728x90 AdSpace

  • FRISS

    Üzemeltető: Blogger.
    2013. június 5., szerda

    Carnac, a rejtélyes kövek

    A Carnaci kősorokat i. e. 4000 körül emelték Észak-Franciaországban, Bretagne-ban, a mai Carnac közelében. Bretagne területén számos történelem előtti időkből származó menhir, kőkör és kősor maradt fenn. Ezek közül a legjelentősebb a Carnac melletti három nagy mező: Le Menec két körbezárt teülettel és tizenegy kősorral, a Kermario mező két megalitsírral, és Kerlescan egy körbezárt területtel és tizenhárom kősorral. Az utóbbihoz északon egy Petit Menec nevű kisebb mező tartozik nyolc kősorral, amelyek bár többször megszakadnak egészen a Chrac-folyóig követhetők.
    A kermariói kősor a nyári napforduló napfelkeltéjének irányát adja meg, a kerlescani a tavaszi napéjegyenlőségét. A la menec-i kősor egy közbenső napkelte-iránynak, a május hatodikainak és az augusztus nyolcadikainak felel meg. Ebből következik, hogy a kősorok asztrológiai megfigyelések alapján emelt építményeknek tekinthetők. Egyes elméletek szerint a kőkörök bekerítettségük miatt elzárt, szent területként funkcionáltak, míg a kősorok voltak a hozzájuk vezető szent utak, amelyeken feltehetően ünnepi menetek vonultak.
    A kövek nyersanyagát, a gránitot helyben bányászták, a menhirek egy részét messzebbről szállították ide, és mindegyik részére kőágyat készítettek. A breton megalit műveltségnek ez a szakasza csak néhány évszázadig tartott, mindenféle városi civilizáció nélkül, hiszen a kultúra népei földművesek és hajósok voltak.
    A kor fölmérői kiemelkedő munkát végeztek, ugyanis modern segédeszközök nélkül kellett meglehetős pontossággal meghatározni a párhuzamos kősorok irányát nagy távolságokon át, egyes részeken, dombokon és völgyeken keresztül. A csillagászati irányok, és a kősorok közötti szoros összefüggés nem lehet véletlen, egészen a középkorig nem volt olyan jelentősebb építmény, amelyet tervszerűtlenül helyeztek volna el a tájban. 
    A kősorok mindig is érdekelték a helyi lakosokat, és tudományos magyarázat hiányában a kövekhez az évszázadok során számos legenda kapcsolódott. Ezek közül a legnépszerűbbek:
    -  a kősorok egy gall temető síkövei, a gazdag embereket temették a nagyobb, a szegényebbeket a kisebb kövek alá.
    -  amikor a 3. században Szent Kornél pápa római katonák elől menekült és nem talált hajót, visszafordult és a katonákat kővé változtatta.
    - a kövek tövében kincseket ástak el, de amikor egy napon az egyiket feldöntötték, a kincsek elpárologtak.
    - az egyik magas menhir egy kővé vált fiatalember, aki egy gazdag család egyetlen fia volt, de egész örökségét elherdálta, ezért az istenek kővé változtatták.
    - a kövek hasadékaiban törpék élnek, akik olyan erősek, hogy képesek a sziklákat kimozdítani a helyükről
    Az egyik (legalább a középkorig általános) hiedelem szerint a kövek fokozták a termékenységet, ezért a meddő asszonyok éjszakákon át, aludtak egy-egy viasszal, olajjal és mézzel megkent cromlechen (több állókövön vízszintesen végigfektetett kőlapon), vagy felhúzták a szoknyájukat és fölé guggoltak, vagy lecsúsztak rajta, hogy magukba szívják mágikus erejét. A jelek szerint sokan hittek benne, hogy az állókövek őseiknek az örökkévalóság számára megkövesült szellemeit képviselik. Talán a hívek helyét jelölték ki, akik a termést és az állatokat megáldó druida papok szertartásaira gyűltek össze. Vagy egyszerűen a holtak emlékművei voltak? A Carnac szó breton nyelven azt jelenti: "a holtak temetője".
    Egy új keletű elmélet sajátos célt tulajdonít a köveknek. Carnac és más megalitikus lelőhelyek tanulmányozása arra a következtetésre vezette Alexander Thomot, hogy a menhirsorok építői fejlett csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, és a köveket vagy az égitestek, elsősorban a Hold, a Nap és a csillagok, mozgásának tanulmányozására állították fel, vagy hatalmas csillagászati óra ként használták, amellyel meg lehetett határozni például a szántás és a vetés idejét. Thom szerint ebben a Holdobszervatóriumban a legfontosabb kő a locmariaquer-i, Er Grah (Tündérkő) néven ismert, ma már összetört megalít volt. A követ irányjelzőként használva, a holdkeltét és nyugtát, akár a 13 km-re lévő halmokról és kövekről is meg lehetett figyelni.
    A kősorok felállításának folyamata
    Egy megalit felállításához nem szükséges nagy fizikai erő, azonban ilyen kiterjedésű kősorok építéséhez elengedhetetlen volt az építők magas szintű szervezettsége és egy bizonyos mértékű társadalmi tagozottság. Szükség volt egy karizmatikus vezetőre, aki kezdeményezte az építkezést és megszervezte a munkát. A megalitok felállításához több száz ember munkaereje kellett, ebből következik, hogy a helyi lakosság létszáma több ezer fő lehetett.
    A kősorok anyaga helyben bányászott szemcsés gránit. A gránittömbök a szemcsék mérete és összetételük alapján három csoportba oszthatók, így beazonosíthatók, hogy melyik köveket bányászták ugyanazon a helyen.
    A kövek túlnyomó többségének többé-kevésbé hasáb alakja van, viszont egyes darabok formája eltérő a többitől. Ennek az a magyarázata, hogy a tömbök kitermelésekor kihasználták a kőzet természetes repedéseit. Esetenként a horizontális és vertikális repedések természetes menhireket alakítottak ki, amelyeket csak ki kellett emelni, más esetekben a kitermeléshez a repedéseket ki kellett szélesíteni.
    A menhireket nem kellett nagy távolságra szállítani, viszont a nagyobb köveknél, amelyek között vannak több, mint harminctonnásak is ez a viszonylag kis távolság is komoly technikai tudást igényelt. Egy ilyen kő esetén a szállításhoz több száz ember erejére volt szükség. Egy 1979-ben végzett kísérlet során egy harminckét tonnás követ kétszáz ember egy nap alatt száz méter távolságra tudott elszállítani. Az átlagos méretű kövek mozgatása fából készült görgők és kötél segítségével történt és nem igényelt komolyabb erőkifejtést.
    A menhirek számára gödröket ástak, amelyekbe felajánlásokat helyeztek el az isteneknek valamilyen avatási szertartás keretében. A kövek felállításának legkritikusabb szakasza az lehetett, amikor a köveket belecsúsztatták ezekbe a gödrökbe. Ehhez valószínűleg rámpákat használtak. Utána a gödröket kisebb kövekkel töltötték fel, így igyekeztek a menhireket kitámasztani. Az ásatások során a még álló kövek esetében részlegesen, a feldőlt köveknél teljesen feltárták a gödröket, és számos leletet találtak, köztük kovakő nyílhegyeket, cserépmaradványokat, kovakő szerszámokat, csiszolt kőbaltákat és őrlőköveket.
    Talán soha nem tudjuk meg biztosan, milyen jelentéssel bírnak a carnaci óriás kövek, de az, mit sem csökkenti az évente hozzájuk özönlő látogatók ezreire gyakorolt hatásukat. Az a tény ellenben, hogy az a kő, (amire tájolva mutatnak), egy hatalmas sírdombon állt, arra utal, hogy sokkal inkább a sírok jelölésére, őrzésére szolgálhatott, de biztosan nem tudhatjuk… Bár moha borítja őket és sok eltűnt közülük, Carnac impozáns, lenyűgöző kapocs marad korunk és az európai civilizáció kezdetei között...

    Forrás: 
    napkavehaz.hu

    • Blogger Comments
    • Facebook Comments
    Item Reviewed: Carnac, a rejtélyes kövek Rating: 5 Reviewed By: Sandal - Bárány Tünde Nikoletta
    Scroll to Top