Ki hallott arról, hogy az izlandiak a gazdasági válság kirobbanása után nem mentették meg az adófizetők pénzéből a három legnagyobb bankjukat, hanem hagyták összeomlani azokat? Aztán forradalom tört ki, lemondatták a bankpárti kormányukat, majd az EMBEREK maguk írták újra az ország alkotmányát, végül bebörtönözték a bankárokat? Ráadásul mindennek következtében az ország gazdasága ma már növekszik, a munkanélküliség pedig csökken?
Ki hallott egyáltalán mostanában Izlandról bármit is? Bizonyára senki. Pedig Izlandban olyan dolgok történtek, amelyek példaként szolgálhatnának minden hitelválságban szenvedő ország számára. Talán ezért is dugta el a globális média az északi országról szóló híreket szerte a világon, mert a végén még követőik akadnának!
A történet 2003-ban kezdődött, amikor Izland bankjait privatizálták. Az izlandi számlák sok angol és holland kisbefektetőt vonzottak. De ahogyan gyarapodtak a befektetések, úgy nőtt a bankok külföldi adóssága. 2003-ban Izland adóssága a GNP-jének (nemzeti össztermék) 200-szorosa volt, ami 2007-re a 900-szorosára nőtt. A 2008-as pénzügyi válság adta meg a kegyelemdöfést: bedőlt az ország három legnagyobb bankja (Landbanki, Kapthing és Glatnir), amelyeket megmentésük – vagyis inkább a külföldi bankbetétek biztosítása – érdekében államosítottak. Az év végére Izland csődöt jelentett.
A koalíciós bankpárti kormány miniszterelnöke több milliárd dolláros kölcsönt vett fel és a külföldi pénzügyi világ nyomására drasztikus intézkedések bevezetésébe kezdett, hogy az ország visszafizethesse tartozását Hollandiának és az Egyesült Királyságnak. Ekkor azonban tüntetések és zavargások robbantak ki, amelyek végül lemondásra kényszerítették a kormányt. A 2009 áprilisában előrehozott választásokat tartottak, amely következtében egy baloldali koalíció jött létre. Az új kormány elítélte a neoliberális gazdasági rendszert, ugyanakkor azonnal engedett a külföldi követeléseknek, hogy Izland visszafizessen 3.5 milliárd eurót. A vállalás teljesítéséhez minden egyes izlandi állampolgárnak 15 éven át havi 100 eurót kellett volna fizetnie 5.5%-os kamatra. Ez volt az utolsó csepp a pohárban.
Ami ezután történt, az rendkívüli volt!
Az elképzelés, miszerint az állampolgároknak kell megfizetniük a pénzügyi monopóliumok hibáiért, hogy egy egész nemzetet megadóztathatnak a privát szféra adósságainak visszafizetése miatt, egyszerűen összezúzta és átformálta az állampolgárok és a politikai intézményeik kapcsolatát.
Kezdődött azzal, hogy az államfő, Olafur Ragnar Grimsson nem volt hajlandó aláírni a törvényt, ami Izland állampolgárait tette volna felelőssé a bankárok adósságai miatt, és népszavazást írt ki.
A nemzetközi közösség erre persze nyomás alá helyezte Izlandot: az Egyesült Királyság és Hollandia azzal fenyegetőzött, hogy a szigetország lépéseit elszigeteléssel torolja meg. A brit kormány még azt is kilátásba helyezte, hogy befagyasztja az izlandi megtakarításokat és számlákat. Ekkor Grimsson izlandi államfő a következőket mondta: “Azt állították, hogy ha nem fogadjuk el a nemzetközi közösség feltételeit, akkor az észak Kubájává válunk. De ha elfogadjuk, akkor mi leszünk az észak Haitija.”
A 2010 márciusában megtartott népszavazáson a polgárok 93%-a az adósság visszafizetése ellen voksolt. Az IMF azonnal befagyasztotta a kilátásba helyezett “országmentő” hitelt. A forradalmat azonban (amit a TV-ben természetesen nem mutattak) nem lehetett megfélemlíteni: a dühös állampolgárok támogatásával a kormány nyomozást indított a válság felelőseinek felkutatása iránt. Nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki Kaupthing ex-miniszterelnök, és több bank-vezető ellen, akik az összeomlást követően elmenekültek az országból.
Az izlandiak nem elégedtek meg ennyivel: úgy döntöttek, hogy új alkotmányt írnak, ami megszabadítja az országot a nemzetközi tőke és a virtuális pénz hatalmától. (Az eddig érvényben lévő alkotmányt még 1918-ban készítették, amikor Izland elnyerte függetlenségét Dániától, és az egyetlen eltérés a Dán alkotmánytól a “király” szó “elnökre” cserélése volt.)
Az új alkotmány elkészítéséhez Izland népe 522 olyan, egyik politikai párthoz sem tartozó felnőtt közül, akik legalább harminc másik állampolgártól kaptak ajánlást, kiválasztott huszonötöt. Ez a dokumentum nem néhány politikus munkája volt, hanem az interneten írták. Az alakító üléseket online közvetítették és bárki beküldhette a véleményét és a javaslatait, folyamatosan tanúi lehettek az alkotmány alakulásának. A részvételi demokrácia folyományaként kialakult alkotmányt a következő választások után a parlament elé terjesztik.
Miközben az egész világ egyre mélyebbre süpped a gazdasági válságba, és az államok pedig nem győzik megszorítani polgáraikat, addig Izland a nemzetközi pénzvilág vezetőinek érdekeivel ellentétes forgatókönyvvel lábal ki a gazdasági összeomlásból. Az izlandiak nem hajoltak meg a külföldi érdekek előtt, hanem – vállalva a sok szenvedést – nyíltan kinyilvánították függetlenségüket és a részvételi demokrácia eszközeivel élve visszanyerték önrendelkezésüket.
Az izlandi miniszterelnök üzenete a világ nemzeteinek küldött üzenete így hangzik: „2008-ban elhatároztuk magunkat, hogy lépünk, EGYÜTT az emberekkel. Szembefordultunk a rendőrséggel, az IMF-el, letartóztattuk a korrupt banki embereket, akik felelősei ennek a gazdasági helyzetnek. Vagy beletörődtök a sorsotokba, vagy kiálltok magatokért! Küldjük szeretetünket minden népnek, országnak, és támogatunk benneteket, mellettetek állunk!”
Szóval ezért nem szólnak Izlandról a hírek. Mert akkor talán még követőkre lelne a példa!
Aki esetleg kételkedne a cikkben leírtakban, annak nincs más dolga, mintsem rákeresni, hogy talál-e akár a külföldi, akár a hazai mainstream médiában Izlandról szóló hírt. Ha évekre visszamenőleg nem talál, akkor kezdhet érdemes elgondolkodni, és talán: a dolgok után járni!
Óvva intünk azonban mindenkit attól, hogy azt higgye: a magyar bankok bedöntése azonnali megoldást hozna hazánk és polgárai helyzetében. Mert nincs könnyebb út! Csak a nehéz és a járhatatlan utak közül választhatunk. Azzal tisztában kell lenni, hogy mi most a járhatatlan úton haladunk a soha vissza nem fizethető hitelek végtelenje felé. De van az izlandi példa, amelyet választva vér, verejték és könnyek árán, valamint évek hosszú harca során elérhetünk oda, amikor már látszik az alagút vége. Az alagút vége, ahol ott a remény arra, hogy lerázzuk a visszafizethetetlen hitelek mindent tönkretevő igáját.
Aki esetleg van olyan bátor és elindulna a kiutat jelentő irányba, az csatlakozzon hozzánk és hívja fel minél több ismerőse figyelmét az Izland-projektre!
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Deena Stryker – Iceland’s On-going Revolution

Oszd meg vagy küldd tovább: / Share To:

Post A Comment: