728x90 AdSpace

  • FRISS

    Üzemeltető: Blogger.
    2014. május 25., vasárnap

    Mihály arkangyal üzenetei: Képviseljétek a Krisztust önmagatokban!

    2010. 02.13., Róma
    TÉMA: A háború mögötti tudatszint, és az azon való túllépés.  Sokféle téveszme van jelen az emberek között, de egyik sem olyan veszélyes, vagy annyira kifinomult, mint az az elképzelés, hogy Isten országába valamilyen erőszak árán be lehet jutni. A társteremtők és a bukott lények közötti pszichológiai különbség. Miért követik az emberek a tömeget?
    Mihály, az Arkangyal VAGYOK!
    Hadd kérjelek meg benneteket arra, hogy a képzeletetek bontakoztassátok ki egy helyzetgyakorlat által. Még ha nem is vagytok itt most személyesen jelen, bizonyára láttatok már képeket, vagy filmet a római Colosseumról, láttatok már gladiátorküzdelmeket, vagy az állatok lemészárlását.  Most arra kérlek benneteket, hogy képzeljétek azt, hogy ma van a gladiátor küzdelmek napja.
    A Colosseum zsúfolásig megtelt emberek tízezreivel, több ember van itt ma jelen, mint amennyi a Colosseum hivatalos befogadóképessége.  Mindenki készen áll, és egy dologra vár, vérre, drámára! Mindenki arra vár, hogy átélhessen egy színlelt háborút, amelyben megtapasztalhatja a drámát és a vérontást anélkül, hogy ő maga megsérülne, vagy megölnék. 
    Ez az a tudatszint, amely bár nem kiváltója a háborúnak, de bizonyosan az, amely továbbra is fenntartja annak a lehetőségét, hogy háborúk lehessenek jelen ezen a bolygón.  Jó példa erre a Római Birodalom, de nem egyedülálló, hiszen ez a tudatszint még ma is jelen van a világban. 
    De ne siessünk ennyire előre.  Maradjunk még annál a képnél, ahogy a rómaiak arra várnak, hogy elkezdődjenek a küzdelmek.  Időközben különböző bevezető események történnek, különböző gladiátorok küzdenek egymással, vadállatok közé eresztett bűnözők küzdenek az életükért, valamint gladiátorok harcolnak vadállatokkal.  Azonban mindenki a mai nap fő eseményét várja, amely állítások szerint, valami nagyon különleges dolog lesz.  Fülsüketítő a zaj, a tömeg vibrál, szélsőséges indulatok szabadulnak el, harag, izgatottság, a tömeg pedig vért akar. 
    Lehetséges, hogy tudjátok, hogy a Colosseum a későbbi időkben olyan fejlett rendszerrel működött, hogy az éppen következő esemény színtere az aréna alatt már felállt.  Az aréna padozatának egy része lesüllyedt, majd a következő műsorszám a padozat kiemelkedésével került a nézők elé.  Közben az izgalom a tetőfokára hágott, a fő műsorszám következik.  A tömeg hatalmas erővel morajlik, most megmozdul a színpad, és felemelkedik.  A színpadon én állok.  Én állok ott teljes életnagyságban, a négy méteres termetemmel, kék páncélba öltözve, amely neonfénnyel ragyog olyan intenzív kékségben, amelyet fizikai szemmel még egyetlen ember sem látott korábban.  Hirtelen elcsitul a tömeg, mivel nem ilyesmire számítottak.  Ilyet még nem láttak soha, és nem tudják, hogy mit kezdjenek vele.  Csendben egymást fürkészik. 
    Egymás között mormognak, miközben én egy feltartott karddal a kezemben állok.  Egy pár perces csend után ordítani kezdenek.  Valamilyen eseményt akarnak, vért akarnak.  Azt várják, hogy ez az ijesztő kinézetű lény legyőzze az összes többi gladiátort.  Arra várnak, hogy az összes gladiátort rámeresszék.  Nyilván azt gondolják, hogy valamilyen trükk okozza azt, hogy ez az ember a többinél nagyobbnak, sugárzóbbnak látszik. 
    De ahogy a zajszint újra emelkedni kezd, a kardom hegyével a tömegre mutatok.  Lassan körbefordulok, lézersugárszerű kék lángok lőnek ki a kardom hegyéből, és mindenkit eltalálnak, aki a stadionban van.   Amint ez az intenzív fény elér valakit, az azonnal elcsendesedik.  Nyomomban a csenddel teszek egy kört a stadionban.  Közben a korábban haragos vérszomjas tömeg szótlan tömeggé válik.  Szótlanná, mivel azt látják, amivel önmagukban nem voltak hajlandóak szembenézni. Hirtelen mindenki megérzi a viszonyítási pontot, hogy mi az a momentum, az az illúzió, amely minden egyes emberben benne van, és amely az adott ember és a mennyország között áll.  Megérezték, azt a viszonyítási pontot is, amely nyilvánvalóvá tette számukra azt, hogy nincs egyetlen olyan mód sem, amelyet annak érdekében tehetnének, hogy csalással vagy erőszakkal bejuthassanak a mennybe, mivel én teljes mértékben elmozdíthatatlan vagyok.

    Nem harcoltam a sárkánnyal
    Látjátok, hogy mennyi illúzióban hisznek az emberek?  De egyetlen illúzió sem veszélyesebb, vagy kifinomultabb annál, mint az az elképzelés, hogy erővel valahogy mégiscsak be lehet jutni a mennybe, hogy Isten országába beerőltetheti valaki magát, ahogy erről korábban a mai nap már St. Germain beszélt. Vegyünk a Jelenések könyvéből egy részletet, amely arról szól, hogy az eredeti bukott angyalok hogyan lázadtak fel Isten ellen, a felebarátokat vádolva, majd ez következik: „És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai;” (Jel. 12, 7)
    Szeretteim, könnyen lehet, hogy még azokban is, akik már hosszú ideje, évtizedek óta, vagy talán már előző életek óta a Felemelkedett Mesterek tanítványai, hogy bennetek is van a dualista tudatszintből némi maradvány, amelyet erre a Jelenések könyve részletre vetítetek ki.  Ez az esemény azonban azért lett az adott módon kifejezve, hogy megkérdőjelezze a dualista tudatszintben élőket, hogy látszódjon az, hogy dualista képeket vetítenek-e ki arra a leírásra, vagy hajlandóak azon túllátni. 
    Mivel Maitreya már beszélt nektek a könyvében a különböző szférákról, ezért mostanra tudjátok már, hogy nem a mennyben történt a lázadás, amennyiben a mennyen a szellemi valóságot értjük, ahol csak olyan lények találhatóak, akik túljutottak már a felemelkedés beavatásán, vagy olyanok, akik soha nem is kerültek bele a dualitásba.  Nos, mint már tudjátok, egy korábbi szférában következett be a bukott angyalok lázadása.  Annak a szférának a felemelkedése még nem volt teljes, annak ellenére, hogy már rajta volt a Felemelkedési spirálon.  Ezért volt lehetséges az angyalok számára az, hogy fellázadjanak, de nem volna már lehetséges egy felemelkedett lény számára ugyanez.   Ő ugyanis már sikerrel túljutott azon a beavatáson, hogy a szabad akaratát nem megfelelően használva Isten akarata ellen fordulna.  Ez azonban nem jelenti azt, hogy amennyiben valaki úgy dönt, hogy nem szegül szembe Isten akaratával, akkor neki fel kellene adnia a szabad akaratát.  Hanem azt jelenti, hogy egy tanulási folyamat eredményeként azt választjátok, hogy a szabad akaratotokat oly módon használjátok fel, hogy az MINDENT emeljen fel, ahelyett, hogy mint ahogy Portia beszélt róla, az életnek csak egy részét emelnétek fel, és ennek eredményeként kikerülhetetlenül a másik részét elnyomnátok, vagyis míg a mérleg egyik nyelve emelkedik, a másik süllyed.
    Szeretteim, tudva mindezt, a dualista tudatszintről tanultak alapján tudnotok kell, hogy hogyan transzferáljátok ezt az ismeretet egy másik helyzetre, ahol állítólag én a Sárkánnyal harcoltam, jelképezve ezzel azt a tudatszintet, amely Isten ellen fellázadt.  De tovább menve, csak az a tudatszint, amely már kettéhasadt, csak az tud egymással ellenkezni, és csak annak egyike törekedhet arra, hogy a másikat legyőzze.  Éppen ezért a sárkány valójában a háborús tudatszint kifejezése volt, azok tudatszintje, akik epikus beállítódásra hangolódtak, akik azt szeretik.  Ők azok, akik harcolni akarnak azért, amiről úgy gondolják, hogy jó és igaz ok a harcra, arra, hogy másokat elpusztítsanak, akiket bűnbakként kiáltottak ki, vagy ellenségként, vagy akár Isten ellenségeként, és akiket minden létező eszközzel el kell hallgattatni.  A sárkány számára ugyanis, a cél szentesíti az eszközt.  A sárkány számára nem az a cél, hogy Isten országát manifesztálja, hanem az, hogy a másik felet elpusztítsa.  Mivel a vér, a gyilkolás, a pusztítás utáni sóvárgás az a tudatszint, amelyet a Jelenések könyvében a Sárkány jelképez. 
    Éppen ezért, könnyen azt hihetitek a leírást olvasva, ha teljességgel még nem adtátok volna fel a dualista tudatszintet, hogy én, Mihály Arkangyal, a mennyben a bukott angyalokkal és azok légióival harcoltam, hogy én ellenük haraggal, dühvel, vagy bármilyen egyéb általatok elképzelhető módon, a berögzött képeiteket Istenre vetítve, azért harcoltam volna, hogy megöljem, elpusztítsam őket.  Én azonban szellemi lény vagyok.  Spirituális tisztséget töltök be.  Nem vagyok a dualista tudatszint csapdájában.  Nincs bennem harag.  Nincs bennem olyan vágy, hogy az élet valamelyik részét elpusztítsam.  Nos, még mondhatjuk úgy is, hogy alkalmatlan vagyok arra, hogy az élet bármelyik részét elpusztítsam.
    De amire azonban alkalmas vagyok, ami valójában a tisztségem az az, hogy azokat védjem meg, akik arra törekednek, hogy a MINDENT emeljék fel azoktól, az Elterelőktől, akik csak arra törekednek, hogy összezúzzák, elpusztítsák a Felemelkedési spirált.  Hogyan teszem ezt meg?  Úgy, hogy abszolút elmozdíthatatlan vagyok.  A sárkány ugyan harcolt ellenem, de én nem harcoltam vele.  Én egyszerűen csak elmozdíthatatlan voltam. 

    Az én elmozdíthatatlanságom egy tükör
    Az elmozdíthatatlanságommal egy olyan tükröt formálok, amely visszaveri az agressziót, a haragot, amely rám irányul.  Éppen ezért, azok, akik megtámadnak, azok találkozhatnak azzal, amit nekem szántak.  Úgy tapasztalják meg, hogy én küldöm rájuk azokat a sugarakat, mint ahogy a Colosseum illusztrációmban az emberek úgy észleltek, hogy én küldtem a fény lézersugarait rájuk.  De valójában az, ami rájuk zúdult, az a saját tudatszintjük volt, amely visszatükröződött, és amelyet bizonyos esetekben, ha az konstruktívnak tűnik, akkor megsokszorozok azzal az erővel, amely ÉN VAGYOK, annak érdekében, hogy átvághassam az emberek sűrű tudatát, és lehetőséget adjak nekik arra, hogy lássák azt, amit nem hajlandóak meglátni.
    Nincs bennem harag sem az ördöggel, sem a Sárkánnyal szemben.  Én Arkangyal vagyok.  Hogyan válhat valaki Arkangyallá a szellemi valóságban?  Csak úgy, ha túllép minden dualitáson, minden elkülönülésen.  Így eggyé válik Isten akaratával, Isten erejével.  Én egy vagyok azzal az akarattal, hogy emeljünk fel minden életet, és egy azzal az erővel, hogy védjük meg azokat, akik hajlandóak önmagukat felemelni azoktól, akik arra törekednek, hogy őket elgáncsolják.  A védelem ismét nem jelent harcot, csak azt a viszonyítási alapot, hogy van valami, amely abszolút mozdíthatatlan a dualista tudat számára.  Láthatjátok tehát, hogy a bukott angyalok, a Sárkány részeiként harcoltak ellenem, de a lényükben mélyen ott volt az a belső tudás, hogy nem lesznek képesek Mihály Arkangyalt elmozdítani, nem mozdíthatják el a mennyek erejét.  Olyan ez, mintha úgy akarnátok egy betonfalat összedönteni, hogy a fejeteket veritek hozzá. 
    Éppen ez volt az oka annak, hogy amikor a Földre száműzték őket, helyesebben, amikor önmagukat ide süllyesztették, hatalmas dühvel érkeztek.  Mit jelent az, hogy lesüllyedtek ahelyett, hogy ki lettek volna űzve? Nos, ők úgy észlelték, hogy ki lettek űzve, de ez megint csak azért történt, mert az észlelésük ilyen volt. Nem voltak ugyanis hajlandóak szembenézni azzal, amivel önmagukban szembe kellett volna nézniük.  Azzal, hogy nem voltak hajlandóak önmagukkal szembenézni, azzal azt vetítették a meglévő helyzetre, hogy én küldtem haragot és agressziót rájuk.  A valóság azonban az, hogy bár ők úgy tapasztalták meg, hogy ki lettek űzve, valójában a saját impulzus momentumuk visszaérkezése miatt észlelték úgy, hogy el lettek űzve, azon a mozdíthatatlanságon keresztül, amelyet én és a légióim képviselünk. 

    Miben különböznek a társteremtők a bukott angyaloktól?
    Ha összehasonlítanátok egy testben lévő bukott angyalt egy társteremtővel, aki a dualitás tudatszintjén került csapdába, akkor látnátok különbséget a kettő között.  A bukott angyalok pszichéjébe tekintve mélyen rátalálhatunk egy olyan pontra, ahol a lény tudja, hogy a menny elmozdíthatatlan, ezt azonban több réteg illúzió fedi.  Ennek ellenére ott van, mivel az a lény már megtapasztalta, hogy a menny elmozdíthatatlan.  Egy társteremtő azonban, a dualista tudatszint csapdájába kerülve ezt nem tudhatja, mivel nem került szembe egy arkangyal elmozdíthatatlanságával, ezért a belső lényében nincs benne az az ismeret, hogy az tényleg elmozdíthatatlan.  Éppen ez az oka annak, hogy egy társteremtő fogékony lehet arra, hogy elhiggye azt a toxikus nézetet, amelyet a bukott angyalok terjesztenek, hogy van arra lehetőség, hogy találjatok valamilyen módot arra, hogy erővel bejuttathassátok magatokat a mennybe.  Ez az oka annak, hogy olyan sok társteremtő, aki képes lenne a felemelkedésre, akiben benne van a lehetőség arra, hogy túllépjen a bukott tudatszinten, nos, ez az oka annak, hogy miért esnek olyan gyakran annak az álomnak a csapdájába, hogy egy külső struktúra juttatja majd el őket a mennybe, amelyről St. Germain beszélt.
    Most pedig, ha egy másik szempontból vonunk párhuzamot a bukott lények és a társteremtők között, akkor azt láthatjuk, hogy a bukott lények pszichéjében ott van az abszolút lázadás pontja Isten ellen, és teljes mértékben hajthatatlanok abban, hogy önmagukba nézzenek.  Ugyanakkor a társteremtőknek azonban, akik soha nem találkoztak magasabb szintű Isteni tudatszinttel, lehetőségük sincs ez ellen lázadni.  Éppen ezért, a társteremtők nem mentek keresztül a mélyen gyökerező belső tagadáson, és ezért számukra könnyebb, sokkal könnyebb átlátni a bukott lények tudatszintjén.  A társteremtők rendelkeznek azzal a képességgel, hogy túllépjenek a bukott tudatszinten, a külső megváltás álmán, de azért vannak csapdában, mert nem érzékelik azt, hogy a mennyben van valami, ami mozdíthatatlan, amely miatt oda erővel nem lehet bejutni. 
    Ezért lehetséges az, hogy egy társteremtő egy hazugság csapdájába ragadhat sok életen keresztül, ha bizonyos életek során egy bizonyos valláshoz, vagy bizonyos megközelítéssel rendelkező spiritualitáshoz ragaszkodik, azt gondolva, hogy az a bizonyos megközelítés lehetővé teszi számára azt, hogy a mennybe jusson anélkül, hogy a dualista tudatszinttel szembe kellene néznie, és azután túl kellene lépnie azon, vagyis anélkül, hogy meg kellene látnia a gerendát a saját szemében.  A társteremtők ennek a hazugságnak a csapdájában maradhatnak akkor is, ha az a múltban már bizonyosan nem működött, mégis azt gondolják, hogy esetleg más módon próbálkoznak majd.  Ha erővel nem megy, akkor lehet, hogy majd valamilyen csalással menni fog, vagy elbújva Isten elől úgy, ahogy önmagatok vagy más ember elől ez sikerül.  Talán lesz valamilyen mód arra, hogy meggyőzzétek Istent, hogy megsajnáljon benneteket, hogy úgy tűnjön, hogy olyan jók vagytok, hiszen nagyon sok jót tettetek a Földön. 
    Ébredjetek fel abból a hazugságból, hogy valami csalással be tudtok kerülni a mennybe!  
    Ez az, ami a társteremtőket csapdában tartja, és ez az, ami miatt a társteremtők olyan fogékonyak arra, hogy a bukott lényeket kövessék, a vakok vak vezetőit, ahogy Jézus nevezte őket.  Van azonban esély arra, hogy a társteremtők felébredjenek ebből az illúzióból.  Ez azonban majdnem minden esetben csak egyetlen módon történhet meg, vagyis úgy, ha a társteremtő Tudatos Énje ráébred a saját belső valóságára, hogy ő Isten tiszta tudatának a kiterjesztés.
    Ha ugyanis észlelitek ezt a tiszta tudatosságot, ha megtapasztaljátok a tudatot tartalom nélkül, a forma nélküli Istent, akkor megtapasztaljátok a megmozdíthatatlanságot.  Tudjátok, hogy az a tudat, amely a forma mögött van, az soha nem alkalmazkodik ahhoz, vagy mozdul meg az által, amely formával rendelkezik.  Amikor összekapcsolódtok azzal a tiszta, forma nélküli tudatossággal önmagatokban, a saját lényetek egy aspektusát tapasztaljátok meg a külső elmén keresztül, ezáltal az emberi elme, az egó, az elkülönült egyéniség már elvesztik az erejüket.  Ti ugyanis közvetlen megtapasztaláshoz jutottatok.  Így olyan viszonyítási pontot kaptatok, amelyhez a bukott angyalok akkor jutottak, amikor fellázadtak, és szembe találkoztak az én megmozdíthatatlanságommal. 
    Miután egyszer eljutottatok ehhez a viszonyítási ponthoz, mivel ti nem mentetek keresztül tagadáson, nektek sokkal könnyebb lesz majd megváltoztatni a tudatszinteteket, tekerni azon néhány fokot olyan mértékben, hogy megláthassátok a bukott angyalok hazugságainak a hamisságát.  Szó szerint lépésről lépésre felébredhettek, mintha éreznétek az elmétek kerekének elforgatását, amellyel egyszer csak minden a helyére kattan.  Ekkor látjátok meg az illúziót, és azt, aki mögötte van.  Ekkor látjátok meg a mögötte lévő következő réteget, aztán a következőt, és a következőt, és a következőt.  Hirtelen körbeértek a kozmikus órán, a kozmikus keréken a 12 vonallal.  Ekkor az tovább kattan, és mögé láthattok egészen a 15.-ig, ahogy már beszéltünk nektek a hét sugárról, a nyolcadik sugárról, és a hét titkos sugárról.    
    Így láthatóvá válnak az illúzió rétegei, amint azok egymás után lehullnak.
    Azonban mindezt csak akkor fogjátok látni, ha hajlandóak lesztek belenézni a tükörbe, és megvizsgálni azt, hogy mi az oka a saját tudatotokban annak, hogy elhiszitek az illúziókat.  Mert mindaddig, míg azt vetítitek ki, hogy az ördög, vagy a bukott angyalok, vagy ennek, vagy annak az egyháznak a vezetői arra kényszerítettek benneteket, hogy elfogadjátok ezeket az illúziókat, nos, addig nem látjátok meg azt a döntéseteket, amely elfogadtatta veletek az illúziókat, hiszen az illúziók látszólag adtak számotokra valamit, valami igazolást arra, hogy ne kelljen teljes felelősséget vállalnotok önmagatokért.  Ha nem vagytok hajlandóak ezt meglátni önmagatokban, akkor továbbra is az illúziók szintjén maradtok, elfogadva ezt vagy azt az illúziót, és azt gondolva, hogy ezen az úton a mennybe juthattok, hogy azon a bizonyos sugáron lévő Isteni tulajdonság eltorzításával bizonyosan a mennybe juthattok. 

    TÉMA: Meghatározás szerint, és természetére nézve az egó sem nem kreatív, sem nem rendelkezik elég egyéniséggel.  Éppen ezért az egó hajlamos arra, hogy vagy egy erősebb vezetőt, vagy a tömeget kövesse. Hogyan használják fel a bukott lények a tömegtudatot arra, hogy lerombolják az egyéniséget, hogy irányításuk alatt tartsák az embereket, esetleg háborúkat szítsanak, amelyek őket hatalmon tarják.  Az igaz egység és a hamis egység.

    A tömegtudat megértése
    Ami most jön, ahhoz vissza kell térnünk a tömeg koncepciójához, a tömeghez, amely ott ül a Colosseumban, vagy amely ott van a társadalomban, vagy esetenként ahhoz a tömeghez, amely bizonyos rendszerességgel jön össze, hogy TV-t nézzen, mivel azok, akik ugyanazt a programot nézik, azok részesei ugyanannak a kollektív tudatállapotnak.  Azt láthatjátok, hogy amennyiben a társteremtők a dualitás tudatszintjének a csapdájába kerültek, pontosan azért, mert ők nem rendelkeznek az elmozdíthatatlanság belső észlelésével, fogékonyak arra, hogy a vezetőiket vakon kövessék, vagy vakon menjenek a tömeg, a tömegtudat után. 
    Ez azért történik, mert ha nem vállaltok teljes felelősséget önmagatokért, akkor valójában megtagadjátok azt, hogy a saját egyéniségeteket juttassátok kifejezésre, így létrehozzátok az egót, amely sem kreativitással, sem egyéniséggel nem rendelkezik, és éppen ezért csak követni tud valamit, nem képes valamit önmagában létrehozni.  Ha pedig nem használjátok a saját egyéniségeteket és a kreativitásotokat, akkor nem vagytok képesek arra, hogy olyan egót kreáljatok, amely egyéniséggel és kreativitással rendelkezik.  Ha azonban hajlandóak lennétek a saját egyéniségeteket és a kreativitásotokat használni, akkor nem volna szükség arra, hogy az egót megteremtsétek, amely helyettetek dönt.
    Mint látható, meghatározás szerint, és természetére nézve az egó sem nem kreatív, sem nem rendelkezik elég egyéniséggel, legalábbis nem rendelkezik Isten igaz egyéniségével, amelyet ti Istentől kaptatok.  Ezért hajlamos vagy egy erős vezetőt, vagy a tömeget követni.  A spirituális fejlődés szempontjából azonban semmi sem olyan káros, mint a tömegtudatba süllyedés.  Semmi sem annyira anti-spirituális, mint a tömegtudat.  A tömegtudat a spirituális fejlődés teljes ellentétele. 
    Mert mi a felemelkedés?  Mint ahogy azt nemrég elmagyaráztuk, az egy egyéni folyamat.  Egyedül lépitek át a felemelkedés kapuját, saját magatok, mint egyéniségek.  Éppen ezért, mint láthatjátok, az egyéniségetek szélsőséges kifejeződése, amelyre szükségetek van, pontosan ellentéte a tömegtudatnak, ahol az egyéni elmét a tömegtudat uralja, az írja felül, az a kollektív tudat, amely azonnal létrejön, amint az emberek egy csoportja összeáll.  Csoporton értve mindent, ahol egy embernél többen vannak.
    Látható már, hogy a tömeg hogyan írja felül az egyéniséget?  A tömeg nem ad teret az egyéniség kifejeződésének.  Azt akarja, hogy a tömeg minden tagja kövesse a tömeget, és a tömegtudatot.  Eltérő vélemény nem engedélyezett, mert akkor nemcsak száműznek benneteket a tömegből, hanem arra is van esély, hogy a tömeg ellenetek forduljon, és tönkretegyen benneteket, ha erre van lehetősége.
    Láthatjátok, hogy az a tömeg, amely Jézust támadta, az még akkor is megvetette őt, amikor a keresztet hordozta Jeruzsálem utcáin keresztül.  A tömeg volt még az is, aki azt üvöltötte, hogy őt feszítsék keresztre, mert inkább akartak szabadlábon látni egy elítélt gyilkost, mint az élő Krisztust.  Ennek az az oka, hogy a tömeg a gyilkossal képes azonosulni, vagyis a gyilkos tudatszintjével, tehát azzal a tudatszinttel, amely el akarja pusztítani az egyéniséget.  Az egyént pedig bele akarja olvasztani a tömegbe, újabb és újabb egyénekkel folytatva a folyamatot addig, amíg mindenki a tömeg részévé nem válik. 

    Hogyan teremthetünk tömeget?
    Ez a bukott lényeknek egy újabb előre eltervezett stratégiája.  Hogyan hozzunk létre tömeget?  Két elem szükséges ehhez.  Az egyik, az Atya aspektus eltorzítása, vagyis olyan toxikus eszmék megteremtése és fenntartása, amelyek a tömeg figyelmét lekötik.  Toxikus az az eszme, amely dualitásra épül, ahol a jó és a rossz, a jó és a gonosz között erős megosztottság van.  Így el is jutottunk a megosztáshoz, van egy bűnbakunk, aki a gonoszt képviseli, és ott a tömeg, amely a jó oldalára áll, és ezért harcba száll a gonosz ellen.  De látjátok-e az e mögött rejlő mélyebb valóságot, vagyis azt, hogy a tömegtudat meg akarja ölni az egyéniséget?  Éppen ezért bármi, amely az egyéniséget képviseli az a számára gonosz, mert veszélyezteti a tömeg egységét.
    Ha egy egyéniség ellen tud állni annak, hogy őt a tömeg irányítsa, akkor az az egyén képes arra, hogy a tömegtudat mátrixát átszabja, zsugorítsa, és ezzel fel tudja szabadítani az embereket attól.  Így az egyén a tömegtudatból hirtelen visszakapcsolódhat az egyéniségének a tudatához, újra egyéniséggé válva.  Egyéniséggént rendelkezik emberi érzésekkel, emberi felelősségérzettel, morállal, etikával, és a tömeg által meghatározott jó és rossz szintje feletti jó és rossz érzékelésével.  Ott jelenik ez meg, amikor Jézus szembetalálkozik azzal a dühös tömeggel, amely meg akar kövezni egy házasságtörő asszonyt.  Egy ébresztő kérdés segítségével, amely a mozdulatlanságot képviselte, Jézusnak sikerült a tömegtudatot összetörnie, és egyéni tudattá visszaállítania, így az emberek egyenként elsétáltak, ahelyett, hogy tömegként támadták volna meg az asszonyt. 
    Nos, hogyan jön létre a tömeg?  Egy toxikus eszmére, nézetre alapozva második elemként pedig hozzátéve az Anya eltorzítását, vagyis azt a vágyat, hogy az anyagi világban, a forma világában teremtsünk egységet.  Ez egy olyan finom árnyalat, amely nagyon sok spirituális embert vezet félre azt feltételezve, hogy az eggyéválás, az egység jó, spirituális, és egységen keresztül még talán a béke is elérhető.  De láthatjátok, hogy nem tudtok igazi egységet teremteni az anyagi világban, nem tudtok egységet teremteni dualista tudatszintből kiindulva, mivel erőszakkal nem lehet egységet teremteni. 

    Igazi egység az egyéniségen keresztül
    Nos, mint láthatjátok, az emberek között nem lehet egység, mert nem teremthető meg igazi egység olyanok között, akik megtagadják az egyéniségüket.  Egységet csak egyéniségek teremthetnek.  Biztos vagyok benne, hogy mindez ellentmondásnak tűnhet, de ahelyett, hogy annak látnátok, inkább azt javaslom, hogy tekintsétek ezt inkább talánynak, talány azért, mert a dualitás szűrőjén keresztül nézitek.  A dualitáson túlról nézve azonban látható, hogy az igazi egyéniség a Teremtő Lényének a kiterjesztése, megnyilvánulása. 
    Hogyan érhető el az igazi egység?  Az által, ha minden egyéniség felfedezi az egységet a kiindulópontjával, majd pedig annak felfedezésével, hogy az összes többi önfelismeréssel rendelkező lény is ugyanonnan, ugyanabból a kiindulópontból származik, vagyis ugyanannak az egynek a kiterjesztése.  Így juthattok el a valós egységhez, a kiindulóponthoz csatlakozva.  A bukott lények természetesen elkülönítették magukat ettől az egységtől azzal, hogy megtagadták a kapcsolatukat a kiindulópontjukkal.  Ez az oka annak, hogy itt lenn szeretnének egységet teremteni, vagyis átvenni a kollektív tudat feletti hatalmat, és az egyéni elmét erőszakkal a tömegtudat részévé tenni. 
    Azon igyekeztek tehát minden létező módon, hogy különböző toxikus eszméket vigyenek a köztudatba, majd pedig az Anya eltorzításaként, azt hitették el veletek, hogy ezeket el kell fogadnotok a közös cél érdekében, és a szolidaritás nevében alá kell vetnetek magatokat azért, hogy egy nagyobb horderejű ügy érdekében együtt tudjatok működni, hogy Isten céljait szolgálva működjetek együtt. 
    Mindezzel először a saját végső célkitűzéseteket semlegesítitek, majd pedig azt a hitet alakítjátok ki, hogy a jó emberek majd alárendelik magukat ennek a célnak, részt vállalnak benne, és hajlandóak lesznek arra, hogy az egyéniségüket félretegyék az adott közös cél elérésének az érdekében.  Ha tehát rendelkezésre áll egy bizonyos létszámú ember, aki ezt elfogadja, akkor az olyanná válik, mint a tömeg, hiszen már nem egyénként gondolkodik és érez. 
    Az értekezésemet úgy kezdtem, hogy példaként a tömeg megjelenítésére a Colosseumban összegyűlt tömeget említettem, mert biztos vagyok benne, hogy a többségetek képes, és hajlandó is lesz arra, hogy azt a tömegtudat tiszta kifejeződéseként észlelje, amely tudat kész arra, hogy bármit elpusztítson, amely nem hódol be neki.  Ha észlelitek a tömegtudat ilyen szélsőséges kifejeződését, akkor abban reménykedem, hogy hajlandóak lesztek arra is, hogy észleljétek annak kifinomultabb formáit is.  Ugyanis nagyon sok ilyen forma létezik.

    TÉMA: Az amerikai futball, de még a futball is a római gladiátorjátékok modern formái.  Ha az emberek behódolnak a tömegtudatnak, kiüresednek, és olyan szórakozásra vágynak, amely kitölti az űrt.   

    A társadalom mélyen a tömegtudat hatása alatt áll     
    Észlelitek már, hogy a társadalom hány területe áll ennek a végső cél elérése érdekében tett erőfeszítések mechanizmusának a hatása alatt, amelyhez még hozzákapcsolódik az elkötelezettség érzés, hogy amennyiben te egyike vagy az igaz embereknek, a jó embereknek, akkor alá kell vetned magad ennek a bizonyos célnak, amely feltehetően nagyon nemes?  Lehet mindez vallási köntösbe bujtatva, vagy politikai környezetben, amikor valamilyen politikai ok azt követeli, hogy rendeljétek alá magatokat.  De lehet ez üzleti környezetben, a szórakoztató iparban, a divat vagy a sport területén egyaránt. 
    Gondoljatok vissza a római játékokra, és a gladiátor küzdelmekre!  Úgy tűnhet, hogy olyan korban éltek, amelyben már régen eltávolították a római Colosseum vérontását.  Kapcsoljátok azonban be a tv-t vasárnaponként, és látni fogjátok, hogy a világ számos pontján az emberek futballmeccset, vagy egyéb sportközvetítést néznek. 
    Azt is látni fogjátok, hogy az Egyesült Államokban, és mostanra már a televízión keresztül más országokban is elterjedt szokásként nézik az emberek az amerikai futballt.  Nem veszitek-e észre, hogy az is a gladiátor küzdelmek egy modern formája?  Mert ha azért nem látjátok, mert úgy nőttetek fel, hogy az egy engedélyezett sport, akkor az amerikai futballban, ahol a játékosok védőruhát és sisakot viselnek, mint a gladiátorok, bizonyára látni fogjátok.  Észreveszitek-e, hogy bár a játék során a játékosok nem ölhetik meg egymást, de szándékosan bántalmazzák egymást, bántják a játékostársukat és önmagukat. 
    El tudjátok képzelni, elgondolkoztatok-e azon valaha, hogy hány sérülés keletkezik Amerikában az amerikai  futball következtében?  Több ember, több fiatalember sérül meg a futball mezőn, mint a hadmezőkön akár Afganisztánban, vagy Irakban.  A sérülésük persze nem olyan drámai és nem annyira nyilvánvaló, mivel a többségük rejtve marad, mint gerincsérülés, térd sérülés, de a legnagyobb probléma a sok agysérülés.  Az amerikai futball az egyik legfőbb oka az agysérüléseknek, amelyek egy életen át tartó korlátozásokhoz vezetnek, és hatással vannak a játékosok gondolkodóképességére, befolyásolják azt a képességüket, hogy egyénekként gondolkodhassanak. 

    TÉMA: A tömegtudat egyik legfondorlatosabb megnyilvánulása a nyafogás, és panaszkodás minden olyan dologgal kapcsolatban, amely nem okoz örömet a tömegtudat számára.

    Az üresség megtöltésének kísérlete
    Most nézzetek túl a játékok külső kifejeződésén!  Vegyétek észre a mögöttük lévő tömegtudatot, a tömeg, mint ahogy már említettem, a háború izgalmában a háború kockázata nélkül akar részesülni.  Azt akarja, hogy valaki más vállalja a kockázatot, de övék lehessen az izgalom.  De mi van e mögött?  Ami e mögött van, az pontosan az, hogy ezek az emberek a tömegtudat részévé váltak.  Alávetették az egyéniségüket a tömegtudat sokféle megnyilvánulása közül az egyik formának.  Azzal, hogy feláldozták az egyéniségüket, az élet minden izgalmától megfosztották magukat, ezen az igazi izgalmakat értve.  Mert mi az életben az izgalmak igazi forrása?  Az, hogy kifejezésre juttassátok a saját Isten adta egyéniségeteket, hogy olyasmit hozzatok létre, amely minden életet felemel.  Ez az izgalom végső formában. 
    Azzal azonban, ha a tömegnek vetitek alá magatokat, és feláldozzátok az egyéniségeteket, úgy hogyan érezhetnétek meg a társteremtés izgalmát?  Enélkül az életetek kiüresedik.  Ha a tömegnek vetitek alá magatokat, akkor kiürültök.  Ennek következtében mire vágytok majd?  Vágytok valamilyen megkönnyebbülésre, a mindennapi életetek ürességének valamilyenfajta megszüntetésére.  Ezért vágytok valamilyen tömegszórakoztatásra, olyan szórakoztatásra, amelyet a ti speciális tömegtudatotok engedélyez, legyen az valamilyen sport, fogadás, pornográfia, ivászat vagy anyagi dolgok, vagy legyen az az egyik legfondorlatosabb megnyilvánulási formája a tömegtudatnak, vagyis a nyafogás, panaszkodás mindenért, ami nem elégíti ki a tömegtudatot.
    Van ugyanis egy dolog, amely minden egyes tömegtudatban általánosan jelen van, és ez az intolerancia mindennel és mindenkivel szemben, aki nem veti alá magát, vagy nem illik bele abba az elmedobozba, amelyet a tömeg elméje definiál.  Így sok esetben, a tömeg erőszakossá válik, és erőszakosan próbálja elnyomni, vagy elpusztítani mindazt, ami nem illik bele.  Mivel azonban napjainkban sokan emelnek szót az erőszak ellen, amely az Apa aspektusnak, a kiáradásnak az eltorzítása, ezért mit tesznek helyette?
    Az Anya összehúzó erejének az eltorzításához vonulnak vissza, amely a nyafogás, panaszkodás, pletykálódás, vagy az emberek, a társadalom vég nélküli kritizálása, mi rossz itt, mi rossz ott, ahelyett, hogy tennének ellene valamit.  Természetesen nem tehetnek semmit, mivel megtagadták az egyéniségüket és a kreativitásukat.  Hogyan juthatnak így olyan megoldáshoz, amely minden életet felemelne?  Megmaradva az egyetlen lehetőségüknél panaszkodnak arra, ami számukra az észlelésük függvényében, vagy a tömegtudat megítélése alapján, rossz.
    Mennyire szomorú, ha egy arkangyal képes arra, hogy szomorkodjon, mindenhol ezt látni a Földön.  De mennyivel szomorúbb dolog ugyanezt látni azok között, akik spirituális embereknek vallják magukat, vagy akár a Felemelkedett Mesterek tanítványaiként nyafognak ezért vagy azért, nem szánva el magukat arra, hogy kiálljanak a sorból, és leássanak a saját kreativitásuk forrásáig, a nyugalom pontjáig, és ahhoz kapcsolódva hozzák felszínre a kreatív megoldásukat.  
    Istennel minden lehetséges.  Jézus ezt bizonyította 2000 évvel ezelőtt.  Én is ezt bizonyítottam a saját felemelkedésem elnyerése folyamataként.  Minden felemelkedett lény ezt bizonyítja, mindenki közülük eljutott oda, hogy nem csak hitt benne, hanem tényként fogadta azt el.  Ti is láttátok, és meg is tapasztalhattátok már sokszor, hogy a nyugalom pontjához, az egység pontjához kapcsolódva, és onnan társteremtve minden lehetségessé válik, minden lehetséges. 

    TÉMA: Mihály Arkangyal kardja elpusztítja a tömegtudat két legfőbb nyomát, amelyek Rómához kötődnek, a Római Birodalom romjaihoz, és a katolikus egyháznak még nem a romjaihoz, hanem a Római Katolikus Egyházhoz.  A kard segítségével szétvágja a fátylat, amely rejtve tart bizonyos dolgokat a társadalomban és a tudatszintetekben.

    Mihály Arkangyal a kardját használja
    Nos, eljuttattam hozzátok azt a tanítást, amelyet akartam.  Hagyok azonban még számotokra olyasmit, amelyet nem mondtam el, elsősorban a kreatív gondolkozásotokra számolva, de azon túl más Mestereknek is helyet adva, hogy beszéljenek különböző metszettel ezekről a dolgokról, amikor eljön az idő.  Ami rám maradt, mivel itt van Rómában ez a két közvetítő, akik az Alfa-Omega polaritást képviselik, az, hogy megkérjem egyiküket, hogy emelje fel a jobb kezét, és tartsa Mihály Arkangyal kardját.  Nekem nyitott kapuként szolgálva sújtson le a nyomokra, a tömegtudat két legfőbb nyomára, amelyek Rómához kötődnek, a Római Birodalom nyomaira, és a katolikus egyháznak még nem a nyomaira, hanem a Római Katolikus Egyházra! 
    Most azt kérem tőle, hogy engedje le a karját, és képzeljék el azt, hogy a kard végigjárja a nyomokat, pontosan úgy, ahogy az a Colosseumban történt, egy teljes kört megtéve, és közben észlelve azt, hogy minden nyom eltűnik 360 fokban.  Ezzel új lehetőség nyílik azoknak, akik részesei voltak ennek a két tömegtudat formának, hogy megszabaduljanak az erőszaktól és a háborúskodástól, valamint attól a hitüktől, hogy amennyiben bizonyos vallást követnek, akkor a társteremtő képességük kifejezésre juttatása nélkül is a mennybe juthatnak. 
    Amikor Rómában jársz, tégy úgy, mint a rómaiak; helyett én, Mihály Arkangyal azt mondom: Amikor Rómában jártok, NE tegyetek úgy, mint a rómaiak!  Cselekedjetek úgy, ahogy a bennetek lévő Krisztus cselekszik!  LEGYETEK a Krisztus!  Ne a tömeget kövessétek, kövessétek a Krisztust, vagy inkább hagyjátok, hogy a Krisztus járjon át benneteket, mivel valójában nem követhetitek a Krisztust, ha tudjátok, hogy mi a Krisztus.  
    Nyitott kapukká váljatok, vagy ne váljatok nyitott ajtókká? –ez itt a kérdés.  Ezt a zárókérdést vetem fel.   Az Aranykorba való átmenet nyitott kapuivá váltok-e?  Ti lesztek-e az aranykori tudatszint elöljárói, vagy megmaradtok a tömegtudatban elért kényelmes pozícióitoknál, ahol nem vagytok láthatóak, mivel soha nem különültök el a tömegtől. 
    Azok, akik nem különülnek el a tömegtől, természetesen nem lehetnek az Aranykor előfutárai, gondolom, hogy ez elég nyilvánvaló.
    Nos, fontoljátok meg, hogy hajlandóak vagytok-e elkülönülni a tömegtől.  Ha pedig hajlandóak vagytok a Vízöntő kor és az Aranykor előfutáraivá válni, akkor nézzetek magatokba, és vegyétek észre, hogy melyik ponton vetettétek alá magatokat a tömegtudatnak, és vizsgáljátok meg azt a struktúrát, amelyről Jézus beszélt, amelyet felépítettetek.  Utána hívjatok engem, hívjátok Mihály Arkangyalt, mivel számotokra is megengedett, hogy a kardomat a jobb kezetekben tartva összezúzzátok azokat a struktúrákat, amelyeket az elmétekben felépítettetek annak érdekében, hogy szabadon áramolhassatok a fénnyel és az Aranykor valóságával, amely már az éteri oktávból a gondolatiba áramlik.  Éppen ezért nyitott kapuivá válhattok a mentális valóság megtisztításának, majd pedig az érzelmi valóságénak és ezután történhet meg az áttörés, és manifesztálódhat mindez a fizikai világban is. 
    Ez az én felhívásom: „Ha mertek, ha hajlandóak vagytok önmagatokba nézni, és utána a kardomat kérni, akkor az nektek odaadatik.”  Én, ahogy azt Gautama Szilveszterkor mondta, én leszek a villámlás kardja, a kék villámé, amely átvágja a valóságot elrejtő fátylakat.    Vágjátok át ezeket a fátylakat a tudatotokban is! Tegyétek láthatóvá a struktúrákat, az illúziókat, és nem fogjátok elhinni, mennyit gyarapodtok az év végére, és azon túl.  Nem hiszitek el, hogy mennyivel szabadabbnak fogjátok érezni magatokat, hogy mennyivel többé váltok majd, mint amilyenek ma vagytok, mint amilyenek nem sokkal korábban voltatok. 
    Micsoda szabadság az, amikor a struktúrák leomlanak, és ti pedig hirtelen meghalljátok azt, amely a vastag fal mögött nem volt hallható. Meghalljátok a feltörő vízfolyást, az Élet Folyamának forrását, amely vízesésként ömlik le a hegyoldalakon, eksztatikus örömmel áramolva az ÉN óceánjába. 
    Zárjon benneteket körbe az Arkangyal szeretete!  Érezni meritek-e a szeretetemet?  Érezni meritek-e a szeretetemet?  Mert ha igen, akkor észlelni fogjátok azt, hogy az én szeretetem elmozdíthatatlan.   Hiszen annyira szeretlek benneteket, hogy arra áldoztam az életemet, és a Lényemet, hogy megadjam nektek az a viszonyítási alapot, amelynek segítségével képesek lesztek majd megérezni azt, hogy van valami, amelyet az egótok nem képes elmozdítani, a bukott angyalok sem képesek elmozdítani, amelyet a tömegtudat sem képes elmozdítani, de még az egész föld, az emberiség és a sötét erők összes ereje sem képes elmozdítani. Tudva azt, hogy van ott valami, ami mozdíthatatlan, tudhatjátok, hogy az a valami alapként szolgálhat az életetekhez és a növekedésetekhez. 
    Krisztus Szikláján állok.  Még pontosabban: ÉN VAGYOK Krisztus Sziklája. 
    ÉN VAGYOK a szikla, amelyre Krisztus az egyházát építette.  ÉN VAGYOK az az alap, amellyel szemben a pokol kapui nem maradhatnak fenn.  Ami pedig mindannyiótokban megvan, az annak tiszta észlelése, mint ahogy már mondtam, hogy van valami, ami mozdíthatatlan.  Rendelkeztek azzal a képességgel, hogy ezt észleljétek, hogy hozzákapcsolódjatok a Krisztusi Sziklához.  Az a képességetek, hogy képesek vagytok az emberek által alkotott struktúrák, illúziók és a tömegtudat mögé látni, valamint az a képességetek, hogy észlelni tudjátok egyéni lényként, a Tudatos Énen keresztül, a Teremtőhöz való kapcsolódásotokat, EZ a Krisztusi Szikla.
    EZ a tudat, ez az ítélőképesség, EZ a kulcs a Mennyek Országához.  Használjátok arra, hogy megnyissátok a kapukat a saját lényetekben, azokat, amelyek mögött megtaláljátok az igaz szabadságotokat, azt a szabadságot, amelyet az egyéniségetek és a kreativitásotok segítségével érhettek el, és az Élet Folyamával történő együttáramlással.  Áramoljatok hát, áramoljatok, szeretteim, áramoljatok!
    Minden új nap, egy új lehetőség.
    Ragadjátok meg…
    Ragadjátok meg…
    Ragadjátok meg, ha tudjátok!
    Közvetítette: Kim Michaels (2010. 02. 13.)
    Közzétette: Sandal / www.fenyorveny.hu
    Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!


    askrealjesus.com
    • Blogger Comments
    • Facebook Comments
    Item Reviewed: Mihály arkangyal üzenetei: Képviseljétek a Krisztust önmagatokban! Rating: 5 Reviewed By: Sandal - Bárány Tünde Nikoletta
    Scroll to Top