. Ez egy másolata annak a templomnak, mely fizikai testetekben lakozik, abban a kristályos sejtszerkezetben, melyet benépesítetek és fanntartotok. Azt kérem tőletek, hogy tudatossági mezőtökön belül, ebben a pillanatban, csatlakozzatok a bolygó kristályrácsának az energiájához, hogy mindnyájan összekapcsolódhassunk egymással, ahogyan Lemúria Szívének felfedezését folytatjuk.   
    Ma a megbocsátás természetéről kívánunk beszélni nektek, ami a legnagyobb igazság, melyet bárki a Lemúria Szíve gyakorlatból megszerezhet. A megbocsátás a Teremtő és az Istenség természete. 
    A spirituális és érzelmi táplálkozás egyik kulcsfontosságú jellege a megbocsátás. És akár mélyebb az Isteniség azon szintjénél is, mely felismeri, állítja, és éli azt az igazságot, hogy nincs mit megbocsátani. Ezt az igazságot nem lehet megteremteni; csak felfedezni tudjátok. Most lehetőségetek van arra, hogy megtanuljátok ezt az igazságot önmagatok számára, és a mi Földanyának pedig lehetősége van mindannyiunkkal együtt átélni ezt az igazságot.  
    Sokan közületek elértetek egy olyan helyet spirituális utatokon, ahol múltbéli tapasztalataitok traumája következtében útkereszteződéshez értetek. Ezek a keresztutak az egyik oldalon dühöt, bánatot, szomorúságot és szégyent, a másik oldalon pedig örömet, bölcsességet, szeretetet, kreativitást és igazságot tartalmaznak. 
    A szégyen az az illúzió, hogy meg tudsz tenni valamit, vagy valaki más tud megtenni valamit veled, ami helytelen, amit nem lehet megváltani vagy megbocsátani. Erre tanítottak titeket, mint társadalmat és fajt. Erre tanítottak a legtöbb vallási tradíciók és hitrendszerek által.  
    De az igazság az, hogy a múltban történtek olyan események, melyekhez akkoriban nem volt meg a bölcsességetek, hogy megértsétek. Nincsenek áldozatok, sem a ti dimenziótokban, sem a miénkben. Mindannyian úgy döntöttünk, hogy ide inkarnálódunk és megtapasztaljuk az Istenség fizikai kifejeződésének teljes skáláját. Mi mindannyian a Teremtő kifejeződései vagyunk, akik azzal töltik az örökkévalóságot, hogy tudatosak és megtapasztalnak. A tapasztalásra irányuló vágyunk az istenség minden oldalát körülveszi.   
    Amikor mi először inkarnálódtunk istenlényekként és teremtő istenekként, tapasztalatunk nagyon közel állt a Teremtőéhez. Kezdetben a fátyol köztünk és a Teremtő között a lehető legvékonyabb volt. De ekkor a lelkek érdeklődőkké váltak az iránt, hogy eltérítsék és eltávolítsák önmagukat a teremtői létezés tapasztalatától, mivel mélyebben akarták megtapasztalni Isten nem létezését", hogy nagyobb megértést szerezzenek arról, milyen "Istennek lenni". 
    Ezekből a tapasztalatokból egyre és egyre nagyobb mértékű tudatlanságot teremtettünk, és egyre nagyobb mértékű  zavarodottságot. Hosszú időn át ez a differenciálódás olyan birodalmakba vezetett minket, melyekben a szenvedés magasabb és magasabb szintjeit választottuk, mivel oda vitt minket egyéni lelkünk ösvénye. Minden egyéni léleknek van egy nagyobb lelki ösvénye, mely a Teremtőnek az az aspektusa, ami leginkább érdekelt a megértésben, olyan mint az  öröm.  
    A lélek azt fogja választani, hogy minden tapasztalatot megszerez, ami ennek az apsektusnak a megértéséhez szükséges. Ezek a tapasztalatok általában úgy fejezik ki önmagukat, mint az illető jelleg hiánya a megtapasztalásával szemben. Aki  meg kívánja érteni az öröm fontosságát és célját, olyan inkarnációkat fog választani, melyekben öröm nélküli létezése  lesz.  
    Mindezek a tapasztalatok, melyeket választottunk, részévé váltak sejtemlékeinknek. Mintákká váltak a mi genetikai információnkban. Közös genetikai származásunk a Föld szív és lélekszövetének a részévé vált, mivel az ő evolúciója és felemelkedése szintén része volt utazásunknak. Egyik inkarnációról a másikra, a Föld összes civilizációján keresztül utaztuk be ezt az ösvényt. Megtapasztaltunk kataklizmákat és megváltást. Megteremtettük a fizikaiság sűrűségét, és csodákról tanúskodtunk. Bejártuk ezt a Földet a Fény és a Szeretet Mestereiként, és erőszakos érzelmek rabszolgáiként. Mindannyian voltunk már gyógyítók és voltunk gyilkosok is. Itt az idő, hogy megbocsássunk magunknak mindazért, amit tettünk, illetve mindazért, amit a nevünkben tettek.
    Itt az idő ismét, hogy kapcsolódjatok szívetek frekvenciájához, Lemúria Szívéhez, az Istenség szívéhez. Hiszen ebben a frekvenciában rejlik a megbocsátás eszenciája, és a megbocsátás eszenciájában rejlik Isteni Eszenciád igazsága.
    Annyira sokatokat láttunk arról siránkozni, hogy még mindig csapdában vagytok a fátyol mögött, és nem tudtok kapcsolatba lépni családjaitokkal és barátaitokkal a fátyol túloldalán. Azért panaszkodtok, hogy nem tudtok összejönni velünk, és nem tudtok osztozni a mi életmódunkban és közösségünkben, mely számotokra sokkal könnyedebbnek és kegyelemteljesnek tűnik annál a környezetnél, melyben jelenleg éltek. Én azonban ismét azt mondom nektek, hogy egyedül csak az a fátyol létezik, amit ti teremtettetek. A fátyol, amit még mindig tapasztaltok, a félelmeitek, a téves  hiedelemrendszereitek, és a szomorúságotok fátyla.  
    Nem a fejlődésetek során általatok elszenvedett traumák a ma megtapasztalt fájdalmaitok okai, hanem, hogy nem akartok érintkezni ezzel a fájdalommal. Nem akarjátok tapasztalni a félelmet és szomorúságot, és megbocsátással táplálni  fájdalmatokat. Önmagad összekovácsolása az a jelzőtűz, mely visszajuttat téged Lemúria Szívének tiszta frekvenciájához. Ahelyett, hogy vigasztalnád fájdalmadat, inkább azután vágyódsz, hogy legyenek másképpen a dolgok. Elfordulsz  fájdalmadtól ahelyett, hogy felé fordulnál. 
    Adj engedélyt magadnak, hogy újra érezd, és felfedezd a szíved rezgését. Ahol most ti vagytok, legtöbben a fátylatok  mögött, gyakran úgy érzitek, hogy félelmeitektől mindjárt megáll a szíveteket, vagy egyre gyorsabban és gyorsabban ver. A bennetek lévő bánat és szomorúság belül azt okozza, mintha szívetek a legfizikaibb értelemben összetörne. Ajánljátok fel Istennek az összetört szíveteket, ha tudjátok, és engedjétek meg a Megszentelt Szívetekben lévő Istenségnek, hogy elhozza a gyógyulást.  
    Valójában az elmétek az, ami egy kicsit mélyebbre visz titeket azon érzelmek tárházában, melyekkel életeteken át szembekerültetek. De az elme egyedül nem képes véghez vinni ezt a fajta gyógyítást. A szív frekvenciája az, ami keresztülvezet minket ezen a látszólagos aknamezőn, és az Univerzum szeretetével táplál minket. 
    Valahányszor engedélyt adtok rá, hogy ez megtörténjen, újra kapcsolatba kerültök a sejtmemóriátokkal. El tudjátok távolítani a félelmet és a szomorúságot a fizikai struktúrátokból és a DNS-etek genetikai származásából minden időre és térre vonatkozóan.
    El tudjátok kezdeni oly módokon érezni testeteket, mint soha azelőtt. Ez a testtel való közelebbi kapcsolat egy általános érzéssé tud válni. A test elegánsabbá, gyorsabbá, és kevésbé fájdalmassá válik. Ez egy megkönnyebbülésként nyilvánulhat meg a test valamely részén, mint pl. egy érzékszervben, egy izomban, vagy a csontrendszerben.
    A megbocsátás frekvenciája a szív frekvenciája.
    A szívedbe való belehallgatás lehetővé teszi, hogy informáld az elmét és a testet erről az ajándékról, nem csak erre az életre, hanem az összes életre vonatkozóan. Sokan írják, hogy a lélek a tobozmirigy központi sejtjében helyezkedik el. Ez azonban nem pontos. Valójában a test lakozik a lélekben. Amit mi aurának hívunk, az a lélek legalacsonyabb rezgése. A lélek kiterjed a test körül. Lelkünk teremti meg azt az energiát, ami arra készteti a testet, hogy mozogjon. A lélek határozza meg az egészségi állapotunkat vagy betegségünket.   
    A szív frekvenciáján keresztül kerülünk kapcsolatba lelkünkkel, és az Istenség lelkével, melynek mindannyian részei vagyunk. A legjobb erősítő a szív összes betegségére, az isteni frekvenciától és a fizikai élet frekvenciájától való összes szétválasztottságra, a megbocsátás.
    A legerősebb módja egymás táplálásának, ha meghallgatjuk egy másik személy igazságát, és elfogadjuk azt. A következő szint az, hogy meghalljuk más személyek igazságát, elfogadjuk azokat annak ami, és szeretjük őket ezért. Ez a megbocsátás lényege, hogy igazából nincs is mit megbocsátani. 
    Az a szív, ami benned dobog, ugyanaz, mint Lemúria Szíve.
    Hallgasd és értékeld. Teljes vagytok hiányosak, nem vagytok képtelenek ezzé a Szívvé válni teljes lényetekkel, és rezegni ezt a frekvenciát teljes létezéseteken át. Amikor ezzé váltok, nem lesz szükség további megelőző beavatásokra vagy tisztításokra, hogy túljussatok a fátylon.   
    Minden amire szükségetek van, mindaz amire valaha is szükségetek volt, az bennetek rejlik. Csak a tudatosságotok az, aminek át kell váltania, de nem az elméteken keresztül, hanem a szíveteken át, ami ezt a frekvenciát fogja tükrözni a körülöttetek lévő világba.
      Tudatosságotok ezidáig a dualitás fátylára összpontosult, ami nem a szív, hanem az elme természete által jött létre. Az elme tudatossága folyamatosan mindig a minősíteni és megkülönböztetni, másokkal szemben ítélkezni akar. Azért fog dühöt és bizalmatlanságot látni, mivel lát szeretetet és nyugalmat is. Azért fog arroganicát és önzést látni, mert lát könyörületet és nagylelkűséget is.  
    A szív azonban csak az egységnek van tudatában, ami a feltétel nélküli szeretet és a megbocsátás terméke. A  megbocsátás az, ami lehetővé teszi számotokra megállítani azt a menekülő fájdalmat, ami oly régóta ott van. A tudatosság fénye be fog lépni lelked azon részeibe, melyek oly régóta be voltak árnyékolva, és többé nem leszel képes megtagadni önmagatoktól a belépést Lemúria Szívébe, mely körülötted létezik, fátyol nélkül mindenkor. És milyen lesz az összes fátyoltól szabadon ébredni? Szabadon ítéletektől és lelkifurdalástól? Szabadon félelemtől és szomorúságtól? Szabadon bárki, vagy bármi megkülönböztetésének a vágyától? Szabadon a szégyen és a méltatlanság érzéseitől? Szabadon attól az illúziótól, hogy nem vagy Isten?
     Olyan lesz, mintha a szívetek berobbant volna a végtelen lehetőségek és a végtelen öröm birodalmába. Felfedezitek, hogy minden amire valaha vágytatok, mindvégig ott volt. A körülöttetek lévő világ pedig ugyanezt a frekvenciát foga fenntartani, és mi ott leszünk, hogy üdvözöljünk téged!  
    Az Istenség szeretete megmutathatja magát mindegyikőtök számára szívetek vibrációjában! És Lemúria Szíve felragyoghat a Földön az idő és tér összes dimenziójában! Ez a mi legnagyobb kívánságunk nektek. Mindegyikőtöknek köszönjük, hogy lehetővé tettétek ezt, és csatlakoztatok hozzánk szeretetben és egységben. 
    Míg ismét beszélünk, barátotok és testvéretek vagyok, Adama.
    Közvetítette: Aurelia Louise Jones
    Közzétette: www.fenyorveny.hu
    Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!

    foldimennyorszag.hu

    • Blogger Comments
    • Facebook Comments
    Item Reviewed: Lemúria Szíve (Celestia, Ahnahmar, Adama) Rating: 5 Reviewed By: Sandal - Bárány Tünde Nikoletta
    Scroll to Top