Csillagjegy: Kos, Mérleg, Halak.
Elem: föld.
Színe: vöröses–zöld.

Jellegzetességei: az angolok a heliotrópot nevezik vérkőnek; s ez az elnevezés is sejteti, hogy kitűnő vértisztító és erőteljes a gyógyítása. Azt tartják róla, hogy misztikus–mágikus tulajdonságai vannak, befolyással van az időjárásra. A gonoszság és a negatívvitás száműzésének, valamint a spirituális energiák irányításának képességével ruház fel bennünket. Régen "hallható jóslatnak" nevezték, mivel hangokat bocsát ki, amelyeket az útmutatás egyik formájának tartottak. Fokozza az intuíciót, növeli a kreativitást. Kitűnő földelő és védelmet nyújtó kő: távol tartja a nemkívánatos hatásokat. Ösztönzi az álmodást mint a feltöltődés hatékony formáját.

Pszichológiailag: a heliotróp bátorságot ad és megtanít arra, hogy rugalmassággal, stratégiai megfontolások vezérelte visszavonulással miként tartsuk magunkat távol a veszélyes helyektől. Segít abban, hogy mindig az adott pillanatban megfelelően cselekedjünk.

Mentálisan: megnyugtatja az elmét, eloszlatja a zűrzavart és erősíti a döntéshozási folyamatot. Ha szellemileg kimerültek vagyunk, újjáéleszti az elmét. Ez a kő segít alkalmazkodni a rendkívüli körülményekhez.

Érzelmileg: a heliotróp hatékonyan közreműködik a szív energiájának földelésében. Csökkenti az ingerlékenységet, az agresszivitást és a türelmetlenséget.

Spirituálisan: elősegíti, hogy a spiritualitás az élet része legyen.

Gyógyhatása:A heliotrop energiatisztító, és heveny fertőzések esetén immunserkentő. Gyorsítja a nyirokáramlást, valamint az anyagcserefolyamatokat; újjáéleszt és energiával tölt fel, ha test és az elme kimerül. Tisztítja a vért, és méregteleníti a májat, a beleket, a veséket, a lépet és az epét. Jótékonyan hat a gazdag vérellátású szervekre, szabályozza–támogatja a véráramlást, semlegesíti a gyomorsavtúltengést. Jó hatással van a vérre és eltávolítja a mérgeket. Az ősi Egyiptomban a daganatok zsugorítására használták. A heliotrópot alkalmazhatjuk örökletes betegségek gyógyítására is. Tisztítja az alsóbb csakrákat: helyreállítja optimális energiaállapotukat.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!




miskolc-prananadi

Neil John McIntyre Ausztráliában, Sheppartonben dolgozott a helyi a rendőrkapitányság kötelékében. Az idős férfi csaknem az egész életét a rendőrségnél töltötte, de soha, egy szót sem szólt arról az esetről, ami 12 éves korában történt meg vele.

McIntyre az állítja, hogy fiatalon ő és egy akkori barátja, Max megláttak egy hatalmas repülő tárgyat. A férfi beszámolója szerint megbizonyosodhattak róla, hogy nem káprázik a szemük, mivel

az idegeneket 4-5 percen keresztül figyelték, mielőtt azok végleg eltűntek.

Külön érdekesség, hogy ez az eset pont egybeesik a híressé vált 1947-es Roswell-i ufóészleléssel, ami a világ másik pontján, az Egyesült Államokban történt.

A két fiatal megbeszélte egymással, hogy soha, senkinek nem fognak beszélni az ufókról, mert nem akarják, hogy bolondnak nézzék őket.

A barátok hallgatása az évek múlásával egyre mélyebb lett, mivel Neil a rendőri, míg Max az igéretes bokszkarrierjét féltette.

McIntyre egy helyi lapnak elmesélte, hogy egy sötét, szeles, viharos estén történt az incidens, a barátjával előbb egy nagy lebegő járművet láttak, amely állítása szerint egy villanyoszlopból szívott ki energiát, valószínűleg elektromosságot.

„Tisztán kivehető volt, hogy a pilótafülkénél két alak áll, a kezeiket nem láttuk, de azt gondoltuk, hogy valamilyen szerkezetet kezelnek, amivel lecsapolják a villanyoszlop energiáját.”
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!




24.hu
metro.co.uk


Lemuria kora előtt, Mu országában két faj volt a Földön. Ám nem úgy, mint a bolygóhazájukban élő emberek, az itteni népek közül egyik sem tanulta meg a háború leckéiből, hogy béke által érjen el haladást. A történelem előtti időszakok a Földön így nem mások, mint a nagy, egymást felváltó civilizációk végtelen története, amelyek a Föld kiválasztott régióit uralták.
Lemuria virágzott és elmúlt mint az összes többi, annak ellenére, hogy az egyik legfejlettebb civilizáció volt, ami csak kialakult a Földön. 
Karahota, a főváros most a nagy Gobi sivatag homokja alatt nyugszik. Ott is megvalósult a szegényeknek a kapzsi és hatalmas uralkodó osztály általi teljes elnyomása. Az ország egyik óriási területe hirtelen elsüllyedt a mai Csendes-óceánban és alig maradtak utána nyomok.

Atlantisz egy nagy szigetkontinens volt, amely a mai Atlanti-óceánban létezett. Az atlantiak a mai modern embert sok tekintetben túlszárnyalták, de nekik is a fejük fölé nőtt a technológiájuk, ami akadályozta lelki (spirituális) érésüket. Nukleáris tesztek és más technológiai visszaélések következtében a kontinens kettétört, és az utolsó szigetek egyetlen nap alatt süllyedtek el a tengerben és nagyon kevés túlélőt hagytak maguk mögött.

Ezekben a zavaros években a Bolygók Testvérisége a Földet olyannak látta, mint egy éretlen gyereket, akinek vezetésre van szüksége. Mialatt itt a civilizációk fejlődtek majd újra összeomlottak, űrhajók szálltak le a Földre a Vénuszról, a Marsról, a Szaturnuszról és a Jupiterről, és folyamatosan jöttek ide embereink, hogy itt éljenek. Ez az a 4 bolygó, amelyik a Föld betelepítésért felelős; mindegyik egy-egy hazája volt annak a négy eredeti emberfajnak, amelyik itt fejlődött:

A fehér faj, melyet sok ember úgy ismer, hogy az 'árják', a Vénuszról jött. Mi vagyunk azok a nagy "angyalszerű" élőlények, akikről olyan gyakran esik említés a ti un. ufó-találkozásokról szóló esetleírásaitokban. Normális esetben mi 7-8 láb (2,38 - 2,72 m) magasak vagyunk (asztrális szinten), és hosszú, szőke hajunkról és kék vagy zöld szemeinkről vagyunk ismertek. Kezeink szélesek, hosszú, elvékonyodó, keskeny ujjakkal, amelyek az erős középső ujj felé hajlanak, úgy, hogy a kéz majdnem úgy néz ki, mint egy gyertya lángja. Nagyon figyelemre méltóak a szokatlanul magas homlokunk, a nagy és egymástól viszonylag messze elhelyezkedő szemek és a magas arccsontok. Halántékaink a szokásosnál jobban beesettek, és alig láthatóak kis, csontos homlokdudoraink jobb és bal oldalon, amelyeket eltakar az a mód, ahogy hajunkat viseljük.

A sárga faj a Mars bolygóról származik. Az ilyenek cingár emberek, kis alkatúak, aranyos vagy sötétbarna hajjal és olajzöldes - sárgás bőrszínnel. Nagy, ferdevágású szemeik színe a szürkétől a sötétbarnáig terjed. A marsiak zárkózottságukról ismertek és futurisztikus, többszintesre épített városaikról, amilyeneket un. tudományos-fantasztikus (sci-fi) illusztrációkon látunk. (A marsi élet rezgésszintje természetesen szintén nem esik bele a mi fizikai sűrűségtartományunkba.) A marsiak a keleti népekkel és a régi spanyolokkal rokonok.

A vörös faj a Szaturnuszról jött a Földre, bár az először a Merkúron fejlődött ki. Egy, a Merkúr keringési pályájában bekövetkezett változás közelebb vitte a bolygót a Naphoz, és amikor az életfeltételek megromlottak, az emberek kivándoroltak a Szaturnuszra. A szaturnusziak hajszíne vöröstől barnáig terjed, arcszínük vöröses sárga - zöld szemekkel. Ez egy magas növésű, zömök, vaskos nép, amelynek hozzátartozói a mi Naprendszerünkben atlétikus alakjukról ismertek. Hozzájuk tartoznak az atlantiak is, meg az amerikai indiánok, akik vissza tudják vezetni az eredetüket a Szaturnuszig. Többek között az egyiptomiakat és az aztékokat is erősen befolyásolták a szaturnusziak.

A fekete faj a Jupiteren fejlődött. Ez egy magasra nőtt, fejedelmi kinézetű nép széles arcokkal és széles állkapcsokkal. A jupiteriek hajszíne mélyen csillogó fekete és szemeik színe a bíborvöröstől a rózsaszínig terjed. Ez a nép csodálatos hangjairól is ismert, és nyílt, barátkozó, közlékeny természetéről. Leszármazottaik Afrikában és a világ más részein élnek.

A harcos és fáradságos évszázadok folyamán a Föld sosem lett elfelejtve vagy elhanyagolva. Az anyabolygók együtt érző emberei mindig is jártak itt, hogy segítsenek fajaiknak. Voltak időszakok, amelyekben a Földön élő emberek még emlékeztek igazi örökségükre és megismerték, szívesen fogadták a világűrből érkező látogatókat, valamint azokat is, akik tőlük közöttünk éltek. De a barbár korszakokban és az utóbbi években is, a földönkívüliek óvatosabbak lettek jelenlétük ismertté tételével.

Lemuria és Atlantisz ideje alatt becsültek minket, földönkívülieket a földi emberek a lelki (spirituális), kulturális és technológiai haladásukért tett fáradozásainkért. A Szaturnusz népe például segédkezett Atlantisz felemelkedésében. A régi Egyiptomban szoros kapcsolat állt fenn a földönkívüliek és a fáraók között. Akkoriban más bolygók tudósai szellemi (spirituális) és technológiai tudást hoztak a Földre - mint Atlantisz idején is. Azok között a mérnökök között, akik a piramisokat építették, voltak más bolygókról származó emberek is. Az egyiptomi magas kultúrát erre a befolyásra lehet visszavezetni.

Nem volt ez másképp a múlt úgynevezett sötét korszakaiban sem. Azokban az időkben is voltak itt űrutazók, de ahelyett, hogy annak tekintették volna őket, akik valójában voltak, isteneknek tartották őket. A világ sok legendája és titkos irata beszél róluk itt, a Földön végzett munkájukról.

A földönkívüli látogatók is megtapasztalták ebben a folyamatban a saját leckéiket. Tapasztalataikból megismerték a Föld különös természetét és észrevették, hogy milyen gyorsan kihasználtak egy-egy új technológiát a hatalomért és uralomért folytatott harcra és hogy milyen problémák keletkeztek ebből. Nagyon óvakodtak a földi emberektől és idővel már nem osztották meg velük annyira szabadon tudásukat. Amikor a tudásnak ez a visszatartása elkezdődött, a Földön lévő civilizációk már alig tudtak valamit igazi örökségükről. A bolygók inkább több szellemi (spirituális) vezetőt küldtek ki, és technikai segítséget most már csak kis, jól biztosított adagokban adtak át.

A bibliai időitekben a világegyetemből jött látogatók nagyobb hatást fejtettek ki a földi emberek lelki (spirituális) fejlődésére. Sok próféta és szellemi vezető volt földönkívüli. Ótestamentumotok sok űrhajókra, mennyből jött élőlényre vonatkozó utalást tartalmaz, és olyan szellemi (spirituális) vezetőket ír le, akik kimentek az emberek közül, hogy Istennel beszéljenek. A világ sok más része is kapott látogatókat a "mennyekben lévő Istenektől", akik szellemi (spirituális) igazságokat hoztak az embereknek.
Egy bizonyos említett (atlantiszi) korszak óta soha többé nem adtak át nagyvonalúan teljes technológiákat a Földnek. Ehelyett tudósokat iktattak be egyes társadalmakba, akiknek az volt a feladata, hogy észrevétlenül (mivel földönkívüliek) segítsenek az emberiségnek és akadályozzák meg a tudással való minden visszaélést. Ugyanez történik ma is.
Időközben a tudomány és technológia új növekedési impulzust kapott. Újra felfedezték az elektromosságot, az acélt, a gépeket, a légi járműveket, az atomenergiát és sok minden mást. A háborúk azonban tovább folytatódnak, és egyre pusztítóbbakká válnak, a legtöbb ember pedig még most sem tud semmit a sok szomszédos bolygón folyó alkotó élet áldásairól.

(Megjegyzés : ezért kulcs a spirituális UFO-kutatás Magyarországon ma még ismeretlen szellemi irányvonala, és az ez által feltárt tudás, mivel így megismerhetjük saját jövőnket is, azaz a Magasan Fejlett Társadalmak életet! – vagyis fölösleges állandóan erőlködni a földi egonak azért, hogy valami új társadalmi és technológiai rendszert kitaláljon, mivel azt évmilliókkal ezelőtt tökéletesen megalkották és azóta is rendkívül hatékonyan működtetik a testvérbolygóinkon! )

A 40-es évek végén hirtelen feltűnően gyakran jelentettek un. ufó-észleléseket, és az emberek csodálkoztak, hogy ezek az un. ufók repülési manővereikkel kitértek a legmodernebb repülőgépek elől. A kormányok és a hadseregek az egész világon egy rejtély előtt álltak, érdeklődésük a lehető legnagyobb volt és ugyanannyira hallgattak.

Abban az időben csak egy pár ember tudta e Föld iránt megnövekedett érdeklődésnek az okát. Továbbfolytatott kísérletekkel egyes tudósok olyan radarsugarakat fejlesztettek ki, amelyekkel végül elérték a Vénuszt, és az ottani megfigyelő állomások valami olyasmit vettek, ami Földről érkező vészjeleknek tűnt. Föld körül állomásozó földönkívüli űrhajókról erre választ küldtek nekik. A földi szakértők azonban nem tudták megfejteni a jeleket, de helyesen számították ki, hogy a jelek egy közeli, Föld körüli pontból érkeztek.

A vénusziak aztán kutatóhajókat küldtek ki. Ám amit itt találtak, az elég nyugtalanító volt. Egy bolygó, amelyen egyre hatalmasabb erejű atomfegyvereket hoznak létre és robbantanak fel. Az utolsó 50 év alatt a Földön roppant nagy technikai haladás ment végbe, miközben azonban a lelki (spirituális) fejlődés alig volt számottevő. Arról szomorú helyzetről volt tehát szó, amit az előbb Atlantisznál és Lemuriánál is láttunk. A rettegett nukleáris fizika újjászületése a Bolygóközi Testvériség tudósai és szellemi vezetői számára nagy aggodalom forrásává vált. Azért is, mert ők tudták, hogy a Föld problémái továbbá nem korlátozódnak egyedül erre a bolygóra. Az atomerő birtokában ez a bolygó fenyegetéssé vált az egész Naprendszer számára is.

A Föld nemzetei eközben észlelték az un. „misztikus ufókat” fővárosok, ipari területek, katonai bázisok, kutatóközpontok és atomkísérleti zónák fölött is. Ekkor már nem volt kétséges, hogy ezek az űrhajók személyzettel rendelkeztek és a mozgásukhoz fölényesen fejlett technológiát használtak. A magas rangú katonák elkezdtek aggódni.

Viszont elég rossz volt az, hogy a földönkívülieket misztifikálták, de a velük kapcsolatos igazság megismerése még rosszabb volt! A földi vezetők nem voltak felkészülve arra a sokkra, hogy fejlett emberi élet mindenütt létezik. Mindez akkor érte el tetőpontját, amikor a Bolygók Testvériségének képviselői, azonosságuk kielégítő igazolásával, kapcsolatba léptek a Föld kulcsfontosságú személyeivel. Több amerikai elnök tapasztalta meg első kézből ezt a döntő igazságot! Üzeneteink tanácsokból és meggyőzési kísérletekből álltak, de sohasem tartalmaztak erőszakra való utalást.

A hosszabb időn át zajlott többszöri eszmecsere alkalmával a földi vezetők sokat tanultak a bolygókról és azok népeiről. Képviselőink kinyilvánították, hogy legfejlettebb erőik képessége ellenére nem akarnak beavatkozni a Föld ügyeibe. Mert ha akartuk volna, abban az időben nagyon könnyen meghódíthattuk volna a Földet! De az nem állt összhangban spirituális hitünkkel, amely meghagyja minden egyénnek a szabadságát arra, hogy saját döntéseket hozzon és saját tapasztalatokat szerezzen. 

Akkor sem avatkoznánk be, ha egy olyan atomháború kezdene kialakulni, amely veszélyeztetné képviselőinket vagy űrhajóinkat. Mi már nem gyilkolunk, még önvédelemből sem, egyénként sem és népként sem.

Ezeknél a tárgyalásoknál az atomenergia és annak veszélyei képezték a fő pontokat. Mindkét nagyhatalmat behatóan figyelmeztettük egy nukleáris szembenállás veszélyére és értelmetlenségére. Tudósaink világossá tették a leghatalmasabb katonai vezetők és az atomtudósok számára, hogy önpusztító dolog az atomkísérletek folytatása. Elmondtuk nekik, hogy a mi űrhajóink fedélzetein lévő műszerek olyan ( sugárzási ) károkozást fedeztek fel, amelyekről a földieknek fogalma sem volt.

Felhúzott szemöldökök és kifogások alkották a reakciót, amikor a politikai rendszerek kerültek szóba. Saját tapasztalataink megmutatták nekünk, hogy a 2- vagy 3-párti rendszer számtalan problémát okoz, mert a lakosságnak egy nagy része mindig elégedetlen és boldogtalan azzal, amit az uralkodó párt tesz, és hogy egyetlen párt sem tud valaha is valóban jó lenni. Ehhez jön még, hogy a korrupciót, igazságtalanságot és pusztító versenyt szabályosan beépítenek a rendszerbe. Hangsúlyoztuk, hogy ez nem puszta elmélet, és hogy már más bolygóknak is meg voltak ugyanezek a problémái, mielőtt még benépesítették a Földet.

Megmutattuk, hogy a naponkénti hatalmi harcok pusztítóak, hogy a nemzetek közötti vitatkozások, veszekedések legtöbbször pusztán gyerekes dolgok és hogy valódi demokrácia igazából sehol sem létezik ezen a bolygón. Mert ennek a világnak a nemzeteit valójában a jólétben élők oligarchiái, a kizsákmányolók kis csoportjának politikai és gazdasági vezetői kormányozzák. A pénz az ő életnedvük. Nincs fogalmatok arról, hogy valójában milyen hihetetlen hatalma van ennek a pénzzel történő uralkodásnak. Ám az igazi kép ezzel kapcsolatban legalább annyira sokkoló és hihetetlen, mint a közeli bolygóink életéről szóló igazság.

Nos, mi volt az eredménye ezeknek a tárgyalásoknak? A két szuperhatalom és bizonyos számú nemzet beleegyezett abba, hogy befejezik a légkörben végzett atomkísérleteket és eltávolodnak a tömény elrettentési koncepciótól, ami halálos biztonsággal egymás kölcsönös megsemmisítéséhez vezetne. Népünk legtöbb javaslatát azonban visszautasították, és ugyanabban az időben bevezették a titoktartásnak egy mai napig tartó korszakát. Túl sok hatalommal bíró embernek túl nagy személyes érdeke fűződik ahhoz, hogy ne derüljön fény az igazságra. Mert ha a mi létünk általánosan ismertté válna, akkor a Föld bolygón megszűnne a széles körben elterjedt korrupció és kizsákmányolás.
Kapcsolódó cikk: Omnec Onec: A Vénuszról jöttem
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!



Omnec Onec: A Vénuszról jöttem


Ki is Omnec Onec?

Mióta Omnec 1955-ben idejött, Sheilaként az idő legnagyobb részében jelentéktelen életet élt. A vénuszi életéről szóló kéziratot már 1975-ben befejezte. 1991-ben úgy érezte, - és ezt vénuszi mentorai (idősebb tanácsadói, szellemi vezetői) is megerősítették -, hogy eljött az ideje annak, hogy felfedje igazi azonosságát; ezért került sor ennek az önéletrajznak a megjelentetésére. Úgy hiszi, hogy hamarosan az un. UFO-aktivitások megszaporodását fogjuk megélni és sok földi testben inkarnálódott földönkívüli lélek szintén tudatára fog ébredni valódi azonosságának és nyilvánosan meg fog mutatkozni.
Amikor olvassák ezt a tudósítást, ne fokozzák le azt tudományos fantasztikummá vagy valamely spiritiszta zagyvasággá. Az asztrális létsík egyik személyiségének tudatos visszaemlékezéseit fogják olvasni, aki népéért és a vénuszi szellemiségért vállalt jóakaratú misszió érdekében helyeztette magát vissza a mi fizikai sűrűségi állapotunkba, amennyiben a mi jólétünk érdekében újra felvette a mi rezgésállapotunkat, hogy megint közöttünk éljen, hasonlóan más spirituális vendégekhez.
Itt van tehát a vénuszi Omnec Onec története...

A Vénuszról jöttem


Éjszaka közepe volt a nevadai sivatagi vadon félreeső hegyeiben, amikor a világító űrhajó földet ért. A jellegzetes zümmögő hang egyre halkabb és halkabb lett. Akkor, mint a semmiből, megjelent a kör alakú hajó oldalán egy kerek nyílás, és több alak lépett le egy közeledő autó fénycsóvájába. Az egyik egy nagy, megtermett férfi volt hosszú szőke hajjal, ami teljesen el volt rejtve egy kalap alatt. Mellette egy kislány állt és az űrhajó pilótája.
Percekkel később a termetes férfi és kis szőke unokahúga már úton voltak le a göröngyös sivatagi úthoz, míg a titokzatos űrhajó eltűzött a csillagos égbe.

A Föld benépesítése óta a legvilágrengetőbb tényfeltárás lesz, hogy ennek a Naprendszernek más bolygóiról emberek jönnek ide, olyan bolygókról, amelyekről manapság a legtöbb ember azt hiszi, hogy azokon nem lehetséges élet. Űrhajóik titokban landolnak a világ félreeső részein, ahol olyan barátaikkal találkoznak, akiket már befogadott a földi társadalom. Az újonnan érkezők legtöbbje valóban beilleszkedik az itteni életbe. Ez olyasvalami, ami már régóta történik. Azonban kevesen vannak, akik tudnak rólunk vagy sejtik, hogy mi létezünk.
Ma, majdnem három évtizednyi hallgatás után (megjegyzés: valójában 36 év telt el 1955 óta, addig az ideig, míg Omnec Onec az 1991 novemberi első arizonai UFO-világkongresszuson közzétette először nyilvánosan a származását – kivéve Wendelle C. Stevenst, aki már a nyolcvanas évek elején tudott Omnec vénuszi eredetéről.) el lehet mondani az igazságot arról a hideg sivatagi éjszakáról. Eddig a pillanatig, ami számomra néha úgy tűnik, mint egy örökkévalóság, egy Sheila életét éltem. Sheila azonban csak addig volt a nevem, amíg el nem jött a megfelelő ideje annak, hogy elmondjam a Föld embereinek, ki vagyok én valójában és igazából honnan jövök. Ez az idő elkövetkezett.

Az én valódi nevem Omnec Onec. Azon az éjszakán én voltam az a kis szőke lány, és a mellettem lévő megtermett férfi Odin volt, a szeretett nagybácsim. Mindketten Titániáról jöttünk, arról a bolygóról, melyet ti Vénusznak neveztek. Már gyerekként elhatároztam, hogy életem hátralévő részét a Földön szeretném tölteni, amely mindenekelőtt egy sorsommal összefüggő ügy volt, karmikus okokkal.
Én egyike vagyok azon szomszédos bolygókról származó emberek ezreinek, akik a Földet teszik otthonukká. Néhányan közülünk csak addig maradnak, amíg be nem töltöttek egy speciális küldetést, sokan döntöttek azonban bátran úgy, hogy itt töltik el életük hátralévő részét. Ezeknek a fejlett bolygóknak tudósai, orvosai, nevelői, művészei, mérnökei és átlagos polgárai élnek és dolgoznak észrevétlenül a Föld lakosai között.

Az az elképzelés, hogy a Föld nem lehet az egyetlen bolygó a világegyetemben, amelyen intelligens élet van, manapság nagyon széleskörűen elterjedt. Emberek milliói hiszik, hogy az un. ufók között vannak távoli, a Földnél fejlettebb bolygók űrhajói is. Az „ufó-hívők” közül a nem ijedősek és kalandkedvelők még egy lépéssel tovább fognak menni, mialatt olvassák az életem történetét, és egy időre félre fogják tolni az e naprendszerbeli bolygókról szóló előre gyártott véleményeiket.
Abban a mélységes reményben írok a Vénuszon folyatott életemről, hogy az emberek ráébrednek az igazságra, bármilyen hihetetlen is legyen az. Szomorú az, hogy oly sok éven keresztül sulykolták a puszta, sivár és életellenes bolygók képeit az emberek fejébe. Alig van olyan gyerek, aki úgy járja ki az iskolát, hogy ne azt tanulta volna, hogy a Vénuszon és a Marson szélsőséges körülmények uralkodnak. Úgy tűnik, hogy a távcsövek és az űrszondák is mind ugyanezeket állítják. Így nem csoda, hogy manapság az embereknek alig van elképzelésük arról, hogy ott kint az űrben valójában mi is létezik.
(Megjegyzés: Hogy a Vénuszon, Holdon, Marson stb-n még 3D-s körülmények között is van magasabb szintű élet, ezt a hivatalos csillagászat több, mint 130 éve észleli, épp úgy a hivatalos kamu-űrkutatás is több, mint 50 éve. Viszont ezeket az észleléseket nem adják ki a nyilvánosságnak, hanem az ortodox tudományos intézeteken, meg az ezeket képviselő, hivatalosan futtatott csillagászokon és más tudósokon, mint fellebbezhetetlen tekintélyeken keresztül az emberiségnek nagyjából Percival Lowell haláltól (1916) fokozatosan egy halott, élettelen világegyetem képét hamisítják be, hogy az ember továbbra is kozmikusan magányosnak érezze magát, és így az állandó belső félelempszichózisát fenntartva a teste elvesztésétől, társadalmi szinten is korlátlanul manipulálható maradjon!)

Személyes tapasztalatomból tudom, hogy a Naprendszerünk bolygóiról szóló divatos elképzelések legtöbbje messze áll az igazságtól. Az évszázad legnagyobb kormányzati titka az, hogy fejlett emberi civilizációkat fedeztek fel sok bolygón a Naprendszerünkben. És azok az űrhajók ( ufók ), amelyek naponta láthatók felettünk valahol, közülük néhányan ezekről a bolygókról származnak. A világ kormányai azt is tudják, hogy olyan emberek, mint én, ezrével élnek észrevétlenül a földi lakosság között.
Olyan okokból, amelyeket később fogok elmagyarázni, minden kormány és hadsereg a Földön az összes hatalmukban álló eszközt beveti azért, hogy elfojtsa és elnyomja az összes információt, melyek az un. ufó-tanúktól, az űrszondák felvételeiről, űrhajósoktól, csillagászoktól vagy más olyan személyektől származik, aki tudhat rólunk. (Azt persze nem állítom, hogy minden űrhajós és csillagász tisztában van a tényekkel.) Eközben a nyilvánosság automatikusan elfogadja a megbízhatatlan kormányköröktől és csillagászoktól a magyarázkodásokat, és ezzel az emberek meg is vannak elégedve.
Így nem csoda, hogy az igazság mennyire hihetetlen! És ezért azt is meg tudom érteni, hogy miért nevezi a közvélemény az olyasféle embereket, mint amilyen én magam is vagyok, csalóknak. Mert sokkal egyszerűbb hinni az űrszondák legutolsó ( meghamisított ) felvételeinek, mint mögötte egy nagy titkot sejteni!

A valóságban a Vénusz és a többi 11 bolygó is nagyon eleven, élettel teli. (Megjegyzés : George Adamski már az utolsó, 1961-es ’Flying Saucer Farewell’ c. könyvében közzétette a 12 bolygós Naprendszerünkről szóló tanítást!) A Naprendszerünk bolygóinak több mint felén van emberi élet. Azok a civilizációk, amelyekről én tudok, spirituálisan (lelkileg) és technológiailag is mind lényegesen fejlettebbek és régebbiek, mint bármelyik faj, amely jelenleg él a Földön. A bolygóinknak ezen családján túl van még számtalan további naprendszer is, melyek legtöbbjén szintén van emberi élet. Mert az, amit mi embernek nevezünk, valójában egy egyetemesen teremtett élőlény!
És mielőtt folytatnám életem történetét, magyarázatot fogok adni a mi népünk szempontja szerint számos kérdésre, melyek a földi ember eredetével kapcsolatosak. Mert végül is egyre több ember kezdi újragondolni az ember múltjára vonatkozó hagyományos történeteket. A régészek elismerik, hogy több tíz- vagy százezer évvel ezelőtt valóban létezhettek a Földön magasan fejlett civilizációk. Ahhoz is elég támpont van, hogy az ember a történelem előtti időkben rendelkezett a mainál fejlettebb technológiákkal. Vannak jelei továbbá annak, hogy a földi civilizációkat a történelem folyamán más bolygók élőlényei látogatták meg és támogatták. Én ezt már régóta tudom. Ez igaz.
Minden korban volt befolyása a világegyetemből érkezett látogatóknak szerte e glóbuszon élő emberek kultúrájára és technológiájára. A Föld titkos irodalma szól repülő űrhajókról és emberre hasonlító élőlényekről, akik leszálltak a mennyből és nagy csodákat vittek véghez. A legendák és a mítoszok szintén tesznek említést emberhez hasonló élőlényekről, akik leszálltak a Földre és éltek annak lakói között. Léteznek olyan városoknak romjai, melyeknek építészetét nem lehet utánozni modern technológiával, és amelyek kőbe vésett hagyatékai világosan tanúskodnak azokról a földönkívüliekről, akik megépítették azokat. Szerte a világon a megmagyarázhatatlan dolgokról szóló beszámolók, úgy tűnik, mind ugyanazt a történetet mondják el. Az őskor embere lényegesen intelligensebb volt, mint ahogy azt manapság feltételezik, és sohasem volt teljesen magára hagyatva.

Azt a vénuszi falut, amelyben én születtem és nevelkedtem, úgy hívják, hogy Teutónia, ami azt jelenti, hogy "Németországból származó". Egy briliáns német tudós emlékére nevezték el így, aki a Vénuszra jött és ott hozzájárult a mi népünk fejlődéséhez. Mint gyermek, a földi emberek történelmét Teutóniában, a Történelem Templomában ismertem meg, ami egy olyan tanító intézet, mely jobban hasonlít egy időgépre, mint egy iskolára.

Évmilliókkal ezelőtt szálltak le első expedícióink Kal Naar-ra (Föld), a legfiatalabb bolygóra. Több bolygó űrtudósai úgy figyelték a Földön folyó evolúciót, hogy kutatóhajókat küldtek oda. Meg kellene ehhez még említenem, hogy egy naprendszer bolygóit nem mind egyszerre teremtik meg. Azok folyamatosan keletkeznek, utána átmennek egy virágzó fejlődési szakaszon, majd végül kihalnak. Azaz : állandóan történik az új bolygók benépesítése és az elhalók elhagyása.
Expedícióink megállapították, hogy ebben a Naprendszerben a Föld a legzöldebben és leggazdagabb vegetációval benőtt bolygó. De bármennyire is szép volt, az egész bolygót a benépesítésre hamarosan alkalmatlannak tartották. Kétségtelen, hogy a mi népünk számára nagyon veszélyes volt az idetelepülés. Amikor ez elterjedt a közvéleményben, a Föld úgy vált ismeretessé, mint az életellenes, negatív bolygó. Ezért nevezték el Kal Naar-nak, ami "negatív gyerek"-et jelent. Ezek után a tájékozódó utazások után senki sem maradt ott hosszabb időre a feltétlenül szükségesnél.


A Föld egyik problémája abban áll, hogy csak egy holdja van. Normális esetben a fizikai univerzum bolygóinak 2 vagy több bolygójuk van, úgy, hogy azok ki tudják egyenlíteni egymás hatását. Ha egy bolygónak nincs holdja, az is jó, de ha csupán csak egy holdja van, az ki tudja billenteni egyensúlyából a bolygót. Ezért olyan egyedülálló a Föld ebben a Naprendszerben.
Amikor a Hold körülkeringi a Földet, vonzereje enyhén eldeformálja azt, és előidézi a tengermozgásokat (ár-apály). Ha a tengermozgások lettek volna az egyetlen probléma, kutatóink örültek volna. A Holdnak azonban befolyása, hatása van minden egyes élőlényre is, aki úgy döntött, hogy itt fog élni, vagy aki az összes koron keresztül itt született. A Hold ugyanolyan nagy mértékben van ránk hatással, mint az óceánokra, részben a testeinkben lévő víz révén. Ez hátrányosan hat szellemünkre és érzéseinkre, ami egy olyan állapot, mely az egész történelmen keresztül létezett és egész addig létezni is fog, amíg csak egy Hold van.
A problémák egyike a negatív érzések feléledése, ami tulajdonképpen egy önpusztító erő az emberben. Az elmebetegségek is összefüggnek a Hold-fázisokkal, és a holdkórosság szó is innen ered. Azoknak a látogatóknak, akik ide jönnek, gyakran ajánlják, hogy telihold alatt igyanak sok vizet, hogy jobban tudjanak alkalmazkodni az itteni élethez.
De nemcsak arról van szó, hogy a Hold játszik az emberek érzéseivel, hanem ez az egész egyensúlyzavaró hatás csökkenti az ember élettartamát is. És mert a földi rezgések sokkal durvábbak és sűrűbbek, mint a vénusziak vagy a marsiak, itt sokkal több a betegség és a depresszió is. Így tehát a Föld jó okból korai éveiben egy nem kedvelt bolygó volt, melyet nem telepítettek be addig, amíg drasztikusan meg nem változott az élet a Vénuszon és szomszédos bolygókon.

Szociális és kulturális reformok a Vénuszon sok ezer éven keresztül csak nagyon lassan érvényesültek. Az élet, mint manapság a Földön, nagyon nehéz volt, sőt, még rosszabb, és az átkozott nép elhatározta, hogy tesz az ellen valamit. Az áttörést egy egész bolygóra kiterjedt forradalom hozta meg, olyan, amilyent a Föld még nem látott. Ez vérontás nélkül egyszer s mindenkorra megszüntette a pénzt és az osztálystruktúrát. A vénuszi nép tudata egy bizonyos pillanatban olyan alapvetően megváltozott, hogy az egykor gazdagoknak és hatalmasoknak nem maradt más választásuk, mint hogy magukat is megváltoztatják, vagy elhagyják a bolygót. A megfelelő időben a többi bolygó ugyanezeket a szülési fájdalmakat érezte.

Véletlenül (?) a Föld volt a legközelebb eső betelepíthető bolygó, úgyhogy azok, akik elhagyták a Vénuszt (a hatalmukat féltő elit), itt próbáltak szerencsét. Érkezésükkor a legjobban fel voltak szerelkezve fejlett technológiákkal, beleértve antigravitációs hajtású űrhajókat, elektromosságot, napenergia- és atomerő-hasznosítást és sok hatalmas készüléket, amilyeneket a földi ember még nem fedezett fel eddig újra.
Kormányzatuk és életmódjuk lényegében ugyanaz volt, mint amilyet bolygóhazájukról ismertek. Az volt rájuk jellemző, hogy egy kisebbség profitált sokak erőfeszítéseiből. A rabszolgaság általános volt. Egy ideig virágzottak a civilizációk.

Az elkerülhetetlen vég azonban bekövetkezett. Már rögtön olyan szenvedélyekbe bonyolódva, mint a mohóság, hiúság és a gyűlölet, ezek a frissen érkezettek ennek a kiegyensúlyozatlan bolygónak a negatív hatásai alá kerültek. Az emberek érzései egyre forróbbá váltak, az átlagos élettartam lecsökkent és a természeti katasztrófák egy lidércálommá változtatták az életet.
A Föld a magaslatok és mélységek bolygójává vált, hasonlóan, mint manapság. Háború és pusztulás lett úrrá újra ismétlődő ciklusokban. Ez addig fog tartani, amíg az emberek lelkileg (spirituálisan) fel nem nőnek, ami még nem történt meg. Az eredeti benépesítést végző civilizációkkal atomháborúk és katasztrófák végeztek, és így lassan generációról generációra egyre jobban elveszett a tudás és a kultúra is. Az elemek elleni puszta túlélésért folytatott harc annyi időt vett igénybe, hogy ez a fiatalság képzésének rovására ment és így értékes tudás ment veszendőbe. Az erősebbek minden korban arra törekedtek, hogy uralkodjanak a gyengébbek felett.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!



Omnec Onec: A Vénuszról jöttem


A tudatalatti emlékszik a korábbi tapasztalatokra, de sok jó oka van annak, hogy a tudatos elme nem részesül ebben a kétes kiváltságban.

Képzeld el, hogy egy olyan lélek vagy, aki épp visszatérni készül a földre. Képzeld el, hogy búvár vagy, aki a mentőhajó fedélzetén él a Karib-tengeren. A víz nyugodt és átlátszó, az ég tiszta, csupán enyhe szél lebben körülötted.

Valahol alattad egy régi gálya roncsai hevernek; úgy tudni, a hajó aranykincsekkel megrakottan süllyedt el. Nagy részét már elborította az iszap, de a gerendázat csontvázának kiálló részletei itt-ott még kivehetők.


Amit a hajó fedélzetéről nem látni: odalent bonyolult keresztáramlatok haladnak, de annyira mélyen, hogy a tenger sima felszínéig nem hatnak el.

Hosszú időt kell odalent töltened, ezért régimódi, vitorlavászonból varrt búvárruha van rajtad, a lábadon ólomtalpú csizma, a fejedre rézsisakot csavaroztak. A sisak kis kerek ablakai behatárolják a látóteredet.

Mikor átmászol a hajó korlátján, úgy érzed, mintha egy tonnányi súlyt cipelnél. Az üdítő, friss levegő, amihez tüdőd hozzászokott, nehéz és áporodott lesz, mire a légpumpán és a gumicsövön át a sisakba ér.

De mihelyt a felszín alá merülsz, hozzászoksz a súlytalansághoz, és kényelmes, egyenletes tempóban süllyedsz lefelé. Minden tiszta és egyértelmű; pontosan tudod, mit kell tenned, hogy sikerrel járj.


El kell érned a tenger fenekét, oda kell menned a roncshoz, megkeresned a kincset, kiásnod, és utána megadnod a jelet, hogy húzzanak vissza a felszínre.

Egyetlen dolgot nem sikerült számításban venned: a tenger szeszélyességét. Mihelyt a lábad szilárd talajt ér, azonnal azt tapasztalod, hogy egy erős áramlat ellen kell küzdened. Teljes testeddel nekifeszülsz, és elindulsz a hajóroncs felé. Ám az áramlat ereje ide-oda taszít, és megsokszorozza a testedet lehúzó búvárruha terhét.

Nevezzük ezt a ruhát fizikai testnek, amelyet földi tartózkodása alatt a lélek magára ölt. Minden jól megy mindaddig, amíg az áramlatok a kellő irányba sodornak, a fény is megfelelő, és a búvárruhát tökéletesen irányítani tudod.

De a vízen átszűrődő napfényt váratlanul elhomályosíthatják a felhők, és odalent minden szürke árnyékba borul. Az ellenáramlat ereje lassanként kifáraszt, izmaid fájni kezdenek. Amit a hajó fedélzetéről egyszerű, könnyű sikert ígérő vállalkozásnak véltél, mostanra nehéz, bonyolult és gyötrelmes feladattá vált.

Csöppet sem könnyíti a helyzetedet, hogy a közelben néhány ötméteres cápa kezd el körözni fenyegetően. Ahogy eléred a roncsot, a felvonókötél és a légcső beleakad a hajó kiálló gerendáiba.

Rángatni kezded, hogy kiszabadítsd. A csövön érkező levegő fogyatkozni kezd. Fulladozol. Megfordul a fejedben: vajon mi a fenét keresel idelent, és vajon van-e olyan kincs, amely megérné ezt a sok kényelmetlenséget.

Megpróbálsz visszaemlékezni a tervrajzra, amelyet odafent tanulmányoztál, és amelyen világosan feltüntették, hogy a roncsnak melyik részén találod meg a kincset. Idelent viszont nem vagy biztos benne, merre néz az orr, merrefelé fekszik a tat.

Kezded megtapasztalni, mi az az érzés, amit Thoreau így nevez: “csöndes kétségbeesés”. Mintha megállna az idő. Úgy érzed, mintha időtlen idők óta ott botorkálnál a tenger fenekén abban a merev búvárruhában, és ott is kellene maradnod az idők végezetéig.

A felszíni élet mindinkább olyannak látszik, mint valami valószínűtlen álom – olyasmi, amit sohasem tapasztaltál meg személyesen. A beszélőcsövön át leszűrődő hangok is valószerűtlenek, mintha nem is embertől származnának.

Az egyetlen valóság a küzdelem marad, amelyet az áramlat ellen vívsz, hogy el ne sodorjon. Oly feszülten követed az észrevétlenül egyre közelebb és közelebb merészkedő cápákat, hogy végül alig marad figyelmed egyensúlyod megtartására és eredeti küldetésedre.


Végül a kimerültség, a bezártság iszonya, a kudarc élménye annyira elhatalmasodik rajtad, hogy alig vagy képes megadni a jelet társaidnak: húzzanak vissza a felszínre. Miközben a felszín felé emelkedsz, a keszonbetegség is erőt vesz rajtad, úgyhogy mire végül a fedélzetre rántanak, és kiszabadítanak a fullasztó ruhából, inkább vagy holt, mint eleven.

Az ezt követő időszakban, miközben hanyatt fekszel a fedélzeten, zihálva kapkodod a friss levegőt, és lassanként magadhoz térsz, azoknak az odalent eltöltött, végeláthatatlan óráknak az emléke fokozatosan elhalványul, és olyanná válik, mint egy rossz álom. Most már az óceán fenekén eltöltött idő a valószínűtlen; a biztonságos hajó és a társaid lettek a valóság. Az emlékezési folyamat megfordult.

Hasonlóképpen az emberi lélek is gyakorta túlzott magabiztossággal lép át az élők világába, és amikor távozik, túlságosan nagy benne az elbizonytalanodás, mert megfeledkezik arról, hogy a két különálló világ együtt létezik, és az egyik éppolyan valóságos, mint a másik.

“Egy ember egy életben sok szerepet játszik”

Ha kézzelfoghatóbb magyarázatot szeretnénk kapni arról, miért nem emlékszünk előző életeinkre, képzeljük magunkat egy hivatásos színész helyébe.

Legyen az például Sir Laurence Olivier, a legendás, világhírű Shakespeare-színész, aki zseniális jellemformáló tehetségével elénk idézte V. Henrik, Hamlet, III. Richárd vagy Othello alakját.

E szerepek mindegyike egy-egy tökéletesen megformált, önálló műalkotás, egyik sem következik a másikból. Olivier-nek valóságosan bele kellett élnie magát ezekbe a karakterekbe, hogy ennyire intenzíven és ilyen meggyőző erővel tudja megjeleníteni őket.

E művészi teljesítmények között Olivier, a hivatásos színész megpihen, és erőt gyűjt a továbblépéshez a saját belső fejlődése útján. Lehet, hogy ő volt Amerika és Európa legnagyobb klasszikus színésze, ám problémái – hivatásától eltekintve – semmiben sem különböztek a miénktől. Fogorvoshoz járt, nyomasztotta az adóbevallás, utolérte a nátha, és olykor még a zoknija is kilyukadt. A különbség közte és köztünk akkor válik nyilvánvalóvá, amikor először lépett fel mondjuk Othellóként az Old Vic színpadán.

Gondolod, hogy akkor is Laurence Olivier adóproblémái foglalkoztatták? Kizárt dolog! Laurence Olivier személye pillanatok alatt kitörlődött emlékezetéből. Tökéletesen azonosult Othellóval. Csak azokra az érzésekre összpontosított, amelyeket rövidesen meg kellett jelenítenie. A díszlet eltűnt, s egy valóságos velencei utca lépett a helyébe. Hallotta ugyan a többi színész hangját, ám amit mondtak, az ő számára hús-vér, XVI. századbeli velenceiek szavai.

Olivier, amikor színre lépett, valóságos önhipnózis hatása alatt cselekedett.

Most képzeljük el, amint szenvedélyesen játszott, fenékig ürítette érzelmi energiái poharát, s közben vasfegyelemmel ügyelt arra is, hogy minden szótag időzítése tökéletes legyen.

Gondolod, hogy maradt ideje a Hamlet sajtóvisszhangjának elemzésére? Vagy arra, hogy nosztalgikusan felidézze, micsoda ovációval fogadta a közönség III. Richárdként? Vagy esetleg azon bosszankodjék, hogy jobb lett volna az V. Henrik filmváltozatában más intonációt és sminket kipróbálni?

Laurence Olivier a Hamletben

Biztosíthatlak: Othello Desdemona iránti szenvedélyes szerelmén kívül a világon semmit sem képes eszébe idézni. Még a jelenetek és felvonások közti szünetekben is Othello maradt – lehet, hogy látens Othello – ahogyan a test megpihen alvás közben -, de akkor is Othello!

És amíg a függöny le nem gördül, s a közönség el nem hagyta a színházat, amíg jelmezét le nem vetette, s a festéket le nem mosta, föl sem merült benne, hogy korábbi sikerei, a Hamlet, az V. Henrik vagy a III. Richárd kritikáin jártassa gondolatait.

Ne felejtsük el – ha tovább akarjuk vinni a párhuzamot -, hogy Olivier szerepei sem voltak mind sikeresek. Fölöslegesen rombolná saját önbizalmát, ha nem igyekeznék megfeledkezni arról, hogy egyszer például hagyta magát belerángatni a Koldusopera egy katasztrofálisan dilettáns filmváltozatába.

Milyen Othello-alakításra számíthatott volna a közönsége, ha képtelen lett volna megszabadulni ennek az egyetlen bukásnak a szégyenétől? Ha az Othello kellős közepén, szerepét félbeszakítva e szavakkal fordul Desdemonához:

– Te jó Isten! Mekkora bohócot csináltam magamból Bicska Maxi szerepében! Nincs jogom ahhoz, hogy itt most színpadra lépjek, és elfogadjam a közönség pénzét!

Mi történt volna azzal a kapcsolattal, amelyet Olivier oly sok munkával és műgonddal épített fel Othello és a közönség között?

Alkalmazd most önmagadra ezt a hasonlatot! Képzeld el, hogy szabadon betekintést nyersz valamennyi előző életedbe, és egy napon, mintegy véletlenül, rád zuhan annak az emléke, hogy az emberiség története nem ismer nálad nagyobb szörnyeteget!

Hogy viselnéd el a rémületet, a megkésett lelkiismeret-furdalást? Mit kezdenél azzal a rettentő gondolattal, hogy egy korábbi inkarnációdban annyi lélektársad ellen vétettél, s lelkednek olyan adósságai vannak, amelyek letörlesztéséhez több millió élet sem volna elég?

Milyen reménységed maradna?

Ez a helyzet a valóságban sohasem fordulhat elő, azon egyszerű oknál fogva, hogy ez felborítaná az ok és okozat karmikus törvényét – márpedig ez a törvény örök és megváltoztathatatlan.

Soha, egyetlen léleknek sem lesz lehetősége arra, hogy saját korábbi baklövéseiről ilyen nyomasztó tudomást szerezzen. Akármilyen adósságai legyenek egy léleknek társaival szemben, addig nem kerül szembe velük, míg fejlődése során el nem érte azt az érettségi szintet, amelyen a jóvátétel immár lehetséges és megvalósítható.

Innentől fogva nyugodtan elvethetjük azt az őrült tévedést, hogy a “karma” a vak és kegyetlen büntetés korbácsa, amely rajtunk, méltatlan bűnösökön csattan.

Most lássuk ennek a kérdésnek részletesebb elemzését:

– A karma válaszreakció; hasonlítsuk ahhoz a folyamathoz, amikor a test táplálékot vesz magához, s a szervezet erre valamiképpen reagál. Mégpedig úgy, hogy a táplálékot a test részévé alakítja át, beépíti a sejtekbe, s így hatást gyakorol a test és a tudat egészségére – mondta Edgar Cayce.

– Így van ez a lélekkel is, amikor – egy földi élet idejére – beköltözik a testbe. Az ember gondolatai és e gondolatokból származó cselekedetei adják a táplálékot, amelyből a lélek építkezik.

– E gondolatokat és cselekedeteket a mögöttük meghúzódó gondolatok és cselekedetek motiválják, és így tovább, vissza egészen a lélek születéséig.

Edgar Cayce

– Amikor a lélek új testbe költözik, megnyílik egy kapu, és vele egy lehetőség e lélek sorsának építésére. Minden, ami korábban épült – légyen az jó vagy rossz -, benne foglaltatik ebben a lehetőségben. Törleszteni mindig lehet, de nem lehet kibújni a lélek által korábban elkövetett tettek felelőssége alól.

– Az élet tehát a fejlődés útja, felkészülés a lélek megtisztítására, jóllehet a test és a fizikai tudat számára az út gyakran rögös.

– Változások történnek, s az emberek azt mondják: szerencsém volt. Csakhogy ami történik, nem szerencse! Hanem annak az eredménye, hogy mit kezdett a lélek a korábbi vétségek jóvátételére felkínált lehetőséggel.

S Edgar Cayce ezen a ponton fogalmazta meg – a lehető legegyszerűbb szavakkal – a Kegyelem Törvényét, amely többet jelent, mint az egyszerű jóvátétel.

– A karma az, amikor tudjuk, mit kellene tennünk, s mégsem éljük meg lehetőségeinket. Ha meg tudsz bocsátani másoknak, magad is bocsánatot nyersz. Ez a karma beteljesítésének útja.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!



kerasub.hu
Mindkettő - ami elől menekülsz és ami után vágyódsz - benned van...
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Nem azok értik meg egymást, akik ugyanazt a nyelvet beszélik, hanem azok, akik ugyanazt érzik.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!


Az Univerzum különböző módokon üzenhet nekünk. Napjaink digitális világában gyakran fordul elő, hogy mindig egy bizonyos időpontban ébredünk fel, vagy mindig ekkor nézünk az órára - esetleg ebben az időpontban áll le rendszeresen az óra...
Nézzük, mit jelentenek az így kapott számsorok:


00:00 Isteni üzenetet kapsz. Istenhez közeli állapotban vagy.


01:01    Félelmeid helyett, a vágyaidra figyelj! Minden Egy!


02:02    Imáid hamarosan teljesülnek! Higgy és legyél bátor!


03:03   Most kezdenek a dolgok előre haladni számodra.


04:04   Ideje megszilárdítani egy tervet, majd együtt szárnyalni vele.


05:05   Olyan változáson mész keresztül, ami a javadra válik.


06:06   Gyűjt magad köré segítséget és együttműködést, amire szükséged van.


07:07   Tekints a magasabb spirituális szempontjaira annak, amit teszel.


08:08   Bízz a folyamatban, és kövesd az útmutatásodat a jövőbe.


09:09   Véget ér egy időszak.


10:10   Valami új kezdődik; készülj fel rá!


11:11   Magasabb szinten jelzi az új kezdetét. Ezt a számot évezredekkel ezelőtt jelölték ki a kollektív tudatosságban, és a kozmikus pillanatokban az új, magasabb rezgés 11 óra 11 perckor fog bezúdulni.


12:12   A tanítványi minőség száma. Arra utal, hogy egy spirituális életmódban fegyelmezed magad.


13:13  Fogadd el azt, aki vagy, és légy bölcs vezető.


14:14  Készülj fel a Krisztusi fény visszatérésére.


15:15  Végezz spirituális gyakorlatokat, hogy pozitívak legyenek gondolataid. (Ima, meditáció)


16:16 Ha anyagi bőségre vágysz, akkor pénzügyi helyzetedről pozitívan beszélj, érezz, gondolkodj.


17:17  Erőteljes, szent szám. Jó okod van bizakodni. Vágyaid hamarosan valósággá válnak.


18:18 A bőség, jólét közeleg!


19:19 Munkálkodj mások megsegítésén!


20:20 Higgy abban, hogy hamarosan valami jó dolog közeledik. A Teremtő hitet kér tőled.


21:21 Tartsd meg hitedet!


22:22 Ne aggódj! Minden csodálatosan megoldódik!


23:23 Sok láthatatlan segítő vesz körül. Kérd a Felemelkedett mestereket és segítenek!
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!



sorsunkutja
thesecret.hu
joportal.hu

Az ember sok esetben kerül olyan helyzetbe, hogy szívesen lenne egyszerre két, sőt több helyen. De hát ez képtelenség! Valóban az?

A történelem során, az elmúlt évezredekben, de különösen az utóbbi évszázadokban akadt néhány eset, amely azt bizonyította, hogy bizony lehet az ember egyszerre “kint s bent”, rácáfolva a kézzelfogható tapasztalatokra.

Nem csupán arról van szó, hogy egyesek képesek megkettőzni önmagukat. Ez is ritka eset, de megtörtént, így aztán egy időben látták ugyanazt a személyt egymástól több száz vagy több ezer kilométerre lévő két városban. Egyik helyen az illető igazi teste volt, a másikon az ál-teste, amit ő maga hozott létre nagy akaraterővel, és ugyanúgy viselkedett, mintha tudatosan lenne ott, és épp olyan tudatosan cselekedne. Bilokáció esetén azonban általában nem erről van szó.

Mi is az a bilokáció?


Voltak és vannak emberek, akik a testüket otthagyják valahol, miközben – szellemi erejük megfeszítésével, koncentrálással – a tudatukat küldik el valahová. Ezt az elküldést szó szerint kell venni. A tudat “elmegy és információt szerez”, mintegy körülnéz a testtől távol eső helyen. Ez a hely elvileg lehet nagyon messze is, mondjuk földi méretekben a bolygó bármely távoli pontján.


Ilyesmire régebben csak azok voltak képesek, akik nagy szellemi összpontosítással éltek. Szentek, tudósok jógik és varázslók, vagyis olyan emberek, akik nem a fizikai örömöknek szentelték az idejüket, és akiket a fizikai valóság alig, vagy egyáltalán nem érdekelt.

El tudta hagyni a testét – legalábbis tudatilag – Pio atya, vagy Sai Baba, aki az elmúlt évtizedekben váltak egy másik vallás szent emberévé. A különféle kultúrákban az ilyen embereket vagy bolondnak tartották, vagy imádták.

A modern világ által méltatlanul primitívnek nevezett népeknél régen is voltak, ma is vannak varázslók, sámánok akik képesek bilokációra. Ők néhány percre transzba esnek, és eközben – állításuk szerint – a “lelkük” (vagyis a tudatuk) elmegy valahová messze, mondjuk a szomszédos ellenséges törzs településére, hogy onnan hírt hozzon. Nagyon is életszerűen mondja el aztán, hogy mire készülnek a folyón túliak.

De hát megesett ez már másokkal is, filozófusokkal éppúgy, mint egyszerű emberekkel. De legfőképpen a jövendőmondókkal. A dolog ugyanis szorosan összefügg az úgynevezett tisztánlátás képességével. A látnoki képességű ember ugyanis, a tudata révén, a távolban történő eseményekről számol be: katasztrófáról, merényletről, és így tovább.



A szemtanúk aztán sokkal később, a valóságos helyszínről megérkezve szinte szóról szóra ugyanúgy mondják el a történteket, ahogy a látnok leírta. Sőt, az is előfordult, hogy a bilokációt végző ember még meg sem történt eseményt jelzett előre.

Ez bizonyára annak köszönhető, hogy valahol az az esemény már megtörtént, különben ő sem tudhatna róla! Vagyis itt az idősíkok elcsúszásáról lehet szó. De az is lehetséges, hogy az események általában nem úgy történnek, mint ahogyan azokat mi elképzeljük. Nincs kizárva, hogy egyszerre több lehetséges változat “fut egy programban”, és valamilyen – általunk még ismeretlen – módon választódik ki végül az, amely valóságosan megtörténik, és amely számunkra véglegessé teszi azt az eseményt.
A leghíresebb ilyen “kettéváló” Edgar Cayce, Teresa Neumann, Adrienne von Speyr volt.


A bilokáció vizsgálata laboratóriumi körülmények között


Mivel az efféle elbeszélések túl hihetetlennek hangzanak, a jelenséget néhány évtizeddel ezelőtt komoly tudományos intézmények laboratóriumában is vizsgálták, hogy végleg megcáfolhassák az “erős fantáziájú” mesélők állításait.

Csakhogy a vizsgálatok során egyértelműen bebizonyosodott, hogy igenis létezhetnek olyan emberek, akik képesek tudati úton tetszőleges távolságból információt szerezni. Egyes kísérletek alkalmával ugyanis a laboratóriumban lévő, mondhatni “bezárt” embert transzállapotba juttatták – vagy juttatta ő saját magát -, és ekkor megkérték, küldje el tudatát egy meghatározott városba, ott is egy előre meghatározott címre.

Az épületen belül fel kellett keresnie egy bizonyos szobát, és a kísérletvezetőnek el kellett mondania, milyen kép lóg a falon, vagy mi olvasható a polcon található konkrét könyv valahányadik oldalán. Ezek után szinte hihetetlen események következtek: a kísérleti alany tudata több-kevesebb pontossággal – néha viszont félelmetesen pontosan! – beszámolt arról, mit talált a jelzett helyen.

Ne feledjük, az ilyen képességű ember nagyon ritka! Régebben, amikor még nem ennyi ember élt a Földön, nyilván még kevesebben voltak. Viszont remény van arra, hogy – a Föld lakóinak szaporodási ütemét követve – mind több paraképességű ember lesz közöttünk, és akkor az efféle kísérleteket is nagyobb számú személlyel lehet majd lefolytatni.

Ami pedig a lényeget illeti – bizony, a tudomány csak sötétben tapogatózik. A kutatók sem tudtak többet tenni, mint hogy bebizonyították, a jelenség létezik, és valóban képes néhány ember az ismert érzékszerveken kívüli módon is információt szerezni. Ez minden. Egyelőre – mert a jövőben folytatódnak a kutatások, és egyszer ezt a titkot is megfejti az emberiség.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!




Nemere István
Néhány összegyűjtött, magyarországi UFO észlelés.


Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!
Ha nem tanuljuk meg, hogyan örvendezzünk a különbségeinknek, akkor soha nem leszünk képesek különbséget tenni ezen a bolygón. Márpedig azért jöttetek ide, hogy különbséget tegyetek. Ezúttal ezért jöttetek ebbe a testbe. Ezért jöttetek erre a bizonyos bolygóra, ebben a bizonyos pillanatban. Akár tudjátok, akár nem, igen nagy tervvel érkeztetek. 
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!






Neale Donald Walsch

Létezik egy titkos tápanyag. Ennek a neve nitrogén-monoxid, amely segít csökkenteni a vérnyomást, megvéd a glaukómától és növeli az atlétikai teljesítményt.

A nitrogén-monoxid lehetővé teszi, hogy a test sejtjei kommunikálni tudjanak egymással, és az az egyik funkciója, hogy lazítja és kitágítja a véredényeket. E tulajdonság miatt a nitrogén-monoxid kulcsfontosságú szerepet játszik a normális vérnyomás fenntartásában.

A nitrogén-monoxid a táplálék prekurzorai közé, a nitrogén-monoxid-szintézisben nagy szerepe van az L-arginin aminosavnak. Sok zöldség és gyümölcs nagyon jó forrása a nitrátnak, jelentős mennyiségű van a zellerben, a salátában, például a rukkolában, de a spenót is sokat tartalmaz belőle. Legtöbb azonban a céklában és a belőle préselt lében van.

Egy tanulmány arról számolt be, hogy a céklalé 24 százalékos javulást eredményezett a véredény tónusában és rugalmasságában. A vizsgálatban részt vevő alanyok szintén javulást mutattak a véralvadás és a szív- és érrendszeri egészség terén.

Egy kutatásba férfiakat és nőket vontak be, hogy megállapítsák melyik zöldség a leghatékonyabb vérnyomáscsökkentő. Az összes alany egészséges volt, vagyis a vérnyomásuk is a normál tartományban volt, és fizikailag is aktívak voltak. Az alanyokat három csoportra osztották. Az egyik csoport tagjai rukkolából, a másik csoport tagjai spenótból, míg a harmadik csoport tagjai céklából készült préselt levet kaptak öt héten keresztül. A vizsgálatot végzők megállapították, hogy a leghatékonyabbnak a céklalé bizonyult, de mindegyik ital csökkentette a diasztolés vérnyomást. A leghatékonyabb azonban a céklalé volt, ami az ital elfogyasztása után 2,5 órával mintegy 7,5 Hgmm-mel csökkentette az értéket. Az italok a szisztolés vérnyomást 3-6 Hgmm-mel csökkentették.

A nitrátban gazdag ételek fogyasztása nagyon egészséges a vizsgálatot végzők szerint. Az egyik oka ennek, hogy csökkentik a glaukóma kialakulásának a kockázatát. A céklalé rendszeres fogyasztása segítségünkre lehet a vérképzésben is.

Már 100 gramm cékla fedezni tudja a napi ajánlott rostfogyasztás 10 százalékát, betaintartalma pedig támogatja a máj egészséges működését. A céklában lévő nitrát kitűnő gyulladásgátló, hozzájárul a vérerek kitágításához és a vérkeringés serkentéséhez. Jobb oxigénellátást tesz lehetővé, ezáltal pedig jó hatással van az agy működésére is.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!



gyogyszernelkul.com
A perui őserdő mélyéről, az ősi romok közül titokzatos kézirat kerül elő. Csodálatos, az ember, sőt az egész emberiség életét megváltoztató eszmék olvashatók a szövegben. A több ezer éves próféciák megjósolják, hogy a huszadik század végén az emberiség fejlődésében döntő fordulat megy végbe. A Kézirat által előrevetített kilenc felismerés mindenki számára elhozza a megvilágosodást. A Kézirat azonnal felkelti a tudományos világ és kalandorok érdeklődését. A hivatalos körök, köztük a katolikus egyház vezetői mindent elkövetnek, hogy a Kézirat ne kerüljön nyilvánosságra. Egy fiatal amerikai férfi teljesen gyanútlanul kerül az események középpontjába, és rövid idő alatt kulcsszerepet kap a hiányzó, Kilencedik Felismerés felkutatásában. Közben beutazza Peru vadregényes tájait, az Andok csúcsain rejtőző templomromoktól a szegény kisvárásokig, ahol csodálatos módon mindig megtalálja azt, aki hajlandó segíteni rajta akkor is, amikor fegyveres üldözői elől menekül. Épp ez a Kézirat próféciáinak lényege: a csodák természetes velejárói az emberi létnek: nem hinni kell bennük, hanem támaszkodni rájuk. Redfield regénye valóságos kultuszt teremtett: a könyv hatására világszerte sokan változtatták meg életüket; Amerikában és Nyugat-Európában klubok, vitakörök, sőt folyóiratok alakultak, amelyekben A mennyei prófécia tanulságait, további lehetőségeit elemzik, kutatják a legkülönbözőbb tudományágak képviselői, a szerteágazó érdeklődésű olvasók.
Oldalszám: 318 oldal


Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!

Ha azt a szót halljuk, hogy természetvédelem, mindenkinek azonnal a hulladék válogatás jut az eszébe. A szelektív hulladékok, a műanyag flakonok és újságok a kék kukába mennek, a többi eldobható anyag pedig a feketébe. Aztán jönnek a kukások, és elviszik őket a megfelelő helyre, és nekünk innentől kezdve nincs is semmi dolgunk. Bárcsak ilyen egyszerű lenne. Csakhogy a természet védelme ennél jóval többől áll, mint a szemét szétválogatása. Hadd magyarázzam ezt el egy kicsit bővebben. 
Maga a természetvédelem egy egészen összetett, szerteágazó, többrétű dolog. Nem kell most hirtelen nagyon nagy dolgokra gondolni, ezért kezdjük először kicsiben. Mikor mész az utcán, mondjuk egy park mellett, csokit majszolva, és megvárod míg odaérsz egy közeledbe eső kukához, és abba beledobod, nem pedig a fűre dobod le, már ezzel is a természetnek segítettél. Hiszen gondolj csak bele. Amíg ledobod a csoki papírt a fűre és tovább ballagsz, az neked öt másodperc. Vagy még annyi sem. 
Ám amíg a Természet Anya azt az egyetlen papírkát feldolgozza, és lebontja, akár évtizedekbe is belekerülhet. Biológia óráról biztosan emlékeztek, hogy a szerves anyagok bomlásában a baktériumok és a különböző gombák játszanak jelentős szerepet. Ezek a baktériumok és gombák megtalálják az elhalt szerves anyagot, és elkezdik lebontani. Magyarul lényegében megeszik. És ennek az elhalt szerves anyagnak az alkotó részeit építik be saját magukba. Ez maga egy körforgás. Ugyanis ezek a baktériumok és gombák felismerik a szerves anyagokat. Na most. Amikor te eldobod a csoki papírt a fűre, a baktériumok noha észreveszik, hogy az ott van, de nem igazán tudnak vele mit kezdeni. Maximum a papíron ráragadt olvadt csoki maradványt bontják le. De magát a papír anyagát nem tudják felismerni. Mert nem értik, hogy mi az ott, és otthagyják. Mivel nem szolgál számukra táplálékul, amit beépíthetnének saját magukba. Olyan ez, mintha egy számítógépnek adnál meg egy hibás parancsot. Megadod a kódot, de az a kód nem az, amire a számítógépnek szüksége van, ezért nem ismeri fel, és folyamatosan ERROR-t fog jelezni. Ugyanígy működik a szerves és szervetlen anyagok lebontása is. A szerves anyagot, mint a jól megadott kódot felismerik a baktériumok, de szervetlen anyagokat (maradjunk akkor a csoki papírnál) már nem. És akkor most gondolj bele, hogy ki tudja hány évig fog ott állni az a papír, amit eldobtál, mert a környezetben lévő mikroszkopikus élőlények egyszerűen nem tudják mit kezdjenek vele. Most gondolhatod, hogy de hát mi van akkor, ha mondjuk egy állat arra jár, és véletlenül megeszi. Akkor megemésztődik, nem? Nos, nem. Ugyanis mivel szervetlen anyagról beszélünk még mindig, arra pedig semmilyen élőlénynek sincsen szüksége. Ha végig is megy az adott állat szervezetén, anélkül, hogy ne okozzon neki bélcsavarodást, akkor is emésztetlenül fog a testéből kiürülni. És akkor ott tartunk, ahol elindultunk. Az exkrementumba csomagolt papír továbbra is ott van, mert a mikrobák, gombák és baktériumok egyszerűen nem tudnak mit kezdeni vele. Ráadásul most csak egyetlen eldobott papírról beszélünk. A világnak minden pontján pedig százával állnak az eldobott csoki papír dombok, amik akár ötven évig is ott maradhatnak, mert a természet élővilágának azokra az anyagokra, amikből készültek, egyszerűen nincsen szüksége. A természet ezeket csak tárolja, de nem tud vele mit kezdeni. Kérdezheted, hogy de hát akkor ha csak tárolja őket a természet, akkor mégis mi baj lehet? Hiszen állat úgysem eszi meg, ha meg igen, akkor maximum végig megy rajta. De ez nem ilyen egyszerű. Ugyanis az ilyen eldobált szeméthalmok alatt nem kap levegőt a föld, nem tudnak a növények lélegezni, fotoszintetizálni, mivel ezek a műanyagok abszolút nem légáteresztőek, és nem fényáteresztőek. A mikrobák, és a baktériumok pedig elpusztulnak alattuk, mert levegő és fény híján az ő sorsuk is megvan pecsételve. Gondolj bele abba, hogy ha neked éveken keresztül egy 100% poliészterből készült kezeslábasban kéne lenned, amit soha nem vethetsz le, ráadásul kapucnis, és azt is folyamatosan a fejeden kellene tartanod. Elkezdene viszketni alatta a bőröd, már fájna is, mert a hámréteged nem jutna levegőhöz, és aztán jönne a kisebesedés, fekélyek, stb. Na, valami ilyesmi történik a földdel is a szeméthalmok alatt. Nem tud szellőzni, kisebesedik, és fekélyes lesz. Magyarul mondva, minden elpusztul alatta, mert nem jut levegőhöz, fényhez és vízhez. Ezért kell megérteni ennek az első lépésnek a fontosságát a természetvédelmen belül. Ha csokit eszel, vagy csipszet, vagy szendvicset nejlon zacskóból, akkor vedd a fáradságot, hogy kicsit tartogatod a kezedben, vagy zsebre teszed, amíg el nem érsz egy kukához, és bele dobot, minthogy egyszerűen ledobd a fűre. Ugyanis ha csak ledobod, akkor pontosan azok fognak bekövetkezni, amiket az imént felsoroltam. 
Lépjünk is tovább. 
Ha már szóba kerül a fotoszintézis, akkor itt érdemes megemlítenem, és kitérnem rá, hogy miért is fontos és hasznos növényeket ültetni, nem csak otthonra a lakásba, hanem utcákat parkosítani vele, áruházak elé, iskolák köré, vagy a nagyi gyepjére. A mai világban a nagyvárosok egyre terjednek, egyre bővülnek, s ezzel egyre több a légszennyezés, a széndioxid kibocsájtás, egyre több az ideges ember, egyre több a dugó, tele mérges aktatáskás férfiakkal és nőkkel. És ilyenkor, mikor egy kezdő természetvédő végig néz egy ilyen látképen, elkezd sajnálkozni. Jaj szegény természet, mit teszünk vele? És a legtöbb ember csak eddig jut el. Sajnálja a természetet. Ez mind szép és jó, de ettől természetesen semmiféle gond nem fog megoldódni. Mégpedig amiatt, mert az emberek nem látják a fáktól az erdőt. Ironikus, igaz? Betondzsungelben nem látod az erdőt. De visszatérve a lényegre. Ne sajnáld a természetet. Ne szánjad. Hidd el nekem, Természet Anya, Gaia, sokkal tökösebb nő, mint azt bárki is gondolná. Mivel a természet, mint maga, a legeslegerősebb erő, az egész világon. Így aztán fölösleges szánakozás és sajnálkozás helyett, amivel mellesleg saját magadat is csak lehúzod, próbáld meg észrevenni, hogy mi az, ami körül vesz. 

Ha városban élsz, és mész az utcán, nézz körbe. Látsz fákat? Persze, hogy látsz! Élhetsz a legnagyobb városban a világon, a fák és a növények, magyarul maga a természet, mindig ott fog lenni, és mindig körül fog venni. Mivel a természet maga az élet. És az élet mindig utat tör magának. Biztosan te is találkoztál már azzal a jelenséggel, mikor a tizenöt kiló beton alól egyszer csak kibuggyant egy kis fűcsomó. Egy másfél grammos kis fűcsomó áttöri a több tíz kilós betont. Látod? Erről beszéltem. Természet Anya, Gaia, nem egy szánni való teremtmény. Hanem egy erős, tökös nő. Aki mindig ott van melletted. És tudod, hogy mi a legszívmelengetőbb ebben az egészben? Az, hogy Gaia egyáltalán nem haragszik az emberekre. Nem orrol meg rájuk, nem bünteti meg őket. Nem mondja azt, hogy „Mostantól kezdve nem kaptok gyümölcsöt!” Mindig ad és ad és ad. Mégpedig amiatt, mert még a leggyarlóbb ember is magából a természetből kapja az életet, a vizet, az ennivalót, a friss levegőt, minden nap. Úgyhogy sajnálkozás helyett, kedves olvasó, inkább nézz körbe. Hidd el nekem, látni fogsz az utcán és a bevásárló központok előtt fákat és bokrokat. Ezek a növények megszűrik a levegőt. Amit te kibocsájtasz magadból, azt ők beszívják, és oxigénként visszajuttatják neked. Nagyon klassz kis rendszer ez. De az emberek, ti akik ezt olvassátok, sajnos nem veszitek észre, mert leragadtok a természet sajnálatánál, holott semmi szánni való nincs benne. A világ legerősebb asszonya vigyáz rátok minden egyes nap, és hidd el nekem, a nagyvállalatok és a magukat menőnek nevező, szupermarketekben gondolkodó üzletemberek sem tudják meggyengíteni, vagy eltörölni. Mert az élet, a természet mindig utat tör magának. És hála Istennek nagyon is sok jó ember van ezen a világon, akik fontosnak tartják azt, hogy a nagyvárosok utcáit teleültessék fákkal, bokrokkal, virágokkal, növényekkel. Mivel ezek nem csak szép látványt nyújtanak, de minden egyes nap tisztítják a városok levegőit, és jó közérzetet biztosítanak. Épp ezért, ha egy fárasztó nap után úgy érzed, jól esne most egy kis frissesség, nyugodtan menj le a panelházatok előtti nagy diófához. Állj az árnyéka alá, döntsd neki a hátad, és szívd be mélyen azt a jó energiát, amit áraszt magából. És köszönd meg neki, hogy azt a finom oxigént szívhatod be, amit épp rád fúj.
Most még magyarázhatnék a megújuló energiaforrásokról, de úgy érzem ideje rátérnem a természetvédelem spirituális oldalára. Igen, így van. A saját személyes, spirituális éneddel is védheted és ápolhatod a természetet. De, hogy jobban megértsd, hogyan is működik ez, ebben a rövid kis szösszenetben, ezt is elmagyarázom neked. Szoktad nézni Cesar Millan (Csodálatos kutyadoki)? Ha nem, akkor mindenképp keress rá. Cesar minden egyes epizódban elmagyarázza a tanulni vágyó gazdiknak, hogy a kutyák nem beszéddel, vagy hanglejtéssel kommunikálnak egymással, hanem sokkalta inkább energiákkal. Minden kutyának van egy sajátságos energiája, amit magával hozott. Ha ez egy rossz energia, akkor azon lehet változtatni, hogy átforduljon jóba. Valójában ugyanez a helyzet veletek, emberekkel is. Egy rossz energia rögzült belétek, egy rossz gondolkodásmód a természetről, amit át lehet fordítani jóba is. Fentebb említettem, hogy sokan leragadnak a természet sajnálatánál. Ez egy rossz taktika. Ezzel csak rossz energiát sugárzol magadból a világ felé, a természet felé, és még saját magadat is lehúzod vele. Ezt az energiát kell megfordítanod. Mégpedig egyszerűen egy kis meditációval. És kérlek, a meditáció alatt most ne azt képzeld el, hogy lótuszülésben gubbasztasz szerzetesi ruhában és ismételgeted, hogy Om. Ez egy egyszerű gyakorlat, amit végezhetsz ülve, állva, fekve, séta közben, futás közben, lovaglás közben, jógázás közben, olvasás közben, témazáró dolgozat közben, vagy akár mozizás közben is. A gyakorlat lényege, hogy vizualizálod (elképzeled) ahogyan a tested egyre csak ragyogni kezd, és ez a ragyogás, mint egy gömb, egyre terjed, egyre szélesedik. Lassan már annyira nagy, hogy az egész bolygót beborítja. Vizualizáld bele, ahogy ez a fény, ami a Te fényed, átjárja a növényeket, beléjük ivódik. Átjárja a vizeket, a tengereket, a víz élővilágát. Megtisztítja azt minden szennyező energiától, minden olyan rezgéstől, ami nem oda való. Vizualizáld, ahogy a tenger, a víz tisztul mindentől. Szeméttől, hulladéktól, olajtól, mérges, dühös energiáktól. A fényeddel megtisztítod az utakat, az esőerdőket, az állatokat, a virágokat. Lásd, ahogy az egész bolygó ragyog. 


Létezik még egy módszer, és ha számodra ez szimpatikusabb, akkor ezt is csinálhatod. Találj magadnak egy fát, és öleld át, érintsd meg, vagy csak állj meg előtte. Vizualizáld, hogy a mellkasodból fény árad kifele a fába. Ezek után engedd, hogy a fa levezesse a fényed a gyökereibe, s azokon át szétoszthassa a világban. És a fényed így egy pillanat alatt átjár mindent. De mi is pontosan ez a meditáció? És miért lenne ettől jobb minden? Hogyan is fog ez változást hozni? Ezekre a kérdésekre is megadom a választ. Maga a meditáció minden olyan tevékenységet magába foglal, amely közben érzed, hogy el tudsz lazulni, ki tudsz kapcsolni teljesen, érzed, hogy elrepülsz messze innen, és arra az időre minden gondodat hátra hagyod. Pontosan ilyen a meditáció. És már ha elérted ezt a relaxált állapotot, amikor érzed, hogy teljes vagy, egy vagy önmagaddal és minden olyan nyugodt és csendes körülötted, akkor tudod a leginkább szétárasztani a fényed. Mert ebben az állapotban a fény, amit előhívsz magadból, teljesen tisztán és szabadon áramlik szét az egész bolygón, és a te testedben is. Sokkal könnyebben és hamarabb árad szét, mint akkor, ha idegesen próbálnád meg kiengedni magadból.

És hogyan hoz ez változást? Nos, ebben a materiális, tömör anyagú világban bizony időnek kell eltelnie ahhoz, hogy minden, amit vizualizálsz, amit el szeretnél érni, meg szeretnél teremteni, kézzel foghatóvá váljék. Ezért a fényed hatása, melyet kiárasztasz magadból, talán csak évek múlva hoz változást, amiket te valószínűleg nem fogsz azonnal észrevenni. De a változás ott lesz. Épp ezért, ha egy ilyen meditáció után nem látod rögtön a hírekben, hogy a legnagyobb olajvállalatok megígérik, hogy többé nem öntik a tengerbe a hulladékokat, ne csüggedj el. Hidd el, hogy a fényed, amit minden egyes alkalomkor, mikor ezt a meditációt végzed, kiárasztasz magadból, változást, javulást fog hozni. Nem biztos, hogy már holnap, nem biztos, hogy jövő héten, de már elkezdi a változást beindítani. Kicsit olyan ez, mint mikor a rozsdás fogaskerekeket akarjuk újra működésbe hozni. Időbe telik neki, mire újra tempósan forog. Eleinte lassan indul el, de a végére már szépen kattog és forog tovább. Ugyanez a helyzet ebben a világban is. Bátran küldd a fényed a természetnek. Ne csüggedj el, ha nem tapasztalsz azonnal változást. Ne feledd, hogy a fogaskerekeket már elindítottad. Csak kell egy kis idő mire bejáratódnak. És ezzel a meditációval Föld Anyának is segítesz. Hiszen gondolj csak bele, mennyi mindent tesz egy nap. Mennyi mindenre vigyáz egy nap. Mennyi mindent visel el egy nap. Azzal, hogy a fényedet neki adod, egyúttal fel is töltöd és segíted, támogatod az Ő munkáját. És hidd el nekem, hogy hálás érte. 
Ne feledjétek, hogy a természet védelme egy összetett, sokfelé ágazó dolog. Nem csak a hulladék szelektálása, nem csak a műanyag flakonok újra hasznosítása, hanem minden olyan tevékenység, amivel egy kicsit segíted a természet munkáját. Lehet az növények ültetése a parkba, szemétszedés az út mentén, vagy akár meditáció. Minden kis és nagy cselekedeteddel hozzájárulsz a természet védelméhez és segítéséhez.
Írta: Ariel-Kalocsai Klára
Közzétette: Sandal / www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra! Vagy iratkozz fel a napi hírlevélre, hogy ne maradj le a friss hírekről!