Fénytelen lények
(kopott szív, lopott lét),
visznek a városban
magányt párosban
szanaszét.
Lépkedek köztük,
s belül kérlel a fény,
kezüket megfogjam,
vagy csak azt mondjam:
-Ne félj!
A SZERETET ÉL,
NEKED MONDOM.
A SZERETET ÉL,
KEZEM NYÚJTOM.
HOGY SOHASE FÉLJ,
HOGY SZABADON ÉLJ!

A SZERETET ÉL,
TÜZED GYÚJTOM.
A SZERETET ÉL,
SZÍVEM NYÚJTOM.
HOGY SOHASE FÉLJ,
HOGY SZABADON ÉLJ!
Félsz kicsit, látom,
megint bánt a világ.
Pedig egy új nappal
mindig új angyal
vár ránk.
Nézz csak a fénybe,
mikor hív a sötét!
Hagyd ki most vad táncát,
s szíved rabláncát
törd szét!
Magyar verzió /Hungarian version:
e width="560" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/h-yvxgto_Rw" frameborder="0" allowfullscreen>
Oszd meg vagy küldd tovább: / Share To:

Post A Comment: