Az orvosok és a pszichológusok éveken keresztül beszéltek az érintés fontosságáról és rendkívüli értékéről. Kutatások igazolták, hogy azok a babák, akiket nem érintenek meg, lassabban növekednek, mint azok a társaik, akiket rendszeresen karba vesznek. A lassabb növekedésen túl az immunrendszerük is gyengébb, és gyakrabban betegszenek meg. Pszichológiai tanulmányok igazolták, hogy az elválasztás az anyától és az érintés elmaradása milyen megsemmisítő hatással van a majomkölykökre. Ha az érintés megvonása káros, akkor joggal feltételezhető, hogy a sok érintés jótékony és egészséges.

Jean Liedloff a „The Continuum Concept" (A folytonosság eszméje) című könyvében arról értekezik, hogy a brazil őserdőben kőkorszaki körülmények között élő jekána indiánok gyermekeit folyamatosan karjukban tartják az anyák. Ezek a gyerekek a növekedésük során egyáltalán nem mutatnak erőszakos viselkedést.

A két és fél év együttélés során azt tapasztalta, hogy a törzs gyermekei önként engedelmeskednek az idősebbeknek,  és játékaik során nem veszekednek vagy verekednek. A modern társadalomban azonban a szülészeteken továbbra is elterjedt gyakorlat az újszülöttek orvosi beavatkozások miatti elkülönítése. Ezek az izolált babák csak egymás sírását hallják, és az anyjuktól elszakítva sírják álomba magukat. A kérdés, amit felvetek, a következő: mit jelent az érintés, és mi teszi ilyen fontossá? Ha az érintésnek pusztán fizikai jelentősége lenne, a babák érintési igényeinek kielégítésére elegendő lehetne a mechanikus ringatás és simogatás egy darabka szőrmével. Nem hiszem azonban, hogy az érintésnek csak fizikai szempontból lenne jelentősége.

Biztos vagyok abban, hogy ez több a mechanikus simogatásnál. Szerintem a lényeg az érintésben rejlő életenergia és szeretet. Ez Teddy - a 13 héttel idő előtt született kisfiú - esetében vált számomra teljesen egyértelművé. Teddy egy 10 éve alkoholista anya hetedik gyermekeként született. Komoly magzati alkoholizmust diagnosztizáltak nála, és pozitív tesztet mutatott kokainra is. Orvosai nem láttak „valós esélyt az életben maradásara". Születésekor Teddy nem tudta mozgatni az izmait, csak feküdt magatehetetlenül, mint egy kis húskupac. Szemei csukva voltak, szája nem volt elég erős ahhoz, hogy szopni tudjon. Olyan kicsi volt, hogy az egész karja kisebb volt egy felnőtt mutatóujjánál.

Miután két hetet a kórházban töltött, egy nevelőotthonba került, ahol a nevelőszülők és öt gyermekük ismerték a kvantumérintést A házban mindenki Teddynek áramoltatta az energiát. (Gondolják csak meg, egyetlen személy is nagyon hatékony lehet, hát még hét!) Amikor egy kicsit megerősödött, reggelente felsírt, hogy megetessék. Michael, a nevelőapa, ilyenkor mindig felvette a babát, és energiát áramoltatott neki. Teddy bámulatos módon abbahagyta a sírást, és teljesen ellazult Michael kezében. A kvantumérintés hatására Teddy nyugodtan ült, és türelmesen megvárta, amíg elkészítik a tápszerét. Reakciója nagyban hasonló az ijedt nyusziéhoz, amelyik hanyatt feküdt a kezemben, vagy Henri teknősééhez - róla majd a 12. fejezetben lesz szó -, aki vagy egy órán át hanyatt feküdt, fejét és lábait kinyújtva, miközben kézben tartották.

Amikor Teddy nagyobb lett és oltásra vitték, körülöttük az összes gyerek sírt a szúrás miatt. Michael csak annyit tett, hogy kezét a kisfiú mellére tette, és energiát adott neki. Az ápolónő legnagyobb meglepetésére Teddy egyáltalán nem sírt. Hat hónappal később, a következő oltáskor Michael kísérletképpen elvette kezét a gyerek melléről, aki a tűszúrásra azonnal elvörösödött és sírni kezdett. Ekkor Michael visszatette a kezét, Teddy pedig pár másodpercen belül nagyot sóhajtott és újra ellazult. Teddy, avagy kis Kukucs, ahogyan nevezték, mára a meglepetések forrása. Az az orvos, aki születésekor kevés esélyt látott arra, hogy normálisan fejlődhessen, ma nehezen képes elhinni, hogy ez ugyanaz a baba. 10 hónapos korára Teddy valamennyi fejlődési mutatója normális és az életkorának megfelelő. Vagyis 100 százalékban hozza az életkorának megfelelő fejlődési mutatókat, és súlya is megfelel egy átlagos 10 hónapos gyerek testsúlyának. Arcának morfológiája is jelentősen normalizálódott. Egy beszélgetésben dr. Norman Shealy azt mondta: „Örülnék, ha az látnám, hogy minden koraszülött gyereket kezelnek kvantumérintéssel". Talán egy nap így lesz ez. Biztos vagyok benne, hogy ez csak idő kérdése.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




Richard Gordon: Kvantum érintés
Forradalmukkal a vénusziak elkerültek egy olyan életet, ami kevés vagy semmilyen szabadságot sem biztosított számukra. Az, hogy valaki egész életidejét egy vállalkozó számára áldozza fel, semmi más nem volt, mint a rabszolgaságnak egy formája, mint ahogy erre rá is jöttek, és az sem ésszerű, sem kielégítő nem volt számukra. A forradalom előtt a gazdaság annyira specializálódott, hogy csak kevesek tudtak megelégedett életet élni szakmájukból. És az egyes rendelkezésre álló munkalehetőségek között sem volt nagy választék. Ez azokon a képzési irányelveken múlott, amelyeket az a társadalom bevezetett. A szegényebb rétegekből a legtöbben vagy nem tudtak megfelelni az irányelveknek, vagy sose kaptak a képességeiknek megfelelő munkát. Olyan sok emberek által alkotott törvényt hoztak forgalomba, hogy a szellemi törvény ismeretlenné vált, mint ma a Földön. Az élet olyan volt, mint előírásoknak és tilalmaknak egy tengere, amiben az emberek ide-oda kallódtak, mint a hordalékfa egy folyamon.

Az új életben azonban minden család elő sorban saját magának dolgozott, úgy, hogy megművelt egy parcella földet, ami épp elég nagy volt ahhoz, hogy kielégítse a saját táplálékszükségletüket.
Először egyfajta cserekereskedelmet gyakoroltak, mert néhányan kényszerűen jobban tudtak megalkotni bizonyos dolgokat, mint mások. Még azt is elhatározták, hogy a specializációt olyan minimumon tartják, amennyire csak lehet, és a függetlenségért küzdenek.

Időszakos oktatásokat tartottak, amelyek mindenkinek átadták az alapvető szakismereteket, úgy, hogy egy idő után minden család képes volt saját maga fedezni saját szükségleteinek nagy részét. Csupán egy évtized alatt független falvak jöttek létre szerte az egész bolygón.
Az elegendő táplálék megtermelése volt valószínűleg a legnagyobb nehézség. Minden család erősen el volt foglalva azzal, hogy megtanulja trágyázás vagy vegyszerezés nélkül termelékenyen megművelni a földet. A gabona az első években nem mindig egyformán jól termett, és a vénuszi technológia sem tudta enyhíteni az éhínségeket.

Nagyobb falusi teendőkre a férfiak munkacsoportokba tömörültek. Ezekben volt annyi szerszám és más felszerelés, hogy képesek voltak kisebb repülőgépeket és más készülékeket építeni, amelyekhez egyesíteniük kellett tudásukat és erejüket. A futószalagoknak és manufaktúráknak azonban már nem volt szabad létrejönniük. Még az űrhajókat is egyénileg konstruálták, esetleg kevés ember együtt, közösen. Végül computerizált gépek megépítettek egy űrhajót automatikusan.

A fizikai munkát az új életmódban nem nézték le, mert az alkotó munka minden egyes emberben a kiteljesedés érzését eredményezte. Minden egyes család a házát saját maga építette, vagy egy munkaközösség keretében, amiben előállítottak minden szükséges dolgot. Az élet minden területén nagyon fontosak voltak az egyének, sokkal fontosabbak, mint a modern kényelmességek, melyeket a Földön az emberek feladtak annak érdekében, hogy megmeneküljenek a rabszolgaságból. Sosem emeltek egy cselekvési maximumot irányvonallá, mert úgy tűnt, hogy az mindig összetűzésekhez vezet és nem fejleszti a személyes egyéniséget.

Az új élet a Vénuszon annyira más volt, mint a korábbi, hogy könnyen megtöltene egy egész könyvet, ha kimerítően akarnánk leírni azt. Legfontosabb gondolatként azt kell rögzíteni, hogy ez az új életmód csak az emberek magasabb tudatát tükrözte vissza. Azt senkire sem lehet rákényszeríteni, aki nem hajlandó arra.

Senkinek sem volt földbirtoka és senki sem fizetett adókat az új vénuszi közösségben. Ha egy család el akart költözni, hátrahagyta házát és földjét egy másik család számára. Soha többé nem hoztak létre központi kormányzatot, mert az csak termékeny talajt jelentett volna a hatalomvágy és az emberek által alkotott törvények számára. Nem is hoztak új törvényeket, nem volt szükség rendőrökre és nem nyomtattak pénzt. Ebben az időben a Vénuszon nem létezett semmilyen formája a pénznemeknek.
Én nem tudom, hogy egy ilyen életforma létezett-e valaha a Földön. Talán alkalomadtán kísérletező kommunák vagy más próbálkozások formájában.

Azt viszont tudom, hogy a Vénuszon az új élet sikereinek nagy része a Legmagasabb Istenség Univerzális Törvényeinek megértéséből és megéléséből fakadt. Kevesebb sóvárgás (mohóság), düh, hiúság és az anyagi dolgokhoz való kötődés volt, mint bármikor valaha. Minden egyes embernek az az önmagáról alkotott felfogása, hogy ő egy halhatatlan lélek, és annak tudása, hogy sokszor élünk, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az élet nyugodttá, kiegyensúlyozottá vált. Az a tudat, hogy a lélek fizikai világban való tartózkodása csak egy átmeneti dolog, egyszerűen abszurddá tette azt, hogy valaki vagyonokért vagy több földért harcoljon. Ehelyett ha egy család úgy találta, hogy több anyagi jóval van megáldva, mint egy másik, akkor örömmel megosztotta azt, amivel rendelkezett. Sok ember személyes beállítottsága ezekben a dolgokban már jóval a "kezdet" napja előtt megváltozott, de a hagyományos struktúrák és társadalmi rendszerek visszatartották az embereket.


Az élet a vénuszi falvakban a "kezdet" után sosem volt primitív, hanem csak egyszerű és természetes. A legfejlettebb technológiák már léteztek és azokat csak finomítani kellett és alkalmazni, mint pl. a nap- és mágneses energia használatát a teljes energiaszükséglet kielégítésére. Korong alakú repülőgépeket alkalmaztak összes kiváló képességükkel a világmindenség kutatására. Voltak olyan kommunikációs készülékek, amelyek félreeső régiókból gyűjtöttek adatokat, sőt még idegen nyelveket is fordítottak a mi egész bolygón egységes nyelvünkre. A bányászatot olyan eszközökkel tették perfektté, amelyek az ásványkincseket mágnesesen szállították fel a felszínre. Ezek csak példák arra a technológiára, amellyel mindenki rendelkezett. Technikai fejlődésünk nem állt meg, hanem egyre inkább szolgált minket és nem uralkodott rajtunk.
Kapcsolódó (az összes cikk): Omnec Onec: A Vénuszról jöttem (linktár)
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




Omnec Onec: A Vénuszról jöttem
Bátran tedd meg az első lépést, bármilyen jelentéktelen legyen is az. Tudatosítsd magadban, hogy tanulni akarsz. Meglátod, csodák történnek.

A megerősítések igenis használnak 


Ideje pozitív irányba terelnünk gondolkodásunkat és beszédünket, ha jó eredményeket szeretnénk fölmutatni. Hajlandó vagy belső monológodat pozitív megerősítésekké alakítani?
Ne feledd, valahányszor felötlik benned egy gondolat, s valahányszor kimondasz egy szót, mindig megerősítesz valamit.

A megerősítés a kiindulópont. Ez nyit utat a változásnak. Legelőször szándékunkról tájékoztatjuk tudatalattinkat: „Vállalom a felelősséget. Tudom, valamit mindig tehetek a változás érdekében." Amikor megerősítésről beszélek, a mondatok és szavak tudatos megválasztását értem ezalatt, melynek eredményeképpen vagy kiküszöbölünk egy hibát életünkből, vagy egy új dolog megszületésénél bábáskodunk.

Ha kijelentjük: „Soha többé nem akarok beteg lenni", a tudatalatti ezt így értelmezi, akarok beteg lenni. Világosan kell megfogalmaznunk amit akarunk. Tehát az előző mondatnak így kell hangoznia:
„Remekül érzem magam. Sugárzik belőlem az egészség."

A tudatalatti nagyon lényegre törő. Nem ismer stratégiákat és terelőutakat. Amit hall, aszerint cselekszik. Ha így nyilatkozunk az autónkról: „Utálom ezt a kocsit", tudatalattink nem juttat szép új autóhoz, mert nem érti, mit akarunk. Még ha új autóra teszünk is szert, hamarosan meg fogjuk gyűlölni, mivel ezt mondtuk róla azelőtt. Tudatalattink elejtett megjegyzésünket parancsként értelmezi. Ne arról beszéljünk, mit nem akarunk, azt fogalmazzuk meg pontosan, amire törekszünk : „Gyönyörű új autóm van, amely minden igényemet kielégíti."

Ha van valami az életünkben, amit teljes szívünkből utálunk, a leggyorsabban úgy szabadulhatunk meg tőle, ha szeretettel tekintünk rá. „Szeretettel áldalak, föloldalak és elbocsátalak. "Ezt a módszert emberekre, helyzetekre, tárgyakra és lakóhelyünkre egyaránt alkalmazhatjuk. Kipróbálhatjuk olyan szokáson is, amelyről szeretnénk lemondani, talán beválik. Egy férfi betegem valamennyi elszívott cigarettájához így szólt: „Szeretettel áldalak, és elbocsátalak életemből". Néhány nap elteltével lényegesen kevesebbet szívott, s pár hét alatt teljesen leszokott a dohányzásról.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




Louise L.Hay: Az erő benned van
Mi is az önbizalom? Az önbizalom nem más, mint magabiztosság az egyén viselkedésében, képességében, stb. A hit önmagunkban, a hit abban, hogy meg tudjuk valósítani mindazt, amit kitűztünk célul, le tudjuk küzdeni az akadályokat és a kihívásokat. Önmagunk megítélése nagy hatással van arra, hogyan fogadnak mások. Minél nagyobb az önbizalmunk, annál valószínűbb, hogy sikerrel járunk. Az önbizalomhiányt félénkségnek hívják. A kudarctól való félelem a félénkség jele. Ezek az önbizalomnövelő megerősítések segítenek leküzdeni a félénkséget.

  • Amikor lélegzem, belégzem az önbizalmat, és kifújom a félénkséget.
  • Szeretek idegenekkel találkozni, merészen és lelkesedéssel közeledek hozzájuk.
  • Őszintén és teljes szívemből elfogadom és szeretem magam.
  • A jelenben élek, és bízom a jövőben.
  • A személyiségem bizalmat sugároz. Merész és nyitott vagyok.
  • Magabiztos, kreatív és kitartó vagyok bármiben, amit csinálok.
  • Energikus és lelkes vagyok. A bizalom a második természetem.
  • Mindig csak a legjobb körülményeket és a legjobb pozitív embereket vonzom az életembe.
  • Megoldom a problémákat. A megoldásokra összpontosítok, és mindig megtalálom a legjobb megoldást.
  • Szeretek változni, és könnyen igazodom az új helyzetekhez.
  • Szeretem a kihívásokat. A legjobbat hozzák ki belőlem.
  • Jól ápolt és egészséges vagyok, tele önbizalommal.
  • Olyan vagyok kívül, mint amilyen belül. Önbizalmam növekszik. Nincs lehetetlen, és az élet nagyszerű.
  • Csak a jót látom másokban. Csak pozitív embereket vonzok magamhoz.
  • Bátran és meggyőződéssel nézek szembe a bonyolult helyzetekkel. Mindig megtalálom a kiutat ezekből a helyzetekből.


Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




Effective Self Help for Self Development
A létezés türelmesen vár. Amikor azt látja, hogy magad próbálkozol, ő nem szól bele - csak vár. Akár a végtelenségig is várhat, hiszen a létezésnek nem sietős. Ő maga az örökkévalóság. De abban a pillanatban, hogy már nem küszködsz tovább, hogy felhagysz minden erőfeszítéssel, az egész létezés megindul feléd és beléd hatol. Ekkor kezdenek el megtörténni a dolgok.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




Osho
A háziállatok segíthetnek az idősebb embereknek megbirkózni a mentális és fizikai problémákkal - derült ki egy amerikai felmérésből.
A Michigani Egyetem több mint kétezer 50 és 80 év közötti ember bevonásával vizsgálta a háziállatok egészségre gyakorolt hatását. A megkérdezettek 55 százalékának volt háziállata, sokuknak több is.

A háziállat-tulajdonosok több mint háromnegyede azt állította, hogy házi kedvencük segít a stressz-szint csökkentésében. Majdnem ugyanennyien mondták azt, hogy az állatok egyfajta célt adnak az életüknek.
Arról nem beszélve, hogy gyorsabban gyógyulnak és jobban bírják a fájdalmat, akik állatot tartanak.

A kutyatartók 78 százaléka szerint kedvencük segít abban, hogy fizikailag aktívak legyenek. A rossz egészségi állapotban lévő idősebb embereknél pedig még több jótékony hatással jár a háziállattartás. Több mint 70 százalékuknak a háziállatuk segít a fizikai vagy érzelmi tünetek leküzdésében, és 46 százalékuk számolt be arról, hogy kedvencük hatékonyan eltereli a figyelmüket a fájdalomról.

A felmérésből az is kiderült, hogy a háziállattartás veszélyeket is rejthet az idősebbekre nézve. Egyes gazdák például a saját egészségük elé helyezik az állat szükségleteit. De kutyasétáltatás közben is gyakrabban szenvednek balesetet az idősebb állattartók. A megkérdezettek 6 százaléka vallotta be, hogy esett már el a háziállata miatt.

Egy háziállat elvesztésének ugyanakkor nagyon komoly pszichológiai hatása lehet, amire nemcsak a gondozóknak, hanem a családtagoknak és a barátoknak is fel kell készülniük, hogy megfelelő lelki támaszt nyújthassanak a gyászolónak.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




hazipatika.hu
Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?
Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot!

Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet.

Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted.
Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt? Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.

Nézd a fát! Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt. Minden csillag egy élő valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.

És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.
Nincs, mert ez, vagy amaz így történt. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik.

Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak, és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán.

Isten művész, aki megalkotta a világok milliárdjait, és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok, s ne egyék el az egerek elől a gabonát.

Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket.

Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod - feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.
Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van.

Ott leled mindég, a műhelyében. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól.
Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog.
Mélységes mély, szelíd művész-szemével végigsimogat, és azt mondja:

- Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




Wass Albert: Te és Isten
Istenre mindig számíthatsz! Nincs az életedben egy pillanat, egy másodperc sem, mikor Isten ne figyelne rád. A nap 24 órájában észre vesz téged, mert szeret és értékes vagy számára.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!

Képlete: Fe3+PO4·2H2O
Sűrűség (g/cm3): 2,74-2,76
Kristályrendszer: monoklin
Keménység: 3,5-4
Törése: egyenetlen
Hasadás: rosszul hasad
Átlátszóság: átlátszó, áttetsző
Szín: barackvirágszínű, vöröseslila, lila, vörösesbíbor, sárgás narancssárga, sötétkék, mohazöld vagy majdnem színtelen
Porszín: fehér
Fénye: üveg, félig gyanta
Oldhatóság: sósavban jól, salétromsavban részlegesen oldódik

A phosphosiderite egy meglehetősen ritka ásvány a foszfátok, arzenátok és vanadátok ásványi osztályában, a variszcitcsoport tagja. Monoklinikus kristályrendszerben kristályosodik. A kémiai összetételéből (Fe3+PO4·2H2O) kiderül, hogy egy víztartalmú vas-foszfát, az elnevezése is ez alapján történt: a foszfor és a görög “vas”, sziderosz  szó után. 1858-ban fedezték fel.
Gránitpegmatitokban trifilin átalakulási terméke; talajok egyik alkotója lehet; csontokat vagy kagylóhéjakat helyettesít. A színe lehet barackvirágszínű, vöröseslila,  lila, vörösesbíbor, sárgás narancssárga, sötétkék, mohazöld vagy majdnem színtelen.

A phosphosiderite ritkasága ellenére számos országban megtalálható, többek között Németországban, Franciaországban, Portugáliában, Svédországban, Libériában, Dél-Afrikában, Mozambikban és az Egyesült Államokban, Kanadában, Brazíliában és Argentínában is.  Eddig  (2015.) mintegy 200 helyszínről vált ismertté, így 2006-ban Magyarországon is a kimutatott új ásványok között szerepelt.
Magyarországi lelőhelye a diósgyőri Bagoly-hegy.

“Piszkosfehér, 2-6 mm-es porózus halmazai, bekérgezései erősen kovásodott magmatit kilúgozott üregeiben kerültek elő jarosittal, goethittel és corkittal együtt Miskolc-Diósgyőr mellett, a Fényes-tető északi oldalán található feltárásokban. Az első mintákat Pósa Tamás és Tavas László (Miskolc) gyűjtötték. A meghatározást bizonyító röntgen-pordiffrakciós felvételt Szakáll Sándor (ME, Miskolc), míg a SEM/EDS vizsgálatot Kovács Árpád és Szakáll Sándor (ME, Miskolc) végezték.”

Hatásai: A phosphosiderite kiváló gyógyító kő, így gyakran nevezik “a gyógyulás és a remény” kövének. Segít az egyensúlyt és a stabilitást megtalálni a mindennapi életben és a gyógyításban. Szép, megnyugtató rezgése van, amely feloldja a negatív stresszt, alvásproblémák esetén célszerű éjjel behelyezni a párna alá. Az öregedéssel kapcsolatos egészségügyi problémák megoldásában is segíthet, ha rendszeresen használják, és úgy tűnik, hogy támogatja a pajzsmirigy és a mellékvesék mirigyeinek a működését. Elűzi a haragot, és jótékonyan hathat felső-légúti, szív, hasi és tüdőbetegségek esetében. Magas rezgésű kristályokkal kombinálva nagyon előnyös meditációnál.
Főként a szív és a harmadik szem csakrákra van tisztító hatással. Van, aki első érintésre megérzi ezeket az erős szív-alapú energiákat. Csodás megnyugtató rezgése van, mely oldja a stresszt, elűzi a haragot és alvásproblémák esetén is segítségünkre lehet. Nagyon előnyös meditációnál. Segít előhozni a női énben rejlő mester tudatosságot, összekapcsol azzal a bizonyossággal, hogy az univerzum értünk van, és egy csodás összefüggések rendszere alapján működik.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




pongraczagnes.hu
gyogyitaskovekkel.eu
Bolygónkon érvényesül a gravitáció törvénye, és az anyag számos egyéb, a fizikából és elektromosságból ismert törvénye, melyek zömét nem értem. Az anyagtalan világban is különféle törvények hatnak, mint az ok és okozat: amit adunk, azt kapjuk vissza. Elménk működése szintén törvényeken alapul. Nem tudom, milyen erők mozgatják elménket, miként azt sem, mi az elektromosság elve. Csupán azt tudom, ha felkapcsolom a villanyt, világos lesz a szoba. Úgy vélem, amikor gondolunk valamit, kimondunk egy szót vagy mondatot, az üzenet végigfut a hálózaton, és élményként jut vissza hozzánk. Most kezdjük látni az összefüggést szellemi és anyagi között. Kezdjük megérteni, miként működik az elme, s azt, hogy gondolatainknak alkotóereje van. Gondolataink sebesen száguldanak keresztül elménken, így eleinte nem könnyű tetten érni azokat. A szánk ellenben, sokkal lassúbb. Ezért, ha előbb átgondoljuk, amit mondani készülünk, és nem hagyjuk, hogy negatív szavak hagyják el az ajkunkat, máris megregulázhatjuk gondolatainkat.

Mérhetetlen erő rejlik kimondott szavainkban, sokan nem is vagyunk tisztában a jelentőségükkel. Tekintsük úgy a szavakat, mint alapját mindannak, amit életünkben létrehívunk. Megállás nélkül beszélünk, vagy inkább fecsegünk, ritkán figyelve arra, mit is mondunk valójában, vagy hogyan mondjuk azt. Nemigen fordítunk gondot szavaink megválogatására.Többnyire negatív fogalmakban gondolkodunk és beszélünk. Gyermekkorunkban mindnyájan tanultunk nyelvtant. Arra oktattak, hogy a nyelvtani szabályokhoz igazodva fejezzük ki magunkat. Én viszont megfigyeltem, hogy ezek a szabályok folyton változnak: ami helytelen volt valaha, egyszerre elfogadottá válik, és fordítva. Amit a múltban zsargonnak tekintettek, mára bekerült a közhasználatba. Jóllehet a nyelvtan nem veszi tekintetbe a szavak jelentését és életünkre gyakorolt hatását. Ugyanakkor az iskolában nem tanultam arról, hogy választott szavaimnak bármilyen köze lenne sorsom alakulásához. Senki sem tanított meg arra, hogy gondolataim alkotóerővel bírnak, hogy azok a szó szoros értelmében irányt szabhatnak életemnek.

Arról sem esett szó, hogy amit szavak formájában kiadok magamból, élményként tér majd hozzám vissza. Az aranyszabály célja az volt, hogy felnyissa szemünket az élet egy alapvető törvényére: „Tégy úgy másokkal, miként magaddal cselekednél. "Amit adunk, azt kapjuk vissza. Aki először szavakba öntötte ezt az ősi igazságot, nem bűntudatot akart támasztani az emberekben. Egyetlen tanárom szájából sem hallottam, hogy szeretetre méltó vagyok, vagy megérdemlem a jót. Ahogy azt sem mondta senki, hogy az élet mindig mellettem áll.
Ahogy az gyermekek körében lenni szokott, társaimmal gyakran durva és sértő nevekkel illettük egymást, és próbáltuk lekicsinyelni a másikat. Vajon miért tettünk így? Kitől láttuk ezt a viselkedést? Lássuk csak, mire tanítottak bennünket! Sokunkat folyton azzal korholták a szülei, hogy ostobák, ügyetlenek és lusták vagyunk. Púp voltunk a hátukon, nem váltottuk be hozzánk fűzött reményeiket. Elkeseredésükben a fejünkhöz vágták, bárcsak meg se születtünk volna. Ekkor talán összerezzentünk, de igazán nem fogtuk fel, milyen mélyen elménkbe égnek ezek a bántó és fájó szavak.

Belső beszédünk átalakítása


Túl gyakran vettük készpénznek szüleink korai üzeneteit. „Edd meg a spenótodat!" „Rakj rendet a szobádban!" „Ágyazz be!" - mondták, máskülönben nem szeretnek. Mindebből arra a következtetésre jutottunk, hogy csak akkor fogadnak el bennünket, ha elvégzünk bizonyos dolgokat - hogy a másik elfogadása és szeretete feltételhez kötött. Pedig ezek az elvárások egy másik ember értékrendjén alapultak, és semmi közük nem volt saját belső önértékünkhöz. Azt gondoltuk, csak úgy létezhetünk, ha a többiek kedvére cselekszünk, egyébként talán még az élethez való jogunktól is elesünk. Ezek a korai üzenetek nagyban hozzájárultak belső beszédünk alakulásához - a módhoz, miként magunkhoz beszélünk. Hogy milyen szavakat intézünk magunkhoz gondolatban, nagyonis meghatározó, mert ez képezi alapját kimondott szavainknak. A belső beszéd teremti meg azt a szellemi légkört, amelyben működünk, amelynek élményeinket köszönhetjük. Ha alábecsüljük magunkat, az élet sem fog sokat jelenteni számunkra. Ellenben, ha szeretjük és becsüljük magunkat, az élet csodálatos, örömteli ajándékká válhat. Ha boldogtalanul élünk, ha kielégületlennek érezzük magunkat, a legegyszerűbb szüleinket vagy a többieket hibáztatni, és elkönyvelni, hogy mindenről ők tehetnek. Mindazonáltal, ha ezt tesszük, attól helyzetünk még nem változik, problémánk, kudarcélményünk megmarad.

A hiba áthárítása nem szabadít föl bennünket. Ne feledjük, szavainknak ereje van. Nem győzöm hangsúlyozni, azáltal válunk erőssé, ha vállaljuk a felelősséget sorsunk alakulásáért. Tudom, ez első hallásra mindenkiben félelmet kelt, de ha tetszik, ha nem, ez a helyzet. Ha felelősséget akarunk vállalni életünkért, meg kell válogatnunk szavainkat. Szavaink keltik életre gondolatainkat. Ügyeljünk arra, amit mondunk. Ha olyan szavak használatán kapjuk magunkat, amelyek visszahúznak vagy gátolnak, azonnal változtassunk. Ha hallok egy lehangoló történetet, nem mondom el fűnek-fának. Úgy gondolom, elég volt egyszer meghallgatni, és igyekszem mihamarabb elfelejteni. Ellenben ha kellemes élményét osztja meg velem valaki, mindenképp továbbadom. Amikor társaságban vagyunk, hallgassuk figyelmesen, miről és hogyan beszélnek a többiek. Figyeljük meg, van-e összefüggés szavaik és élményeik között. Nagyon sok ember él és gondolkodik feltételes módban. A kellene szó hallatlanul bántja a fülemet. Valahányszor kimondják, mintha harangot kongatnának a fejemben. Egyesek akár egy tucatot is belefűznek e szóból egyetlen bekezdésnyi szövegbe.

Ugyanezek az emberek el sem tudják képzelni, miért olyan behatárolt az életük, miért nem képesek kilábalni egy kellemetlen helyzetből. Olyan dolgokat akarnak ellenőrzésük alá vonni, melyek fölött nincs hatalmuk. Vagy önmagukat vagy valaki mást hibáztatnak. Valakin folyton számon kérik elherdált szabadságukat. A kell szót szintén elhagyhatjuk szótárunkból, akárcsak gondolkodásunkból. Ha ezt tesszük, felszabadulunk a magunkra mért feszültség alól. Roppant nyomásnak  tesszük ki magunkat, amikor efféléket mondunk: „Munkába kell mennem. Ezt kell tennem, azt kell tennem." Mondjuk inkább, hogy valamit választunk, akarunk. „Dolgozni akarok, így késedelem nélkül kifizethetem a lakbért." Ez a kijelentés egész más megvilágításba helyezi életünket. Mindent szabad akaratunkból teszünk, még akkor is, ha ez másként látszik. Jó páran használjuk lépten-nyomon a de szót is. Kijelentünk valamit, majd hozzátesszük, de, amely két eltérő dolog megtételére sürget. Ellentmondásos utasításokat adunk magunknak. Legközelebb figyeld meg, te miként használod a de szót.

Egy másik kifejezés, amellyel nem árt csínján bánnunk, a ne felejtsd el/nehogy elfelejtsem. Túlságosan hozzászoktunk, hogy így figyelmeztessük magunkat egy fontos dolog megtételére: „Jaj, csak nehogy elfelejtsem..." Aztán mi történik? Hát persze hogy elfeledkezünk róla. Minden jó szándékunk és igyekezetünk ellenére kimegy a fejünkből. Ezért érdemes a ne felejtsd el/nehogy elfelejtsem helyett a jusson eszedbe/jusson eszembe fordulatot használnunk.

Amikor felébredsz reggel, dühösen állapítod meg, hogy megint munkába kell menned? Panaszkodsz az időjárásra? Nyögsz, amiért fáj a hátad vagy a fejed? Mi a második és harmadik dolog, amit gondolsz vagy mondasz? Ráordítasz a gyerekekre, hogy keljenek fel végre? A legtöbb ember többé-kevésbé ugyanazt mondja minden reggel. „Beköszöntő szavaid" miként hatnak ki egész napodra? Pozitív kijelentéssel indítod a napot, ami feldob, jókedvre derít, vagy már kora reggel nyafogsz és duzzogsz? Ha zsémbelsz, panaszkodsz és sóhajtozol, ráhangolod magad egy újabb szerencsétlen napra. Melyek utolsó gondolataid elalvás előtt? Jótékony, gyógyító gondolatok ezek, vagy a jólét elvesztésének gondolata aggaszt? A jólét elvesztésén nemcsak a pénzhiányt értem. Életünk bármely területére vonatkozhat, amely nem úgy működik, ahogy szeretnénk. Aggódsz a holnap miatt?

Én rendszerint egy szép olvasmánnyal térek nyugovóra. Tudom, hogy amíg testem pihen, agyam tisztulással készül a következő napra. Szívesen fordulok álmaimhoz, ha  problémám adódik, vagy egy kérdés foglalkoztat. Tudom, álmaimra bizton számíthatok, bármi történjék is velem. Elmém egyedüli irányítója én vagyok, miként elméd egyedüli irányítója te vagy. Senki sem vehet rá bennünket arra, hogy mást gondoljunk, mint amit akarunk. Magunk választjuk gondolatainkat, ezek alkotják alapját belsőbeszédünknek. Amint saját magamon is megtapasztaltam ezt, tanításaimmal összhangban kezdtem élni. Figyelemmel kísértem szavaimat és gondolataimat, s következetesen megbocsátottam magamnak, amiért nem vagyok tökéletes. Magamat adtam, semmint arra törekedtem volna, hogy szuperlény legyek, aki talán csak mások szemében olyan kivételes. Amikor bízni kezdtem az életben, s egyszerre barátságos helynek láttam a világot, földerültem. Cinizmusom valódi humorra váltott. Igyekeztem kevesebbet kritizálni és bírálni magamat és másokat, s fölhagytam a katasztrófatörténetek mesélésével. A rossz hírek mindig gyorsan terjednek. Az emberek szeretnek csámcsogni rajtuk. Lemondtam az újságot, és többé nem néztem  meg a tizenegy órás hírösszefoglalót, mert valamennyi
riport a nap válogatott borzalmait ecsetelte, s csak elvétve akadt bennük egy-egy kellemes újság. Megfigyeltem, hogy az emberek nem akarnak jó híreket hallani. Annál inkább szeretik a rossz híreket. így van min szörnyülködniük. Hajlamosak vagyunk belefeledkezni a tragédiákba, míg végül elhisszük, hogy a világban csak rossz létezik. Rövid ideig működött egy rádióállomás, amely csak jó híreket sugárzott. Ki is szorult a piacról.

Amikor megbetegedtem, elhatároztam, abbahagyom a pletykálkodást, s csodálkozva tapasztaltam, hogy nincs mit mondanom. Azelőtt valahányszor összefutottam egy ismerőssel, rögtön vájkálni kezdtünk mások szennyesében. Ugyan idővel fölismertem, hogy a gondolatcserének más formái is léteznek, komoly erőfeszítésembe került, míg fölhagytam rossz szokásommal. Mindazonáltal, ha én kitárgyaltam másokat, bizonyára ők is beszéltek rólam a hátam mögött, hiszen amit adunk, azt kapjuk vissza.
Amint egyre több ember fordult meg a rendelőmben, kezdtem odaadóan figyelni rájuk. Szavaik tudatom mélyére hatoltak, nem csupán felszínesen hallgattam őket. Tízperces szóváltás után rendszerint pontosan tudtam, mi okozza problémájukat, mivel a szóhasználatukra összpontosítottam.
Megértettem őket abból, ahogy beszéltek. Tudtam, hogy a baj szavaikban gyökerezik. Ha már
a beszédük is negatív, még elgondolni is rémes, mi lehet a fejükben. Ugyanaz a negatív programozás - a katasztrófák örökös előrevetítése - amiről pár bekezdéssel ezelőtt írtam.

Ajánlom, végezd el a következő egyszerű gyakorlatot: helyezz egy magnetofont telefonkészüléked közelébe, s valahányszor felhívsz valakit, vagy téged hívnak, nyomd le a felvétel gombot. Ha a szalag mindkét oldala megtelt, hallgasd vissza, mit mondtál és hogyan mondtad. Kétségkívül meglepődsz majd. Szembesülsz leggyakrabban használt szavaiddal és hanglejtéseddel. így kezdesz majd tudatosabbá válni. Amit háromszor vagy annál többször mondtál, írd le, mert ez egy beidegződés. A beidegződések egy része lehet pozitív és jótékony, s bizonyára találsz köztük szélsőségesen negatívakat is, melyeket betegesen ismételgetsz.

A tudatalatti ereje


Előző témánkhoz kapcsolódva, hadd ejtsek néhány szót a tudatalattinkban rejlő erőről. Tudatalattink sohasem bírál. A tudatalatti elfogad mindent, amit mondunk, és elképzelésünk szerint alakítja az eseményeket. Szeret annyira bennünket, hogy teljesítse valamennyi kívánságunkat. De azért van választásunk. Ha a veszteségre irányulnak gondolataink, nyilván veszteni akarunk. A megpróbáltatások végtelen sora vár ránk, hacsak nem állunk készen gondolataink, szavaink és nézeteink pozitív irányba fordítására. Az ember sohasem akad el, mert döntésein mindig változtathat. Milliónyi gondolat közül választhatunk. Tudatalattink nem tesz különbséget jó és rossz, helyes és helytelen között. Nem szabad ócsárolnunk magunkat. Eszünkbe ne jusson efféléket hangoztatni: „Ó,
én ostoba!", mert tudatalattink azonnal veszi az üzenetet, s egy idő múlva így is fogunk érezni. Ha kitartóan mondogatjuk a válogatott sértéseket, énképünk szerves részévé válnak.

A tudatalatti nem ismer tréfát, ezzel tisztában kell lennünk, és el kell fogadjuk. Nem tehetjük nevetség tárgyává magunkat minden következmény nélkül. Amikor gúnyt űzünk magunkból, még ha szellemesek próbálunk is lenni, tudatalattink ezt is komolynak tekinti.
Nem tűröm, hogy betegeim a foglalkozásokon élcelődjenek. Nemzeteket gyalázó, a másik embert önérzetében vagy nemiségében sértő ostoba viccek nélkül is mindig emelkedett a hangulat.
Tehát, ne tégy magadra gúnyos és lekicsinylő megjegyzéseket, mert könnyen kellemetlen helyzetbe kerülhetsz. Ne becsmérelj másokat sem. A tudatalatti nem tesz különbséget közted és a másik személy között. Hallja a szavakat, és azt gondolja, hogy magadról beszélsz. Ha legközelebb bírálni akarsz valakit, tűnődj el azon, vajon miért vagy elégedetlen önmagaddal. Ahelyett, hogy kritizálnád, inkább dicsérd a többieket, s nem telik bele egy hónap, máris jelentős változásokat fogsz észlelni magadban.

Beszédünk világképünkről és hozzáállásunkról árulkodik. Figyeld meg, hogyan beszélnek a magányos, boldogtalan, szegény, beteg emberek. Milyen szavakat használnak? Milyen sorsot szánnak maguknak? Miként vélekednek önmagukról? Hogyan nyilatkoznak munkájukról, életükről, kapcsolataikról? Mit várnak az élettől? Gondolkozz el a hallottakon, azonban ne támadj le idegeneket, mondván, tönkreteszik életüket azzal, ahogy beszélnek. Ne tedd ezt családoddal és barátaiddal sem, mert nem biztos, hogy díjazni fogják buzgóságodat. Vonatkoztasd inkább a tapasztaltakat saját magadra, és ültesd át azokat a gyakorlatba, ha azt akarod, hogy életed jobbra forduljon, hiszen, még ha apránként is, de kész vagy változtatni mondandódon, mindjárt kellemesebb
élményekben lesz részed. Ha súlyos betegségben szenvedsz, rég föladtad gyógyulásod reményét, már csak a halált várod, s úgy érzed, hiába küzdöttél, az élet kegyetlen volt hozzád, kérlek, figyelj most rám egy kicsit. Mindig van remény. Ha akarod, visszanyerheted az életbe vetett hitedet. Kezdd tudatosítani magadban, hogy szeretetre méltó vagy, érdemes a gyógyulásra, és rendelkezésedre áll mindaz, amivel tested gyógyulását elősegítheted. Lényed legmélyén jobban akarsz lenni, és egészséged biztonságot ad. Sok ember csak akkor érzi magát biztonságban, amikor beteg. Rendszerint ők azok, akiknek nehezükre esik nemet mondani. Csak betegségükre hivatkozva képesek
ezt megtenni. Ennél jobb kifogást nem találhatnának.

Egyik terápiás csoportomból emlékszem egy asszonyra, akit már háromszor operáltak rákkal. Senkinek sem tudott nemet mondani. Apja orvos volt, ő volt ,Apuci jó kislánya", így engedelmesen követte apja parancsait. Föl sem merült benne, hogy ellenkezzen. Bármilyen szívességet kértek tőle, készségesen megtette. Négy napba tellett, míg sikerült rábírnom, hogy kiáltsa torka szakadtából: „Nem!" Közben ráznia kellett az öklét. „Nem! Nem! Nem!" Amint megszokta, nagyon megszerette ezt a gyakorlatot.
A mellrákban szenvedő nők többsége ugyancsak képtelen nemet mondani. Mindenkit pártfogásukba vesznek, kivéve saját magukat. Ezeknek a nőknek feltétlenül meg kell tanulniuk kimondani: „Nem, nem akarom ezt tenni. Nem!". Ha két-három hónapig mindenre következetesen nemet mondanak, a dolgok lassan megváltoznak. Saját érdekükben ki kell tudniuk mondani: ,Azt teszem, amit én jónak látok, nem azt, amit ti elvártok tőlem!"

Amikor még egyéni tanácsadással foglalkoztam, pácienseim előszeretettel hivatkoztak gyengéikre, és tőlük független okokra vezették vissza kudarcaikat. Ha úgy látjuk, megrekedtünk, és beletörődünk a helyzetbe, akkor ne is várjunk javulást. Azért „toporgunk egy helyben", jobban tennénk, ha erősségeinkre összpontosítanánk. Sokan hálálkodnak nekem, amiért kazettáim megmentették az életüket. Szeretném kihangsúlyozni, hogy egy könyv vagy magnószalag önmagában nem menthet meg senkit. Egy műanyag dobozba csomagolt kis szalag nem ment meg életeket. Csupán az számít, mit kezd a befogadó az általa hordozott üzenettel. Megoszthatom én bárkivel a tapasztalataimat, de ezen túl már minden azon a személyen múlik. Javaslom, válassz ki egy kazettát, és hallgasd rendszeresen egy hónapig, esetleg még tovább is, hogy üzenete jól bevésődjön az agyadba. Nem én vagyok gyógyítód, sem megmentőd. Az egyetlen személy, aki helyzeteden változtathat, te magad vagy.

Nos, mit szeretnél tőlem hallani? Nem győzöm elégszer mondani - önmagad szeretetével teheted a legtöbbet, hiszen amikor szereted önmagadat, nem okozol bánatot sem magadnak, sem másoknak. Ez a világbéke feltétele. Ha nem bántom magamat, s nem bántalak téged, mi okunk lenne a háborúskodásra? Minél több ember tartja magát ehhez, annál jobbra fordul a világ sora. Elejét vehetjük a problémáknak, ha gondosan ügyelünk a szavakra, melyeket magunknak és másoknak mondunk. Ezután már könnyedén hívhatjuk létre azokat a változásokat, amelyek meghozzák önmagunk s planétánk gyógyulását.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!



Louise L.Hay: Az erő benned van

Hogyan helyezzük előtérbe a mentális jóllétet


A "pozitív gondolkodás hatalma" népszerű fogalom, mely néha már-már közhely számba megy. A pozitív gondolkodás fizikai és mentális előnyeit azonban több tudományos tanulmány is alátámasztja. A pozitív gondolkodás növelheti az önbizalmunkat, javíthatja a hangulatunkat, és akár annak valószínűségét is csökkentheti, hogy olyan állapotok alakuljanak ki, mint a magas vérnyomás, a depresszió és más stressz-okozta rendellenességek.

Mindez jól hangzik, de mit is jelent valójában a "pozitív gondolkodás hatalma"?

A pozitív gondolkodást pozitív képként, pozitív önbeszédként vagy általános optimizmusként definiálhatjuk, viszont ezek mind általános, kétértelmű fogalmak. Ha hatékonyan szeretnénk gondolkodni és pozitívabbá válni, akkor konkrét példákra lesz szükségünk, melyek segítenek a folyamatban.

Következzék itt most hét:

1. Kezdd pozitív megerősítésekkel a napot


Ahogy kezded a reggelt, az meghatározza, hogy milyen lesz a hangulatod a nap hátralevő részében. Ébredtél föl valaha is későn, pánikba esve, s aztán úgy érezted, hogy később nem történt semmi jó? Ez valószínűleg azért van, mert negatív érzésekkel és pesszimista hangulatban kezdted a napot, ami minden más megtapasztalt eseményre rányomta a bélyegét. Ahelyett, hogy hagyod, hogy ez a pesszimizmus legyen úrrá, kezdd pozitív megerősítésekkel a napot. Beszélj magadhoz a tükörben, még akkor is, ha bután érzed magad. Mondj olyan kijelentéseket, mint például "Ma remek nap előtt állok" vagy "Ma fantasztikus hangulatban vagyok". Meg fogsz lepődni, mennyivel szebb lesz a napod.


2. Összpontosíts a jó dolgokra, bármilyen kicsik is

A nap folyamán szinte állandóan akadályokba ütközöl – nincs olyan, hogy tökéletes nap. Amikor ilyen kihívás elé kerülsz, fókuszálj az előnyökre, nem számít, milyen jelentékteleneknek vagy lényegteleneknek is tűnnek. Ha például forgalmi dugóba kerülsz, akkor jusson eszedbe, hogy most van időd meghallgatni kedvenc podcastod többi részét. Ha elfogyott a boltban az elkészíteni kívánt étel, akkor gondolj arra, milyen izgi lehet valami újat kipróbálni.


3. Keresd a humort a rossz helyzetekben


Engedd meg magadnak, hogy akár a legreménytelenebb vagy legemberpróbálóbb helyzetekben is keresd a humort. Emlékeztesd magad arra, hogy ez a helyzet később valószínűleg jó történetté fog kerekedni, és próbáld meg elsütni egy viccel. Mondjuk, elküldtek a munkahelyedről: képzeld el a legképtelenebb módon, hogyan töltenéd el az utolsó napot, vagy a következő legveszedelmesebb munkát, például kengurukezelő vagy rágógumiszobrász.


4. Tanulj a hibáidból

Nem vagy tökéletes. Hibákat követsz el, és több tekintetben, több munkahelyen és több embernél kudarcot tapasztalsz. Ahelyett, hogy a sikertelenségre összpontosítasz, gondolj arra, hogy mit fogsz következő alkalommal tenni – okulj a hibádból. Fogalmazd ezt meg konkrét szabályokban. Ennek eredményeként például három új szabályt alkothatsz a projektek kezelésére.

5. Alakítsd át pozitívvá a negatív önbeszédet

A negatív önbeszéd könnyen belopózhat, gyakran nehéz észrevenni. Talán úgy gondolod, Annyira rossz vagyok ebben, vagy meg sem kellett volna próbálnom. Ezek a gondolatok azonban átgondolt érzelmekké válnak, és megszilárdíthatják az önmagadról alkotott elképzeléseidet. Amikor ezen veszed észre magad, akkor hagyd abba, és cseréld le pozitívokra ezeket a negatív üzeneteket. Például az Annyira rossz vagyok ebben helyett mondd inkább: Amint több gyakorlatra teszek szert, sokkal jobb leszek ebben. A Nem kellett volna megpróbálnom helyett Ez nem úgy sikerült, ahogy elterveztem – talán legközelebb.

6. Összpontosíts a jelenre


A jelenről beszélek – nem a máról, nem erről az óráról, csakis erről a pillanatról. Lehet, hogy a főnököd lerágja a fejed, de mi történik ebben az egyetlen pillanatban, ami annyira rossz? Felejtsd el az öt perccel ezelőtt tett megjegyzést. Felejtsd el, mit mondhatna öt perccel később. Fókuszálj erre az egyetlen pillanatra. A legtöbb esetben úgy találod, hogy nem is olyan rossz, ahogy elképzelted. A negativitás legtöbb forrása a legutóbbi esemény emlékéből vagy egy lehetséges jövőbeli esemény eltúlzott elképzeléséből ered. Maradj a jelen pillanatban.

7. Keress pozitív barátokat, mentorokat és munkatársakat


Amikor pozitív emberekkel veszed körül magad, akkor pozitív szemléletmódokat, pozitív történeteket és pozitív megállapításokat fogsz hallani. Pozitív szavaik bevésődnek, és befolyásolják a saját gondolkodásmódodat, ami aztán befolyásolja a szavaidat, és hasonlóképpen hozzájárul a csoporthoz. Nehéz lehet megtalálni az életedet megtöltő pozitív embereket, de életedben el kell távolítani a negativitást, mielőtt elpusztít téged. Tedd meg, ami tőled telik, fejleszd mások pozitivitását, és hagyd, hogy az ő pozitivitásuk ugyanúgy hasson rád.

Szinte bárki, bármilyen helyzetben alkalmazhatja ezeket a tanulságokat a saját életére és növelheti a pozitív beállítottságot. Ha esetleg elképzeled, a pozitív gondolkodás tapasztalható viszonzásokat nyújt, vagyis minél többször gyakorlod, annál nagyobb hasznát fogod megtapasztalni.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




SUCCESS Magazine
Manapság nagyon nehéz megtalálni a munka és a magánélet közötti egyensúlyt. És mennyire nehéz, hogy elegendő energiánk is legyen a mindennapi feladataink elvégéséhez. Ha úgy érzi, hogy örökösen fáradt, ha csak nehezen tud a munka mellett bármi értékes tevékenységre is időt fordítani, ha állandóan kimerült és úgy érzi, hogy nincs elegendő energiája, akkor a következő cikk Önnek szól. Ősidők óta léteznek olyan gyógynövények, amelyek segítséget nyújtanak abban, hogy ismét energiával telítettek legyünk és segítenek azt a bizonyos egyensúlyt is fenntartani. Sokan a kávétól, az édességektől, a cigarettától vagy az esténként elfogyasztott nagyobb mennyiségű alkoholtól várják a „megváltást”, pedig ezek a szerek nem hozzák el az életünkbe a várva várt pozitív hatást. Viszont vannak olyan adaptogén gyógynövények, amelyektől tartós energiát és vitalitást nyerhetünk, emellett elősegítik a koncentrációt és még nyugodttá és kiegyensúlyozottá is varázsolnak bennünket.

Az adaptogén gyógynövények lehetővé teszik, hogy a szervezet ellenálljon a különböző stresszfaktoroknak, ezen kívül még tonizáló hatással is bírnak. Melyek ezek a gyógynövények? A sarki gyökér vagy aranygyökér hatékonyan javítja a hangulatot és enyhíti a depresszió tüneteit. Ez a gyógynövény nagy mennyiségben tartalmaz flavonoidokat. Kutatások igazolják, hogy a gyógynövény erősíti az immunrendszert, fokozza a sportteljesítményt és javítja a szellemi funkciókat. Emellett elősegíti a fizikailag és szellemileg fáradt szervezet gyors regenerálódását és megerősíti a szervezet ellenálló képességét a testet és lelket érő stresszhatásokkal szemben.

A maca Peruban és Bolívában őshonos. Az Andok-hegységben már évszázadók óta használják ezt a csodálatos gyógynövényt. A maca csökkenti a fáradtságot, fokozza az energiát és a kitartást. Rengeteg ásványi anyagot tartalmaz, amelyek elősegítik a szervezetet vitalitását. Kedvező hatással van a hangulatra, növeli a libidót és csökkenti a szorongást.

Az ashwaganda – vagy más néven téli cseresznye – segít stabilizálni, javítani a hangulatot és támogatja az optimális fizikai és érzelmi jólétet. Javítja az állóképességet, a memóriát és csökkenti a stressz hatásait a szervezetben.

A schisandra, vagyis az ötízű gyümölcs – más néven kínai kúszómagnólia – támogatja az immunrendszert, enyhíti a szorongást, növeli az energiát és javítja a szellemi frissességet. A gyógynövény azért kapta az ötízű elnevezést, mert íze egyszerre sós, édes, keserű, savanyú és csípős.

A Cordyceps sinensis egy gyógygomba, amely főleg Kínában és Tibetben honos. Hatása félelmetesnek mondható, hiszen nagyon pozitívan hat a kitartásra és az állóképességre. Emellett fokozza az aerob teljesítményt és a szexuális vágyat, javítja az immunrendszer működését és nagyszerű a stresszoldó hatása is.

Az ázsiai ginszeng (Panax ginseng) egy afrodiziákum, egy adaptogén és egy stimuláló gyógynövény. A gyógynövény csökkenti a gyulladást és szabályozza a vércukorszintet. Javítja a jólétet és az állóképességet, energiával tölti fel a szervezetet és antidepresszánsként működve nyugalommal tölti el a szervezetet.

Indiában szentként tisztelik a tulsit, más néven a szent bazsalikomot. Számos tanulmány szerint egyenértékű sok modern fájdalomcsillapítóval. Az ájurvédikus gyógyászatban sok esetben alkalmazzák, hogy enyhítse a stresszt, a fejfájást, a megfázást, a gyulladást és az emésztési problémákat. Emellett egy erős antioxidáns is, amely nemcsak az immunrendszert, hanem az egész emberi szervezetet képes megerősíteni. Emellett fokozza az állóképességet és az erőnlétet. Lassítja az öregedési folyamatokat, de a kedélyállapotot is javítja, illetve a szorongást is csökkenti.


Az oregánóolaj egy kitűnő méregtelenítő és fokozza a vitalitást. Rendkívül magas az antioxidáns-tartalma, amely védelmet nyújt az emberi szervezet számára a krónikus betegségekkel szemben. Megerősíti az immunrendszert és segíti az emésztést. Márpedig ha jó az emésztésünk, akkor több tápanyag szívódik fel, és így sokkal több lesz az energiánk is. Mindemellett a krónikus fáradtságtól is segít megszabadulni.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




gyogyszernelkul.com
A Vénusz történelme színes és izgalmas, de minden bizonnyal ilyen minden bolygó története, beleértve a Földet is. Ennek a történetnek az igazi értéke valószínűleg abban a tényben rejlik, hogy olyan meglepően hasonlít a Ti történetetekre. Egykor nekünk is ugyanazok a problémáink voltak, amelyek a Földet is nyomasztják napjainkban. Háborúink voltak, romba dőlt városaink, utcai kriminalitás, erkölcsi romlás, kizsákmányolás és értelmetlenség polgáraink hétköznapjaiban. Az a mód, ahogyan a vénusziak ezeket a problémahegyeket és a reménytelenségnek és a kételynek ezt a periódusát leküzdötték, talán bátorítást fog adni nekünk itt a Földön az elkövetkezendő évekre és évtizedekre. A mi múltunk története azt is meg fogja magyarázni, hogy hogyan jutott a Vénusz abba az egyedüli helyzetbe, amit jelenleg foglal el fizikai világegyetemetekben, és hogy hogyan és miért születtem én ott.

A legutolsó aranykor a Vénuszon - mint minden aranykor - egy nagyon békés és kiegyensúlyozott időszak volt. Az emberekről mindent el lehetett mondani, csak azt nem, hogy primitívek vagy brutálisak lettek volna. Sok időt töltöttek kertekben, és a legtöbb szükségletüket a gazdag természeti környezetből fedezték. A trópusi klímában zöldség és gyümölcs bőségesen, fölöslegben termett.
Röviddel ennek az arany korszaknak a vége előtt bekövetkezett egy kritikus periódus, amikor ugyanis évek során át lecsökkent a bolygó vízgőz-burka és gyakran sújtotta száraz periódus és katasztrofális szárazság az egész bolygót. A Nap ez alatt az idő alatt különösen forrón sütött, amíg csak egy sűrű felhőtakaró ki nem alakult. Néhány régióban különös járványok tizedeltek, amiket a Nap titokzatos sugarainak tulajdonítottak.

Mindez vég nélküli félelmeket keltett az emberekben, amíg egy tömeghisztériában kitörve mindenütt, az egész bolygón elhagyták a falvakat és földalatti kolóniákat alapítottak. Majdnem egy évszázadig senki sem mert feltelepülni a felszínre, mert ez az égető Nap ellenséges sugarai alatt a biztos halált jelentette volna.

Ebben az időszakban a Vénusz technikailag már volt annyira fejlett, hogy a felszín alatti életet elviselhetőre tudta kialakítani. A települések leginkább egy felületet alkottak, és olyan alacsonyak voltak, hogy csak gyalog lehetett közlekedni. A felszín alatti folyókra csatolt kis vízerő hajtotta generátorok és egyszerű napenergia-átalakítók szolgáltatták az energiát. Azt takarékosan használták világításra és szellőztetésre, arra, hogy megtermeljék a táplálékot, konzerválásra és főzésre. Nem volt az embereknek sem televíziójuk, sem rádiójuk és semmilyen más elektromos készülékük, mert szűkösen voltak az energiával. A felszín alatti élet primitív volt, de elfogadható, az emberek örültek, hogy egyáltalán éltek.

És bár ez az állapot kevesebb, mint egy évszázadig tartott, mégis minden ember számára nagyon hosszú volt. Több generációt érintett. Sok család volt, amelyekben a szülők és a nagyszülők is már felszín alatt éltek és ott is születtek. A fiatalabb családok voltak azok, amelyek részt vettek aztán a felszínre való visszautazásban. A Naptól való félelem nem saját tapasztalatukból fakadt, hanem az idősebb generációkéból. És akkor úgy tűnt a fiatal embereknek, hogy csak az öregek babonája volt az, ami a vénusziakat leűzte a felszín alá.

Ám ekkor még egyetlen ember sem kérdőjelezte meg, hogy a Naptól való félelem buta és primitív dolog, ezért senki sem merészkedett először ki, hogy utánanézzen, hogy igaz-e az öregek állítása. És akkor megszületett valaki azzal a küldetéssel, hogy vezesse fel az embereket a felszínre. A neve Zadrian volt, és később nagyon ismertté vált. Ő szellemileg nagyon fejlett egyénnek kellett lennie, amiért olyan erősen kitartott azon hite mellett, hogy a felszín alatti élet bolondos és teljesen szükségtelen. Annak bebizonyítására, hogy nem vezet halálhoz, ha valaki kimerészkedik a napra, Zadrian sokkolta a családját és barátait azzal, hogy elhagyta kolóniáját, és olyan sokáig élt a felszínen, hogy már mindenki azt gondolta, hogy meghalt. Aztán egy szép napon mégis visszatért. Az emberek csodálatára Zadrian, a zendülő nagyon élénk volt és nyilvánvalóan a legjobb egészségnek örvendett. Szebb és sugárzóbb lett az arcszíne, és már nem volt olyan sápadt, mint korábban. Zadrian hozott magával olyan zöldséget is, ami közvetlenül a Nap alatt termett, hogy megmutassa, hogy mennyivel tartalmasabb a természetes táplálék.

Abban az időben nem volt kommunikáció az egyes települések között, ezért Zadrian bátrabb híveivel kezdett sokat utazni, hogy megmutassa a Vénusz embereinek, hogy milyen jó volt a Nap valójában. Ő sok tekintetben olyan volt, mint Krisztus. Mindenfajta romantikus történet, elbeszélés és monda keletkezett emlékére, miután az emberek visszatértek a felszínre, mert észrevették, hogy igaza volt.
Zadrian ebben a nagyszerű korban egyike volt a Vénusz első szellemi vezetőinek. Miután a vénusziakat visszavezette a felszínre, az emberek életében egy spirituális mester szerepét vette át. Sok minden abból a tudásból, amit a Teremtőről és az Univerzumról tanított, a kezdetét képezte a Legmagasabb Istenség Törvényeinek. Ez Zadrian saját személyes tudása volt, amit a szülei tanítottak neki, akik először ellenezték azt, hogy felmenjenek a felszínre, végül azonban csatlakoztak a tömeghez.

Zadrian azt is tanította az embereknek, hogy nem emberek által alkotott törvényekre van szükségük, hanem sokkal inkább a Teremtő törvényeire. Én tudok három elvről, amelyet Zadrian tanított. Az egyik azt követelte meg - a talajnak mindent vissza kell adni, amit elvettek tőle.
A másik azt tanította
 - minden egyént sokkal inkább léleknek kell tekinteni, mint testben működő személyiségnek.
A harmadik abban állt
- senkit se kárhoztassunk addig, amíg magunk át nem éltük az ő tapasztalatait.
Aztán korszak ciklusain át virágoztak a civilizációk a fizikai Vénuszon, majd elmúltak, tudományok fejlődtek ki, majd összeomlottak vagy elpusztultak a civilizációkkal együtt. Amikor megnőtt az igény a tudományos know-how ( technológiai módszertan ) alkalmazására, akkor természetesen szellemi törvényhez való kötődés is egyre gyengült, és az élet egyre negatívabb lett. Az emberek között megosztottságok és háborúk alakultak ki, olyan borzalmasak, amilyeneket a Föld még modern időkben sem látott. Az alsóbb társadalmi osztályok kizsákmányolása annyira felerősödött, hogy azoknak az embereknek nem volt más választása, mint hogy eltervezzenek egy egész bolygó méretű forradalmat.

A Vénusz népe egységes, fehér fajú volt, úgyhogy sosem voltak faji előítéletek, összetűzések és nemzeti konfliktusok. Ténylegesen nem voltak akkoriban nemzetek a Vénuszon. Minden nagyobb város egy régió központja volt. Háborúkat leginkább egyes városok vagy városszövetségek között vívtak. És bár évezredeken keresztül több kísérlet történt arra, hogy egy bolygói kormányzatot alakítsanak, azok egyike sem járt sikerrel. Legtöbbször ezek az állandó városállamok közötti konfliktusok hiúsították meg a bolygót átfogó kormányzati törekvéseket, mert azok elvetettek minden egységes kormányzati rendszerre vonatkozó kezdeményezést.

Azokat a vénusziakat sújtó háborúkat, az ottani emberek különböző törekvései váltották ki, és nyilván elsősorban a hatalomvágy volt szó, épp úgy, mint itt a Földön. Mivel nem voltak államok (országok), a háborúk sokkal korlátozottabbak voltak, mint a földiek. Egy város uralkodó csoportosulásai sosem voltak megelégedve azzal, hogy csak a saját városuk vagy régiójuk fölött uralkodjanak, és egyre másra sikerült nekik valamilyen összetűzést szítaniuk egy hadüzenet előjátékaként.
A Vénusz viszonylag gyorsan az energiafelhasználás és technológia nagyon fejlett formáit fejlesztette ki. Nem sokkal azután, hogy az emberek visszatértek a felszínre, felfedezték a mágneses és a napenergiát. Zadrian maga nagy szerepet játszott abban, hogy népét érdekelni kezdte a szomszédos bolygókkal felvehető kapcsolat, és rövid idő elteltével a vénusziak megvalósították az űrutazást. Az atomenergia és a nukleáris bombák kifejlesztése már következményei voltak ezen a bolygón végbement fejlődésnek. Kétségbeesésében néhány város alkalmazta is egymás ellen ezeket a fegyvereket, ami csodálatos országaik óriási területeinek pusztulásával járt.

Végül odajutottak, hogy Vénuszt a gazdag emberek egy kis csoportja kormányozta. Pontosan ugyanez a helyzet manapság a Földön is! E kis elit csoport számára az élet egy játék volt, az volt nyertes, aki a leghosszabb időn keresztül tudta ellenőrzése alatt tartani a legtöbb pénzt és a legtöbb embert. A sakkfigurák természetesen azok voltak, akik az óriási többséget alkotó alacsonyabb társadalmi osztályokhoz tartoztak.

Egy múltbeli vénuszi városba történő bepillantás jobb képet ad nekünk ezekről a szomorú időkről. Összességében a városok gyönyörűen fejlettek voltak, de az utcák, az épületek, a parkok és minden más egy sor különböző szinten volt elhelyezve. A szegény, képzetlen munkásság élt a legalacsonyabb szinten, amit a Föld legrosszabb mocsaraihoz lehetne hasonlítani, mert olyan sötét és barátságtalan volt. Csak ritkán tudott a napsugárzás lehatolni a legalsóbb szintekig. Az idők folyamán minden tekintetben elromlott az élet a szerencsétlen tömegek számára. Kis forradalmakat évek óta próbáltak kirobbantani, de egyik sem lett sikeres, mert az emberek szándékuktól függetlenül újra és újra tovább játszották azt a játékot, amit az uralkodó osztályok űztek velük.

Végül felismerték, hogy a munkásosztálynak a bolygó minden városára egy időben kiterjedő csendes forradalma jelentheti az egyetlen kiutat. Az embereknek végképp elegük lett sorsukból és azt hirdették, hogy nekik se lenne joguk mások fölött uralkodni, ha titkos tervük sikerülne. Tervük azonban sok év kemény munkájába és az ügyük sok áldozatába került. Hisz egy egész bolygót átfogó mozgalom nem fejlődhet ki egy éjszaka alatt. A munkásosztály buzgón kezdett olyan embereket beküldeni a kormányokba, akik támogatóan viszonyultak az ő ügyükhöz és akikben bízni lehetett. A reménység abban állt, hogy az általuk kiválasztott politikai vezetőket megválasztják a legmagasabb tisztségekbe, olyan egyéneket, akik lemondanak a hatalomról és szabadságra vezetik a népet. Nagyon sokáig tartott, míg ki tudtak állítani megfelelő jelölteket és támogatták őket különböző kampányokban a legmagasabb hivatalokig.

Végül eljött a nap, amíg már elegendő kulcsfontosságú személyt választottak meg, az a nap, amelyre mindenki türelmetlenül várt, és amelyet a vénuszi történelemben egyszerűen "A kezdet"-nek neveznek. Ezen a felejthetetlen napon a Vénusz legelismertebb vezetői megszüntették a kormányokat és a hadseregeket, miközben az emberek a városokban kiszórták összes pénzüket az utcára és bedobták azt a szemetes kukákba vagy örömmel elégették azt. Ezen az első dicsőséges napon az emberek mindenütt özönlöttek ki a városokból, csak a személyes dolgaikat vitték magukkal, élelmiszert és a vetőanyagot. Egyszer s mindenkorra elhagyták elzüllött városaikat, vagyonukat, házaikat, járműveiket és mindazt, ami a régi életmóddal szorosan összefüggött.

Szándékaik egyszerűek voltak - ugyanis az, hogy kiköltöznek vidékre, ahol mindenki saját magának dolgozik és gondoskodik magáról és családjáról. Ezeknek az embereknek az elszántsága, bátorsága és bizakodása, amellyel felcserélték házaik biztonságát egy bizonytalan új életre, figyelemre méltó volt. Azért természetesen sokan vonakodtak, hogy menjenek, mert ragaszkodtak napi szokásaikhoz. Egyidejűleg azonban világossá vált számukra, hogy aligha maradhattak az elnéptelenedett városokban.

A gazdagok és hatalmasok rossz helyzetben voltak. Ahelyett, hogy fenntartson valamilyen szociális struktúrát és fáradozzon a gazdagság és hatalom átcsoportosításán, az alsó társadalmi réteg komplett elfordult a régi életstílustól anélkül a szándék nélkül, hogy visszatérjen. Megalkotta saját új játékát, amit a hatalmasok nem tudtak játszani és nem is akartak. A vénuszi társadalom felső rétege egyik napról a másikra elveszített mindent.

Az egész vénuszi történelem folyamán egyetlen más nap sem változtatta meg olyan kompletten és drámaian a bolygó arculatát, mint ez. "A kezdet" arra az útra állította a Vénuszt, hogy egy asztrális civilizációvá váljék és a Ti fizikai világegyetemetek egyik fontos központjává. Addig a háborúk, a forradalmak és az államcsínyek csak elodázták a hatalmat. A hatalmat keresők egyik csoportja helyettesítette a másikat és változatlanul hagyta az általános életstílust és a politikai és gazdasági rendszert. De most minden megváltozott.

Most viszont maga az emberek tudata változott meg, majd fejlődött hosszú időn keresztül. Azzal, hogy a Vénusz népe hátat fordított az anyagi kényelemnek és a biztos, meghonosodott útnak, bebizonyította alapvető magatartásának és felfogásának átalakulását (transzformációját). Az anyagiak utáni sóvárgás és az azokhoz való kötődés lecsökkent.

A felsőbb osztályokat magukra hagyták. Beletörődő tömegek és kormányzati szervek nélkül kiestek az üzletből. Gyárak és szolgáltatások nélkül a hatalmasok olyan szegények lettek, mint mindenki más. Alkalmazottak és nagy piacok nélkül csődöt mondott a biznisz. Minden drasztikusan megváltozott, amikor a legtöbb ember egyszerűbb önfenntartásra állt át és magával vitte összegyűlt technológiai tudását és a termelőeszközöket.

A városok majdnem teljesen elhagyottak voltak. Ugyan néhány elvetemült megpróbált saját gyarmatokat alapítani, de ők túl kevesen voltak, és hamar újra feladták ezeket az un. kolóniákat.
A maradék felsőosztálybeliek, beleértve a legyőzött vezetőket is, tudták, mit kell tenniük : elhatározták, hogy elhagyják a bolygót.

A terv abban állt, hogy gyarmatosítanak egy alkalmasabb bolygót, és természetesen örültek, hogy a Föld egy olyan buja zöld hely volt, ami ráadásul még nem is volt túl messzire. Így a Föld lett a legközelebb eső jelölt arra, hogy felvegye az elutazó zsarnok vénusziakat. Az adott körülmények között nem törődtek azzal a szóbeszéddel, hogy a Föld egy kiegyensúlyozatlan bolygó lenne. Űrhajók hamarosan átszállították az első vénuszi arisztokratákat a Földre, olyan embereket, akik nem voltak képesek tovább élni az átalakított vénuszi társadalomban.

Hasonló viszonyok előbb vagy utóbb más bolygón élő embereket is arra késztettek, hogy szintén kivándoroljanak a Földre. Egyesek ebből a Naprendszerből jöttek, mások kívülről. Így a Földön ma élő emberek egy keveréket képeznek a Vénusz arisztokratikus hitehagyott hűtlen elpártoltjaiból és azon településeknek a békés lakóiból, amelyeket később hozott létre itt a Bolygók Testvérisége, mint az atlanti, a lemuriai, az azték, stb. civilizációt. De amikor ezek a békés és haladó népek felvirágoztak a Földön, megtámadták őket a régi arisztokratikus társadalmak, amelyek újra át akarták venni az uralkodást.


A vénuszi népre, amelyet egy jobb élet víziója vidékre vitt, nehéz időszak várt. Sok tekintetben hasonlított a helyzet azon úttörőkére, akik Amerikát népesítették be és annak az életstílusnak az eléréséhez, amit kerestek, nagy ínséget kellett, hogy számítása vegyenek. Az, amin ezek az emberek mentek keresztül, csak kevéssé különbözött egy olyan átlagos fejlődési ciklustól, ami más bolygókon is szokásos. Az inkább primitív kezdetekben az emberek nagyon egyszerűen éltek azon a vidéken, ahol megtermelték táplálékukat és kielégítették szükségleteiket. Aztán egyfajta specializálódott iparosodás ment végbe, ami összetettebbé és újra negatívabbá tette az életet. Amikor aztán végül továbbfejlesztették az új technológiát, az emberek vissza tudtak térni a vidékre, anélkül, hogy újra visszasüllyedtek volna a primitív életstílusba. A természetesebb technológia és a természetes életmód egy haladóbb, egyénibb műszaki kreativitáshoz vezetett, mint az a komplex, mesterséges technológia, ami jelenleg van a Földön.
Kapcsolódó (az összes cikk): Omnec Onec: A Vénuszról jöttem (linktár)
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




Omnec Onec: A Vénuszról jöttem
Csodálatos opál színek

Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




Westend Opal
Anodea Judith, aki a csakrarendszert pszichológia szempontból közelíti meg, sok éves kutatásaira építve igencsak érdekes elméletet dolgozott ki. Eszerint behatárolható, hogy melyik csakránk mely életperiódusban alakul ki, viselkedésünkből visszavezethető, melyik csakrát érték traumák, amiktől azok sérültek, és sérülésükből kifolyólag hogyan kövesednek belénk gondolatminták, szokások, viselkedési minták - félelmek, komplexusok stb.

Eszerint az elmélet szerint íme csakráink fejlődése:
Ha kicsit elmerülünk saját életünkben és megvizsgáljuk emlékeinket, melyik korszakunk mennyire volt kiegyensúlyozott (fizikai, érzelmi traumáktól mentes), nos nagy valószínűséggel azt találjuk, hogy nem nagyon volt az élet, a környezetünk tekintettel, hogy épp melyik csakránk nyiladozott, és mibe tenyerel bele egy-egy nem jól kezelt konfliktus - álmunkban sem gondoltuk volna, hogy emiatt később berögződött viselkedési mintáink, komplexusaink lehetnek, és sorra ugyanolyan életszituációkat fogunk bevonzani, mert a felborult csakrarendszerünk energiáihoz az passzol, hiába szeretnénk másként.

Ha például valakit fizikai vagy érzelmi trauma ér 6 hónapos korában, szinte már senki sem emlékszik rá, de ez nyomot fog hagyni a 2-es csakrája működésében. Ez a csakra felelős például azért, ha valaki nagyon vágyik arra, hogy szeressék, teli van érzelmekkel, és retteg a veszteségtől, elutasítástól, s mivel az energiák kiegészítik egymást, hajlamos lesz olyan társat bevonzani, aki képtelen arra, hogy kimutassa az érzelmeit, aki teljesítmény orientált és nem igazán érti miért olyan fontos az érzelmek folytonos bizonygatása.

Mi minden blokkolhat egy csakrát?



  • gyerekkori traumák
  • kultúrális kondícionálás
  • korlátok közé szorító hitrendszer
  • korlátozó vagy fárasztó szokások
  • fizikai és érzelmi sérülések
  • vagy akár figyelem hiánya stb.


Hova vezethet a csakrák blokkolódása?


A csakrák egymásra is hatással vannak, hiszen az energia áramlik mindegyikben és mindegyik között, ezért pl. a 2-es csakrában kialakult blokk további blokkokat okozhat akármelyik másik csakrában, mert elakasztja az energiaáramlatot. A blokkok hatására egy csakra alul működhet vagy épp túlműködhet. Bármelyik szélsőség felé kimozdulhat.

Nézzük meg például a 3-as csakrát, mi történik vele nem megfelelő működés esetén:

3-as csakra: hatalom, akarat, önbecsülés, identitás, szégyen, hibák hárítása, törzsi tudat, külső és belső világunk közötti kapcsolat.

Alul működés jelei: levertség, önbizalomhiány, gátlásosság, kudarc orientáltság, gyakori a függőség viszony másoktól, elzárkózás. Blokkolt érzelmek. Szorongás.

Túlműködés esetén: beképzeltség, ingerlékenység, hatalmaskodás mások felett, túlfűtött érzelmek, lobbanékonyság, egoizmus, manipulálás, irányítgatás. Túlfejlett ÉN-tudat.

Minden egyes csakrára lebontható, melyik milyen érzelmeket okozhat, milyen viselkedési mintákat eredményezhet bennünk. Lehet, hogy érdemes foglalkozni a csakráink tisztogatásával? Hogyan fogjunk hozzá?

Nem kell feltétlen tudni mi váltotta ki a problémát, elég felismerni mi a probléma (melyik csakrához tartozik) és mi tud a problémán segíteni. Ez lehet egyénileg, otthon végezhető tisztító meditáció pl. kristályokkal vagy egyéb módszerekkel.


Minden probléma egyéni út, egyfajta egyedi felfedező "túra" - egyfajta tanítás: belső és külső szakaszokkal. Fontos dolog a megfelelő étkezés; az elegendő, minőségi alvás, pihenés; a testedzés, a folyamatos önképzés - és lehet, hogy ebbe a sorba az is beépítendő, hogy folyamatosan tisztogassuk a csakrarendszerünket, mert az visszahat mindegyikre (fizikai egészség, lelkiállapot, mentális képesség, spirituális képesség.)
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!



gportal.hu
A szeretet nem törli el a múltat, de mássá teszi a jövőt.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!
A tudatlanság csúcsa, amikor olyan dolgokat vetsz el, amikről semmit sem tudsz.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




Wayne Dyer
A magas vérnyomás nagyban növeli az életveszélyes állapotok, például a szívroham, a stroke és a vesebetegség kialakulásának kockázatát. A hipertónia kockázati tényezői közé tartozik a fizikai inaktivitás, az elhízás, a dohányzás, a stressz és a rossz étrend. A hagyományos orvoslás csak gyógyszert kínál a vérnyomás szabályozására, amelynek súlyos mellékhatásai lehetnek, például fejfájás vagy légzési nehézség.

A vérnyomás azonban életmódbeli változásokkal is hatékonyan csökkenthető, például a rendszeres testmozgással, a súlycsökkentéssel, a stresszkezeléssel, és ami a legfontosabb, a helyes táplálkozással. Az alábbiakban felsorolt táplálékok segíthetnek drasztikusan csökkenteni a vérnyomást, természetes módon. Ha megfelelően használják ezeket, akkor a hatásaik megegyezhetnek a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek hatásaival. Persze soha ne hagyja abba az előírt gyógyszereket anélkül, hogy először egyeztetne a kezelőorvosával.

Természetes vérnyomáscsökkentő lehet a kesudió és a mandula. Mindkét dióféle nagyon sok magnéziumot tartalmaz, amely egy lényeges ásványi anyag. Az alacsony magnéziumszint magas vérnyomással jár, és a magnéziumfelvétel növelésével a vérnyomásértékek csökkenthetők.

A karmazsinvörös növény, vagyis a cékla nitrátokkal van töltve és drámai hatásokkal rendelkezik. Kutatások igazolják, hogy a céklalé az elfogyasztását követő egy óra múlva akár 10 Hgmm-el is csökkentheti a vérnyomást.

A kelkáposzta napjainkban egy táplálék szupersztár, amelyet a dietetikusok és az orvosok is ajánlanak. Ez a zöldség káliumban és magnéziumban is gazdag. Mindkét ásványi anyag fontos tényezője az egészséges vérnyomásnak. Érdekes megemlíteni, hogy a magnézium vérnyomáscsökkentő hatását a kálium növeli, ezáltal a két ásványi anyag még hatékonyabbá válik, ha együtt fogyasztják. A kelkáposzta nagy mennyiségű C-vitamint is tartalmaz, amely növeli a két ásványi anyag hatását. Mivel a káposzta gazdag ebben a jótékony hármas mikrotápanyagban, így nyugodtan beleilleszthető a hipertónia természetes étrendjébe.

A fokhagyma vérnyomáscsökkentő képessége az allicinben rejlik. A kutatók úgy vélik, hogy a fokhagyma legalább fél éven keresztüli használata ugyanolyan pozitív hatást produkál, mint a hatékony vérnyomáscsökkentő gyógyszerek. A fokhagyma ezzel együtt a szív egészségét is szolgálja.

A gránátalma antioxidáns polifenolok tárháza, beleértve a tanninokat, az antociánokat és az ellaginsavat. A kutatók úgy vélik, hogy ezekben rejlik a gránátalma képessége az LDL- oxidáció gátlására és a magas vérnyomás kezelésére.


A zöld tea nagy mennyiségű katechint tartalmaz, vagyis olyan polifenolokat, amelyek támogatják az egészséges vérnyomást.
Közzétette: www.fenyorveny.hu 
Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is, még több érdekességért, képért és videóért pedig látogass el FACEBOOK oldalunkra!
Csatlakozz PINTERESTÜNKHÖZ és INSTAGRAMMUNKHOZ is! Vagy iratkozz fel a napi HÍRLEVÉLRE, hogy ne maradj le a friss hírekről!




gyogyszernelkul.com